Vj-156/1999/28
A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a Gazdasági Versenyhivatal által a dr. Debreceni Tibor ügyvéd (6724 Szeged, Cserzy M. u. 35.) és dr. Gombai Dénes ügyvéd (1054 Budapest, Szabadság tér 7.) által képviselt DUNAINVEST Tőzsdeügynökség Rt. (1054 Budapest, Báthory u. 12.) I. r. , valamint dr. Gombai Dénes ügyvéd (1054 Budapest, Szabadság tér 7.) által képviselt Bankár Befektetési Rt. (1054 Budapest, Szabadság tér 7.) II. r. eljárás alá vont vállalkozás ellen fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolása tárgyában indított eljárásban - tárgyaláson - meghozta a következő
határozatot
A Versenytanács az eljárást megszünteti.
A határozat felülvizsgálatát a kézbesítéstől számított 30 napon belül a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtható, de a Fővárosi Bírósághoz címzett keresettel kérhetik az eljárás alá vont vállalkozások.
Indoklás
I.
Az I., II. r. befektetési társaság az 1999. május 4-én kelt - a nem betekinthető 5/10. számú mellékletben elfekvő - szerződése szerint a II. r. eljárás alá vont beolvadt az I. r. eljárás alá vont gazdasági társaságba. Megállapodtak, hogy II. r. eljárás alá vont az ügyfélkövetelés-állományát 1999. május 7-én 24,00 órai időpontnak megfelelő állapot szerint az I. r. részére átadja. Erről a II. r. köteles valamennyi ügyfelét értesíteni, illetve tájékoztatni, aki pedig a beolvadást sérelmezi, úgy vele egyeztetni és értékpapír vagyonát harmadik befektetési vállalkozóhoz transzferálni vagy pénzvagyonát átutalni.
Az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet 75002-10/99. szám alatt az állományátruházási szerződést jóváhagyta.
A Cégbíróság 1999. november 12-én átalakulás miatt II. r. eljárás alá vontat a cégjegyzékből törölte.
Az eljárás alá vontak a II. r. eljárás alá vont ügyfeleit az átruházásról az alábbi módon tájékoztatták:
a) 1999. április 29-én
sajtótájékoztatót
tartottak (5/9. számú melléklet), ahol elhangzott, hogy az I. r. eljárás alá vontba olvad három bróker cég, köztük a II. r. eljárás alá vont, akinek 4.700 ügyfelét átveszi az I. r. eljárás alá vont.
A II. r. eljárás alá vont a cégbírósági "átfutás" ideje alatt még önállóan működik, de megkezdődik az I. r. know-how-jának átvétele.
Az I. r. tőzsdebizományosi szolgáltatást végző cég, a piac legalacsonyabb díjtételeivel. Igy a változás pozitív lesz, egyrészt a díjtételek, másrészt a kibővült szolgáltatási kör miatt. Az ügyfelek egyébként többségében a megszokott irodákban és az ismert brókereknél intézhetik ügyeiket, mert I. r. ezt is átveszi.
b) Május 8-án az I., II. r. eljárás alá vont
levéllel
fordult az ügyfelekhez (5/6. számú melléklet), melyben értesítette őket, hogy a II. r. átadta értékpapír és pénzállományát az I. r-nek. Tájékoztatta az ügyfeleket, hogy ezt milyen számlán tartják nyilván és kérte, hogy az állomány elismerése és a szerződéses kapcsolat "megerősítése" érdekében személyesen keressék fel a II. r. irodájában a jogutódot.
