Vj-48/1998/37
A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a Nyomtatvány és Irodai Eszköz Ellátó Kft. (1149 Budapest, Kövér L. u. 21-23.) I. r. , az Unió Lap- és Könyvkiadó Kereskedelmi Kft. (1139 Budapest, Hajdú u. 42-44.) II. r. , a Kabinet Kft. (1091 Budapest, Üllői út 47-49.) III. r. és a Cofinec Hungary Nyomda és Csomagolóipari Rt. (1118 Budapest, Budaörsi út 42.) IV. r. eljárás alá vontakkal szemben gazdasági erőfölénnyel való visszaélés és gazdasági versenyt korlátozó megállapodás tilalmába ütköző magatartás miatt hivatalból indult eljárás sorén - tárgyaláson - meghozta a következő
határozatot
A Versenytanács megállapítja, hogy az eljárás alá vontaknak az 1993. szeptember 2-án kelt szerződésének az a kitétele, amely szerint a gyártásban és a forgalmazásban összehangolják tevékenységüket, jogsértő.
Elrendeli a törvénybe ütköző állapot 30 napon belül való megszüntetését.
Ezt meghaladóan az eljárást megszünteti.
Kötelezi az eljárás alá vont vállalkozókat, hogy fizessenek meg 30 napon belül egyenként a Gazdasági Versenyhivatal 10032000-01037557 számú bírságbevételi számla javára 1.000.000.- (azaz Egymillió) Ft-ot.
A határozat ellen a kézhezvételtől számított 30 napon belül lehet a Fővárosi Bíróságnak címzett, de a Gazdasági Versenyhivatalhoz benyújtandó felülvizsgálati kérelmet előterjeszteni.
Indoklás
I.
A Versenyhivatal vizsgálata annak megállapítására irányult, hogy az adónyomtatványok előállítása és forgalmazása terén élvezett gazdasági erőfölényükkel a felek visszaéltek-e, továbbá az 1993. szeptember 2-án aláírt megállapodásuk és az annak alapján 1994. január 1-től kezdődő és ma is tanúsított piaci magatartásuk kimeríti-e a Tpvt-nek a gazdasági versenyt korlátozó összehangolt magatartást tiltó törvényi tényállását.
A feltárt tények szerint az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 96. § (1) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a bejelentésre, a bevallásra, a 60. § (7) bekezdése szerinti nyilatkozatra, az önellenőrzésre, az adófizetésre és az adófolyószámla egyeztetésre nyomtatványokat rendszeresített és azok formájáról, tartalmáról tájékoztatót tett közzé. A rendszeresített nyomtatványok egy részéhez az adózó ingyenesen, nagyobb hányadához ellenérték fejében jut hozzá.
A kereskedelmi forgalomban beszerezhető adónyomtatványok egységes jellegének biztosítása érdekében az APEH 1993-ban azok gyártására és forgalmazására pályázatot hirdetett. A pályázat nyerteseként az eljárás alá vontak határozatlan időre kizárólagos jogot nyertek az érintett nyomtatványok gyártására és forgalmazására az ország egész területén.
Az APEH az eljárás alá vont vállalkozásokkal a nyomtatványok gyártására és forgalmazására kiírt pályázatban foglaltak megvalósítása céljából 1993. szeptember 2-án írásbeli megállapodást kötött. Ebben többek között az eljárás alá vontak tudomásul vették, hogy a gyártás és forgalmazás ellenőrzési jogát az APEH fenntartja (1. d. pont); minden nyomtatvány megjelenése előtt az eljárás alá vontak egyeztetik a nyomtatvány nagykereskedelmi árát és az ajánlott fogyasztói árat, s azt az APEH kívánságára bármikor bemutatják és nyilvánosságra hozzák (1. d. pont); a nyomtatványok gyártásával és forgalmazásával kapcsolatos költségeket az eljárás alá vont vállalkozások külön-külön maguk viselik (1. g. pont). Végül az eljárás alá vont vállalkozások a szerződésben rögzítették, hogy az országos ellátás folyamatos biztosítása érdekében mind a gyártásban, mind a forgalmazásban összehangolják a tevékenységüket (4. pont). A határozatlan időre kötött szerződést bármelyik fél a következő év december 31. napjával indokolás nélkül felmondhatja (11. pont).
A szerződés mind az eljárás alá vont vállalkozások egymásközti viszonya tekintetében, mind az eljárás alá vontak és az APEH viszonya rendezése vonatkozásában hatályos, azzal a változással, hogy 1998-tól az APEH rendelkezésére bizonyos - korábban egyenként is beszerezhető - nyomtatványokat összevontak, amely jelentős mértékű anyagi terhet jelent az adózók számára.
