Gazdasági Versenyhivatal

Vj-176/2001/25

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a Dél-magyarországi Áramszolgáltató Rt. (Szeged) ellen gazdasági erőfölénnyel való visszaélés miatt hivatalból indult versenyfelügyeleti eljárásban meghozta az alábbi

határozatot

1.

A Versenytanács megállapítja, hogy a DÉMÁSZ visszaélt gazdasági erőfölényes helyzetével, amikor

• -

  a közvilágítás korszerűsítéséhez kapcsolódó kivitelezési terv jóváhagyását műszaki-biztonsági szempontokon túl tulajdonosi, üzemeltetési kérdésekben való megegyezéshez is kötötte;

• -

  a közvilágítás korszerűsítés kivitelezéséhez csak akkor járult hozzá, ha a Közvil Rt. megvásárolja tőle a leszerelésre kerülő lámpatesteket;

• -

  a korszerűsített közvilágítás szolgáltatás nyújtásához szükséges szerződések megkötését, indokolatlanul hátráltatta;

• -

  azokkal az önkormányzatokkal, ahol a DÉMÁSZ végzi a közvilágítás korszerűsítését, az általánostól eltérő, olyan kedvező feltételekkel vállalta villamos energia szolgáltatását és hibaelhárítást, amelyeket nem kínált azoknak a településeknek, amelyek más vállalkozást bíztak meg a korszerűsítéssel;

• -

  egyes önkormányzatokkal olyan hosszú távú teljes körű közvilágítás szolgáltatási szerződéseket kötött, amelyekben kötbér kikötésével megakadályozza, de legalábbis korlátozza az önkormányzatokat abban, hogy feljogosított fogyasztóként mástól is vásárolhassanak közvilágítási célra villamos energiát.

2.

A Versenytanács megtiltja, hogy a DÉMÁSZ a fent nevezett magatartásokat a jövőben folytassa.

3.

A Versenytanács 45 000 000 Ft, azaz negyvenötmillió Ft bírságot szab ki, melyet a DÉMÁSZ a határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül köteles a Gazdasági Versenyhivatalnál 10032000-01037557. számú bírságbevételi számlára befizetni.

4.

A határozat ellen annak kézhezvételétől számított harminc napon belül a Fővárosi Bírósághoz címzett, de a Gazdasági Versenyhivatalnál előterjesztendő keresetet lehet benyújtani.

Indoklás

I.

Tényállás

A feltételezett jogsértés

• 1.

  Az eljárás alá vonttal szemben bejelentés nyomán azért indult versenyfelügyeleti eljárás, mert feltételezni lehetett, hogy magatartásával megakadályozza, vagy legalábbis indokolatlanul megnehezíti alternatív szereplők belépését a közvilágítási piacra.

Jogszabályi háttér

• 2.

  A villamos energia ágazat sok vonatkozásban szabályozott, jelenleg még jogi monopóliumokkal tűzdelt piac. A jelen esetben vizsgált közvilágítási tevékenység nem nevezhető teljes mértékben szabályozottnak, illetve erre nem terjed ki az adott területen működő áramszolgáltató jogi monopóliuma.

• 3.

  A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 8. § (4) bekezdése írja elő, hogy a közvilágításról a települési önkormányzatoknak gondoskodniuk kell. A jelenleg még hatályos, a villamos energia ágazat alapvető szabályait tartalmazó 1994. évi XLVIII. tv. (Vet.) csak érintőlegesen foglalkozik a közvilágítással. A Vet. végrehajtására kiadott 34/1995. (IV.5.) Korm. rendelet 7. § (1) bekezdése szerint a szolgáltató a települési önkormányzattal vagy egyéb társasággal egyedi közüzemi szerződést köt. A (2) bekezdés nyomán e szerződés tartalmi és szerkezeti követelményeit az áramszolgáltató üzleti szabályzatában köteles meghatározni. A rendelet mellékletét képező Villamos Energia Közüzemi Szabályzat 18. § (3) bekezdése szerint a közvilágításra a közvilágításról szóló külön jogszabály rendelkezései az áramszolgáltató üzletszabályzatának jóváhagyásáig irányadók. A DÉMÁSZ rendelkezik jóváhagyott üzletszabályzattal, amely véleményük szerint összhangban áll a vonatkozó jogszabályi rendelkezésekkel.

• 4.

  A közvilágítással kapcsolatos részletszabályokat a módosított 11/1985. (XI. 30.) IpM rendelet tartalmazza. E rendelet 3. § (1) bekezdése értelmében közvilágítási berendezés létesítésére, illetőleg meglevő berendezés bővítésére, átalakítására, rekonstrukciójára, korszerűsítésére, áthelyezésére vonatkozó igényeket be kell jelenteni a területileg illetékes jegyzőnek. A (3) bekezdés szerint a közvilágítási berendezés létesítési költségeit a megvalósításban érdekelt jogi személy is vállalhatja. A (4) bekezdés arról rendelkezik, hogy az áramszolgáltató csak azt a közvilágítási berendezést köteles átvenni és üzemeltetni, amelyre a jegyzővel Közvilágítási Szolgáltatási Szerződést kötött. A rendelet 4. § szerint a közvilágításra vonatkozó kötelező előírások megtartását a jegyző ellenőrzi.

• 5.

  Az IpM rendelet mellékletét képezi a közvilágítási célra történő villamosenergia-szolgáltatásról, továbbá a közvilágítás létesítési, rekonstrukciós, fenntartási és üzemben tartási feltételeinek megállapításáról szóló Közvilágítási Szabályzat (továbbiakban KSz.). A KSz. 1. § definiálja a közvilágítás fogalmát: "A közvilágítás a közterületnek a közlekedés-, köz- és vagyonbiztonság érdekében szükséges összefüggő, rendszeres, meghatározott időtartamú, villamos üzemű megvilágítása. (...) közvilágításnak kell tekinteni a közutak (autópálya, autóút, főút, mellékút, járda, gyalogút és kerékpárút) megvilágítását, függetlenül attól, hogy a közút téren, parkban, alul- vagy felüljárón, alagútban, hídon, árkád alatt stb. van, ideértve az autóparkolók világítását, illetőleg a középületek előtti területek, a menetrend szerint közlekedő közforgalmú járművek (a továbbiakban: tömegközlekedési járatok) megállóhelyei miatt esetleg szükséges világítási igényt, valamint a kijelölt gyalogosátkelő helyek emelt szintű világítását is."

• 6.

  A közvilágítás létesítését - amely alatt a rendelet szerint értendő egyebek mellett a rekonstrukció, korszerűsítés is - a 7. § (1) bekezdés szerint csak az erre jogosult tervező által elkészített, a jegyző által jóváhagyott és elfogadott kivitelezési terv alapján lehet megkezdeni. A jegyzői jóváhagyásnak feltétele a 6. § (2) bekezdés szerint az érintett közcélú villamosenergia-szolgáltató és a leendő üzemeltető előzetes hozzájárulása.

• 7.

  Az üzemviteli szabályok kapcsán a KSz. felsorolja a lehetséges üzemeltetési módokat (12. §). A 13. § szerint a közvilágítás fenntartása alatt értendő az üzemzavar elhárítása, hibajavítás, tisztítás, fényforrás- és lámpatestcsere. E szakasz (2) bekezdése rendelkezése szerint a meghibásodott közvilágítást az áramszolgáltató köteles az itt meghatározott időn belül kijavítani.

• 8.

  A közvilágítás szolgáltatása a 14. § (1) bekezdése értelmében a jegyző és az áramszolgáltató között létrejött Közvilágítási Szolgáltatási Szerződés alapján történik.

• 9.

  Közvilágítás létesítése kapcsán számos más jogszabály tartalmaz erre vonatkozó előírást, így pl. a 11/198. (VII. 22.) IpM rendelet a villamosmű biztonsági övezetéről, a 47/1999 (VIII. 4.) GM rendelet az emelőgép biztonsági szabályzatról (8.6. pontja).

• 10.

  E jogszabályok nem tartalmaznak olyan szempontokat, amelyek a közvilágítási létesítmények kiviteli terveihez való áramszolgáltatói hozzájárulás feltételeiről adnának iránymutatást.

• 11.

  A DÉMÁSZ Üzletszabályzatának 9. pontja az alábbi módon tartalmazza a közvilágítási tevékenységre vonatkozó belső szabályokat.

Létesítés előkészítése, igénybejelentés

• 12.

  A területileg illetékes önkormányzat új közvilágítással kapcsolatos igényét vagy többletigényét az áramszolgáltatónak a létesítés/korszerűsítés üzembe helyezésének időpontja előtt 30 nappal köteles bejelenteni. Ezt követően az áramszolgáltató 30 napon belül köteles az önkormányzat részére tájékoztatást adni álláspontjáról, a szükséges villamos teljesítmény hozzávetőleges nagyságáról, a bejelentett közvilágítás villamos-teljesítménye milyen határidőn belül és milyen feltételekkel áll rendelkezésre, a közvilágítás éves díjáról stb. Az önkormányzat dönt arról, hogy a kivitelezési tervet az áramszolgáltatóval vagy más tervezővel készítteti-e el. Ha az önkormányzat a közvilágításra vonatkozó terveket az áramszolgáltatón kívüli vállalkozással készítteti el, azt az áramszolgáltató részére véleményezés céljából be kell nyújtani, amely 15 napon belül köteles azt felülvizsgálni, azokon módosításokat végezhet a fogyasztóval egyeztetve.

Létesítés, üzembehelyezése

• 13.

  Amennyiben a kivitelezést nem az áramszolgáltató végzi, a kivitelező köteles az áramszolgáltatót a munkák megkezdése előtt legalább 15 nappal értesíteni. Az elkészült közvilágítási berendezést az áramszolgáltató helyezi üzembe.

A közvilágítás szolgáltatása

• 14.

  A közvilágítás szolgáltatása az önkormányzat és az áramszolgáltató között létrejött Közvilágítási Szolgáltatási Szerződés alapján történik. A szolgáltatás magában foglalja a villamos energia ellátását, és a közvilágítási berendezések rendszeres üzemeltetését a közvilágítási naptárnak megfelelően a lámpák bekapcsolását, amelyet gépi vagy kézi vezérléssel hoznak működésbe. A szolgáltatás díjának elszámolása történhet (1) a lámpatestek beépített teljesítménye és a közvilágítási naptár szerinti égési időtartam szorzata alapján, (2) a lámpatestek beépített teljesítménye és a felszerelt üzemidő mérési adatai alapján, és (3) a villamos energia fogyasztásmérés alapján. A felhasznált villamos energiáért az önkormányzat a hatályos jogszabály szerinti díjakat fizeti, amely összeg a közvilágítási szolgáltatás hibája esetén csökkenhet. A térítés megállapítása egyedi mérés vagy átalánydíj elszámolás alapján történhet. A felek megállapodhatnak egyedi komplex közvilágítási díjban is.

