Gazdasági Versenyhivatal

Vj-64/2001/21

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a Gazdasági Versenyhivatal által a dr. Nyerges Zsolt (5001 Szolnok, Pf. 177.)) ügyvéd által képviselt Szolnok Megyei Jogú Város Önkormányzata (5000 Szolnok, Kossuth tér 9.) I. r. és a Bódi Judit (5000 Szolnok, Kőrösi út 2.) ügyvezető által képviselt Borostyán-Kert Bt. II. r. eljárás alá vont vállalkozások ellen gazdasági versenyt korlátozó megállapodás miatt folyamatban volt eljárásban - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

határozatot

A Versenytanács a 2000. április 28-án az eljárás alá vont vállalkozások között létrejött üzemeltetési szerződés 3. pontjának azon részét, miszerint más "temetkezési vállalkozó a ravatalozásba nem folyhat bele" - mentesíti a gazdasági versenyt korlátozó megállapodás tilalma alól azon kötelezettség előírása mellett, hogy a II. r. eljárás alá vont vállalkozás a 2002., 2003. és 2004. évben alkalmazott ravatalozási díjait legfeljebb a Központi Statisztikai Hivatal által kiadott, előző évi fogyasztói árnövekedés mértékével (inflációs ráta) emelheti.

A bírság kiszabását mellőzi.

Kötelezi a I-II. r. eljárás alá vont vállalkozást, hogy egyetemleges kötelezettként fizessenek meg a Gazdasági Versenyhivatal 10032000-01037571. számú eljárási díjbevételi számlájára 100.000.- (azaz Egyszázezer) forint eljárási díjat.

A határozat felülvizsgálatát, annak kézhezvételétől számított 30 napon belül, a Gazdasági Versenyhivatalnál előterjesztendő, de a Fővárosi Bírósághoz címzett keresettel kérheti az eljárás alá vont vállalkozás.

Indoklás

I.

A Gazdasági Versenyhivatal a Tpvt. 70. § (1) és a 67. § (3) bekezdése alapján hivatalból indított vizsgálatot annak megállapítására, hogy a Szolnok Megyei Jogú Város Önkormányzata (továbbiakban: I. rendű eljárás alá vont vállalkozás) és a Borostyán-kert Bt (továbbiakban: II. rendű eljárás alá vont vállalkozás) által 2000. április hó 28-án megkötött szerződés 3-as pontjában foglalt azon kikötés, miszerint a ravatalozás munkálatait a II. rendű eljárás alá vont végzi úgy, hogy más temetkezési vállalkozás a ravatalozásba nem folyhat bele, a Tpvt. 11. § (1) bekezdésébe, illetve a (2) bekezdés d) és f) pontjába ütközően sértheti-e a gazdasági versenyt korlátozó megállapodások törvényi tilalmát.

II.

1) Az 1990. évi LXV. tv. (Ötv) 8. § (3) bekezdése alapján az I. rendű eljárás alá vont önkormányzat - a közszolgáltatások körében - köteles a temető (ravatalozó) fenntartásáról gondoskodni.
Az 1999-ben alakult II. rendű eljárás alá vont vállalkozás, kinek társasági szerződésben nevesített tevékenysége a temetkezési szolgáltatás, ezen túl további tevékenységek végzésére is jogosult, mely utóbbiak közül az ingatlan bérbeadása, üzemeltetése megnevezésű tevékenységi kört gyakorolja.

2) A temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény (továbbiakban: Ttv.) 4. § (1) bekezdése a temetők lehetséges tulajdonosai között jelöli meg a települési önkormányzatot és az egyházat.

A Ttv. 6. § (3) bekezdése értelmében a temető tulajdonosa köteles gondoskodni a temető fenntartásáról továbbá üzemeltetéséről, mely feladatot maga, illetve - szerződés alapján - gazdálkodó szervezet útján is elláthatja.

A temető fenntartásával kapcsolatban a 13. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a temetőfenntartó feladata a temető rendeltetésszerű használatához szükséges építmények, közművek, egyéb tárgyi és infrastrukturális létesítmények, karbantartása, szükség szerinti felújítása és gondozása.
Az üzemeltetésre nézve a 16. § tartalmaz rendelkezést, mely szerint a temető üzemeltetését Ttv-ben, a végrehajtására kiadott kormányrendeletben foglaltak szerint kell ellátni.
A Ttv. 16. § d) pontja értelmében az üzemeltető - ki a Ttv. 17. § (2) bekezdése szerint nem alkalmazhat hátrányos megkülönböztetést a temetkezési szolgáltatók között -biztosítja a ravatalozó, a tárolók, hűtők és egyéb közcélú létesítmények (infrastruktúra) karbantartását és működteti azokat.

