Vj-181/1999/32
A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa dr. Korba Szabolcs jogtanácsos által képviselt Országos Takarékpénztár Kereskedelmi Bank Részvénytársaság (1051 Budapest, Nádor u. 16. szám alatti) eljárás alá vont vállalkozás ellen fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalma miatt indított eljárás során tartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi
határozatot
A Versenytanács az eljárást megszünteti.
A határozat ellen a kézhezvételtől számított 30 napon belül az eljárás alá vont vállalkozás a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtható, de a Fővárosi Bírósághoz címzett felülvizsgálat iránti keresettel élhet.
Indoklás
A Versenytanács a ügyfél előadása, a csatolt írásbeli bizonyítékok, az 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 71. §-a nyomán készült vizsgálati jelentés alapján a következő tényállást állapította meg:
Az eljárás alá vont vállalkozás (a továbbiakban: OTP) a határozatlan időre szóló, de 30 napos felmondási határidővel megszüntethető lakossági forint folyószámla szerződéssel kötelezettséget vállal, hogy szerződéses ügyfele pénzét kezeli, nyilvántartja, teljesíti a megbízásokat, kamatot fizet, az ügyfelet a számla egyenlegéről havonta értesíti, stb.
Az üzletszabályzatnak megfelelő szerződések szerint az OTP jogosult a fentebbi szerződés egyoldalú módosítására.
Az ügyfél-fogyasztó folyószámlán kezelt pénzéhez természetszerűleg nemcsak a szerződéses jogviszony megszűnésekor, hanem a jogviszony fennállása alatt is - akár hitelt is igénybevéve - folyamatosan hozzáférhet.
Az 1997. július 1-től díjköteles készpénzfelvétel személyi azonosító kártya felmutatásával egyrészt a bankfiókban lehetséges, másrészt történhet bankkártya használatával is, ha az ügyfél nemcsak folyószámla szerződést, hanem bankkártya szerződést is kötött az OTP-vel. Bankkártyával bankjegykiadó automatából (ATM), OTP bankfiókban és postán lehet bizonyos korlátok között készpénzt felvenni, s terjedőben van a készpénzkímélés érdekében a bankkártyával történő áru-, szolgáltatásvásárlás is.
1996. januárjától az OTP az általa kibocsátott bankkártyákkal történő készpénzfelvételre különböző díjat alkalmazott, s figyelemmel a pénzfelvétel helyére, idejére, összegére, időközben is módosított (1997. július 1.) díjai az ingyenességtől a 40.- Ft + 0,2 %-ig terjedtek. A havi első két saját ATM-ből történő pénzfelvételre díjat nem számított, az ezen túliért pedig 20.- Ft + 0,2 %, illetve felvételenként maximum 500.- Ft díjat kellett fizetni.
Az OTP a lakossági folyószámla jogosultjainak különböző futamidőre szóló lekötési szolgáltatást is nyújt. Ennek megfelelően a futamidő lejártakor a jogosultnak ismételten rendelkeznie kell a lekötésről, vagy folyamatos lekötésnél a korábban választott futamidővel a lekötés automatikusan folytatódik. Ha az ügyfél a futamidő lejárta előtt a lekötött összeg egy részét felvette, akkor a felvett összeg után az OTP csökkentett mértékű, 0,25 % kamatot fizetett, míg a maradék összeg, amennyiben egy bizonyos minimum határt elért, változatlan feltételekkel tovább kamatozott.
1996. decemberéhez képest az OTP bankkártyával rendelkező fogyasztók száma több mint háromszorosára nőtt. A fogyasztók rendelkezésére körülbelül 400 OTP bankfiók és 1000 ATM áll. Az OTP az elmúlt években más hitelintézethez hasonlóan szolgáltatásait, közte különböző típusú bankkártyáit szórólapokon és egyéb módon széles fogyasztói körben igyekezett népszerűsíteni.
