Gazdasági Versenyhivatal

Vj-105/2001/54

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a dr. Hegymegi Barakonyi Zoltán (Martonyi és Kajtár Baker & McKenzie Ügyvédi Iroda 1062 Budapest, Andrássy út 102.) ügyvéd által képviselt Wrigley Hungária Kft. (1025 Cseppkő köz 3. ) eljárás alá vont ellen gazdasági erőfölénnyel történt visszaélés megállapítására indult eljárásban- tárgyalás mellőzésével - meghozta a következő

határozatot

A Versenytanács az eljárást megszünteti.

E határozat ellen a kézhezvételétől számított 30 napon belül az eljárás alá vont a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtható, de a Fővárosi Bírósághoz címzett felülvizsgálati keresettel élhet.

Indoklás

I. Az eljárás

1. A Gazdasági Versenyhivatal 2001. június 12.-én versenyfelügyeleti eljárást indított, mivel bejelentés alapján azt lehetett valószínűsíteni, hogy a Wrigley Hungária Kft. az 1996. évi LVII. évi törvény (Tpvt.) 21. §-ába ütköző módon alakította át termékei magyarországi forgalmazási rendszerét.

II. A tényállás

Az eljárás alá vont vállalkozás

2. A Wrigley Hungária Kft. 1998 január 1.-e óta, a Wrigley GmbH magyarországi leányvállalataként importálja az anyavállalat termékeit.

3. A Wrigley Hungária Kft. teljes nettó árbevétele 2000-ben 5.398 millió Ft. volt, amely összeg gyakorlatilag teljes egészében a rágógumi forgalmazási tevékenységből származik.


4. A Wrigley Hungária Kft. különböző izesítésű Wrigley`s lap, Orbit lap és drazsé, Airwaves, és Hubba Bubba rágógumikat forgalmaz. Magyarországon kereskedelmi forgalomban a Wrigley`s termékein kívül még a Stollwerk Kft., a Warner Lambert Kft., a Perfetti Van Melle Hungary Kft., és a Hunicament Kft. által értékesített rágógumik vannak. A mennyiség alapján történő értékesítést figyelembe véve a Wrigley Hungária Kft termékei 1998-ban 60-70%-os 2000-ben pedig 80-90 %-os részesedést értek el (a versenyhivatali vizsgálatban felhasznált AC Nielsen felmérése alapján).

5. A Wrigley Hungária Kft. jelenleg a lengyelországi ill. franciaországi gyárából importálja a termékeket. A vám mértéke Lengyelországból származó cukormentes rágóguminál 12 %, Franciaországból behozott cukortartalmú terméknél pedig 68 %.

A kifogásolt piaci magatartás

6. Az eljárás alá vont 1998. évi megjelenését követően fokozatosan elkezdte a Wrigley`s termékek forgalmazási rendszerének átalakítását, melynek következtében az 1998. elejéig kizárólagos forgalmazó Asix Rt. (korábban Concord Rt.) mellett 1998. májusától a Top Gum Kft. is részt vett - kis boltok áruval való ellátásával - a forgalmazásban. 1999. januártól decemberig a Wrigley Hungária Kft. megkezdte az Asix Rt.-vel egyeztetett ütemben 5 fontos üzleti partner (Metro, Penny Market, Plus, Spar, Tesco) közvetlen kiszolgálását, majd 2001. januárjától - miután tájékoztatta az Asix Rt.-t és lehetséges ügyfeleit - valamennyi kis és nagykereskedelmi társaság számára biztosította a közvetlen kiszolgálást. Így a 2001. január 1-ét követő időszakban a vevők szabadon dönthetik el, hogy a közvetlen beszerzés lehetőségével élnek, vagy egy olyan nagykereskedelmi partnertől rendelik meg a terméket, mely már közvetlenül a társaságtól szerzi be azt. A beszerzés egyedi szerződések alapján vagy az általános szerződési feltételek szerint történt. Az általános szerződési feltételek szerint vásárlók - melyek nagykereskedelmi tevékenységet folytatnak - a Wrigley Hungária Kft. teljes forgalmának 38%-át teszik ki.

A korábbi kizárólagos forgalmazó, Asix Rt. 2001. januárjától kezdve a korábbi kedvezményes feltételek helyett csak az általános szerződési feltételek szerint juthatott hozzá a Wrigley`s termékekhez.

