Gazdasági Versenyhivatal

Vj-53/2002/21

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a KOWAX Kft. (Budapest) kérelmezőnek a RÁBA Járműipari Holding Rt. (Győr) eljárás alá vont vállalkozás ellen gazdasági erőfölénnyel való visszaélés és más, a verseny tisztaságát sértő magatartás miatt indult eljárásban - tárgyaláson - meghozta az alábbi

határozatot

A Versenytanács megállapítja, hogy az eljárás alá vont vállalkozás tisztességtelen piaci magatartást tanúsított azzal, hogy olyan tájékoztatást adott, miszerint a KOWAX gázolajadalék alkalmazását nem engedélyezi garanciaidőben, garanciaidőn túl pedig nem javasolja.

Ezt meghaladóan a kérelmet elutasítja.

Kötelezi az eljárás alá vont vállalkozást, hogy a határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül fizesse meg a Gazdasági Versenyhivatal 10032000-01037557 számú bírságbevételi számlájára 1.000.000.-Ft (Egymillió Ft) versenyfelügyeleti bírságot.

A határozat ellen, annak kézhezvételétől számított 30 napon belül a Gazdasági Versenyhivatalnál előterjesztendő, de a Fővárosi Bíróságnak címzett keresettel lehet élni.

Indoklás

I.

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa Vj-187/1996/27. sz. határozatában megállapította, hogy a KOWAX elnevezésű gázolaj-adalékot forgalmazó kérelmező által eljárásba vont, RÁBA Magyar Vagon és Gépgyár Rt., eljárás alá vont vállalkozás az 1990. évi LXXXVI. törvény (továbbiakban: Vtv) 20. § d) pontjába ütköző jogsértést valósított meg azzal, hogy olyan tájékoztatást adott, miszerint a KOWAX gázolaj-adalék alkalmazását garanciaidőben nem engedélyezi, garancia időn túl pedig nem javasolja.

A határozat megállapította, hogy az eljárás alá vont vállalkozás - aki sem versenytársi, sem fogyasztói kapcsolatban nem állt a kérelmezővel, - a Rába dízelmotorok gyártójaként Vtv. 21. § (1) bekezdésében nem nevesített (speciális) gazdasági erőfölényben volt az általa gyártott, belföldön futó gépjárművek - darabszáma illetve fogyasztása alapján számított - 30 % feletti piaci részesedésére tekintettel a kérelmezővel szemben, figyelembevéve az üzemanyag és az adalékanyag keveréséhez szükséges körülményeket és ennek következményeit is. Az erőfölény speciális - törvényben nem nevesített - formáját azért találta megállapíthatónak, mert az erőfölény általános - törvényben írt - alkalmazása eladói - vevői, vagy versenytársi viszonyt tételez fel, míg jelen ügyben egy másik piacon (dízelmotor - piac) fennállt, 30 %-os piaci részesedésén alapuló gazdasági erőfölény átemelése történt meg az adalékanyag-piacra.
A határozat a jogsértés megállapításakor abból indult ki, hogy a gépjárműmotor gyártójának fent írt nyilatkozata alkalmas volt a gázolaj-felhasználóknak az adalékanyag használatával kapcsolatos magatartása befolyásolására. A gazdasági erőfölényt feltételezve a határozat visszaélésszerűnek találta az eljárás alá vonti nyilatkozatot figyelemmel a termékfelelősségre, továbbá az eljárás alá vont vállalkozás által tett azon nyilatkozatra is, miszerint a motorok biztonságos üzemeléséhez a szabványnak megfelelő üzemanyag szükséges, de egyben elégséges is. A határozat szerint a fentiekkel ellentétes korábbi eljárás alá vonti nyilatkozat alkalmas a potenciális vásárló elbizonytalanítására illetve adott esetben az adalékanyag mellőzését is eredményezheti.

II.

Az eljárás alá vont vállalkozás által indított perben a Fővárosi Bíróság 2.K.30.704/1998/8. sz. ítéletével a felperesi (eljárás alá vonti) keresetet elutasította.

Az eljárás alá vont vállalkozás gazdasági erőfölényes helyzetét az I. fokú bíróság megállapíthatónak találta azon vállalkozások tekintetében, akik dieselmotorokat használnak. Fenti vonatkozásban állapította meg, hogy - a motorok darabszámát és fogyasztását figyelembevéve - az eljárás alá vont vállalkozás által gyártott, belföldön futó dízelmotorok 30 % feletti piaci részarányt képviselnek és ezen dízelmotor-használat folytán az erőfölény speciális formája a kérelmezővel szemben megállapítható.