3) A Ttv. előkészítésért és kidolgozásért felelős Belügyminisztérium képviselője az üzemeltető feladatkörébe tartozó tevékenység tartalmára nézve azt az álláspontot foglalta el, hogy ezen kifejezés nem a konkrétan nevesített berendezések rendeltetésszerű használatra alkalmassága vonatkozásában fogalmaz meg szabályokat, hanem azok kezelését, tényleges használatát, vagyis tevőleges működtetését szabályozza.
A működtetés külön nevesítése indokául azt fogalmazta meg, hogy bizonyos temetői berendezések esetében nem kívánatos az ahhoz való korlátlan hozzáférés (pld. tárolók, hűtők).
A ravatalozó adott felszereltségi szint mellett - melybe a kezelőszemélyzet is beletartozik - áll rendelkezésre, melynek használatáért az azt igénybevevőknek, azonos összegű, meghatározott díjat kell fizetni.
A kifejtett álláspont szerint a ravatalozóhasználat címén felszámított díjat meg kell különböztetni a ravatalozás, mint temetési szolgáltatás díjától, mely utóbbi több, illetve más szolgáltatási elemnek minősül.
A jogszabályi konstrukcióból adódóan azt az álláspontot foglalta el, hogy az esetben, ha valamely üzemeltető végez temetési szolgáltatást, a ravatalozó használatának fejében ugyanúgy használati díjat kell fizetnie, mintha ezt egy un. külső, vagyis másik vállalkozás végezné.

4) A 3/1999. (X. 1.) Korm. rendelet (továbbiakban: R) a temető létesítményei között nevesíti a ravatalozót azzal, hogy azt úgy kell megépíteni, hogy az alkalmas legyen az elhunyt ravatalozására való előkészítésére, a kegyelet lerovására, illetve az elhunyt búcsúztatására. Az R. kimondja, hogy a búcsúztató helységeket el kell választani az egy épületen belüli technikai helyiségektől, úgy, hogy ez utóbbiak ne zavarják a gyászszertartást. A ravatalozó épületet úgy kell megépíteni, hogy az külső ravatalozásra is alkalmas legyen (R. 5. § (4) bekezdés).

5) A Ttv. 25. § (1) bekezdése határozza meg a teljeskörü temetési szolgáltatás fogalmát, amibe a temetésfelvétel, a halottszállítás, az elhunyt temetésre való előkészítése és a temetéshez szükséges kellékekkel való ellátása, a ravatalozás, a búcsúztatás, és egyéb temetési részszolgáltatások tartoznak.
A Ttv. 25. § (2) bekezdése rögzíti, hogy a fent felsorolt egyes temetési szolgáltatások önállóan is végezhetők.

6) A temetőbe beszállított elhunyt hűtéséről a ravatalozási szertartásig folyamatosan gondoskodni kell, illetve kötelező a ravatalozó rendszeres takarítása, illetve szükség szerinti fertőtlenítése, melyről a temető üzemeltetőjének kell gondoskodni. (R. 5. § (6) bekezdés).
A ravatalozóba valamely temetkezési vállalkozás által beszállított holttest vonatkozásában a temető üzemeltetője állapítja meg az azonosságot, illetve veszi át az elhunyttal kapcsolatos okmányokat, mit követően vagy azonnali temetésre kerül sor, vagy az üzemeltető gondoskodik a hűtőben való elhelyezésről. (R. 25. § (1) - (2) bekezdés).

7) Fenti tevékenységeket követően kerül sor a ravatalozásra, vagyis az elhunyt földi maradványainak végső nyughelyre történő elhelyezését megelőző - a ravatalozóban lévő eszközök felhasználásával nyújtott - búcsúztatást magábanfoglaló szolgáltatásra.
Maga a ravatalozás, mint szolgáltatás az előravatalozóból a szertartásterembe, vagy a hűtőből az előravatalozóba, majd azt követően a szertartásterembe történő mozgatást, illetve a ravatalozó asztalra történő helyezést, a ravatal és környezetének kialakítását, a tumbán elhelyezett koporsó virágokkal történő körüldíszítést, a székek elhelyezését, a kanderlábelek meggyújtását, illetve a szolgáltatást nyújtó vállalkozás részéről történő tiszteletadást tartalmazza.
A szertartás befejezése után a ravatalozást végző vállalkozás gondoskodik a ravatalozó szétbontásáról és az elhunyt ravatalozóból történő kiszállításáról, amikoris az elhunyt átadásra kerül(het) - ha a későbbi tevékenységet más vállalkozás végzi - ez utóbbi vállalkozásnak.
A ravatalozással kapcsolatos költségek két részből tevődnek össze, részben a ravatalozó helyiség és felszerelés bérleti díjából, másrészt a tulajdonképpeni ravatalozási szolgáltatási díjból.

