Gazdasági Versenyhivatal

Vj-61/1998/41

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa dr. Bálintfy Gábor ügyvéd (1061 Budapest, Andrássy u 2.) által képviseltMagyar Cukor Rt(1138 Budapest, Váci út 202.)I. rendű,
dr. Kemenes László ügyvéd (1060 Budapest, Andrássy u 2.) által készítettKaposcukor Rt(2400 Kaposvár, Pécsi út 10-14.)II. rendű,
dr. Balogh Lajosné ügyvéd (1395 Budapest, Pf. 406.) által képviseltSzolnoki Cukorgyár Rt(5400 Szolnok, Gyökér u. 10.)III. rendű,
dr. Bajusz Imre jogtanácsos által képviseltMátra Cukor Rt(3000 Hatvan, Radnóti tér 2.)IV. rendű,
dr. Pokol Balázs vezérigazgató által képviseltSzerencsi Cukorgyár Rt(3901 Szerencs, Gyár u. 1.)V. rendű,
dr. Hegymegi-Barakonyi Zoltán ügyvéd (1062 Budapest, Andrássy út 125.) által képviseltKabai Cukorgyár Rt(4183 Kaba, Pf. 37.)VI. rendű eljárás alá vont vállalkozásellen gazdasági versenyt korlátozó megállapodás tilalma tárgyában indult eljárásban - tárgyaláson - meghozta a következő

határozatot

A Versenytanács az eljárást megszünteti.

A határozat felülvizsgálatát a kézbesítéstől számított 30 napon belül a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtható, de a Fővárosi Bírósághoz címzett keresettel kérhetik az eljárás alá vont vállalkozások.

Indoklás

I.

A magyarországi cukortermelés piacán hat cukorgyártó vállalkozás működik. A cukorgyárak részvényeinek többsége 1996. évre külföldi társaságok tulajdonába került.

a.)AGRANA International AG:
- Magyar Cukor Rt I. rendű eljárás alá vont vállalkozás:
1995. július 1-én alakult 5 cukorgyár összeolvadásával (Ács, Ercsi, Sárvár, Mezőhegyes, Sarkad). Az AGRANA tulajdoni aránya 39,76 %. (1997-ben beolvadt a Petőházi Cukorgyár). Az ercsi gyárat ugyanezen évben bezárták.

- Kaposcukor Rt II.r. eljárás alá vont:
AGRANA tulajdoni aránya: 55,27 %.

Az érdekeltség gyárai elsősorban a Dunántúlon voltak, 1998. évtől pedig kizárólag a Dunántúlon, mert a mezőhegyesi és sarkadi gyárat VI. rendű eljárás alá vontnak eladta.

A gyárak 1998. évi kapacitása:
Petőháza: 6800 t/nap
Ács: 3200 t/nap
Sárvár: 3800 t/nap
Kaposvár: 4500 t/nap
Felvásárlási területe: a Dunántúl, 1997. évben ezen felül Békés és Csongrád megye.

b.)ERIDANIA Beghin SayFA Franciaország, illetőleg annak budapesti kft-je:
- Szolnoki Cukorgyár Rt III. rendű eljárás alá vont;
ERIDANIA Beghin Say részesedése 30,49 + 35,71 %.

- MÁTRA Cukor Rt IV. rendű eljárás alá vont (gyárai: Hatvan, Selyp):
ERIDANIA részesedése 30,90+ 20,47 %.

- Szerencsi Cukorgyár V. rendű eljárás alá vont:
ERIDANIA részesedése 30,6+20,5 %.

Gyárai Észak-Magyarországon és az Alföldön vannak.
A gyárak kapacitása:
Szolnok: 5800 t/nap
Hatvan: 5000 t/nap
Selyp: 4000 t/nap
Szerencs: 5380 t/nap

Felvásárlási területeik:

III.rendű: Pest, Szolnok, Bács-Kiskun, valamint részben Békés, Csongrád , Somogy és Baranya megye.
A régión kívüli területekről a felvásárolt cukorrépa 25 %-a érkezik, ebből 17-18 % dél-Békésből, a többi Csongrádból. 0,5 %-ot tett ki a dunántúli termeltetés, onnan 1998-tól azonban nincs felvásárlás.

