Gazdasági Versenyhivatal

Vj-148/1998/18

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a dr. Török Gábor ügyvéd (1142 Budapest, Dorozsmai u. 37/b.) által képviselt Magyar Könyvvizsgálói Kamara (1051 Budapest, Roosevelt tér 7-8.) eljárás alá vont ellen gazdasági versenyt korlátozó megállapodás tilalmába ütköző magatartás miatt indított eljárásban - tárgyaláson - meghozta a következő

határozatot

A Versenytanács megállapítja, hogy a Magyar Könyvvizsgálói Kamara Etikai Szabályzatának a "Hirdetés, ajánlkozás" című 4. pontjának
4.1. alpontjában foglalt általános reklámtilalom,
a 4.2. alpontban a névtáblán, levélpapíron szereplő adatokra vonatkozó szabály,
a 4.3. alpontból a rábeszélés jellegű szöveget, a más könyvvizsgálókkal való összehasonlítást, a díjazásra vonatkozó információ adását, a szolgáltatás gyorsaságának, minőségének feldicsérését tiltó rendelkezés,
a 4.4. alpontban a könyvvizsgáló tevékenységének reklámozására, összehasonlítására vonatkozó tilalom,
a 4.5. alpont szerinti ügyféltoborzásra, a cég reklámozására vonatkozó tilalom, illetőleg az "Együttműködés a kollegákkal" című 7. pont 7.2. alpontjában a díjajánlat minimumára vonatkozó rendelkezés
a gazdasági verseny korlátozásának tilalmába ütközik.
E kikötések alkalmazását a határozat kézhezvételét követő 30 napon belül megtiltja.

Ezt meghaladóan az eljárást megszünteti.

Az eljárás alá vonttal szemben 5.000.000.-Ft (ötmillió forint) bírságot szab ki, melyet a határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül köteles a Gazdasági Versenyhivatal 10032000-01037557 számú bírságbevételi számlájára megfizetni.

A határozat felülvizsgálatát a kézbesítéstől számított 30 napon belül a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtható, de a Fővárosi Bírósághoz címzett keresettel kérheti az eljárás alá vont vállalkozás. A keresetnek a határozat végrehajtására - a meghatározott cselekmény végrehajtásának kivételével - halasztó hatálya van.

Indoklás

I.

A Magyar Könyvvizsgálói Kamara, mint a könyvvizsgálók köztestülete, 1997. decemberében kezdte meg működését. 1998. év végén 5079 tagja volt, ebből 1455 könyvvizsgáló társaság, a többi bejegyzett könyvvizsgáló. A piacot az előbbiek uralják, közülük 5 nemzetközi könyvvizsgáló társaság a teljes könyvvizsgálói árbevétel kb. 60 %-át realizálja.

A Könyvvizsgálói Kamara jogszabályból adódó feladatkörében és annak érdekében is, hogy a bejegyzett könyvvizsgálók tevékenységének színvonalát segítse, a nemzetközi gyakorlatban is alkalmazott standardok kidolgozásán munkálkodik. 2000. év végéig kívánja bevezetni mind a 35 standardot, amely meghatározza a könyvvizsgálói tevékenység teljes munkafolyamatát az ajánlattételtől a jelentés elkészítéséig. Az első 12 standard 1999. január 1-től került bevezetésre.

Az eljárás alá vont tagja a Számviteli Szakemberek Nemzetközi Szövetségének (IFAC), aki Etikai Kódexet bocsátott ki. Ennek 9. fejezete foglalkozik a díjak és jutalékok, 13. fejezete a hirdetés és ajánlattétel kérdésével.
A 9.2. pont szerint a szakmai díjaknak megfelelően kell tükrözniük az ügyfélnek nyújtott szakmai szolgáltatás értékét, figyelemmel többek között a szakmai szolgáltatáshoz szükséges ismeretekre és az azt nyújtók képzettségére, gyakorlatára és felelősségére.
A 9.3. pont szerint a szakmai díjakat általában a szolgáltatást nyújtó személyek napi vagy óradíja alapján kell kiszámítani.