8) Szolnok város területén egy - felekezeti hovatartozástól függetlenül igénybe vehető - üzemelő temető van a Római Katolikus Egyház tulajdonában, mely egyúttal önkormányzati temetőül is szolgál.
A temetőben 1994. óta üzemelő ravatalozót az önkormányzat építette, melyet 1997-ig különböző vállalkozások üzemeltették.
1997-től 2000-ig - a II. rendű eljárás alá vont vállalkozással megkötött üzemeltetési szerződésig - az önkormányzati tulajdonban lévő ravatalozót a temető tulajdonosa, az egyház üzemeltette, mely időszakban a ravatalozó személyzete a ravatalozó vezetőjéből, a hangosítást biztosító személyből, takarítóból és három őrző-védő szolgálatot teljesítő őrből állt.
Az alkalmazott konstrukcióban a ravatalozóhasználat nyitott volt, vagyis a ravatalozást, mint temetési részszolgáltatást - a működtetéssel járó, fent kifejtett feladatokkal együtt - a teljeskörű temetkezési szolgáltatást nyújtó vállalkozások végezték.
Az egyház 2000-ben az üzemeltetéssel kapcsolatos kötelezettségek és terhek miatt az I. r. eljárás alá vont vállalkozástól kérte az üzemeltetői jog visszavételét.

9) Az I. r. eljárás alá vont vállalkozás, figyelemmel arra, hogy ilyen irányú jogszabály kötelezettség nem terheli, pályázat mellőzésével döntött a ravatalozó további üzemeltetéséről.
A hozzá beérkezett négy ajánlat között elsősorban vagyonvédelmi szempontok alapján döntött, alapcélként tűzve ki a jelentős értéket képviselő objektum megbízható üzemeltetését és működtetését.
Az alpolgármester döntését, illetve az illetékes bizottságok hozzájárulását követően. Az üzemeltetési szerződést Szolnok megyei Jogú Város Önkormányzata nevében 2000. április 28. napján a polgármester írta alá a II. rendű eljárás alá vont vállalkozással.

10) A határozatlan időre szóló, üzemeltetési szerződésként nevesített megállapodás, az üzemeltető által elvégzendő állagmegóvó és felújítási munkákon túl (2.1., 2.2. pont) az üzemeltető kötelezettségévé tette a ravatalozó technikai felszerelése folyamatos működőképessége biztosítását (2.4. pont) is.
A szerződés 3-as pontja kimondta, hogy az üzemeltető a ravatalozónak állandó egyenruhás személyzetet biztosit, kik temetőrendezőként a gyászolók segítségére lehetnek és végzik a ravatalozás munkáját. A szerződés szerint a temetkezési vállalkozók a ravatalozás időpontjára kiszállítják az elhunytat a ravatalozóba, majd a búcsúztatás után a sírig szállítást végzik. A szerződés 3-as pontja rögzítette azt is, hogy más temetkezési vállalkozó nem folyhat bele a ravatalozásba.

11) A szerződésnek megfelelően az I. r. eljárás alá vont vállalkozás ravatalozójában az üzemeltetésen túl a II. rendű eljárás alá vont vállalkozás végzi kizárólagosan a ravatalozást is. Az általa közzétett un. értesítésben foglalt díjszabás külön fizetendő tételként tünteti fel

• -

  ravatalozó bérleti díját, előravatalozó és búcsúztató terem használata esetén,

• -

  ravatalozó bérleti díját csak előravatalozó használata esetén

• -

  a ravatalozás díját,

• -

  és egyéb, önállóan igénybevehető szolgáltatásokat, így pld. gyászzene szolgáltatás, fényképezés, videofelvétel stb.

2001. december 1. napján kelt iratában a II. rendű eljárás alá vont vállalkozás értesítette a városban temetkezési szolgáltatást nyújtó másik két vállalkozást arról, hogy a ravatalozó szolgáltatásainak korrekt felkínálása a Bt. előjoga, így sem a ravatalozó épületéhez, sem a ravatalozáshoz kapcsolódó szolgáltatási díjakat ne számlázzák az ügyfelek részére.

III.

