Gazdasági Versenyhivatal

Vj-45/1998/22

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa Nagymihály Csaba ügyvezető által képviselt Helikoninvest Beruházó Korlátolt Felelősségű Társaság (8360 Keszthely, Erzsébet királyné út 23. szám alatti) I. rendű ,
dr. Havas Gábor (Gayer és Társai Ügyvédi Iroda 1136 Budapest, Balzac utca 37. félem. 2. szám alatti) ügyvéd által képviselt Kereknap Kereskedelmi és Szolgáltató Korlátolt Felelősségű (1134 Budapest, Árbóc u. 6.szám alatti) II.rendű ,
dr. Dobos László József (1131 Budapest, Keszkenő u. 21. fsz. l. szám alatti) ügyvéd által képviselt Sol Oriens Gazdasági Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaság (1037 Budapest, Bécsi u. 81. szám alatti) III. rendű eljárás alá vont vállalkozás ellen fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalma miatt hivatalból indított eljárás során tartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

határozatot

A Versenytanács megállapítja, hogy a II. III. rendű eljárás alá vont vállalkozások az üdülőhasználati jog értékesítésére szolgáló bemutatóin való részvételhez kötődő vásárlás esetére kilátásba helyezett árkedvezménnyel különösen előnyös vásárlás látszatát keltik.

E magatartás folytatását megtiltja.

Kötelezi a II. III. rendű eljárás alá vont vállalkozást, hogy a kézhezvételtől számított 30 napon belül fizessenek meg egyenként 500.000.-Ft , azaz Ötszázezer forint bírságot a Gazdasági Versenyhivatal 10032000-01-037557 számú bírságbevételi számla javára.

Az I. rendű eljárás alá vont vállalkozással szemben az eljárást megszünteti.

E határozat ellen a kézhezvételtől számított 30 napon belül az eljárás alá vont vállalkozások a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtható, de a Fővárosi Bírósághoz címzett felülvizsgálat iránti keresettel élhetnek.

Indoklás

A Versenytanács az ügyfelek előadása, a csatolt írásbeli bizonyítékok, valamint az 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 71. §-a nyomán készült vizsgálati jelentés alapján a következő tényállást állapította meg:
Magyarországon is ismert az ingatlanhasználat átruházásának az a módja, amely szerint az ingatlantulajdonos csak használati jogát idegeníti el, s az ingatlanhasználatra jogosultak használati jogukat egymást időrendben felváltva gyakorolják. Az üdülőhasználat időbeosztásos módja évek óta zajlik úgy, hogy az RCI elnevezésű szervezetbeli klubtagság, továbbá különböző díjak és költségek megfizetése folytán az olyan használóknak, akik a nemzetközi szervezethez csatlakozott ingatlanban és az RCI meghatározásának megfelelő főidényben rendelkeznek használati joggal, lehetőségük van csere formában a szervezet keretei között külföldön vagy belföldön néhány nap eltöltésére anélkül, hogy eredeti használati jogukban alapvető változás történne.

Az üdülési jog értékesítésének fő formai és tartalmi jegyei nemzetközileg alakultak ki és a magyarországi gyakorlat ezeknek a hazai viszonyokhoz igazított változata, amelyet az üdülési jog értékesítésével foglalkozó magyarországi vállalkozások többé kevésbé egymáshoz hasonlóan alkalmaznak.

A jelen ügy kapcsán vizsgált értékesítési rendszerben az 1990. óta szerveződő Abbázia csoport alapítója a fentebbi üdülési rendszer kiépítése céljából létrehozta az Abbázia Rt-t, majd a T.S. Apartman Club Rt-t. A két részvénytársaság egymást felváltva hajt végre tőkeemelést, amelyet valamelyik más, az Abbázia csoporthoz tartozó társaság jegyez le.
A jegyzett tőkéből eredően van mód üdülési célokra alkalmas ingatlanok építésére, bérlésére, üzemeltetésére stb. Jelenleg épülőfélben van a Hévíz melletti Club Dobogómajor.