IV. rendűé: Nógrád, Heves, Szolnok, Pest, Hajdú-Bihar megye, illetőleg részben Bács-Kiskun és Baranya. Régión kívüli felvásárlás aránya: 5-10 %, ez Baranyára vonatkozik.
V. rendűé: Hajdú-Bihar, Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár, Bereg megye.

c.)Eastern Sugar gyára aVI. rendű Kabai Cukorgyár Rt,
Eastern Sugar részesedése 68,61 %.
1997. év végén megvette a AGRANA-tól a sarkadi és mezőhegyesi gyárakat, amelyeket nem működtet.

A kabai gyár kapacitása: 8000 t/nap
Felvásárlási területe: Hajdú-Bihar valamint dél-Békés megye és Sarkad térsége. A hagyományos régión felvásárlás aránya 1997-ben 9,3 %, 1998-ban 26,5 %, Hajdú-Bihar déli részén elhanyagolható mennyiség.

Az érdekeltségek piaci részesedése a magyarországi cukorforgalomból:

II.

1996-1997-ben a belföldi cukorértékesítés mennyisége csökkenő tendenciát mutatott, ugyanakkor az export nagyon alacsony mértékű, emiatt cukorfelesleg keletkezett. A tendencia a gyártókapacitás koncentrálása, a lemaradó gyárak bezárása. A gyárak hasonló hatékonysággal dolgoznak, többségük a nyugat- európai normákhoz mérten kis kapacitású, de az előbb említett okból általában még ez sincs kihasználva. A kapacitás kihasználása érdekében céljuk megfelelő minőségű és mennyiségű alapanyag beszerzése, mert míg cukorból túlkínálat van, belföldön a cukorrépa piacon 1996-1997. évben döntően a kereslet dominált; így a termékráfordítás pozícióját az alapanyagár határozza meg.
A végtermék önköltségéből az alapanyag és a szállítás költsége annak kétharmadáig is terjedhet, ezen belül a répaár 15-20 %-ának felel meg a szállítási költség. Az alapanyag vásárlás szervezését a tárgyévet megelőző ősszel már megkezdik, a cukorrépa termelők szövetségeivel tárgyalnak a szerződési feltételekről és általában ezt februárban követik a szerződéskötések. A cukorrépa felvásárlásnál a répaföldtől kezdődően minden költség a feldolgozót terheli.
A gyárak ezért szorosan együttműködnek a termelőkkel a cukorrépa termelés egész folyamatában: ez magába foglalja az előfinanszírozást, műszaki fejlesztési támogatást, minőségre ösztönző felár-rendszer alkalmazását, a térségi szövetségekkel való egyeztetést.
Az a terület, ahonnan a gyárak általában beszerzik a cukorrépát: 60-80 km (közúti szállításnál) 80-130 km (vasúti szállításnál), de pl. a IV. r. eljárás alá vont alapanyaghiány miatt 140 km-ra is termeltet, sőt 1997-ben más feldolgozótól volt kénytelen cukorrépát vásárolni;
Az egyes érdekeltségek felvásárlási területei fedik egymást:
1997. évben:
a) Dél-Békés körzetében:
AGRANA (Sarkad, Mezőhegyes) - E.B.S. (Szolnok) - E.S. (Kaba)

b) Szolnok megye:
E.B.S. (Szolnok) - E.S. (Kaba)

c) Hajdú-Bihar déli része:
E.B.S. (Szerencs) - E.S. (Kaba) - utóbbi részesedése minimális -

d) Dél-Dunántúl - Baranya, Somogy megye:
AGRANA (Kaposvár) - E.B.S. (Mátravidéki Cukor, Szolnok)

1998-ban Dél-Békés térségéből az AGRANA kivonult.
A hagyományos régiókon kívüli termeltetés felvásárlás azonban nem számottevő:
Mátravidéki Rt . 5-10 %
Szolnok összes: 25 %
Kaba összes: 97-ben: 9,3 %
98-ban: 26,5%

III.