Az üzemeltetés

• 15.

  A közvilágítási berendezések rendszeres és folyamatos üzemeltetéséhez szükséges karbantartási és hibaelhárítási tevékenységek ellátása a berendezések tulajdonosának feladata. Így pl. az üzemképtelen fényforrások és a hozzá tartozó foglalat, előtét gyújtó stb. cseréje, javítása, a csatlakozó vezeték cseréje, a kizárólag közvilágítási célt szolgáló fém tartószerkezetek korrózió védelme, üzemképes állapotban tartása, az érintésvédelem ellenőrzése, a közvilágítási hálózat rendszeres ellenőrzése stb. Amennyiben a közvilágítási berendezések az áramszolgáltató tulajdonában vannak, a karbantartási munkák anyagi fedezetét az önkormányzat biztosítja, míg önkormányzati tulajdon esetén az önkormányzat gondoskodik a karbantartás elvégzéséről. A munkával választása szerint megbízhatja vagy az áramszolgáltatót vagy egyéb vállalkozásokat. A közvilágítási berendezések hibáinak bejelentési rendjében, a hibaelhárítás feltételeiben az önkormányzat és az áramszolgáltató közösen állapodik meg a vonatkozó rendeletek figyelembevételével.

A közvilágítási tevékenység

• 16.

  A közvilágítás infrastrukturája - nem jogszabályi, hanem a gyakorlatban használt kifejezések szerinti - ún. passzív és aktív elemekből tevődik össze. Aktív elemek a csatlakozási pont utáni elemek: elsősorban a fényforrások és azok tartozékai (foglalat, előtét, gyújtó, sorkapocs, kondenzátor), a bekötővezetékek, szerelvény lapok, csatlakozódobozok. Passzív elemek a csatlakozási pont előtti elemek: a közép/kisfeszültségű transzformátor állomások kisfeszültségű oldalán lévő leágazástól a csatlakozási pontig tartó földkábeles, falikábeles vagy szabadvezetékes hálózat, illetve ezen a hálózatszakaszon belül a közvilágítási kapcsoló és vezérlő berendezések, készülékek és szekrények.

• 17.

  A közvilágítás a közterületeknek a közlekedésbiztonság, közbiztonság és vagyonbiztosság érdekében létesített olyan rendszer, amely meghatározott időtartamban működik, a berendezések helyhez kötöttek és fénykeltés céljából villamos energiát használnak fel. A közvilágítási szolgáltatáshoz kötődően számos tevékenység kapcsolódik össze: tervezés, kivitelezés, üzemeltetés, karbantartás, korszerűsítés, áramszolgáltatás. E tevékenységek hagyományosan nem különültek el egymástól élesen, mivel mindegyiket a területileg illetékes áramszolgáltató végezte. Jelenleg - az áramszolgáltatást kivéve - mindegyik tevékenység jogilag liberalizáltnak mondható, lehetséges a verseny kibontakozása, ezek önálló piacként értelmezhetőek. Az újonnan elfogadott villamos energia törvény által megvalósított részleges liberalizáció nyomán a közvilágításhoz szükséges áramot sem feltétlenül a hagyományos áramszolgáltatótól kell majd beszereznie az önkormányzatnak.

• 18.

  Az utóbbi egy-két évben indult meg az a folyamat, élve a jogszabályi környezet által megengedett lehetőséggel, hogy ún. alternatív szolgáltatók kezdenek a közvilágítás piacára betörni. 2001. első felében jelentkezett e piacon az Első Magyar Infrastruktúra Befektetési Rt. (továbbiakban ELMIB) 100%-os tulajdonában levő Közvil Első Magyar Közvilágítási Rt. (továbbiakban Közvil Rt.), amelyet azért hoztak létre, hogy részt vegyen az egész ország területén folyó közvilágítási korszerűsítési munkálatokban.

• 19.

  Jelenleg e folyamat kibontakozó fázisában van, egy-két kivételtől eltekintve az adott térségben jogi monopóliummal rendelkező áramszolgáltatók látják el a helyi önkormányzatokat. A feltárt gyakorlat szerint az áramszolgáltatók más áramszolgáltatók területén nem kínálják közvilágítási szolgáltatásaikat.

• 20.

  Az ELMIB Rt., illetve érdekeltségébe tartozó vállalkozások lényegében a közvilágításhoz szorosan kötődő, de attól külön is értelmezhető korszerűsítési szolgáltatások piacán tudnak eredményeket felmutatni. Ha a DÉMÁSZ az aktív elemek tulajdonosa, akkor azok üzemeltetését és karbantartását ő köteles végezni. Amennyiben nem a DÉMÁSZ az aktív elemek tulajdonosa, akkor sem az üzemeltetést, sem a karbantartást nem szükségszerűen ő végzi, hanem az, akit ezzel a feladattal az önkormányzat megbíz.

• 21.

  Az ELMIB Rt. modellje a következőképpen ismertethető.

• • -

    Az önkormányzat üzletrészt vásárol a Közvil Rt-ben, így a társaságnak résztulajdonosává válik. A vételár az önkormányzat területén megvalósított beruházás nettó értéke, amelynek kiegyenlítésére az önkormányzat részletfizetési kedvezményt kap a megtérülési idő tartamára.

• • -

    Ha a beruházás hitelből valósul meg, akkor a hitelt a Közvil Rt veszi fel.

• • -

    A Közvil Rt saját erőből valósítja meg a beruházást, amelynek keretében:

• • • -

      szerződik a lámpatestek gyártójával,

• • • -

      szerződik a tervezővel,

• • • -

      szerződik a kivitelezővel

• • -

    Az önkormányzat feladata:

• • • -

      a feszültségszabályozás megvalósítása,

• • • -

      a karbantartó kiválasztása,

• • • -

      a finanszírozás módjának kiválasztása,

• • • -

      az elkészült rendszer tulajdonjogának meghatározása.

• • -

    A szolgáltatás keretében a Közvil Rt. vállalja, hogy:

• • • -

      a jelenlegi szolgáltatóval megállapodik annak tulajdonában lévő, és a szolgáltatáshoz szükséges eszközök használatáról,

• • • -

      az elektromos áram megvásárlására szerződik a jelenlegi szolgáltatóval (a liberalizációt követően pedig az áramkereskedővel),

• • • -

      megállapodik a karbantartási munkák elvégzésére a karbantartóval,

• • • -

      megállapodik a gyártóval a cserélendő alkatrészek pótlásában.

• • -

    A Közvil Rt. és az önkormányzat évente elszámol a befizetett üzemeltetési átalány és a tényleges üzemeltetési költségek különbözetével, amelyen a felek 50-50%-ban osztoznak.

• 22.

  A közvilágítás szolgáltatásának piacán tehát a közvilágításért felelős önkormányzat dönt abban, hogy kit bíz meg a rekonstrukciós munkákkal, a kivitelezéssel és az azt követő szolgáltatás elvégzésével. A modell alkalmazásával problémák adódhatnak, mivel a korszerűsítendő berendezések az áramszolgáltatók saját tulajdonát képezik. A korszerűsítés ugyanakkor a közvilágítást igénybe vevő önkormányzatok elemi érdeke, mivel ezáltal jelentős megtakarításhoz juthatnak - ami a másik oldalon az áramszolgáltató számára a kevesebb fogyasztott energiából adódó bevételkiesést jelent.

• 23.

  A korszerűsítési munkák során az Közvil Rt. számos ponton függ az áramszolgáltató akaratától, hozzáállásától. A kivitelezési munkálatokhoz a DÉMÁSZ kettős hozzájárulása szükséges: adatokat szolgáltat, ellenőrzi, hogy a tervek a műszaki előírásoknak megfelelnek-e, illetve tulajdonosi jellegű álláspontot is ki kell alakítania. Ez utóbbinak az az oka, hogy a korszerűsítendő elemek nem az önkormányzat, hanem az áramszolgáltató tulajdonában vannak. Tisztázni kell a még használható lámpatestek sorsát, továbbá az áramszolgáltató tulajdonában lévő és maradó, az általa karbantartott tartószerkezetek átengedésének feltételeit.

• 24.

  A DÉMÁSZ illetékességi területén levő 256 település közül 2000-ben 42, 2001-ben 81 önkormányzattal kötött szerződést, jelenleg 68 ajánlata van függőben. Az újonnan megkötött helyi közvilágítás szolgáltatási szerződések alapján a DÉMÁSZ végzi a korszerűsítést, karbantartást, üzemeltetést és az áramot is ő szolgáltatja (ezt hívják teljes körű közvilágítás szolgáltatásnak). A korábban kötött, jelenleg még hatályos szerződések nem rendelkeztek arról, hogy a korszerűsítést is a DÉMÁSZ végezné. A DÉMÁSZ az önkormányzatok részére ajánlataiban a legkorszerűbb lámpatesteket ajánlja, továbbá emelt szintű karbantartást, a jogszabályi előírásoknál gyorsabb hibaelhárítást. Vállalják a beruházás finanszírozását, amelyet az önkormányzat átalánydíj formájában fizet vissza. A kivitelezés elvégzését a szerződés aláírásától számított 120 napon belül vállalják.

• 25.

  Mivel az alternatív szolgáltató megjelenése új jelenségnek mondható, és a jogi szabályozás sem nevezhető minden kérdést egyértelműen tisztázónak, a kivitelezési munkálatok megkezdése előtti előkészítő szakasz során szükséges lépések még jelenleg is formálódó félben vannak. A vizsgált ügyek nyomán a következő DÉMÁSZ gyakorlat kezd kibontakozni. Az áramszolgáltató akkor adja hozzájárulását a kivitelezéshez, ha

• • -

    a kivitelezési terveket műszakilag elfogadhatónak találja,

• • -

    a tulajdonjogi kérdésekben megállapodásra jutott az alternatív szolgáltatóval és

• • -

    az együttműködés feltételeit rögzítették.

• 26.

  A vizsgált gyakorlat szerint a következő lépcsők szükségesek ahhoz, hogy az alternatív szolgáltató/korszerűsítő megkezdhesse működését:

• • -

    az alternatív szolgáltató értesíti a DÉMÁSZ-t, a jegyző igénybejelentése a DÉMÁSZ felé (KSz 5. §)

• • -

    a DÉMÁSZ adatokat szolgáltat a tervezőnek

• • -

    a kivitelezési (korszerűsítési) tervet véleményezi a DÉMÁSZ, szükség esetén kifogásokat támaszt

• • -

    tulajdoni és üzemeltetési kérdésekben tárgyalások lefolytatása

• • -

    kivitelezés megkezdése.