A kialakult gyakorlat szerint a nyomtatványok ajánlott fogyasztói ár feltüntetésével kerültek forgalomba. Az ajánlott ár meghatározását az APEH végezte, a nyomtatványok előállítása csak az adóhatóság előzetes jóváhagyása után kezdődhetett meg. A vizsgálat nem talált arra bizonyítékot, hogy az eljárás alá vont vállalkozások a nyomtatvány megjelenése előtt egyeztették volna egymással a nagykereskedelmi árat és az ajánlott fogyasztói árat, illetve arra, hogy a gyártás és forgalmazás egyéb területein magatartásukat összehangolták volna.
A vizsgálat álláspontja szerint arra tekintettel, hogy az APEH 1994. január 1-től csak az eljárás alá vontak által gyártott nyomtatványokat tekinti hivatalos nyomtatványoknak és az adózással kapcsolatos kötelezettségek teljesítésére más módszert csak korlátozott, elhanyagolható esetben vesznek igénybe az adózók, az érintett piacon az eljárás alá vont vállalkozások gazdasági erőfölényben vannak. Az erőfölényes pozícióval azonban a nyomtatvány-összevonás nem hozható okozati összefüggésbe, mert azt hatósági rendelkezésre hajtották végre.
Jogsértőnek minősítette ellenben az 1993. szeptember 2-i szerződésből a feleknek az ajánlott fogyasztói ár megállapítására irányuló összehangolt magatartását és az ár feltüntetését a nyomtatványon.
Az eljárás alá vontak kérték az eljárás megszüntetését. Vitatták, hogy az adónyomtatványok piacán gazdasági erőfölényben lennének. Tagadták, hogy a terhükre rótt magatartás jogsértő volta megállapítható lenne. Hivatkoztak a vizsgálati jelentés ténymegállapítására, amely szerint az ajánlott fogyasztói árat az APEH szabja meg önállóan, illetve, hogy az ajánlott fogyasztói ár kötelező alkalmazását maguk nem szorgalmazták, amit az is bizonyít, hogy egységes fogyasztói ár az elmúlt időszakban nem alakult ki a piacon. Tagadták, hogy gyártási és forgalmazási tevékenységüket az érintett termék esetében bármikor összehangolták volna.
II.
A Versenytanács az erőfölény felvetésével kapcsolatban arra mutat rá, hogy ha azonos termék és földrajzi piacon az érintett terméket előállító és/vagy forgalmazó vállalkozások piaci magatartásukat bármilyen formában bizonyíthatóan összehangolják, azt a jelenséget a versenyjog nem közös erőfölénynek, hanem kartellnek nevezi és a magatartást az erre a tevékenységre vonatkozó szabályokat alapulvéve értékeli. A jelen esetben a vizsgálat és az értékelés a felek és az APEH által 1993. szeptember 2-án aláírt megállapodás végrehajtásával összefüggő piaci magatartás verseny szempontjaira terjed ki a Tpvt. IV. fejezet előírásaira tekintettel.
Itt kell kitérni az Adó- és Pénzügyi Ellenőrző Hivatalnak a vizsgált ügyben játszott szerepére. Az APEH az 1990. évi XCI. törvény (Atv.) 6. § (1) bekezdésében felsorolt más szervezetekkel együtt az állam adópolitikájának végrehajtásáért felelős közfeladatokat ellátó hivatal. Az Atv. 102. § (1) bekezdése értelmében adóügyekben a törvény szerint jogosult és köteles eljárni. A 97. § d) pontja szerint adóügynek az adóval és a költségvetési támogatással összefüggő hatósági ügy tekintendő.
Az adóhatóság azonban nagy valószínűséggel túllépi az adóügyek intézésével kapcsolatos közfeladatai körét, ha az adónyomtatványok rendszeresítésére, azok formájára és tartalma megállapítása tekintetében ráruházott jogkörén túl a nyomtatványok előállítása és forgalmazása, az ármegállapítás területére lép. A Tpvt. 1. §-ában jelzett vállalkozás fogalomkörébe vonható bármely közfeladatot teljesítő szervezet, ha törvényben rögzített közfeladatai végrehajtásához a piaci hatást kiváltó magatartása nem szükségszerű.
A Versenytanács álláspontja szerint az APEH-nek az adóüggyel kapcsolatos közfeladatai ellátása körében a nyomtatványok árának közvetlen meghatározása nem tartozik, erre a működését szabályozó törvény sem jogosítja fel.
A versenyjog a viszonteladói ármegkötést elítéli. Elsősorban azért, mert az árverseny súlyos korlátozásához vezet, továbbá megakadályozhatja, hogy a költséghatékony viszonteladók az eladási ár csökkentésével a költségekben elért előnyöket érvényesítsék a fogyasztóknál. A hasonló magatartást a Tpvt. 11. § (2) bekezdés a) pontja nevesítve is tiltja.