Az I. rendű eljárás alá vont vállalkozás előadta, hogy az önkormányzatot nem terhelte kötelezettség pályázat kiírására és a ravatalozó üzemeltetésének bérbeadására vonatkozó döntésnél vagyonvédelmi szempontok vezérelték, céljuk a megbízható működtetés és üzemeltetés biztosítása volt.
Álláspontja szerint az a körülmény, hogy a II. rendű eljárás alá vont vállalkozás az önkormányzat tulajdonát képező ravatalozóban kizárólagos joggal végezheti a ravatalozást, nem valósit meg jogsértést. Ezen jog különben is kizárólag a ravatalozó üzemeltetésére vonatkozik, és mivel a II. rendű eljárás alá vont vállalkozás temetési szolgáltatást nem végez, a szerződéssel nem zártak ki más vállalkozást a temetkezési szolgáltatások piacáról.
Hangsúlyozta, hogy a Ttv. 25. § (1) bekezdése szerint a ravatalozás ugyan temetkezési szolgáltatásnak minősül, de az önkormányzat ténylegesen üzemeltetésre adta át a ravatalozót.
Versenykorlátozó magatartást nem tanúsítottak, mivel az üzemeltető nem versenytársa a teljeskörü temetkezési szolgáltatást végző vállalkozásoknak, illetve valamennyi külső temetkezési vállalkozással szemben ugyanazon feltételek érvényesülnek, így velük szemben sem megkülönböztetés, sem pedig a piacralépés akadályozása nem valósult meg.

A II. rendű eljárás alá vont vállalkozás, bár nem vitatta, hogy a temetéssel összefüggésben a ravatalozást minden esetben ő végzi, álláspontja szerint temetési szolgáltatást nem végez, szerződésben biztosított jogosultsága kizárólag a ravatalozó üzemeltetésére irányul, annál is inkább, hogy ilyen tevékenységre alakult a vállalkozás.
Előadta, hogy a szerződés vizsgált kikötése más temetkezési vállalkozásokat nem érint, mivel a teljes temetkezési szolgáltatás egy része kapcsán akadályozza csak más vállalkozások tevékenységét.

Másodlagosan, a Versenytanács előzetes álláspontjának kézhezvétele után kérték a megállapodás mentesítését azzal, hogy a mentesítés törvényi feltételei megállapíthatók.

IV.

A vizsgálati jelentés megállapítva, hogy a vizsgált megállapodás tárgyát képező áru a ravatalozás, mint temetési szolgáltatás, mely a Ttv. 25. § (2) bekezdése szerint önállóan végezhető, rögzítette azt is, hogy a ravatalozási szolgáltatás önálló szolgáltatásként nem jelenik meg a piacon tekintettel arra, hogy kizárólagosan e tevékenységre nem alakul vállalkozás. Abból a körülményből, hogy a ravatalozásra, mint szolgáltatási tevékenységre önálló vállalkozás nem jön létre, a vizsgálati jelentés azt a következtetést vonta le, hogy a ravatalozási szolgáltatás önmagában "nem tekinthető piacosnak".
A részszolgáltatás fenti jellemzője a vizsgálati jelentésben kifejtett vélemény szerint azt eredményezi, hogy e tevékenység vonatkozásában sem verseny, sem annak közvetlen korlátozása nem valósulhat meg.
A vizsgálati jelentés értelmezte ugyanakkor a vizsgált kikötés piacra gyakorolt hatását a ravatalozási szolgáltatást is magábanfoglaló, un. teljeskörü temetkezési szolgáltatások piacára gyakorolt hatása tekintetében, minek körében figyelembe vette azt, hogy a ravatalozási szolgáltatás ellenértéke a teljes temetkezési szolgáltatás díjának kb. 5 %-át teszi ki, melyből azt a következtetést vonta le, hogy az I. rendű eljárás alá vont vállalkozás által biztosított kizárólagossági jog a Ttv. 13.§ (1) bekezdése alkalmazásában csekély jelentőségűnek minősül, így, mint csekély jelentőségű megállapodás, nem esik a Ttv.-ben irt tilalom alá.
Fenti tényre, valamint arra, hogy az üzemeltető részére a tulajdonos döntése alapján biztosított kizárólagos ravatalozási jog jogszabályi felhatalmazásra vezethető vissza, indítványozta az eljárás megszüntetését.

V.

Az I. rendű eljárás alá vont vállalkozás az Ötv. 1. § (6) bekezdés b) pontjában irt tulajdonosi jogával rendelkezett akkor, amikor kötelezően ellátandó önkormányzati feladatai körében (Ötv. 8. § (4) bekezdés) gondoskodott a tulajdonában álló - egyházi tulajdonú temetőben lévő - ravatalozó, mint temetői létesítmény üzemeltetésének biztosításáról a II. rendű eljárás alá vont vállalkozással megkötött üzemeltetési szerződés alapján, eleget téve egyben a létesítmény tulajdonosát a Ttv. 6. § (3) bekezdésében írtak szerint terhelő kötelezettségnek is.

