Gazdasági Versenyhivatal

Vj-13/2002/59

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a fenti számon

• -

  Deko-Apple Kft (Debrecen)

• -

  EKO Konzervipari Kft. (Nyíregyháza)

• -

  ESZAT Kft. (Mátészalka)

• -

  Vajai Zöldség-Gyümölcs Kft. (Vaja)

• -

  Wink A. Kft. (Vásárosnemény)

• -

  Alma terméktanács (Újfehértó)

ellen versenykorlátozó megállapodás vagy összehangolt magatartás tárgyában folyó versenyfelügyeleti eljárásban elfogadta az alábbi

határozatot

• 1.

  A Versenytanács megállapítja, hogy Alma Terméktanács azzal, hogy 1999-ben és 2000-ben állami támogatás mértékének meghatározásához a tagok közötti megegyezésen alapuló irányár javaslatot tett, versenykorlátozó döntést hozott.

• 2.

  A Versenytanács az eljárást a többi eljárás alá vonttal szemben megszünteti.

• 3.

  E határozat ellen a kézhezvételétől számított 30 napon belül az eljárás alá vontak a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtandó, de a Fővárosi Bírósághoz címzett felülvizsgálati keresettel élhetnek.

Indoklás

I.

Tényállás

Az eljárás tárgya

• 1)

  A versenyfelügyeleti eljárás bejelentést nyomán azért indult hivatalból, mivel feltételezhető volt, hogy a 2001-es év léalma felvásárlási kampánya során kialakult alacsony, hasonló nagyságú felvásárlási árak mögött a Tpvt. 11. §-t sértő versenyellenes megállapodás, összehangolt magatartás, esetleg vállalkozások szövetségének döntése áll.

A léalma felvásárlás piaca

• 2)

  Az elmúlt évtized almatermesztésének hullámzása a vizsgálati jelentés szerint a következő okokra vezethető vissza: rugalmatlan fajtapolitika, a minőségi áru hiánya, alacsony jövedelmezőség, tőkehiány, a keleti piacok elvesztése, tulajdonviszonyok rendezetlensége és az aszályos időjárás. A hazai termésátlag a nyugat-európai átlagos termelésnek kb. a harmada. A hazai almatermésnek mindössze 25 %-a kerül étkezési almaként a háztartások asztalára, a többi léalmaként kerül feldolhozásra.

• 3)

  Az alma ipari célú felhasználása terén 40-50 féle terméket állítható elő belőle, de a legnagyobb tételt az almasűrítmény-gyártás jelenti. Az almasűrítmény világpiacán hullámzóak, évek óta csökkenőek az árak.

• 4)

  Magyarország összes almatermesztésének kb. 70 %-a három megyére: Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar és Borsod-Abaúj-Zemplén megyékre koncentrálódik.

• 5)

  A feldolgozó kapacitások alapján a piac meghatározó szereplője a Wink Kft., a hagyományoknak megfelelően 2001. augusztus közepén is ő kezdte a felvásárlást, a többiek jobbára szeptember elejétől nyitották meg kapuikat az almatermelők előtt.

• 6)

  A 2001. évi ármozgásokat meghatározó körülmény, hogy korábbi évekről egyes felvásárlóknál jelentős sűrítmény készletek halmozódtak fel. Az ország keleti felében a pesszimista előrejelzések ellenére kiugróan magas lett a termés (szemben az ország nyugati felével). Az augusztusban becsült 450 ezer tonnával szemben majdnem 570 ezer tonna alma került leszüretelésre.

• 7)

  A léalma napi ára teljesen transzparens, a kapuknál táblára kiírt - így a feldolgozók tudhatják a többiek árait ("titkos" kedvezmények nincsenek). Az almafeldolgozó üzemek az alapanyaghoz közel találhatók. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében található a legtöbb üzem, számszerint 14. Az alma szállításának költsége viszonylag maas a leadási árhoz képest: 2001-ben a 11-15 Ft-os felvásárlási árból 1,5-2 Ft/kg volt a szállítási költség fedezete.

Állami beavatkozás a piacon

• 8)

  Az alma felvásárlását támogató állami intézkedéseknek két, egymástól jól elkülöníthető szakaszát különböztethetjük meg. Az első szakaszt az 1993. és 2000. közötti időszakra tehetjük. Ekkor ugyanis a termelők a feldolgozókon keresztül kapták meg az állami támogatást, míg 2001-től a támogatás elvált a feldolgozóktól és a termelők közvetlenül juthattak az állami segítséghez.

• 9)

  1993-ban a Földművelésügyi minisztérium két területen és kizárólag az étkezési alma exportjának és belföldi forgalmának elősegítése céljából avatkozott be a piaci folyamatokba. Az étkezési almaexporttal kapcsolatos piaci beavatkozásról szóló 35/1993. (IX. 2.) FM rendelet összesen 120 ezer tonna első osztályú étkezési alma exportra jutását 16 kg nettó almasúly után 25 Ft vissztérítendő támogatással támogatta, a 43/199. (XII. 3.) FM rendelet viszont már az étkezési alma belföldi értékesítésének szélesítése céljából legalább bruttó 5 tonna mennyiségű, I. és II. osztályú étkezési alma alkalmanként 50 km feletti távolságra történő fuvarozását segítette elő. A támogatás mértéke a leszállított és értékesített alma után 2 Ft/kg volt.

• 10)

  1994-től a rendeletek az ipari almából készíthető almasűrítmény többlettámogatásáról, illetve annak kiigazításáról szóltak, csak néhány évben jelent meg az étkezési alma mint támogatandó termék. Az almasűrítmény többlettámogatásáról szóló 6/1994. (II. 11.) FM rendelet alapján összesen 6305 tonna almasűrítmény exportja után 30 Ft/kg többlettámogatás volt igényelhető. Az 1994. évi hazai termésből gyártott almasűrítmény exportjához nyújtott intervenciós támogatást egy 1995-ben kiadott újabb rendelet megtoldotta: 29.900 tonna almasűrítmény piacra juttatását 400 millió Ft-tal támogatta.

• 11)

  1996-ban újra csak az azévi termésű ipari almából készített sűrítmény-feldolgozáshoz nyújtott támogatásról szól az FM rendelet. A 31/1996. évi (XI. 19.) FM rendelet az 1996. évi hazai termésű ipari alma piacra jutásának és a piaci egyensúly helyreállításának elősegítését tűzte ki célul, s ennek eléréséhez legfeljebb 200 ezer tonna mennyiségig 500 millió Ft támogatást nyújtott a minisztérium. A támogatást az Alma Terméktanácsi tagsággal rendelkező feldolgozó kérhette, aki sűrítmény előállítás céljából vásárolt fel almát. A támogatás elnyerésének feltétele az volt, hogy a feldolgozói telephelyen legalább 20 Ft/kg bruttó árat (szállítási költséggel és kompenzációs felárral vagy ÁFA-val együtt) fizessen ki vételár címén. A támogatás mértéke a felvásárolt alma után 2,50 Ft/kg volt.

