Gazdasági Versenyhivatal

A kőkemény kartellek súlyos károkat okoznak a fogyasztóknak, az üzletfeleknek, a versenytársaknak és végső soron az egész gazdaságnak, miközben semmiféle előnnyel nem járnak. A kőkemény kartelleket gyakran titkosan hozzák létre és működésük alatt is törekednek azok titokban tartására, ezért nehéz felderíteni az ilyen összejátszásokat.

A kőkemény kartellek rendkívül káros hatásaira és nehéz felderíthetőségére tekintettel a jogalkotó úgy ítélte meg, hogy indokolt azon személyeket díjban részesíteni, akik a kőkemény kartellek felfedéséhez és felderítéséhez nélkülözhetetlen bizonyítékot szolgáltatnak a Gazdasági Versenyhivatalnak (a továbbiakban: GVH). A kartelleket feltárók (pl. alkalmazottak, üzletfelek) anyagi kockázatot is vállalnak a kartellezők esetleges retorziója miatt, amelyet ellentételezni kell azért, hogy a jogkövetés kikényszerítésében való segédkezés motivációja fennmaradhasson.

A kőkemény kartellek a versenytársak közötti, az alább felsorolt megállapodásokat vagy összehangolt magatartásokat (a továbbiakban: megállapodás) jelentik.

• Olyan, versenytársak közötti megállapodás, amely közvetlenül vagy közvetve a termék vagy szolgáltatás vételi vagy eladási árának rögzítésére irányul, azaz a versenytársak megállapodnak abban, hogy az adott terméket vagy szolgáltatást milyen áron fogják értékesíteni a fogyasztónak ahelyett, hogy egymástól függetlenül határoznák meg az áraikat (ez közismertebb nevén az árrögzítés).

• Olyan, versenytársak közötti megállapodás, amely a piac felosztására irányul, azaz a versenytársak előre felosztják egymás között, hogy melyik vállalkozás mely területen, illetve mely fogyasztói körnek vagy potenciális fogyasztói körnek fogja értékesíteni az adott terméket vagy szolgáltatást, és megállapodnak abban, hogy e területeken nem versenyeznek egymással (ez közismertebb nevén a piacfelosztás).

• Olyan, versenytársak közötti megállapodás, amely a termelési, eladási kvóták meghatározására irányul, azaz a versenytársak megállapodásukkal korlátozzák azt, hogy egy adott termékből mennyit gyártanak, illetve adnak el a piacon.

• A versenytársak versenytárgyaláson, valamint a közbeszerzési eljáráson való, egymással történő egyeztetése és összejátszása. Például a versenytársak az ajánlattétel előtt információt cserélnek egymással indulási szándékaikról, vagy titkos megállapodást kötnek arról, hogy a versenytárgyaláson valamelyikük nem ad be árajánlatot, színlelt ajánlatot tesz vagy a másiknál lényegesen magasabb ajánlatot ad be azért, hogy a másik vállalkozás tendernyerését elősegítse.

(A GVH tájékoztató kiadványok megjelentetésével részletes információkat nyújt a kis- és középvállalkozások, mint ajánlattevők versenytárgyaláson való összejátszásáról, annak formájáról, valamint káros hatásairól és ennek elkerülését célzó hasznos információkról, illetve az ajánlatkérőknek a közbeszerzési eljárások során megvalósuló kartellek kiszűrésére és megelőzésére szolgáló lehetőségeiről.)

A kőkemény kartellek létrehozását a Tpvt. 11. §-a és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSz.) 101. cikke is tiltja.

