Nyomtatható verzió PDF formátumban
Fővárosi Ítélőtábla
2. Kf. 27. 053/2008/10. szám
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
A Fővárosi Ítélőtábla a Magyar Telekom Nyrt. (Budapest) I.r. és a személyesen eljárt J. Csaba (Érd) II.r. felpereseknek a Gazdasági Versenyhivatal (Budapest, hivatkozási szám: Vj-48/2006.) alperes ellen versenyügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2007. évi október hó 31. napján kelt 2.K.35.138/2006/14. számú ítélete ellen az I.r. felperes által 16. sorszám alatt előterjesztett és 18. sorszám alatt indokolt fellebbezés folytán az alulírott helyen 2008. évi október hó 29. napján megtartott nyilvános tárgyalás alapján meghozta a következő
Ítéletet:
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott rendelkezését nem érinti, fellebbezett rendelkezését részben megváltoztatja és az alperes Vj-48/2006. számú határozatát megváltoztatja, az I.r. felperessel szemben kiszabott bírságot 70.000.000 (azaz hetvenmillió) forintra mérsékli, egyebekben helybenhagyja azzal, hogy az I.r, felperest terhelő kereseti illetéket 11.500 (azaz tizenegyezer-ötszáz) forintra leszállítja.
Kötelezi az I.r. felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 20.000 (azaz húszezer) forint másodfokú részperköltséget, valamint az államnak - az illetékügyekben eljáró hatóság külön felhívására - 20.000 (azaz húszezer) forint fellebbezési részilletéket, míg fennmaradt költségeiket a felek maguk viselik, továbbá a fennmaradó kereseti és fellebbezési illetéket az állam viseli.
Ez ellen az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.
Indokolás
szereplők tiszta (jogszerű) és kiegyensúlyozott versenyének biztosítása érdekében a piac szereplőinek tevékenységét ellenőrizze, a tapasztalt jogellenességeket kiküszöbölje, az alkalmazott szankció révén a speciális és generális prevenció eszközeivel élve a jogsértőt, valamint a piac többi szereplőjét a további jogsértéstől visszatartsa. Ennek érdekében az eljáró versenytanácsa Tpvt. 78.§-ának (1) és (2) bekezdései szerint bírságot szabhat ki azzal szemben, aki a törvény rendelkezéseit megsérti.
A Tpvt. 78.§-ának (3) bekezdése alapján a bírság összegét az eset összes körülményeire - így különösen a jogsérelem súlyára, a jogsértő állapot időtartamára, a jogsértéssel elért előnyre, a jogsértő felek piaci helyzetére, a magatartás felróhatóságára, az eljárást segítő együttműködő magatartására, a törvénybe ütköző magatartás ismételt tanúsítására - tekintettel kell meghatározni. A jogsérelem súlyát különösen a gazdasági verseny veszélyeztetettségének foka, a fogyasztói érdekek sérelmének köre, kiterjedtsége alapozhatja meg.
A versenyhatóságnak ezért a jogsértés körülményeit fel kell tárnia, és a Tpvt. 78.§-ának (3) bekezdésében írtak szerint mérlegelnie kell, ennek folyamatáról és eredményéről pedig a határozatában számot is kell adnia. Az alperes nem teheti automatikussá a bírságmérték meghatározását, az ügyek egyedisége szükségessé teszi, hogy valamennyi esetben az adott ügyben feltárt releváns körülmények összevetése eredményeként, körültekintően határozza meg az alkalmazott szankció mértékét. Alapvető követelmény, hogy az alperes megfelelő terjedelemben, és valamennyi, a mérlegelésnél figyelembe vett feltárt tényt és körülményt értékelve indokolja a döntését (mind a szankció kiválasztása, mind pedig mértéke vonatkozásában).
A Pp. 339/B. §-ában foglaltak alapján a mérlegeléssel megállapított bírság mértékének megváltoztatására akkor kerülhet sor, ha a közigazgatási szerv a tényállást nem kellő mértékben tárta fel, az eljárási szabályokat nem tartotta be, ezért döntése részben hiányos vagy téves, mérlegelésének szempontjai és annak okszerűsége nem állapítható meg.
Mindezekből következően a bíróságnak a Tpvt. és a Pp. előírásaihoz képest kell értékelnie a felperes terhére rótt jogsértés miatt alkalmazott jogkövetkezményeket, és a jogszabályi rendelkezések által biztosított (Tpvt. 83.§ (4) bek.; Pp. 339.§ (2) bek.) megváltoztatási jogkörével élve van lehetősége a versenyhatóság által alkalmazott joghátrány mellőzésére avagy mérséklésére.