• 12)

  1996-ban sor került az étkezési alma piacra jutásának támogatására is. A 32/1996. (XI. 19.) FM rendelet az étkezési alma exportpiacának bővülését támogatta: legfeljebb 20 ezer tonna mennyiségig és 90 millió Ft erejéig. Ezt az az exportőr-ártulajdonos kérhette, aki tagja volt az Alma Terméktanácsnak, és igazolni tudta, hogy az almát termelői telephelyen legalább 30 Ft/kg bruttó áron, vagy göngyölegben szállítóeszközre rakva 45 Ft/kg bruttó áron vásárolta fel. A támogatás mértéke a feltételek teljesülése esetén 4,50 Ft/kg.

• 13)

  A fenti rendeletek azonban már a következő évekre vonatkozóan is adott iránymutatást: kimondták, hogy amennyiben az 1997. évi vagy az azt követő termésű ipari alma felvásárlásában piaci zavar állna be, intervenciós támogatás nyújtására csak akkor kerülhetne sor, ha az Alma Terméktanács az agrárpiaci rendtartásról szóló 1993. évi VI. törvény 10.§ (3) bekezdése alapján képzett pénzeszközeiből a piaci zavar elhárításához előzetesen már támogatást nyújtott. Az intervenciós támogatás ebben az esetben sem haladhatja meg az Alma Terméktanács által a rendelet szerinti célra nyújtott támogatásának ötszörösét.

• 14)

  1997 az almaszektor számára támogatási rendeletekben bővelkedő éve volt. Az étkezési alma piacra jutását támogatja a 70/1997. (X. 11.) FM rendelet, amely kimondja, hogy az 1997. évi hazai termésű, első osztály étkezési alma piacra jutását legfeljebb 25 ezer tonna és 150 millió Ft erejéig támogatja a miniszter. A támogatást az exportőr ártulajdonos igényelheti meg, aki tagja az Alma Terméktanácsnak, és aki a termelői telephelyen legalább 40 Ft/kg bruttó áron vásárolta fel az almát. A támogatás mértéke az étkezési első osztályú alma exportja után 6 Ft/kg volt.

• 15)

  A 71/1997. évi (X. 11.) FM rendelet az ipari alma sűrítmény feldolgozás céljára helyezett kilátásba intervenciós támogatást. A miniszter legfeljebb 270 ezer tonna mennyiségig és 675 millió Ft összegig rendelt el segítséget. A támogatást az az almasűrítményt előállító feldolgozó kérhette, aki az Alma Terméktanács tagja, és aki a feldolgozói telephelyen legalább 21 Ft/kg bruttó árat fizetett ki vételár címen. A támogatás mértéke a felvásárolt alma után 2,50 Ft/kg, amelyből 2 Ft/kg termelői, 0,50 Ft/kg feldolgozói támogatás.

• 16)

  A 105/1997. (XII. 17.) FM rendelet az 1997. évi termésű ipari alma, almasűrítmény előállítása céljából történt felvásárláshoz felvett hitelekhez nyújtott kamattámogatást. A kamattámogatást azok a feldolgozók vehették igénybe, akik az előző rendelet alapján is jogosultak voltak támogatásra. A kamattámogatás feltétele, hogy hazai hitelintézettől származzon az egy évnél nem hosszabb lejáratú forint és/vagy devizahitel, mértéke pedig az igazoltan megfizetett kamat 70%-a volt.

• 17)

  Az 1998. évi termésű ipari alma feldolgozói felvásárláshoz a 26/1998 (IX. 18.) FVM rendelet legfeljebb 350.000 tonna mennyiségig 2.1 milliárd Ft összegű intervenciós támogatást nyújtott. A támogatás elnyerésének feltétele az volt, hogy a feldolgozói telephelyen legalább 18 Ft/kg bruttó árat kell a termelő felé kifizetni vételár címén. A támogatás mértéke a felvásárolt alma után 6 Ft/ kg.

• 18)

  Amennyiben a felvásárló a támogatás megelőlegezésére forint- és/vagy devizahitelt vett fel pénzintézettől, akkor a 27/1998 (IX. 18.) FVM rendelet szerint az igazoltan megfizetett alapkamatra 100%-os mértékű támogatás vehet igénybe. A kamattámogatás feltétele, hogy a felvásárló a hitelintézettől igazolhatóan hazai termesztésű ipari alma felvásárlásához 1998. szeptember 1-je és 1998. november 15-e között vett fel hitelt 6 Ft/kg intervenciós támogatás után.

• 19)

  Az 1998. évi hazai termesztésű extra és I. osztályú étkezési alma felvásárlásához, továbbá a hűtőházi tároláshoz felvett hitelek kamattámogatásáról rendelkezik a 31/1998. (X. 2.) FVM rendelet. A támogatásra az Alma Terméktanácsi tagsággal rendelkező hűtőházak összesen maximum 50 ezer tonna mennyiségig betárolásra alkalmas almát vásárolhatnak fel. A támogatásra akkor jogosultak a hűtőházak, ha legalább 250 tonna szabad hűtőkapacitással rendelkeznek, és többek között vállalják az étkezési alma belföldre vagy exportra történő értékesítését. A betárolásra és felvásárlásra vállalkozó felvásárló költségeinek finanszírozására legfeljebb 70 Ft/kg értékkel a hitelintézetektől felvett forint vagy devizahitelek után az igazoltan megfizetett jegybanki alapkamat 100%-os mértékű kamattámogatást vehetett igénybe. A rendelet meghatározza azon kistermelők körét is, akik szállíthatnak értékesítésre étkezési almát hűtőházi betárolásra az 50 ezer tonna erejéig: öt hektárnál nem nagyobb termő almaültetvénnyel rendelkezhetnek, és hektáronként maximum 10 tonna almát adhatnak át. A részükre kifizetett felvásárlási árnak minimum 35 Ft/kg-nak kell lennie. A rendelet továbbá részletesen meghatározza azt is, hogy mit ért extra és I. osztályú minőségű étkezési almán.

