Vj-12/2001/21

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Rt. (1138 Budapest, Népfürdő u.38.) eljárás alá vont vállalkozással szemben gazdasági erőfölénnyel való visszaélés miatt hivatalból indított eljárásban - tárgyaláson - meghozta a következő

határozatot

A Versenytanács az eljárást megszünteti.

A határozattal szemben az eljárás alá vont vállalkozás a kézhezvételtől számított 30 napon belül a Fővárosi Bíróságnak címzett, de a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtandó felülvizsgálati kérelmet terjeszthet elő.

Indoklás

A hivatali eljárás annak feltárására indult, hogy a vélhetően a Budapest strand- és gyógyfürdő szolgáltatás területén gazdasági erőfölényben lévő eljárás alá vont vállalkozás által a 2000. évben a Széchenyi Strand- és Gyógyfürdőben bevezetett több fajta látogatási díj, illetve annak mértéke tekintetében gazdasági erőfölényével visszaélve túlzott ár megfizetésére kényszeríti a fogyasztót.

A hivatali vizsgálat megállapította, hogy a fürdőszolgáltatási tevékenység díjai a szabad árformába tartoznak, az eljárás alá vont a díjakat évente két alkalommal, mégpedig a szezon kezdetén, valamint a szezon végén, tehát általában évente májusban és októberben határozza meg. A szolgáltatási díjak kialakításánál a bázisévi adatokból kiindulva elsősorban a várható gazdálkodási feltételek és a jogszabályban előírt kötelezettségek teljesítésének terheit tekintetbe véve jár el. A közfürdők létesítéséről és működéséről, valamint üzemeltetésének közegészségügyi feltételeiről szóló előírásokat a 121/1996. (VII. 24.) Korm. rendelet, valamint a végrehajtására kiadott 37/1996. (X. 18.) NM rendelet tartalmazza.

Az eljárás alá vont gazdálkodását alapvetően a készpénzes bevételek, az OEP által támogatott gyógyszolgáltatások, a Fővárosi Önkormányzat évek óta csökkenő fejlesztési és működési támogatása, valamint az egyéb, kiegészítő tevékenységeken realizált bevételei alakítják. Ezen kiegészítő tevékenységek közé tartozik például a termálvíz értékesítése más gyógyfürdő szolgáltató vállalkozásoknak, vagy a helyiségei bérbeadása.

Az eljárás alá vont vállalkozást az 1990-es évek közepétől kezdve a jogszabályok előírásai alapján fokozott fejlesztési kötelezettség terheli, amelynek költségnövelő hatását tovább gerjesztette az általa üzemeltetett fürdők elhanyagolt állapota is. Bevételeit csökkentette az elmúlt években az OEP által nyújtott támogatás csökkenése, de hasonló tapasztalható az egyes gyógyászati szolgáltatásokhoz nyújtott ártámogatások vonatkozásában is. A műszaki jellegű kötelezettségek közül kiemelendő, hogy a jogszabály szerint a közfürdők medencéit legkésőbb 2002. december 31-ig vízforgató berendezéssel kell ellátni, a fürdőt teljeskörűen fel kell újítani és a szolgáltatást igénybevevők számának jogszabályi kötelezettség alapján történő megszámolása miatt beléptető rendszert kellett kialakítani. Az eljárás alá vont a Széchenyi Köz- és Gyógyfürdőben 2000. január 3-án változtatta meg - a jogszabályi kötelezettségekkel is összhangban - a díjkiszabás rendszerét, amikor elkészült a beléptető rendszer. Korábban napi jegyeket értékesített, ezen túlmenően a gyermekek és a nyugdíjasok kedvezményben részesültek a felnőtt jegy árához képest. Az új rendszer értelmében a belépő fogyasztó tartózkodási idejével arányos összegű díjat fizet. Ezt olymódon valósította meg az eljárás alá vont vállalkozás, hogy a belépéskor a teljes napra megállapított díjat kell kifizetni, de a tartózkodás idejéhez képest a teljes árból a megállapított díjtarifa szerint, amennyiben a fogyasztó nem veszi igénybe a teljes napi időtartamot, visszatérítést kap. Az új rendszer szerint 2000. január 3-tól a korábbi teljes napi igénybevételre megállapított 500.- Ft-os díj 1.000.- Ft-ra emelkedett, azonban 3 órás tartózkodás díja 400.- Ft, 4 órás tartózkodás díja 600.- Ft, 5 órás tartózkodás díja 800.- Ft összegben került megállapításra, mai annyit jelent, hogy az 1.000.- Ft napijegy árból a 3 órát töltő fogyasztó 600.- Ft-ot, a 4 órát a fürdőben töltő fogyasztó 400.- Ft-ot, az 5 órát a fürdőben töltő fogyasztó pedig 200.- Ft-ot visszakap. Az 5 órán túl a fürdő szolgáltatásait igénybevevő fogyasztóra vonatkozik a teljes árú napijegy. 2000. október 1-től a napijegy ára ugyan nem változott, azonban a 3 órás szolgáltatás díja 600.- Ft-ra, a 4 órás 800.- Ft-ra és a 4 órán túli igénybevétel díja 1.000.- Ft-ra emelkedett. 2000. január 3-tól megszűnt a korábbi felnőtt, gyermek és nyugdíjas státus közötti megkülönböztetésre alapított díjkedvezmény.

