Gazdasági Versenyhivatal

Vj-124/1998/36

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a Gazdasági Versenyhivatal által a dr. Bródy János (6721 Szeged, Szilágyi út 2. II. em. 207.) ügyvéd által képviselt Szegedi Tejipari Rt. (6728 Szeged, Budapesti út 6.) eljárás alá vont vállalkozás ellen gazdasági erőfölénnyel való visszaélés miatt indult eljárásban - tárgyaláson - meghozta az alábbi

határozatot

A Versenytanács az eljárást megszünteti.
A határozat felülvizsgálatát a kézhezvételtől számított 30 napon belül a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtandó, de a Fővárosi Bírósághoz címzett keresettel kérheti az eljárás alá vont vállalkozás.

Indoklás

A Gazdasági Versenyhivatal az 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 70. § (1) bekezdése alapján hivatalból indított vizsgálatot annak megállapítására, hogy az eljárás alá vont vállalkozás azáltal, hogy szerződéses partnereinek a tej átvételi árának csökkentésére irányuló szerződés módosítási ajánlatot tett, illetve fogadtatott el, megvalósította-e az ajánlat időpontja és módja vonatkozásában a gazdasági erőfölénnyel való jogsértést.

I.

Az 1990-es évektől úgy a tejtermelés, mint az ipari alapanyag-felvásárlás, mint a belföldi értékesítés 32-35 %-os mértékű csökkenést mutatott, mely a fogyasztói ártámogatások leépítésével és az egy főre eső tej, illetve tejtermék fogyasztás csökkenésével társult.
A mezőgazdasági tárca látva a visszaesést, 1997-ben úgy határozott, hogy 1998-tól jelentősebb mértékben támogatja a tejtermelést, melynek keretén belül az 1997. év második félévében készletfinanszírozási pályázattal ösztönözte a készletek növekedését.
A 112//1997. (XII. 30.) FM rendelet 1998-ra, az 1998. január 1-től augusztus 31-ig tartó időszakra, az extra tej esetében 55.- Ft/liter + ÁFÁ-ban, illetve I. osztályú tej esetén legalább 52.- Ft/liter + ÁFÁ-ban hirdette meg a termék irányárát, míg 1998. szeptember 1. napjától az irányár extra tej esetében legalább 62.- Ft/liter + ÁFA, míg I. osztályú liter tej esetében legalább 59.- Ft/liter + ÁFA irányár lett meghatározva, melyhez az egyes minőségi osztályokhoz - az irányár megfizetése esetén - a tárca minőségjavítási támogatást biztosított a feldolgozók részére.
A korábbi évek tejhiánya, illetve a megtett intézkedések a felvásárlóknál felvásárlási árversenyt indukáltak. A termelőknél a megfelelő jövedelmi feltételeket nyújtó tejfelvásárlási ár és az ágazat megemelt támogatásai, továbbá az enyhe tél és a alacsony takarmányárak hatására pedig a prognosztizáltnál nagyobb mértékben növekedett a tejtermelés.
Fenti okok miatt a feldolgozók által felvásárolt tejmennyiség és a bázisszinten alakuló belföldi értékesítés különbözete havonta átlagosan 20 millió liter termékfelesleget eredményezett a felvásárlóknál, melyet átmenetileg a külpiacon kellett volna elhelyezni, minek azonban a világ tejpiaci helyzete - a növekvő termeléshez társuló csökkenő kereslet miatti világpiaci árcsökkenés - nem kedvezett. A Tej Terméktanácsnak a kialakult helyzet enyhítését célzó export pályázatai ellenére a felvásárlóknál jelentős termékfelesleg mutatkozott, mely körülmények között vagy jelentős költséggel tartották vissza készleteiket, vagy a belföldi piacon próbálták azt értékesíteni, esetenként jelentős árengedménnyel. Addig, míg a felvásárolt nyerstej országos átlagára 1998. májusára 13,1 %-kal emelkedett az 1997. decemberi szinthez képest, a késztermékek átadási árainak az 1997. évi árakhoz képesti emelkedése a költségnövekedést a felvásárlóknál nem ellensúlyozta, tekintettel arra, hogy egyes tejtermékek fogyasztói ára az 1997. decemberi szinthez képest is csökkent, vagy szinten maradt.

A kialakult helyzetben a feldolgozók országosan veszteséget halmoztak fel, mely az ágazat szereplőinél komoly feszültségforrást okozott. A feldolgozók - veszteségeik csökkentése érdekében - 1997. év végén a termelőkkel megkötött szerződések módosítását, vagy felbontását kezdeményezték, illetve az FM által meghirdetett irányáron való felvásárlást indítványozták termelő partnereik felé.