• 20)

  1999-ben egyetlen rendelet kiadására került sor: a 80/1999 (IX. 17.) FVM rendelet a 1999. évi termésű ipari alma felvásárláshoz legfeljebb 250.000 tonna mennyiségig 1.5 milliárd Ft összegű nyújtott intervenciós támogatást. A támogatást az a feldolgozó nyerhette el, aki az Alma Terméktanács tagja és a feldolgozói telephelyen legalább 22 Ft/kg bruttó árat fizetett ki a termelő felé vételár címén. A támogatás mértéke a felvásárolt, illetve a saját termésű feldolgozott alma után 6 Ft/ kg. A rendelet továbbá kötelezi a támogatásban részesülő feldolgozókat, hogy évente két alkalommal az FVM Agrárrendtartási Hivatalát tájékoztassa az exportra értékesített mennyiségről, az értékesítés átlagáráról, a belföldi továbbfeldolgozásra értékesített vagy a saját üzemében előállított gyümölcsital-gyártáshoz felhasznált mennyiségről.

• 21)

  A 63/2000 (IX. 15.) FVM rendelet a 2000. évi termésű ipari alma feldolgozói felvásárláshoz nyújtott intervenciós támogatást, amelynek a korábbi évektől eltérően nincs sem mennyiségi korlátja, sem pedig költségvetési támogatási kerete. A támogatás elnyerésének feltétele, hogy a feldolgozó rendelkezzen Terméktanácsi tagsággal, illetve a feldolgozói telephelyen legalább 22 Ft/kg bruttó árat fizessen ki termelő felé vételár címén. A támogatás mértéke a felvásárolt alma után 3,6 Ft/ kg.

• 22)

  A fenti rendelet mellett megjelent a 92/2000 (IX. 27) FVM rendelet is, amely a 2000. évi termésű ipari alma felvásárlásához nyújtott közvetlen termelői és feldolgozói kiegészítő támogatást. A termelők és feldolgozók ezt a fajta támogatást 250.000 tonna mennyiségig vehették igénybe. A támogatás elnyerésének feltétele a termelő részéről az volt, hogy saját termesztésű almáját 22 Ft/ kg-nál nem magasabb áron értékesítette. A feldolgozó részéről teljesítendő követelmény volt a legalább 22 Ft/kg vételár. A támogatás mértéke a termelő részére legfeljebb 6 Ft/kg, a feldolgozó részére legfeljebb 2,40 Ft/kg.

• 23)

  A fentiek szerint a két rendelet értelmében 2000-ben a termelő legfeljebb 3,60+6=9,60 Ft/kg támogatást vehetett igénybe, míg a felvásárló, aki legalább 22 Ft/kg-os (azaz valójában 22-3,60= 18,40 Ft/kg) áron vásárolta fel az ipari almát, további 2,4 Ft/kg-os támogatást érvényesíthetett.

• 24)

  Az alma felvásárlását támogató állami intézkedések második szakasza 2001-ben kezdődött el, amikor is a korábbi években alkalmazott támogatási rendszert módosították, és ez az Alma Terméktanács szerint ez érzékelhető feszültséget teremtett a szektorban.

• 25)

  A 63/2001. (X. 5.) FVM rendelet alapjaiban megváltoztatta a korábbi évek támogatási gyakorlatát. Egyrészt a feldolgozókon keresztül történő támogatás helyett áttért a közvetlen termelői támogatásra. Másrészt viszont a mennyiség, azaz kg szerinti támogatást felváltotta a földalapú támogatási rendszer.

• 26)

  További lényeges módosítás, hogy a három kelet-magyarországi megyéket pozitív módon diszkriminálta. A Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye almatermelői összesen legfeljebb 2,4 milliárd Ft összegben növénytermesztési támogatás igénybevételére lettek jogosultak 2001-ben. A támogatás igénybevételének feltétele, hogy az almaültetvény megművelt termőterület legyen, továbbá kizárólag almafajtát foglaljon magába. Legalább 500 m2 összefüggő belterületi ingatlanon lévő ültetvényre volt igénybe vehető. A benyújtott kérelmek mennyiségének függvényében az Agrárrendtartási Hivatal határozta meg az egy négyzetméterre jutó támogatás mértéket, amely azonban nem haladhatta meg a 12 Ft-ot négyzetméterenként.

• 27)

  Az ország többi 16 megyéjével szembeni negatív diszkrimináció ellentételezésre megalkották a 93/2001. (XI. 17.) FVM rendeletet, amely a kimaradt megyék almatermelőinek legfeljebb 1 milliárd Ft összegben növénytermesztési támogatást nyújtott. A támogatás igénybevételének feltételei ugyanazok voltak, mint a három kelet-magyarországi megye termelőinek esetében, ugyanakkor a támogatást mértékét 8 Ft/nm-ben maximálta.

Az Alma Terméktanács működése

A terméktanácsok feladatai

• 28)

  Az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény megteremtette a társadalmi szervezetek létrejöttének és működésének szabályozási feltételeit, amelyek lehetőséget biztosítottak a különböző terméktanácsok létrejöttére és működésére. E jogszabály alapján jött létre 1994. február 24-én az Alma Terméktanács is.

• 29)

  Az agrárpiaci rendtartásról szóló 1993. évi VI. törvény szerint a terméktanácsok olyan önszerveződés alapján létrejövő, közfeladatokat is ellátó, nem nyereségorientált szervek, amelyek az azonos vagy hasonló terméket termelő, feldolgozó és forgalmazó szervezeteket és személyeket tömörítik, és amelyeket a földművelésügyi miniszter terméktanácsnak ismer el.

• 30)

  Terméktanácsként az a szerv ismerhető el, amely

• • -

    biztosítja, hogy ha az agrárrendtartási törvény hatálya alá tartozó, azonos vagy hasonló terméket termelő, feldolgozó és forgalmazó szervezetek és személyek magukra nézve kötelezőnek fogadják el a terméktanács alapszabályát, akkor azokat tagjai sorába felveszi,

• • -

    az alapszabályban meghatározott módon biztosítja a fogyasztók érdekképviseleti szerveinek a terméktanács munkájában való részvételét,

• • -

    felelősséget vállal azért, hogy a terméktanács tagjai a földművelésügyi miniszter és a terméktanács közötti szerződésben foglaltakat végrehajtják,

• • -

    a döntéseknél a termékpálya résztvevőinek arányos szavazati jogot biztosít,

• • -

    biztosítja a tagsági jogok képviseleti jogosítvány alapján történő gyakorlását azzal, hogy egy képviselő csak egy jogosítvány alapján járhat el.

• 31)

  Az agrárrendtartási törvény felsorolja azokat az eszközöket, amelyekkel a piaci egyensúly közvetlenül befolyásolhatók.

• 32)

  A garantált ár és ezzel egyidejűleg a termelési kvóta bevezetése csak a Terméktanácsok javaslatának figyelembevételével alkalmazható. A garantált ár meghirdetése esetén a miniszter a Terméktanáccsal kötött szerződésben vállalja, hogy a meghatározott mennyiségű és minőségű terméket a terméktanács tagjaitól a meghirdetett áron felvásárolja. Ezek az eszközök azonban kizárólag az élelmezési célú búzára, takarmánykukoricára, tehéntejre, vágómarhára, feltételesen cukorrépára, cukorra és izocukorra alkalmazhatók.

