Vj-186/1999/25

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa dr. Török Béla vezérigazgató által képviselt CC Credit Részvénytársaság (1051 Budapest, Bajcsy Zsilinszky út 12. szám alatti) eljárás alá vont vállalkozás ellen fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalma miatt indított eljárás során tartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

határozatot

A Versenytanács megállapítja, hogy az eljárás alá vont vállalkozás szórólapjának a "szabadon dönthet" és a "kölcsönt igénybe veheti mindenki" szóhasználata alkalmas a fogyasztók megtévesztésére.
E magatartás folytatását megtiltja a határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül.
A Versenytanács a bírság kiszabását mellőzi.
Ezt meghaladóan az eljárást megszünteti.

A határozat ellen az eljárás alá vont vállalkozás a kézhezvételtől számított 30 napon belül a Fővárosi Bíróságnak címzett, de a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtandó felülvizsgálat iránti keresettel élhet.

Indoklás

A Versenytanács az ügyfél előadása, a csatolt írásbeli bizonyítékok, valamint az 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 71. §-a nyomán készült vizsgálati jelentés alapján a következő tényállást állapította meg:
Az utóbbi évek terjedő gyakorlata, hogy a fogyasztók vásárláskor fogyasztási kölcsönhöz juthatnak, mert a hitelnyújtó pénzügyi vállalkozások vagy egyéb gazdálkodó szervezetek helyszíni ügyintézéssel nyújtják szolgáltatásukat. Ennek következtében a korábban áruhitellel is foglalkozó hitelintézetek ezirányú tevékenységében a helyszíni ügyintézés nagyobb hangsúlyt kapott, illetve helyszínen történő fogyasztási kölcsön nyújtására pénzügyi vállalkozások alakultak, szakosodtak. Ez utóbbiak közé tartozik az eljárás alá vont vállalkozás (a továbbiakban: Rt.), amely kizárólag e tevékenységre kapott engedélyt az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelettől 1998. július 2-án.
Az Rt. 1998. tavaszán elkészítette üzletszabályzatát, általános szerződési feltételeit, majd működését 1998. szeptemberében kezdte meg az országos piacon. Országszerte együttműködési megállapodásokat kötött és köt kiskereskedelemmel foglalkozó vállalkozásokkal, amelyek vállalták, hogy az Rt. megbízásából közreműködnek a kölcsönügylet megkötésében. Az Rt. a hitelnyújtás elősegítése érdekében a kereskedőket egyedileg tájékoztató telefonos rendszert épített ki, s többé-kevésbé a kereskedők rendelkezésére bocsátotta az ügyintézéshez szükséges írásbeliségeket (blanketta szerződéseket, benne a teljes hiteldíj mutatóval, havi törlesztési tervmintákat, stb.). A szükséges dokumentumok közé sorolható az Rt. 1998. szeptember 1-től hatályos első hirdetménye, az ezt 1999. szeptember 7-én felváltó második hirdetménye, valamint a kétféle, külső megjelenésében különböző, de tartalmilag hasonló szórólapja. Míg a korábbi hirdetmény tartalmazta az egyes kölcsönnyújtási feltételek összehasonlítását könnyítő, egy számadatot megjelenítő teljes hiteldíj mutatót, amelynek megismerhetőségét szerződés aláírása előtt a vállalkozásnak biztosítania kell a fogyasztó-ügyfél számára a hatályos 41/1997. (III. 5.) Korm. rendelet alapján, addig a módosult második hirdetmény ugyan kamatfeltételeiben a fogyasztókra kedvezőbb az általános kamatirányzatnak megfelelően, de nem tartalmazza a teljes hiteldíj mutatót. Az Rt. etekintetben a hirdetményben megjelölten arra hagyatkozott, hogy a mutatóról egyedi információt telefonon nyújt. Nem kizárt, hogy mindkét hirdetmény a helyszínen fellelhető vagy csupán az egyik vagy egyik sem.
Ezeknek a dokumentumoknak a helyszíni fellelhetősége azért esetleges, ugyanúgy mint a kereskedők fogyasztói tájékoztatása, mert különféle okokból hiányoznak, illetve a kereskedők és alkalmazottaik tájékozottsága, hozzáértése e tárgykörhöz megkérdőjelezhető.

A közkézen forgó szórólapokat a kereskedők többnyire közszemlére teszik. A szórólapok feltüntetik, hogy:

  • -

    a fogyasztó rendkívül rövid idő alatt, 15 percen belül juthat kizárólag helyszíni ügyintézéssel kölcsönhöz és viheti haza a kiválasztott árucikket,

  • -

    a fogyasztó szabadon dönthet, hogy az ismert korlátok között milyen feltételekkel vesz fel kölcsönt,

  • -

    a kölcsönt igénybeveheti mindenki, aki már nagykorú magyar állampolgár és minimum 25.000.- Ft havi nettó jövedelme van,

  • -

    a mindenkor aktuális kamatokat, költségeket, díjakat tartalmazó hirdetmény a szerződéses kereskedőknél megtekinthető.

Az Rt. hitelnyújtását jellemzi, hogy a kölcsönt igénylő ügyfélnek igazolnia kell személyazonosságát, jövedelmi viszonyait, stb. A kölcsön futamideje 6-60 hónap közötti árucikktől függően. A legmagasabb kölcsönösszeg az áru értékének 80 %-a, a legkisebb 30.000.- Ft amellett, hogy esetenként az Rt. biztosítékot kér és egyszeri kezelési költséget számít fel.