Az értesítés a szerződéskötésre határidőt nem tartalmazott.
c) 1999. május 10-én a
II. r. eljárás alá
vont újból
értesítette
ügyfeleit (5/7. számú melléklet), ebben megismételte a beolvadásról szóló tájékoztatást és közölte, hogy valamennyi ügyfélszámlát és készletet átadott I. r. eljárás alá vontnak. Pozitív változásként említette, hogy - a szövegkörnyezetből következően a tőzsdei - megbízás díjait jelentősen csökkentette és egységesen 3.000.- Ft + 0,25 %-ban állapította meg. Közölte, hogy lehetőség van az otthoni, Internetes kereskedésre is. A levél azzal zárul, hogy "jelentősen segítené" munkát, ha az ügyfél május 31-ig személyesen felkeresné a befektetési tanácsadóját és megkötné az új számlaszerződést.
d) Augusztus 23-án az
I. r. eljárás alá
vont az azokhoz ügyfelekhez, akik addig nem jelentkeztek, újabb
levéllel
fordult (5/8. számú melléklet), melyben a tények ismertetésén túlmenően 8 munkanapot adott arra, hogy az ügyfél keresse fel, ennek
elmulasztása esetén
úgy tekinti, hogy a pénz és értékpapír egyenleget elfogadja,
a számlát
automatikusan
megnyitja
és attól kezdődően számlavezetési költséget számol fel.
e) Körülbelül 50 - 100 ügyfelet
telefonon
is megkerestek az ügyintézők május 7-től, és értesítették őket a beolvadásról (20. számú jegyzőkönyv, 24. irat).
II. r. eljárás alá vont ügyfelei közül május 10. és június 10. között 465-en szüntették meg ügyfélszámlájukat, közülük 83-an ugyan előzőleg megkötötték a szerződést, de rövid időn belül másként döntöttek.
Az I. r. eljárás alá vont a hozzá személyesen forduló vagy telefonon megbízást adó ügyfeleknek szeptember 30-ig hosszabbította meg az új szerződés megkötésének idejét. Mindaddig, míg az új szerződés nem köttetett meg, számlavezetési díjat nem számított fel, és az új számla nyitásáért sem kért díjat.
Az ügyfeleket szóban is tájékoztatták az üzletszabályzatról, díjtételekről, ezután dönthettek a szerződés megkötéséről, illetve a pénz, vagy értékpapír eltranszferálásáról, elutalásáról.
A két eljárás alá vont egyes, itt kiemelt díjtételei közt az alábbi különbségek mutatkoztak a beolvadáskor:
|
Megnevezés |
II. r. |
I. r. |
|
Tőzsdei megbízás
|
|
|
|
5.000.000.- Ft |
50.000.- |
15.500.- |
|
10.000.000.- Ft |
95.000.- |
28.000.- |
|
Állampapírok
|
|
|
|
|
|
0,05 %/hó
|
|
Készpénzfelvétel
|
|
|
* Csak 1 mFt felett számolt fel
II.
A Gazdasági Versenyhivatal azért indított vizsgálatot, mert azt valószínűsítette, hogy az állományátadáshoz kapcsolódóan a fogyasztók számára olyan információt adtak az eljárás alá vontak, amelyek alkalmasak lehettek a fogyasztók megtévesztésére, illetve korlátozhatták a fogyasztók választási szabadságát. Ezért a magatartásuk a tisztességtelen és a versenykorlátozó piaci magatartás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) közelebbről meg nem nevezett rendelkezését sérthették.
A vizsgálati jelentés álláspontja szerint a rendelkezésre álló adatokból megállapítható, hogy eljárás alá vontak nem adtak pontos tájékoztatást a befektetőknek: az egyrészről hiányos volt, (mert nem tartalmazta a díjtételek változását) másrészről a tisztánlátást zavaró információkat tartalmazott (szerződéskötési kötelezettséget írt elő a befektetőknek). Ezzel anyagi hátrányt okozott a számlát megszüntető ügyfeleknek, értve a megtévesztett fogyasztók alatt az "átlag kisbefektetői" kört, melynek kapcsán nem adott közelebbi meghatározást, kik értendők ez alatt.
Minthogy a II. r. eljárás alá vontat időközben a cégbíróság törölte, vele szemben az eljárás megszüntetését, I. r. eljárás alá vonttal szemben pedig a jogsértés megállapítását indítványozta, mert a fogyasztók megtévesztésére alkalmas tájékoztatást adott, valamint az állományátruházás végrehajtása során a fogyasztókat választási szabadságukban korlátozó módszereket alkalmazott.
Ezért bírság kiszabását indítványozta.
III.