A 13.1. pont úgy rendelkezik, hogy a bejegyzett könyvvizsgálók részére a hirdetés és az ajánlatnyújtás megengedhetősége felől a tagszervezetek döntenek az egyes országok jogi, társadalmi és gazdasági viszonyai alapján. Megengedett hirdetés esetén annak becsületesnek, szerénynek, igaznak, jó ízlésűnek kell lennie, el kell kerülni a kényszerítéssel, zaklatással járó ajánlkozást. (13.2. pont)
A fentiekbe ütköző magatartásokra a 13.3. pont példálódzó felsorolást tartalmaz. Ilyennek tartja többek közt a hirdetésekben
- a kívánatos eredményre irányuló hamis, megtévesztő várakozások keltését (a. pont),
- a bíróság, ügynökség, ilyen jogkörű személy vagy testület befolyásolására való képességet (b. pont),
- nem ellenőrizhető tényeken alapuló öndicsérő állításokat (c. pont),
- más bejegyzett könyvvizsgálókkal való összehasonlítást (d. pont),
- olyan igazolatlan állítást, miszerint a könyvvizsgálat egy meghatározott területén szakértő, vagy specialista (g. pont).

A levélpapíron és névtáblán megengedi az adatokon felül bármilyen speciális természetű szolgáltatás megjelölését, újsághirdetés esetében pedig az új praxis létezéséről, vagy a már bejegyzett társaság összetételében, címének változásában történt bejelentés.

Eljárás alá vont a fentiekhez igazodóan is állította össze, majd az 1998. április 25-i küldöttgyűlése el is fogadta az Etikai Szabályzatot.
Ennek a "Hirdetés, ajánlkozás" című 4. pontja az alábbi alpontokat tartalmazza:
4.1. A könyvvizsgáló (akár természetes személy, akár társaság) nem reklámozhatja tevékenységét. Hirdetést megjelentethet, de abban csak a könyvvizsgáló, a könyvvizsgáló társaság neve, címe, telefonszáma, könyvvizsgálói és szakmai, egyéb szolgáltatásai szerepelhetnek.
4.2. A könyvvizsgáló és a könyvvizsgáló társaság névtábláján és levélpapírján a hivatásához kapcsolódó információk szerepelhetnek (név, cím, telefonszám, tulajdonosok neve, külföldi iroda neve, címe).
4.3. A hirdetés és ajánlkozás nem tartalmazhat rábeszélés jellegű szöveget és összehasonlítást más könyvvizsgálókkal, illetve könyvvizsgáló társaságokkal. Tilos összeköttetésre hivatkozni és bármilyen más módon túlzott várakozást ébreszteni. A nyilvános hirdetés nem tartalmazhat díjazásra vonatkozó információkat. Nem szabad a könyvvizsgálói szolgáltatás gyorsaságát, szakmai minőségét feldicsérni.
4.4. Szakmai folyóiratban vagy újságban megjelenő publikáció szerzője a neve mellett megnevezheti a könyvvizsgáló céget, amelynél dolgozik, de tilos a könyvvizsgáló cég tevékenységét ily módon reklámozni és a konkurens cégekkel összehasonlítani.
4.5. Tilos rendezvényt szervezni ügyféltoborzás céljából. Szakmai közönség (könyvvizsgálók) előtt a könyvvizsgálók beszámolhatnak munkájuk végzése során szerzett tapasztalataikról, egyes szakmai kérdésekben ismertethetik véleményüket, de ezek során tartózkodniuk kell a saját cégük reklámozásától, feldicsérésétől.

Az "Együttműködés a kollégákkal" címszó alatt pedig a 7.2. pontban a következőt rögzítette:
7.2. Megbízások megszerzése érdekében a könyvvizsgáló nem alkalmazhat meg nem engedhető módszert. Ilyen lehet többek között az, ha a Könyvvizsgálói Kamara által kialakított díjtételekhez képest lényegesen alacsonyabb díjtételen tesz ajánlatot, illetve vállal el megbízást, vagy az ugyanarra a munkára jelentkező könyvvizsgálót kedvezőtlen színben tünteti fel.

Az eljárás alá vont elnöksége 1998. október 30-án úgy határozott, hogy a jelen versenyfelügyeleti eljárásra figyelemmel nem ad ki könyvvizsgálói tevékenységre vonatkozó minimum díjtételeket.

II.

