Gazdasági Versenyhivatal

Vj-168/1998/78

A Gazdasági Versenyhivatal a dr. Fekete Zsolt (1124 Budapest, Sashegyi út 9.) ügyvéd és Littasy Ákos ügyvezető igazgató (1125 Budapest, Galgóczi ut 23.) által képviselt MBI Nemzetközi Marketing Tanácsadó és Biztosításközvetítő Kft. I. rendű és
a dr. Oroszlán Zsuzsa (1152 Budapest, Petőfi S. u. 11.) ügyvéd által képviselt AXA-Colonia Biztosító Rt. II. rendű eljárás alá vont vállalkozás (1134 Budapest, Róbert Károly krt. 76-78.) ellen fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolása miatt indult eljárásban - tárgyaláson - meghozta az alábbi

határozatot

A Versenytanács megállapítja, hogy az eljárás alá vont vállalkozások a fogyasztói döntés tisztességtelen befolyásolására alkalmas magatartást tanúsítottak azzal, hogy
- biztos - életbiztosítás fedezete melletti - lakáshitelhez jutás lehetőségét,
- többszörös állami támogatást és átlagon felüli hozamot ígértek a fogyasztóknak,
- továbbá azzal, hogy 1998. február 23-tól nem tájékoztatták a fogyasztókat a hitelhezjutás általuk ismert feltételeiről.

Kötelezi az eljárás alá vont vállalkozásokat, hogy fizessenek meg 30 napon belül a Gazdasági Versenyhivatal 10032000-01037557. sz. bírságbevételi számla javára 3.000.000 - 3.000.000 (azaz hárommillió- hárommillió) Ft versenyfelügyeleti bírságot.

A határozat felülvizsgálatát, annak kézbesítésétől számított 30 napon belül a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtható, de a Fővárosi Bírósághoz címzett keresettel lehet kérni.
A keresetnek a bírság megfizetésére halasztó hatálya van.

Indoklás

A Gazdasági Versenyhivatal az 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 70. § (1) bekezdése alapján hivatalból indított vizsgálatot annak megállapítására, hogy az eljárás alá vont vállalkozások a II. rendű eljárás alá vont vállalkozás "Lépcsőzetes szolgáltatású életbiztosítás" elnevezésű módozata értékesítése során a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalmába ütköző tájékoztató magatartást tanúsítottak-e.

A Versenytanács az ügyfelek előadása, a vizsgálati jelentés ténymegállapításai és a beszerzett iratok alapján az alábbi tényállást állapította meg:

Az életbiztosítási termékek magyarországi piacán, hol 15 vállalkozás van jelen, két biztosító rendelkezik jelentősebb, kb. 18 illetve 39 %-os, míg egy biztosító kb. 10 %-os piaci részesedéssel az 1997. évi adatok alapján. A további biztosítók - így a II. rendű eljárás alá vont vállalkozás is - 10 % alatti részesedéssel van jelen a piacon, melyet az éles piaci verseny jellemez.

I.

Az Állami Biztosításfelügyelet 279/1996-os számú határozatával "Lépcsőzetes szolgáltatású életbiztosítás" elnevezésű módozat terjesztését engedélyezte a II.r. eljárás alá vont vállalkozásnak.

Az 1996. őszén indult értékesítés érdekében a II. rendű eljárás alá vont vállalkozás (továbbiakban: Biztosító) az I. rendű eljárás alá vont vállalkozással kötött ügynöki megállapodást az életbiztosítások közvetítésére (46/2 irat). A szerződés szerint a Biztosító kötelezettséget vállalt arra, hogy az ügynököt a terjesztéshez szükséges valamennyi anyaggal ellátja. A megállapodás értelmében a szerződéses partnereknek jogukban állt saját költségükre reklámanyagot készíteni és terjeszteni úgy, hogy egyben kötelezettséget vállaltak arra, hogy a reklámanyagok tartalmát egymással minden esetben egyeztetik. Az I. rendű eljárás alá vont vállalkozás a szerződés szerint tanácsadásra és az előadásra vonatkozó szakértői szisztémákat kapott a Biztosítótól.
Az ügynökök az együttműködési megállapodás alapján keresték meg e fogyasztókat és a fogyasztói tájékoztatások tekintetében köztük teljes egyeztetés volt (76. és 78. számú jkv-i nyilatkozat).