A fejlett cukoriparral rendelkező országokban a gazdasági hatékonyság, az ellátás biztonsága és a fogyasztói érdekek biztosítása céljából a cukorpiac erősen szabályozott, szakmai egyezmények rendezik a termelők és gyártók viszonyát. Az Európai Unióban meghatározzák a tagállamok cukor termelési kvótáját; a cukorrépára ilyen nincs, csak kategóriák vannak megállapítva arra, hogy az adott répából melyik kategóriába tartozó cukrot állítanak elő.
A cukorra irányárat és intervenciós árat állapítanak meg, a cukorrépára alapárat, amelyet a fehér cukor intervenciós árából számítanak ki: ezen belül van a minimális répaár, amit a cukorgyárnak minimálisan fizetnie kell a megfelelő minőségű és a kvótán belüli termeléshez szükséges répáért.
A cukorfeldolgozók és répatermelők képviselői között szakmaközi egyezmény van, amely szabályozza a teljes szerződéses jogviszonyt (répafelvásárlással, szállítással, átvétellel, fizetéssel kapcsolatos feltételeket) és a szakminisztérium hagyja jóvá.

Magyarországon ilyen szabályozás még nincsen, a Cukor Terméktanács kísérli meg 1994-től az egyeztetést.

1.) 1994. október 6-án tartott elnökségi ülésen határozta el, hogy árbizottságot alakít a cukorrépa termelői árának meghatározására.

2.) 1994. november 23-án a Cukor Terméktanács elnöksége elfogadott határozatot a cukor és cukorrépa irányáráról 1995-re.

3.) 1995. március 3-án a Cukor Terméktanács ülésén árbizottságot alakítottak, amelyben 4 képviselőt a cukorgyárak, 4 képviselőt a termelők, 1-et a továbbfeldolgozók delegáltak.

4.) 1995. október 3-án az elnökség az árbizottságot felhatalmazta, hogy dolgozza ki a cukorrépa irányár képzésének egységes elveit.

5.) 1995. december 12-én a Cukor Terméktanács elnökségi ülésére az árbizottság előterjesztést tett. Ez tartalmazza, hogy tisztázta a termékpálya termékei irányár-meghatározási elveit, és azt, hogy a különböző tulajdonosi körhöz tartozó cukortermelő érdekcsoportok és a Cukorrépa Termelők Országos Szövetsége (CTOSZ) költségkalkulációt készített a cukorrépa valamint a cukor irányárára.

Ennek ellenére az irányárakat nem sikerült elfogadtatni, költségalapon - a cukorrépa költségtényezőiből kiindulva - nem tudtak a termelők és feldolgozók egyezségre jutni. Javasolta ezért a cukorárból kiindulva meghatározni a cukorrépa irányárát úgy, hogy igazságos jövedelemosztozás valósuljon meg a termelő és feldolgozó között. Álláspontja szerint az elmúlt előző 3 gazdasági év adatait számbavéve a tiszta répaár teljes önköltséghez mért aránya alapján, - figyelemmel a Magyar Cukoripari átlagos kihozatalára (0,81) - lehet a 16 %-os répa irányárát kalkulálni. A magyar cukorgyártók döntő többsége által rendelkezésre bocsátott adatok szerint a tiszta répaár és teljes önköltség aránya 0,45.

6.) Az 1996. szeptember 3-án tartott terméktanácsi elnökségi ülésen tettek kísérletet az irányár meghatározására kétféle számítási módszerrel:
a.) a költségalapú: ebből a belföld számára elfogadhatatlan cukorár adódik;
b.) cukorár arányában kialakított répaár.

Megállapították, hogy a több évi statisztika szerint a répaár-cukorár aránya felkerekítve 44 %, de van olyan modell is, amely a megtermelt cukor egy részét adja a termelőknek répaár fejében. Ez 57,5 kg cukor, ami szintén a 45 %-os aránynak felel meg. Ez utóbbit javasolta alkalmazni az árbizottság.
A termelők észrevétele az volt, hogy az EU-ban alkalmazott árarányt kívánják érvényesíteni azzal, hogy egyébként nem szerződnek. Ez azonban a feldolgozóknak az értékesítési korlátok miatt nem felelt meg.
Az elnökségi ülésen állásfoglalás született a cukorrépa cukorárarányos irányára képzésére.