• 33)

  Az irányár mértékére és az alkalmazás feltételeire a terméktanács javaslatot tehet, közzétételéhez azonban a földművelésügyi miniszter egyetértése is szükséges. Amennyiben a terméktanács a miniszter kérelmére nem tesz javaslatot az irányár mértékére, az alkalmazás feltételeire, az irányárat a miniszter állapítja meg és teszi közzé. Ha a terméktanács irányárra tett javaslatát a miniszter nem fogadja el, akkor a miniszter harminc napon belül gondoskodik az irányár meghirdetéséről.

• 34)

  A terméktanács saját hatáskörben is dönthet piaci beavatkozásról, de csak akkor, ha piaci zavar állt be, és ha a terméktanács a tagjai által történt befizetésekből a piaci egyensúly helyreállítása érdekében már támogatást nyújtott. Erről szerződésben állapodhat meg a miniszterrel.

• 35)

  Az irányár mellett a piaci beavatkozás eszköze a termelés önkorlátozása, amely csak a Terméktanácsok által alkalmazhatók. A mennyiségi szabályozásnak ez a formája, a termelés államilag történő szabályozása mellett határozatlan időre is megállapítható.

• 36)

  A termelés államilag történő szabályozása állami kvóta meghatározásával történhet. Ezen szabályozási forma feltételeiről, módjáról rendelkezni kell, amelynek keretében előírható, hogy az agrárrendtartási törvény kedvezményeihez csak a terméktanács tagja juthat.

• 37)

  A kvóta kiosztásáról a miniszterrel kötött megállapodás alapján a terméktanács gondoskodhat. Ennek feltételeiről szerződésben kell rendelkezni. A kvótához minőségi követelmény is rendelhető. A szerződésben erről, valamint a kvótához jutás feltételeiről rendelkezni kell. Csak a Terméktanácshoz, illetve a szerződéshez tartozó termelőket érinti a beavatkozás, és az ehhez kapcsolódó állami kompenzáció.

Az Alma Terméktanács

• 38)

  Az Alma Terméktanács Alapszabálya szerint az Alma Terméktanács önkéntes társulás, amely határozatlan időre szerveződik és amelynek tevékenysége kiterjed az alma vertikum és az ország egészére. A terméktanács célja és feladata, hogy elősegítse a termékpálya valamennyi résztvevője termelési és piaci magatartásának szabályozását és összehangolását, valamint az államigazgatási szervek hatáskörébe tartozó döntések előkészítésében, véleményezésében részt vegyen, továbbá az agrárrendtartási törvény és a terméktanácsok miniszteri elismerésének rendjéről szóló FM rendelet ^[1] alapján a tevékenységéhez szükséges felhatalmazásokat megszerezze. Az összehangolás az alapszabály szerint annak érdekében fontos, hogy

• • -

    egyrészt megvalósítsák az agrárrendtartási törvényben meghatározott feladatokat,

• • -

    másrészt, hogy a földművelésügyi miniszterrel kötendő szerződést maradéktalanul betarthassák, valamint

• • -

    egységes kereskedelmi stratégiát alakítsanak ki a hazai marketing tevékenység elősegítésére.

• 39)

  Az Alma Terméktanács legfőbb irányító szerve a közgyűlés. A közgyűlést ötévente legalább egyszer össze kell hívni vagy a tagok legalább egyharmada kérheti ezt a cél megjelölésével. A közgyűlésről emlékeztetőt kell készíteni, amelynek tartalmaznia kell a megtárgyalt napirendet, a szavazásra jogosultak nevét, a szavazás eredményét, és a meghozott határozatot.

• 40)

  Az Alma Terméktanács operatív döntéshozó testülete az elnökség, melyet a közgyűlés öt évre választ soraiból. Az elnökség feladatait az alapszabály és a közgyűlési határozatoknak megfelelően látja el, és munkájáért a közgyűlésnek tartozik felelősséggel.

• 41)

  Az 21 tagú elnökségben 10 termelői, 5-5 feldolgozói és forgalmazó és 1 fogyasztói képviselő kapott helyett. Az elnökség tagjai közül öt évre három társelnököt választ, egyet-egyet a termelői, a feldolgozói és a forgalmazói tagozat tagjai közül. Az elnöki tisztséget évenkénti rotációban töltik be a társelnökök. Az elnökség szükség szerint, de évente legalább két alkalommal ülésezik. Az elnökség határozatait konszenzus alapján hozza. Ez a gyakorlatban a vétójog alkalmazását biztosítja, tehát egyetlen elutasító szavazat az elnökség többi tagjainak helyeslő véleményét felborítja. Az elnökség hatásköre többek között a következőkre terjed ki:

• • -

    irányítja az Alma Terméktanács tevékenységét,

• • -

    ellátja a terméktanács képviseletét,

• • -

    dönt a hatáskörébe tartozó, illetve a közgyűlés által hatáskörébe utalt ügyekben (többek között az irányárra vonatkozó javaslattételben),

• • -

    jogszabály-tervezeteket véleményez,

• • -

    a termelés és a piac egyensúlyának biztosítása érdekében intervenciós alap képzéséről, felhasználásáról dönt, információt nyújt, helyzetértékelést, ajánlásokat készít, megállapodásokat készít elő és szerződést köt az agrárpiaci rendtartási törvény keretei között.

Az ATT tevékenysége az állami támogatás mértékének kialakításában

• 42)

  Az állami támogatás mértkének megállapításához használt "minimálár"-ra vonatkozó javaslatot a korábbi években minden esetben megelőzte egy, a terméktanács keretén belül megszervezett tárgyalás, amelynek során a termelői, feldolgozói oldal hangot adhatott véleményének, ütköztethette érdekeit.

• 43)

  A minimálár kialakításakor önköltséghez közeli árat igyekeztek kialakítani. Önköltségi árat mindig csak a következő év elején lehetett a lezárt év költségeiből számítani, ezért inkább kalkulált önköltséggel számoltak. Két adatot próbáltak meg figyelembe venni a minimálár kialakításakor: a várható almatermés nagyságát, amiből 1-2 Ft eltéréssel jól közelíthető volt az önköltség kg-ra vetített nagysága, valamint az almasűrítmény világpiaci árának alakulását, amely a feldolgozók becslésén alapult. A sűrítmény árának 1 kg alapanya-almára vetített nagysága és az egységnyi almamennyiség önköltsége közötti különbségre tettek javaslatot intervenciós támogatásként a minisztériumnál. Ezen számítások a terméktanács valamennyi tagja számára ismertek voltak, sőt az információs lapjukban, a Fruitinfo-ban is publikálásra kerültek.