III. Jogi értékelés

7. A vizsgálati jelentés a rágógumi forgalmazás tekintetében fennálló erőfölény megállapítása mellett indítványozta az eljárás megszüntetését. Hivatkozott arra, hogy a gyártó az anyavállalat üzletstratégiájának megvalósítása és az illegális rágógumi forgalom csökkentése érdekében, valamint a korábbi terjesztési rendszer nem megfelelő működésére utaló kereskedői jelzések alapján, több éven keresztül alakította át forgalmazási rendszerét.

8. Az eljárás alá vont kérte az eljárás megszüntetését. Arra hivatkozott, hogy mind a vizsgálati jelentés, mind pedig a Versenytanács előzetes állásfoglalása túlságosan szűken határozta meg az érintett piacot, és ez az erőfölény alaptalan megállapításához vezetett. Másrészről egyetértett a vizsgálati jelentés azon következtetésével, hogy visszaélés nem állapítható meg.

Az érintett piac meghatározása

9. A Tpvt. 21. §-a alkalmazásában a gazdasági erőfölény megállapíthatósága mellett a kifogásolt magatartás törvényellenes visszaélést megvalósító jellegét kell megítélni. A releváns piac meghatározása általában az első lépcsőt jelenti a megítélésben, mivel a piacmeghatározás alapvetően befolyásolja a vizsgált vállalkozás gazdasági erejére vonatkozó állásfoglalást. Ugyanakkor, a Tpvt. 21. §-ában írt két konjunktív feltétel közül a második feltétel, a piaci magatartás visszaélésszerűségének vizsgálata is lehet az első és valójában az egyetlen érdemi szempont egy ügy eldöntésében. Ilyen eset lehet, amikor a visszaélésnek állított magatartás, mint a konkrét ügyben szereplő piaci magatartás, még egy erőfölényes vállalkozás részéről történt tanúsítása esetén sem minősül törvénysértőnek. A Versenytanács jelen ügyben is a kifogásolt magatartás visszaélési jellege vizsgálatára helyezi a hangsúlyt.

10. A Tpvt. 14. § (1) bekezdése értelmében az érintett piacot a megállapodás tárgyát alkotó áru és a földrajzi terület figyelembevételével kell meghatározni. A (2) bekezdés szerint a megállapodás tárgyát alkotó árun túlmenően figyelembe kell venni az azt - a felhasználási célra, az árra, a minőségre és a teljesítés feltételeire tekintettel - ésszerűen helyettesítő árukat (keresleti helyettesíthetőség), továbbá a kínálati helyettesíthetőség szempontjait. A (3) bekezdés alapján lehet az érintett földrajzi piacot definiálni: ez az a terület, amelyen kívül a) a fogyasztó nem, vagy csak számottevően kedvezőtlenebb feltételek mellett tudja az árut beszerezni, vagy b) az áru értékesítője nem, vagy csak számottevően kedvezőtlenebb feltételek mellett tudja az árut értékesíteni.

11. Földrajzilag érintett piacnak Magyarország területét, érintett árupiacnak pedig a cukormentes rágógumik piacát tekintette a Versenytanács. Az árupiac meghatározása során az alábbi tényezők kerültek mérlegelésre:

12. Keresleti oldalon a rágógumi külön piacot alkot, mivel csak igen korlátozott helyettesítés tételezhető fel a különféle leheletfrissítő cukorkák esetében. A rágógumikon belül a piac meghatározásához önálló termékpiacként tételezhető a cukormentes rágógumi, ezt a keresleti szempontok, a marketing, az árujellemzők alapján lehetett megállapítani.

13. Kínálati oldalon helyettesítésről a leheletfrissítő cukorkák gyártóit illetően nem lehet szó, mivel a rágógumi alapanyaga, valamint a gyártáshoz szükséges berendezések eltérőek a cukorkagyártás során felhasznált alapanyagoktól és berendezésektől. A cukortartalmú rágógumi gyártói tekintetében a kínálati helyettesíthetőség reálisan kimondható, mert rövid idő alatt, jelentősebb költségráfordítás nélkül a cukrozott rágógumik létező gyártói a cukormentes rágógumik gyártására átállhatnak.

Az érintett piac jellemzői

14. Európában több jelentős rágógumi gyártó és számos márka megtalálható. Általában elmondható, hogy európai vonatkozásban kiegyensúlyozott piaci részesedésű nagy gyártók forgalmazzák a rágógumit, de az egyes országokban elért részesedések változó mértékű szóródást mutatnak.

