Vj-15/1998/22
A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a dr. Szigeti Anna ügyvéd (1053 Budapest, Markó u 1/a.) által képviselt Akadémiai Kiadó Részvénytársaság Budapest eljárás alá vonttal szemben gazdasági erőfölénnyel való visszaélés miatt hivatalból indult eljárásban - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
határozatot
A Versenytanács az eljárást megszünteti.
A határozat ellen az eljárás alá vont a kézhezvételtől számított 30 napon belül a Fővárosi Bíróságnak címzett, de a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtandó felülvizsgálati kérelmet terjeszthet elő.
Indoklás
I.
Az eljárás alá vont vállalkozást a Fővárosi Bíróság, mint Cégbíróság 1996. május 6-án jegyezte be a cégjegyzékbe. Alapítói a Magyar Tudományos Akadémia és a Pro Cultura Vagyonkezelő Kft, amely utóbbi mint az Akadémiai Kiadó jogutódja vett részt az új kiadó megalapításában.
Jelenleg az eljárás alá vont vállalkozás tulajdonosai a Magyar Tudományos Akadémia és a Hollandiában bejegyzett Wolters Kluwer International Holding B.V.
Az eljárás alá vont vállalkozás a nagy szótárak kiadásának területén - elsősorban mint a magyar szótárpiacra már évtizedekkel ezelőtt bevezetett és elfogadott közismert szerzők, mint például Halász Előd, vagy Országh László nevével fémjelzett, tudományos igénnyel szerkesztett, egy adott nyelv tekintetében teljességre törekvő szótárak területén - piacvezető szerepet tölt be. A jogutód alapító által gyakorolt jogok lejárta után 1997. szeptemberére saját nevén szerzett kizárólagos kiadási jogot - a modernizálásra is kiterjesztve - a nagy szótárak szerzői jogaival rendelkező személyektől.
A hivatali vizsgálat kiterjedt az angol, a német, a francia és az olasz nyelv nagy szótárai áralakulására 1996. május és 1998. januárja között. Megállapította, hogy 1996-ban átlagosan 33 %-al emelte árait a kiadó, amikor a könyvárak emelkedése országosan 31,3 % volt. Az 1997. évben kétszer emelt árat, amelynek következtében a szótárak árszintje az 1996. év végi bázist 67 %-al haladta meg.
Az eljárás alá vont vállalkozás a vizsgált időszakban nyereséget nem termelt.
Az indítvány különösen az 1997. október 15-i díjáremelésnek az országos könyváremelés mértékét meghaladó voltát sérelmezte. Rámutatott, hogy a nagy szótárak fogyasztói rétege máshoz fordulási lehetőség hiányában kiszolgáltatott helyzetben van.
Az eljárás alá vont kérte az eljárás megszüntetését. Vitatta azt, hogy a teljes szótárpiacon erőfölényes helyzetben lenne. A nagy szótárak kiadásával speciális fogyasztói igényeket elégít ki. A termelési költségek növekedése miatt működése a folyamatos fogyasztói áremelkedés ellenére is veszteséges. Végül felhívta a figyelmet a tudományos alapossággal készülő, a változó nyelvi környezethez igazított nagy szótárak előkészítése kiugróan magas költségeire és arra, hogy nagy szótárai árát a fogyasztók elfogadták.
II.
A gazdasági erőfölény fennállta bizonyításának kulcskérdése az érintett piac - termék és földrajzi - meghatározása. A termékpiac a végső fogyasztó szemszögéből közelíthető meg. Alapja annak a felismerése, hogy mit gondol a vevő. Az adott áru helyettesíthető-e másikkal, vagy kicserélhető-e másra - figyelemmel a termék funkciójára és árára. Vagyis van-e a fogyasztónak lehetősége az áremelési kísérletre olyan választ adni, hogy az nem lesz kifizetődő az eladó számára.