• 27.

  A DÉMÁSZ általánosnak mondható üzletpolitikája szerint a kivitelezéshez csak akkor járul hozzá, ha a lámpatestek modernizációját végző vállalkozás a lecserélt, régi lámpatesteket megvásárolja. A DÉMÁSZ tájékoztatása szerint e lámpatestek átlag életkora 10-30 év, finanszírozásukban szerepet vállaltak az önkormányzatok is. A Közvil Rt. állítása szerint a lámpatestek életkora is alátámasztja azt a tényt, hogy az önkormányzatok (akkori tanácsok) túlnyomó többsége saját forrásból, 100 %-os önkormányzati finanszírozással létesítette a közvilágítási rendszert, a legtöbb helyen még a tanácsi finanszírozással felszerelt lámpatestek üzemelnek a mai napig. A települések a lámpatesteket köztudomásúlag térítésmentesen adták át az áramszolgáltató részére. A DÉMÁSZ ezt az állítást érdemben nem vitatva azt hangsúlyozta, hogy a lámpatestek az áramszolgáltató könyveiben kerültek aktivizálásra.

A vizsgált települések

• 28.

  A vizsgálat különösen Soltvadkert, Dánszentmiklós, Nyáregyháza, Fülöpszállás és Kunszállás önkormányzatok közvilágításának korszerűsítése kapcsán kialakult helyzetre terjedt ki. A versenyfelügyeleti eljárás megindulásakor a bejelentő által kifogásolt tárgyalások még folyamatban voltak, azóta azonban lényegében lezárultak.

• 29.

  A két vállalkozás kapcsolatának megértését segíthetik az alábbi események ismertetése. Az ELMIB Rt. 2000. november 29-én írott levelében juttatta el a DÉMÁSZ-hoz az együttműködési megállapodás alapelvei című anyagot. Ennek célja "olyan hosszú távú, kölcsönös előnyök kialakítása, amelyben a két társaság szövetségben együttműködve olyan helyzetet tud kivívni magának a közvilágítási piacon, amelyben a versenytársak fölé kerekedve piacvezető pozíciót tud elérni. Az önkormányzatok részére versenyképes, a liberalizált piac igényeinek megfelelő konstrukciót képesek ajánlani." Az ELMIB többféle konstrukciót is felvetett e tervezetben; közös vonásuk azonban, hogy az ELMIB elsősorban a korszerűsítések finanszírozására összpontosítana, a karbantartást pedig átadná a DÉMÁSZ-nak. A 2.6. pont szerint, ha az önkormányzat pályázatot írna ki, akkor a felek egyedileg határoznának a pályázatban való együttműködésről, e megállapodásban foglalt alapelvek alapján. A 4. pont szerint az ELMIB Rt. a leszerelendő lámpatesteket visszaadja a DÉMÁSZ Rt-nek, amely azokat máshol fel tudja használni. A DÉMÁSZ a leszerelendő lámpatestek maradványértékétől eltekint, a fennmaradó lámpatesteket maradványértéken értékesíti az ELMIB Rt. részére. A közvilágítási rendszer passzív elemeinek üzemeltetésére szerződést kötnek a felek, az ELMIB Rt. 10 éves energiavásárlási szerződést köt a DÉMÁSZ Rt-vel, amennyiben az az általa alkalmazott legkedvezőbb áron értékesíti a villamos energiát. Az ELMIB azt is vállalná, hogy a DÉMÁSZ területén annak tudta nélkül nem fejt ki direkt marketing tevékenységet. Az 5. pont a megállapodás előnyei között emeli ki, hogy a DÉMÁSZ Rt-nek nem kell versenyeznie a rekonstrukcióban, értékesítési lehetősége nyílik a jelenlegi szolgáltatási területén kívüli fogyasztók számára. Az ELMIB Rt-nek is hasznos lenne a megállapodás, mert nem kellene a verseny következtében hasznot feláldoznia, a megállapodással kiemelkedik a piacon jelenlevő, ilyennel nem rendelkező társaságok közül.

• 30.

  2000. december 15-i levelében az ELMIB Rt. tájékoztatta a DÉMÁSZ-t, hogy bizonyos önkormányzatokkal együttműködési megállapodást kötött, melyből kifolyólag megbízott tervezői hamarosan megkeresik a DÉMÁSZ-t adatszolgáltatás érdekében.

• 31.

  Az ELMIB Rt-nek 2001. február 15-én írott DÉMÁSZ levél utal arra, hogy vezetői szinten Budapesten tárgyalást folytattak a lehetséges együttműködés területeiről. A megbeszéléseken elhangzottak alapján a DÉMÁSZ továbbra is úgy látja, hogy a két társaság közötti együttműködés gyümölcsöző lehet. A javasolt munkamegosztás visszatükrözi a 2000. novemberi, ELMIB Rt-től származó együttműködési terv alapelveit: az ELMIB Rt. finanszírozná a beruházásokat, a korszerűsítés, üzemeltetés a területi áramszolgáltató (a DÉMÁSZ) hosszú távú feladata lenne. A DÉMÁSZ szerint a kivitelezés és üzemeltetés szétválasztása "igen kockázatos és kétélű fegyver". A kockázatot elsősporban a későbbi üzemeltető viseli, mivel a hanyag kivitelezés üzemeltetési többletköltségekkel jár. Ezt figyelembe véve a DÉMÁSZ üzemeltetést csak akkor vállal közvilágítási rendszeren, ha általuk ismert és minősített megbízható partnerük végzi a kivitelezést. E levélben a DÉMÁSZ kifogásolta, hogy az ELMIB Rt. a DÉMÁSZ egyes beszállítóit arról informálta, hogy megegyeztek a piac település szintű felosztásáról. A levél hangsúlyozza, hogy ilyen megállapodás közöttük nem létezik, tárgyalásaik célja az együttműködés megteremtése, nem pedig a piacfelosztás volt.

Soltvadkert

• 32.

  2001. január 3-i levelében a DÉMÁSZ tájékoztatta az ELMIB Rt-t - Soltvadkert közvilágításának korszerűsítése kapcsán - arról, hogy milyen lehetőségeket látnak a korszerűsítést követő üzemeltetésre, attól függően, hogy ők vagy más vállalkozás végzi az üzemeltetést. Január 30-án a DÉMÁSZ szegedi üzlethelyiségében egyeztetésre került sor az üzemeltetési átalány díja, a villamos energia mérés, a közvilágítás vezérlés kezelése, a díjszabás és a tulajdoni határok kérdésében. Ennek előzménye volt, hogy a DÉMÁSZ Rt. szempontrendszert állított össze, amelyet az ELMIB-nek megküldött és az véleményezett.

• 33.

  2001. június 11-én a DÉMÁSZ-hoz fordult az ELMIB Rt. által megbízott tervező cég, hogy a terv elkészítéséhez szükséges adatokat kérjen. Június 28-án az eljárás alá vont arról tájékoztatta a tervezőt, hogy csak az érintett település jegyzőjének bejelentését követően van módjuk adatokat szolgáltatni. Július 17-én írott levelében a Közvil Rt. kérte a DÉMÁSZ Rt-t a mielőbbi adatszolgáltatásra.

• 34.

  Soltvadkert Város Önkormányzata 2001. július 31-én kelt levelében tájékoztatta a DÉMÁSZ-t, hogy a közvilágítás korszerűsítését és üzemeltetését a Közvil Rt. végzi, a korszerűsített berendezések a Közvil Rt. tulajdonába kerülnek. A kivitelezési tervdokumentációt a megbízott tervező 2001. augusztus 1-én nyújtotta be, amelyet augusztus 9-én az eljárás alá vont véleményezett, abban - egyebek mellett - két fontos biztonságtechnikai előírást hiányolva. A közcélú villamosmű megközelítésének távolságáról szóló MSZ EN 50.110. szabványt azért kellett álláspontjuk szerint megjeleníteni a tervben, mert az üzemeltető és a villamosmű tulajdonosa nem ugyanaz a személy (annak érdekében, hogy a vállalkozó ne veszélyeztesse saját dolgozóját és ne kelljen feszültség mentesítenie az egész utcát a munkavégzés idejére). A második kifogás a 47/1999. (VIII. 04.) GM rendeleten alapult, amely előírja, hogy milyen távolságra közelíthető meg a közcél villamosmű kosaras kocsival. E rendelkezés kiviteli tervbe illesztése a DÉMÁSZ szerint szintén a szerelő cég dolgozóinak védelme érdekében szükséges. A negatív véleményben kiemelték, hogy e részeket azért nem tudják érdemben véleményezni, mert az üzemeltetés kérdésében nem történt még egyeztetés a felek között. A tervező - a kifogásokkal egyet nem értve - e vonatkozásokban nem dolgozta át a tervet; kifogásait a DÉMÁSZ szeptember 24-én, majd október 26-án is levélben ismételte meg. Ez utóbbi levélben az előbbiekben említett két kifogást azzal a feltételezéssel volt kész ejteni a DÉMÁSZ, hogy az üzemeltetést ő fogja végezni. A DÉMÁSZ ezt azzal indokolta, hogy ebben az esetben a terv nem igényelt volna kiegészítést, hiszen a hiányzó műszaki adatok vonatkozásában a DÉMÁSZ-ra vonatkozó szabályok és szabványok az irányadóak. E vonatkozásában véleménye azért is különösen indokolt, mert más biztonsági távolságok vonatkoznak a kivitelezési munkákra attól függően, hogy azt a villamosmű tulajdonosa és üzemetetője vagy "idegen munkavégző" végzi.

• 35.

  Eközben az ELMIB Rt. 2001. október 2-án árajánlatot kért a passzív közvilágítási elemek üzemeltetésére, karbantartására és javítására vonatkozóan, hivatkozva egy korábbi személyes megbeszélésre. Bár a DÉMÁSZ 2001. november 11-án kelt levelében közölte, hogy a tervezetet rövidesen megküldi, ennek ellenére csak 2002. január 8-án küldte meg azokat a KÖZVIL Rt-nek, aláíratlanul. 2002. január 14-én, minimális műszaki módosításokat tartalmazó véleményeltéréssel a KÖZVIL Rt. visszaküldte a szerződéstervezeteket - amelyek nem csak Soltvadkertre, hanem Nyáregyházára és Dánszentmiklósra is vonatkoztak - a DÉMÁSZ-nak, amely azokat a mai napig nem küldte vissza. A levélben tájékoztatták a DÉMÁSZ-t, hogy az önkormányzattal történt megállapodás szerint a lámpatestek üzemeltetője és karbantartója a KÖZVIL Rt. lesz, ezért kérték, hogy az üzemviteli megállapodást az címükre küldjék meg. Az aktív elemek karbantartására vonatkozó ajánlatkérés kapcsán a DÉMÁSZ november 15-i levelében arról tájékoztatta az ELMIB Rt-t, hogy csak azon lámpatestek üzemeltetését vállalják, amelyek a DÉMÁSZ tulajdonában maradnak.