15. A forgalmazott rágógumi márkák az alábbiak:

Az 1990-es években három jelentős rágógumi forgalmazó versenytársa volt a világon a Wrigleynek. Dél-Európában az olasz Perfetti, a Skandináv államokban és Oroszországban jelentős piaci súlyú dán Dandy, valamint az USA-ban a, mintegy 50 %-os piaci részesedéssel rendelkező Warner Lambert társaságok termékei.

16. Lényeges különbségek mutatkoznak az egyes országok rágógumi fogyasztásában is. Magyarországon a fogyasztás alacsony - habár növekvő tendenciájú -, a nyugat-európai átlagnak alig több, mint a fele. Az utóbbi években a magyarországi fogyasztásnövekedés, amely jelenleg is tart, jelentős piaci potenciált biztosít a gyártók számára.

17. Jelentős volumenű hazai gyártás nincs, jelenleg a Stollwerk Kft. gyárt cukrozott rágógumit (gyártott termékeinek fő profilja a csokoládé), a forgalmazott mennyiség döntő többsége importból érkezik az országba.

A gazdasági erőfölény

18. A Tpvt. 22.§ (1) bekezdése szerint gazdasági erőfölényben van az érintett piacon, aki gazdasági tevékenységét a piac többi résztvevőjétől nagymértékben függetlenül folytathatja, anélkül, hogy piaci magatartásának meghatározásakor érdemben tekintettel kellene lennie versenytársainak, szállítóinak, vevőinek és más üzletfeleinek vele kapcsolatos piaci magatartására.

19. A Wrigley Hungária Kft. erőfölénye a cukormentes rágógumi árupiacon, a meglévő igen magas piaci részesedése alapján valószínűsíthető. Még arra tekintettel is megállapítható lehet a releváns árupiacon az erőfölénye, hogy a hazai értékesítés döntően importból adódik, hogy az import az európai piacon létező versenytársak számára is azonos feltételekkel lehetséges, hogy a hazai piacon a kínálati helyettesíthetőség a cukrozott rágógumi gyártója részéről megállapítható. A Versenytanács megközelítés szerint azonban, a jelen ügyben is fennálló kiugróan magas piaci részesedéshez olyan piaci magatartási cselekvési lehetőségek párosulnak, amelyek eleve kimondhatóvá teszik az erőfölény fennálltát. Ebből a szempontból, a ténylegesen meglévő piaci pozíciónak és az abból adódó piaci cselekvési lehetőségnek a Versenytanács nagyobb súlyt tulajdonít, mint annak, hogy egy 80-90 %-os piaci részesedésű, bevezetett vállalkozás mellett az esetleges új piacralépők, ill. a piacrelépés elvi lehetősége olyan érdemi versenynyomást jelentenének, hogy ez az erőfölény kimondhatóságát megakadályozná. Mindazonáltal, meg kell jegyezni, hogy jelen ügyben valójában nem ügydöntő szükségességű az erőfölény kérdésében való állásfoglalás, mert a döntés a kifogásolt magatartás visszaélésként való megállapításán vagy ennek elvetésén múlik, és ennek megítélése magára a piaci magatartásra koncentrálva megtörténhet.

A kifogásolt magatartás jogi értékelése a visszaélés tekintetében

20. A Versenytanács a Wrigley Hungária Kft. piaci magatartásának értékelésekor az alábbi tényezőket mérlegelte, mint a tényállás elemeit:

• -

  az eljárás alá vont jelentős befektetéseket tett a forgalom növelése érdekében,

• -

  a közvetlen forgalmazási rendszer kialakítása fokozatosan történt, és a rendszer nem zár ki senkit a forgalmazás (forgalmazóvá válás) lehetőségéből,

• -

  a közvetlen forgalmazás kialakítását megalapozó indokok (anyavállalat üzletstratégiájának megvalósítása, az illegális rágógumi forgalom csökkentése, a korábbi forgalmazó fizetési problémái és a kereskedők ellátással kapcsolatos panaszainak figyelembevétele)

• -

  a közvetlen forgalmazási rendszer következtében a kiskereskedők és a fogyasztók ellátása továbbra is megfelelő szinten biztosítható.