A piaci ismeretében - látva, hogy a fogyasztói árak alakulása nem fedezi a felvásárlók költségnövekedését - a Tej Terméktanács Elnöksége 1998. május 26-án a termelők és feldolgozók érdekeit egyeztetve úgy határozott, hogy a Tej Terméktanács termelői oldala elfogadja illetve nem tesz az ellen, hogy a feldolgozók a meghirdetett irányár mértékére lépjenek vissza. A határozat értelmében a Tej Terméktanács Elnökségének termelői oldala megkereste a Mezőgazdasági Termelők Országos Szövetségét és egyéb érdekvédelmi szervezeteket annak érdekében, hogy az irányár mértékére való visszalépést ne támadják.
A határozat annak tudatában kelt, hogy 1998. I. félévében egyes feldolgozók az FM által meghirdetett irányár fölötti árakon kötött mezőgazdasági termékértékesítési szerződést a termelőkkel.
Egyben a Tej Terméktanács Elnöksége kezdeményezte azt is, hogy a korábban szeptember hónaptól meghirdetett irányárat a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési miniszter módosítsa, mely módosításra a 19/1998. (IX. 1.) FVM rendelettel sor is került, minek folytán az extra tej irányára 58,50 Ft/liter + ÁFÁ-ra, I. osztályú tej esetében pedig 55,50 Ft/liter + ÁFÁ-ra csökkentve módosult.

II.

Az eljárás alá vont vállalkozás 1997. év végén kötötte meg túlnyomórészt öt évre szóló mezőgazdasági termékértékesítési keretszerződéseit 93 Csongrád, Békés, Bács-Kiskun megyei termelővel.
A szerződés az árra (alapár) nézve oly módon rendelkezett, hogy a felvásárlási ár az agrárpiaci támogatást tartalmazó alapár ÁFA nélkül (Ft/liter), mely a jelen szerződés elválaszthatatlan részét képező külön megállapodásban kerül rögzítésre.
A keretszerződés mellékletei tartalmazták az átadandó tej mennyiségét, illetve minőségi osztályonként bontva a tej alapárát - mely az irányárnak felelt meg -, illetve a termelők egy részénél alkalmazott szerződéses felárat.
Az eljárás alá vont vállalkozás 66 termelővel állapodott meg az alapáron felüli, a mennyiségtől illetve a szerződés időtartamától függő, termelőnként nem azonos %-ú felár fizetésében.
Az árra vonatkozó rendelkezés - a vizsgált időszakban - 1998. augusztus 31-ig, az új irányár életbelépéséig lett meghatározva.

Az eljárás alá vont vállalkozás az árra vonatkozó meghatározást addig vállalta a szerződés szerint, ameddig a Tej Terméktanács a fentiekben írtaktól eltérő árat nem állapít meg.

A keretszerződés 4. és 5. pontja - a termelőkre és az eljárás alá vont vállalkozóra azonos módon - úgy rendelkezett, hogy amennyiben a szerződő partnerek a szerződésben vállalt időtartamon belül a nyerstej átvételét vagy átadását megszüntetik, meghiúsulási kötbért kötelesek fizetni, melynek mértéke a keretszerződés aláírásától a nyerstej átadás megszüntetéséig átadott nyerstej minden litere után 1.- Ft + a literenként számított 1.- Ft mindenkori késedelmi kamata.
A mennyiségre és a felvásárlási árra vonatkozó évenkénti megállapodás keretszerződés elválaszthatatlan részét képezte.

A Tej Terméktanács az 1998. május 26-án hozott határozatát közölte a feldolgozókkal.
Erre tekintettel 1998. május 28-án kelt levelében az eljárás alá vont Rt. is értesítette a termelőket - hivatkozva a Tej Terméktanács döntésére és a szerződéskötés óta megváltozott piaci helyzetre -, hogy a változások nem teszik lehetővé a keretszerződés 2-es mellékletében meghatározott felár megfizetését.
A gyakorlatban az extra mélységű tejnél fizetett felár megfizetésének megszüntetését célzó és egyben az irányárra való visszatérés szándékát jelző levél mellékleteként az eljárás alá vont vállalkozás, egy a szerződésmódosítást tartalmazó iratot is megküldött aláírás végett. Ennek tartalma szerint a felek közös megegyezéssel módosítják a szerződést úgy, hogy a termelők 1998. április 1-től kezdődően visszamenőleges hatállyal lemondanak a felárról. Az érintett 66 termelő közül 54 termelő küldte vissza az aláírt szerződésmódosítást.
Egyes termelők a visszamenőleges módosítás április 1-i dátumát kifogásolták az 1998. május 20-tól folytatott tárgyalásokon azzal, hogy kompromisszumos dátumként 1998. május 1. napját jelölték meg.
1998. június 4-én az eljárás alá vont vállalkozás részvételével a Mezőgazdasági Termelők Csongrád megyei Érdekvédelmi Szövetségének Szarvasmarha Tenyésztő Választmánya ülést tartott. Az ülésen 12 érintett termelő volt jelen, köztük olyan is, aki a szerződést már aláírva visszaküldte. Az ülésen 56,50 Ft/liter egységes tejár (alapár+felár) elszámolását kezdeményezték 1998. júniustól úgy, hogy a fennmaradó felárkülönbségről 1998. decemberben fognak tárgyalni.