A vizsgálat azzal foglalkozott, hogy eljárás alá vont az Etikai Szabályzatban a reklámmal kapcsolatos tilalomra vonatkozó rendelkezéssel megsértette-e a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (továbbiakban: Tpvt.) 11. § (2) bekezdés c) és f) pontját, illetőleg a közvetett díjmeghatározással a 11. § (2) bekezdés a) pontját, és azt igenlően válaszolta meg.

Álláspontja szerint a reklámverseny korlátozása egyet jelenthet a piacralépés akadályozásával, a szolgáltatás beszerzési lehetőségeinek korlátozásával, így az erre vonatkozó szabályozás, valamint a - közvetett módon - minimáldíj meghatározása a Tpvt-t sérti. A 4. pontban szabályozottakkal kapcsolatosan azonban arra figyelemmel, hogy eljárás alá vont hivatkozott arra, hogy az mentesíthető, javasolta annak 2000. december 31-ig történő megadását, mert a összehasonlító reklám tilalma harmonizál a Nemzetközi Etikai Kódex-el, míg az egyéb tilalmakat a standardok kialakítása után az eljárás alá vont feloldhatja.

E vonatkozásban a Tpvt. 17. §-a alkalmazása mellett indítványozta 79. § szerint az Etikai Szabályzat elfogadásától a vizsgálat megindításáig eltelt időre 173.000.-Ft összegű bírság kiszabását.

Eljárás alá vont vállalkozás az eljárás megszüntetését kérte.
Előadta, hogy az 1997. évi LV. törvény 3. § c) és i) pontjában foglalt törvényi kötelezettségének eleget téve alakította ki a módszertani elveket, szabályokat (standardokat) és a ehhez igazodó etikai szabályokat, mely harmonizál az IFAC által készített Etikai Kódex-szel, - utóbbi 9. fejezetében foglalkozik a díj kérdésével. A túlzottan alacsony ár alkalmazásának tiltása pedig a fogyasztót védi azon könyvvizsgálók ellen, akik csupán záradékolják a mérleget anélkül, hogy a törvény előírásai szerinti tevékenységet elvégeznék, ezzel hátrányt okoznak a gazdasági élet valamennyi szereplőjének.
Az reklámozásra vonatkozó előírások ugyancsak nem sértik a Tpvt-t.
Amennyiben a Versenytanács ezen érvelését nem osztja, úgy arra hivatkozott, hogy az esetlegesen versenyt korlátozó megállapodásnak minősülő szabályok hatását tekintve olyannak minősülnek, melyek a Tpvt. 17. § (1) bekezdése szerint mentesítés alá esnek és kérte a mentesítést. Előadta, hogy a szigorúbb követelmények a könyvvizsgálókat megakadályozzák abban, hogy a nemzeti standardokban megfogalmazott előírásokat figyelmen kívül hagyva vállaljanak megbízást, ezzel hátrányosan érintve a piac többi szereplőit, de a fogyasztók érdekeit is. A reklámmal kapcsolatos rendelkezések gátolják, hogy a könyvvizsgálók az elvégzendő munka ismerete nélkül árajánlatot tegyenek és fellengzős reklámígéretekkel a fogyasztót befolyásolják, továbbá biztosítják, hogy felkészült könyvvizsgálók tevékenységükkel hozzájáruljanak a nemzetgazdaság fejlődéséhez. Egyben védik a szabályok szerint eljáró könyvvizsgálók érdekeit is; amennyiben valamennyi standard kialakításra kerül, már azonos minőséget nyújtó szolgáltatók versenyezhetnek.

III.

A Tpvt. 11. § (1) bekezdése tiltja a vállalkozások közötti megállapodást és összehangolt magatartást, valamint a vállalkozások társadalmi szervezetének, köztestületének, az egyesülésnek és más hasonló szervezetnek a döntését (továbbiakban együtt: megállapodás), amely a gazdasági verseny megakadályozását, korlátozását, vagy torzítását célozza vagy ilyen hatást fejthet, illetve fejt ki. Ennek nevesített esetei között a (2) bekezdés felsorolja a vételi, vagy eladási árat valamint az egyéb üzleti feltételek közvetlen, vagy közvetett meghatározását (a. pont), a piacralépés akadályozását (f. pont).