21. Egy erőfölényes vállalkozás által kialakított közvetlen forgalmazási rendszer és az ezzel járó, lehetséges forgalmazóktól történő elzárkózás versenyjogi szempontú értékelésekor figyelembe kell venni, hogy - főszabályként vagy kiindulásként - egy erőfölényben lévő vállalkozást sem terhel általánosan "szerződéskötési kötelezettség" a Tpvt. alapján. Ugyanakkor vizsgálni kell azt, hogy a Tpvt. 21. §-ának példálózó tényállásaiban is szereplő "indokolatlanság" fényében indokolt-e a szerződéskötéstől való elzárkózása. Ennek keretében meg kell vizsgálni az elzárkózás célját és hatását. E vizsgálat céljára bizonyos általánosítható szempontok megfogalmazhatók a vonatkozó közgazdasági elméletek szerint, emellett az adott áru jellemzőitől, kereskedelmének üzleti sajátosságaitól, a releváns piac jellemzőitől is függhet a törvényi indokoltsági mérce szerinti megítélés.

22. Elvileg, amennyiben az elzárkózás célja önmagában jogellenes, akkor indokolatlannak tekinthető az elzárkózás, és így az a Tpvt. rendelkezéseibe ütközik. Ilyen eset például az árukapcsolást célzó elzárkózás, vagy ha az elzárkózás célja az, hogy az adott forgalmazó az erőfölényes gyártó versenytársainak termékeit ne forgalmazza. Jogellenes célnak tekinthető továbbá a domináns piaci helyzet megerősítése vagy kiterjesztése.

23. Az indokoltsági mérlegelés hasonló módon tekintendő fontos szempont abban az esetben is, amikor egy meglévő üzleti kapcsolat megszakítását, vagy annak feltételei egyoldalú átalakítását kell a Tpvt. 21. §-a alapján megítélni. Az elzárkózás és a fennálló kapcsolat megszakítása, ill. egyoldalú átalakítása - kiindulásként - a Tpvt. 21. §-a alkalmazásában ugyanazon kategóriát képezik, ám az indokoltsági megítélés mindkét kategóriában és a konkrét eset körülményeitől függően része kell legyen az elbírálásnak. Az előbbi megállapítás a Tpvt. 21. §-a szerinti, gazdasági erőfölénnyel való visszaélést tiltó szabály alkalmazására vonatkozik. Ettől a szabálytól eltérő a gazdasági függőséggel való visszaélés koncepciója, ami egyes jogrendszerekben külön kategóriaként létezik, azzal a jelentéssel, hogy a már fennálló gazdasági kapcsolat esetén valamilyen függőségi viszony áll fenn az erőfölényes vállalkozás és partnere között, amire tekintettel a függőség kiaknázását (mint pl. az üzleti kapcsolat egyoldalú átalakítását vagy megszüntetését) objektív indokokkal igazolni kell, ennek hiányában pedig a gazdasági függőséggel való visszaélés lehet megállapítható.

24. A Tpvt. alkalmazásától nyilvánvalóan elkülönülő kérdés az, hogy az előbb említett magatartások következtében adott esetben polgári jogi vita merülhet fel a felek között (elszámolásra, kártérítésre irányulóan). Ettől a versenyjogi megítélést teljesen leválasztva kell megtenni, mert a Tpvt. alapján a kérdéses piaci magatartás versenyjogilag megengedett voltát kell kizárólag elbírálni.

25. Az eset versenyjogi szempontból releváns körülményeinek Tpvt. 21. §-a szerinti mérlegelése alapján indokoltnak és így jogszerűnek tekinthető az elzárkózás vagy a fennállt üzleti kapcsolat egyoldalú megszüntetése, ill. átalakítása például abban az esetben, ha az a gyártó nézőpontjából tekintve a forgalmazási hálózat költségeinek csökkentését, a hatékonyság növelését, vagy egy korábbi nem megfelelően teljesítő forgalmazó új forgalmazóval történő helyettesítését célozza.

26. A verseny fenntartását célzó versenyfelügyeleti tevékenység végső célja a fogyasztói jólét fokozása, ennek megfelelően a versenyfelügyeleti eljárás a verseny folyamatának védelmét - amely folyamat normális esetben a hatékonysági kényszert és a jólétet maximalizáló mechanizmus - és nem a(z esetleg nem hatékony és ezért sikertelen) versenyzők, illetve piacralépők (öncélú) védelmét tekinti feladatának valamiféle piacon való szereplési "jog" jegyében. Ebből következően a kevés általános tétel egyikeként az megfogalmazható - a jelen konkrét ügy megítélésében is irányadóan - hogy egy gyártó-terjesztő kapcsolatban senkinek sincs versenyjogi megalapozással joga vagy védett pozíciója ahhoz, hogy egy meghatározott, kedvezményes kondíciójú, vagy éppen kizárólagos kapcsolatot, mint terjesztő/forgalmazó/disztributor a maga akarata szerint a gyártóval szemben létrehozzon vagy fenntartson. Ez még a tiszta monopólium szituáció eseteiben sem lehet versenyjogi követelmény. Így a jelen esethez hasonló olyan esetben sem, amikor a gyártó erőfölénye az árupiacon kizárólag a piaci részesedésen alapul, és nem jogi vagy adminisztratív alapon áll fenn, illetőleg a lehetséges versenytermékeknek jelentős gazdasági-pénzügyi erejű más gyártói is vannak, amelyek számára az importtal való piaci megjelenés feltételei azonosak azzal, mint amit az eljárás alá vontnak teljesítenie kell. Egy ilyen helyzetben a Tpvt. 21. §-a szerinti indokoltsági mérce a gyártó számára meglehetősen nagy mozgásteret enged a terjesztői politikájának és kapcsolatainak kialakításában, ennek feltételei meghatározásában.

