A gazdasági erőfölénnyel kapcsolatban a visszaélési elv érvényesül, azaz gazdasági erőfölénnyel rendelkezni nem tilos, azonban az erőfölénnyel visszaélni nem szabad. A gazdasági erőfölényes vállalkozás fogalmát a versenytörvény úgy határozza meg, mint amely gazdasági tevékenységét a piac többi résztvevőjétől nagymértékben függetlenül folytathatja, anélkül, hogy piaci magatartásának meghatározásakor érdemben tekintettel kellene lennie versenytársainak, szállítóinak, vevőinek és más üzletfeleinek vele kapcsolatos piaci magatartására. Más megfogalmazásban ez annyit jelent, hogy a vállalkozás jelentős piaci erővel rendelkezik, azaz piaci erőfölénye hosszú távon fenntartható, és arra támaszkodva képes árat emelni és versenytársait kiszorítani, illetőleg képes az összpiaci kibocsátás és ár szintjének befolyásolására. Az erőfölény léte nem jelenti azt, hogy egyáltalán nincs lehetőség versenyre, de mindenképpen jelzi, hogy az erőfölényes vállalkozás vezető szerepet tölt be a piacon.

Az erőfölényes vállalkozás(ok) legveszélyesebb piaci magatartásainak hátterében olyan stratégiák állnak, amelyek célja az egyébként is meggyengült piaci verseny további korlátozása a versenytársak kiszorítása, terjeszkedésük akadályozása vagy a hatékony versenyzéstől való elrettentése révén. A kiszorító hatású piaci magatartások különféle formákat ölthetnek, így megvalósulhatnak a szerződéskötéstől való elzárkózásként, árukapcsolásként, kizárólagos szerződésre kötelezésként, vagy különféle árképzési stratégiaként, amelyek következményeként a versenytársak a piacról kiszorulnak, vagy terjeszkedési lehetőségük, aktív versenyzésre való képességük elenyészik.
A visszaélés másik formája a piaci hatalomra támaszkodva olyan kizsákmányoló stratégiák alkalmazása, amelyek közvetlen célja a magasabb profit elérése, avagy nem kívánt szolgáltatás igénybe vételére, vagy hátrányos szerződési feltételek elfogadására kötelezés.