A kartell megállapodások a piacgazdaság működését különösen károsan befolyásolják, mivel a versenyt korlátozzák, vagy akár teljesen kizárják és ezen keresztül növekvő árakhoz, illetve a fogyasztók választási lehetőségeinek csökkenéséhez vezetnek. A kartellben résztvevő vállalkozások a verseny korlátozásával hatékonysági veszteséget okoznak, mivel kiiktatják azt a külső kényszerítő erőt, amely a termékfejlesztést, az innovációt és a hatékonyabb termelési technológiák, üzleti modellek alkalmazását eredményezné. Magatartásuk végső soron a versenyképesség elvesztéséhez és a foglalkoztatottság csökkenéséhez is vezethet, és az egész gazdaság fejlődését negatívan befolyásolhatja. Ezért a kartellekkel szembeni fellépést a GVH kiemelt feladatának tekinti.

Díj csak a legsúlyosabb versenyjogi jogsértésekkel, a kőkemény kartellekkel kapcsolatos, nélkülözhetetlen bizonyítéknak minősülő információk átadása esetén jár. A Tpvt. alapján két típusú információ szolgáltatása után jár díj: a) a kőkemény kartellel kapcsolatos nélkülözhetetlennek minősülő írásos bizonyíték és b) bizonyos feltételek mellett a helyszíni kutatás megalapozásához szükséges nélkülözhetetlennek minősülő információ után.

Fontos tehát, hogy nem minden, kartellekre vonatkozó bizonyíték átadása részesül díjazásban, hanem csak a „nélkülözhetetlennek minősülő írásos bizonyíték” esetén fizet a GVH. Ez lényegében az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) szerint iratnak minősülő bizonyítékokat jelenti, azaz minden olyan tárgyat, amely valamely rögzített adatot hordoz. Az ilyen bizonyítéknak nélkülözhetetlennek kell lennie a jogsértés bizonyításához. Ez általában a kartellel kapcsolatos „belső információk” átadását jelenti, nem elegendő általános, a kartellezésre utaló jelek felfedése. Főszabály szerint a kőkemény kartell tényállási elemeihez kapcsolható bizonyítékok feltárása (például résztvevő vállalkozások, versenykorlátozó magatartás) esetén járhat díj; önmagában a jogsértés bírságolásának körében releváns szempontok megállapítását elősegítő bizonyítékok szolgáltatása nem elegendő.

Ezek alapján pl. díjra jogosít a kartellt létrehozó megállapodás feltárása, a kartell működése során keletkezett levelezés átadása vagy már megindult versenyfelügyeleti eljárásban az annak bizonyítékául szolgáló irat átadása, hogy a kartellnek az addig feltételezetthez képest más résztvevője is volt, vagy a GVH által feltételezettnél már régebben létrejött, esetleg más árukörre is kiterjedt. Ugyanakkor nem alapoz meg díjigényt például az olyan bizonyíték, ami a verseny veszélyeztetettsége, a jogsértés piaci hatása, a jogsértő vállalkozásnak a jogsértéshez való viszonyulása tekintetében releváns.

Az, hogy a potenciális informátor birtokában lévő bizonyíték feltételezhetően alkalmas-e a díjigény megalapozására, természetesen egyedi mérlegelést igénylő kérdés. Bár a nélkülözhetetlenséget értelemszerűen csak az eljárás egészének, bizonyítási anyaga összességének és a jogi minősítést tartalmazó érdemi döntésnek a fényében lehet megállapítani, a potenciális informátor bővebb eligazítása érdekében a Tpvt. lehetővé teszi, hogy a személyazonosságának felfedése nélkül érdeklődhessen a GVH-nál arról, hogy egy adott irat vagy információ feltehetően ilyen nélkülözhetetlen bizonyítéknak minősülhet-e (lásd bővebben a 8. és 9. kérdésre adott választ).

A fentiek mellett nélkülözhetetlennek minősül az olyan – akár szóbeli – információ is, amely alapján a bíróság olyan, a Tpvt. 65/A. §-a szerinti helyszíni kutatást engedélyez, melynek során a GVH a kartellel kapcsolatos, az előbbiek szerinti nélkülözhetetlennek minősülő írásos bizonyítékhoz jut.