• 36.

  A Közvil Rt. DÉMÁSZ-nak 2002. február 5-én írt levelében sürgette, hogy Soltvadkert, Nyáregyháza, Dánszentmiklós települések passzív elemek karbantartási szerződések véglegesítését. A DÉMÁSZ arra való hivatkozással kezelte együtt e három települést, hogy a kandeláberes oszlopok tekintetében vita áll fenn közöttük. A Közvil kifogásaira válaszul a DÉMÁSZ a tárgyaláson elismerte, hogy kandeláberes oszlopok csak Soltvadkerten találhatók nagy számban, Dánszentmiklóson is "figyelmet érdemlő mennyiség" van belőlük, Nyáregyházán azonban nincsenek ilyenek.

• 37.

  A Közvilágítás Szolgáltatási Szerződést a DÉMÁSZ megküldte a Közvil Rt-nek, amelyet aláírva 2002. január 15-én kapott vissza, minimális műszaki módosításra tett javaslattal. 2002. március 6-i levelében az ELMIB Rt. ismét kérte a DÉMÁSZ-t, hogy a három település kapcsán a passzív elemek üzemeltetésére és a maradványértékre vonatkozó szerződéseket küldje meg számukra. A DÉMÁSZ szegedi központjában 2002. március 13-án lezajlott egyeztetésen azt a választ kapták, hogy a késés oka az, hogy a szerződést a DÉMÁSZ hálózati igazgatója nem írja alá.

• 38.

  Mai állapot szerint az ELMIB Rt. lényegében befejezte a korszerűsítési munkálatokat. A korszerűsítési munkák (kivitelezés) 2001. őszén kezdődtek meg. A korszerűsítés időtartamát a polgármesteri hivatal szakértője elfogadhatónak tartotta, mert az időjárás és egyes nagyobb felhasználók (gyárak) igényei miatt nem mindig volt könnyű adott szakaszt áramtalanítani.

• 39.

  A DÉMÁSZ szerint az egyedi közüzemi szerződések csak a kivitelezést követően köthetők meg. a tervtől a kivitelező ugyanis eltérhet, ennek következtében a beruházás végén ismét át kell tekinteni, hogy milyen fogyasztású lámpatestek kerültek felhelyezésre. A szerződés hiánya nem akadályozza az áram szolgáltatását.

Nyáregyháza

• 40.

  A Közvil Rt. megbízottja, a Cebith Rt. által benyújtott korszerűsítési terveket az eljárás alá vont hét nap múltán, 2001. április 12-én jóváhagyta, azokat a DÉMÁSZ tulajdonában és üzemelésében lévő hálózatokra vonatkozó műszaki előírásoknak megfelelőnek találta. Levelük azonban nem jelentett jóváhagyást, a kivitelezésre nem jogosított fel. A Nyáregyháza Község Önkormányzatának jegyzője 2001. június 11-én tájékoztatta a DÉMÁSZ Rt-t, hogy a korszerűsítési munkák finanszírozásával teljes körű lebonyolításával az ELMIB Rt-t bízták meg.

• 41.

  2001. november 21-én kelt levelével gyakorlatilag visszavonta a műszaki hozzájárulást, arra való hivatkozással, hogy időközben ismertté vált, hogy a közvilágítási berendezéseknek sem a tulajdonjoga, sem üzemeltetése nem a DÉMÁSZ-é. Egyúttal kérték a kiviteli terv ismételt benyújtását. A kivitelezéshez való hozzájárulás további feltételeként szabta a korszerűsített berendezések leendő tulajdonosa és a korszerűsítendő berendezések jelenlegi tulajdonosa (DÉMÁSZ) közötti megállapodást a tulajdonváltásról, a közvilágítási berendezések leendő üzemeltetője és a közcélú hálózat üzemeltetője (DÉMÁSZ) közötti együttműködési megállapodást az üzemeltetés feltételeiről és a jelenlegi közvilágítási szerződés módosítását. A DÉMÁSZ 2002. január 3-i levele Nyáregyháza és Dánszentmiklós települések vonatkozásában meghatározta a leszerelt, nagy energiaigényű lámpatestek maradványértékét.

• 42.

  A Közvilágítás Szolgáltatási Szerződést a DÉMÁSZ megküldte a Közvil Rt-nek, amelyet aláírva 2002. január 15-én kapott vissza, minimális műszaki módosításra tett javaslattal. A megállapodás alapján a DÉMÁSZ feladata a villamos energia szolgáltatása és a közvilágítás passzív elemeinek üzemeltetése. A szerződés érinti

• • -

    a közvilágítás céljára szolgáló villamos energia szolgáltatását,

• • -

    a DÉMÁSZ kötelezettségeit a közvilágítás passzív elemeinek üzemkészségére vonatkozóan,

• • -

    a Közvil kötelezettségét a közvilágítási berendezések aktív elemeinek (lámpatest és a csatlakozó vezeték) javítására és karbantartására,

• • -

    a javítások idejére vonatkozó feszültségmentesítési feltételeket,

• • -

    a szolgáltatás díját,

• • -

    a szolgáltatás teljesítését,

• • -

    fizetési feltételeket,

• • -

    a szerződés időtartamát (12 hónap).

• 43.

  A Közvil Rt. április 5-i, majd június 4-i levelében is ismételten kérte a DÉMÁSZ Rt-t, hogy küldje vissza aláírt formában Soltvadkert, Dánszentmiklós és Nyáregyháza Egyedi Közüzemi Szerződéseit. Az előbb említett április levélben kérték továbbá a DÉMÁSZ Rt. által januárban megküldött, passzív elemek karbantartására vonatkozó szerződések aláírt példányainak megküldését. 2002. április végén befejeződtek a kivitelezési munkálatok, amelyek kb. egy hónappal korábban indultak meg.

Dánszentmiklós

• 44.

  Az önkormányzat 2001. április 19-én tájékoztatta a DÉMÁSZ Rt-t, hogy a közvilágítás korszerűsítési munkák finanszírozásával, teljes körű lebonyolításával és a korszerűsített közvilágítás üzemeltetésével az ELMIB Rt-t bízták meg. Az ELMIB által megbízott Qurzív Kft. villamosmérnöke 2001. április 25-án írott levelében kérte fel adatszolgáltatásra a DÉMÁSZ-t. A Qurzív Kft. június 12-i keltezésű levél tanúsága szerint a tervező ismételten írásban kért adatszolgáltatást, mire második alkalommal úgy informálták, hogy az adatokat térítés ellenében adják meg - e levélben a Qurzív Kft. árajánlatot kért e szolgáltatásra. A DÉMÁSZ június 19-i levelében tájékoztatta a tervezőt a térképmásolatok hozzáférhetőségének helyéről, illetve megadta a térképmásolatok szolgáltatásának díját (Ft/dm2 alapon).

• 45.

  A benyújtott tervdokumentációt a DÉMÁSZ határidőn belül, augusztus 9-én véleményezte. Ebben kifogásolták, hogy a tervezőinek történt adatszolgáltatás során átadott "előírásaik" nem minden esetben érvényesülnek (pl. MSZ EN 50110 veszélyes közelségi megfelelőség, 47/1999 GM rendelet előírásainak megfelelőség), a terv ilyen szintű kidolgozottsági állapotában érdemben nem véleményezhető.

• 46.

  A Közvilágítás Szolgáltatási Szerződést a DÉMÁSZ megküldte a Közvil Rt-nek, amelyet aláírva 2002. január 15-én kapott vissza, minimális műszaki módosításra tett javaslattal. A Versenytanács információi szerint befejeződött a közvilágítás korszerűsítése, megtörtént a műszaki átvétel is. A lámpatestek 2001. október végén érkeztek meg, maga a kivitelezés kb. 2-3 hetet vett igénybe.

Kunszállás

• 47.

  2001. április 23-án Kunszállás Község Önkormányzatának képviselőtestülete - a két versenyző vállalkozás tervét látva - úgy döntött, hogy a DÉMÁSZ-t bízza meg a település közvilágításának korszerűsítésével és vele köti meg 15 évre szólóan a közvilágítás teljes körére a szolgáltatási szerződést. A felek megállapodtak Kunszállás teljes közigazgatási területén a közterületi világítás villamos energiával való ellátásában, üzemeltetésében, karbantartásában, fejlesztésében, a rendszer működtetésének ügyvezetésében, irányításában és ellenőrzésében meghatározott minőségi jellemzők betartása mellett.

• 48.

  Az önkormányzattal megkötött szerződés 15 évre szóló időtartamát a DÉMÁSZ azzal indokolta, hogy 1999-ben indult a DÉMÁSZ-nál egy teljes körű közvilágítási projekt, és szerződéskötési ajánlata minden önkormányzat esetében 15 évre szól. A konkrét időtartam azonban a szerződő partnerrel való megállapodáson múlik, így az 5 és 15 éves időszakon belül változó. A szerződéskötés konkrét időtartama a felek közötti pénzügyi konstrukció függvénye, így pl., ha változatlan költséggel kötik a szerződést, akkor általában hosszabb a futamidő (15 év), míg emelkedő költségek elfogadása esetében rövidül (min. 5 év). A 15 éves futamidő alapja még a lámpatestek műszaki élettartama, amely a mai műszaki követelmények mellett átlagosan 15 évben határozható meg. Ezzel függ össze, hogy a számviteli gyakorlatban is ehhez közeli, 6 %-os leírási kulcs mellett 16 év 8 hónap, a világító berendezések élettartama. A szerződés a DÉMÁSZ álláspontja szerint 1 éves határidővel bármikor felmondható. Ennek kapcsán a Versenytanács szükségesnek tartja hangsúlyozni, hogy felmondásra valóban van lehetőség, de ilyenkor kötbért kell hogy fizessen az önkormányzat.

• 49.

  A szerződésben a DÉMÁSZ az egyébként irányadó áramdíjból rögzített nagyságú kedvezményt ad az önkormányzatnak, továbbá a vállalt hibaelhárítási mutatók is jobbak annál, mint amire az áramszolgáltató egyébként köteles lenne betartani.

Fülöpszállás

• 50.