A hivatali jelentés rámutatott, hogy az eljárás alá vont vállalkozás 1999-2000. év folyamán közel 700 millió Ft-ot fordított a Széchenyi fürdő korszerűsítésére. Ennek eredményeként jelentős minőségi javulás következett be, számos többletszolgáltatást is bevezetett, mint például az élményfürdőt, amely speciális befúvó részszolgáltatások segítségével örvénylő vízmozgást biztosító sodrófolyosót helyezett üzembe. Ezen túlmenően további egy darab szauna is a fogyasztók rendelkezésére áll a befizetett díj ellenében.

Megállapítható volt, hogy a vendégforgalomban csökkenés az ár emelkedése ellenére nem következett be, hanem a minőségi és mennyiségi többletek hatására a vendégforgalom jelentő mértékben megnövekedett a Széchenyi fürdőben. Az 1998. évi 650 ezer főt 1999-ben 406 ezer fő igénybevevő követte, 2000. évben azonban - nagymértékben a szolgáltatás minőségének emelkedésének hatására - az igénybevétel a 731 ezer főt meghaladta. A műszaki fejlesztés eredményeként valamennyi medencénél a töltő-ürítő rendszer helyett szűrőrendszerrel kombinált visszaforgatót épített be az eljárás alá vont, továbbá a környezetet is felújította. A hivatali vizsgálat álláspontja szerint a fenti tények alapján a túlzott ár nem állapítható meg, javasolta az eljárás megszüntetését.

A Versenytanács a vizsgálati jelentésben foglalt javaslattal egyetértve az alábbiakat kívánja kiemelni. A gazdasági erőfölénnyel való visszaélés megvalósítása megállapításának feltételei az adott termék és földrajzi piacon valamely vállalkozás erőfölénye a versenytársakkal szemben, másrészt olyan tisztességtelen versenycselekmény, amelynek végrehajtása kizárólag a gazdasági erőfölényre alapozva kivitelezhető, illetve a versenycselekmény a gazdasági erőfölényre alapozva vezethet a remélt sikerre az érintett piacon.

A túlzott ár alkalmazása, mint tisztességtelen versenycselekmény akkor racionális gazdasági értelemben, ha a vállalkozásnak magas profitot biztosít - jelentősen a versenyszint felett - különben monopólium meglétének hiányában versenypiacon a túlzott ár alkalmazásának kockázata jelentősen meghaladja a várható pozitív eredményt.