II.

A termék piaci bevezetése érdekében - mely közvetlenül az I. rendű eljárás alá vont vállalkozás feladatát képezte - a vállalkozás 27 ezer prospektust rendelt 1998. július 23-ával bezárólag, kb. 2,5 millió forintos költséggel.
Az üzletkötők, a termék ajánlása során a prospektust adták át az országosan terjesztett termék potenciális fogyasztóinak úgy, hogy egyben a prospektusban lévő adatokon túl a fogyasztókat a "Colonia-MBI finanszírozási terv" elnevezésű beszélgetés-vázlat alapján szóban is tájékoztatták. A fogyasztók fenti tájékoztatás alapján a terméket, mint finanszírozási programot illetve életbiztosítással kombinált lakásfinanszírozási program -ot ismerték meg.

A prospektus illetve a beszélgetés-vázlat jelenleg is alapját képezi az értékesítésnek, melynek alapján 1998. december 15-ig kb. 9900 db szerződési ajánlatot tettek a fogyasztók.

III.

- A mindkét eljárás alá vont vállalkozás nevét megjelenítő prospektus (18/2) első oldala a terméket, mint "MBI exkluzív termék"-et mutatta be azzal a figyelemfelhívó közléssel, hogy finanszírozási program kerül értékesítésre többszörös állami támogatással .
A prospektus azt követően, hogy felhívta a figyelmet az utóbbi időben csökkenő tendenciájú lakásépítések számára, azon kérdést követően, hogy van-e ma lehetőség az albérlet kellemetlenségeitől, illetve a félig kész ház nyomasztó terheitől egy csapásra megválni, azt a választ fogalmazta meg kiemelt betűvel, hogy "a jövő mostantól tervezhetővé válik. Ön gyorsan és biztosan juthat önálló otthonhoz" (2. oldal).
A fogyasztó a prospektusból azt tudhatta meg, hogy a Biztosító vezette be elsőként Magyarországon azt a finanszírozási programot, melynek külföldi sikere egyben a magyarországi siker biztosítéka.
A finanszírozási program speciális előnyei között a prospektus nevesítette (4. oldal) az egyszerű lebonyolítás ígéretével azt, hogy célirányos takarékoskodás mellett már 5 év után kedvező lakásépítési hitelhez lehet jutni. Közölte, hogy a tőkeerő, hozzáértés, megbízhatóság garantálja a befizetett díjak optimális befektetését és az átlagon felüli hozamot .
Az eljárás alá vont vállalkozások által ajánlott programot "kidolgozott finanszírozási program"-ként mutatta be azzal, hogy a fogyasztó olyan lakásépítési kölcsönhöz juthat, melynek fedezete az életbiztosítás , és mint ilyen egyedüli előnyöket rejt magában azáltal, hogy hosszú évek takarékoskodása helyett a fogyasztó már öt év után önálló otthonhoz juthat. A magyar piacon újdonságnak nevesített termék működését egy ábra illusztrálta, mely a lehetséges adómegtakarítások alatt az állami lakásépítési támogatást és az életbiztosítási díj adókedvezményt is említette (5. oldal).
A prospektus azon ígérettel, hogy a fogyasztó nyugodtan bízhat a jövőben, választási lehetőséget kínált fel avonatkozásban, hogy házhoz, lakáshoz akar e jutni, vagy pedig a hosszú távú takarékoskodást választja a biztosítási összeg révén. Megfogalmazódott továbbá, hogy az adókedvezmények igénybevételével állami támogatásban is részesülhet a megrendelő (6. oldal).