• 44)

  A miniszter a 1994-től 2000-ig tartó időszakban csak egyszer tért el a terméktanács által tett javaslattól; 2000-ben, amikor a terméktanács 22 Ft/kg minimálárat javasolt, de a miniszter csak 20 Ft/kg-ot hirdetett ki.

• 45)

  2001-ben a támogatási rendszer megváltozása, azaz a közvetlen termelőknek jutatott, az általuk művelt ültetvények nagysága alapján számított támogatási forma már nem igényelte a minisztérium részéről a terméktanács által megvitatott minimálárra vonatkozó javaslatot. Ennek ellenére a terméktanács lefolytatta az előző évek gyakorlatából általánossá lett, minimálárra vonatkozó tárgyalást, amely azonban nem hozott konszenzust az elnökségi tagok körében, így nem született minimálárra vonatkozó döntés. Ugyanakkor, ha konszenzus született volna is, ez akkor sem lett volna az agrárrendtartási törvény rendelkezéseibe ütköző, hiszen az AR törvény erre lehetőséget biztosított, de ez semmilyen kötelező erővel nem bírt volna a miniszter irányába. A terméktanács csak javaslattételi és véleményezési jogkörrel rendelkezik.

• 46)

  Az ATT az 1994. február 24-i megalakulását követően kidolgozott egy tízéves időtartamra szóló koncepciót, s ennek alapján végezték munkájukat 2001-ben is. Az Alma Terméktanács 2001-ben három alkalommal tartott elnökségi ülést. 2001. február 28-án a terméktanács működésének adminisztratív jellegű feladatai voltak napirenden. A hozzászólások között azonban felmerült a 15/2001 (III. 3.) FVM rendelet ^[2] tervezetének megtárgyalása is. Már ekkor jelezte a Wink A. Kft. vezetője, hogy az előző évről kb. 15-20 ezer tonna sűrítmény raktárakban van felhalmozva, a sűrítmény ára pedig továbbra is alacsony.

• 47)

  2001. július 31-i az elnökségi ülés a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumban a helyettes államtitkár részvételével zajlott le, ahol már az ágazatot érintő működésbeli kérdések került szóba:

• • -

    egyrészt az almatermés nagyságát és az ennek alapján bekövetkező piaci zavart elemezték, javaslatokat tettek a piaci zavart elhárító támogatási rendszer véglegesítésére,

• • -

    másrészt az ültetvények megújulásáról,

• • -

    harmadrészt pedig az almasűrítmény Európai Unió piacán való megjelenése nehézségeiről tárgyaltak.

• 48)

  Az FVM termésbecslése közel megegyező volt az Alma Terméktanács becslésével, ugyanakkor már érzékelhető volt, hogy a kb. 360-370 ezer tonna éves termésből legfeljebb 100 ezer tonna kerül majd étkezési piacra, a fennmaradó mennyiség pedig ipari feldolgozásra fog maradni. A termés feldolgozásának rendkívül rossz eloszlása mellett felvásárlási problémaként fogalmazták meg az elnökségi ülés tagja, hogy az ország nyugati és középső részén gyenge termésmennyiség van kilátásba. Ebből kifolyólag a dunántúli és a közép-magyarországi feldolgozóknak a keleti megyékbe kell majd jönniük alapanyagért. Az elnökségi ülés tagjai javaslatot is tettek a támogatás formájára és mértékére. Közvetlenül a termelőt támogató struktúra kialakítását javasolták, ugyanakkor kérték, hogy ne csak az ipari, hanem az étkezési almára is járjon kiegészítés. Ennek alapja az volt, hogy egyes gazdák az előző évben miniszteri ígéret lapján betárolt étkezési almát 2001. elején csak 10-30 Ft/kg veszteséggel tudták értékesíteni.

• 49)

  A támogatás mértékére különböző javaslatok érkeztek: a feldolgozók a 13 Ft/kg-os vállalt alapár mellett 2 Ft/kg intervenciós támogatást kapjanak, ami a termelőknek 15 Ft/kg vételárat jelent, és ezt fejelje meg a költségvetés további 7 Ft/kg támogatással. Más vélemény szerint, mivel ekkor még a sűrítmény világpiaci árai nem voltak előre láthatók, 11 Ft/kg-os alapár ajánlott. A feldolgozói és a termelői oldal között nem született kompromisszum, tehát nem alakult ki olyan ár, amelyet minimáláráként ajánlhattak volna a minisztériumnak. A minisztérium felé tett javaslatuk mindössze annyi volt, hogy kvóta meghatározása nélkül 9 Ft/ kg termelői támogatás kerüljön megállapításra.

• 50)

  Felvetésre került, hogy az Európai Unió részéről a magyar almasűrítménnyel szemben alkalmazott kedvezőtlen - beviteli vám és kvóta - intézkedése a 2001-es termés feldolgozását illetően a feldolgozók piaci kilátásait szűkítette. Kína készleteiből 730 USD/tonna áron ajánlott fel sűrítményt az USA-nak, a lengyelek 1500 DEM/tonna ajánlattal vannak jelen a német piacon. A magyar sűrítményt sújtó vám figyelembevételével a magyar áru 1220 DEM/tonna áron kínálható. Mindezek mellett még mindig jelentős készletek szunnyadnak raktárakban az előző évi termésből. Ekkor még a feldolgozók csak annyit tudnak, hogy Lengyelországban az ipari alma árának 0,1 DEM/kg (azaz 100 DEM/tonna) várható.

• 51)

  Az almaültetvények megújításához a termelők támogatásokat vehetnek igénybe, amelyhez pályázatot kell benyújtaniuk. Kb. 120-130 milliárd Ft áll rendelkezésre az ültetvények korszerűsítéséhez, a benyújtott pályázatoknál azonban nagy a szóródás: 95-660 ezer Ft/hektáros költségkeretet is megjelöltek a gazdák.

• 52)

  A 2001. szeptember 12-i elnökségi ülésen kizárólag a készülő almatermesztési támogatási rendelet véleményezése volt a téma. A résztvevők kritizálják a diszkriminatív javaslatot, nem a minőségi, hanem a mennyiségi almatermesztés támogatását látják a készülő rendeletben. Szociális jellegű, jövedelempótló, és nem a piaci zavart rendező támogatásnak érzik a jogszabály-tervezetet, továbbá féltik az Alma Terméktanács jövőbeli fennmaradását. A jogszabály tervezetét illetően a minisztérium nem egyeztetett az Alma Terméktanáccsal, és a terméktanács sem tett ilyen jellegű javaslatot a támogatás formájára.