A vizsgálati jelentés alapján a Versenytanács megállapította, hogy az eljárás alá vont vállalkozás gazdasági eredménye hosszú évekre visszatekintően negatív, a veszteséget pedig egyértelműen a fürdőtevékenység, illetve az e vonatkozásban nyújtott szolgáltatás gerjeszti. A feltárt adatok szerint a Széchenyi Strand- és Gyógyfürdőben az 1999. évi veszteség a bázisadatokhoz viszonyítva 48 % volt, a 2000. I-III. negyedév hozott az eljárás alá vont vállalkozás számára 3 % mértékű profitot, amely még mindig alatta marad a Nemzeti Banki alapkamatnak. Bármely vállalkozás működése ugyanakkor gazdaságosnak akkor tekinthető, ha legalább eléri, de inkább meghaladja az irányadó alapkamat mértékét.

Az eljárás alá vont vállalkozás díjalakulása az elmúlt 5 évben úgy alakult, hogy 1996. október 1-én 250.- Ft, 1997- május 1-én 300.- Ft, 1997. október 1-én 350.- Ft, 1998. május 5-én 400.- Ft, 1998. október 1-én 450.- Ft, 1999. május 1-én 500.- Ft volt a napijegy ára. Ehhez képest a 2000. január 3-tól érvényesülő, teljes napra számított 1.000.- Ft 50 %-os áremelést jelent. Ehhez hozzá kell számítani, hogy a gyermek és a nyugdíjas napijegy átlagban a felsorolt időszakban 26 %-os kedvezménnyel volt váltható, amely kedvezmény 2000. január 3-án megszűnt.

A Központi Statisztikai Hivatal közleménye szerint 1996-ban a fogyasztói árindex éves szintre vetítve 23 % volt, 1997-ben 18, 1998-ban 14 és 1999-ben 10 %. Megállapítható volt, hogy az eljárás alá vont által végrehajtott díjemelések mértéke elmaradt a fogyasztói árindex emelkedésének mértékétől.

A vizsgálat feltárta a Budapest területén a Széchenyi fürdőhöz képest elérhető közelségben található hasonló uszoda és gyógyfürdői szolgáltatást nyújtó vállalkozások adatait is. Megállapítható volt, hogy a Hotel Aquincum, a margitszigeti, a Hotel Héliában és a Gellért Gyógyfürdőben nyújtott szolgáltatások ára az egész vizsgált időszakban jelentősen magasabb volt, mint a Széchenyi fürdőben 2000. január 3-tól bevezetett napijegy ára. Az eljárás alá vont vállalkozás által bevezetett és kifogásolt díjemelés 2000-ben sem érte el a hasonló szolgáltatásokat biztosító gyógyfürdők árát.

A Versenytanács összevetve a fenti adatokat, arra a megállapításra jutott, hogy az eljárás alá vont vállalkozás által alkalmazott díjemelés ugyan a korábbi napijegyhez és a kedvezmények elvesztéséhez képest magasnak tűnik, azonban részben az emelt szintű szolgáltatások beléptetése, részben az új igénybevételi rendszer által nyújtott választási lehetőség alapján, részben a versenytársak árait, illetve az eljárás alá vont gazdasági eredményét tekintve nem támasztják alá a túlzott ár, mint tisztességtelen versenycselekmény alkalmazásának gyanúját.

A Gazdasági Versenyhivatal nem működhet árhivatalként; a túlzott vagy felfaló árazással kapcsolatos vállalkozói magatartásnak a piaci viszonyok indokolatlan megzavarását, a szabad piaci versenyre gyakorolt hatását kell vizsgálnia, csak a versenyt kizáró, torzító vagy korlátozó versenycselekmény ütközik a Tpvt. előírásaiba. A jelen esetben a vizsgált áremelés piac-idegennek vagy piaczavarónak nem tekinthető.

A Versenytanács ezért az eljárást megszüntette.

Budapest, 2001. május 10.

dr. Györffy István sk. előadó
dr. Bodócsi András sk.
dr. Kállai Mária sk.
Ágoston Marika