- Az I. rendű eljárás alá vont vállalkozás ügynökei - kik országosan terjesztették a terméket - a prospektussal egybehangzóan egyedülálló , első rangú termékként mutatták be az életbiztosítást azzal, hogy a termék révén a fogyasztó elérheti fő célját, vagyis azt, hogy 5 év múlva saját lakása, háza legyen.
A beszélgetés-vázlaton alapuló tájékoztatás - a beszélgetés vázlatból megállapíthatóan - a lakáshitel elérhetőségére és annak kedvező voltára helyezte a hangsúlyt úgy, hogy a prospektus 2. oldalával egybehangzóan biztos és kedvező utat ígért e cél elérhetőségéhez kihangsúlyozva azt is, hogy a fogyasztó a bankoknál felvett hitelekhez képest - ahol a hitelt általában fel szokták venni - nemcsak milliókat takaríthat meg, hanem egyszerű úton jut hitelhez, ha igénybeveszi a finanszírozási tervet. Az ügynökök a beszélgetés-vázlat alapján biztosították az ügyfeleket, hogy a szerződés megkötését követő 5 év múlva biztosan kapnak 15 év futamidejű kölcsönt, ha ezt igénylik.
A termék "takarékossági forma" jellemzői ismertetésének néhány sort szánt a termékismertető.

- Az ügynökök birtokában volt a Colonia és MBI díjtáblázat elnevezésű füzet és az abban foglalt úgynevezett információs lap.
Az információs lapot nem adták át a fogyasztóknak illetve azt később sem küldték meg részükre (76.számú jkv.).

Azon ügyfeleknek, akik a termékismertetést követően a Biztosító felé ajánlatot tettek és egyben az esedékes díjat befizették, a Biztosító az ajánlat elfogadásakor küldte meg az életbiztosítás feltételeit tartalmazó iratot (18/2/II. b. c.). A feltételek 8. pontja a hitellel kapcsolatban csak azt tartalmazta, hogy a biztosító a szerződést - külön megállapodás alapján - hitelfedezeti záradékkal látja el, mely esetben a biztosítás elsődleges kedvezményezettje a hiteltartozás erejéig a megjelölt pénzintézet.

IV.

Az 1995. évi XCVI. törvény értelmében - az ott írt kivételekkel -a biztosító társaságok biztosítási és azzal összefüggő tevékenységen kívül más üzletszerű tevékenységet nem folytathatnak, így hitelt sem nyújthatnak, illetve nem forgalmazhatnak banki termékeket. Pénzkölcsönnyújtási és pénzügyi szolgáltatás közvetítési tevékenységet kizárólag pénzügyi intézmény végezhet az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet engedélyével (1996.évi CXII. tv.).

A Biztosító a már ígért hitelnyújtást valamely bankkal kötendő szerződés révén kívánta megoldani.

Az I. rendű eljárás alá vont vállalkozás előadása szerint problémát okozott, hogy nem volt valós bank a hitelígéret mögött, ami a már meglévő ügyfélkörben nagy bizonytalanságot okozott. Az ügyfélpanaszok főként abból eredtek, hogy az ügyfelek nem tudták, hogy honnan, illetve mikor lehet felvenni a hitelt (46. sz. jegyzőkönyv).
Reklamációkat okozott (18. jkv.), hogy Magyarországon az "életbiztosítással kombinált jelzálogkölcsön" felvételének lehetősége ismeretlen volt, és szokatlan, hogy biztosító ajánl ilyet illetve kezeli a kölcsönt.
Ugyanezen kérdésekkel kapcsolatban a Biztosítóhoz is érkeztek ügyfélpanaszok, melyekkel kapcsolatos 1998. október 2. napján kelt iratból megállapíthatóan a hitelfelvételi feltételekről nem tudtak tájékoztatást adni (46/7-es irat).
A panaszok ismeretében az eljárás alá vont vállalkozások un. hot-line vonalat létesítettek és az I. rendű eljárás alá vont vállalkozás 1997. február 19-én gratuláló levelet (46/3.) küldött ki az ügyfeleknek, melyben igazolta a finanszírozási tervhez kapcsolódó hitelopciót, amely - irata szerint - fontos része a terméknek, illetve közölte a meglévő kb. 7-800 ügyféllel, hogy a hitellel kapcsolatban a Biztosítótól fog kapni hamarosan információt (65-ös irat).
A Biztosító egy 1997-ben megrendelt un. "okiratot", küldött meg a már szerződött ügyfeleinek 1998. júniusáig, melyben gratulált ahhoz, hogy sikerült megvetniük jövendő otthonaiknak alapjait. (18/2/II.a; 67. irat).