• 53)

  A korábbi években a terméktanács inkább előkészítő, véleményező szerepet játszott az adott évi rendeletalkotási folyamatban. 2001 közepén, május-júniusban jelezte a szakminisztérium felé, hogy milyen problémák várhatók az ágazatban. Ennek megfelelően megfogalmazta az általa jónak tartott problémamegoldó módszert, eszközt, majd a minisztérium apparátusa elkészítette a rendelet tervezetét. A terméktanács ezt a rendelettervezetet formai jellegű véleményezésre megkapta, s ez volt egyben az első alkalom is, hogy találkozott a minisztérium problémamegoldó elképzelésével. A rendelet megalkotásában kizárólag a minisztérium döntött, érdemi beleszólása a Terméktanácsnak nem volt.

• 54)

  Az Alma Terméktanács 2001. július 31-én megrendezésre került elnökségi ülésen merült föl először az adott évi termésű alma értékesítése utáni támogatása. A terméktanács az elnökségen belüli konszenzus hiányában nem minimálárat, hanem 9 Ft/kg elsődlegesen értékesített alma utáni támogatást javasolt, amelynek pénzügyi kihatása összesen 4 milliárd Ft lett volna. A terméktanács továbbá azt kérte, hogy ez a támogatás termelői típusú legyen, azaz közvetlenül a termelők kapják meg. Ez az elképzelés már az elnökségi tárgyalás során kialakult a terméktanács elnökségi képviselőiben, hiszen a feldolgozóknak szinte mindig meg kellett hitelezniük a támogatás összegét, és ezt gyakran csak banki hitelek felvételével tudták megtenni.

• 55)

  A terméktanács 2001. augusztus 2-án kelt levelében megismételte a piaci zavar kezelésére tett javaslatait és kérte annak rendeletben való megjelentetését. Javaslataik a következők voltak:

• • -

    a támogatás alapja a termelőtől felvásárolt alma legyen,

• • -

    a döntő tényező az értékesítés ténye és ne a felhasználás célja legyen,

• • -

    a támogatás előminősítése után az Agrárintervenciós Központ igazolása alapján közvetlenül a termelő felé történjen a kifizetés,

• • -

    a hűtőházi saját termelésű alma is lehessen a támogatás igénylésének alapja,

• • -

    a támogatás mértéke 9 Ft/kg legyen.

A vizsgált események

A 2001. évi árak alakulása

• 56)

  A Wink A. Kft. 2001. július 18-án az Alma Terméktanács részére küldött levelében részletesen elemezte a 2001. évi felvásárlási szezon kilátásait és árakra vonatkozó javaslatokat is megfogalmazott a dokumentumban. Az év közepén aktuális helyzet szerint a magyar feldolgozóknak jelentős Európai Unióban történő beviteli hátránya volt a lengyel és macedón üzemekkel szemben, hiszen míg az utóbbi üzemek vámmentesen szállíthattak, addig a magyar sűrítményt mennyiségi kvóta és vámteher egyaránt terhelte. A Wink A. Kft. továbbá elemezte az európai piacokon érvényes sűrítményárakat, valamint annak az alapanyag ipari alma egy egységére való visszaszámolását. Ezek szerint a levél megírásának időpontjában a vállalkozás úgy érzékelte, hogy a 2001. évi szezonban érvényes európai sűrítmény árak 13-15 Ft/kg induló ipari alma felvásárlási árat indokolnak Magyarországon. Ez az ár állami támogatás nélkül, kompenzációs felárral vagy ÁFÁ-val együtt értendő.

• 57)

  Az Alma Terméktanács 2000. július 31-i ülésén az illetékes minisztérium termelői támogatásának témája kapcsán megvitatták a kívánatos almaárat a tagok, de közöttük nem született egyetértés. A jegyzőkönyv alapján még az sem mondható, hogy a felvásárlói oldalnak egységes ajánlata lett volna (13-11 Ft). A minisztérium felé tett javaslatuk mindössze annyi volt, hogy kvóta meghatározása nélkül 9 Ft/kg termelői támogatás kerüljön megállapításra.

• 58)

  Az tény viszont, hogy az ATT keretet adott ahhoz - követve az elmúlt évek gyakorlatát -, hogy megismerhessék egymás kívánatosnak tartott felvásárlási árait. A július 31-i ülésen az EKO, a Wink, az ELMA és a Zalaobst képviselői voltak jelen. A feldolgozók részéről - a jegyzőkönyv tanúsága szerint - a Wink Kft. és az ELMA nyilatkozott az ülésen jövőbeni árait illetően. A Wink Kft. a világpiaci körülmények alapján általa reálisnak tartott árakat a fenti tanácskozást megelőzőleg, levélben küldte meg az ATT-nak.

• 59)

  A betakarítási munkálatok 2001. augusztus közepén kezdődtek el és a feldolgozó üzemek többsége november közepén be is fejezte a feldolgozást. Az ármozgásokat az alábbi táblázatban foglalja össze.

• 60)

  Más kelet-magyarországi felvásárlók árai 14-10 (3 cégnél), 15-13,6, 16-11, 13-11 Ft között mozogtak a szezon folyamán. A Zalaobst Zalában 18-15 Ft között vásárolt, a keleti almáért 23-20,4 Ft-ot adott. Szobon 15-13 Ft., a Siónál 22,4 Ft. volt az alma, a Rauchnál széles skálán mozgott (20-7 Ft.).

• 61)

  A feldolgozók a felvásárlási ár csökkentését a következőkkel indokolták:

• • -

    az almasűrítmény világpiaci ára nyomott maradt (FM szerint 1999-ben 937 USD/tonna, 2000-ben 744, 2001. első felében 531 USD),

• • -

    világossá vált, hogy az alma cukortartalma alatta marad a korábbi évnek (tehát ugyanannyi sűrítményhez több alma szükséges),

• • -

    szeptemberben rossz idő volt, október-november közepéig nagy volt a kínálat,

• • -

    a sűrítményre a korábbi évtől eltérően nem kaptak exporttámogatást (a léalmából 95%-ban sűrítmény készül, melynek 90%-a exportra kerül),

• • -

    a forint erősödése,

• • -

    egyes feldolgozók a nagyok árainak követését is megemlítették.

• 62)

  A felvásárlási árak az idényben vállalkozástól függően, de mindenképpen többször változtak (tehát nem arról volt szó, hogy miután megismerhették egymás kívánatos árait, ezek az árak érvényesültek volna a kampány végéig).

Az irányárak alakítása a korábbi években

• 63)

  A vizsgálat során feltárt, az előbbiekben ismertetett tények azt mutatják, hogy az ATT az elmúlt években több esetben is irányárra tett javaslatot az illetékes minisztérium irányában - azzal a céllal, hogy elősegítse az állami támogatás mértékének meghatározását.

II.