  Az önkormányzat 2001. július 27-én műszaki-gazdasági állásfoglalást kért a DÉMÁSZ-tól egyes közvilágítási hálózatok bővítése tárgyában. A község képviselőtestülete 2001. május 29-én úgy határozott, hogy a közvilágítás korszerűsítésére vonatkozó szerződést az ELMIB Rt-vel kötik meg. Az ELMIB Rt. által megbízott tervező 2001. augusztus 3-án juttatta el a DÉMÁSZ-nak a tervdokumentációt egyeztetés és véleményezés céljából. A DÉMÁSZ 2001. szeptember 13-i levelében adta meg véleményét, amelyben számos biztonságtechnikai hiányosságot észrevételezett. Pl. az MSZ EN 50110 veszélyes közelségi megfelelőség, 47/1999 GM rendelet előírásainak megfelelőség mellett kifogásolta, hogy nem egyértelmű, hogy az összes tulajdonában álló lámpát leszerelik-e és hogy hogyan kívánnak gondoskodni a leszerelt DÉMÁSZ tulajdonú lámpák állagmegóvásáról.

• 51.

  2002. május végi információ szerint a kivitelezési munkálatok még nem kezdődtek meg, az üzemeltető személye sem tisztázott.

A DÉMÁSZ álláspontja

• 52.

  Az eljárás alá vont álláspontja szerint nincsen gazdasági erőfölényes helyzetben, továbbá más társaságok piacralépését nem akadályozta. A közvilágítási piac liberalizálása több műszaki és gazdasági problémát vetett fel.

• 53.

  Az önkormányzat köthet más vállalkozóval üzemeltetési szerződést, ha a közvilágítási berendezések önkormányzati tulajdonban vannak, vagy új berendezések létesülnek akár önkormányzati, akár egyéb tulajdonnal. Az üzemeltetés hatásköre ez esetben is csak az új beruházásokra terjedhet ki, az áramszolgáltatói tulajdonban levő berendezésekre nem. Adott településen belül a kettős üzemeltetés üzemviteli, biztonságtechnikai szempontból lehetséges ugyan, de az sokkal több műszaki problémával és adminisztratív teherrel, ebből következően számottevően nagyobb költséggel jár. Ha a település teljes egészét az új partner kívánja üzemeltetni, akkor meg kell vásárolnia a jelenleg üzemelő közvilágítási berendezéseket, vagy meg kell fizetnie az eddigi üzemeltetőnek a leszerelési költségeket és a maradványértéket annak költségeivel együtt. További költségként merül fel a különféle díjak fizetése (oszlop bérlete, hálózat használata, vezérlési jel biztosítása, javításokhoz szükséges ki- és visszakapcsolás, hibacím-bejelentő rendszer használata).

• 54.

  A közvilágítási piacról kilépő áramszolgáltató részére veszteséget jelenthet a hálózatról leszerelendő szerelvények költségei, valamint a maradványértéken történő leírás egyéb költségei.

• 55.

  Ha az önkormányzatok más társaságok bevonásával kívánnak közvilágítási fejlesztést végrehajtani a DÉMÁSZ tulajdonát képező berendezéseken, akkor a kivitelezés megkezdéséhez akkor járulnak hozzá, ha a DÉMÁSZ tulajdonát képező és könyv szerint még le nem írt közvilágítási berendezések ellenértéke megtérül, továbbá ha a felek az együttműködés és a közös tulajdon létesítésének feltételeiben megállapodtak. Ez azért szükséges, mert más tulajdonában álló közvilágítási berendezések a DÉMÁSZ tulajdonát képező közvilágítási hálózatra kerülnek felszerelésre, ezáltal közös üzemeltetés szükségessége merül fel a közvilágítási berendezés komplexumon.

• 56.

  Hangsúlyozta, hogy mára Soltvadkerten, Nyáregyházán és Dánszentmiklóson a kivitelezés befejeződött, a műszaki átadás megtörtént, a DÉMÁSZ az üzembehelyezést elvégezte és az áramszolgáltatást a közüzemi szerződések hiányában sem tagadta meg.

A Magyar Energia Hivatal (MEH) észrevételei

• 57.

  Az ELMIB Rt. képviselői 2001. június-július között több alkalommal is találkoztak a MEH szakértőivel a felmerült problémák tisztázása érdekében. A MEH főigazgatója július 30-i keltezésű levelében foglalta össze a MEH-ben kialakult véleményt. E szerint az áramszolgáltató a vonatkozó IpM rendelet alapján nem tagadhatja meg a tervezéshez szükséges dokumentumok kiadását. A MEH levele nem tért ki arra, hogy az áramszolgáltató milyen körülmények mellett tagadhatja meg a terv jóváhagyását.

• 58.

  Abban a kérdésben, hogy a lecserélt lámpatestek után a maradványérték megfizetését követelik az önkormányzatoktól, a MEH nem tartotta magát illetékesnek, ezért csak orientáló szakmai véleményének adott hangot. A liberalizált közvilágítási piacon az áramszolgáltatóknak nem jogi, hanem természetes monopóliumuk van, amivel visszaélhetnek. Óriási helyzeti előnyük jelentősen lassíthatja akár alternatív, akár hagyományos szolgáltatók piacra lépését, a valódi verseny kialakulását.

• 59.

  Piacra lépési korlátnak minősülnek: a gazdasági szolgáltatási méret, a szolgáltató-váltás fogyasztóknál jelentkező tranzakciós költsége, az információs asszimetria, amely a kereslet szerkezetére vonatkozóan áll fenn a piacon levő és az új szolgáltató között és az áramszolgáltatóknak " elosztói minőségükben " biztosított hatósági jellegű funkciókkal való esetleges visszaélése.

• 60.

  A maradványérték közgazdaságilag befagyott költségnek tekinthető, amennyiben az áramszolgáltató által fel nem használható, de könyv szerint még le nem írt eszközeinek értékét óhajtja megtéríttetni. Erre az önkormányzatot jogszabály nem kötelezi, de az áramszolgáltatóval akár így is megállapodhat.

II.

Jogi értékelés

A gazdasági erőfölény megléte

Az érintett piac meghatározása

• 61.

  A Tpvt. 22. § (1) bekezdése szerint gazdasági erőfölényben van az érintett piacon, aki gazdasági tevékenységét a piac többi résztvevőjétől nagymértékben függetlenül folytathatja, anélkül, hogy piaci magatartásának meghatározásakor érdemben tekintettel kellene lennie versenytársainak, szállítóinak, vevőinek és más üzletfeleinek vele kapcsolatos piaci magatartására. A függetlenség alapulhat különösen az adott vállalkozás magas piaci részesedésén.

• 62.

  A gazdasági erőfölény megalapozásához elsőként az érintett piacot kell meghatározni [Tpvt. 14. §]. Az érintett piac meghatározása nem lehet öncél, hanem arra szolgál, hogy a vállalkozások üzleti magatartását megfelelő keretben lehessen verseny szempontból értékelni.

• 63.

  A közvilágítás nem nevezhető egységes piacnak, mivel több olyan tevékenységet foglal magában, amelyek külön-külön, más vállalatok által is végezhetők és egymással - jóllehet összefüggnek - nem helyettesíthetők. A Versenytanács egyetért a DÉMÁSZ azon meghatározásával, mely szerint a közvilágítási szolgáltatás négy részpiacot ölel fel, ezek

• • -

    a közvilágítás létesítési, korszerűsítési tevékenység

• • -

    közvilágítás üzemeltetési tevékenység

• • -

    karbantartás

• • -

    villamos energia szolgáltatás.

• 64.

  A korszerűsítésen belül jelentkező mozzanatok az áramszolgáltató adatszolgáltatása (a DÉMÁSZ birtokában levő, a kivitelezési terv elkészítéséhez alapvetően szükséges műszaki adatokhoz való hozzáférés), a tervek elkészítése, a tervek véleményezése és a kivitelezés. Az üzemeltetésen belül különválasztható az aktív és a passzív elemek üzemeltetése.

• 65.

  Érintett földrajzi piac a DÉMÁSZ álláspontja szerint az áramszolgáltatás esetében regionális (egybeesik az áramszolgáltató jogi monopóliumának területi kiterjedésével), itt egyben ellátási kötelezettség is terheli a DÉMÁSZ-t. A közvilágítás esetében az érintett piac azonban leszűkíthető az adott önkormányzatokra, mivel ez az a terület, ahol a szolgáltatást az önkormányzat ténylegesen igénybe veszi. Más megközelítésben elképzelhetőnek tartják a közvilágítási piacot országos kiterjedésűként definiálni. Keresleti oldalról az önkormányzat a szolgáltatást - az áramszolgáltatás kivételével - az egész ország területéről be tudja szerezni. Kínálati oldalról a nem engedélyköteles versenypiaci közvilágítási szolgáltatás bárki által végezhető, és önkormányzati igény esetén az ország bármely területén levő önkormányzatnak nyújtható. Semmiképpen sem helyes megközelítés viszont az érintett földrajzi piacot az áramszolgáltató engedélyében meghatározott területben meghatározni.

• 66.

  A Versenytanács álláspontja szerint a villamos energia szolgáltatás tekintetében jelenleg valóban regionális, jogi monopóliumok által kijelölt a piac. 2003. január 1-től, a részleges liberalizációnak köszönhetően megnyílik e piac és az önkormányzatok országos szinten dönthetnek arról, hogy kitől, honnan szerzik be a villamos energiát. Jelen eljárás tárgya azonban a múltban megtörtént események értékelése, így a piac jövőbeni várható változásai nem befolyásolják az érintett piac meghatározását.

• 67.

  A közvilágítás korszerűsítése, illetve karbantartása, üzemeltetése folyamatos változást mutató piac. Hagyományosan e tevékenységeket is az áramszolgáltató végezte, jogi monopóliuma által megszabott regionális szinten. Nem utolsó sorban az ELMIB csoport megjelenésének köszönhetően is, ma már ténylegesen is lehetőségük van az önkormányzatoknak arra, hogy ne csak a "területileg illetékes" áramszolgáltatót bízzák meg e feladattal, hanem országos szinten tevékenykedő, alternatív szolgáltatóktól kérhetnek ajánlatot. E tevékenységek vonatkozásában így a Versenytanács a piacot országos kiterjedésűnek tekintette. Ami az üzemeltetést illeti, itt különbséget kell tenni aktív és passzív elemek között. A piac regionálisnál szélesebb meghatározása csak a korszerűsített aktív elemeknél képzelhető el, a passzív elemek "természetszerű" üzemeltetője a regionális monopóliummal rendelkező áramszolgáltató.

• 68.

  Megállapítható, hogy a DÉMÁSZ Magyarország dél-keleti részén a számára kijelölt földrajzi területen jogi monopóliumot élvez a villamos energia szolgáltatás területén. E jogi monopólium egyben a Tpvt. 22. § értelmében vett gazdasági erőfölényes helyzetnek is megfelel: az adott területen levő önkormányzatok közvilágítási célra mástól nem tudnak villamos energiát venni. A közvilágítás korszerűsítési és az aktív elemek üzemeltetési, karbantartási piacán a DÉMÁSZ nincsen sem jogi, sem tényleges monopóliuma, de mindenképpen elmondható, hogy a piac jelentős szereplője. A regionális áramszolgáltatók ugyanis nem hatolnak be más áramszolgáltatók területére, csak az ELMIB-nek és a hozzá hasonló alternatív szolgáltatóknak köszönhető e tevékenység piacosodása, fokozatosan országos méretűvé szélesedése.