A kartellekkel szembeni fellépés során kulcsfontosságú szerepe van a Tpvt. 65/A. §-a szerinti helyszíni kutatásnak, az ún. rajtaütésnek, amely során a GVH a vizsgálat tárgyát képező jogsértéssel kapcsolatos bizonyítási eszközök felkutatása céljából előzetes értesítés nélkül bármely ingatlant, járművet, adathordozót átkutathat, oda önhatalmúlag, a tulajdonos (birtokos), illetve az ott tartózkodó személyek akarata ellenére beléphet, lezárt területet, épületet, helyiséget felnyithat és a helyszínen található adathordozókon fellelhető adatokról, iratokról másolatot készíthet. Helyszíni kutatást a GVH az ügyfél székhelyeként vagy telephelyeként nem bejelentett és gazdasági tevékenység folytatására egyébként általa nem használt magáncélú, illetve magánhasználatú ingatlan, jármű, adathordozó tekintetében is le lehet folytatni. A kartelleljárásokban kulcsfontosságú szerepe van a helyszíni kutatásnak, mivel a GVH a kartell bizonyításához szükséges dokumentumok többségét rajtaütés során tudja beszerezni. A rajtaütéshez a GVH-nak bírói engedélyre van szüksége, amelyet a kartellről szerzett kellő mennyiségű információ birtokában tud megszerezni. Éppen ezért rendelkezik úgy a Tpvt., hogy az informátornak nem csak akkor jár a díj, ha közvetlenül a kartellezéssel kapcsolatos nélkülözhetetlen irati bizonyítékot bocsát a GVH rendelkezésére, hanem akkor is, ha olyan egyéb információt ad át (akár szóban) a GVH-nak, amellyel a helyszíni kutatási engedély iránti kérelmet meg tudja alapozni; feltéve, hogy a helyszíni kutatás utóbb eredményesnek bizonyul, vagyis a GVH a helyszíni kutatás során a kartellezéssel kapcsolatos nélkülözhetetlen írásos bizonyítékot talál.

A nélkülözhetetlenség kapcsán ki kell emelni azt is, hogy a GVH eljárása során ugyanaz a bizonyíték akár több forrásból is előkerülhet, illetve ugyanazon releváns körülményt akár más bizonyíték is alátámaszthat, ezért az informátor érdekeinek védelmében a Tpvt. egyfajta sorrendiségi szabályt is bevezet. Ennek értelmében az informátor által szolgáltatott bizonyíték akkor is nélkülözhetetlennek minősül, ha más bizonyítékkal helyettesíthető ugyan, de ahhoz utóbb jutott a GVH.

Bármely természetes személy adhat át díjfizetésre jogosító bizonyítékot a GVH-nak. Az informátorok lehetnek olyan személyek, akik közvetlen kapcsolatba kerültek a kartellel (például maguk is a kartellezés végrehajtói voltak), de olyanok is, akik közvetlen kapcsolat hiányában is bizonyítékkal rendelkeznek e jogellenes tevékenységről (pl. a találkozókat szervező titkárnő, az utazásszervezők, az érdekképviseleti szövetségek vagy kamarák alkalmazottai). (Lásd még 5. és 6. pont.)

Kiemelendő ugyanakkor, hogy a vállalkozások által a versenytársaikról vagy a fogyasztók által a velük kapcsolatban álló vállalkozásokról szolgáltatott általános jellegű, jogsértésre utaló információk után nem jár díj. Ezek az információk ugyanis általában nem minősülnek a jogsértés alátámasztására szolgáló nélkülözhetetlen bizonyítéknak.

A Tpvt. több olyan esetet is nevesít, amikor nem jár díj információ szolgáltatásáért (még akkor sem, ha az adott esetben kielégíti a 3. kérdésnél írt feltételeket). Ezek az esetek a következők.

