Vj-50/1998/24
A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a dr. Éless Tamás ügyvéd (1062 Budapest, Andrássy út 113.) által képviselt ARBITRAGE-2000 Kft. Budapest eljárás alá vonttal szemben fogyasztók megtévesztése miatt hivatalból indított eljárásban - tárgyaláson - meghozta a következő
határozatot
A Versenytanács megállapítja, hogy az 1998. február 16. és 1998. április 30. között országos napilapokban az eljárás alá vont által közzétett hirdetések, amelyekben meghatározott értékpapírokra nézve a Budapesten elérhető legmagasabb árfolyamot helyezte kilátásba, alkalmasak a fogyasztó megtévesztésére.
Kötelezi az eljárás alá vont vállalkozást, hogy 30 napon belül fizessen meg a Gazdasági Versenyhivatal 100320000-01037557. számú bírságbevételi száma javára 1.000.000.- (azaz Egymillió) Ft bírságot.
A határozat ellen az eljárás alá vont a kézhezvételtől számított 30 napon belül a Fővárosi Bíróságnak címzett, de a Gazdasági Versenyhivatalhoz benyújtandó illetékköteles felülvizsgálati kérelmet terjeszthet elő.
Indoklás
I.
A hivatali vizsgálatban feltárt tényállás szerint az eljárás alá vont vállalkozás 1998. február 16. és 1998. április 30. között munkanapokon hirdetést tett közzé a Népszabadság, a Népszava, a Magyar Nemzet, a Napi Magyarország és a Magyar Hírlap napilapokban a részvénytulajdonosok meghatározott csoportját és a kárpótlási jegy tulajdonosokat megcélozva. Három változatban közölt ajánlata lényege szerint a Budapesten elérhető legmagasabb árfolyamon, készpénzfizetéssel vásárol ÉMÁSZ, DÉMÁSZ, ELMÜ és TITÁSZ részvényeket, valamint kárpótlási jegyeket. Az akció során több mint 90 millió Ft értékben vásárolt értékpapírt, az elért árfolyamnyereség közel 2,5 millió Ft volt. A hirdetésekért 680 ezer forint díjat fizetett.
A hirdetésben szereplő értékpapírok a tőzsdén kívüli, úgynevezett OTC piacon forgalmazhatók azon vállalkozások által, amelyek ehhez a tevékenységhez megkapták a hivatalos engedélyt. Az eljárás alá vont vállalkozás engedéllyel nem rendelkezett, emiatt az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet elnöke a 220029/1998. számú határozatában - nem jogerősen - az eljárás alá vont vállalkozás engedély nélkül végzett értékpapír-kereskedelmi tevékenysége miatt vele szemben bírságot szabott ki.
A vizsgálati jelentés megállapította, hogy az OTC piac sokszereplős, a kereskedésre feljogosított brókercégek számára az ajánlati árak közlésének kötelezettsége nem előírás. Nyilvános közzététel esetén azonban az 1996. évi CXI. törvény 76. § értelmében meg kell jelölniük az ajánlati kötöttség időtartamát, valamint a vásárolni kívánt legkisebb és legnagyobb mennyiséget.
Az eljárás alá vont vállalkozás a vételi árait naponta, értékpapír-fajtánként, az üzleti idő megkezdése előtt állapította meg. Az eladni szándékozókat a hirdetésben közzétett telefonszámon tájékoztatta, az ügyletet ezt követően személyesen kötötték meg. Az akció ideje alatt egy tetszőlegesen kiválasztott munkahetet figyelembevéve az árfolyamot közlő kereskedők és az eljárás alá vont vételi árainak összehasonlítása sem támasztotta alá a hirdetésben tett ígéret valóságtartalmát: a piaci árak meghaladták az eljárás alá vont vételi árait. Olyan matematikai módszert sem volt képes bemutatni, amelynek alapján már a hirdetés közzétételekor biztosítani lehetett volna az ígért "legnagyobb ár" napi, órai, percnyi beválthatóságát.
A vizsgálati jelentés indítványozta, hogy a Versenytanács állapítsa meg, az eljárás alá vont vállalkozás vizsgált magatartása kimeríti a fogyasztók megtévesztése törvényi tényállását, szabjon ki bírságot és tiltsa el a jogsértő tevékenység folytatásától.
Az eljárás alá vont vállalkozás vitatta, hogy vele szemben kellő alappal indult volna eljárás. Állította, hogy magatartása nem tekinthető piaci tevékenységnek, hiszen vevőként, saját számlára, tezaurálás céljára vásárolt értékpapírt. A piacon a brókercégek általában bizományba vásárolnak, az eladó nevében és javára adnak-vesznek értékpapírt. A jelen ügyben tehát fogyasztónak kizárólag az eljárás alá vont vállalkozás tekinthető. A vizsgált magatartást nem gazdasági tevékenysége során, üzletszerű módon végezte. Hivatkozott arra, hogy a legmagasabb ár egy értékapapírpiacon relatív, hiszen ha a kvóta betelik, a magasabb vételi ajánlat akár napközben is eltűnik a piacról. Kérte az eljárás megszüntetését.
II.
A Versenytanács elfogadta az eljárás alá vont érvelését, hogy a tőzsdei árak napi alakulását - a mindenkori legmagasabb és legalacsonyabb ár összegét ideértve - előrelátni képes módszer nem létezik, vagyis az árak a kereskedési nap kezdetén csak nagy hibaszázalékkal becsülhetők meg. Ezt a tényt az eljárás alá vont vállalkozást felelősen irányítóknak az ügy tárgyává tett hirdetés közzététele előtt is tudniuk kellett. Az a határozott állítás ezért, hogy értékpapírokat a legmagasabb áron vásárolnak, minden racionális alapot nélkülöző, valótlan állításnak minősül.
Az átlagos fogyasztótól nem várható el, hogy a tőzsdei áralakulás rejtelmeivel tisztában legyen; a nagy számú, akár ajánlatot sem közlő brókercég piaci jelenléte miatt pedig sem ideje, sem módja nem lehet az ígéretet valóságának ellenőrzésére. A jogsértés a Tpvt. 8. § (2) bekezdés c) pontja alapján megáll.
A Versenytanács nem osztotta viszont az eljárás alá vont azon védekezését, hogy tevékenysége nem minősül piaci magatartásnak, pozíciója pedig a fogyasztóé. Bárki - akár természetes, akár jogi személy - vásárol vagy elad, piaci tevékenységet végez. Ha nem végfogyasztóként, hanem továbbeladás céljára vásárol, ellenérték fejében végzi a tevékenységét. Ebben a tekintetben nincs jelentősége annak, hogy bizományi szerződés alapján díjfizetés, vagy saját számlára történő adás-vétel alapján árfolyamnyereség, vagy osztalék az ellenérték.
A vagyoni követelést megtestesítő értékpapírok adás-vétele olyan gazdasági tevékenység, amely a résztvevőket tekintve szabályozott piacon, de a kereslet-kínálat keretei között folyik. A versenyjog szempontjából pedig annak nincs jelentősége, hogy a szolgáltatást kikötött ellenérték, vagy elvárt nyereség ellenében végző személy a tevékenységét engedéllyel, vagy annak hiányában fejti ki.
A Versenytanács ezért a jogsértést megállapította, a jogsértő magatartás befejezettsége miatt az attól való eltiltást mellőzte és mérlegelési jogkörében a jogsértés súlyával arányos bírságot szabott ki.
Budapest, 1998. augusztus 25.
dr. Györffy István sk. előadó
dr. Bodócsi András sk.
Fógel Jánosné dr. sk.
Ágoston Marika