A visszaélés vonatkozásában az I. fokú bíróság nem fogadta el az eljárás alá vont vállalkozás azon előadását, miszerint a hivatkozott vizsgálati eredmények hiányában - saját termékének minősége illetve a környezet védelme, továbbá a termék forgalombahozatalra való alkalmatlansága miatt - indokoltan járt el a vizsgált nyilatkozat megtételekor.
A bíróság álláspontja szerint - fenti esetben - az eljárás alá vont vállalkozás legfeljebb hiányos ismereteiről tájékoztathatta volna az üzemanyagfelhasználókat, az adalékanyag használatának tiltására azonban nem volt joga, mivel a termék minősítésére nem jogosult.
Az I. fokú bíróság ítéletének indokolása kifejtette, hogy a MERTCONTROLL véleménye után az eljárás alá vonti magatartást már a saját termék védelme sem indokolta, annál is inkább, hogy az adalékanyag által okozott esetleges meghibásodásért a kérelmezőnek kellett volna helytállnia.
Az ítélet indokolása szerint az eljárás alá vont vállalkozásnak nem feladata annak vizsgálata, hogy valamely termék forgalombahozatalához szükséges feltételek adottak-e.
Az ítélet - a felperesi nyilatkozatra tekintettel - kitért arra is, hogy az esetben, ha az eljárás alá vont vállalkozás a MERTCONTROLL véleményezésére várt, úgy feltétlen és általános tilalom helyett ezt a tényt kellett volna közölnie a felhasználókkal.
Az I. fokú bíróság álláspontja szerint, figyelemmel arra, hogy még a perben is azt hangsúlyozta az eljárás alá vont vállalkozás, hogy a termék nem volt forgalombahozható, nem volt elfogadható az az előadása miszerint - az eljárás tárgyává tett - nyilatkozatát az motiválta, hogy nem ismerte a MERTCONTROLL véleményét.

III.

A Legfelsőbb Bíróság Kf. III.28547/1999/6. számú 2001. november 20-án kelt ítéletével az I. fokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a Vj-187/1996/27. sz. határozatot hatályonkívül helyezve a Gazdasági Versenyhivatalt új eljárásra kötelezte.
A Legfelsőbb Bíróság ítéletének indokolása kiemelte, hogy bár az I. fokú bíróság - és az általa elbírált versenytanácsi határozat is - azt állapította meg, hogy a Vtv-ben nem nevesített gazdasági erőfölényes helyzet állt fenn adott ügyben, megállapításaikat az eljárás alá vont vállalkozás 30 %-ot meghaladó piaci részesedésére alapozták.
Fenti piaci részesedés meghatározásakor a kérelmezői adalékanyag vásárlóinak köre tévesen lett az eljárás alá vont vállalkozás jelentősebb vevőire leszűkítve, így a tényállás hiányosnak minősül.
A Legfelsőbb Bíróság ítéletének indokolása kifejtette, hogy a helyes piaci részesedés arányának meghatározásához mindazon potenciális vevőt számításba kell venni, akik adalékanyagot vásárolhatnak a gyártótól, vagyis a potenciális vásárlók körébe be kell vonni az adalékanyagot árusító üzemanyagforgalmazókat és a dieselmotorokat üzemeltető vállalkozókat is.
Rámutatott a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy gazdasági erőfölény hiányában nem állapítható meg az azzal való visszaélés.

Az indokolás kimondta továbbá, hogy az adalékanyag eljárás alá vont vállalkozás által hivatkozott esetleges környezetkárosító hatása nem tárgya a versenyfelügyeleti eljárásnak. Szükségesnek tartotta annak feltárását, hogy milyen tények alapozták meg az eljárás alá vonti magatartást, figyelemmel arra is, hogy az eljárás alá vont vállalkozás előadása szerint a kérelmező elzárkózott az adalékanyagra vonatkozó vizsgálati jelentések átadásától, míg a kérelmező ezt vitatta.

IV.

Az újraindult eljárásban az eljárás alá vont vállalkozás bejelentette, hogy a Rába Magyar Vagon és Gépgyár cégneve 2001-től Rába Járműipari Holding, mely névváltoztatásra cégbírósági kezdeményezésre került sor figyelemmel arra, hogy 2000-től az Rt. holdingként működő társaság, melyben megszűnt a gyártási és kereskedelmi tevékenység.
Az Rt. egyszemélyes társaságaként már ezt megelőzően, 1999. június 1. napján jött létre a Rába Motor Gyártó Kft., mely a Rába Rt. korábbi motor üzletágának tevékenységére alakult, beleértve a motorgyártást, javítást, értékesítést, illetve a Kft. megalakulása előtti gyártásból és értékesítésből eredő jogok és kötelezettségek átszállását is. Az eljárás alá vont vállalkozás előadta, hogy az eljárás alapját képező nyilatkozat időpontjában még nem volt önálló jogi személy a motorüzletág.

A vizsgálati szakban a vizsgáló az eljárás alá vont vállalkozás fenti tartalmú nyilatkozatára tekintettel, részbeni jogutódként bevonta az eljárásba a Rába Motor Gyártó Kft-t a Vtv. 33. § (1) bekezdése alapján.
A jogszabályhely azonban nem rendelkezik a jogutódlásról, illetve csak azt rögzíti, hogy az alapeljárás idején hatályban volt a Vtv. alapján kérelemre vagy hivatalból indulhatott a versenyfelügyeleti eljárás.
Fentiekkel a határozat egy, a kérelmező döntésétől függő (annak megfelelően indult) eljárásba vont be olyan jogutódot, kinek eljárásba vonására az eljárási szabályok szerint csak a kérelmezőnek lett volna lehetősége, így a téves eljárásbavonást a Versenytanács mellőzte. (Hivatalbóli eljárás esetén természetesen mód van más vállalkozás eljárásba vonására.)