A vizsgált megállapodás a könyvvizsgálók köztestületének (1997. évi LV. törvény 2. § (1) bekezdés) az említett jogszabály 3. § i) pontjából folyó kötelezettsége körében megalkotott etikai szabály, melynek be nem tartását az Etikai Eljárási Szabályzat szerint szankcionálja. Tagjaira kötelező 12. § (2) bekezdés a) pontja), amely azt jelenti, hogy a piacon tevékenykedő valamennyi könyvvizsgáló számára követendő, hiszen a 26. § (1) bekezdése szerint könyvvizsgálói tevékenységet kizárólag a kamara tagja és a kamarai nyilvántartásba bejegyzett könyvvizsgáló társaság végezhet. Ebből az is következik, hogy e szabályok a piacra belépni kívánó könyvvizsgálókra is hatást gyakorolnak.

Az érintett piac tehát a Magyarországon végzett könyvvizsgálói szolgáltatás piaca, ahol jelenleg négyszeres túlkínálat mutatkozik, a kereslet pedig döntően a mérleg készítésre irányul, amelyet a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény 73. § (1) bekezdése tett kötelezővé minden kettős könyvvitelt vezető vállalkozónak, illetőleg a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény 41. §-a, amely egyes társaságok esetében értékhatáron felül a könyvvizsgálók kötelező választását írta elő.

A megállapodás az Etikai Szabályzat, melynek 4. és 7.2. pontja kapcsán merült fel, hogy a Tpvt. 11. §-ban foglalt tilalmakat sérti.

A Versenytanács által vizsgált rendelkezések:
a) az ár közvetett megállapítása (7.2. pont)
b) reklámozás tekintetében felállított tilalmak (4.pont)
1. rábeszélés jellegű szöveg,
2. más könyvvizsgálókkal való összehasonlítás,
3. összeköttetésre hivatkozás,
4. túlzott várakozás ébresztése,
5. díjazásra vonatkozó információ,
6. gyorsaság, minőség feldicsérése,
7. általános reklámtilalom szakmai folyóiratokban, vagy újságokban,
8. ügyféltoborzás céljából rendezvény szervezése,
9. szakmai közönség előtt saját cég reklámozása, feldicsérése.

A Versenytanács a Tpvt. 11. §-ba ütközőnek találta az alábbiakat:
(mely tilalmakat jogalap nélkül állította fel az Etikai Kódex)
a) díj közvetett meghatározása:
Ez a rendelkezés a 11. § (2) bekezdés a) pontját sérti akkor is, ha az irányár közzétételétől eljárás alá vont vállalkozás eltekintett. Azt ugyanis bármikor megteheti és akkor az Etikai Kódex 7.2. pontja tartalmat kap.

Az IFAC Etikai Kódexe a díjmegkötést nem tiltja, de előírásai iránymutatást tartalmaznak arra, hogy azt milyen módon kell kiszámítani.

A díjmegkötés fogalom nem pontos, mert a "lényegesen alacsonyabb" szubjektív kategória, elbírálása azonban, mint etikai vétség, eljárás alá vont hatáskörébe tartozik. Ténylegesen egy minimumárat tartalmaz. E rendelkezés nyíltan bevallott célja a verseny korlátozása azáltal, hogy a piacról eltűnjenek (ne lépjenek be) a túlzottan alacsony áron dolgozó könyvvizsgálók. Ez utóbbi azonban csak gazdasági erőfölényes helyzetben tiltott.
A díjajánlat megkötésének versenykorlátozó hatása lehet, hiszen ha a kis cégek közel azonos árszínvonalat alkalmaznak, nincs ok kiválasztásukra a már ismert nagy könyvvizsgálókkal szemben. Ők ugyanis a kedvező díjon kívül gyakorlatilag más előnyt nem nyújthatnak.

b/l. rábeszélés jelleg
A Nemzetközi Kódex nem tiltja csupán a kényszerítéssel, zaklatással járó rábeszélést, ezzel tehát nem harmonizál.

A gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény (továbbiakban: Gr.) 2. § g) pontjában határozza meg a gazdasági reklám fogalmát olyképpen, hogy az egy olyan tájékoztatás, amely az áru értékesítését, vagy más módon történő igénybevételét és a vállalkozás nevének, megjelölésének, tevékenységének népszerűsítését továbbá áru vagy árujelző megismertetését mozdítja elő.