7.) 1996. szeptember 23-án az árbizottság részéről előterjesztés történt az 1997-es gazdasági évre vonatkozó cukorrépa irányár képzéséről. A cukorár arányos árképzésnél a répából kinyert cukor megosztási arányát 44,92:55,08-ra tette a termelők és feldolgozók közt, ami azt jelentette, hogy 1 tonna 16 %-os répa irányára az ebből számított 160 kg cukorból kinyert (0,8) 128 kg cukor 44,92 %-val, azaz 57,5 kg belföldi kiszerelésű, előző évben értékesített kristálycukor árával egyenlő.
A termelők helyette 50-50 %-os megosztást javasoltak.
Az árbizottság számításokat végzett, amelynek alapján két verziót állított fel: Az 57,5 kg cukorárnak megfelelő irányár, illetőleg 64 kg cukorárnak megfelelő irányárat. A táblázat tartalmazza, hogy az utolsó három évben a tiszta répaár illetőleg cukorár aránya hogy alakult:

Az utolsó évek átlagát is tovább átlagolva 43,38 %-os arányt hozott ki.
A másik verzióban végzett számítások végeredménye közelítőleg ugyanennyi volt. A mellékletek szerint az arányszám a III. r. és a VI. r. eljárás alá vont esetében a cukor eladási árához viszonyított összes cukorrépára kifizetett alap- és felár, a Magyar Cukor Rt esetében a cukortermelés teljes költségének a tiszta répaárhoz viszonyított aránya. A Petőházi Cukorgyár a cukorár-répaár viszonyt közölte számítások nélkül.
A Cukor Terméktanács Elnöksége két határozati javaslatot fogadott el az irányárra az 57,5 illetőleg 64 kg kristálycukor árával egyezően.

8.) 1996. szeptember 25-én a Terméktanács elnökségi ülésén 1997. évre kísérelték meg az irányárat meghatározni, ahol a feldolgozók és termelők között 44-50 % arányon folyt a vita. A cukorgyártók észrevétele az volt, hogy nem az átvételkori, hanem a feldolgozásnál mért cukortartalommal számoltak, így lett egy tonnából 128 kg-os kihozatal (utánfejeletlen répához mérten a feldolgozásnál már csak 117,5 kg a mért cukortartalom.) Erre tekintettel a termelők részesedése 57,50 kg-nál, is eléri az 50 %-ot.
Az elnökség nem fogadta el egyik javaslatot sem, majd felhatalmazták az árbizottságot újabb javaslat kidolgozására.

9.)1997. október 28-án az árbizottság elnöke részéről elhangzott, hogy a termelők 64 kg cukor árában kívánják a répaár meghatározását, a feldolgozói oldal jelenlegi helyzete alapján azonban nem tud az 57,5 kg-tól eltérni és képviselőinek nem volt felhatalmazása a tulajdonosoktól, hogy az 57,5 kg-os alaptól eltérjenek. Felmerült, hogy szükséges, hogy a bizottságban a feldolgozók részéről olyan, felhatalmazással bíró személyek vegyenek részt, akik dönthetnek, illetőleg az árbizottság következő ülésén mindkét oldalról felhatalmazással rendelkező személyek vegyenek részt, hogy egységes álláspont alakulhasson ki. Szó került arról is, hogy a kínálati cukorpiac miatt nem lehet a cukor áremelést megcélozni, sőt az alapanyag termelésben is önkorlátozás szükséges.
Így sem 1997, sem 1998. évre nem jött létre megállapodás a cukorrépa irányárát illetően.

IV.

1996-1997. évben az alapár - kifizetett répaár viszonya az
alábbiak szerint alakult

V.

A Gazdasági Versenyhivatal azért indított vizsgálatot, mert valószínűsítettnek találta, hogy a cukorgyárak 1997-1998. évben az egységes alapár alkalmazásával megsértették a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 11. § (1) bekezdését.