A Versenytanács fentieket észlelve a kérelmezőt nyilatkozattételre hívta fel a vonatkozásban, hogy kérelmét mely vállalkozás ellen tartja fenn.
A kérelmező 20. sorszámú iratában a Rába Járműipari Holding Rt-t jelölte meg eljárás alá vont vállalkozásként azzal, hogy a kérelmet - eredeti kérelmének megfelelően - vagylagosan tartja fenn, vagyis elsődlegesen a Vtv. 20. § d) pontra alapított gazdasági erőfölénnyel való visszaélés megállapítását kéri, illetve másodlagosan, - arra az esetre, ha a gazdasági erőfölény nem lenne megállapítható, - a Vtv. 3. §-ában írt tényállás alapján kéri a jogsértés megállapítását.

V.

• 1)

  A megismételt eljárásban a Versenytanács az alábbi tényállást állapította meg.
  
  A kérelmezői tulajdonban álló vállalkozó által gyártott, és részben a kérelmező által forgalmazott Kovax elnevezésű gázolajadalék a dizelmotorok üzemanyagaként használt gázolajokkal keverten használható fel.
  Az ITJ 59-25-95 sz. alá sorolt ipari segédanyagnak minősülő gázolajadalék - annak ismertetője szerint - a motorok üzemanyag elégetésében katalizátorként vesz részt, tökéletesebbé téve az üzemanyagégést, minek hatására javul az üzemanyagfelhasználás, csökken a motor égésterében való lerakódás, illetve csökken a kibocsátott gázokban eltávozó káros anyag mennyisége.
  
  1995-ben az eljárás alá vont vállalkozáson kívül a Rába Detroid Diesel Magyarország Kft. gyártott belföldön a kérelmezői adalékanyag hasznosítására alkalmas motorokat, illetve a hazai gyártók termékein túl importból származó dizelmotorok is voltak forgalomban. A dizelmotorokat vasúti járművekben, autóbuszokban, tehergépkocsikban, illetve úszójárművekben használják, illetve használták fel.
  Az eljárás alá vont vállalkozás az általa gyártott motorokat 80 % fölötti részben az Ikarus Rt-nek, kb. 10 %-ban BKV-nek, illetve különböző más vállalkozásoknak pl. a MÁV-nak, Volán vállalatoknak értékesítette. Az Ikarus Rt-nek eladott motorokkal felszerelt autóbuszok kb. 20-23 %-a került belföldi felhasználású járműbe.
  
  A Rába motorok részaránya a fent írtak szerint az Ikarus autóbuszok között volt a legmagasabb, míg 1 % alatti részarányt képviselt az országban futó tehergépkocsi állományon belül. A BKV és a Volán Egyesület járműparkjának, kik a hazai autóbusz állomány 55,4 %-t - ezen belül kb. 80,5 %-ban rába-motoros-autóbuszt - üzemeltettek, kb 5 % tartozott a garanciális állomány körébe.
  
  A rendelkezésre álló adatok szerint a belföldön futott járműveknek 7,4 %-a volt az eljárás alá vont vállalkozás által gyártott motorral felszerelve. A futó járműveknek kb. 5 %-a volt az egy éven belül üzembehelyezett jármű. A garanciális idejű járműveknek kb. 0,65 %-a működött Rába motorral.
  
  A kérelmező - belföldön futó dizelmotorokhoz felhasználható - Kovax adalékanyagának potenciális vevői a magyarországi nagyfelhasználók voltak. Az áru nem volt kapható üzemanyagtöltő állomásokon és egyéb forgalmazási helyeken, a kérelmező áruját közvetlenül értékesítette.
  A kérelmező által ténylegesen megcélzott nagyfogyasztói körbe tartozott a MÁV, BKV, Mahart, különböző területi Volán vállaltok, városi közlekedési vállalatok, Közterületfenntartó Vállalat, BM, Határőrség, Honvédség, illetve más nagyobb tételben vásárló, dizelmotorokat üzemeltető vállalkozások.
  
  A magyarországi üzemanyagot forgalmazó vállalkozások részben nem forgalmaztak, másrészt nem is kívántak Kovax adalékanyagot forgalmazni, tekintettel arra, hogy az üzemanyagot központilag bekevert adalékanyaggal forgalmazták.

• 2)

  A Kovax gázolajadalék gyártója, a MÁV-KO Kereskedelmi Fejlesztő és Szolgáltató Kft., - kinek felkérésére 1992-ben és 1994-ben megvizsgálták az adalék környezetre gyakorolt hatását - 1996. február 8-i dátummal kapta meg az ÁNTSZ-től a forgalombahozatali engedélyt.
  A minőségellenőrzési bizonylatot, miszerint a forgalmazható adalékanyaggal adalékolt gázolaj megfelel a MSZ 1627: 1993 Gázolajok című szabványnak - a Kovax üzemanyag-adalékkal adalékot gázolaj vizsgálatára alapítva - 1996. június 7-i dátummal adta ki a MERTCONTROLL Minőségellenőrző Rt.
  A szabvány 3.2.3. pontjának előírása szerint a gázolaj csak olyan minőségjavító adalékot tartalmazhat, mely az alkalmazástechnikai vizsgálatok szerint a környezetvédelmi szempontból nem káros hatású.
  A Magyar Szabvány megfelel az üzemanyagokra vonatkozó nemzetközi szabványnak.
  Az iratokhoz csatolt MERTCONTROLL Rt. véleménye - az ott írtak szerint - teljes terjedelemben csak a MERTCONTROLL hozzájárulásával másolható.