V.

Az Biztosító több bankkal folytatott tárgyalásokat az együttműködés érdekében.

Ténylegesen csak 1998. február 23-án kötötte meg az egyik megkeresett bankkal az együttműködési megállapodást (10/a/6.), melyben a Creditanstalt Bank Austria Hungary Rt. (továbbiakban: Bank) vállalta, hogy a konstrukcióhoz legfeljebb 15 éves lejáratú, a biztosítási szerződés tartamához igazodó hosszúlejáratú kölcsönt nyújt.
A maximális kölcsön tőkeösszegét 4 millió forintban megjelölő megállapodás a ténylegesen is felvehető hitelösszeg mértékére úgy rendelkezett, hogy azt a Bank által később kidolgozandó hitelkonstrukció szabályozza majd.

A szerződés 5. és 6. pontja rögzítette, hogy a bank minden esetben megvizsgálja a biztosított hitelképességét és csak az esetben nyújt hitelt, ha az ügyfél a hitelképességi vizsgálatban alkalmazott bonitási feltételeknek megfelel, illetve a bonitásvizsgálati feltételek általános szabályait a Bank várhatóan 1998. április hó folyamán hozza a Biztosító tudomására.
A szerződésben a Biztosító vállalta, hogy a biztosítási szerződést hitelfedezeti záradékkal látja el.

A hitel biztosítékaként jelölte meg ezenfelül a szerződés a jelzálogot és annak biztosítására szolgáló elidegenítési és terhelési tilalmat, továbbá a rokkantság esetére kötött, hitelfedezeti záradékkal ellátandó kiegészítő biztosítást, valamint azt, hogy a hitelfelvevő a hitelből vásárolt ingatlanra köteles teljes körű vagyonbiztosítást is kötni, melynek a kedvezményezettje a biztosításhoz hasonlóan a Bank. Kezes állításának kötelezettségére nézve a szerződés nem rendelkezett.
A megkötött szerződés részletes tartalmát sem a Biztosító ügyfeleivel, sem az ezt követően megkeresett potenciális fogyasztókkal nem ismertették meg.

VI.

A Bank 1998. őszén - a már szerződött ügyfelekkel való utólagos megismertetés érdekében - készítette el a hitelnyújtás feltételeit tartalmazó tájékoztatót, melyet a Biztosító 1998. decemberében küldött ki. Az ügyfelek az információból tudhatták meg például, hogy a hitelfelvétel érdekében 30 %-os önerővel kell rendelkezni, illetve nem kap hitelt az, aki bármikor korábban késedelembe esett.
Az irat tájékoztatott arról, hogy a hitel fedezeteként lesz kezelve a hitelfedezeti záradékkal ellátott biztosításon túl, - melyet a hitelfelvételkor számított visszavásárlási értéken addicionális fedezetként vesznek figyelembe - a hitelfelvevő 50 %-os értéken számított ingatlana illetve ezen túl kezes is kérhető, valamint fedezetként többféle -a szerződésben részletezett - anyagi kihatással járó biztosítás megkötését is elvárják (11/IV. irat).
Azt követően, hogy a Biztosító a tájékoztatást az ügyfeleknek kiküldte, hozzá több fogyasztói panasz érkezett figyelemmel arra, hogy a már meglévő ügyfelek szembesültek a feltételekkel Biztosító nyilatkozata: 31. számú jegyzőkönyv).

VII.

1999. január 1. napjától azon túl, hogy a leendő ügyfeleknek az ügynökök a beszélgetésvázlattal illetve a prospektussal tájékoztatást adnak, átadják a Bank tájékoztató iratát is.
A tájékoztatásból - melynek szövegezése közel egyforma az 1998. decemberében a már meglévő ügyfeleknek utólag megküldött információval - a fogyasztók már megtudhatják, hogy a Bankkal kell szerződniük a hitel érdekében a Biztosítóval kötött megállapodás értelmében, ki a lépcsőzetes szolgáltatású életbiztosítás fedezete mellett egyéb fedezetre is igényt tart.

