Vj-15/2002/31
A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa az Aranykor K&H Bank Országos Önkéntes és Magánnyugdíjpénztár (Budapest) ellen fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolása miatt indult eljárásban tárgyaláson kívül meghozta az alábbi
határozatot
A Versenytanács az eljárást megszünteti.
A határozat felülvizsgálatát a kézhezvételtől számított 30 napon belül a Fővárosi Bíróságnak címzett, de a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtható keresettel lehet kérni.
Indoklás
A Gazdasági Versenyhivatal annak kivizsgálásra indított versenyfelügyeleti eljárást az Aranykor K&H Bank Országos Önkéntes és Magánnyugdíjpénztár ellen, hogy az magánnyugdíjpénztári tagjai toborzása során folytatott tájékoztatási tevékenységével megsértette-e a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 8.§-át.
I.
1. Az 1995-től önkéntes nyugdíjpénztári tevékenység folytatására jogosult eljárás alá vont számára az Állami Pénztárfelügyelet 1998. március 11-i keltezésű határozatában engedélyezte a magánnyugdíjpénztári tevékenység végzését.
A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Mpt.) 4.§-a (2) bekezdése j) pontjának meghatározása szerint nyugdíjszolgáltatás a nyugdíjkorhatár elérésekor vagy a pénztártag kérése alapján a nyugdíjkorhatár elérése után, illetőleg a pénztártag elhalálozása esetén hozzátartozója részére, az egyéni számláján nyilvántartott összeg mint fedezet alapján megállapított, a pénztártag által választott szolgáltatáshoz tartozó szolgáltatási tartalékból folyósított nyugdíjjáradék, a hozzátartozó, illetve kedvezményezett járadéka, és az e törvényben szabályozott egy összegben történő pénzbeli kifizetés. Az Mpt. 27-33.§-a rendelkezik a magánnyugdíjpénztár által nyújtható járadékszolgáltatásról (külön kitérve a biztosítótól vásárolt járadékszolgáltatásra) és az egyösszegű kifizetésről.
2. A 2001. III. negyedévi adatok szerint Magyarországon 24 magánnyugdíjpénztár működik. Ebben az időpontban az összesen 243,3 milliárd forint vagyonnal rendelkező magánnyugdíjpénztárak taglétszáma 2.241.300 fő volt. Az eljárás alá vont taglétszáma alapján mintegy 4%-os piaci részesedéssel rendelkezik.
3. Az Mpt. 66.§-ának (1) bekezdése előírja, hogy a pénztár a kockázatok mérséklése és az egyoldalú függőség megelőzése érdekében befektetéseit minden esetben köteles befektetési eszközcsoportok szerint megosztani (befektetési portfolió szabályok). A befektetések megosztása nem veszélyeztetheti a pénztár folyamatos fizetőképességét és a pénztári szolgáltatások teljesítését. A (4) bekezdés értelmében a pénztár vagyonkezelését maga végezheti vagy azt szerződésben részben vagy egészben külső vagyonkezelőre bízhatja.
Az eljárás alá vont nem maga végezte a vagyonkezelést, hanem ezzel külső vagyonkezelőt bízott meg. Az ABN AMRO Hoare Govett (Hungary) Kft-vel 1998. július 16-án megkötött szerződés 3.8. pontjában a vagyonkezelő vállalta, a vagyonkezelés során biztosítja, hogy a befektetett eszközöknek a hozam-megállapítás időpontjában az értékelés során megállapított értéke eléri a befektetett eszközök garantált értékét. A szerződés I. pontjában rögzítettek szerint a garantált hozam a befektetett eszközöknek minden üzleti évben az adott évre közzétett infláció mértéke + 0,5% alapján számított növekménye. A határozatlan időre kötött szerződést a 12.2.1. pont alapján bármelyik fél a másik félhez intézett egyoldalú írásbeli nyilatkozattal felmondhatta. A felmondási határidő 90 napban került meghatározásra.
A felek a szerződés 19.3. pontjában abban is megállapodtak, hogy amennyiben az ABN AMRO (Magyarország) Vagyonkezelő Rt. megkapja a nyugdíjpénztári vagyonkezeléshez szükséges engedélyeket, akkor az ABN AMRO Hoare Govett (Hungary) Kft. valamennyi, az 1998. július 16-i szerződésben rögzített joga és kötelezettsége átszáll rá.