• 3)

  A kérelmező egyik potenciális nagyfogyasztójaként a BKV 1995. január 31-én - azt követően, hogy a kérelmezői adalékanyag felhasználásával kapcsolatban az eljárás alá vont vállalkozáshoz fordult -, olyan tartalmú válasziratot kapott, miszerint a gázolajadalék működési mechanizmusát az eljárás alá vont vállalkozó nem ismeri.
  Közölte továbbá, hogy " a különféle gázolajadalékok eddigi tapasztalatai alapján a Kovax gázolajadalék alkalmazását garanciális időben nem engedélyezi, illetve garancia idő túl nem javasolja." Fenti álláspontját az irat szerint az általa gyártott valamennyi motortípusra irányadónak tekintette.
  
  A Körös-Volán Rt. - 1995. március 20-án kelt nyilatkozata szerint - vizsgálati célokra alkalmazott Kovax adalékot, melyek hatására az üzemanyag-fogyasztás mintegy 5 %-kal csökkent.
  A nyilatkozat szerint azonban, tekintettel arra, hogy az eljárás alá vont vállalkozás motor üzletágának vevőtájékoztatóján az hangzott el, hogy az eljárás alá vont vállalkozás az általa gyártott garanciális motorokhoz nem engedélyezi semmilyen üzemanyag-adalék használatát, a Volán Rt. az eredmények ellenére nem kívánja széles körben használni a Kovax adalékanyagot.
  A MÁV-Ko Kft. megkeresésére az eljárás alá vont vállalkozás 1995. augusztus 9-én jelölte meg azokat a vizsgálatokat - külön felsorolva a környezeti hatás-vizsgálathoz szükséges intézeteket -, melyeket az adalékanyaggal kapcsolatban kívánatosnak tartott.
  A kérelmező levelére - ki annak mellékleteként megküldte a hatásmechanizmust összefoglaló tanulmányt - az eljárás alá vont vállalkozás rögzítette, hogy nem tartozik a kompetenciájába az adalék felhasználhatóságának megengedése, ugyanakkor ragaszkodik meghatározott intézetek bevonásához, minek megtörténtéig nem tud pozitíve nyilatkozni.
  
  A kérelmező képviselőjének 1995. szeptember 25-én kelt iratára - melyben a kérelmező kérte, hogy az eljárás alá vont vállalkozás pontosítsa korábbi nyilatkozatát és jelentse ki, hogy nem tartozik a kompetenciájába, hogy megengedje a kereskedelmi forgalomban kapható üzemanyaggal kapcsolatos adalékanyag felhasználást -, az eljárás alá vont vállalkozás képviselője elutasítólag válaszolt.
  Az 1995. október 17-ei válasziratban az eljárás alá vont vállalkozó úgy nyilatkozott, hogy nem preferálja a piacon lévő egyik adalékanyagot sem.
  Az iratban kifejtett álláspont szerint az eljárás alá vont vállalkozás helyesen járt el akkor, amikor az általa meghatározott szempontok szerinti vizsgálatok elvégzését javasolta kérelmezőnek.

• 4)

  A kérelmező 1996. június 20-i - az ÁNTSZ és a MERCONTROLL szakvélemény kézhezvételét követően írt - levelében tájékoztatta az eljárás alá vont vállalkozást, hogy rendelkezésére állnak a forgalmazáshoz szükséges és az akkreditált hivatalos magyar intézetek által kiadott engedélyek, iratok, beleértve a környezetvédelmi hatásra vonatkozó vizsgálatot is.
  
  Az eljárás alá vont vállalkozás 1996. július 2-án kelt irata szerint nyilatkozata módosítását indokolatlannak tartotta azzal az indokkal, hogy nem rendelkezik többletinformációkkal. Megismételte, hogy nem tud felelősséget vállalni termékei esetében olyan anyagfelhasználásért, melyre nézve nem rendelkezik teljes körű vizsgálati eredménnyel.
  
  A már megindult eljárásban kifejtett álláspontja szerint a magyarországi Autókút Rt-nek, illetve a Közlekedéstudományi Intézetnek vagy a külföldi AVL-nek kellett volna elvégeznie a vizsgálatokat annak érdekében, hogy az adalék általa elfogadottan felhasználható legyen úgy a motorra, mint a környezetre gyakorolt hatást illetően anélkül, hogy a nemzetközi előírásoknak megfelelő EGB előírása betartása sérelmet szenvedne (Vj-187/1996/10. irat).