• Nem jogosult a díjra annak a vállalkozásnak a vezető tisztségviselője, tagja, felügyelő bizottságának tagja, alkalmazottja vagy megbízottja, amelynek nevében korábban ugyanazon magatartás miatt a Tpvt. 78/A. § szerinti, bírság mellőzése vagy csökkentése iránti kérelmet (a továbbiakban: engedékenységi kérelem) nyújtottak be (erről bővebben lásd az 6. kérdésre adott választ).

• Nem jár díj a bűncselekménnyel vagy szabálysértéssel szerzett bizonyíték után. A szabály célja az, hogy a díj ne hozzon létre olyan ösztönzést a releváns információkhoz „közel” lévő személyekben, ami súlyos jogsértések elkövetésére sarkallná őket. E cselekmények elkövetésének megállapítására értelemszerűen nem a GVH, hanem a büntető, illetve szabálysértési hatóságok jogosultak, és e körülmények vizsgálatára – a nyilvánvaló esetek kivételével – nincs is módja. (Az irat megszerzésének esetleges büntetőjogi vagy szabálysértési jogi megítélése kapcsán kétség esetén indokolt lehet hozzáértő jogi szakértő tanácsát kérni.) Ha a bizonyíték megszerzésével összefüggésben az esetleges büntetőeljárás vagy szabálysértési eljárás a díj kifizetése előtt megindul, a díj kifizetését a GVH a büntetőeljárás jogerős befejezéséig felfüggeszti. Ha a bűncselekmény vagy szabálysértés elkövetésének jogerős megállapítására a díj kifizetése után kerül sor, a díjat vissza kell fizetni a GVH-nak. Ki kell emelni ugyanakkor, hogy semmilyen egyéb jogellenesség (például munkajogi, polgári jogi) nem zárja ki a díjfizetést.

• A díj több személy részére való kifizetésének nincs helye, ha a rendelkezésre álló adatokból megállapítható, hogy az érintett bizonyítékok egy forrásból származnak, és megosztásukra csak a díj többszörözése érdekében került sor (például az egyik informátor a kartell megállapodást, a másik pedig annak mellékletét nyújtja be többszöri díjfizetés reményében). Ilyen esetben egyszeri díjat kell a jogosultak között egyenlő arányban felosztani.

• Nem jár díj, ha az eljáró versenytanács nem szabott ki bírságot a versenyfelügyeleti eljárást lezáró határozatában – ideértve azt az esetet is, ha az ügyet végül nem a GVH, hanem az Európai Bizottság bírálja el, mivel a díj számításának alapja az eljáró versenytanács által kiszabott bírság (lásd még 11. pont).

• Nem jár díj, ha a bizonyíték megszerzése a GVH által előírt jogszerű együttműködés megsértésével történt. A szabályozás indoka ebben az esetben az, hogy egy vállalkozás megfelelési programja, illetve a jogsértésnek engedékenységi kérelem keretében való feltárása meghiúsuljon egy esetleges informátori díj reményében.

A válasz alapvetően igen, tehát a Tpvt. nem zárja ki, hogy a kartellezésben résztvevő személy is jogosult legyen díjra.

Ugyanakkor azt is ki kell emelni, hogy a Tpvt. szerint, ha a kartellező vállalkozás ugyanazon magatartás miatt korábban a bírság kiszabására vagy csökkentésére irányuló engedékenységi kérelmet nyújtott be a GVH-nak, akkor az engedékenységi kérelmet benyújtó vállalkozás vezető tisztségviselőjének, tagjának, felügyelő bizottsága tagjának, alkalmazottjának vagy megbízottjának nem jár díj a benyújtott bizonyíték után. (Az engedékenységről bővebben itt tájékozódhat.) A kizárás nem vonatkozik azonban az engedékenységi kérelmező volt vezetőire, alkalmazottaira.

Fontos kiemelni, hogy a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) a közbeszerzési vagy koncessziós eljárásban tanúsított versenyt korlátozó magatartást (akár tettesként, akár bűnsegédként vagy felbujtóként) rendeli büntetni.