A vizsgálati jelentés következtetése az volt, hogy az eljárás alá vont vállalkozások azonos alapár meghatározása kapcsán kartellt valósítottak meg, mert az érintett magyarországi piacon
- a versenyt folytató érdekeltségek között
- az árak közvetve meghatározásra kerültek,
- és ezzel a versenyt korlátozták.
A jelentés erre két bizonyítékkal szolgált:
a) 1997-től 57,5 kg cukor árának megfelelő alapárra szerződtek, eltérve a korábbi szerződésekben alkalmazott alapártól, amely már 1995-ben is 54,4-66 kg közti szóródást mutatott, holott ehhez viszonyítva az arányos növekedés lett volna az ésszerű. (17. oldalon szereplő táblázat).
Így a piaci ártól eltérően közelítőleg azonos lett a felvásárlási ár, mert az alapár és a bonifikáció adja ki az összes kifizetés 90 %-át és a bonifikáció is szinte azonos. Az egyéb szerződéses kikötések így a kifizetett cukormennyiség 10 %-ának megfelelőek.

b) Az 1997. október 28-i elnökségi ülésen az árbizottság elnökének beszámolójában elhangzott, hogy az árbizottságban az érdekeltségek képviselőinek nem volt felhatalmazása az 57,5 kg ajánlattól való eltérésre.

Eljárás alá vont vállalkozások az eljárás megszüntetését kérték.

Tagadták, hogy a cukorrépa átvételi árát közvetett módon, megállapodással határozták volna meg, vagy az azonos alapár kikötését egyeztetett gyakorlatnak lehetne tekinteni.
Védekezésükben az alábbi kérdéskörökre koncentrálva az alábbiakat adták elő:

a.) Az azonos alapár tényleges alkalmazása:
1.) Az azonos alapár alkalmazása nem jelent azonos felvásárlási árat, azaz nem jelenti az ár közvetett meghatározását. Az érdekeltségek szerződéseiben szereplő egyéb feltételek között ugyanis jelentős eltérések vannak, a termesztéstechnológia folyamatba történő beavatkozás, támogatási-felár- rendszer más végeredményt hoz, amelyet számszakilag is igazoltak. Így tehát nem a felvásárlási ár, hanem a számítási módszer azonos. Az eltérő feltételek 10 %-os eltérést eredményeztek a vizsgálati anyag szerint is az alapártól, amely lényegesnek tekinthető, hiszen kb. ekkora az átlagosan elérhető ráfordítás arányos nyereség. Vitatták a vizsgálati jelentésben szereplő adatokat is.

2.) Az egységes alapár alkalmazásának piaci indokai:
1997. év előtt különböző módszerrel határozták meg a cukorrépa felvásárlási alapárat. A Cukor Terméktanács összegezte az 1992-1995. évi adatokat és állapította meg, hogy 80 %-os átlagkihozatal mellett a gyártott cukor 43-44 %-át adták a feldolgozók a termelőknek, ami 55-56 kg cukrot jelent 1 tonna 16 %-os cukortartalmú, utánfejeletlen répa után.
Az I. rendű részéről 1996. évben az áttérést erre az alapárra az indokolta, hogy a Dunántúlon működő akkori AGRANA érdekeltségek (Petőháza, Kaposcukor) 57,5 kg cukor árában határozták meg az alapárat, így a versenyben nem hagyhatta figyelmen kívül a partnerek magatartását, alkalmazkodnia kellett ehhez, ezért döntött úgy, hogy ezt az alapárat maga is megadja.
A III-VI. rendű eljárás alá vont pedig 1997-ben ugyanebből az okból, valamint a termelők kifejezett követelésére tért át erre a számítási módszerre, amely végeredményben minimum árként funkcionál, és lehetővé teszi a tényleges ár eltérését az értékesítési eredmények alapján. Mivel a alapanyagár határozza meg döntően a termékráfordítás pozícióját, gazdaságilag hátrányos helyzetbe kerülne az a gyártó, aki az alapanyagért jelentősen nagyobb árat fizetne a termelőnek azonos szállítási költséghányad mellett. Ténylegesen a gyárak hatékonyságának hasonló voltából következik az alapanyagért kínált hasonló alapár. Így az 57,5 kg-os alapár nem az egyeztetett magatartás, hanem a logikus cselekvés a feldolgozók részéről, hiszen ha ennél kevesebbet fizet, répatermelő területét veszti el; azaz a három érdekeltség között voltaképpen természetes piaci igazodás történt anélkül, hogy magatartásukat szándékosan összehangolták volna.
III. r. utalt arra is, hogy nem jelentette részéről az alapár ilyen módon való meghatározása a szerződésekben való koncepcionális változást.
Valamennyi érdekeltség hivatkozott rá, hogy feltételrendszerük így is eltér egymástól, az alapár ugyanis lényeges, de nem egyedül meghatározó része a felvásárlási rendszernek.