A Gazdasági Versenyhivatal a Tpvt. 69. § (1) bekezdésére figyelemmel, a Tpvt. 70. § (1) bekezdése szerint ezért indított eljárást az Rt. ellen, mert vélelmezhető volt, hogy tájékoztatási gyakorlata sérti azokat a tilalmakat, amelyek a Tpvt. szerint a fogyasztói döntéseket tisztességtelenül befolyásolhatják.
A készült vizsgálati jelentés a fentebbi szórólapi kitételeket a teljes tájékoztatási gyakorlatba illeszkedően jogsértőként értékelte, mert a fogyasztóknak nincs módjuk a folytatott gyakorlat alapján, ajánlatokat is összehasonlítva jogszerűen megalapozott döntést hozni.
Az Rt. jogsértés hiányában az eljárás megszüntetését kérte, áthárítva a teljeskörű tájékoztatásért való felelősségét a kereskedőkre. Hivatkozott többek között arra, hogy a szórólapon jelzett ügyféli döntési jog valójában egyezkedés az ügyletkötő felek között annak érdekében, hogy a hitelnyújtástól való elzárkózás helyett az ügylet kölcsönös megelégedésre létrejöjjön, továbbá a hitelfelvétel természetszerűleg nem alanyi jogosultság, hiszen az Rt. a hitelbírálat jogát fenntartja.

A Versenytanácsnak abban kellett állást foglalnia, hogy a fentebb vázolt gyakorlat és az annak részelemeit képező dokumentumok - amellett, hogy versenyjogi követelmény a valós, félreérthetetlen tájékoztatás az áru és a vele egytekintet alá eső szolgáltatás lényeges tulajdonságait illetően - mennyiben alkalmasak a piaci versenyben a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolására, amelyet a jelen esetben alkalmazható Tpvt. 8. § (2) bekezdés a) pontja tilt.
Az Rt. helyszíni ügyintézése folytán sajátosan keveredik a piaci versenyben történő és az ezen kívül eső egyedi tájékoztatás a kereskedő és a fogyasztó kapcsolatában. Szükségképpen az Rt. tájékoztatási gyakorlata torzul, mert a megbízottjaként eljáró kereskedő belátása szerint mellőzi vagy kiemeli az egyes elemeket vagy éppen előnyben részesíti egy másik hitelnyújtó szolgáltatását. A gazdasági versenyben folytatott gyakorlat és elemeinek versenyjogellenessége elvileg az Rt-n kérhető számon, amelynek szerződésrendszerén keresztül biztosítania kell a megfelelő fogyasztótájékoztatást. Gyakorlatilag azonban az ilyetén tájékoztatási gyakorlat az Rt-nek okoz versenyhátrányt, hiszen információ hiányában a fogyasztó az Rt. szolgáltatását nem is választja, sőt szélsőséges esetben a szolgáltatóról tudomása sincs. Csak a gyakorlat olyan elemeinek lehet versenyjogellenes következménye, amelyek "csalogató" jellegük folytán tisztességtelenül befolyásolják a fogyasztót azon döntésük meghozatalában, hogy igényelnek-e fogyasztási kölcsönt és kitől.
A Versenytanács szerint ilyen magatartásnak minősül a fogyasztó szabad döntési jogára utalás a kölcsön feltételeinek megszabásában, holott a szóhasználat a felek alkuját takarja, hiszen a fogyasztó hitelképessége, bizonyos árucikkek kötöttségei, az egyébként is meglevő, a fogyasztók által ismert hitelnyújtási határokat tovább szűkíti. Az ezenkívül kifogásolt szóhasználat túlzó módon mindenki számára - bizonyos korlátok között - hozzáférhetőként tünteti fel a szolgáltatást, a valóságban pedig az Rt. hitelbírálati jogát fenntartja.

Ezen túlmenően egyéb szórólapi állítások miatt a Versenytanács nem marasztalta az Rt-t, mert valóban rövid idő alatt - a piacon azonban nem egyedülállóan - lehet elintézni a kölcsönügyletet, ha a szórólapon egyébként feltüntetett dokumentumokat az ügyfél bemutatja.
Ezért a Versenytanács a magatartás Tpvt. 8. § (2) bekezdés a) pontjába ütközését megállapította, a Tpvt. 77. § (1) bekezdés c) pontja szerint egyben rendelkezett a törvény rendelkezéseibe ütköző magatartás további folytatásának megtiltásáról (Tpvt. 77. § (1) bekezdés e) pont). A vizsgálat által is jelzett csekély jelentőség miatt a Versenytanács bírság kiszabását mellőzte.

A fentieket meghaladóan az eljárást megszüntette a Tpvt. 72. § (1) bekezdés a) pontja szerint, a 77. § (1) bekezdés h) pontja alapján.

Az Rt. számára a Tpvt. szerinti határozat elleni jogorvoslati jogot a 83. § (1) bekezdése biztosítja.

Budapest, 2000. március 14.

dr. Kállai Mária sk. előadó
dr. Bodócsi András sk.
Fógel Jánosné dr. sk.
Ágoston Marika