A Ttv. részletesen rendelkezik a temetők (temetői intézmények) tulajdonosait a fenntartással és az üzemeltetéssel kapcsolatban terhelő kötelezettségekről, illetve az ezzel kapcsolatos feladatokról, utóbbi vonatkozásban kimondva azt, hogy az üzemeltető a ravatalozó, a tárolók, hűtők és egyéb közcélú létesítmények karbantartására és működtetésére köteles (Ttv. 16. § d) pont).
A működtetés - mint a fenti törvényhelyben irt egyik, az üzemeltetés körébe tartozó fogalom - a törvény alkalmazásában azt jelenti, hogy az üzemeltető a ravatalozó és az ott lévő létesítmények karbantartásán túl biztosítja azok üzemelését, kezelését, illetve a ténylegesen, üzemelő állapotban történő használhatóságot. Az üzemeltetéshez, illetve ezen belül a működtetéshez értelemszerűen szükség van az ezt biztosító személyzetre is.

Fenti tevékenységtől elválik a Ttv. 25.§ (1) bekezdésében meghatározott teljeskörü temetkezési szolgáltatási tevékenység, illetve ennek egyik résztevékenysége, vagyis a jelen eljárással érintett ravatalozási tevékenység.

Fentiekkel összefüggésben a Versenytanács nem osztja az eljárás alá vont vállalkozások azon álláspontját, miszerint az eljárás tárgyát képező megállapodás 3-as pontjában írtak - miszerint a II. rendű eljárás alá vont vállalkozás végzi a ravatalozási munkát úgy, hogy abba más vállalkozó nem folyhat bele - az üzemelés körébe eső szerződési kikötésnek minősül, illetve azt sem, hogy a II. rendű eljárás alá vont vállalkozás nem végez temetkezési részszolgáltatást, illetve nem ért egyet azzal sem, hogy a szerződés kizárólag az üzemeltetésre vonatkozik.
A Versenytanács nem osztja továbbá a vizsgálati jelentés azon megállapítását, miszerint az I. rendű eljárás alá vont vállalkozás jogszabályi felhatalmazás alapján biztosított kizárólagos ravatalozási jogot a II. rendű eljárás alá vont vállalkozásnak, mivel az I. rendű eljárás alá vont vállalkozásnak csak arra van jogszabályi felhatalmazása, illetve kötelezettsége, hogy a temetői létesítmény üzemeltetéséről gondoskodjék más gazdálkodó szervezet útján (Tpvt. 6.§ 3) bekezdése), nincs ugyanakkor törvényi alapja annak, hogy a temetkezési szolgáltatási körbe eső ravatalozásra nézve (tényállás 7. pont) kössön versenykorlátozó megállapodást, oly módon tágan értelezve az üzemeltetést, mely értelmezésnek a Ttv. 16.§ d) pontja szóhasználatán (működtetés) túl a ténylegesen végzendő munkában megmutatkozó különbség is ellentmond. A két tevékenység különbözőségét mutatja az is, hogy a II. rendű eljárás alá vont vállalkozás külön díjat számol fel a kétfajta szolgáltatásért, vagyis a ravatalozó használatáért bérleti díjat kér, míg a ravatalozás, mint temetkezési szolgáltatás díja külön, a bérleti díjtól függetlenül kerül megállapításra (tényállás 3. és 11. pont).

VI.

Fentiek előrebocsátását követően vizsgálta a Versenytanács, hogy a szerződés 3-as pontjában foglalt ravatalozásra vonatkozó kikötés - mely más temetkezési vállalkozásnak a ravatalozásból való kizárása révén a ravatalozást megrendelő hozzátartozóknak a ravatalozó igénybevétele mellett, azzal összekapcsolva, mintegy kötelezővé teszi a II. rendű eljárás alá vont vállalkozás ravatalozási szolgáltatásának igénybevételét is - a Tpvt. 11. §-ba ütközően jogellenesnek minősül-e.

VII.