Az ilyen jogsértés megállapításának azonban elengedhetetlen feltétele - amint erre az eljárás alá vontak is utaltak - a viszonteladói ár valamilyen üzleti módszerrel történő kötelező érvényesítése. Ebben a tekintetben a Versenytanács gyakorlata egyértelmű, amint azt a Versenyfelügyeleti Értesítő 1998. 1-2. számában közzétett Vj-30/1997. döntése indokolásának 22.2. pontja kifejti.
A Versenytanács ezért az ajánlott fogyasztói ár tekintetében az eljárást megszüntette, mert a vizsgálat kötelező árkikötésre utaló bizonyítékot nem tárt fel a felek tagadása ellenében. A jogsértés hiánya pedig szükségtelenné tette az APEH esetleges bevonását az eljárásba.
III.
Az eljárás alá vont vállalkozások mindegyike előállítja és forgalmazza az adónyomtatványok teljességét. Maguk sem vitatták, hogy az adónyomtatványok előállítása és forgalmazása tekintetében - néhány jelentéktelen hamisítási esettől eltekintve - közöttük és csak közöttük éles piaci verseny zajlik.
A szabad piacgazdaság alapelve, hogy a gazdaság minden szereplőjének magának kell függetlenül meghatároznia üzletvitelét, beleértve azon vállalkozások és személyek szabad megválasztását, akiknek elad, vagy akiktől vásárol. A függetlenségnek ez a követelménye természetesen nem fosztja meg a vállalkozást azon jogtól, hogy megfelelően alkalmazkodjon versenytársai jelenlegi és előrelátható magatartásához, mindazonáltal szigorúan ki kell zárni valamely egyenes vagy közvetett kapcsolódást a vállalkozások között, amelynek célja, vagy hatása rávenni a létező versenytársakat egy bizonyos versenycselekményre, vagy feltárni a versenytársak előtt saját, alkalmazkodó magatartásukat.
A Tpvt. 11. § (1) bekezdése szerint tilos a vállalkozások közötti megállapodás, amely a gazdasági verseny megakadályozását, korlátozását, vagy torzítását célozza, vagy ilyen hatást fejthet, illetve fejt ki.
Az eljárás alá vont vállalkozások az 1993. szeptember 2-án kelt szerződésben vállalták, hogy mind a gyártásban, mind a forgalmazásban összehangolják tevékenységüket.
Összehangolt magatartásnak akkor van értelme, ha alkalmas a verseny kockázatának csökkentésére, vagy kiküszöbölésére.
A felek az APEH-el történő megállapodás szerint vállalták, hogy valamennyi adónyomtatványból annak elévülési idején belül állandó készletet tartanak (szerződés 1/f. pont). Az eljárás alá vont vállalkozások kénytelenek az igényeknek akár csak hozzávetőleges ismerete nélkül rendszeresen készletezni a nyomtatványok minden fajtájából, hiszen a szerződés 1/c. pontja a megrendelés 72 órán belül történő teljesítése kötelmét tartalmazza. Külön-külön is érdekük, hogy kellő gyorsasággal reagáljanak a nyomtatványok megváltoztatására, sok esetben jelentős költségek árán, hiszen a nyomtatványok eltérő formája más-más gépet, előállítási technológiát igényel.
Hasonló esetben a kockázat csökkentése, a profit maximalizálásának hathatós eszköze lehet a versenytársak piaci magatartásának összehangolása, amely reálissá teszi azt a veszélyt, hogy az ár a legmagasabb önköltséghez fog igazodni.
A Versenytanács ezért az 1993. szeptember 2-án kelt szerződésnek a felek gazdasági magatartása összehangolására vonatkozó pontjait, ideértve az árösszehangolásra vonatkozó kötelezettségeket, a kötelem végrehajtását igazoló bizonyítékok hiányában azért tartotta jogsértőnek, mert az a gazdasági verseny kiküszöbölését célozza, vagy ilyen hatást fejthet ki.
IV.
A Versenytanács arra tekintettel, hogy a felek egybehangzóan kijelentették, a jogsértőnek minősített szerződéses feltétel eddig nem hatályosult, a jogsértés kiküszöbölésére 30 napot engedélyezett, amely időtartam arra is elegendőnek látszik, hogy megfontolják, a jövőre nézve a Tpvt. 18. §-a szerint kérnek-e mentesítést a tilalom alól.
A bírság összegét a jogsértés súlya és a felek részvétele azonossága alapján a Tpvt. 78. § (2) bekezdésében biztosított mérlegelési jogköre alapján állapította meg a Versenytanács.
Budapest, 1998. augusztus 18.
dr. Györffy István sk. előadó
dr. Bodócsi András sk.
dr. Kállai Mária sk.
Ágoston Marika