VIII.

A Bank ez év április elején adott tájékoztatása szerint a megállapodás alapján a hiteligények elbírálására vállalt kötelezettséget, a Biztosító ügyfelei annyival számíthatnak biztosabb hitelre, hogy a Bank az életbiztosítást elfogadja addicionális fedezetként és kizárólag arra tett ígéretet, hogy várhatóan kedvezőbb kamatfeltételekkel nyújt hitelt az éppen aktuális piaci kamatokhoz képest, de mivel hosszú futamidőről van szó, becsléseket nehéz adni (63. irat).
A Bank közölte továbbá, hogy a termékük részletes feltételei jelenleg is egyeztetés alatt állnak, az viszont egyértelmű, hogy a 106/1988. Mt rendelet szerinti lakáscélú támogatások egyikének igénybevételére sem adnak lehetőséget, míg az életbiztosítást csak addicionális, kiegészítő biztosítékként veszik figyelembe.

Az Bankhoz hitelkérelem ez idáig nem érkezett.

A rendelkezésre álló adatok alapján a tizennyolc - más biztosító által kínált - életbiztosítás-módozat tényleges vagyis a fogyasztók számláján jóváírt hozama túlnyomórészt magasabb, mint a II. rendű eljárás alá vont vállalkozás által kínált lépcsőzetes életbiztosításé.

IX.

A vizsgálati jelentés indítványozta jogsértés megállapítását tekintettel arra, hogy a fogyasztói tájékoztatásban bemutatott termék az ígért formában nem volt szolgáltatható, illetve az értékesítésre vonatkozó tájékoztatás feltételei ma sem alátámasztottak annál is inkább, hogy egy önálló vállalkozás döntésétől függ a hitel folyósítása az általa még kialakítandó feltételek alapján.
A vizsgálati jelentésben foglalt álláspont szerint továbbá a reklámban és terméktájékoztatóban a szolgáltatás lényeges tulajdonságaira nézve adott egyes információk megtévesztésre alkalmasak voltak.

Az eljárás alá vont vállalkozások kérték az eljárás megszüntetését jogsértés hiányában előadva, hogy a Biztosító ismeretlen áruval jelent meg a magyar piacon.
Hivatkoztak arra, hogy az Állami Biztosításfelügyelet engedélyével kínálják szolgáltatásukat, mely egy lépcsőzetes szolgáltatású, hitelfedezetként használható életbiztosítás, valamint ehhez kapcsolódóan - részletes feltételek ismertetése nélkül - 5 év múlva esedékessé váló hitelfelvételi lehetőség, mely, mint a banki és biztosítási tevékenység szervezett összekapcsolása újdonságnak számított a magyar piacon. A tájékoztatásnak megfelelően a fogyasztók az un. bankbiztosítási terméket megkapták, vagyis kaptak egy hitelfedezetként használható életbiztosítást és egy ígéretet a hitelre, mely konstrukció több szereplős és több elkülöníthető jogi elemből áll. A hitelígéretet a Biztosító az első szerződések megkötését követő másfél év múlva teljesítette.
Előadták, hogy a finanszírozás célját azért határozták meg elsődlegesen a lakáshoz jutásban, mert piacra lépésük idején a magyar lakásépítés gyakorlatilag leállt, továbbá hogy termékükkel a lakáshoz jutás finanszírozását kívánták elősegíteni és ez megítélésük szerint sikerülni is fog.
Álláspontjuk szerint nem ígértek biztos és feltétel nélküli hitelfelvételi lehetőséget az ügynökök az információs lap használatával, illetve még nem állapítható meg a hitelfelvétel vonatkozásában, hogy nem azt nyújtják a biztosítottaknak, ami a tájékoztatásban szerepelt, így ebben az értelemben az eljárás idő előtti.
Hivatkoztak arra, hogy az írásos anyagok alapján a fogyasztók a termék valamennyi lényeges tulajdonságát megismerhették, az esetben pedig, ha további információra volt szükségük felhívhatták a hot line vonalat, továbbá a hitelnyújtás feltételének megismerését segítette a Daewoo Bank - ki nem volt a Biztosító partnere - által üzemeltetett közvetlen telefonszám is.
Hivatkoztak arra, hogy az átlagon felüli hozamígéret megalapozott, azt 1996-ban az előző évek adatai alapján ígérték és nem fogadták el a vizsgálati jelentésnek a 1997-98-as évek adataira alapozott hozamszámítását, kérve egyben szakértő kirendelését.
Előadták, hogy a fogyasztóktól elvárható, hogy az üzlet jellegére tekintettel ne csak a prospektusból tájékozódjanak.
Kérték figyelembe venni, hogy az I. r. eljárás alá vont vállalkozás alkuszként járt el, így tevékenységéért a Biztosító nem felel, illetve a versenyjogi felelősség megállapítása esetére felelőssége nem azonos mértékű.