A Tpvt. 11. § (1) bekezdése szerint tilos a vállalkozások közötti olyan megállapodás, amely a gazdasági verseny megakadályozását, korlátozását, vagy torzítását célozza, vagy ilyen hatást fejthet, illetve fejt ki.
A 11. § (2) bekezdésében nevesített tilalmak - jelen üggyel összefüggésben - részben a temetést megrendelő hozzátartozók (fogyasztók), másrészt a potenciális versenytársak szempontjából értékelhetők, kikre nézve a vizsgált kikötés jogsértő hatást vált vagy válthat ki az érintett piacon.
A Tpvt. 14. § (1) bekezdése szerint az érintett piacot a megállapodás tárgyát alkotó áru és a földrajzi terület figyelembevételével kell meghatározni.
Jelen ügyben a Versenytanács álláspontja szerint - a vizsgálati jelentéssel egybehangzóan - a megállapodás tárgyát képező árunak a ravatalozás, mint temetési részszolgáltatás minősül, melynek a felhasználási célra tekintettel, nincs ésszerűen helyettesítő áruja (14. § (2) bekezdés).
A 14. § (3) bekezdése szerinti földrajzi területnek - melyen kívül a fogyasztó nem, vagy csak számottevően kedvezőtlenebb feltételek mellett tudja az árut (szolgáltatást) beszerezni - Szolnok város területe minősül.

Fenti érintett piacon az üzemeltetési szerződésbe foglalt 3. pont a Versenytanács álláspontja szerint azt a hatást fejti ki a fogyasztókra, hogy a ravatalozó használatán (bérletén) túl, illetve azzal együttesen a II. rendű eljárás alá vont vállalkozás ravatalozási szolgáltatását is igénybe kell venniük.
Ez állapítható meg a II. rendű eljárás alá vont vállalkozás 2000. december 1. napján kelt iratából is, melyben a II. rendű eljárás alá vont vállalkozás arról értesíti az adott területen szolgáltatást nyújtó másik két vállalkozást, hogy sem a ravatalozó épületéhez, sem a ravatalozáshoz kapcsolódó díjakat ne számlázzák az ügyfelek részére.
Fenti, fogyasztókra kifejtett hatás a Versenytanács álláspontja szerint sérti a Tpvt. 11.§ c) pontját, miszerint tilos a beszerzési források közötti választás lehetőségének korlátozása, valamint a fogyasztók meghatározott körének valamely áru (szolgáltatás) beszerzéséből történő kizárása.
A tilalmazott megállapodás sérti továbbá a Tpvt. 11.§ (2) bekezdés h) pontját is, miszerint tilos a szerződéskötés olyan kötelezettség vállalásától való függővé tétele, mely természeténél fogva nem tartozik a szerződés tárgyához.
A Versenytanács álláspontja szerint a I.2. és 5. pontban kifejtettekre tekintettel a kétfajta szolgáltatás, vagyis a ravatalozó bérlete és a ravatalozási szolgáltatás igénybevétele természetüknél fogva nem tartoznak egy adott szerződésbe. Az üzemeltetési szerződés 3-as pontjában foglalt azon tilalom, hogy más vállalkozás nem végezhet ravatalozást, akadályozza a fogyasztókat a különböző vállalkozások által nyújtott temetkezési szolgáltatások (ravatalozás) közötti választásban, megakadályozva egyben a temetkezési vállalkozások közötti versenyt.
A megállapodás azon túl, hogy a fogyasztók érdekeit sérti, egyben azt is eredményezi, hogy más temetkezési vállalkozások (versenytársak) az értékesítésből ki vannak zárva, illetve a ravatalozás tekintetében piacralépésükre nem kerülhet sor (Tpvt. 11. § (2) bekezdés d), f) pont) minek következtében nem nyújthatnak teljes temetkezési szolgáltatást sem.

