Vj-24/1998/19
A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa Farkas József elnök-vezérigazgató által képviselt Dinasztia Ház Kereskedelmi és Szolgáltató Részvénytársaság (1142 Budapest, Erzsébet királyné útja 36/B. szám alatti) eljárás alá vont vállalkozás ellen fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalma miatt hivatalból indított eljárás során tartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi
határozatot
A Versenytanács megállapítja, hogy az eljárás alá vont vállalkozás az 1998/1999. tanévhez kapcsolódóan 1997. őszén terjesztett szórólapjain használt "legmagasabb jutalék" és "legolcsóbb" kifejezés alkalmas a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolására.
Vele szemben 100.000.- (azaz Egyszázezer) Ft bírságot szab ki, amelyet köteles a kézhezvételtől számított 30 napon belül a Gazdasági Versenyhivatal 10032000-01037557. számú bírságbevételi számlájára megfizetni.
Ezt meghaladóan az eljárást megszünteti.
E határozat ellen az eljárás alá vont vállalkozás a kézhezvételtől számított 30 napon belül a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtható, de a Fővárosi Bírósághoz címzett felülvizsgálat iránti keresettel élhet.
Indoklás
A Versenytanács a fél előadása, a csatolt írásbeli bizonyítékok, valamint az 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 71. §-a nyomán készült vizsgálati jelentés alapján a következő tényállást állapította meg:
A könyvkiadók, s ezen belül a tankönyvkiadók éles versenyében a piaci szereplőknek számos korlátot kell figyelembe venniük, így az állam közoktatási szempontú előírásait is, köztük a tankönyvvé nyilvánítás, a tankönyvtámogatás, valamint az iskolai tankönyvellátás rendjéről szóló korábban hatályos 1/1994. (II. 3.) MKM rendeletet, illetve a jelenleg az 5/1998. (II. 18.) MKM rendeletet.
Az 1/1994. (II. 3.) MKM korábban hatályos rendelet szerint, az iskolai oktatásban felhasználható tankönyvekről a Művelődési és Közoktatási Minisztérium évente jegyzéket készít, amelyet a tanévet megelőző naptári év november hó utolsó napjáig a Minisztérium hivatalos lapjában nyilvánosságra kell hozni, vagy el kell juttatni az iskolákhoz.
Az iskolák a megküldött jegyzékből történő választással minden év január utolsó napjáig leadhatják a kiadóknak rendelésüket.
Mivel a jegyzék szolgál országosan a tankönyv megrendelés alapjául, az a kiadók piaci működésének egyik eszköze. Évenkénti megjelenésével, szétküldésével válik hivatalosan ismertté a fogyasztó iskolák és a versenytárs kiadók körében a tankönyvek, segédkönyvek, stb. országos választéka az adott évi árakkal, az egyes kiadók szerződési feltételeivel.
A jogszabályban írt eljárási határidőket a gyakorlatban túllépik, így az 1997/1998-as tanévre szóló tankönyvjegyzék 1997. januárjában, míg az 1998/1999-es tanévre irányadó 1998. január 10-én jelent meg. Bár a megrendelést befolyásoló versenytársi kiadványok és azok fő jellemzői csak az aktuálisan megjelenő tankönyvjegyzékből ismerhetők meg pontosan, a versenytársi, fogyasztói piaci tájékozódást segítik a megelőző évek tankönyvjegyzékei, s a várható versenytársi árukínálat többé-kevésbé szabadon felmérhető a különböző rendezvényeken az adott évi jegyzék megjelenése előtt akár fél évvel is.
Az eljárás alá vont vállalkozás (a továbbiakban: Rt.) nemcsak a szoros értelemben vett tankönyvek kiadásával foglalkozik, hanem az úgynevezett tankönyv- és taneszközcsalád értékesítésével is, mivel a tankönyvekkel együtt bizonyos taneszközöket (füzet, kártya, kirakó, stb.) is árul.
Az elmúlt két évben, a következő tanévre irányadó tankönyvjegyzék megjelenését megelőzően, így 1996. őszén az 1997/1998-as, 1997. őszén az 1998/1999-es tanévre irányadóan, mintegy 5000 példányban képes katalógust küldött meg az iskoláknak, amely két szórólapot is tartalmazott. A szórólapok felhívták a figyelmet az Rt. kiadványaira, többek között az "egyedülálló" tankönyv és taneszközcsaládra jelezvén, hogy az "a legolcsóbb", valamint az Rt. révén a tankönyvfelelősök a "legmagasabb jutalékhoz" juthatnak.