X.

A Tpvt. 8. § (1) bekezdése szerint tilos a gazdasági versenyben a fogyasztókat megtéveszteni. A (2) bekezdés szerint megtévesztésre alkalmas magatartásnak minősül, ha a termék lényeges tulajdonságára nézve valótlan tényt, vagy valós tényt megtévesztésre alkalmas módon állítanak, vagy az áru lényeges tulajdonságairól bármilyen más megtévesztésre alkalmas tájékoztatást adnak.

Az eljárás alá vont vállalkozások a Biztosító termékének ajánlatakor két piacra, vagyis az életbiztosítási és a lakáshitelek piacára kiterjedő tájékoztató tevékenységet folytattak, az ott folyó gazdasági versenyt figyelembevéve, illetve arra kihatóan. A tájékoztatás olyan piaci körülmények között folyt, amikor az életbiztosítások piacán éles verseny volt, míg a lakáshitelek piacát a túlkereslet jellemezte.
Fenti piaci körülmények között vagy az az életbiztosítási piacon üzleti tevékenységet kifejtő vállalkozás jutott versenyelőnyhöz, aki a módozatok közötti versenyben jobb terméket ajánlott, vagy az, aki a másik piac sajátosságait is figyelembevéve, az azon szűkösen ajánlott szolgáltatást biztosító terméket is kínált.
A Versenytanácsnak azon túl, hogy fenti piaci körülmények között kellett értékelnie az eljárás alá vont vállalkozások tájékoztató magatartását, elsőként abban kellett állástfoglalnia, hogy a fogyasztók tájékoztatásáért versenyjogilag mindkét vállalkozást felelősség terheli-e.
A becsatolt ügynöki megállapodás tartalmából, valamint az egyező jegyzőkönyvi nyilatkozatból megállapítható volt, hogy az I. rendű eljárás alá vont vállalkozás a Biztosítóval egyeztetve folytatta azon piacszerzésre irányuló tájékoztatását, melynek a szerződéses ajánlatokban megmutatkozó eredménye, továbbá piaczavaró hatása az életbiztosítások piacán jelentkezett.
Fentiek alapján a Versenytanács álláspontja szerint az egyeztetett tájékoztatás tartalmáért mindkét vállalkozás versenyjogi felelősséggel tartozik, figyelemmel arra is, hogy az eljárás alá vont vállalkozások előadása szerint az ügynökök a Biztosítóval kötött megállapodás alapján keresték meg a fogyasztókat.
Fentiek alapján a Versenytanács nem fogadta el azt a védekezést, hogy a Biztosítót nem terheli versenyjogi felelősség, mivel az I. rendű eljárás alá vont vállalkozás alkuszi minőségben járt el. Egyébként is - bár versenyjogilag nem releváns - téves az a jogszabályi hivatkozás, miszerint biztosításközvetítői tevékenységet csak alkuszok végezhetnek (1995. évi XCVI. törvény 31. § (2) bekezdés).