A Btk. 420. § (1) és (2) bekezdése kimondja, hogy aki a közbeszerzési eljárás, illetve a koncesszióköteles tevékenységre vonatkozóan kiírt nyílt vagy zártkörű pályázat eredményének befolyásolása érdekében az árak, díjak, egyéb szerződéses feltételek rögzítésére vagy a piac felosztására irányuló megállapodást köt, vagy más összehangolt magatartást tanúsít, és ezzel a versenyt korlátozza, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Ugyanígy büntetendő, aki a közbeszerzési eljárás, illetve a koncesszióköteles tevékenységre vonatkozóan kiírt nyílt vagy zártkörű pályázat eredményének befolyásolása érdekében a vállalkozások egyesülete, a köztestület, az egyesülés és más hasonló szervezet olyan döntésének a meghozatalában vesz részt, amely a versenyt korlátozza.

A büntetőjogi szankciók alól azonban van mentesülési lehetőség, mivel a Btk. 420. § (4) bekezdése büntethetőséget megszüntető okként szabályozza azt az esetet, amikor a bűncselekmény elkövetője a cselekményt, mielőtt az a büntető ügyekben eljáró hatóság tudomására jutott volna, a hatóságnak bejelenti, és az elkövetés körülményeit feltárja. Az elkövető ilyen esetben tehát nem büntethető.

Szintén nem büntethető a bűncselekmény elkövetője a Btk. 420. § (5) bekezdése szerint akkor, ha a cselekmény elkövetésekor olyan vállalkozás vezető tisztségviselője, tagja, felügyelő bizottságának tagja, alkalmazottja vagy ezek megbízottja, amely - mielőtt a versenyfelügyeleti ügyekben eljáró hatóság az ügyben vizsgálatot indított volna - a cselekményre kiterjedően a Tpvt. szerinti bírság mellőzésére alapot adó kérelmet nyújtott be, és az elkövetés körülményeit feltárja. Ezen büntethetőséget megszüntető okhoz tehát az szükséges, hogy a vállalkozás engedékenységi kérelmet nyújtson be.

A fentiekből következően a kartellezés informátori minőségben való felfedése önmagában nem alapozza meg a büntetőjogi jogkövetkezmények alóli mentesülést, ehhez az szükséges, hogy az informátor a cselekményt a büntető ügyekben eljáró hatóságok előtt elsőként feltárja. A nyomozó hatóságok előtti feltáráson túl az érintett vállalkozás vezető tisztségviselője, tagja, felügyelő bizottságának tagja, alkalmazottja vagy megbízottja (azaz aki informátorként díjra nem jogosult) akkor mentesülhet, ha a vállalkozás bírság mellőzésére alapot adó kérelmet nyújt be.

Ha kartellezéssel kapcsolatos információt kíván szolgáltatni, vagy személyazonosságának felfedése nélkül arról kíván tudakozódni, hogy a birtokában lévő bizonyíték díjfizetésre alkalmas lehet‑e, a GVH Felderítő Irodájával kell felvennie a kapcsolatot a következő elérhetőségen:

Cím: 1026 Budapest, Riadó u. 1-3.

Tel.: + 36 1 472-8991

E-mail: kartell@gvh.hu

Figyelmébe ajánljuk továbbá a GVH kartellekkel és engedékenységgel kapcsolatos tematikus oldalát is, ahol a kartell-chat elnevezésű alkalmazással lehetősége van az anonim tudakozódásra is.

Ha az informátori díjjal kapcsolatos eljárásról általános felvilágosítást szeretne kérni, a GVH Felderítő Irodája segít a tájékozódásban.

Bárki személyazonosságának felfedése nélkül informálódhat a GVH-nál arról, hogy a birtokában lévő bizonyíték egyáltalán alkalmas lehet-e a díjfizetésre. Természetesen egy ilyen tudakozódásra a GVH-nak nem áll módjában az iratot részletekbe menően – akár előzetesen – minősíteni a díjigény szempontjából, ugyanakkor a GVH adott esetben részletesebb tájékoztatást tud adni a díjazásra vonatkozó szabályokról.