A perbeli esetben megállapítható volt, hogy az I.r. felperes őszi és tavaszi reklámkampányai között fél év telt el, erre figyelemmel az időbeli közelség súlyosító körülményként nem volt értékelhető. Ezzel összefüggésben a második kampány megerősítő hatását sem lehetett az I.r. felperes terhére róni, figyelemmel arra is, hogy az eljárásban nem készült olyan szakvélemény, amely a fél éves megszakítás után indított tavaszi kampány nyomatékosító pszichológiai hatását igazolta volna.
Az alperes nem tárta fel az I.r. felperes magatartásának felróhatóságát. A Tpvt. rendszerében felróható, vagyis az ..adott .helyzetben általában elvárható magatartási mércét nem éri el az a tájékoztatás, amely nem igaz, valós és pontos, és ezért a társadalom értékítéletének nem felel meg. Ám a perbeli ügyben az I.r. felperes a percdíjak vonatkozásában a csillagozott hivatkozással, apróbetűs megjegyzésben igyekezett eleget tenni az igaz, valós és pontos tájékoztatásra vonatkozó kötelezettségének. Ezért ebben az esetben magatartása felróhatóságának fokát nem lehet olyan súlyúnak értékelni, mintha nem is törekedett volna a fogyasztók megfelelő tájékoztatására. Az I.r. felperes felróhatóságának csekélyebb fokát ezért enyhítő körülményként kellett figyelembe venni.
További enyhítő körülményként kellett értékelni azt is, hogy a vizsgált intenzív reklámkampányok során az alperesi határozat 17. és 26. pontja szerint számos reklámhordozón, igen nagy mennyiségben jelentek meg az I. r. felperes hirdetései. Ehhez képest a határozat 56. pontja szerint az alperes nem állapított meg jogsértést valamennyi tájékoztatás esetében, amiből következően volt jogszerű I.r. felperesi reklám is. Azt ugyanakkor a felperes nem bizonyította, hogy a vizsgált tájékoztatások közül hány volt jogszerű.
Az elért előnnyel kapcsolatos I. r. felperesi érveléssel nem értett egyet a másodfokú bíróság, mert a közigazgatási iratokból megállapítható, hogy az I. r. felperes a reklámozott termékkel valóban jelentős bevételt (előnyt) ért el.
A részben megváltozott bírságkiszabási körülményeket mérlegelve a másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy az I.r. felperessel szemben kiszabott bírság összege eltúlzottan súlyos, ezért lehetőséget látott annak a rendelkező részben írtak szerinti mérséklésére. Az így kiszabott bírság mértéke már a speciális és generális prevenció törvényes céljaival minden tekintetben arányban áll, azok eléréséhez szükséges és egyben elégséges is.
A másodfokú bíróság mellőzi az elsőfokú ítélet indokolásából a 18. oldal 2. bekezdésében az I.r. felperesi szolgáltatás magasabb érdekeltségű mivoltával kapcsolatos okfejtést. A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint e körben az elsőfokú bíróság szükségtelen és részben megalapozatlan fejtegetésekbe bocsátkozott. Ha egy adott termék megvásárlásához a fogyasztónak adott esetben magasabb érdekeltsége fűződik is, és ezért alaposabban megfontolja döntését, ez a reklámozó igaz, valós és pontos tájékoztatásra vonatkozó kötelezettségén semmit sem változtat, így a jogsértés elkövetése szempontjából nem bír jelentőséggel.
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését, valamint az alperes határozatát a Pp. 253.§-ának (2) bekezdése, illetve a 339.§-ának (2) bekezdés q) pontja folytán a Tpvt. 83.§-ának (4) bekezdése alapján részben megváltoztatta, és a felperest terhelő bírság összegét 70.000.000 forintra mérsékelte, egyebekben helybenhagyta.
Az I.r. felperes fellebbezése csak részben vezetett eredményre, ezért a másodfokú bíróság a peres felek pernyertességének és pervesztességének arányára figyelemmel a Pp. 78.§-ának (1) bekezdése és 81.§-ának- (1) bekezdése alapján rendelkezett a másodfokú eljárásban felmerült perköltség viseléséről. A bírósági eljárásban alkalmazandó költségmentességről szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (a továbbiakban: Kmr:) 13.§-ának (2) bekezdése alapján a fellebbezési részilleték viselésére a felperes köteles, míg a felperest terhelő kereseti illetéket a másodfokú bíróság a Pp. 253.§-ának (3) bekezdése alapján szállította le, tekintettel a Pp. 81.§-ának (1) bekezdésében írtakra. Az alperes az illetékekrő1 szóló 1990. évi XCIII. törvény 5.§-ának (1) bekezdés c) pontja alapján teljes személyes illetékmentes, ezért a fennmaradó kereseti és fellebbezési illetéket a Kmr. 14.§-a szerint az állam viseli.
Budapest, 2008. évi október hó 29. napján