Előrebocsátja a Versenytanács, hogy nem tartozik hatáskörébe annak megítélése, hogy a tájékoztatások révén az eljárás alá vont vállalkozások olyan terméket (bankbiztosítás) ajánlottak-e, melynek terjesztése csak kifejezett jogszabályi feljogosítás alapján történhet, illetve nem volt feladata az sem, hogy a bankbiztosítási termék mibenlétét enélkül meghatározza.
A fent írt tájékoztatást hatáskörébe tartozóan abból a szempontból vizsgálta, hogy az írásbeli, illetve a beszélgetés-vázlaton alapuló szóbeli tájékoztatás során a fogyasztók döntési szabadságára kihatóan megtévesztésre alkalmas tevékenységet folytattak-e, melynek megítélésénél a tájékoztatások egymást erősítő tartalmát, illetve az azokban használt kifejezéseknek a mindennapi életben elfogadott általános jelentését vette alapul.
A tájékoztató magatartást több szakaszban vizsgálta 1997. január 1. napjától kezdődően figyelemmel arra, hogy a Biztosító 1998. február 23-tól bankkapcsolatot létesített, így ekkortól többletmagatartás is megvalósult.

A tájékoztatásokból megállapította, hogy a fogyasztóknak adott információ, -finanszírozási program néven - olyan kidolgozott termékről informált, mely a megkötendő életbiztosítás fedezete melletti biztos lakáshitelhez jutást ígért úgy, hogy a fogyasztók a kínált lehetőségek - hosszú távú takarékoskodás vagy hitelhez jutás - között szabadon választhatnak.
A fogyasztók által megismert fenti terméktulajdonság a Versenytanács álláspontja szerint a Tpvt. 8. § (2) bekezdés a) pontjába ütközően valótlannak minősült, mivel a biztosító nem rendelkezett olyan termékkel illetve jogi lehetőségekkel, melynek alapján az életbiztosítás fedezete melletti biztos hitelhez jutást, mint a termék a fogyasztók szempontjából lényeges részét garantálhatta volna.
Az eljárás alá vont vállalkozások által sem vitatottan 1998. februárjáig semmilyen formában nem állt bank a lakáshozjutás feltételeként szolgáló hitelígéret mögött, illetve ezt követően sem biztosított olyan hitelintézetet, mely egyedül az életbiztosítás mellett hitelt adna, amiről a tájékoztatás szólt.
1998. február 23-a után, amikoris ugyan nem az ígért feltétellel, de bankkapcsolatot létesített a Biztosító, azon túl, hogy továbbra is a megtévesztésre alkalmas, valótlan információkat szolgáltatták a leendő ügyfeleknek a piaci térnyerés érdekében, a fogyasztók előtt elhallgatták a már létező, csak a fogyasztókra terhesebb fedezet mellett hitelt nyújtó bank létét, megvalósítva egyben a hiányossága folytán megtévesztésre alkalmas tájékoztatást is (Tpvt. 8 § (2) bekezdés a) pont).
Megjegyzi a Versenytanács, hogy az un. beszélgetésvázlat 5. oldalán írtakból megállapíthatóan az eljárás alá vont vállalkozások éppen azáltal kívánták a fenti módon bemutatott finanszírozási programot többek között előnyösnek feltüntetni, hogy az ígért kölcsönt a bankok által általában alkalmazott egyes feltételekhez hasonlították egy olyan termék ajánlata során, melyet újként mutattak be.

Fentiekre tekintettel a Versenytanács nem találta elfogadhatónak azt a védekezést, miszerint nem egységesen igénybevehető konstrukcióra szóló információt kaptak a fogyasztók, ugyanakkor elfogadta azt a védekezésként előadott nyilatkozatot, miszerint kapcsolódó szolgáltatást ígértek anélkül, hogy a részletes feltételeket ismertették volna a valójában a tájékoztatásban foglalt formában nem létező konstrukcióra.