1998. június 5-én kelt levelében nyolc termelőt értesített az eljárás alá vont vállalkozás arról, hogy amennyiben a szerződés közös megegyezéssel történő módosítása nem vezet eredményre, úgy kénytelenek a szerződést felmondani. Ugyanezen levélben tájékoztatta a címzetteket arról is, hogy az 1998. június 4-i ülés ajánlata számára elfogadhatatlan, így a szerződést június 5-vel felmondja, a további veszteségek elkerülése végett, illetve 1998. június 8-tól a tejet nem fogják elszállítani.
Közölte a felmondásban az eljárás alá vont vállalkozás azt is, hogy az esetben, ha 1998. április 1-től az általa javasolt tejárat a partnerek elfogadják, úgy a felmondást visszavonják és a tejet továbbra is átveszik.
Az utóbbiakkal érintett termelők közül két nagyobb beszállítóval az eljárás alá vont vállalkozás külön megállapodást kötött, kiknek továbbra is fizette a felárat, illetve rajtuk kívül további négy termelővel - kik együttesen a felvásárolt tej 40 %-át szállították be - szintén megállapodott a korábbiak ellenére a továbbra is fizetendő felárban.
Fenti termelőkön kívüli termelőknek a minisztérium által meghatározott irányárat fizette ki - a módosított szerződésben foglalt dátumtól függetlenül - 1998. május 1. napjától. A tej elszállítását valamennyi szerződő partnerénél - azoknál is, akiknek felmondott - biztosította 1998. június 8-án, illetve ezt követően is, függetlenül attól, hogy visszaküldték-e már az aláírt szerződésmódosítást. Olyan termelők is voltak, akik a szerződésmódosítást jogfenntartással írták alá, ettől függetlenül tőlük is megtörtént az elszállítás.

Magyarországon a tejtermelők jellemzően egy napi tejmennyiségre rendelkeznek tárolókapacitással. Az 1997. végén megkötött szerződések alapján termelésüket az eljárás alá vont vállalkozóra alapozó termelők - az ismertetett piaci helyzetben - az általuk megtermelt tejet más feldolgozó felé nem tudták volna értékesíteni.
Az eljárás alá vont vállalkozás termelő tevékenységét úgyszintén szerződött partnereire alapozta.

III.

A vizsgálati jelentés indítványozta a jogsértés megállapítását, figyelemmel az eljárás alá vont vállalkozás által alkalmazott rövid felmondási időre, valamint arra, hogy a felmondás folytán visszamenőleges, - 1998. április 1. napjával történő - szerződésmódosításra kényszerítette a termelőket, olyan körülmények között, amikor tudomással bírt arról, hogy a többi feldolgozó is hozzá hasonló gondokkal küzd, így a termelők máshozfordulási lehetősége gyakorlatilag kizárt, tekintettel a termék jellegére is.

Az eljárás alá vont vállalkozás vitatva a gazdasági erőfölényes helyzetet is előadta, hogy a gazdasági szükséghelyzet ismeretében a termelők elfogadták az árcsökkentést és kérte figyelembevenni, hogy függetlenül az írásbeli szerződésekben írtaktól, a gyakorlatban 1998. májusától szüntette meg a felárat, így hátrány ténylegesen - figyelembevéve a termelők ajánlatát is - nem érte szerződő partnereit.
Kérte továbbá értékelni, hogy szerződésszerűen járt el, illetve indokolt gazdasági lépést tett akkor, amikoris a keret-megállapodás 4. pontjában foglaltaknak megfelelően az adott gazdasági helyzetben nem kívánt további veszteséget felvállalni.

IV.