A Gr. 7. § (1) bekezdése általában tiltja az olyan reklám közzétételét, amely a Tpvt. alapján
- a tisztességtelen verseny tilalmába ( II. fejezet),
- a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalmába ütközhet (III. fejezet).
Ha tehát e feltétel hiányzik, a rábeszélés nem lehet tiltott, hiszen a Gr-ben megfogalmazva is a reklám célja rábeszélés arra, hogy a fogyasztó a hirdetett céget válassza, az ő szolgáltatását vegye igénybe. Amennyiben ezt az Etikai Kódex tiltja, úgy az a gazdasági verseny korlátozását eredményezheti.

b/2. Összehasonlítás:

Az IFAC Etikai Kódexe egyértelműen nem tiltja, a 13.3. pont ugyan példaként felhozza, ez azonban a 13.2. ponttal összhangban értelmezhető, ami pedig főszabályként a becsületes, szerény, igaz, jó reklámot kívánja meg és az ebbe ütköző összehasonlítást; azaz ha az összehasonlítás nem igaz, szerénytelen stb.

A Gr. 2. § m) pontjában írt értelmezés szerint az összehasonlító reklám az, amely közvetve, vagy közvetlenül felismerhetővé teszi a reklámozóéval azonos, vagy ahhoz hasonló tevékenységet folytató más vállalkozást, vagy a más vállalkozás által előállított, forgalmazott, vagy bemutatott, a reklámban szereplő áruval azonos vagy ahhoz hasonló rendeltetésű árut.

Így az összehasonlító reklám - ha tisztességtelen - ütközhet a Tpvt. II. fejezetébe (2. §, 3. §) vagy a III. fejezetébe (8. § (1) bekezdés, illetve a 10. §-ban foglalt tilalomba.)
Önmagában az összehasonlító reklám azonban nem tiltott, mert alapvető célja, hogy a szolgáltató saját előnyeit megfelelően bemutatva üzleti sikert érjen el; ami versenyjogilag akkor sem kifogásolható, ha ezáltal a versenytárs tisztességes versenyben hátrányt szenved.
Versenyjogilag e magatartás akkor releváns, ha az egyben a Tpvt. II. fejezetébe ütközik (a versenytárs érdekeit, jó hírnevét, a tisztességesség általános mércéjét sérti) vagy a III. fejezetbe ütközően fogyasztó megtévesztésre alkalmas üzenetet hordoz, és ezáltal hozza versenyelőnybe az összehasonlító reklámot közzétevő vállalkozást; vagyis ha azt sugallja, hogy másnál a fogyasztó rosszabbul járhat, - holott ez nem igaz.
A Tpvt. 8-10. §-ához fűzött indokolás azt tartalmazza, hogy az összehasonlító reklám megengedett illetve tiltott formáit a gazdasági reklámtevékenységről szóló törvényben kell szabályozni. Az áruösszehasonlítás akkor szankcionálható versenyjogilag, ha a reklám a 8. § (2) bekezdés a) pontjába foglalt tilalomba ütközik.
A Versenytanács a fentieket több határozatában már kifejtette (Vj-123/1998/19., 81/1997/28. - utóbbit a Fővárosi Bíróság 2K.30046/1998/7. számú határozatával helyben hagyta), hogy ha valós összehasonlítást tartalmaz a reklám, a jogszabály nem tiltja, mert nem téveszti meg a fogyasztót.
Ezzel szemben az Etikai Kódex tiltása szigorúbb, amely eredményezheti a verseny korlátozását, hiszen valóban lehetnek színvonalasabb vállalkozások, ennek hangsúlyozása előnyt jelenthet számukra mással szemben, feltéve ha az összehasonlítás a versenytárs szolgáltatásainak ellenőrizhető, tisztességesen kiválasztott tulajdonságára vonatkozik, azt nem rágalmazza, nem becsüli le.


b/5. Ugyancsak nem tilos díjazásra információt adni.
Az IFAC Etikai Kódexe a fentiek szerint nem tiltja.

A díjazás valóban a munka ismerete nélkül előre nem becsülhető, de az egységnyi időráfordítás díját egy adott munkára kiszámíthatja a könyvvizsgáló, és ennek közzétételében nincs jogalap korlátozni. Amennyiben ez megtörténik, úgy az áraival nem tud versenytársaival versenyezni.



b/6. Gyorsaság, minőség dicsérete.
Az IFAC Etikai Kódex 13.3 c) pontja ugyancsak nem tiltja, csak azesetben, ha nem ellenőrizhető tényeken alapul.