1999. május 11-én és 26-án az OTP több belső döntést hozott, így elhatározta, hogy 1999. július 1-től a futamidő letelte előtti lekötés feltörésnél a teljes lekötött összegre egyáltalán nem fizet kamatot, s a lekötés megszűnik. A havi kétszeri bankkártyával történő pénzfelvétel ingyenességének megszüntetésére is döntést hoztak, s egyidejűleg a korábbiakhoz képest csökkentett mértékű egységes díjfizetést (10.- Ft + 0,2 %, maximum 500.- Ft/felvétel) írtak elő a saját ATM-ből való pénzfelvétel esetére, míg az egyéb készpénzfelvétel (saját bankfiók, idegen ATM, postai készpénzfelvétel) korábbi díjtételein nem változtattak.
A belső döntéseket 1999. május végén továbbították a fiókhálózatba a belső információs rendszeren keresztül.
Az 1996. évi CXII. törvény kötelező erejénél fogva az OTP hirdetmény útján tájékoztatja a fogyasztókat a jövőbeli változásokról. Egyéb tájékoztatási mód - újságközlemény - az OTP számára csak akkor kötelező, ha jogszabály rendelkezése alapján a változásokat számszakilag meg kell jelentetni előzetesen újságban is. Az OTP jogszabályi kötelezés hiányában is, az általa kiemelt fogyasztói érdeklődésre számottartónak vélt, nagyobb hátrányokat okozó változásokat szokásosan újságokban és a havonta kiküldött egyenlegértesítőkben akként teszi közzé, hogy kizárólag a jövőbeli változás tényét jelzi, de annak konkrét tartalmát nem. Ilyen tájékoztatásra az elmúlt két évben egynéhány esetben került sor.
Az OTP a fentebb jelzett belső döntéseit ilyetén módon - tehát csak a változások tényét jelezve - két országos napilapban jelentette meg 1999. május 31-én, június 7-én és június 14-én. Hasonló tartalmú tájékoztatást kaptak a fogyasztók a részükre május végén, június elején esedékesen megküldött egyenlegértesítő üzenősorában.
Az OTP a változásokat teljes részletességgel a jogszabályoknak megfelelően 1999. június 10-én a bankfiókokban kifüggesztett hirdetményében közölte.
A változások 1999. július 1-i hatálybalépéséig új írásbeli tájékoztatók nem készültek, június első tíz napjában feltehetőleg a régi tájékoztató anyagok voltak csak hozzáférhetőek, amelyek június 10-től - a hirdetmény közzétételének napjától - kiegészültek a július 1-től hatályos változások nyilvánosságra hozatalával.
A Gazdasági Versenyhivatal figyelemmel a Tpvt. 69. § (1) bekezdésére, a Tpvt. 70. § (1) bekezdése alapján eljárást indított az OTP ellen, mert úgy vélte, hogy a folyószámlán lekötött összeg kamatfelvételeivel, valamint a bankkártyával kapcsolatos tájékoztató tevékenysége a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolására alkalmas.
A lefolytatott vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy 1999. június 10-ét megelőzően az OTP azzal az ígérettel népszerűsítette kártyaszolgáltatását, hogy ahhoz havi kétszeri ingyenes készpénzfelvételi lehetőség is párosul, ugyanakkor az 1999. július 1-el megszűnt. Hasonlóképpen az 1999. júniusig a számlán lekötést igénylő fogyasztó számára megtévesztő lehetett a feltörés lehetőségével kapcsolatban kapott tájékoztatás, amivel szemben nemcsak a kamatmérték változott hátrányosan 1999. július 1-től, hanem a feltörés egész rendszere.
Az OTP jogsértés hiányában az eljárás megszüntetését kérte, elsődlegesen kikötött egyoldalú szerződésmódosítási jogára hivatkozva. Kifogásolta, hogy a vizsgálatot elrendelő határozat nem tartalmazta azokat a meghatározott körülményeket, magatartásokat, amelyek miatt az eljárás megindult, ezért a védekezés jogával sem tudott kellően élni a vizsgálat során, amiértis vizsgálati kifogással élt.