Az eljárás alá vont és az időközben a szükséges engedélyeket megszerző ABN AMRO (Magyarország) Vagyonkezelő Rt. 1999. március 9-én új szerződést kötött a magánnyugdíjpénztári vagyon kezelésére. Ebben a szerződésben a vagyonkezelő hozamgaranciát nem vállalt.
4. A magánnyugdíjpénztári tagok toborzása érdekében az eljárás alá vont 1999-ben az ABN AMRO bank Rt-vel és az ABN AMRO Magyar Élet- és Nyugdíjbiztosító Rt-vel működött együtt. A bank először csak az eljárás alá vont tájékoztató anyagainak bankfiókokban történő elhelyezését, azok terjesztését vállalta, majd 1999-ben tagszervezési szerződést kötött az eljárás alá vonttal. A magánnyugdíjpénztári szolgáltatás terjesztését ügynökhálózata segítségével végző biztosítóval az eljárás alá vont szintén egy tagszervezési szerződést kötött. Mindemellett az eljárás alá vont a reklámtevékenysége eredményeként érdeklődő fogyasztók vonatkozásában ügyfélszolgálatán keresztül is végzett tagszervezést, további információkat nyújtva a fogyasztóknak.
II.
A fogyasztók tájékoztatása, s mindenekelőtt a pénztárba történő belépés ösztönzése érdekében az eljárás alá vont 1998-ban elkészített és a fogyasztók rendelkezésére bocsátott egyebek között egy olyan, munkavállalóknak szóló tájékoztatót, amelynek 6. pontjában rögzítésre került, hogy "a vagyonkezelő garanciát vállal a tőke, valamint az infláció plusz 0,5%-os hozam megfizetésére."
Az eljárás alá vont előadása szerint ez az ismertető 1998. december 31-ig volt hatályban, s ezen időpontig küldték meg az érdeklődőknek. Ezt követően már más, olyan tájékoztatót alkalmaztak, amelyben hozamgaranciára utalás nem volt. A vagyonkezelő által vállalt hozamgarancia megszűnéséről a pénztártagokat egy ún. hírlevélben tájékoztatták. Megítélése szerint a tájékoztatás tekintetében korrekt módon járt el a vizsgálat időszakban. Kiemelte, hogy ezzel kapcsolatos panasz - a jelen versenyfelügyeleti eljárás hátterében álló bejelentésen kívül - nem volt.
III.
1. A vizsgálati jelentés az eljárás megszüntetését indítványozta, mivel a vizsgálat - közel három év távlatából - nem tudott feltárni arra vonatkozó meggyőző bizonyítékot, hogy az eljárás alá vont az 1998-ban elkészített tájékoztatót 1999-ben is alkalmazta volna, megsértve a Tpvt. 8.§-át.
2. A vizsgálati jelentés kiemelte, az 1998-ban kiadott tájékoztató hozamra vonatkozó ígérete alapján a fogyasztóban nem tudatosodhatott, hogy az ígéret alapja (a vagyonkezelő által nyújtott garancia) gyakorlatilag bármikor megszűnhet. Egy pénztárhoz való csatlakozáskor a fogyasztó hosszú távú döntést hoz, s a pénztár felelőssége, hogy az általa kínált szolgáltatás valós, hosszútávon is érvényesülő tulajdonságai értékelésének helyzetébe hozza. A szolgáltatás jellemzői között a lehetséges időbeli korlát nélkül említeni a hozamgaranciát alkalmas lehet megtévesztésre, még akkor is, ha a fogyasztó később pénztártagként tudomást szerez a csatalakozást befolyásoló tényező változásáról - ugyanakkor a Tpvt. 67.§-ának (4) bekezdésére figyelemmel az eljárás alá vont 1998-ban folytatott magatartása nem lehet az eljárás tárgya.
IV.
1. A Tpvt. 8.§-a (1) bekezdésének első mondata szerint tilos a gazdasági versenyben a fogyasztókat megtéveszteni. Ugyanezen cikkely (2) bekezdésének a) pontja értelmében a fogyasztók megtévesztésének minősül különösen, ha az áru ára, lényeges tulajdonsága - így különösen összetétele, használata, az egészségre és a környezetre gyakorolt hatása, valamint kezelése, továbbá az áru eredete, származási helye, beszerzési forrása vagy módja - tekintetében valótlan tényt vagy valós tényt megtévesztésre alkalmas módon állítanak, az árut megtévesztésre alkalmas árujelzővel látják el, vagy az áru lényeges tulajdonságairól bármilyen más, megtévesztésre alkalmas tájékoztatást adnak.
