Vj-173/1999/8
A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a Gazdasági Versenyhivatal által Gila Róbert Mátyás ügyvezető által képviselt PIETAS Kereskedelmi Szolgáltató és Temetkezési Betéti Társaság (5000 Szolnok, Tószegi út 6.) eljárás alá vont vállalkozás ellen fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolása, illetve gazdasági erőfölénnyel történő visszaélés miatt indított eljárásban - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
határozatot
A Versenytanács az eljárást megszünteti.
A határozat felülvizsgálatát a kézbesítéstől számított 30 napon belül a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtható, de a Fővárosi Bírósághoz címzett keresettel kérheti az eljárás alá vont vállalkozás.
Indoklás
I.
Az eljárás alá vont vállalkozás 1991-től működik, temetkezési szolgáltatásokat végez. Tevékenységét Szolnokon, Martfűn és Kunszentmárton területén végzi, de lerakatot üzemeltet Törökszentmiklóson és Besenyszögön.
Kunszentmárton város területén a Római Katolikus Egyház tulajdonába két temető van, amelyet 1999. július 31-ig a Temetkezés MEMENTO Bt. üzemeltetett.
A tulajdonos 1999. augusztus 10-én kötött határozatlan időre szóló szerződést az eljárás alá vonttal a két temető üzemeltetésére augusztus 16-i kezdettel.
A szerződés 3. pontja tartalmazza a szolgáltatások részletes leírását, a 4. pontban a tulajdonos feljogosítja eljárás alá vontat, hogy felügyelete alatt a temetőn belüli szolgáltatásokat (ravatalozás, tetemhűtés, sírhoz szállítás) kizárólagosan végezhesse.
Eljárás alá vont azt is vállalta, hogy vásárol két halotthűtőt, a ravatalozókat a szükséges termékekkel ellátja, továbbá őt terheli a felszerelések karbantartása, javíttatása, cseréje, illetve állagmegóvó munkái (2.8. pont).
Az 5. pontban vállalta, hogy elhunytanként 2.000.- Ft temetőfenntartási hozzájárulást fizet a tulajdonosnak.
A Római Katolikus Egyház 1999. augusztus 10-én tájékoztatót tett közzé Kunszentmárton város temetőjének, illetve ravatalozóinak rendjéről, amely tartalmazza, hogy az eljárás alá vont az üzemeltető, részletezi feladatait illetve azokat a szolgáltatásokat, melyeket kizárólagossággal végezhet. Felhívja a figyelmet, hogy a temetési időpontot az üzemeltetővel kell egyeztetni, a ravatalozást és hűtést legkésőbb a temetést megelőző napon a temettetőnek az üzemeltető irodáján személyesen kell megrendelni és ezt, valamint a temető fenntartási hozzájárulást ott kifizetni.
Az eljárás alá vont szeptember közepén a ravatalozó kapuira a következő szövegű táblát helyezte el:
"Üzemeltető: PIETAS Bt. Temetések megrendelésével kérjük MINDEN ESETBEN keresse fel irodánkat! Kossuth u. 39. Tüzép épülete."
Ugyanezt a hirdetményt a város Fő utcai hirdetőtáblájára is kifüggesztette. A táblát egy hónap után eljárás alá vont levette.
A temetőn belüli szolgáltatásokért az alábbi díjat számolta fel:
- temetőfenntartási hozzájárulás: 2.000.- Ft, melyet a tulajdonos határozott meg (a korábbi üzemeltető szerződése szerint 1.500.- Ft-ot számolt fel),
- ravatalozó használati díj: 6.000.- Ft (korábbi üzemeltető által felszámított díj 4.600.- Ft),
- halottkezelés: 1.000.- Ft (azonos a korábbi díjjal),
- hűtés: 2.000.- Ft (korábbi üzemeltető az egyházi hűtő használatáért díjat nem számolt fel),
- halottátvétel: 2.000.- Ft (újonnan felszámított díj).
II.
A Gazdasági Versenyhivatal azt vizsgálta, hogy eljárás alá vont az 1999. szeptemberében közzétett tájékoztatással megvalósította-e a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) fogyasztók megtévesztését tiltó 8. § (1), és (2) bekezdés c) pontját, illetve a díjak alkalmazása sérti-e a gazdasági erőfölénnyel történő visszaélést tilalmazó 21. § a) pontját.
a) A vizsgálati jelentés arra a következtetésre jutott, hogy bár a tájékoztatás nem egészen egyértelmű, nem értelmezhető úgy, mintha eljárás alá vont a temetkezési szolgáltatások kizárólagosan nála történő megrendelését sugallta volna, illetőleg ha a szövegezés félreértésre adott volna okot, nem éri el a versenyjogi jogsértés szintjét.
b) A díjakat illetően álláspontja a következő volt:
- A temetőfenntartási hozzájárulás a tulajdonossal való megállapodáson alapul, gyakorlatilag a korábbi üzemeltető által a (szerződéssel szemben) ténylegesen felszámított díjhoz igazodik, - így díjemelést nem jelent.
- A ravatalozó használati díj emelése indokolt, részben az infláció miatt, részben pedig, mert az eljárás alá vont állagmegóvó feladatokat vállalt.
