Vj-80/2000/20

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa Eredics László vezérigazgató által képviselt ATEV Fehérjefeldolgozó Részvénytársaság (1097 Budapest, Illatos út 23.) eljárás alá vont vállalkozás ellen gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tárgyában indult eljárásban - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

határozatot

A Versenytanács az eljárást megszünteti.

A határozat felülvizsgálatát a kézbesítéstől számított 30 napon belül a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtható, de a Fővárosi Bírósághoz címzett keresettel kérheti az eljárás alá vont vállalkozás.

Indoklás

I.

Az eljárás alá vont vállalkozás 1993. szeptember 30-án átalakulással jött létre az Állati Fehérje Takarmányokat Előállító Vállalatból, amely már 1949-től működött. 100 %-ban állami tulajdonban áll. Tevékenységi körébe tartozik elsődlegesen folyékony, szilárd, valamint veszélyes hulladék kezelése. Az Alapító Okirat 3. pontja szerint a közszolgálati tevékenység ellátására kötelező jogszabályok szerint köteles az alapító által megjelölt községi, állattelepi, keltető állomási, stb. begyűjtőhelyekről meghatározott időközönként az állati hullákat elszállítani, továbbá olyan élelmiszerüzemekből, amelyek mellett nem épül melléktermék-feldolgozó vagy amelyekből hulladékot nem szállítják el, köteles meghatározott időszakonként a hulladékot üzemébe szállítani. Ha az takarmányozásra felhasználható, úgy hőkezeléssel, míg ha arra nem alkalmas, állati hulladéktemetőbe való elásással vagy egyéb módon ártalmatlanítja. Tíz telephelye van, Borsod-Abaúj-Zemplén megye kivételével országosan gyűjti be az állati hulladékot.
Átlagban az országban közel 300 ezer tonna hulladék keletkezik, ebből körülbelül 200 ezer tonnát gyűjt be, és annak 90 %-át újrahasznosítja; vegyes állatifehérje lisztté és zsírtermékké alakítja.
1999-ben 232 ezer tonna ártalmatlanítását végezte, amelyből közel 207 ezer tonnát feldolgozott. Piaci részesedése körülbelül 65 - 70 %.

Magyarországon hasonló tevékenységgel 33 társaság, illetve magánszemély foglalkozik, közülük a legjelentősebb piaci részesedéssel rendelkezik a SZATEV Rt. (Magyarország észak-keleti régiójában), a Bábolna Rt. mellékfeldolgozó üzeme (Észak-nyugat Magyarországon) és az ATTENTUS Kft. (Szarvas és körzete), míg saját hulladékfeldolgozó üzemmel rendelkezik a Gyulai Húskombinát, a Komáromi Mezőgazdasági Termelő és Szolgáltató Rt. és a Dél-Pest Megyei Mezőgazdasági Rt., valamint kisebb hús- és baromfifeldolgozó üzem mellett is működik az ott keletkezett hulladék hasznosításával foglalkozó vállalkozás. A kisebb feldolgozók az állati hulladékból darált kutya- és macskaeledelt gyártanak.

Az eljárás alá vont üzleti partnereivel általában egy évre szóló szerződést köt, melynek kondíciói közel hasonlóak, azonban a konkrét tárgyalások során alakul ki a végleges ár. A szerződéseket a felek általában a következő évekre meghosszabbítják. A nagyobb hús- és baromfifeldolgozókkal 3 - 5 éves megállapodásokat is köt. Olyan esetben, ha jó és nagy mennyiségű hulladék keletkezik, az ártalmatlanítás ingyenes. 1999. végéig ingyenesen végezte például a MAVAD, Pick Rt., Debrecen-Hús, stb. részére. Az ártalmatlanítás díját Ft/tonna egységben jelöli meg, azok eltérőek az állati hulla, toll, stb. megsemmisítésére, de van olyan eset is, hogy havi átalányban határozta meg a várható mennyiséghez képest a díjat.
1994-től nem emelt árat, jogelődje 1991-es árait alkalmazta. Az állati hulla ártalmatlanításának átlagára tonnánként 4.000.- - 5.000.- Ft, a tollé 3.000.- Ft volt, a szerződéses árak e körül szóródtak. Az átalánydíjat úgy határozta meg, hogy a becsült mennyiséghez képest állapította meg a begyűjtési díjat. Ahol becsült mennyiség van és nem húsfeldolgozótól származik az anyag, ott az ártalmatlanítás költsége közelít az 5.000.- Ft-hoz, míg egyes húsfeldolgozók esetében nem éri el a 2.000.- Ft-ot.

Más feldolgozók árai 1999-ben 4.250.- Ft-tól 16.000.- Ft-ig mozogtak.