Reklámozása, ha az valós tényeken alapul, nem tévesztheti meg a fogyasztókat. Ez a vállalkozás olyan előnye, amely miatt a fogyasztó választhatja az adott céget, a hirdetéstől való eltiltás korlátozhatja a versenyt.

b/7. Általános reklámtilalom újságban.
A Nemzetközi Etikai Kódex részben tiltja, illetőleg behatárolja, mit közölhet egy cég.

Minthogy a Gr. nem szabályozza az újsághirdetés tartalmát, ez az irányadó a hazai piacon; így tiltása korlátozza a versenyt.


b/8. Rendezvényszervezésen tilos ügyféltoborzás, stb.
Nemzetközi Kódex nem tiltja.

A Gr. nem tiltja. Ugyanaz vonatkozik rá, mint az előző pontban írtakra.

b/9. Saját feldicsérés.
Nemzetközi Etikai Kódex korlátozza a 13.3 pont szerint, ha az hamis, vagy megtévesztő.

A Gr. általában nem tiltja, csupán 7. §-a szerint, ha a Tpvt-be ütközik. Önmagában tehát a tényeken alapuló, nem tisztességtelen feldicsérés nem tiltott, ennek az Etikai Kódexben való tiltása a versenyt korlátozza.

A Versenytanács álláspontja szerint az Etikai Kódex 4. pontjának rendelkezései közül a Gr. 7. § (1) bekezdésével összhangban áll a tiltás:

b/3. Összeköttetésre hivatkozás:

Az IFAC Etikai Kódexe is tiltja akkor, ha bíróság, ügynökség, ilyen jogkörű személy vagy testület befolyásolását állítja. Az általános tiltás azonban nem következik a nemzetközi szabályokból.

Az összeköttetésre hivatkozásnak relevanciája tehát a fentiek szerint is akkor van, ha egy államigazgatási, igazságszolgáltatási szervvel való kapcsolatát állítja, aki valamilyen engedély megadására valamely ügy elbírálására jogosult.

A Versenytanács álláspontja szerint ilyen állítás nyilvánvalóan megtévesztő, és mint ilyen a Tpvt. 8. §-ába ütköző, hiszen ilyen viszonyban jó kapcsolatról vagy összeköttetésről beszélni nem lehet, ezek a szervek függetlenek és pártatlanok, ha befolyásolásukra kísérlet történik, illetőleg ennek eleget tesznek, akkor jogszabályt sértenek.
Olyan esetben pedig, ha mellérendelt kapcsolatról van szó, úgy azt nem tudja egy ügyfél számára egyértelműen hasznosan kamatoztatni.

b/4. Túlzott várakozás ébresztése:
Az IFAC Etikai Kódexe ezt lényegében tiltja, mert a nem ellenőrizhető tényeken alapuló öndicsérő állítás kategóriájába sorolható.

Az ilyen tartalmú reklám a Tpvt. 8. § (2) bekezdés a) pontjába ütközik, hiszen a "túlzott" várakozás fogalma azt jelenti, hogy szolgáltatását nem reális alapon dicséri, hanem olyan színvonalat tulajdonít neki, amellyel nem rendelkezik, - de sértheti a 10. §-t is.

Ezek tekintetében a Tpvt. 72. § (1) bekezdés a) pontjának II. fordulata értelmében a 77. § (1) bekezdés h) pontja alapján az eljárást megszüntette.

Ezt meghaladóan azonban a Versenytanács jogsértőnek tartotta az Etikai Kódex díjmegkötését és a reklámtilalomra vonatkozó rendelkezéseit.

Az eljárás alá vont védekezése kapcsán azt vizsgálta, hogy a mentesítésre vonatkozó törvényi feltételek fennállnak-e.


A 17. § (1) bekezdése az egyedi mentesítés lehetőségét a kartellt megvalósító megállapodások tekintetében biztosítja, amikor a Versenytanács az (1) bekezdés a)-b) pontjában írt feltételek együttes teljesülése esetén kimondhatja határozattal, hogy a megállapodásra nem alkalmazható a tilalom; így megkötésétől fogva érvényessé válik. Az itt szereplő feltételek azonban konjunktívak, ezt támasztja alá a Tpvt. 10-20. §-ához fűzött indokolás is, amely szerint az itt szereplő feltételek valamelyikének hiányában alkalmazni kell a tilalmat.