• 5)

  Az eljárás alá vont vállalkozás nyilatkozatának hatására a Volán Egyesülés 1996. október 1. napján közölte a kérelmezővel, hogy mivel az eljárás alá vont vállalkozás az adalék alkalmazásától elzárkózik és a külön adagolt adalékanyag - így a Kovax adalék használata is - a garancia, illetve a szavatosság megvonását eredményezi, és ahhoz, hogy az adalékanyagot használhassa a járművek üzemanyaggal való feltöltését valamennyi telephelyén szét kellene választani.
  Tekintettel azonban arra, hogy az elkülönített üzemanyagfeltöltés nem kivitelezhető, az Egyesülés nem támogatja a Kovax adalék Volán cégcsoporton belüli alkalmazását.
  
  Az eljárás alá vont vállalkozás tájékoztatása ellenére a kérelmező egyik nagyfogyasztója, a BKV Rt. úgy 1995-ben, mint 1996-ban alkalmazta az adalékanyagot.
  
  Az eljárás alá vont vállalkozás az általa gyártott motorokhoz kiadott kezelési utasításban nem tiltotta az adalékanyagok alkalmazását.

VI.

A kérelmező - a fent írtak szerint - a kérelemben foglaltakat fenntartotta.
Álláspontja szerint az eljárás alá vont vállalkozás a motorgyártás piacán fennállt 30 %-ot meghaladó piaci részesedésére tekintettel úgy a jótállás alá eső, mint az azt követő időszakra tett - az adalékanyag használatára kiható - nyilatkozatával gazdasági erőfölénnyel való visszaélést valósított meg.
Másodlagosan - a gazdasági erőfölény megállapításának hiánya esetére - a Vtv. 3. § (2) bekezdésére alapítva kérte a jogsértés megállapítását.

Korábbi álláspontjával egyezően előadta, hogy az eljárás alá vont vállalkozás a nyilatkozat megtételétől kezdődően megvalósította a jogsértést figyelemmel arra, hogy az adalékanyagra szabványok nem - csak megfelelő hatósági engedélyek - vonatkoznak, melyek rendelkezésre állása esetén a forgalmazásnak nincs akadálya. Kiemelte, hogy az eljárás alá vont vállalkozás magatartása főként a közúti közlekedés vonatkozásában sértette a kérelmező piaci érdekeit.

VII.

Az eljárás alá vont vállalkozás - elfogadva a vizsgálati jelentést, mely a gazdasági erőfölényt nem találta megállapíthatónak - vitatta, hogy gazdasági erőfölényben volt.

A visszaélésszerű magatartásra nézve előadta, hogy tudomásulveszi, miszerint a Legfelsőbb Bíróság ítéletének indokolása értelmében az adalékanyag környezetre gyakorolt hatása illetve ennek vizsgálati eredménye nem releváns a Vtv. Legfelsőbb Bíróság által értékelt rendelkezéseinek alkalmazása szempontjából.

Jogi álláspontja szerint jelen eljárásban nincs mód arra, hogy magatartása a Vtv. 3. §-a alapján kerüljön elbírálásra, mivel a bírói ítélet e vonatkozásban is köti a Versenytanácsot, vagyis a jogvita csak a Vtv. gazdasági erőfölényre vonatkozó szabályai szerint a Legfelsőbb Bíróság által megadott szempontok figyelembevételével dönthető el.

Arra az esetre, ha a Versenytanács alkalmazná a Vtv. 3. §-át előadta, hogy a tényállás megvalósítása tudatos és egyben célzatos magatartást követel meg, mely az eljárás alá vont vállalkozás részéről nem állt fenn.

Az eljárás tárgyát képező írásbeli nyilatkozat vonatkozásában előadta, hogy az nem tekinthető cégszerűen tett nyilatkozatnak.

Előadása szerint a nyilatkozata nem minősült tiltásnak. A MÁV-KO Kft-nek 1995. augusztus 9-én kelt és megküldött irat szerint mindössze azon előfeltételeket sorolta fel, melyek ismeretében az eljárás alá vont vállalkozás kiadhatónak találta az állásfoglalást. A nyilatkozatot kizárólag amiatt küldte meg, mert a felhasználók szívesen biztosították magukat a motorgyártói állásfoglalásokkal.
Azt nem vitatta, hogy a BKV-nak korábban megküldött nyilatkozatát követően érkezett hozzá megkeresés a MÁV-KO Kft-től.
Hivatkozott arra is, hogy a garancialeveleken nincs tiltó vagy a felhasználást befolyásoló álláspont.

Hivatkozott arra, hogy a MERTCONTROLL Rt. vizsgálatának eredményeit - amit a kérelmező csak 1996. júniusában szerzett be - nem ismerhette, mivel a versenyfelügyeleti eljárásban keletkezett iratoknál titkosan kezelt véleményt a kérelmezőtől nem kapta meg, illetve nem kapott részletes felvilágosítást az Rt-től sem. A vizsgálat eredményéről mindössze annyit tud, hogy a vizsgálat nem terjedt ki külön a Kovax adalékanyag vizsgálatára és a szabvány 3.2.3. pontjában foglaltakra.
Fenntartotta azt az álláspontját, miszerint indokolt volt annak meghatározása, hogy motorgyártóként melyik intézet szakvéleményét fogadja el annak érdekében, hogy az adalék használata kérdésében aggálytalanul tudjon állástfoglalni.