1995-ben a tulajdonos eljárás alá vontnál a bankkonszolidációhoz kapcsolódó reorganizációt hajtott végre, amelynek eredményeként a gazdálkodás mutatói javultak anélkül, hogy a díjat emelte volna. 1998. év végétől a késztermék piaci árváltozások miatt pénzügyi likviditási problémái keletkeztek, és annak ellenére, hogy kétszeresére növelte a feldolgozott hulladék mennyiségét, a nemzetközi és hazai piacon történt alábbi változások kedvezőtlenül hatottak a gazdálkodására:

  • -

    a kergemarhakór miatt az állati fehérje liszt takarmányozásból történő kizárására irányuló tendencia miatt 1998. év végére a kereslet csökkent, amely az árat is leszorította, ezért az állati fehérje és zsír hazai piaci ára is a felére csökkent. Eljárás alá vont termékét külföldön 30-40 %-kal alacsonyabb áron tudja értékesíteni.

  • -

    A szója világpiaci ára csökkent, amely maga után vonta a fehérje árcsökkenését is.

Eljárás alá vontnak 1998-ban év végén állati fehérje lisztből nagy eladatlan készlete volt, amely 1999-ben tovább növekedett. Ezért 1999. év elején intézkedési tervet dolgozott ki a likviditása fenntartására.

Az ártalmatlanítás és a végtermék termelési költségét az eljárás alá vont vállalkozás két forrásból fedezi:

  • -

    a végtermék eladási árából,

  • -

    az ártalmatlanítási díjból.

A begyűjtési díjat (Ft/tonna) a 2000. évre úgy alakította ki, hogy meghatározta a tevékenysége várható összes költségéből a késztermék - az előzőek szerint várhatóan csökkenő - bevétele által nem fedezett összeget, és azt osztotta el a várható begyűjtési mennyiséggel.
1999. III. negyedévében több partnerével módosítást indítványozott a díjra, mégpedig azt a feldolgozható állati hulladéknál 6 - 7.200.- Ft, a fel nem dolgozható esetében 15.600.- Ft-ra emelte. 2000. január 1-től ezek az árak úgy változtak, hogy tonnánként 12.000.-, illetve 13.000.- Ft, továbbá komposztálás esetén 25.000.- Ft lett az ár. Ez azonban csak kiindulópontnak tekintendő, az egyes partnerekkel különböző, ettől lefelé is eltérő összegben is megállapodott (10-11.- Ft-ban), illetve azok számára, akiknek korábban ingyenesen szolgáltatott, 1.- Ft díjért végzi a feldolgozást.

A hasonló tevékenységgel foglalkozó vállalkozások árai rendkívül nagy szóródást mutattak, de 2000. évre a kilogrammonkénti 10.-, 20.- Ft körüli díjon és esetlegesen további szállítási költségért végzik az ártalmatlanítást.

II.

A Gazdasági Versenyhivatal azt vizsgálta, hogy az eljárás alá vont vállalkozás azzal a magatartásával, hogy 1999. III. negyedévében, majd 2000. januárban felemelte az ártalmatlanítási díjat, megsértette-e a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 21. § a) pontját.
A vizsgálati jelentés megállapította, hogy eljárás alá vont vállalkozás gazdasági erőfölényes helyzetben van magas piaci részesedése miatt (65-70 %), visszaélésszerű magatartás azonban nem állapítható meg. A díjemelést gazdasági kényszerűség indokolta, az nem tisztességtelenül magas, az árkalkuláció számításait megalapozottnak tartotta. Erre tekintettel indítványozta az eljárás megszüntetését.

Eljárás alá vont vállalkozás ugyancsak az eljárás megszüntetését kérte. Előadta, hogy 1991-től nem emelt árat, időközben azonban a kedvezőtlen ármozgások miatt a késztermék bevétele olyan mértékben csökkent, hogy a kialakított díjakkal együtt már nem ad fedezetet az ártalmatlanításra és a feldolgozásra. Utalt arra is, hogy a képződött amortizáció sem elég a jogszabály által előírt technológiai, környezetvédelmi beruházások megvalósításához.

III.

A Versenytanács a magatartás érdemi vizsgálatát az alábbiak miatt nem tartotta szükségesnek:
A Tpvt. 1. §-a szerint a törvény hatálya a vállalkozásnak a Magyar Köztársaság területén tanúsított piaci magatartására terjed ki kivéve, ha a törvény eltérően rendelkezik. Az eljárás alá vont vállalkozás Alapító Okiratából kitűnően olyan, állam által létrehozott és kizárólagos tulajdonában lévő vállalkozás, amely "közszolgálati tevékenység ellátására kötelező jogszabályok szerint" köteles meghatározott tevékenység végzésére az ország egész területén.
Ezt a jogszabályi kötelezettséget az Állategészségügyről szóló 1995. évi XCI. törvény 9. § (1) bekezdése alapozza meg, amely kimondja, hogy az állati hulladékot ártalmatlanná kell tenni, és a (2), (3) bekezdésében, illetve a 12. § (1) bekezdésében határozza meg, hogy ki köteles erről gondoskodni (illetve viselni a költségeit): tulajdonos, önkormányzat, állatbetegség esetén pedig az állam. Ez azonban nem esik egybe azzal, akinek konkrétan végre kell hajtania az ártalmatlanítást. A 10. § (1) bekezdése tartalmazza, hogy ilyen tevékenységet az végezhet, aki erre engedélyt kap, és részletezi az engedély kiadásának feltételeit. A törvény Indokolása utal arra, hogy az engedély kiadásának legfontosabb előfeltétele, hogy a társaság kötelezettséget vállaljon, hogy az állati hulladék ártalmatlanná tételét az állategészségügyi előírások megtartásával, szelektálás nélkül, teljeskörűen hajtja végre. Ennek során állategészségügyi, közegészségügyi, és környezetvédelmi előírások megtartása terheli. Az engedélyezéssel kapcsolatosan az Indokolás szerint a törvény konstrukciója abból indul ki, hogy elsősorban járványvédelmi okok miatt nem engedhető meg, hogy a vállalkozók válogassanak a különböző jövedelmezőségű megrendelések között, ezért az kaphat engedélyt a begyűjtésre, aki vállalja az állati hulladék teljeskörű ártalmatlanná tételét.
Ezen vállalkozásoknak a veszélyes hulladék begyűjtésére vonatkozó 102/1996. (VII. 12.) Korm. számú rendeletben írtaknak is eleget kell tennie, mert ennek 7. számú melléklete tartalmazza a veszélyes hulladékok jegyzékében - többek között - a vágóhídi hulladékokat, az állati hullákat és testrészeket is.