2. A Tpvt. 67.§-a (4) bekezdésének első mondata szerint nem indítható vizsgálat, ha a Tpvt-be ütköző magatartás elkövetése óta három év eltelt.
3. Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 26.§-a (1) bekezdésének első mondata alapján a közigazgatási szerv köteles a határozathozatalhoz szükséges tényállást tisztázni.
V.
1. A Versenytanács a Tpvt. 77.§-a (1) bekezdésének j) pontja által felhívott 72.§ (1) bekezdés a) pontjának első fordulata alapján az eljárást megszüntette, mivel nem látta indokoltnak az eljárás folytatását. A lefolytatott vizsgálat során felmerült bizonyítási nehézségek (így mindenekelőtt az 1999. első nyolc hónapjában tagsági jogviszonyt létesítettek megkeresésének sikertelensége) azt valószínűsítik, hogy a további eljárási cselekmények sem eredményeznének olyan adatokat, amelyek egyértelműen igazolnák, hogy az eljárás alá vont 1999-ben az 1998-ban elkészített, hozamgaranciát tartalmazó tájékoztatót alkalmazta volna a fogyasztók tájékoztatása során.
2. A Versenytanács szerint - egyetértve a vizsgáló megállapításával - a Tpvt. 67.§-a (4) bekezdésének első mondata nem teszi lehetővé versenyfelügyeleti eljárás lefolytatását azzal kapcsolatban, az 1998-ban kiadott tájékoztató hozamra vonatkozó ígérete alapján a fogyasztóban tudatosodhatott-e, hogy az ígéret alapja (a vagyonkezelő által nyújtott garancia) gyakorlatilag bármikor megszűnhet, figyelemmel az eljárás alá vont és a vagyonkezelő között létrejött szerződésnek az egyoldalú felmondással kapcsolatos rendelkezéseire, s ezáltal a fogyasztók megtévesztésére alkalmas volt-e az, hogy a tájékoztatóban az eljárás alá vont időbeli korlátok nélkül, tehát nemcsak az 1998-as évre szólóan tett említést a vagyonkezelő által az inflációt 0,5%-kal meghaladó hozam megfizetésére vállalt garanciáról.
3. Szükségesnek tartja a Versenytanács felhívni arra a figyelmet, hogy különösen fontos a fogyasztók pontos, megfelelő tájékoztatása azoknál a pénzügyi szolgáltatásra irányuló szerződéseknél, ahol a felek közötti kölcsönös bizalomnak kiemelkedő szerepe van a termék jellege és a jogviszony hosszú távú jellege miatt, illetve azért, mert a fogyasztó nem vagy csak igen korlátozottan tudja megítélni, hogy a versenyjogi értelemben vett vállalkozás (a pénzügyi szervezet) által teljesített szolgáltatás egyes elemei (pl. a ténylegesen elért és a fogyasztóknak juttatott hozam mértéke) megfelelnek-e a jogviszony létrejöttét megelőzően elhangzott ígéreteknek. A fogyasztóknak a pénzügyi szervezetek által nyújtott tájékoztatás jelentőségét és ezáltal a vállalkozások versenyjogi felelőségét fokozza a piaci szereplők különböző formákban megnyilvánuló együttműködése a pénzügyi szolgáltatások (termékek) terjesztése terén, amely akár a különböző pénzügyi szolgáltatások (termékek) összekapcsolása, akár az e terület sajátosságai, így különösen a fogyasztók pénzügyi ismeretinek hiányosságai és a pénzügyi szervezetek szakmai hozzáértése iránti bizalom révén különösen hatékony lehet, jelentősen befolyásolva a fogyasztókat döntéseik meghozatalában.
Megjegyzi a Versenytanács, a fogyasztók pénzügyi szervezetek általi tájékoztatásának jelentőségét emeli ki a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete elnökének e tárgyban kiadott - természetszerűleg nem versenyjogi megközelítésű - 15/2001. számú ajánlása is, amely egyebek között kiemeli, hogy a fogyasztók tájékoztatása során a pénzügyi szervezetet fokozott tájékoztatási, együttműködési kötelezettség terheli a fogyasztók irányában.
4. A Versenytanács határozatát a Tpvt. 74.§-a (1) bekezdésének második mondata alapján tárgyaláson kívül hozta meg.
5. A határozat elleni jogorvoslati jogot a Tpvt. 83.§-ának (1) bekezdése biztosítja.
Budapest, 2002. május 9.