- A hűtés miatt felszámított díj indokoltságát alátámasztja, hogy az eljárás alá vont beruházást vállalt (két hűtő).
- A halottátvételnél új költség felszámítása pedig azért nem visszaélésszerű, mert az országos gyakorlattal összhangban van és azon alapul, hogy az üzemeltető a halotton kívül a temetési kellékeket is átveszi, melynek őrzéséről köteles gondoskodni.
Mindezek miatt az eljárás megszüntetését indítványozta.
Eljárás alá vont vitatta a jogsértést. Előadta, hogy az egyházzal kötött szerződése alapján készítette el hirdetményeit, amelyen azért hangsúlyozta a személyes kapcsolatfelvételt, mert ezzel biztosítja az adatok pontosítását, a reális tájékoztatást és a szolgáltatási díjak befizetését. A temetés hozzátartozók által történő személyes megrendelése más temetőkben is gyakorlat. Arra tekintettel azonban, hogy ne történjen félreértés, a táblákat egy hónap után levette.
A díjemelés kapcsán tagadta a visszaélésszerű magatartást azzal, hogy az eljárás alá vont a szerződés értelmében beruházásokat végzett (új hűtők vásárlása, iroda kialakítása, ravatalozó felújítása, átalakítása és belső felszerelése), amelynek eredményeképpen indokoltan emelkedtek meg az egyes költségek, illetve egyes többletfeladatokat is vállalt elvégezni.
III.
A Versenytanács álláspontja a következő:
a) a Tpvt. 8. § (1) bekezdése tiltja a gazdasági versenyben a fogyasztók megtévesztését.
A vizsgált hirdetés elemzését a Tpvt. 9. §-ában írt értelmezési szabály alkalmazásával kell elvégezni, amely szerint a használt kifejezéseknek a mindennapi életben, illetve a szakmában elfogadott általános jelentése az irányadó. Ezen tájékoztatás kapcsán az merült fel, hogy tartalmaz-e olyan üzenetet, miszerint csupán az eljárás alá vont végezhet a kunszentmártoni temetőkben kegyeleti szolgáltatást, amely esetben ez a - vizsgálati jelentéssel ellentétben - a 8. § (2) bekezdés a) pontját sértheti, mert az áru - kegyeleti szolgáltatás - beszerzési forrása tekintetében téveszthette volna meg a fogyasztót.
A Versenytanács szerint azok számára, akik temetést kívántak rendelni, a tájékoztatás csupán annyit jelentett, hogy ilyen megrendelést az üzemeltető irodájában lehet megtenni. E tájékoztatás pedig valós, mert annak ellenére, hogy általánosságban kegyeleti szolgáltatást más is végezhet, a tulajdonos által kibocsátott, a temetők rendjéről szóló körlevele kívánta meg a temetési időpont megrendelő általi személyes egyeztetését, illetve a ravatalozás és hűtés személyes megrendelését, továbbá ezek ellenértékének és a temetőfenntartási hozzájárulás megrendelő általi kiegyenlítését az üzemeltetőnél. Ilyen módon tehát a megrendelők részéről nem volt elkerülhető eljárás alá vonttal történő kapcsolatfelvétel, a tájékoztatás pedig ennél többet nem mondott. Abból nem derült ki, hogy magát a kegyeleti szolgáltatásokat ki végezheti, evonatkozásban a megrendelőktől elvárható, hogy megfelelően informálódjanak.
Erre tekintettel a Versenytanács nem látta a jogsértést fennállónak.
b) A Tpvt. 21. §-a tiltja a gazdasági erőfölénnyel történő visszaélést, így az a) pontban az üzleti kapcsolatokban tisztességtelenül vételi vagy eladási árak megállapítását.
A vizsgálati jelentés helyesen határozta meg, hogy az érintett piacon (Tpvt. 14. § (1)-(3) bekezdése) az eljárás alá vont vállalkozás gazdasági erőfölényes helyzetben van, mert az áruját máshonnan nem lehet beszerezni (Tpvt. 22. § (1) bekezdés a) pont). Egyetért a vizsgálati jelentésnek a díj elemzésével kapcsolatos álláspontjával is, - ezért azt megismételni nem kívánja - hiszen az új szerződés olyan terheket rótt az eljárás alá vontra, amelyek valamint a szolgáltatás megfelelő színvonalon történő teljesítése magával vonta az újabb díjtételek kialakítását, illetve azoknak az inflációt meghaladó mértékben történő emelését. Ezért e cselekményt sem látta jogsértőnek.
A fentiekre tekintettel az eljárást a Tpvt. 72. § (1) bekezdés a) pontjára figyelemmel a 74. § (2) bekezdés, illetve a 77. § (1) bekezdés h) pontja alapján megszüntette.
A 74. § (1) bekezdése szerint tárgyaláson kívül határozott.
A határozat egyéb rendelkezése a Tpvt. 83. § (1) és (2) bekezdésén alapul.
Budapest, 2000. január 10.
dr. Sólyom Eszter sk. előadó
Fógel Jánosné dr. sk.
dr. Lénárd Réka sk.
Ágoston Marika