3.) A cukorrépa termelők helyi szövetségével történő megegyezés:
Az érdekeltségek a cukorrépa termelők szövetségével folytattak áralkut. A Beghin Say és Eastern Sugar esetében a termelők minimumigénye volt az 57,5 kg cukor/t répaár, melyet az AGRANA már alkalmazott. Ezt olyan felárrendszerrel egészítették ki, ahol a termelők is az általuk végső soron kívánt cukormennyiséget megkapták.

b.) A vizsgálati jelentésben említett és az összehangolt magatartásra vonatkozó másik bizonyíték, a Cukor Terméktanács 1997. október 28-i jegyzőkönyvében kiemelt idézet kapcsán valamennyiük álláspontja az volt, hogy ez szövegkörnyezetéből önkényesen kiragadott mondat, amely nem alkalmas az összehangolt magatartás bizonyítására. Az árbizottsági jelentés csupán annyit igazol, hogy a terméktanácsban tárgyaló képviselőknek nem volt felhatalmazása az árbizottság által az egyik variációban előterjesztett irányárra vonatkozó tervezetben foglalt 57,5 kg-os alapártól történő eltéréshez, vagyis a képviselőknek nem volt a tulajdonosoktól jóváhagyása ahhoz, hogy a kialakult árképzési elvektől ezen egyezkedés során eltérjenek.

c.) Végül vitatták a vizsgálati jelentésnek a verseny kizárását, korlátozását tartalmazó megállapítását, mert ennek csak az érintett piac vonatkozásában van értelme. A jelentés a földrajzi piac határait túlzottan tágan határozta meg, mert az területileg jól tagolt, ott pedig, ahol a cukorrépa feldolgozók egyes földrajzi területeken versenytársként vannak jelen, az egyéb növényfajták feldolgozóival versenyeznek azért, hogy a termelők velük kössenek szerződést és az általuk felvásárolni kívánt növényfajtát termesszék. Az árupiacon fennálló versennyel pedig a vizsgálati jelentés egyáltalán nem foglalkozott, ezért juthatott arra a következtetésre, hogy a termelőknek nincs meg a máshozfordulás lehetősége.

VI.

A Tpvt. 11. §-a tiltja a vállalkozások közötti megállapodást és összehangolt magatartást, amely a gazdasági verseny megakadályozását, korlátozását célozza, vagy ilyen hatást fejt ki.
A (2) bekezdés ilyen magatartásnak tekinti a vételi árak közvetlen vagy közvetett meghatározását, kivétel a csekély jelentőségű megállapodás, egymástól nem független vállalkozások közti megállapodás illetőleg a csoportmentesség.
A törvény indokolása szerint a kartell jellemzője, hogy a gazdasági verseny hatásának elkerülése végett kötik úgy, hogy az csak a résztvevőkre jár előnnyel, fékezi a versenyt. Tiltja az olyan magatartást is, ami erre irányul.

A fentiekre tekintettel a Versenytanácsnak vizsgálnia kellett:
- a cukor -cukorrépa piac általános jellemzőit,
- van-e verseny ezen a piacon, a feldolgozók magatartása járhat-e versenykorlátozó hatással?
- összehangolt magatartással történt-e a cukorrépa felvásárlás piacán 1997-98. évben az ármegállapítás?

Az érintett piac: a megállapodás tárgyát alkotó áru és a földrajzi terület, (Tpvt. 14. § (1) bekezdése).
Az adott ügyben áru a cukorrépa, amelynek felhasználási igénye csökken, de még keresleti piaca van.
A földrajzi piac az egyes cukorgyárak elhelyezkedéséhez kapcsolódik, miután a cukorgyártáshoz szükséges nagytömegű répa egyre emelkedő szállítási költsége a feldolgozó cukorgyárakat terheli. Így alapvető gazdasági érdek, hogy a feldolgozandó répamennyiség a cukorgyárakhoz minél közelebb eső területről beszerezhető legyen. Általánosságban a 100-150 km-es távolságon túli felvásárlás már nem rentábilis. Ezen túl termeltetés kis százalékban és nem is minden gyárnál történik.
Ebből levonható, hogy az adott régión kívül az áru értékesítőjének nincs lehetősége eladni más feldolgozónak - még számottevően kedvezőtlenebb feltételekkel sem - az áruját, mert a feldolgozónak nem érdeke tőle vásárolni; vagyis a gyárak a cukorrépa-felvásárlást döntően világosan körülhatárolható, elkülönült területen folytatják.