Kifejtette azon jogi álláspontját, hogy a termék, így az adalékanyag gyártója is felelős az általa előállított termékért, illetve az azzal kapcsolatos meghibásodásért, fentiek ellenére azonban indokoltnak tartotta kifejteni álláspontját ugyanis más tartalmú válasz esetén a felelősség -esetleges más gyártói hibából - rájuk hárulhatott volna.

Álláspontja kialakítását összességében azzal indokolta, hogy egyrészt a motor meghibásodása, másrészt a környezetvédelmi körülmények indokolták a nyilatkozat megtételét, mely utóbbi körülményekre tekintettel indokolt volt az EGB által kijelölt intézet véleményének kérése.

Az eljárás alá vont vállalkozás előadta, hogy a korábbi eljárásban hozott versenytanácsi határozat kihirdetését követően valamennyi Volán vállalattal ismertette azt az álláspontját, hogy az adalékanyag használata - motorgyártói tiltás vagy korlátozás nélkül - a felhasználó felelőssége illetve kockázata.

Álláspontja szerint a tájékoztatás egyébként sem befolyásolta érdemben a felhasználók piaci magatartását, amit igazol az a tény is, hogy a BKV már 1995-ben tesztelte az adalékanyagot, majd annak használatát kiterjesztve, azt teljeskörűen be is vezette.

VIII.

A Vtv. 20. §-a szerint tilos a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés. A Legfelsőbb Bíróság Kf.III.28547/1999/6. számú ítéletében megadott szempontoknak megfelelően lefolytatott vizsgálatban feltárt adatok szerint az eljárással érintett időszakban az eljárás alá vont vállalkozás az általa gyártott és belföldön futó gépjárművek - darabszám illetve fogyasztás alapján számított - piaci részesedése nem érte el a 30 %-ot

Fenti - a jelentésben írt adatok alapján - a Versenytanács megállapította, hogy az adalékanyag kibővített fogyasztói köre alapján számított, az eljárás alá vont vállalkozás által gyártott garanciális járművek -tényállásban írt - piaci részesedését figyelembevéve az eljárás alá vont vállalkozás - az ehhez szükséges piaci erő hiányában - nem volt abban a helyzetben, hogy az általa tanúsított magatartás gazdasági erőfölénnyel való visszaélésnek minősülve akadályozza a kérelmező piacralépését, azaz gazdasági erőfölénnyel való visszaélést valósítson meg.

A kérelmező a kérelem előterjesztésekor másodlagos jogcímként a Tpvt. 3.§ (2) bekezdését is megjelölte, mely jogszabályhely szerint tilos a gazdasági tevékenységet tisztességtelenül - a versenytársak, a fogyasztók törvényes érdekeit sértő vagy veszélyeztető módon, vagy az üzleti tisztesség követelményeibe ütközően - folytatni. A Versenytanács, az adalékanyag fogyasztói körének jelen eljárásban korrigált meghatározásából adódóan - amikoris felhasználóknak csak azon nagyfogyasztókat tekintette, akik az adalék keveréséhez megfelelő méretű üzemanyagtartállyal illetve keverőkúttal rendelkeznek, továbbá nem tartotta adalékanyagfelhasználónak a saját adalékanyagot alkalmazó üzemanyagtöltő állomásokat sem - az alapeljárásban érdemben nem foglalt állást a vonatkozásban, hogy az eljárás alá vonti magatartás a Vtv. 3. § (2) bekezdésébe ütközően sérti-e a tisztességtelen piaci magatartás követelményeit.

Fentiekből adódóan az újraindult eljárásban - a gazdasági erőfölény megállapításának hiányában - kellett dönteni a kérelmező által másodlagosan megjelölt jogalapról.

A Versenytanács nem osztja az eljárás alá vont vállalkozás azon jogi álláspontját, miszerint a megismételt eljárásban nincs mód a Tpvt. 3. § (2) bekezdésének alkalmazására.
Az 1957. évi IV. törvény 73. § (3) bekezdése értelmében az eljáró közigazgatási szervet a bírósági ítélet rendelkezései és indokolása köti és annak tartalmát a megismételt eljárásban köteles figyelembe venni.
A Versenytanács fentiek alapján vette figyelembe a gazdasági erőfölénnyel való visszaéléssel kapcsolatos döntésénél a Legfelsőbb Bíróság ítéletében foglaltakat, minek következtében mellőzte a gazdasági erőfölény megállapítását.

A Legfelsőbb Bíróság ugyanakkor nem döntött az eljárás alá vonti magatartásról a Tpvt. 3. § (2) bekezdése alapján figyelemmel arra, hogy az általa felülbírált I. fokú ítélet is csak a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés kérdésében foglalt állást.

A Gazdasági Versenyhivatal a Vtv. 33. § (1) bekezdése alkalmazásában az eljárásban előterjesztett kérelemhez kötve van, így jelen ügyben - a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés miatti kérelem elutasítása folytán - el kellett bírálnia azt is, hogy az eljárás alá vonti magatartás sértette-e a Vtv. 3. § (2) bekezdésében foglalt tilalmat.