Az I. rendű eljárás alá vont vállalkozás apartman szállókat időbeosztásos (timeshare) rendszerben értékesít, üzemeltet, mint az Abbázia Csoport tagja.
Értékesítésen kizárólag a fentebbi Rt-k ingatlanjainak bérbeadását kell érteni, amelyre a vállalkozást az Rt-kel kötött szerződése jogosítja.
A vállalkozás kedvezményes 3/4 így 99 évre szóló 3/4 bérleti szerződést azokkal az ügyfelekkel köthet, akik meghatározott számú és értékű Abbázia érdekeltségű részvényt jegyeznek. vagy 3/4 a jegyzési időszak lezárultán 3/4 vásárolnak. Marketing tevékenységet nem végez, esetleges közvetlen értékesítése során semmilyen kedvezményt nem ad.
Az I. rendű vállalkozás az értékesítésbe 1997. decemberében megbízottként bevonta a II.-III. rendű eljárás alá vont vállalkozást, amelyekkel megállapodott, hogy azok tevékenységüket egyeztetett irányelvek és ügymeneti előírások alapján végzik a rendelkezésükre bocsátott blanketta bérleti előszerződés és bérleti szerződés példányokat felhasználva az ismert marketing-rendszer keretein belül.
A II.-III. rendű eljárás alá vont vállalkozásra irányadó árképzési szabály szerint az alapár az igényelt szezontól, apartman nagyságtól és hetek számától függ, amelyből kedvezmények adhatók a jövendő bérlők számára. A nyújtható kedvezmények fajtáit a megbízó határozta meg, de alkalmazásukat nem írta elő, így a II. III. rendű eljárás alá vont vállalkozás az érvényesített árat a megjelölt maximum és minimum ár között szabadon alakíthatja ki a bérlőkkel folytatott alkuban.
A II. III. rendű eljárás alá vont vállalkozás által alkalmazott egységes marketing rendszerben véletlenszerűen kiválasztott, elsősorban tartósan együttélő párokat egyszeri alkalommal, egy úgynevezett prezentációra hív meg, amelyen a központi előadást a párokkal külön-külön történő beszélgetés követ.
A prezentáción ismertetik az értékesítés alá eső helyszint, a szerződési feltételeket, a használati jogon belül gyakorolható RCI-rendszerű cserelehetőségeket stb., s megtekinthetők a helyszinről készült videofilmen kívül a fogyasztói tájékozódást segítő írásbeliségek is.
Ha a prezentáción szerződéskötésre irányuló komoly fogyasztói szándék alakul ki, a II.-III. rendű eljárás alá vont vállalkozás munkalapot állít ki, amely konkrét megjelölés nélkül (épület, emelet, ajtó, stb.) de lényegileg tartalmazza a bérleti szerződés elemeit. E munkalap fokozott jelentőséget pénzfizetés esetén kap, ha az ügyfél foglalót ad, akár a prezentáción vagy röviddel azután, például 2-3 napon belül, amikor a prezentáció vételkeltő hatása még érvényesül. Ha az ügyfél utóbb ad foglalót, akkor ennek tényét és időpontját a munkalapon tüntetik fel. A munkalap tünteti fel az árat is akként, hogy az alapárból levonják a kedvezményeket, köztük azt az összeget, amelyben az ügyfél azért részesül, mert a prezentációhoz kötődően jön létre a megállapodás.
Az árképzési szabályzat megengedi a prezentáción kívüli értékesítést is, ezesetben azonban csak több hét igénylése és a készpénzfizetés miatt adhatók kedvezmények.

A gyakorlatban a II.-III. rendű eljárás alá vont vállalkozás olyan megállapodásokat köt, amelyek prezentáción való értékesítésként számítanak, miután az ügyfél az e címen járó kedvezményt is megkapja.

A Gazdasági Versenyhivatal a Tpvt. 70. § (1) bekezdése szerint eljárást indított az I-II-III. rendű vállalkozás ellen, mert valószínűsíthetően szerződéskötésük során hiányos megtévesztő tájékoztatást adnak a fogyasztóknak.

A vizsgálati jelentés az I. rendű eljárás alá vont vállalkozással szemben az eljárás megszüntetését, a II-III. rendű eljárás alá vont vállalkozás marasztalását indítványozta, miután a prezentáción történő vásárlás esetére kilátásba helyezett árkedvezmény látszólagos.