A területi verseny, - ahol a feldolgozók egymástól függetlenül tevékenykednek a termelők megnyeréséért annak érdekében, hogy piaci részarányukat a cukortermelésben növeljék, üzleti céljukat elérjék - csak korlátozott földrajzi területen folyik; mégpedig elsősorban a Kabai Cukorgyár és az E.B.S. közt Békésben és Csongrádban (Szolnoki Cukorgyár) továbbá a Kabai Cukorgyár valamint az AGRANA közt Békés megyében - utóbbi azonban erről a piacról 1998. évben kivonult. Egyéb átfedések a felvásárlás mértékére figyelemmel nem jelentősek.
Az említett területen a cukorgyárak kedvezőbb, esetleg egyes termelőkre szabott felárrendszerrel, előfinanszírozással, közös pályázatok benyújtásával kísérlik meg a termelők befolyásolását a velük való szerződéskötésre.
A jellemzően keresleti piac miatt a gyárak érdeke, hogy - akár áldozat árán is, - megfelelő mennyiségű feldolgozható répához hozzájussanak; ez a helyzet a termelők alkupozícióját erősíti.
Így egy esetleges ármegállapodás számottevő kihatással a gazdasági versenyre nem járhatott.
Mégis, az előbb említett szűk területen folyó verseny kapcsán a Versenytanácsnak foglalkoznia kellett azzal, hogy történt-e összehangolt magatartás, azaz horizontális kartell-megállapodás a gyártók között, ennek tekinthető-e az 57,5 alapár alkalmazása a szerződésekben.

A vizsgálati jelentés bizonyítékait nem látta elegendőnek a fentiek igenlő megállapítására.
Előljáróban megjegyzi, hogy a párhuzamos viselkedést nem lehet azonosítani az egyeztetett gyakorlattal, csak ha olyan versenyfeltételeket eredményez, amelyek eltérőek a rendes piaci feltételektől, tekintetbe véve a vállalkozások számát, méretét, a piac nagyságát. Akkor egyeztetett a gyakorlat, ha a viselkedésére nincs más, elfogadható magyarázat. Az összejátszás formája egyébként irreleváns, az akarategység, azonos viselkedés szükséges a piacon, és ha a megállapodást nem is lehet bizonyítani, de a hatást igen, akkor megállapítható a kartell, ha nem igazolható a hatás a piac törvényszerűségeivel.

a)1.) Az 57,5 kg-os alapár alkalmazása nem eredményezte a szerződéses konstrukciók és így a kifizetett répaár azonosságát.

A IV. pontban szereplő kimutatásból kitűnik, hogy az érdekeltségek gyárai által 1997. évben 1 tonna répára fizetett, cukor kilogrammban meghatározott ár jelentős eltéréseket mutat az egységes alapár-számítás ellenére.
Így az azonos területen (Békés, Csongrád) termeltető I.r. eljárás alá vont két gyára valamint a III. és VI. r. eljárás alá vont 5194 - 5762 Ft-ot fizetett, amely 60,01 - 65,91 kg cukor árának felelt meg.

Így tehát a Versenytanács osztja a védekezésben foglaltakat, miszerint az alapár számítás csak módszer, az alapár a tényleges árnak csupán egy, releváns eleme, de nem egyedüli meghatározója. A felárrendszerek ugyanis - eltérően a vizsgálati jelentéstől - jelentős kihatással vannak a végárra. Ezt igazolja az alábbi kimutatás, amely gyáranként tartalmazza az eltérést az alapár és a kifizetett összes répaár között 3 évre vonatkozóan (alapár 100 %).