Az 1998/1999. évi rendelési határidő letelte után az Rt. dátum nélküli körlevelet terjesztett az iskolákban, jelezve, hogy versenytársa elsőosztályos tankönyvcsomagja nem jutott át a tankönyvvé nyilvánítás rostáján, de ajánlja az Rt. tankönyvcsaládját, amely olcsóbb is annál, mert a tankönyveken kívül taneszközök is tartoznak a csomagba.
A Gazdasági Versenyhivatal az 1997. őszén terjesztett szórólapi "legolcsóbb", "legmagasabb jutalék" kifejezés használata, valamint a körlevél tartalom miatt eljárást indított az Rt. ellen (Tpvt. 69. § (1) bekezdés, 70. § (1) bekezdés).
A lefolytatott vizsgálat során csak kétféle szórólap volt ismert 1997-ből, s a bizonyítási anyag a versenytanácsi tárgyaláson egészült ki a kifogásolt szóhasználatot ismétlő, az Rt. szerint 1997-ben terjesztett két további szórólappal. Az állításazonosság folytán a Versenytanács közömbösnek tartotta a hordozó eszköz módosulást, s a vizsgálati jelentés indítványával megegyezően az Rt-t marasztalta, illetve részben megszüntette az eljárást vele szemben.
Az eljárás alá vont vállalkozás a vele szemben indult eljárás megszüntetését kérte jogsértés hiányában.
A Versenytanács állandó gyakorlata szerint a saját árura felsőfokú jelzők, amelyek a versenytársi kínálatból előnyösen, a fogyasztói érdeklődésre számot tartó módon kiemelik azt, csak akkor használhatók jogszerűen, ha az összehasonlítás elvégezhető, még pedig pártatlan módon.
A kifogásolt állítások 1997. őszi közlésekor az Rt. nem volt és nem is lehetett abban a helyzetben, hogy nyilvánvalóan a jövőre nézve (1998/1999. tanév) mintegy megelőlegezze áruja és jutaléka másokéhoz viszonyított feldicsért piaci értékítéletét, hiszen az legfeljebb egyéni vélekedésén és nem az utóbb megjelent tankönyvjegyzék adatain nyugodott, ha a tankönyvjegyzék az ilyetén összevetésre egyáltalán alkalmas.
Az áru tulajdonságai szempontjából lényegesként minősített fentebbi kifejezések használata ugyanis fogyasztókat vonhat el a versenytársaktól, s megalapozatlan szóhasználat esetében azt megtévesztéssel éri el, amelyet a Tpvt. III. fejezete tilt.
A Versenytanács és az Rt. saját előadása szerint is (19. számú jegyzőkönyv) a "legolcsóbb" mint alacsony árat takaró kifejezés mással összehasonlíthatatlan, hiszen a "legolcsóbb" vonatkoztatható akár a különböző szempontok szerint összeállított tankönyvekből álló csomag árára - s így ahány összeállítás annyi végeredmény - akár a tankönyv és taneszközcsalád árát véve alapul, aminek hivatkozott egyedülállósága eleve kizár bármiféle mással való összevetést.
A legmagasabb jutalék önmagában való ígérete semmiféle eligazítást nem ad arra, hogy a jutalék a megrendelés összegének függvénye, amely csak utóbb, a tankönyvjegyzéki mellékletből válik értelmezhetővé.
Ezért a Versenytanács a kifogásolt magatartást a Tpvt. 8. § (2) bekezdés a) pontjába ütközőnek találta és a jogsértés elkövetését a 77. § (1) bekezdés c) pontja alapján megállapította.
Miután a vizsgált magatartás az 1998/1999. évi tanév előkészítését szolgálta 1997. őszén, s ez a magatartás befejeződött, megtiltására ok nem volt.
A Versenytanács a bírság kiszabásakor (Tpvt. 78. §) figyelembevette a kifogásolt magatartás piaci súlyát, az érintett piacon kialakult versenyviszonyokat.
Ellenben a körlevél tartalma - még ha valótlan tényeken is alapul - nem okozhatott fogyasztómegtévesztést, mert a levél szétküldésére a megrendelések leadási határidejét követően került sor.
Ezért a Versenytanács az eljárást ezen részében a Tpvt. 77. § (1) bekezdés h) pontja alapján, figyelemmel a 72. § (1) bekezdés a) pontjára megszüntette.
Ugyanakkor a magatartás, mint esetlegesen a Tpvt. II. fejezete alá vonható versenytársi sérelem bírói úton orvosolható (Tpvt. 86. §).
A Tpvt. szerinti határozat elleni jogorvoslati jogot a Tpvt. 83. § biztosítja az Rt. számára.
Budapest, 1998. július 23.
dr. Kállai Mária sk. előadó
dr. Bodócsi András sk.
dr. Sólyom Eszter sk.
Ágoston Marika