Az eljárás alá vont tehát egy olyan szolgáltatást ad, amelyet

  • -

    egyrészt kötelező igénybe venni,

  • -

    másrészt jogszabályból következően, engedély alapján, illetve az Alapító Okiratban foglalt állami akaratnak megfelelően részéről kötelező nyújtani.

Annyiban különbözik a más, hasonló tevékenységet végző vállalkozástól, hogy azok ugyan szintén kötelesek ezt a szolgáltatást szelektálás nélkül végezni, azonban egyrészt az 1995. évi XCI. törvény 11. § (3) bekezdése szerint visszavonható a kiadott engedély, ha az előzetes kötelezettségvállalását nem teljesíti, másrészt - ha gazdaságtalannak tartják - akkor saját döntés alapján is felhagyhatnak a tevékenységgel.

Ezzel szemben az eljárás alá vontnál, mint egy speciális állami feladatra szakosodott gazdasági társaságnál, ez a tevékenység a tulajdonos akaratából, közszolgáltatásként folytatandó, azaz fel sem merülhet, hogy azt ne, vagy jogszabállyal ellentétesen végezze. Itt határolódik el más vállalkozások piaci tevékenységétől az eljárás alá vont tevékenysége. A Versenytanács állandó gyakorlata szerint (Vj-6/2000., Vj-13/2000.) pedig olyan esetben, ha egy szolgáltatás hatósági, igazgatási jellegű, annak lehet ugyan piaci hatása, de nem tekintendő piaci tevékenységnek; vagyis a magatartást (begyűjtést, ártalmatlanítást) nem piaci szereplői minőségében tanúsította, ezért a Versenytanács álláspontja szerint e vizsgált tevékenység nem tartozik a Tpvt. tárgyi hatálya alá, így hatásköre nem állapítható meg és az ellenértékként megállapított díj versenyjogi vizsgálat tárgya nem lehet. Ezért az eljárást a Tpvt. 77. § (1) bekezdés h) pontja szerint - figyelemmel a 72. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltakra - megszüntette.

Megjegyzi azt, hogy a szolgáltatás egy részére (az állati hulladékok járványügyi intézkedésként elrendelt ártalmatlanítására) tartalmaz a 41/1997. (V. 28.) FM. számú rendelet 2. számú melléklete díjat, azonban - az Árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény (Át.) 1. § (2) bekezdéséből következően (amely ugyan tartalmazza, hogy az Át. hatálya nem terjed ki a jogszabályok alapján kötelezően igénybevett szolgáltatások díjára, de a hozzáfűzött részletes indokolás, amely a versenyszféra határán kívül eső díjnak minősítve előbbi díjakat, célszerűnek látja, hogy az ellenérték megállapításáról jogszabály gondoskodjon) előbbi szolgáltatás díja is jogszabályi rendezést igényelne. Ebből is adódik, az eljárás alá vont vizsgált tevékenysége nem minősül piaci magatartásnak , hiszen az Át. sem tekinti annak, nem tartalmaz rá rendelkezést; ellenkezőleg instrukciót ad, hogy a díjat ne a piaci szereplő határozza meg. Az adott esetben azért sem jó megoldás, hogy eljárás alá vont állapítson meg díjat, mert a késztermék előállító, értékesítő tevékenysége már piaci magatartás, aminek szükségszerűen ingadozó bevételétől nem célszerű egy közszolgáltatás díját függővé tenni.
A Tpvt. 74. § (1) bekezdése szerint tárgyaláson kívül határozott.
A határozat egyéb rendelkezései a Tpvt. 83. § (1) és (2) bekezdésein alapulnak.

Budapest, 2000. július 20.

dr. Sólyom Eszter sk. előadó
dr. Bodócsi András sk.
dr. Lénárd Réka sk.
Ágoston Marika