A Versenytanács álláspontja szerint azon szerződések, melyeknél a szerződés megkötése és teljesítése időben elkülönül egymástól - mintahogyan ez a mezőgazdasági termékértékesítési szerződések alkalmazásakor történik - a piaci helyzet változása az egyébkénti jogi kötöttségen túl gazdasági függést is eredményezhet mindkét fél számára. Túltermeléskor a termelő, ellenkező esetben pedig a felvásárló kerülhet hátrányos helyzetbe. Túltermeléskor a termelő máshozfordulási lehetősége lesz kizárt, vagy nehezül meg, míg a kínálat csökkenése esetén a jogi kötöttség ellenére a termelő dönthet úgy, hogy akár a szerződés be nem tartása révén más, előnyösebb feltételeket kínáló felvásárlónak értékesít.
Fentiek mellett az ilyen a piacon realizálódó jogviszonyt az is jellemezheti, hogy a szerződés megkötésekor egyik szerződő fél sincs előnyösebb piaci pozícióban, vagyis erőfölényben, miáltal a termelő és a felvásárló a mezőgazdasági termelés sajátosságait ismerve, egymást egyenrangú félként kezelve képes kialakítani a szerződési feltételeket.
Az esetben, ha valamely vállalkozás a még nem erőfölényes helyzetben kialakított szerződésben biztosított jogával élve okoz hátrányt szerződéses partnerének, magatartása nem minősül gazdasági erőfölénnyel való visszaélésnek.
Nem valósít meg gazdasági erőfölénnyel való visszaélést önmagában az sem, ha valamely vállalkozás nem szerződésszerűen jár el, ugyanis ekkor a jogvita eldöntése a bíróság hatáskörébe tartozik.
Bár a mezőgazdaság sajátosságait figyelembevéve, önmagában nem feltétlenül eredményez erőfölényt egy, a piacon jelentkező általános túlkínálat vagy kereslet, ami a szerződő partner máshozfordulási lehetőségét megnehezíti vagy kizárja, azonban fenti általános elvek mellett is előállhat olyan piaci szituáció, amikor fentiekkel társulva adott vállalkozás - jelen ügyben a felvásárló - képes meghatározott körülményeket kialakítva gazdasági tevékenységét egyes szerződő partnereire tekintet nélkül folytatni. (Tpvt. 22. § (2) bekezdés.)

Jelen ügyben az eljárás alá vont vállalkozás azáltal, hogy a működéséhez feltétlenül szükséges tejmennyiséget részben a módosított szerződést eleve aláíró termelők, másrészt külön megállapodás révén biztosította, gazdasági erejét azokkal a termelőkkel volt képes érvényesíteni, akik nem estek ebbe, az egyébként széles körbe.

Fent írt termelőkkel szembeni erőfölényes helyzetével kapcsolatban mérlegelte a Versenytanács, hogy a szerződésben biztosított jogokkal, vagyis a felmondással a felmondás időtartamát, illetve módját tekintve úgy élt-e az eljárás alá vont vállalkozás, hogy ezzel egyben a termelőkre hátrányos feltételek elfogadását is kikényszerítette.
A Versenytanács álláspontja szerint az általános piaci helyzet szituáció által indokolt árcsökkentés, melyet az érintett termelők sem kifogásoltak, annak ténylegesen megvalósított módjára és időpontjára kiterjedően, nem valósította meg - a Tpvt. alkalmazásában - az adott gazdasági helyzetben hátrányos feltételek elfogadtatását, mivel az érintett termelők az országos túlkínálatot figyelembevéve nem kerültek valósan hátrányosabb helyzetbe más termelőknél azáltal, hogy 1998. május 1. napjától kezdődően az irányáron vette át tőlük a terméket az eljárás alá vont vállalkozás. Következik ez abból, hogy a termelők és feldolgozók érdekegyeztetésére létrejött Tej Terméktanács az 1998. I. félévét értékelve hozta meg kompromisszumos májusi határozatát, mely reálissá tette a ténylegesen kialakított áralkalmazást.

Az ügyben tehát az esetleges visszaélésszerű magatartás zsinórmértéke az volt, hogy a gazdasági szükségszerűség által kiváltott eljárás alá vonti magatartás ne hozza az ugyancsak kiszolgáltatott helyzetben lévő termelőket egyoldalúan hátrányos helyzetbe, vagyis a piaci helyzet által okozott veszteségeken a szerződő felek arányosan osztozzanak. Jelen ügyben az eljárás alá vont vállalkozás a fenti mértéket nem lépte túl, így a Versenytanács a Tpvt. 75. § (1) bekezdés h) pontja alapján (72. § (1) bekezdés a) pont) alapján megszüntette.

Megjegyzi a Versenytanács, hogy a piaci egyensúly megbomlását az erre hivatott agrárigazgatás és agrárrendtartás megoldotta, így a versenyjog eszközeire ténylegesen nem volt szükség.
Megjegyzi továbbá, hogy az ügy esetleges egyedi, polgárjogi vonatkozásainak megítélése nem tartozik a Gazdasági Versenyhivatal hatáskörébe.

Budapest, 1998. november 5.

Vérné dr. Labát Éva sk. előadó
Fógel Jánosné dr. sk.
dr. Győrffy István sk.
Kis Lászlóné