A Versenytanács nem ért egyet azon vizsgálati jelentésben foglalt állásponttal, miszerint az a körülmény, hogy a ravatalozó használatáért valamennyi vállalkozás - így a II. rendű eljárás alá vont vállalkozás is - azonos használati díjat számít fel a hozzátartozóknak, egyben azt is jelenti, hogy a ravatalozási szolgáltatás piacán elvben sincs versenyhelyzet.
A szerződéses kikötés hiányában ugyanis ravatalozási szolgáltatást több vállalkozás is kínálhatna, ami közöttük árversenyt eredményezhetne a fogyasztók érdekeivel összhangban.
Az üzemeltetéssel járó tevékenységet - annak természeténél fogva - csak egy vállalkozás láthatja el, szemben a temetkezési szolgáltatások közé tartozó ravatalozással, amit - egymással versenyben - több vállalkozás is biztosíthat.
Nem osztja a Versenytanács a vizsgálati jelentésben kifejtett azon álláspontot sem, hogy a ravatalozás azért nem tekinthető un. piacos tevékenységnek, mert kizárólagosan e célra nem alakul vállalkozás. A tényleges piaci kontrollt nélkülöző állítás további vizsgálata hiányában is megállapítható, hogy a temetkezési szolgáltatások tekintetében - a részszolgáltatásokra is kiterjedően - a verseny Szolnok városában is megvalósul, kivéve a vizsgált kikötéssel érintett részszolgáltatást.
Fenti indokok alapján nem ért egyet a Versenytanács a II. rendű eljárás alá vont vállalkozás azon előadásával, hogy más temetkezési vállalkozásokat nem érint az eljárásban vizsgált kikötés, osztja azonban azt az álláspontot, hogy a teljes temetkezési szolgáltatás egy része kapcsán a többi temetkezési vállalkozás tevékenysége akadályoztatva van.
A Versenytanács megjegyzi, hogy egyetért az I. rendű eljárás alá vont vállalkozás azon nyilatkozatával, miszerint a II. r. eljárás alá vont, mint üzemeltető nem versenytársa a temetkezési szolgáltatást végző vállalkozásoknak, illetve nem vitatja azt sem, hogy a II. rendű eljárás alá vont vállalkozáson kívüli más temetkezési vállalkozásokkal szemben nincs hátrányos megkülönböztetés, utóbbi esetben azonban megjegyzi, hogy jelen eljárás tárgya a II. rendű eljárás alá vont vállalkozás és a többi vállalkozás közötti különbségtétel, illetve ennek a versenyre gyakorolt hatása.

VIII.

Tekintettel arra, hogy az eljárás alá vont vállalkozások a Tpvt. 11.§ (1) és (2) bekezdés c), h), d) és f) pontjába ütköző megállapodást kötöttek a 2000. április 28-án megkötött üzemeltetési szerződés 3-as pontjában foglalt kikötéssel, a Versenytanács a jogsértést megállapíthatónak találta.
Álláspontja szerint a Tpvt. 13.§ (1) bekezdése alkalmazásának, miszerint nem esik tilalom alá a megállapodás, ha az csekély jelentőségűnek minősül, jelen ügyben nincs helye.

A vizsgálati jelentéssel egyezően meghatározott érintett piacon a II. rendű eljárás alá vont vállalkozás piaci részesedésének mértéke 100 %.
Álláspontja szerint nem fogadható el az érintett áru (szolgáltatás) kör kétfajta meghatározása, minek következtében a vizsgálati jelentésben a piaci részesedés ennél jóval alacsonyabb mértékben került meghatározásra.

IX.

A Tpvt. 77. § (1) bekezdés b) pontja értelmében a Versenytanács a Tpvt. 67. § (3) bekezdése alapján indított eljárásban is mentesítheti a gazdasági versenyt korlátozó megállapodást az egyébkénti tilalom alól.

Egyedi mentesítésnek az esetben van helye, ha a Tpvt. 17. § (1) bekezdés a) - d) pontjaiban írt feltételek fennállnak, vagy azok valamelyikének hiánya a Tpvt. 17. § (2) bekezdésében foglaltak szerint feltétel, vagy kötelezettség előírásával pótolható.
A Tpvt. 17. § (2) bekezdésének a) pontja szerint az a megállapodás mentesíthető, mely hozzájárul a termelés, vagy a forgalmazás ésszerűbb megszervezéséhez.
A fenti jogszabályhely b) pontja megkívánja, hogy a megállapodásból származó előnyök méltányos része a fogyasztókhoz jusson, illetve a mentesítés feltételét akként határozza meg, hogy a gazdasági verseny korlátozása vagy kizárása a gazdaságilag indokolt közös célok eléréséhez szükséges mértéket ne haladja meg (17. § c) pont), míg a d) pontban írt követelmény szerint a gazdasági versenyt korlátozó megállapodás nem eredményezheti az érintett áruk jelentős részével kapcsolatban a verseny kizárását.