Jogi értékelés

A Tpvt. hatálya

• 64)

  A Tpvt. ágazatsemleges törvény, minden gazdasági szektorban, így az agrárágazatban is irányadó - kivéve, ha törvény eltérően rendelkezik. Az agrárpiaci rendtartásról szóló 1993. évi VI. tv. (Art.) nem emeli ki az agrárszektort a versenytörvény hatálya alól, csupán egy konkrét rendelkezést tartalmaz annak 16. §-a:

  "Ha a 13. §-ban meghatározott irányár meghirdetése, továbbá a 13. § (2) bekezdése alapján megvalósuló mennyiségi szabályozás a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló törvény 11. §-ában foglalt tilalomba ütközik, akkor az agrárpiaci rendtartás keretén belül a miniszter biztosítja, hogy az irányár, valamint a mennyiségi korlátozás révén megvalósuló gazdasági előnyök haladják meg a versenyt korlátozó magatartásból adódó hátrányokat. Ennek alapján az így alkalmazott irányár és mennyiségi korlátozás mentesül a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló törvény 11. §-ában foglalt tilalom alól."

• 65)

  E rendelkezés közvetve megerősíti, hogy az agrárágazatra kiterjed a versenytörvény hatálya, amennyiben meghatározott megállapodásokra annak tilalma alól egyfajta "automatikus mentességet" ad. Az Art. 16. §-a ugyanakkor ellentmondásos megfogalmazású jogi rendelkezés is. Irányár meghirdetése, kvóta alkalmazása ugyanis eleve nem ütközhet a Tpvt. 11.§-ba, mivel ezek az illetékes miniszter cselekedetei: olyan állami aktusról van szó, amelyre nem terjed ki a Tpvt. tárgyi hatálya. A jogalkotó vélhető szándékát kereső törvényértelmezéssel úgy célszerű értelmezni az Art. 16. §-t, hogy a miniszteri rendelet meghozatala előtt sorra kerülő terméktanácsi tanácskozás során tett javaslat/döntés, illetve az ehhez kötődő vállalkozók közötti megállapodás vagy összehangolt magatartás "mentesül" a Tpvt. tilalma alól.

• 66)

  66) Az Art. 16. § ilyen értelmezése is csak korlátozott felmentést ad a Tpvt. tilalma alól: ha nem irányárhoz vagy kvótához kötődik a magatartás, akkor a 16. § speciális szabálya nem él. Ennek okán különösen fontos e fogalmak Art-beli definícióját szem előtt tartani - amit a köznapi nyelvben "irányárnak", referencia árnak" stb. neveznek, azt nem biztos, hogy az Art. értelmező rendelkezései is annak tekintik.
  Garantált ár: jogszabályban megállapított minimum ár, amelyhez a miniszter kvótát rendel és felvásárlási kötelezettséget vállal. (csak 5 terméknél kötelező, 3-nál lehetséges eszköz)
  Irányár: az az ár, amely a várható piaci viszonyok függvényében azt a centrumot jelöli meg, amely az áringadozások középpontját képezi. Tipikusan kötődik a minimum és maximum intervenciós árhoz. A 12. § (2) bekezdéséből az tűnik ki, hogy az irányárat a miniszter rendeletben teszi közzé.
  Kvóta: piaci zavar megelőzése érdekében miniszter által megállapított árumennyiség.

• 67)

  Jelen ügy szempontjából rögzíteni szükséges, hogy az alma vertikumban nem található a vizsgált időszakban - az Art. szerinti értelemben véve - sem irányár, sem kvóta.

• 68)

  Az ATT nyilatkozata szerint az ATT konszenzusos alapon "minimál árra" tett javaslatot az elmúlt évek során, az FVM a minimál árhoz rendelte hozzá az intervenciós támogatás mértékét. A 2001. júliusi ATT elnökségi ülés jegyzőkönyvében is minimál ár szerepel. Az ATT nyilatkozata szerint tisztában voltak azzal, hogy ez a minimál ár nem "az a" minimum ár: "az alma nem tartozik sem a vételára, sem a minimál áras termékek közé. A terméktanács hiába tett volna javaslatot, az előző években is csak azért élt a rendszer, mert központi volt a támogatás."

A versenykorlátozó megállapodás, döntés

• 69)

  A Tpvt. 11. § (1) bekezdése szerint tilos a vállalkozások közötti megállapodás és összehangolt magatartás, valamint a vállalkozások társadalmi szervezetének, a köztestületnek, az egyesülésnek és más hasonló szervezetnek a döntése, amely a gazdasági verseny megakadályozását, korlátozását vagy torzítását célozza, vagy ilyen hatást fejthet, illetve fejt ki.

• 70)

  A léalma felvásárlással foglalkozó szerveztek, a léalma termelői egyaránt vállalkozásnak tekinthetők, mivel gazdasági tevékenységet (termesztés, értékesítés, feldolgozás) végeznek. A szektor képviselőit képviselő Alma Terméktanács a Tpvt. 11. § (1) bekezdése alá esik, mint vállalkozások egyesülése. Versenykorlátozó döntései, ajánlásai tiltottak.

• 71)

  Az ATT vállalkozók társulásaként való kategorizálása kapcsán közömbös az, hogy a kormány által elismert szervezet, közfeladatot is ellát és hogy nem nyereségorientált, valamint hogy üléseire gyakran a minisztériumban, minisztériumi tisztviselők részvételével kerül sor.

• 72)

  A terméktanácsok döntései akkor nem esnek a 11. § tilalma alá, ha teljesen hiányzik a döntés meghozatalához egyébként szükséges autonómia. Nem lehet szó valódi, vállalkozói-gazdasági indíttatású megállapodásról, döntésről, ha az adott magatartást az állam jogszabályban vagy egyéb bizonyított formában előírta, megkövetelte, elkerülhetetlenné tette. Így pl. az Art. 12. § (1) előírja, hogy az irányár meghirdetése előtt ki kell kérni a terméktanács javaslatát - ha tehát a terméktanács keretén belül a résztvevők megállapodnak a számukra megfelelő irányárról, akkor ezt nem lehetséges a Tpvt. 11. § alapján megtiltani (vagy azért, mert törvény másként rendelkezik, vagy mert nincs szuverén vállalkozói akarat). Jelen esetben azonban nem az Art. szerinti irányár elfogadásáról volt szó.

• 73)

  A 2001-es ártárgyalásoknál az új támogatási rendszer logikája miatt nem mondható, hogy a terméktanácson belüli egyeztetés nélkülözhetetlen lett volna: annak ellenére, hogy nem fogadtak el "irányárat", támogatást e nélkül is kaptak a termesztők. Az FVM Agrárrendtartási Hivatalának előterjesztése szerint a Kormány úgy döntött, hogy az almatermelőket "jövedelempótló támogatásban részesíti".