A kérelmező és az eljárás alá vont vállalkozás sem vevő-fogyasztói, sem versenytársi viszonyban nem volt egymással a piacon.

Fentiek ellenére az eljárás alá vont vállalkozás által a piacon realizált magatartás kihathatott illetve kihatott a kérelmező piaci helyzetére tekintettel arra, hogy az általa forgalmazott áru (adalékanyag) gázolajba keverve került felhasználásra, így vevői (a gázolajfelhasználók) adalékanyaggal kapcsolatos ismerete, véleménye révén a dízelmotor-gyártó eljárás alá vont vállalkozás képes volt, - adott esetben az üzleti tisztesség követelményeibe ütközően - befolyásolni a kérelmező piaci pozícióját.

A Vtv. 3. § (2) bekezdésében írt tényállás alkalmazásának az esetben is helye van, ha a sérelmezett magatartás a törvényben nevesített jogsértés(ek) valamely tényállási elemét nélkülözi, azonban a magatartást a piac (pl. fogyasztó, vagy a piac más szereplője) zavarására alkalmas módon, az üzleti tisztesség követelményeibe ütközően, folytatják.

A Versenytanács szerint valamennyi vállalkozásnak joga van saját terméke védelméhez, azonban ezt a jogát nem gyakorolhatja úgy, hogy ez más vállalkozás jogos piaci érdekeit sértse.
Fenti követelménnyel - mint minimálisan betartandó piaci normával -valamennyi vállalkozásnak tisztában kell lennie, illetve ennek hiányában magatartása nem felel meg a piacon érvényesíthető üzleti tisztesség követelményeinek, mivel sérti az általánosan elfogadott és elvárt piaci normákat, szokásokat.

A magyar piacon valamennyi áru piacrakerülésének megvannak a jogszabályi feltételei.
Azt a tényt, hogy a piacralépés megengedett-e, az erre hatáskörrel bíró hatóságnak (jelen esetben ÁNTSZ) kell eldöntenie, illetve arról, hogy valamely áru (adalékanyag) - amire nézve nincs előírva szabvány - rontja-e az egyébként szabványköteles áru (gázolaj) minőségét, ugyancsak az erre kijelölt intézetnek van joga nyilatkozni.

Az üzleti kapcsolatban szokásosan (egyben jogszabály által is előírtan) az egymáshoz kapcsolódó termékek eladói és vevői (felhasználói) győződnek meg arról, hogy valamely áru rendelkezik-e forgalmazáshoz szükséges az engedélyekkel és egyben a megfelelő árutulajdonságokkal.
Jelen esetben ez azt jelenti, hogy a gázolaj felhasználóinak kell meggyőződni a jelen eljárás tárgyát képező áru, vagyis az adalékanyag megfelelő voltáról, tekintettel arra, hogy az adalékanyag az ő termékükkel együtt - és egyben az ő felelősségük mellett - kerül be a gépjárművekbe.
Fentiekből az is következik, hogy az esetben, ha a gázolajfelhasználó és a gépjárműértékesítő/vagy motorgyártó között garanciális időn belül vitás jogi helyzet alakul ki arról, hogy az üzemanyag vagy a motor műszaki állapota idézte-e elő a meghibásodást, az eljárásban a gépkocsit üzemeltető üzemanyagfelhasználó, és a járműértékesítő/vagy motorgyártó kerül egymással jogviszonyba és - az eljárás alá vont vállalkozás által sem vitatottan - a jogvita a termékfelelősség alapján dől el.

Jogszabályi feljogosítás nélkül és fentiek ismeretében az eljárás alá vont vállalkozás nem volt jogosult a kérelmezői áru minősítésére, illetve arra, hogy megállapítsa azt, hogy az áru forgalombahozatalához szükséges vagy általa szükségesnek tartott más feltételek (pl. környezetszennyező hatás hiánya) adottak voltak-e.
Fenti tényt az eljárás alá vont vállalkozás sem vitatta, magatartását azonban azzal indokolta, hogy arra saját terméke védelmében illetve a környezetvédelmi körülmények tisztázatlansága illetve az üzemanyagfelhasználók hozzá intézett kérdése miatt nyilatkozott a kérelmező termékéről.
Az alapeljárásban is fenntartotta azt az álláspontját, miszerint bár már tudatában volt annak, hogy a MERKONTROLL Rt. elkészítette az adalékanyaggal kevert gázolaj szabványszerűségére vonatkozó véleményt, a korábban széles körben ismertté vált álláspontját azért nem vonta vissza, mert véleménye szerint az adalékanyag nem felelt meg - bizonyítottan - az EGB elvárásoknak, mire nézve csak az általa megjelölt intézetek véleményét találta volna elfogadhatónak (Vj-187/22. jkv. és 53/2002/6. irat).