Az I. rendű eljárás alá vont vállalkozás nyilatkozatot nem terjesztett elő, a II-III. rendű eljárás alá vont vállalkozás pedig az eljárás megszüntetését kérte. Védekezésükben versenyjogi felelősségüket megbízójukra hárították, miután az árképzési szabályzatot a I. rendű vállalkozás határozta meg, továbbá hivatkoztak arra, hogy az adható kedvezmények részben a prezentáción való részvételhez kötődnek, így a fogyasztók érdekében szorgalmazzák részvételüket a prezentáción, annál is inkább, mert ez az az alkalom, amikor a fogyasztók az ügyletre vonatkozóan széleskörű tájékoztatást kaphatnak amellett, hogy nem kizárt az értékesítendő helyszín megtekintése vagy gondolkodási idő kérése sem.

A Versenytanács korábban a Fővárosi Bíróság által 2.K.31493/96/7. számú, illetve 2.K.30916/97/4. számú jogerős ítéletével felülvizsgált Vj-247/95. és a Vj-4/97. számú ügyben taglalta a prezentációt mint önmagában versenyjogellenes cselekmény elkövetésére lehetőséget adó, de nem tiltott marketing módszert. Ugyanis a prezentáción elhangzottak egy része hitelt érdemlően rekonstruálható (film, írásbeliségek), s ezáltal az adott tájékoztatás bizonyítható, míg más része 3/4 éppen a páronkénti egyéni beszélgetések bizalmas jellege miatt 3/4 nem.
A módszer lényegéhez tartozik, hogy a személyes pszichikai befolyással győzi meg a fogyasztót, hogy vissza nem térő alkalom az adott szolgáltatás megszerzése, amelynek sürgető szüksége árkedvezmények adásával, ajándék szállásutalvány juttatásával fokozható.
Az árkedvezmények adása nem kifogásolható, ha a "mihezképest", vagyis az az ár, amelyből az árengedményt adják nem elméleti, hanem azon az áron a szolgáltatás valóban kapható. Így pl. a fogyasztó igénye szerint egy hét is kapható több hét helyett, hitelfelvétellel is lehet fizetni készpénzfizetés helyett.
A II-III. rendű eljárás alá vont vállalkozás által nem vitatottan csak a prezentációval kapcsolatba hozható értékesítésük van. Márpedig az árképzési szabályzat szerint prezentáción kívüli értékesítés esetén csak a több hét igénylése és a készpénzes fizetés miatti kedvezmények adhatók. Tehát minden szerződést, amennyiben a prezentáción való részvétel miatti kedvezményt tartalmazza, prezentációs értékesítésűnek kell minősíteni.
Ezért a Versenytanács a II-III. rendű eljárás alá vont vállalkozás magatartásának a Tpvt. 8. § (2) bekezdés d) pontjába ütközését megállapította a Tpvt. 77. § (1) bekezdése c) pontja szerint, egyben rendelkezett a törvény rendelkezéseibe ütköző magatartás további folytatásának megtiltásáról. (Tpvt. 77. § (1) bekezdés e) pont), s a korábbi hasonló tárgyú ügyek bírságmértékéhez igazodóan állapította meg a bírság összegét (Tpvt. 78. §).

A Versenytanács nem fogadta el a II-III. rendű eljárás alá vont vállalkozás hivatkozását felelősségük hiányára megbízotti mivoltuk miatt, hiszen önálló piaci szereplők, amelyek belátásuk szerint élhetnek a kedvezménynyújtás lehetőségével az I. rendű eljárás alá vont vállalkozás adta árkeretek között. Miután az I. rendű vállalkozás a látszólagos kedvezményt nyújtó kifogásolt magatartással közvetlenül a piacon nem jelent meg, a látszólagos kedvezménynyújtásnak ítélt kedvezmény adását kötelezően nem írta elő, vele szemben a Versenytanács az eljárást a Tpvt. 72. § (1) bekezdés a) pontja szerint megszüntette, figyelemmel a 72. § (1) bekezdés a) pontjára.

A Tpvt. szerinti határozat elleni jogorvoslati jogot a 83. § biztosítja az eljárás alá vont vállalkozások számára.

Budapest, 1998. augusztus 11.

dr. Kállai Mária sk. előadó
dr. Bodócsi András sk.
Fógel Jánosné dr. sk.
Kis Lászlóné