A Tpvt. 77. § (2) bekezdés a) pontjával összefüggésben a Versenytanács elfogadta az eljárás alá vont vállalkozások azon előadását, miszerint a II. r. eljárás alá vont vállalkozásnak a ravatalozási munkálatokra való kizárólagos feljogosítása hozzájárul a szolgáltatás ésszerűbb megszervezéséhez úgy technikailag, mint ebből eredően gazdaságossági szempontból.
Adott esetben a Versenytanács figyelembe vette a szolgáltatás jellegét, és azt, hogy annak biztosítása egy olyan helységben történik, melynek berendezése és egyben személyzete az üzembentartói szerződésből eredően eleve rendelkezésre áll.
A ravatalozás, mint szolgáltatás az elhunyt szállításából, a ravatal és környezete kialakításából, díszítéséből, a kandeláberek meggyújtásából áll azon túl, hogy az üzembentartó által biztosított egyes tárgyakat átrendeznek.
Fentiekből eredően ésszerű és egyben gazdaságos az üzemeltető által készenlétben tartott felszerelések és személyzet igénybevétele, szemben az esetleges cserével, mely költségtöbbletet eredményezhetne.
A fentiekben írt előnyök fogyasztókhoz való eljutását a Versenytanács az esetben látta biztosítottnak, ha - időtartam megjelölése mellett - kötelezettség teljesítése folytán az előnyök ténylegesen is eljussanak a fogyasztókhoz, miáltal a II. r. eljárás alá vont vállalkozásnak nincs módja arra, hogy versenytársak hiányában díjait túlzottan magasra emelje (Tpvt. 17. § (1) bekezdés (b) pont).
A 17. § (1) bekezdés d) pontja által elvárt feltételt is az előírt kötelezettség hivatott pótolni. Általában a verseny biztosítja, hogy a vállalkozások gazdasági tevékenységüket a fogyasztók érdekeit is figyelembe véve gyakorolják, illetve monopolhelyzetükkel ne éljenek vissza a fogyasztók hátrányára. A Versenytanács álláspontja szerint az adott ügyben vizsgált versenykorlátozó szerződési kikötés negatív hatása kiküszöbölhető volt az árnövekedés mértékének maximalizálásával, így a 17. § (1) bekezdés d) pontjában írt feltétel sem volt akadálya a mentesítésnek.
Az eljárás alá vont vállalkozások előadták, hogy gazdaságilag indokolt közös céljuk a ravatalozó állagának és felszerelésének védelme volt.
Figyelemmel a vizsgált szolgáltatás fent már írt jellegére és a szolgáltatás helyére a Versenytanács elfogadta, hogy az egyébként gazdaságilag indokolható közös cél eléréséhez szükség volt a megállapodás vizsgált tartalommal való megkötésére, mivel a cél legjobban a verseny kizárásával valósulhatott meg, így a 17. § (1) bekezdés c) pontjában írt feltételt is megvalósultnak találta, és a megállapodás 3. pontját a Tpvt. 77. § b) pontja alapján mentesítette a tilalom alól.

A mentesítés időtartamát a Tpvt. 17. § (2) bekezdésére figyelemmel határozta meg azzal, hogy a Tpvt. 76. § (3) bekezdés e) pontja alapján utóvizsgálatban fogja ellenőrizni a kötelezettség teljesítését, és a kötelezettség teljesítése hiányában jelen határozat visszavonásának van helye (Tpvt. 77. § (1) bekezdés i) pont).

X.

A Tpvt. 78. § (1) bekezdése alapján a Versenytanács bírságot szabhat ki azzal szemben, aki megsérti a törvény rendelkezéseit.
Az eljárás alá vont vállalkozások nem vitathatóan megsértették a Tpvt. 18. § (2) bekezdését, mely szerint a Tpvt. 17. § alapján a Gazdasági Versenyhivataltól kell kérni a megállapodásnak a tilalom alól való mentesítését.
A jogsértésen nem változtat az, hogy az eljárás alá vont vállalkozások úgy ítélték meg, hogy a megállapodás nem esett tilalom alá. Fenti körülményt a Versenytanács azonban a bírság kiszabása szempontjából figyelembe vette, úgy ítélve meg, hogy az eljárás alá vont vállalkozások jóhiszeműen mulasztották el az egyedi mentesítés kérését. Erre a körülményre, továbbá arra is tekintettel, hogy a megállapodás az egyedi mentesítést utóbb megkapta, a Versenytanács a bírság kiszabását mellőzte.

XI.

A Tpvt. 62. § (2) bekezdése értelmében az esetben, ha a Versenytanács a Tpvt. 77. § b) pontja alkalmazásával a gazdasági versenyt korlátozó megállapodást mentesíti a tilalom alól, egyúttal kötelezi az eljárás alá vont vállalkozást a Tpvt. 62. § (1) bekezdése szerinti eljárási díj megfizetésére.
Jelen esetben a kérelem benyújtásának elmulasztása miatt mindkét eljárás alá vont vállalkozást terheli az eljárási díj, ezért annak megfizetésére egyetemleges kötelezettként köteles az I. és II. r. eljárás alá vont vállalkozás.

Budapest, 2002. január 23.

Vérné dr. Labát Éva sk. előadó
dr. Bodócsi András sk.
dr. Tóth Tihamér sk.
Ágoston Marika