27. Figyelembe kell venni az indokoltság vizsgálata során azt is, hogy az elzárkózás történhet tisztán vertikális relációban, azaz, egy forgalmazóval szemben - de történhet adott esetben egy versenytárssal szemben is. A versenytárssal szemben történő elzárkózás abban az esetben jöhet szóba, ha az erőfölényes gyártó a nagykereskedelemben maga is jelen van piaci szereplőként, a "nagykereskedői tevékenység" piacának a gyártó maga is szereplője (például egy értékesítést irányító leányvállalat formájában). Tipikusan ez a helyzet, amikor a gyártó - leányvállalatán keresztül vagy másként - un. direkt terjesztést is végez, és emellett független nagykereskedőket is kiszolgál.

28. A vizsgálati jelentés szerint, az eljárás alá vont erőfölényes pozíciója állapítható meg a rágógumi forgalmazása tekintetében. A Versenytanács szerint az áru értékesítési piaca (a releváns árupiac, amelyen az adott áru piaci részesedését figyeljük), valamint a forgalmazási piac (ami a releváns árupiac termékei terjesztésének piaca, az itt szereplő kereskedők részesedésével leírhatóan) két különálló piacot alkot. A jelen esetben az előbbi nagyrészt determinálja az utóbbi jellemzőit is. Elvileg és általánosan ez nem feltétlenül így van, lehet fordított irányú is e két kapcsolódó piac kölcsönös meghatározottsága.

29. A termékértékesítés piacán erőfölényben lévő gyártóval szemben kérdés, hogy mennyiben más versenyjogi feltételek kérhetők számon abban az esetben, ha maga is jelen van a nagykereskedelem piacán, ahhoz képest, ha ilyen direkt forgalmazói szereplése nincs. E kérdésben a Versenytanács felhasználta a közgazdasági elméleteket. Eszerint, egy vállalkozás adott árujának egyetlen profitmaximalizáló ára van, ezért a gyártó belépése, jelenléte a nagykereskedelem piacán nem igényli, hogy e körülményre tekintettel az elzárkózásakor vagy a terjesztői kapcsolatai átalakításakor a visszaélés megítélése, ill. az indokoltsági mérce más legyen, mint abban az esetben, ha az erőfölényes gyártó direkt disztribúciót részben sem végez, hanem csak a független partnerekkel szerződéses kapcsolatban áll. A kettős marginalizáció elmélete is azt a konklúziót erősíti, hogy még a monopolista gyártó esetében sem kifogásolható versenyjogi alapon az, ha a termékei terjesztését a "gyárkapun" belüli disztribúciós hálózaton, a saját maga vállalkozása részeként szervezi meg és bonyolítja. Az erre való áttérés mozzanata is ennek alapul vételével ítélendő meg a versenyjogban (a polgári jogi, kompenzációs vagy elszámolási vitáktól pedig a versenyjogi megítélésben el kell tekinteni).