Mint valótlan információt megtévesztésre alkalmasnak találta a Versenytanács a konstrukció révén igénybevehető állami támogatás kilátásba helyezését is a Tpvt. 8. § (1) bekezdés a) pontja alapján, melynek mibenlétére vonatkozóan az eljárás alá vont vállalkozások képviselői az eljárásban egymásnak ellentmondó nyilatkozatot tettek. (9. sorszámú irat, 76. számú jkv.).
A széleskörben ismert állami támogatás kifejezés a szavak mindennapi értelemben használt jelentése szerint a hitelfelvételhez kapcsolódó lakáscélú támogatást jelenti, melyet a hitelintézetek (például OTP Bank Rt.) a 106/1998. Mt. rendelet szerint folyósítanak, annak vállalása esetén. Ezen állami támogatás léte, vagy nem léte jelentősen befolyásolja a lakóingatlant szerezni kívánó fogyasztók anyagi terheit, így egyben döntését is, melyet semmiképpen sem helyettesít az egyébként külön is nevesített életbiztosítási díj adókedvezmény, vagy más adójóváírás.
Valótlan tájékoztatásként minősítette továbbá az életbiztosítási díjak átlagon felüli hozamára tett ígéretet is.
Álláspontja szerint hosszú távú jogügylet esetén a mindenkori hozam, - mely a fogyasztói tudatban azt jelenti, hogy a befektetett pénz milyen mértékű hasznot hoz számára, - a mindenkori piaci viszonyok függvénye, így egy vállalkozás sem népszerűsítheti termékét reálisan azzal, hogy az átlagon felüli hozamot biztosít.
A Versenytanács függetlenül attól, hogy a vizsgálati jelentés meghatározott évekre nézve a Biztosító hozamát alacsonyabbnak találta más életbiztosítást kínáló módozatoknál és függetlenül attól, hogy az eljárás alá vont vállalkozások ezt vitatták szakértő kirendelését kérve, a bizonyítás elrendelését nem találta szükségesnek, mivel a hozamígéret a teljes befektetés időszakára szólt, így annak hullámzó volta csak adalék ahhoz, hogy az átlagon felüli hozam nem garantálható reálisan.

Fentiekre tekintettel a Versenytanács a Tpvt. 75. § c) pontja alapján a jogsértést megállapította 1999. december 31-el bezárólag.
1999. január 1. napja óta - bár jelenleg is alkalmazzák a korábbi tájékoztató anyagot - a fogyasztók tudomást szereznek arról, hogy a hitel mögött egy, -mostmár nevesített - bank áll, így az ajánlat megtétele előtt módjukban áll meggyőződni a hitelnyújtás lényeges és egyben szokásos feltételeiről.

Fenti viszonylatban értékelte a Versenytanács azt a védekezést, miszerint a fogyasztóktól elvárható egy hosszú távú jogügylet megkötése előtt a további tájékozódás, mely irányú kötelezettség valóban fennáll ellentmondó tájékoztatás esetén.

A Versenytanács általános gyakorlata szerint azonban nem fogadható el ez a védekezés a valótlan állításokra, amikoris legfeljebb ellentétes vagy az eljárás adatai szerint pontatlan információt kaphatott a fogyasztó, főként egy olyan jogügylet esetén, amikoris a tájékoztatás alapján teszi meg díjfizetés mellett ajánlati kötöttséggel járó ajánlatát.

Az ígéret megitélése nem minősül időelőttinek, mivel az a tény már most megállapítható, hogy a tájékoztatásban foglalt tartalommal a termék nem szolgáltatható.
A Tpvt. 78. § (1) bekezdése alapján a Versenytanács az eljárás alá vont vállalkozásokkal szemben bírságot szabott ki, melynek összegét a jogsértő állapot hosszú időtartamára, a jogsérelem súlyára, így a gazdasági verseny veszélyeztetettségének fokára, az érintett fogyasztói kör nagyságára, valamint a Biztosító viszonylag alacsony piaci részesedésére figyelemmel határozta meg.

Budapest, 1999. május 10.

Vérné dr. Labát Éva sk. előadó
dr. Győrffy István sk.
Fógel Jánosné dr. sk.
Kis Lászlóné