Az átadott bizonyítékot a GVH előzetesen megvizsgálja abból a szempontból, hogy potenciálisan alkalmas lehet-e a díjigény megalapozására, és erről, valamint a díjfizetésre vonatkozó szabályokról a GVH eljárásához igazodó megfelelő időben értesíti az informátort. A feltehetően díjigényt megalapozó bizonyítékot szolgáltató személynek az erről való értesítéstől számított legkésőbb öt napon belül kell bejelentenie díjigényét, különben nem jár díj a későbbiekben.

Ha a már folyamatban lévő versenyfelügyeleti eljárás során szolgáltatott bizonyíték alkalmatlan vagy feltehetően nem minősül nélkülözhetetlennek a jogsértés bizonyításához, a GVH erről külön végzésben tájékoztatja a bizonyítékot szolgáltató személyt.

Fontos hangsúlyozni, hogy a díjra való jogosultság, illetve a szolgáltatott bizonyíték ennek megalapozására való alkalmassága mindaddig nem ítélhető meg egyértelműen, amíg az eljáró versenytanács az adott ügyben érdemi döntést nem hozott, hiszen a bizonyítási eljárás eredménye, illetve az ügyben releváns bizonyítékok köre és minősége csak ekkorra válik teljessé. Ennek megfelelően a díjigényre való feltehető alkalmasságról szóló értesítés csak egyfajta előzetes értékelésnek tekinthető, ami a későbbiekben a GVH-t nem köti.

Az előző pontban leírtaknak megfelelően a GVH először anonim tudakozódásra nyilváníthat véleményt arról, hogy a potenciális informátor birtokában lévő bizonyíték alkalmas lehet-e a díjfizetésre, majd az irat/információ szolgáltatását követően a feltehetően díjigény megalapozására alkalmas bizonyítékot szolgáltató személyt felhívja a díjigényének előterjesztésére; e tájékoztatások, illetve felhívások azonban nem kötik a GVH-t, és nem jelentenek végleges állásfoglalást a díjra való jogosultság tekintetében (lásd még a 9. pontot).

A díj konkrét összegéről és kifizetéséről az eljáró versenytanács az eljárást befejező határozatának meghozatalát követő harminc napon belül dönt. A díj a végzés véglegessé válásától számított harminc napon belül esedékes.

Az informátori díj összege az eljáró versenytanács által az ügyben kiszabott bírság egy százaléka, de legfeljebb ötvenmillió forint. Fontos kiemelni, hogy a díjat személyi jövedelemadó-fizetési kötelezettség nem terheli.

Az ügyben kiszabott bírság és így a díj konkrét összegét számos körülmény befolyásolja (pl. a jogsértés időtartama, lezárult vagy folyamatban lévő-e a jogsértés, az érintett piaci részesedése stb.).

A díj alapja az ügyben kiszabott összes bírság, vagyis a különböző ügyfelekre kiszabott bírság összeadandó.

A kifizetett díj összege később, a GVH határozatának bírósági felülvizsgálatától függően már nem követelhető vissza akkor sem, ha a bíróság a GVH határozatát hatályon kívül helyezi vagy a kiszabott bírság összegét csökkenti. Kivételt képez azonban az az eset, amikor a bírósági eljárás során derül ki, hogy az informátor által szolgáltatott bizonyíték nem volt jogszerű (pl. az ügyfél bizonyítja, hogy az írás nem tőle származik, hanem feltehetőleg hamisítvány), és a jogellenesség oka az informátor magatartására vezethető vissza. Ilyenkor a GVH a kifizetett díjat visszaköveteli az informátortól.