A Versenytanácsnak abban kellett állást foglalnia, hogy az áruval egy tekintet alá eső szolgáltatás valamely elemének a szolgáltató általi megváltoztatása, amely a szerződés módosításában ölt testet, fogalmilag fogyasztómegtévesztés-e, miután a Tpvt. 8. § (2) bekezdés a) pontja tiltja az áru, a szolgáltatás lényeges tulajdonságának elhallgatását. A vizsgálat szerint ilyen lényeges tulajdonság, hogy a bankkártyához havi kétszeri ingyenes készpénzfelvétel jár és a futamidő előtti betétfeltörésnek kialakult rendszere van, amelyek vonatkozásában az OTP elmulasztotta közölni a fogyasztókkal szerződéskötésük előtt, hogy azokat változtatni fogja.
A vizsgálat sem állította, még kevésbé bizonyosodott be, hogy az OTP eleve úgy alakította ki készpénzfelvételi és betétfeltörési rendszerét, hogy a fogyasztók számára hátrányosan attól úgy is el fog térni. Viszont sem az OTP, sem a vele szerződést kötő fogyasztók nem hagyhatták a szerződéskötéskor számításon kívül az esetleges jövőbeli változásokat, amelyek önmagában a határozatlan időre szóló szerződéses viszonyból következően keletkezhettek. A változtatási jogot az OTP maga számára egyoldalúan üzletszabályzatában, szerződési feltételeiben ki is kötötte.
A jelen esetben ezért a Tpvt. 8. §-ának megsértése csak akkor merülhetne fel, ha a változtatásokra vonatkozó belső döntés meghozatala és azok 1999. július 1-i hatálybalépése közötti időszakban az OTP jobbtudomása ellenére a változtatásokra vonatkozó tájékoztatás tekintetében valamely fogyasztómegtévesztésre alkalmas magatartást folytatott. A belső döntés meghozatala és az 1999. június 10-től teljes körűen hozzáférhető hirdetményi tájékoztatás között azonban alig néhány nap telt el, amely már csak az idő rövidsége miatt sem volt alkalmas arra, hogy az OTP a piaci versenyben fogyasztómegtévesztő magatartást tanúsítson, figyelemmel arra is, hogy az OTP - jóllehet arra jogszabály nem kötelezi - a várható változás tényére a sajtóban és az egyenlegértesítőben is felhívta ügyfelei figyelmét. A döntés és a teljeskörű tájékoztatás közötti rövid idő miatt a Versenytanács nem értékelte jogsértőként (hiányos tájékoztatásként) azt sem, hogy az OTP a változtatásokról a sajtóban és az egyenlegértesítőben teljeskörű tájékoztatást nem adott.
Megjegyzi azonban, hogy a döntés és a kötelező teljeskörű tájékoztatás közötti hosszabb idő esetén - annak ellenére, hogy az adott változtatásokról a jogszabály kötelező erejénél fogva a hirdetményen kívül az OTP-nek semmilyen előzetes tájékoztatást nem kellett adnia - fogyasztómegtévesztés címén számonkérhető lenne a fogyasztótájékoztatás valamely lényeges hiányossága vagy a tájékoztatás mulasztása.
Mindezek alapján a Versenytanács az eljárást megszüntette a Tpvt. 72. § (1) bekezdés a) pontja szerint, a 77. § (1) bekezdés c) pontja alapján.
Az OTP előterjesztett vizsgálati kifogására (Tpvt. 81. §) a 10. számú jegyzőkönyvben vizsgálói választ kapott azzal a felhívással, hogy a vonatkozó szabályok szerint további kifogással élhet. E jogosultsággal az OTP nem élt, így ezirányú eljárási cselekményekre a vizsgálat során már ok nem volt.
Az OTP számára a Tpvt. szerinti határozat elleni jogorvoslati jog a 83. § (1) bekezdése biztosítja.
Budapest, 2000. március 9.
dr. Kállai Mária sk. előadó
dr. Bodócsi András sk.
dr. Sólyom Eszter sk.
Ágoston Marika