Az erőfölény akkor állapítható meg, ha az azonos termékpiacon és földrajzi területen működő vállalkozások közül egy vagy több olyan árut ad el, amely más áruval nem azonos, vagy az érintett piacon a fogyasztók jelentős aránya számára ésszerűen nem helyettesíthető. Össze kell vetni ezért az árujellemzők, az ár és a felhasználási cél mutatóit.
A szótárpiac az árujellemzők szerint három nagy csoportra oszthatók: a nagy szótárak, valamint a közép, vagy kéziszótárak, a kis, vagy zsebszótárak, továbbá a speciális igénnyel készült szakmai szótárak képeznek külön csoportot. Hasonló módon az egyes kategóriák árai is jelentős mértékben eltérnek egymástól a terjedelem, az előállítási költség és a felhasználási célra tekintettel. Az egyes szótárkategóriák egymástól eltérő felhasználási célt elégítenek ki. Köztudomású, hogy az utóbbi években tapasztalt nyelvtanulási kedvnövekedés fokozta a szótárak iránti keresletet. Más az igénye a kezdő, más a haladó nyelvtanulónak és más a kedvtelésből, vagy a szakmai előmenetel, esetleg a munkaköri előírás miatt nyelvet tanuló, gyakorló fogyasztónak. Ezeken a csoportokon belül is megkülönböztethető az a nem nagy számú fogyasztó, akiknek mellőzhetetlen munkaeszköz a legszélesebb nyelvi anyagot - a legújabb köznyelvi fordulatoktól - a teljességre törekvő szakmai szakkifejezésekig terjedő - felölelő idegen nyelvű nagyszótár. Ez az a fogyasztói csoport, amely a felhasználási célra tekintettel nem élhet a máshozfordulás lehetőségével, nemzetközileg ismert versenyjogi szakkifejezéssel ők a "fogvatartott fogyasztók". Minden más fogyasztói csoport képes olyan választ adni az erőfölényes kiadónak, amely a piaci viszonyokra tekintet nélkül végrehajtott áremelést nem teszi kifizetődővé: vagyis megvásárolhatja az olcsóbb korábbi nagy szótárt akár az antikváriumban, használhatja a már tulajdonában lévő korábbi kiadást, vagy áttérhet az alacsonyabb árfekvésű közép, vagy kisszótár vásárlására, esetleg speciális szakmai szótárt szerez be.
A Versenytanács álláspontja szerint a nagy és a középszótárak árujellemzői közösek, amennyiben mindkettő terjedelmes, csak asztali használatra alkalmas és képesek egy haladó szintű idegen nyelvi igény kielégítésére. Az eladási ár és a felhasználási cél különbözik; az utóbbi elsősorban azért, mert a nagyszótár az emeltszintű nyelvtudás, a tudományos, vagy speciális szakmai igények kielégítésére szolgál. A nagyszótárak ezért külön termékpiacot képeznek az egységes országos földrajzi piacon belül, de a korábban kifejtettek szerint az áremelések csak kis számú fogvatartott fogyasztót érinthetnek.
Hasonló esetben, amikor tehát bizonyított az erőfölény mellett az a tény is, hogy az adott áru előállítása a viszonylag magas ár mellett is veszteséges, vagy nem hoz kiugró nyereséget, valamint a fogvatartott fogyasztók üzleti szempontból jelentéktelen száma, az erőfölényes cég piaci hatalmának visszaélésszerű kiaknázására ésszerű gazdálkodás mellett nem kerülhet sor, mert a fogvatartott fogyasztók megsarcolása a választásra képes fogyasztók elvesztéséhez és új ellátó piacra lépéséhez vezethet.
A Versenytanács a fentiek alapján úgy találta, hogy a jelen helyzetben versenyfelügyeleti beavatkozás nem indokolt, ezért az eljárást megszüntette.
Budapest, 1998. június 3.
dr. Győrffy István sk. előadó
dr. Kállai Mária sk.
dr. Bodócsi András sk.
Kis Lászlóné