I. r. eljárás alá vont az eljárás megszüntetését kérte.
Előadta, hogy a II. r. eljárás alá vonttal 1999. május 4-én kötött megállapodás, valamint az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet határozata értelmében ráháruló tájékoztatási kötelezettségnek maradéktalanul eleget tett: egyrészt levélben tájékoztatta a II. r. eljárás alá vont ügyfeleit, másrészt a jelentkezőket befektetési tanácsadókhoz irányította, akik az I. r. ügyviteli rendszeréről, díjairól rendelkezésre bocsátották az üzletszabályzatot valamint a díjjegyzéket, - egyébként az előző az ügyféltérben is ki volt függesztve - és az ügyfelek ennek ismeretében dönthettek, hogy szerződést kötnek I. r-vel, illetve értékpapírjaikat, pénzüket eltranszferálják, vagy elutalják. Méltányos határidőket biztosított az ügyfelek számára, 1999. augusztus 23-án kelt levelében pedig az addig nem jelentkezők számára további határidőt adott. Nem számított fel számlanyitási, illetve szeptemberig számlavezetési díjat sem.
Az I. r. eljárás alá vont díjai összességében kedvezőbbek, mint a II. r. eljárás alá vont díjai; így kedvezőbbek a megbízási díjak, az átutalás díja, számlanyitási díjat nem számolt fel; míg az 1 mFt alatti készpénzfelvétel és a számlavezetési díj magasabb.
Utalt arra is, hogy a szolgáltatásait igénybe vevő fogyasztók olyan befektetők, akik az átlag fogyasztóknál viszonylag több piaci ismerettel rendelkeznek és a befektetési szolgáltatók működésével, tevékenységével kapcsolatosan nem tájékozatlanok, így képesek az információk jelentőségének felmérésére.
IV.
A Versenytanács a II. r. eljárás alá vonttal szemben az eljárást érdemi vizsgálat nélkül megszüntette az alábbiak alapján:
az 1997. évi CXLIV. (Gt.) 53. § (2) bekezdése értelmében a gazdasági társaság a cégjegyzékből történt törléssel szűnik meg. Az 55. § (1) bekezdés pedig úgy rendelkezik, hogy jogutódlással történő megszűnés esetében a jogelőd kötelezettségeiért a jogutód társaság tartozik helytállni. A cégnyilvántartásról szóló 1997. évi CXLV. törvény 37. §-a a jogutódlásra ugyanezt tartalmazza. Igy tehát a II. r. eljárás alá vont jogutódja az I. r. eljárás alá vont, és minthogy az eljárásba a vizsgáló bevonta, vele szemben az eljárás megszüntetésének van helye a Tpvt. 53. § (3) bekezdése, illetve 77. § (1) bekezdés h) pontja szerint, figyelemmel a 72. § a) pont I. fordulatára.
Az I. r. eljárás alá vont terhére nem látta a jogsértés megállapítását.
A vizsgáló ugyan nem jelölte meg a jogszabályhelyet, amire a jogsértést alapította, a szóbajöhető jogszabályi rendelkezés azonban a Tpvt. 8. § (1) bekezdése, ami általánosságban a gazdasági versenyben a fogyasztók megtévesztését, a (2) bekezdés c) pontja, ami az áru értékesítésével, forgalmazásával összefüggő, a fogyasztó döntését befolyásoló körülményekről megtévesztésre alkalmas tájékoztatást adását tiltja; továbbá a 10. §, amely szerint jogsértő lehet az I. r. eljárás alá vont magatartása, ha olyan módszert alkalmaz, amely megnehezíti a választást abban, hogy a II. r. eljárás alá vont ügyfele az I. r. eljárás alá vont vagy más cég szolgáltatásait vegye igénybe, - árunak tekintve a befektetési szolgáltatást.
Egyetért a Versenytanács az I. r. eljárás alá vont védekezésével, miszerint azok, akik ilyen szolgáltatást igénybe vesznek, az átlag fogyasztónál tájékozottabbak az értékpapír- és pénzpiacon, és erről ismeretekkel rendelkeztek akkor is, amikor a II. r. eljárás alá vontra bízták értékpapírjaikat, illetve pénzüket.