• 69.

  Jelen ügy eldöntéséhez nem volt szükséges részletekbe menően bizonyítani, hogy az eljárás alá vont a földrajzilag bővülés fázisában álló közvilágítás korszerűsítési, illetve karbantartási-üzemeltetési piacokon is gazdasági erőfölényt élvez. Elegendő annyit rögzíteni, hogy jogi monopóliummal rendelkezik a közvilágítási célú áramszolgáltatás területén, a többi közvilágítási részpiacon hagyományosan nagyon erős pozíciói vannak, továbbá hogy ezek a részpiacok, jóllehet a Tpvt. szerint külön érintett piacként szegmentálhatók, egymással szorosan összefüggnek. A közvilágítás korszerűsítését, üzemeltetését ugyanis nem lehet az adott térségben jogi monopóliummal rendelkező áramszolgáltatótól függetlenül végezni. Ennek ellenére rögzítésre érdemes tény, hogy jóllehet egy települési önkormányzat országos szinten választhat a közvilágítás korszerűsítést végző vállalkozások között, a gyakorlatban mégis csak a területén működő áramszolgáltató és egy-két, országosan még jelentős számú megbízást nem szerzett "alternatív" szolgáltató között választhat.

• 70.

  Megjegyzendő, hogy még azokon a településeken, ahol nem a DÉMÁSZ végzi a közvilágítás korszerűsítését, illetve üzemeltetését, a DÉMÁSZ jelen van egyrészt, mint áramszolgáltató, másrészt - megállapodástól függően -, mint egyes közvilágítási résztevékenységek végzőjeként.

• 71.

  A Versenytanács osztja az eljárás alá vont azon érvelését, hogy a gazdasági erőfölény megállapításának nem kizárólagos szempontja a piaci részesedés nagysága. Figyelembe kell ugyanis venni a részesedések mozgását, annak dinamikáját. A DÉMÁSZ álláspontja szerint az áramszolgáltató csökkenő piaci részesedése az erőfölény hiányát valószínűsíti. A Versenytanács ennek kapcsán - emlékeztetve arra is, hogy az áramszolgáltatás piacán nem vitatottan fennáll az erőfölény - megjegyzi, hogy olyan piacon, ahol korábbi monopolista vállalkozás térvesztése figyelhető meg, ez az állítás minden valószínűség szerint nem áll fenn. Nem mindegy ugyanis, egy példával élve, hogy egy vállalkozás piaci részesedése 100%-ról esik 80 %-ra, vagy például 60%-ról szorul vissza 40%-ra.

• 72.

  A DÉMÁSZ piaci erejét tovább erősíti, hogy a közvilágítás korszerűsítési terv elkészítéséhez szükséges műszaki adatokkal kizárólag az áramszolgáltató rendelkezik, továbbá a kivitelezésnek jogszabály erejénél fogva feltétele, hogy ahhoz - külön nem nevesített kritériumok alapján - előzetes hozzájárulását adja.

• 73.

  Ellentétben az eljárás alá vont álláspontjával, a Versenytanács úgy véli, hogy a piacralépés a közvilágítási résztevékenységeknél távolról sem mondható olyan szabadnak, ami megkérdőjelezhetné a DÉMÁSZ piaci hatalmát. A piacrajutáshoz, illetve a korszerűsítés kivitelezéséhez, a beruházás befejezéséhez számos olyan kérdés adódik jogszabályokból vagy az áramszolgáltató döntésénél fogva, amelyekben a piacot uraló, ellenérdekű áramszolgáltató jóváhagyásától, véleményétől vagy álláspontjától függ a piacralépés gyorsasága, sikeressége.

• 74.

  A Versenytanács nem tud egyetérteni az eljárás alá vont azon érveivel, mely szerint az áramszolgáltatót terhelő ellátási kötelezettség vagy a közvilágítás korszerűsítés terén a máshoz fordulási lehetőség olyan szempontok, amelyek kizárnák az erőfölényes helyzetet. A jogszabályból eredő ellátási kötelezettség nem zárja ki az erőfölényt - sőt éppen ellenkezőleg: ilyen tartalmú szabályozásra a gazdasági erőfölény megléte ad okot. E kötelezettség legfeljebb bizonyos típusú - elsősorban a fogyasztók kizsákmányolására alkalmas - visszaélésekkel szemben nyújthat védelmet. A máshoz fordulási lehetőség sem jelentheti az erőfölény cáfolatát, hiszen ezzel a gazdasági erőfölényt a - valóságban ritkán előforduló - monopólium vagy monopszónium esetére szűkülne le.

A gazdasági erőfölénnyel való visszaélés

• 75.

  A Tpvt. 21. § szerint tilos a gazdasági erőfölénnyel visszaélni, különösen

• • a)

    az üzleti kapcsolatokban - ideértve az általános szerződési feltételek alkalmazásának esetét is - tisztességtelenül vételi vagy eladási árakat megállapítani, vagy más módon indokolatlan előnyt kikötni, vagy hátrányos feltételek elfogadását kikényszeríteni;

• • b)

    a műszaki fejlődést a fogyasztók kárára korlátozni;

• • c)

    indokolatlanul elzárkózni az ügylet jellegének megfelelő üzleti kapcsolat létrehozásától, illetve fenntartásától;

• • d)

    a piacra lépést indokolatlanul akadályozni;

• • e)

    a versenytárs számára indokolatlanul hátrányos piaci helyzetet teremteni, vagy gazdasági döntéseit indokolatlan előny szerzése céljából befolyásolni.

• 76.

  Mégha a közvilágítás egyes részpiacain nincs is erőfölényben a DÉMÁSZ, támaszkodva az adatszolgáltatás, véleménynyilvánítás terén őt megillető kizárólagos pozícióra, az áramszolgáltatás piacán fennálló monopol helyzetével a különálló, de kapcsolódó piacokon is visszaélhet oly módon, hogy az egyik piacon fennálló erőfölényes helyzetét kiterjeszti egy másik szomszédos piacra, ahol egyébként helye lehetne versenynek, illetve amely tevékenységet rajta kívül más vállalkozó is elláthatna, hasonló vagy akár még nagyobb hatékonysággal.

• 77.

  A Versenytanács jelen eljárásban azt vizsgálta, hogy a DÉMÁSZ gazdasági erőfölényét arra használta-e fel, hogy megakadályozza vagy legalábbis késleltesse, hogy más szolgáltató belépjen a közvilágítás piacára, azon belül is elsősorban korszerűsítési munkálatok piacára. A Versenytanács álláspontja szerint különösen az alábbi fázisokban kerülhet sor visszaélésre az áramszolgáltató részéről.

• 78.

  A kivitelezési terv véleményezése: jogszabály alapján a jegyző akkor hagyhatja jóvá a tervet, ha ahhoz az áramszolgáltató előzetesen hozzájárul. A vonatkozó rendelet azonban hallgat arról, hogy milyen szempontok alapján történik e hozzájárulás.

• 79.

  A DÉMÁSZ álláspontja szerint a bemutatott esetekben az ELMIB vagy megbízott vállalkozói nem tettek eleget a jogszabályi rendelkezéseknek és vonatkozó szabványok előírásainak. A létesítés feltételei a DÉMÁSZ-nak nem felróható okból nem teljesültek, a szabályszerű eljárás során benyújtott terveket időben véleményezte, és ha azok a jogszabályoknak és egyéb előírásoknak megfeleltek, akkor azokat jóváhagyta. A közvilágítással kapcsolatos adatszolgáltatás, véleményezés kapcsán az üzletszabályon kívül más belső utasításuk - mint azt a bejelentő állítja - nincsen.

• 80.

  A DÉMÁSZ nyilatkozata szerint közvilágítási létesítmények kiviteli terveinek véleményezése során szakhatóságként jár el, melynek során a DÉMÁSZ-ra kötelező jogszabályok DÉMÁSZ általi betarthatósága érdekében felhívja a tervező és kivitelező figyelmét arra, hogy az áramszolgáltató tulajdonában levő villamos energia közmű berendezések biztonságát és üzemkészségét ne veszélyeztesse azáltal, hogy nem tartja be a vonatkozó jogszabályi előírásokat, szabványokat és biztonsági követelményeket. A Versenytanács által is hivatkozott 47/1999 (V.4.) GM rendelet előírásainak betartását azért kérte számon, mert a kivitelezést végző szerelők (vagy később üzemeltetést végző személyek) balesetveszélyes közelségbe kerülhetnek a magasfeszültség alatt levő hálózattal.

• 81.

  A Versenytanács álláspontja szerint az áramszolgáltató visszaél erőfölényes helyzetével, ha olyan műszaki vagy egyéb módosítás eszközlését kérné a terven, amely jogszabályilag nem indokolt és amelynek következtében a kivitelezési munkálatok időben jelentősen elhúzódnak, vagy az alternatív szolgáltatónak többletköltségei keletkeznek. Indokolt ugyanakkor, hogy a rendszer biztonságos működéséért felelő áramszolgáltató azon üzembiztonsági, illetve élet- és egészségvédelmi követelményeknek betartását számon kérje, amely követelményeknek ő maga is köteles megfelelni.

• 82.

  Gazdasági erőfölénnyel való visszaélésnek minősülhet azonban, ha a DÉMÁSZ a kivitelezési tervre adott, műszaki szempontból pozitív véleményezését azzal a záradékkal látja el, hogy ez nem jogosítja fel a kivitelezés (a tényleges munka) megkezdésére - mivel egyéb, számára fontos kérdésekben nem állapodtak meg. Nem vitatható, hogy a közösen üzemeltetett közvilágítási rendszer bizonyos tulajdoni és üzemeltetési kérdésekben történő megállapodást szükségessé tesz a felek között, mivel az alternatív szolgáltató nem vagy nem kizárólag saját tulajdonú eszközök felhasználásával nyújt közvilágítási szolgáltatást. Megkérdőjelezhető viszont a DÉMÁSZ azon igénye, hogy e tárgyalások - számára nézve kedvező - kimeneteléhez köti a kivitelezési munkálatok megkezdésének engedélyezését, mivel ezzel olyan privilegizált tárgyalási pozícióba kerül, amellyel magára nézve kedvezőbb, az alternatív szolgáltatónak indokolatlanul költséget okozó szerződési feltételeket kényszeríthet ki. A műszaki véleményezést egyéb kérdésektől függővé tenni, és ezáltal a piacralépést késleltetni, illetve a piacralépővel szemben indokolatlanul privilegizált tárgyalási pozíciót kikényszeríteni gazdasági erőfölénnyel való visszaélésnek minősül.