30. Felvetődhet, hogy ilyen megközelítés mellett a kereskedelem szintjén csökkenhet a hatékonyság, és ez a fogyasztókra nézve hátrányos. A kiinduló kérdés azonban az, hogy az adott áru terjesztésében álló tevékenységhez való hozzáférésnek milyen versenyjogilag megkövetelhető szabadsága, ill. az erőfölényben lévő gyártóra telepíthető terhe kell legyen. A Versenytanács megítélése szerint a nagykereskedelmi szféra szereplői közötti verseny biztosítása az erőfölényben lévő vállalkozás árujának terjesztésében - eleve és általában - nem jelent a fogyasztók számára érdemi előnyöket. Ugyanis az erőfölényes gyártóról akkor lehet beszélni, ha az a terjesztőivel szemben is erőfölényben van, és ez független attól, hogy az áruja terjesztésében álló tevékenységhez mások hozzáférhetnek-e, ill. hányan férhetnek hozzá, illetőleg van-e verseny az árui terjesztői, disztribútorai között. A releváns árupiacon erőfölényben lévő gyártó disztribúciós politikája, a terjesztői tekintetében alkalmazott üzletpolitika meghatározásában a Tpvt. 21. §-a szerinti indokoltság alapján jelentős szabadságot élvez. Az érdemi versenyszempont és versenynyomás a terjesztői, disztribúciós piac szereplőire abban áll, hogy a gyártó ott is piacra léphet, mint direkt forgalmazást is végző szereplő (mint potenciális versenytárs ott valójában állandóan jelen is van, a tényleges piacra lépésétől függetlenül is). Ennek a tényleges piacra lépésnek versenyjogi akadálya nincs.

31.A fogyasztók számára az érdemi versenyvonatkozású fejlemény a versenytermékek piacra lépése, ill. piaci jelenlétének erősítése, ami a piaci részesedése alapján erőfölényben lévő gyártó versenytársainak reakciója lehet az erőfölényes gyártó piaci magatartására. (A Tpvt. 11. §-a szerinti lehetséges vonatkozásokat itt most nem említjük.) A gyártó viseli a piaci kockázatát és előnyét is annak, ahogyan megszervezi termékeinek a fogyasztókhoz történő eljuttatását. E terjesztői, disztribúciós tevékenység az áru értékesítésében, piaci esélyeinek alakításában, a fogyasztók kiszolgálásában, alapvetően a gyártóhoz köthető versenytényező.

32. A Versenytanács megközelítése és gyakorlata az előbbi megfontolásokra fűzhető fel. A forgalmazóval szembeni elzárkózás esetében kevésbé szigorú a mérce. Egyrészről a versenyjognak nem feladata az, hogy egy forgalmazó számára biztosítsa a piacon való megjelenéshez, adott kondíciók melletti jelenlétéhez való jogot, amennyiben az a fogyasztó számára nem jár előnyökkel. Másrészről az erőfölényben lévő gyártó sem kötelezhető olyan üzleti kapcsolatok létesítésére, mely számára költségtöbbletet okoz, vagy más gazdasági hátránnyal jár.

33.Az elzárkózás versenyjogi szempontú értékelésekor a középpontban a cél és az indokoltság vizsgálata, ill. ennek során az áll, hogy az adott magatartás milyen hatással van a végső fogyasztóra. A fogyasztók tekintetében értelmezhető hatások elemzése valójában a Tpvt. szerint érvényesítendő közérdek-alapú indokoltság elemét jelenti. Vizsgálni kellett tehát, hogy a korábbi forgalmazó terjesztési jogának megszűntetésével, illetve új terjesztő megbízásával sérül-e az áruk közötti verseny. Abban az esetben, ha ez nem sérül, úgy a fogyasztói jólét szempontjából, adott áru kereskedelmi csatornái vagy a kereskedelme különböző szereplői közötti verseny korlátozottsága vagy hiánya nem tűnik aggályosnak. Ezt tükrözi a Versenytanács Vj-63/1997-es ügyben kifejtett álláspontja, mely szerint: "Ha a gazdasági erőfölényben levő termelő, kiskereskedők részére történő értékesítésre nagykereskedelmi egységet hoz létre, és más nagykereskedőket nem, vagy csak a nagykereskedelmi árrés megosztásával szolgál ki, ez a magatartása akkor nem minősül visszaélésszerűnek , ha az nem veszélyezteti a végső fogyasztók ellátását, vagyis ha a termelő az egész ország területén el tudja látni a kiskereskedőket a szakmában szokásos módon." (Vj-63/1997., Vf.É. 11/1997).

34. A Versenytanács álláspontja szerint a jelen ügyben vizsgált magatartása az eljárás alá vont vállalkozásnak - a fent említett tényállási körülmények és értékelési megfontolások alapján - nem tekinthető erőfölénnyel való visszaélésnek, ezért az eljárást a Tpvt. 72.§ (1) bekezdés a.) pontja alapján megszüntette.

IV. Eljárási kérdések

35. A határozat elleni jogorvoslatot a Tpvt. 83. §-a biztosítja.

Budapest, 2002. március 25.

dr. Berke Barna sk. előadó
Vérné, dr. Labát Éva sk.
dr. Bodócsi András sk.
Véghelyi Ágnes