Választási lehetőségük az alábbiakban állt:
- az új brókercégnél hagyják befektetéseiket,
- nem kívánnak szerződést kötni az I. r. eljárás alá vonttal, hanem kiveszik a pénzüket, elszámolnak; vagy transzferálják, átutalják az értékpapírt és a pénzt.
Arra viszont a II. r. eljárás alá vont ügyfelei nem voltak jogosultak, hogy pénzüket, értékpapírjaikat a korábbival azonos feltételekkel kezeltessék, mert az értékpapírok forgalomba hozataláról szóló 1996. évi CXI. törvény 13 § (4) bekezdése szerint az állományátruházáshoz a befektető hozzájárulása nem szükséges, következésképpen az anélkül is érvényesen megvalósult és az új feltételek alkalmazandók. A fogyasztók választását egyébként nem csupán az befolyásolta, hogy az I. r. díjai hogy viszonyultak a II. r. díjaihoz (magasabbak, alacsonyabbak) hanem miután bizalmi ügyletről van szó, lényeges, hogy a hasonló befektetési vállalkozások mutatói, díjai, befektetési céljai hogyan viszonyulnak az I. r-éhez. Ezért a döntés csak a tágabb piac ismeretében hozható meg.
Mindezeket előrebocsátva a Versenytanács nem ért egyet a vizsgálati jelentésben foglaltakkal, miszerint a tájékoztatás, illetve a módszerek alkalmasak voltak a fogyasztók megtévesztésére.
Azzal, hogy I. r. azt állította, hogy a korábbinál jobb feltételeket biztosít, valós volt. Összességében a díjtételei - különösen a tőzsdei megbízások, állampapírok tekintetében - alacsonyabbak, ezen felül szolgáltatásai többrétűek, lehetőség van otthoni, Internetes kereskedésre, amely ennél a szolgáltatásnál az áru értékesítéséhez kapcsolódó lényeges szempont.
Az ügyben azonban a fentieknek nincs relevanciája, mert a választás nem az I., II. r. között történt, hanem I. r. eljárás alá vont és minden más bróker cég között. Az azonban nem várható el, hogy I. r. az összes többi cég mutatóit közölje.
Nem látta igazoltnak azt sem, hogy a tájékoztatók presszionálták volna az ügyfeleket a szerződés megkötésére, hiszen azok csupán az időbeli és eljárási feltételeket tartalmazták. Minden esetben felhívta I. r. eljárás alá vont a befektetőket a személyes kapcsolatfelvételre, amelynek során a tanácsadók őket mindenről tájékoztatták - ennek ellenkezőjére nincs adat -, így tehát minden szükséges adat birtokában voltak, amikor döntésüket meghozták.
A módszer választást korlátozó voltára abból sem lehet okszerűen következtetni, hogy egyes ügyfelek a beolvadás után megkötött szerződést rövid időn belül megszüntették, mert ennek számos oka lehetett.
Nem látja indokát a Versenytanács a "kisbefektetői kör", mint fogyasztói réteg kiemelésének, mert nincs adat arra, hogy a II. r. eljárás alá vontnál egy-egy ügyfélnek milyen befektetésállománya volt, és az is csak feltételezés, hogy a fogyasztók értékpapírpiaci ismeretei kizárólag a befektetendő összeg nagyságával állnak arányban.
A meghosszabbított határidő alatt egyébként is számos lehetősége volt az ügyfélnek - és ez el is várható -, hogy tájékozódjon; befektetéseit az új vállalkozásnál hagyja vagy más céget bízza meg.
A fentiekre tekintettel a Versenytanács az eljárást a Tpvt. 72. § (1) bekezdés a) pontjának II. fordulatára figyelemmel a 77. § (1) bekezdés h) pontja, illetve 74. § (1) bekezdése szerint megszüntette.
A határozat egyéb rendelkezése a 83. § (1) és (2) bekezdésén alapul.
Budapest, 2000. január 17.
dr. Sólyom Eszter sk. előadó
Fógel Jánosné dr. sk.
dr. Lénárd Réka sk.
Ágoston Marika