• 83.

  A megegyezés tárgyát képező témák egyoldalú - indokolatlan - meghatározása is visszaéléshez vezethet, amennyiben ez a kivitelezési munkálatok megkezdésének jelentősen elhúzódásához vezet, vagy az alternatív szolgáltatónak többlet költséget okoz. A vizsgált esetekben a DÉMÁSZ olyan témákban való megegyezést írt elő - mint pl. mérés, vezérlés kezelése, tulajdonjogok, bérleti díjak, javításokhoz szükséges ki- és bekapcsolási díj, stb. -, amelyek a Versenytanács álláspontja szerint szükségesnek mondhatók.

• 84.

  A fent leírt módon azonban nem indokolt, hogy a DÉMÁSZ Rt. a kivitelezéshez csak akkor adja hozzájárulását, ha a piacra lépő szolgáltató először megvásárolja tőle a korszerűsítés során lecserélendő, kizárólag a DÉMÁSZ számára értékkel bíró lámpatesteket. E magatartásával képes a piacralépést halogatni, illetve a versenytársnak indokolatlanul költséget okozni. Amire nem kötelezhető az áramszolgáltató, az az, hogy az újonnan piacralépő meg nem térült költségeket okozzon számára a lámpatestek lecserélése során. Az áramszolgáltató tulajdonában álló lámpatestek lecserélése során felmerülő költségek viselésére, munkák elvégzésére nyilvánvalóan nem kötelezhető. A felek szabad akaratukból megállapodhatnak minden olyan ügyletben, ami jogszabályt nem sért - így a piacralépő akár meg is vásárolhatja a lámpatesteket -, de az áramszolgáltató gazdasági erőfölényét nem használhatja fel arra, hogy a korszerűsítést végző vállalkozás érdekeit nem szolgáló, annak indokolatlan költségeket okozó megállapodás köttessen közöttük.

• 85.

  A kellő témákban megindult tárgyalás során tanúsított olyan magatartás is visszaélésnek minősülhet, amellyel az erőfölényben levő vállalkozás indokolatlanul halogatja a megegyezési folyamatot, ezzel versenytársának nyilvánvalóan hátrányt okozva. A megindult tárgyalások a csatolt levelezések szerint folyamatosak voltak és néhány hónapot vettek igénybe, ami, különösen tekintettel a megtárgyalandó témák újszerűségére és kialakult gyakorlat hiányára, a Versenytanács álláspontja szerint alapvetően nem nevezhető túlzottan hosszúnak. Települések indokolatlan összekapcsolásával azonban a DÉMÁSZ elérte, hogy egyes helyeken késleltesse a korszerűsítés befejezését, egész pontosan a passzív elemek üzemeltetéséről szóló szerződés aláírását. Az összekapcsolás alapját a kandeláberes oszlopok kapcsán felmerült határvonal értelmezési nézeteltérések jelentették, jóllehet az eljárás alá vont is elismerte, hogy Nyáregyházán nincsenek ilyen kandeláberes oszlopok, nem úgy, mint Soltvadkerten és Dánszentmilkóson.

• 86.

  Végezetül, a tárgyalás eredményeként előálló megállapodás tartalma is okot adhat erőfölénnyel való visszaélés feltételezésének. E vonatkozásban a Tpvt. 21. § a) pontja bír jelentőséggel, amely szerint tilos az árakat, díjakat tisztességtelenül, így például túlzottan magas értékben megállapítani. A Versenytanács kifogásai nem a régi lámpatestek árának "helyességére" irányulnak, hanem önmagában arra az áramszolgáltatói üzletpolitikára, amely - kihasználva azt, hogy a kivitelezés megkezdésében és a korszerűsített rendszer tényleges üzembe helyezésében is komoly szerepe van - megköveteli az újonnan piacra lépétől a régi lámpatestek megvásárlását.

• 87.

  További erőfölénnyel való visszaélésre kerülhet sor az új korszerűsítési megbízásokért folyó versenyben, ha az önkormányzatok által meghirdetett felújítási munkálatokat az áramszolgáltató azért nyeri el, mert olyan kedvező ajánlatot tesz, amelyen nem a jobb piaci teljesítményén, nem hatékonyságán, hanem más szomszédos piacon fennálló, - akár jogilag is védett - erőfölényes helyzetén alapszik. Visszaélésnek minősül a Versenytanács álláspontja szerint, ha a szerződés megnyeréséhez az is hozzájárult, hogy az áramszolgáltatásért a DÉMÁSZ, mint arra kizárólag jogosult vállalkozó, kevesebb díjat kér, mintha az önkormányzat az alternatív szolgáltatóval kötne szerződést. Visszaéléshez vezethet az is, ha az önkormányzatok számára pl. a karbantartás, üzemeltetés kapcsán olyan minőségi, gyorsasági feltételeket vállal, amelyeket nem vállal az alternatív szolgáltató irányába, ha az őt kéri fel e szolgáltatások nyújtására. Ezzel ugyanis elérheti, hogy az önkormányzat ne az alternatív szolgáltató ajánlatát válassza. Hangsúlyozandó, hogy a versenytörvény szerint nem tiltott, hogy egy erőfölényes vállalkozás kedvezményeket adjon, de ezeket köteles nem-diszkriminatív módon alkalmazni, nem használhatja ezt eszközül egy versenyző piacon helyzete erősítésére. Utalva az eljárás alá vont védekezésére, a Versenytanács megjegyzi, hogy nem e díj túlzottan magas vagy túlzottan alacsony mivoltát kifogásolta, hanem azt, hogy ezt a kedvezményes díjat diszkriminatív módon csak azok az önkormányzatok élvezhetik, amelyek a DÉMÁSZ-szal kötnek teljes körű közvilágítási szerződést.

• 88.

  E vonatozásban általános érvénnyel megállapítható az erőfölényben levő vállalkozás irányába az a követelmény, hogy ha egy olyan szolgáltatás nyújtásától is függ egy versenytársa piacralépése, amelyet csak tőle igényelhetnek, akkor azt ugyanolyan feltételekkel nyújtsa számára, mintha e szolgáltatás saját érdekkörébe tartozó vállalkozásnak kínálná.

• 89.

  A közvilágítás korszerűsítéstől némileg különválasztható módon, de ahhoz is kötődő problémaként merül fel a DÉMÁSZ által eszközölt korszerűsítések kapcsán kötött villamos energia szolgáltatási szerződések kérdése. Kunszállás önkormányzattal 15 évre kötött DÉMÁSZ szolgáltatási szerződés 9. pontja a felmondást lehetővé teszi ugyan, de olyan kötbérhez köti, amelynek összege a még hátralevő időre kalkulálható jövőbeni díjfizetés meglehetősen magas hányada (kb. 25%-a). Ez piaclezáró hatású, mivel eltántorítja az önkormányzatot attól, hogy a liberalizált piacon más, kedvezőbb forrásból szerezzen be energiát. Egy ilyen megállapodás kétségtelenül megfelel a most még monopolista áramszolgáltató érdekeinek és az önkormányzatnak sem hátrányos rövidtávon, azonban gyakorlattá válva mindenképpen negatívan hat a közeljövőben kibontakozó energiakereskedelmi versenyre.

• 90.

  Könnyű belátni, hogy a jövőben piacra lépő, villamos energiát értékesítők lehetőségei beszűkülnek, ha a települések nem lesznek olyan helyzetben, hogy ajánlataik között szabadon válasszanak. Ilyen hatást érhetnek el a kizárólagos szerződések, de a jelen ügyben feltárt kötbér kikötés is ezzel egyező hatással jár. A 2001. évi CX. törvény (új VET) 46. § (2) bekezdés b) pontjában megnyilvánuló törvényalkotói szándék is azt mutatja, hogy hat hónapos felmondási idővel az önkormányzatoknak legyen lehetőségük a versenypiacon beszerezni közvilágítási célból villamos energiát. E tekintetben megjegyzi a Versenytanács, hogy a piaclezárás, mint erőfölénnyel való visszaélés megállapításának nem akadálya, hogy a megállapodást egy kormányzati rendelet csoportmentesíti-e vagy sem a Tpvt. 11. §-ban foglalt versenykorlátozó megállapodások tilalma alól.

• 91.

  Szükséges kiemelni, hogy nem az áramvásárlási szerződés időtartama önmagában az, ami kifogásolható, hanem az, hogy a kötbérkikötéssel gyakorlatilag hosszú távra magához köti az áramszolgáltató az önkormányzatot.

• 92.

  A Versenytanács végül szükségesnek tartja megjegyezni, hogy a jelen ügyben felmerült problémák az állami szabályozás hiányosságaira is visszavezethetők. Különösen fontos a játékszabályok világos megállapítása, amikor monopolizált tevékenységek és versenypiaci tevékenységek kapcsolódnak egymáshoz. Elvi jelentőségű problémát okoz, ha az állam quasi hatósági-engedélyező szerephez hasonló pozícióba juttat egy piaci szereplőt, amely bizonyos tevékenységek vonatkozásában versenytársai piacralépését tudja ily módon kontrollálni. Azzal, hogy az IpM rendelet nem határozza meg, hogy az áramszolgáltató milyen szempontok szerint észrevételezi a tervet, nem ad jogorvoslati lehetőséget az áramszolgáltató quasi hatósági döntésével szemben, versenytorzító következményeket okoz, mivel alkalmat teremt arra, hogy az áramszolgáltató a számára nyilvánvalóan nem kívánatos versenytársakat elriassza egy olyan piacról, ahol a verseny kialakulása az önkormányzatok, mint fogyasztók, de végső soron adott település lakosai számára is kedvezőbb eredményeket teremthetne.

Gazdasági erőfölénnyel való visszaélés - összefoglalás

• 93.

  A Versenytanács bizonyítottnak látta, hogy a DÉMÁSZ a következő magtartásaival visszaélt gazdasági erőfölényes helyzetével:

• • -

    a kivitelezési terv jóváhagyását műszaki-biztonsági szempontokon túl tulajdonosi, üzemeltetési témákban való megegyezéshez is kötötte, ezzel késleltetve a kivitelezés megkezdését, illetve annak befejezését;

• • -

    a kivitelezéshez csak akkor járult hozzá, ha előtte a Közvil Rt. megvásárolja tőle a leszerelendő lámpatesteket, ezzel a versenytársnak indokolatlan költséget okozott;

• • -

    a korszerűsítési munkák elvégzéséhez szükséges szerződések (egyedi közüzemi szerződés, passzív elemek üzemeltetési szerződése) megkötését, azok aláírását Nyáregyháza tekintetében indokolatlanul hátráltatta;

• • -

    indokolatlanul kedvezőtlenebb feltételekkel (hibajavítási idők, áramdíj kedvezmény) köt közvilágítás szolgáltatási szerződést a Közvil Rt-vel (és így a mögötte levő településsel), mint azzal a településsel, ahol ő végzi a közvilágítás korszerűsítését (diszkrimináció);

• • -

    az önkormányzatokkal olyan hosszú távú teljes körű közvilágítás szolgáltatási szerződéseket köt, amelyekben kötbér kikötésével megakadályozza az önkormányzatokat abban, hogy a közeljövőben piacralépő, kedvezőbb feltételeket kínáló vállalkozástól villamos áramot vásároljanak.