A vizsgálat tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a korábbi tendenciáktól eltérően az egységes alapár bevezetésével mintegy mesterségesen visszafogták egyes gyárak az addigi áreltéréseket.
Ezt alátámasztják a Versenytanács által készített számítások az egyes évek közötti ténylegesen kifizetett összes répaár változására vonatkozóan is. Az eredmények nem mutatnak sem az árváltozások mértékére, sem azok gyárankénti közeledésére vonatkozó tendenciát. A répa árának változása mellett a táblázat tartalmazza a cukor értékesítési árának változását is; a két adatsor gyárankénti összevetése bizonyos mértékig utal a répatermelők és a feldolgozók piaci- gazdasági helyzetére, annak változására.

2. Az alapár kialakításának oka:
Az cukorrépa irányár kialakítására javaslattétel a Cukor Terméktanács feladata lett volna, aki többek között ezért funkcionál.
Az agrárpiaci rendtartásról szóló 1993. évi VI. törvény bevezetőjében megfogalmazottak szerint célja, hogy a piaci szereplők számára kiszámíthatóak legyenek lehetőségeik és esélyeik, a szabályozott agrárpiacot megteremtse. Ezért jöttek létre a terméktanácsok, melyek közül a Cukor Terméktanács a közvetett módon szabályozott agrárpiacon belül a cukorrépa és cukor irányárának mértékére az alkalmazás feltételeire javaslatot tehet és a miniszter egyetértése esetén gondoskodik annak meghirdetéséről (2. § (c) pont, 8. § (1) bek. d) pont, (3) bek. , 12. § (1), (3) bek.).
A 17/1993. FM ARH közlemény pedig szabályozza, hogy a terméktanácsok olyan szakmai érdekegyeztető fórumok, melyek működésének célja a koordinálás és szabályozottság elősegítése, a piacgazdaság feltételei között történő eredményes működés megvalósítása. Vagyis a cukorrépa ár közvetett szabályozása az jelenti, hogy a piac szereplőinek törekedniük kell az agrárpiac szélsőséges ingadozásainak kiküszöbölésére, és mint ahogy a törvény indokolása tartalmazza, a miniszter feladata biztosítani, hogy az irányár - amellett, hogy az a kartelltilalomba ütközhet - olyan gazdasági eredményt hozzon, hogy a versenyt korlátozó hatást meghaladja.

Tehát a jogszabályban megfogalmazottak a szélsőségektől mentes felvásárlási ár kialakítása irányában hatnak, így már önmagában ez is megkérdőjelezi az egységes alapár kialakításának jogszerűtlenségét akkor is, ha ez nem jutott el az irányár szintjére. A cukortanácsi egyezkedésre figyelemmel pedig a cukoripar átlageredményeit, a cukor- répaár alakulását elemezve logikus piaci lépésnek számított eljárás alá vontak részéről egy minimumárként funkcionáló cukormennyiség meghatározása és alkalmazása.

3.) Az EBS és ES gyárai hivatkoztak a termelőkkel történt megállapodásra állítván, hogy azok követelésének eleget téve alkalmazták az alapárat. A jelen eljárásban ennek nincs jelentősége, mert ha a gyáraktól is indult ki a kezdeményezés, azt csak az összehangolt magatartás bizonyítékai között értékelhető, az előbbiekben kifejtettek miatt azonban súlytalan volt.

b.) Az október 28-i ülésen elhangzottak nem igazolhatják az egy évvel korábban történt összebeszélést, itt konkrétan felhatalmazás hiányáról van szó, a delegáltak nem tehettek kedvezőbb ajánlatot az 1998-as irányárra, azaz további engedményt a feldolgozók termelők közti jövedelemelosztás arányára.
Egyébként is közömbös, mert az irányár a centrumot jelöli meg, amely az áringadozások központját képezi (1993. évi VI. törvény 2.§ i) pontja), tehát nem minimum vagy maximum árként szerepel; így elfogadása esetén a gyárak alkalmazhattak volna alacsonyabb vagy magasabb arányt is.

A fentiekre figyelemmel a Versenytanács az eljárást a Tpvt. 72. § (1) bekezdés a) pontjának 2. fordulata értelmében megszüntette. A 74. § (2) bekezdése és a 77. § (1) bekezdése h) pontja alapján tárgyaláson határozott.

A határozat egyéb rendelkezése a 83. § (1) és (2) bekezdésén alapul.

Budapest, 1998. szeptember 3.

dr. Sólyom Eszter sk. előadó
Fógel Jánosné dr. sk.
dr. Lénárd Réka sk.
Kis Lászlóné