A Versenytanács álláspontja szerint az eljárás alá vont vállalkozás által adott nyilatkozat tartalma és visszavonásának hiánya által az okozott sérelem meghaladta azt a mértéket, amit saját termékének védelme indokolttá tehetett és ami - adott esetben - tisztességes üzleti magatartásnak minősülne.
A termékfelelősség szabályainak és a hatósági engedélyezés szabályainak ismeretében akkor járt volna el helyesen, ha az üzemanyagfelhasználók kérdésére arról tájékoztat, hogy az áru tulajdonságait nem ismeri, azokért a gyártó felel illetve a kérelmezői áruval kapcsolatban bekövetkező esetleges kárért is a kérelmezőt terheli a felelősség.

A kérelmező azon közlése után, hogy úgy a forgalombahozatali engedéllyel, mind a MERKONTROLL Rt. engedélyével rendelkezik, nyilatkozatát a kérelmező által kérteknek megfelelően - az általános tilalom és az adalékanyag felhasználásának ajánlottsága vonatkozásában is - oly módon kellett volna korrigálnia, hogy az adalékanyag használatának nincs általa alkalmazott szankciója a korábban a piacon már ismertté vált nyilatkozatával szemben.

Fentiekre tekintettel a Versenytanács a Vtv. 43. § (1) bekezdése alapján az eljárás alá vont vállalkozás terhére a Vtv. 3. § (2) bekezdésébe ütköző tisztességtelen piaci magatartást megállapította, az azt tanúsító vállalkozással szemben.

A Versenytanács szerint az eljárás alá vont vállalkozás által előadottakkal szemben a Vtv. 3. § (2) bekezdése alkalmazásában a vállalkozói magatartás megítélése nem vétkességi alapon történik, illetve a jogsértéshez nincs szükség célzatra. A magatartást annak piacon kifejtett hatása illetve a "tisztességtelen piaci magatartás"-ról vallott általános piaci felfogás alapján kell minősíteni, figyelemmel annak a piacon megmutatkozó és a piaci viszonyokat befolyásoló eredményére.
Fentieket támasztja alá a törvény szövegezése is, ami a piacot jogszerűen jellemző "üzleti tisztesség"-be ütköző magatartást tiltja. Az üzleti tisztesség követelményei ugyanakkor - a Versenytanács álláspontja szerint - nem értékelhetők az egyes vállalkozások szubjektív értékítélete vagy érdeke által meghatározottan.

Az a körülmény, hogy az eljárás alá vont vállalkozás által tett nyilatkozat cégszerű nyilatkozatnak minősül-e, szintén nem bír jelentőséggel, mivel a nyilatkozat annak formájától függetlenül fejtette ki hatását a piacon.
Az eljárás alá vont vállalkozás előadásával szemben a kérelmező potenciális vevői a kérelmezői adalékanyag felhasználását tiltó, illetve felhasználásának mellőzésére felszólító nyilatkozatként értékelték az eljárás alá vont vállalkozás nyilatkozatát, mely tartalma és hatása folytán a tényállásban írtak szerint ki is fejtette piaci hatását.
A Versenytanács szerint a jogsértés tényén nem változtat az sem, hogy a garancialevelek nem tartalmaznak tiltást, vagy a felhasználást befolyásoló álláspontot, ugyanis az indokolatlanul megtett nyilatkozat hatására nem támogatta például a Volán Egyesülés az adalékanyag cégcsoporton belüli alkalmazását.
Az a tény, hogy a BKV alkalmazta a kérelmezői árut legfeljebb a jogsértés piacon bekövetkezett súlyának mértékét csökkenti, ugyanúgy, mint az eljárás alá vont vállalkozás által hivatkozott későbbi korrekció.
Az a téves feltevés, hogy a megtett nyilatkozathoz képest más tartalmú válasz esetén az adalékanyag használatából eredő esetleges meghibásodás miatti felelősség az eljárás alá vont vállalkozást terhelte volna, minden jogi alapot nélkülöz, mint ahogyan azt maga az eljárás alá vont vállalkozás is kifejtette a gyártó felelősségére vonatkozó előadásában.
A Versenytanács álláspontja szerint nem volt elfogadható az eljárás alá vont vállalkozás azon védekezése sem, miszerint a Legfelsőbb Bíróság által is indokolatlannak tartott környezetvédelmi hatásvizsgálat megkövetelése miatt tette meg, illetve tartotta fenn korábbi nyilatkozatát, főként úgy, hogy kifejezetten megjelölte az általa elfogadhatónak talált intézeteket.

A bírság megállapítására vonatkozó rendelkezés a Vtv. 48. § (2) bekezdésén alapul. A bírság összegének meghatározásánál a Versenytanács figyelemmel volt arra, hogy az eljárás alá vont vállalkozás magatartása által előidézett piaczavarás - az elkövetés időpontjában - jelentősnek minősült, a Kőrös-Volán és a Volán Egyesület nyilatkozataiból megállapíthatóan az eljárás alá vont a közúti forgalomban résztvevő járművek üzemanyagfelhasználóit alapjaiban volt képes befolyásolni a kérelmezői termék használata tekintetében.
A bírság összegének megállapításánál a Versenytanács figyelemmel volt a korábbi határozat óta bekövetkezett inflációra is.

Budapest, 2002. december 5.