A Versenytanács felhívta eljárás alá vontat, hogy nyilatkozzon, miben látja a feltételeket megvalósulni, azonban nem tudott olyan tényeket felhozni, melyek a mentesülésre vezethettek volna.
Állítása szerint a nemzeti standardok kidolgozásáig csak a reklámtilalmakkal biztosítható a könyvvizsgálói tevékenység egységes színvonala, jó minősége, és ezáltal előnyökhöz jut a fogyasztó és a nemzetgazdaság is. Közös gazdasági cél: kizárni az alacsony színvonalú, alacsony díjért teljesítőket.
A 17. § azonban ennél többet kíván meg; a minimumdíj alkalmazása, a hirdetési tilalom, a gyenge (kis) piaci szereplők kiszűrésére vezethet, ugyanakkor elzárhatja a jó minőségű munkát végzőket is saját megismertetésüktől. Ez pedig a versenyképesség javulásához nem járul hozzá (17. § (1) bekezdés a) pont), mert a versenytársak közti választást tisztességes eszközökkel sem engedi befolyásolni, a szolgáltatás minőségét, speciális tevékenységeket, a különbségeket nem engedi közölni. Így a fogyasztók érdeklődését nem hagyja felkelteni, tájékozódásukat korlátozza, amely különösen hátrányos az újonnan piacralépőkre. A díjmegkötés miatt a kisebb vállalkozások áraikkal nem tudnak versenyezni, így kiesnek a piacról.


A 17. § (1) bekezdés b) pontjában írt feltételt sem látta a Versenytanács fennállónak (azaz, hogy az előnyök méltányos része a fogyasztókhoz jut). Ha ugyanis tiltott a hirdetés, nincs több esély arra, hogy a választott könyvvizsgálók kizárólag jó munkát adnak, és a fogyasztó nem keresi meg az olcsó, csakis aláírását adó könyvvizsgálót. Amíg ilyen kínálat van a piacon, addig arra kereslet is fog mutatkozni.

A 17. §. (1) bekezdés c) pontjában írt feltétel megvalósulását sem igazolta az eljárás alá vont. Az a gazdaságilag indokolt közös cél, hogy egységes szolgáltatás nyújtása mellett, közel egységes áron dolgozzanak a könyvvizsgálók azért irreális, mert mindkettő különbözik a felkészültségtől, a cég nagyságától és más tényezőktől.

Végül az (1) bekezdés d) pontjában írt feltétel sem állt fenn; hiszen az Etikai Kódex szabályai lehetővé teszik a verseny korlátozását, esetlegesen kizárását pontosan a kis cégek, valamint az újonnan piacra lépni kívánók terhére.
Ily módon mentesítésre ok nem volt.

A fentiekre tekintettel a Versenytanács a Tpvt. 77. § (1) bekezdés c) és d) pontja értelmében megállapította eljárás alá vont terhére a magatartás törvénybe ütközését, elrendelte ezen állapot megszüntetését és a 78. § (1) bekezdés szerint bírságot szabott ki. Az összeg megállapításánál a 78. § (2) bekezdésében foglaltakra volt figyelemmel. Az eljárás alá vont évi tagdíjbevétele 200 millió forint, a teljes költségvetése 300 millió forint. A verseny korlátozása tagjai nagy számát érintette, így a jogsérelem jelentősnek tekinthető, és a gazdasági verseny veszélyeztetettségének foka is magas.

Ugyanakkor tekintettel volt arra is, hogy a 7.2. pontban foglalt díjtételek az eljárás alá vont által nem kerültek kiadásra, valamint, hogy az Etikai Kódex életbelépése óta viszonylag rövid idő telt el.

A határozatot a Tpvt. 74. § (1) bekezdése szerint tárgyaláson hozta meg.

Jogorvoslatra vonatkozó rendelkezés a 83. § (1) és (2) bekezdésén alapul .

Budapest, 1999. január 19.

dr. Sólyom Eszter sk. előadó
Fógel Jánosné dr. sk.
dr. Lénárd Réka sk.
Kis Lászlóné