• 94.

  E magatartások külön-külön is visszaélésként értékelhetők, de összeköti őket az egységes cél: ha nem is kizárni, de késleltetni a közvilágítás/korszerűsítés piacára új szolgáltatók belépését. Gazdasági erőfölénnyel való visszaélés, a piac struktúráját kedvezőtlenül befolyásoló, ha a piacon levő erőfölényes vállalkozás helyzeti előnyét kihasználva, pozíciójának fenntartása érdekében piacralépési akadályokat teremt. Ezzel az önkormányzatoknak fogyasztás megtakarítás elmaradásában mérhető kárt okozott, ami a kibontakozó verseny jövőbeli esélyeit is rontja. Magatartásával az áramszolgáltató elérheti, hogy az alternatív szolgáltatóról olyan kép alakuljon ki, hogy az általa ígért korszerűsítés kivitelezése kétséges, de legalábbis meglehetősen hosszú ideig tart ahhoz képest, mintha a DÉMÁSZ végezné a felújítási munkálatot. Az új szerződések kapcsán a DÉMÁSZ olyan ajánlatokat tesz, amelyben a kivitelezés elvégzését 120 napon belül vállalják, amely idő lényegesen rövidebb az ELMIB-nél előforduló kb. 1 éves idővel. Tekintettel a felújítás után realizálandó költségmegtakarításra, a rekonstrukció mielőbbi megkezdése, illetve befejezése az önkormányzatok elemi érdeke.

• 95.

  Az utolsóként említett visszaélés a villamos áram piacán a verseny tényleges megindulását korlátozhatja - ennek káros hatásai azonban csak attól az időponttól érzékelhetők, amikor az önkormányzatok előtt megnyílik annak a szabad villamos energia vásárlás jogi lehetősége. Az új VET és a feljogosított fogyasztókról szóló 181/2002. (VIII. 23.) Korm. rendelet szerint 2003. január 1-től az önkormányzatok szabadon dönthetnek arról, kitől vásárolnak villamos energiát közvilágítási célból. A nevezett szerződéses rendelkezés káros verseny hatása csak ezen időponttól kezdődően érzékelhető, ezért a rendelkező részben foglalt megtiltása is csak ettől az időponttól foganatosítható, válik ki nem kényszeríthetővé.

III.

Szankciók

• 96.

  A Tpvt. 77. § (1) szerint az eljáró versenytanács határozatában - egyebek mellett -
  d) megállapíthatja a magatartás törvénybe ütközését,
  e) elrendelheti a törvénybe ütköző állapot megszüntetését,
  f) megtilthatja a törvény rendelkezéseibe ütköző magatartás további folytatását
  g) a törvénybe ütközés megállapítása esetén kötelezettséget írhat elő.

• 97.

  A Tpvt. 78. § alapján az eljáró versenytanács bírságot szabhat ki azzal szemben, aki e törvény rendelkezéseit megsérti. A bírság összege legfeljebb a vállalkozás előző üzleti évben elért teljes - tehát nem csak az adott érintett piacon realizált - nettó árbevételének tíz százaléka lehet.

• 98.

  E szankciók alkalmazásának célja az, hogy egyrészt megkísérelje a piaci versenynek ártó magatartás okozta sérelmek helyrehozását, másrészt elriasztó erővel csökkentse hasonló jogsértések jövőbeni előfordulásának valószínűségét. Ennek fényében tartotta szükségesnek a Versenytanács a rendelkező részben foglalt rendelkezéseket, előírásokat.

• 99.

  A bírság összegét a Tpvt. 78. § értelmében az eset összes körülményeire - így különösen a jogsérelem súlyára, a jogsértő állapot időtartamára, a jogsértéssel elért előnyre, a jogsértő felek piaci helyzetére, a magatartás felróhatóságára, az eljárást segítő együttműködő magatartására, a törvénybe ütköző magatartás ismételt tanúsítására - tekintettel kell meghatározni. A jogsérelem súlyát különösen a gazdasági verseny veszélyeztetettségének foka, a fogyasztói érdekek sérelmének köre, kiterjedtsége alapozhatja meg.

• 100.

  A bírság összegének meghatározásához az eljáró versenytanács - hasonlóan például a Vj-145/2001. sz. határozatához - olyan módszert használt, amely minden szóba jöhető - akár enyhítő, akár súlyosbító - körülményt felölel, ezeknek a versenyre való hatásuk alapján különböző nagyságú súlyt ad, és amely e szempontok mérlegelésének eredményét az adott vállalkozás adott piacon elért forgalmával veti össze. A figyelembe vett szempontok közül meghatározó súlyt a verseny veszélyeztetettségének foka és annak piaci hatása képvisel. Az ily módon előálló összeg a jogsértés időtartamának fényében növelhető vagy csökkenthető. Az e módszerrel megállapított bírság egyrészt tükrözi a jogsértés súlyosságát, másrészt figyelembe veszi a jogsértésben részes vállalkozások különböző méretét, piaci súlyát, így mindkét tekintetben arányosnak mondható.

• 101.

  A Versenytanács álláspontja szerint a korlátozó hatású gazdasági erőfölénnyel való visszaélés jogsértés természeténél fogva nagyon súlyosnak tekintendő, mivel alkalmas a fogyasztói érdekeket szolgáló verseny kibontakozását megakadályozni vagy legalábbis késleltetni. A Versenytanács nem csak egy, hanem több magatartást is feltárt, amelyek önmagukban, egyenként vizsgálva is indokolták volna a jogsértés megállapítását és bírság kiszabását. Az alábbi bírságszámítási módszert azonban - tekintettel ezek közös céljára - nem magatartásonként külön-külön (ami a bírság többszörös nagyságát eredményezte volna), hanem egységesen alkalmazta.

• 102.

  Következő lépésként figyelembe kellett venni, hogy a jogsértés milyen piaci hatással járt. A Versenytanács az eljárás alá vont piaci helyzete, a feltárt gyakorlat általános jellege, a fogyasztói kör mérsékelten széles érintettsége, a jogsértés esetleges továbbgyűrűző gazdasági hatásaira (pl. a közeljövőben verseny előtt megnyíló villamos energia kereskedelmi piac) tekintettel a jogsértés következményeit közepesen súlyosnak találta.

• 103.

  A Versenytanács az eljárás alá vont attitűdjének, szerepének értékelésekor súlyosbító körülményként vette számításba, hogy az eljárás alá vonthoz hasonlóan nagy méretű, jelentős háttérapparátussal rendelkező vállalkozás nem hivatkozhat arra, hogy nem tudhatta, hogy magatartása versenyellenes és jogszabálysértő lehet. Enyhítő körülményt jelent viszont, hogy a hiányos állami szabályozás és az újszerű jogi kérdések miatt létezett egyfajta bizonytalan helyzet, amelyet az áramszolgáltató erőfölényével élve kívánt a maga javára kihasználni. További enyhítő körülményként vette továbbá figyelembe a Versenytanács, hogy azonos vagy nagyon hasonló versenyjogi kérdésben még nem hozott határozatot. Súlyosbító szempont volt viszont, hogy az eljárás alá vont az eljárás alatt is folytatta a kifogásolt magatartásokat.

• 104.

  A bírság alapösszegének számításakor a Versenytanács az eljárás alá vont közvilágítási tevékenysége kapcsán realizált forgalmát vette alapul, jóllehet magatartása befolyásolja a jövőben verseny előtt megnyíló villamos energia adás-vételének piacát is. A szűkebb, eljárás alá vont számára kedvezőbb megközelítést az tette indokolttá, hogy a feltárt jogsértések alapvetően a közvilágítási piacon formálódó versenyt érintették, másrészt a villamos energia piacot érintő korlátozó visszaélés gyakorlati kedvezőtlen hatását - a Gazdasági Versenyhivatal időben történő fellépése folytán - még nem tudta kifejteni.

• 105.

  A jogsértés időtartama átlagosnak mondható, így ez alapján a Versenytanács a bírság alapösszegét se nem csökkentette, se nem növelte.

IV.

Eljárási kérdések

• 106.

  Az eljárás alá vont kérte, hogy a bejelentő ELMIB Rt. által tett nyilatkozatokat, észrevételeket, kérelmeket a Versenytanács ne vegye figyelembe, mivel ezekre a Tpvt. a versenyfelügyeleti eljárásban nem ad lehetőséget. A Versenytanács álláspontja szerint igaz, hogy a bejelentő érdemi kérelmet nem jogosult előterjeszteni jelen eljárásban - bár megjegyzendő, hogy mint minden vállalkozásnak, neki is megvan a lehetősége pl. ideiglenes intézkedés iránti kérelmet előterjeszteni. Ennek megfelelően a bejelentő által az eljárás során csatolt írásbeli nyilatkozatokban foglalt kérelemtől függetlenül hozta meg a Versenytanács a döntését.

• 107.

  Másfelől azonban a Versenytanács a jogsértés bizonyítására minden olyan iratot felhasználhat, amelyre az eljárás során törvényes úton jutott birtokába. A Tpvt. 65. § (3) bekezdése szerint a tényállás feltárása során, ha a tényállás tisztázása érdekében az ügyfélen kívül más személynél vagy szervezetnél is szükséges tájékozódni, az köteles a szükséges felvilágosításokat megadni, és a vizsgálat tárgyával összefüggő iratokat rendelkezésre bocsátani. A Versenytanács úgy ítélte meg, hogy jelen ügyben a bejelentő birtokában levő iratok a tényállás teljesebb feltárásához szükségesek. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a Versenytanácsot a bejelentő ezeken túlmenő, véleményét kifejező nyilatkozatai vagy kérelmei a határozat meghozatalában befolyásolták volna. A bejelentő által csatolt, zömében levelezéseket és szerződéseket tartalmazó iratokat az eljárás alá vontnak módjában állt megismerni, azok valóságtartalmáról és azokkal kapcsolatos véleményéről nyilatkozni.

• 108.

  A határozat elleni jogorvoslatot a Tpvt. 83. § biztosítja.

Budapest, 2002. szeptember 17.