Mivel a díj csak a bírság után jár, értelemszerűen csak akkor kaphat díjat az informátor, ha az eljárás jogsértés megállapításával és bírság kiszabásával végződik. Ez azt is jelenti, hogy nem jár díj abban a meglehetősen ritkán előforduló esetben, ha a GVH által indított ügyet utóbb az Európai Bizottság veszi át és bírálja el a továbbiakban, mivel a GVH ilyen esetben nem bírságol, illetve a bizottsági bírság sem a magyar költségvetésbe folyik be.

Egyszeri díj jár abban az esetben is, ha egy személy több nélkülözhetetlen bizonyítékot szolgáltat.

Több, különböző természetes személy által szolgáltatott nélkülözhetetlennek minősülő bizonyíték után külön-külön jár a díj, azonban egy természetes személy csak egyszeri díjra jogosult.

A kartellezésről bizonyítékot szolgáltató személyek az esetek legnagyobb részében csak informátori minőségük teljes titokban maradása mellett működnek együtt a GVH-val. Éppen ezért a GVH-nak számos eszköze van az informátor személyének titokban tartására (lásd még a 13. kérdésre adott választ). Ugyanakkor ki kell emelni, hogy az informátor a versenyfelügyeleti eljárás során – helyzetétől függően – ügyfélként vagy tanúként meghallgatható, és ennek a kötelezettségnek – az Ákr.-ben foglalt mentességek kivételével – köteles eleget tenni.

Az informátor a versenyfelügyeleti eljárás során tanúként meghallgatható, de kérelmezheti természetes személyazonosító adatainak és lakcímének zárt kezelését, aminek a teljesítését a GVH nem tagadhatja meg. Ebben az esetben a GVH az informátor ezen adatait az ügy iratai között elkülönítve, zártan kezeli. A GVH biztosítja, hogy a zártan kezelt adatok az eljárási cselekmények és az iratbetekintés során ne váljanak megismerhetővé. A zártan kezelt adatokat (vagy egyéb korlátozottan megismerhető adatot) tartalmazó iratot az ügy iratai között elkülönítve olyan módon kell kezelni, hogy a korlátozottan megismerhető adat az eljárási cselekmények során az ügy elintézésében részt vevő vizsgálón és más közszolgálati tisztviselőn, az eljáró versenytanács tagján, valamint a GVH elnökén, elnökhelyettesén, továbbá az ezen adatok kezelésére vagy megismerésére – törvényben meghatározott módon és körben – jogosult bíróságon, más szerven vagy személyen kívüli más személy számára ne váljon megismerhetővé. A versenyfelügyeleti eljárás ügyfeleinek iratbetekintési joga biztosítása érdekében a GVH az ilyen tanú meghallgatásáról készült jegyzőkönyvről kivonatot készít akként, hogy abból a tanú (informátor) kilétére vonatkozóan következtetés ne legyen levonható.

Ezzel a lehetőséggel kapcsolatban azonban rá kell mutatni arra, hogy az informátor személyazonosító adatainak zárt kezelése kihatással lehet a szolgáltatott bizonyíték bizonyító erejére, így végső soron a díjfizetést is befolyásolhatja.

Az informátorral való kapcsolatfelvétel minden szakaszát dokumentálja a GVH, azonban ezen iratok – a jogsértéssel kapcsolatban átadott bizonyítékon kívül – nem betekinthetők a versenyfelügyeleti eljárás ügyfelei számára.

Itt jegyezzük meg, hogy az informátor által benyújtott bizonyítékokat a GVH feltárja az ügyfelek előtt, ezért nem kizárt, hogy a versenyfelügyeleti eljárás ügyfele – pusztán a bizonyíték ismeretében – kezdeményezi az illetékes hatóságoknál a bizonyíték megszerzésével kapcsolatos szabálysértés vagy bűncselekmény kivizsgálását. Ilyenkor – a fentebb leírtaknak megfelelően – a GVH a díj kifizetését a büntetőeljárás jogerős befejezéséig felfüggeszti.