• 74)

  Az 1993-2000-es időszakban kérdéses lehet, hogy mennyiben beszélhetünk "nélkülözhetetlenségről". A korábbi években az állami támogatás csak bizonyos árszint alatt/fölött járt, így az gyakorlatilag a piacon az állam - és az ATT által is - "jónak" tartott ár kialakulását eredményezte. De mindezt közvetett módon érte el, e rendeletek nem írtak elő közvetlenül irányárat, hanem csak az alma kg/Ft mértékű támogatás mértékét rögzítették.

• 75)

  A szokás azonban éveken át az volt, hogy a miniszter a támogatás mértékét annak alapján határozta meg, hogy az ATT milyen árat javasolt - az évek alatt e javaslatot a miniszter egy kivételtől eltekintve mindig meg is szívlelte. Az ATT tájékoztatása szerint a terméktanács május végén jelezte a minisztérium felé a várható problémákat, javaslatot is előterjesztettek a megoldására (technika, Ft összegek), ezután az FVM elkészítette a rendelet tervezetét, amelyet konzultációra megküldött. Érdemi beleszólása a rendeletbe az ATT-nek ebben a fázisban már nem volt, véleményezésük formai volt. A minimál ár kialakítása úgy történt, hogy a termelők kalkulált (várható) önköltsége és a sűrítmény ára közötti összegre tettek javaslatot.

• 76)

  Arra utaló bizonyítékot azonban nem talált a Versenytanács, hogy az ATT-nek ez az Art-ből levezethető módon kötelező, szükségszerű feladata lett volna. Az állam oldaláról nézve, valóban ésszerű tudni, hogy mi az az ár, amit a vertikum szereplői egyaránt jónak tartanak - de ettől még az ATT-n belüli áregyeztetés nem kerüli ki a Tpvt. 11. § tilalmát. A minisztériumi "bíztatás" legfeljebb bírságmérséklő tényezőként értékelendő.

• 77)

  Összességében megállapítható, hogy az Art. rendelkezései nem zárják ki a Tpvt. alkalmazását a z ATT keretén belüli áregyeztetésre és információ cserére, illetve az ATT döntéseire.

• 78)

  A terméktanácsok keretében megvalósuló versenyellenes magatartások összetett megközelítést igényelnek. Gyakran nehéz különbséget tenni aközött, hogy a jogsértést a terméktanács egyedül, a tagvállalkozások (vagy azok némelyike), vagy esetleg a terméktanács és a tagok közösen valósították meg. Így meglehet, hogy terméktanács ülés - vagy annak előkészítése - kínálja az alkalmat, a keretet egyes vállalkozások versenyellenes praktikáinak. A terméktanács vezetőségének ülésén résztvevő vállalkozásokat jogsértésért akkor is felelősségre lehet vonni, ha az ülés eredményeként nem születik terméktanácsi határozat, ajánlás vagy más, döntésnek értelmezhető megnyilvánulás.

• 79)

  Egy elnökségi tag vállalkozás-vezető azzal nem mentheti ki magát, hogy magánszemélyként, társadalmi munkában látja el feladatát. Ezt pl. az Alma Terméktanács sem gondolja így: "gyakorlatilag magánszemélyként van ugyan jelen, de valamelyik vállalkozás képviseletét is ellátja. A szavazásnál a cég érdekeit képviseli." Ezt támasztja alá az elnökség összetétele is: abban feldolgozói oldalról a jelentősebb cégek vezetői vesznek részt.

• 80)

  A Tpvt. 11. §-ba ütköző összehangolt magatartásról van például szó akkor, ha az ülésen egy vállalkozás a többiek előtt kinyilvánítja a közeljövőben követni kívánt, verseny szempontból releváns üzletpolitikáját. Hasonlóan kell azt is értékelni, ha valaki az ülés előkészítő levelezés során tesz ilyen, pl. árpolitikára vonatkozó nyilatkozatot, amelyet a terméktanács igazgatóságának tagjai még az ülés előtt kézhez kapnak. Ilyenkor, kifejezett elzárkózás bizonyítottsága hiányában (pl. erre utaló válaszlevél vagy az ülésről készült jegyzőkönyvi bejegyzés) mindazon vállalkozások részesei - jóllehet különböző mértékben - a versenyellenes összejátszásnak, akik részt vesznek az ülésen, illetve akiknek tudomására jutott versenytársuk bejelentése. Jogsértés megállapítása mellett bírsággal szankcionálni azonban csak azt a vállalkozást indokolt, aki tevékenyen részt vett az összejátszásban - oly módon, hogy maga kinyilvánította szándékolt jövőbeni magatartását vagy mások ilyen irányú bejelentéseihez csatlakozott.

• 81)

  A Versenytanács végezetül utalni kíván az egyik jelentős gyümölcsfeldolgozó igazgatójának nyilatkozatára: "Ezen a fórumon a léalma védőárának kialakítása volt mindig a téma, annak a gentleman agreement-nek a létrehozása, amely a termelők alapvető érdekét szolgálta az elmúlt években".

A megállapodás versenykorlátozó jellege

A 2001. év történései

• 82)

  A 2001-es évben a Wink Kft. az ATT igazgatósági tagjainak levélben előzetesen bejelentette, majd a júliusi ülésen szóban is kinyilvánította, hogy mekkora induló felvásárlási árat tart a maga részéről reálisnak. Mivel a legnagyobb felvásárlóról van szó, e magatartása nagyban hozzájárult a jövőbeni árverseny korlátozásához. Megjegyzendő, hogy az ATT igazgatóságának ülésén más vállalkozások is kinyilvánították az általuk követni kívánt árat, így ezek is tevékeny részesei voltak az összejátszásnak.

• 83)

  Azok a felvásárlók, akik nem vettek részt az elnökségi ülésen, de tagjai az ATT-nek, elképzelhető, hogy tudomást szereztek az ülésen történtekről, de ez nem bizonyított - és a dolgok rendjéből adódóan életszerűen nem is várható el tőlük, hogy valamilyen formában kinyilvánítsák az igazgatósági ülésen tárgyaltakkal szembeni ellenvetéseiket.

• 84)

  Igaz, hogy ezek a "közkincsé tett" információk árakra vonatkoztak, de azt mégsem lehet állítani, hogy az ülésen jelenlevő tagok között árkartell jött volna létre. Eltérő költségviszonyaik és piaci helyzetük alapján ugyanis nem tudtak egyezségre jutni egy mindenki számára elfogadható árban. Ilyen "irányár" nemcsak a termelők-feldolgozók, hanem a feldolgozók egymás közötti viszonylatában sem került kialakításra.

• 85)

  Ettől függetlenül, elméletileg versenykorlátozásra alkalmas lehetne a jövőben alkalmazni kívánt árak versenytársak előtti felfedése. Olyan információt hoztak versenytársaik tudomására, amelyek alapján azok nagyobb biztonsággal tervezhették meg ár- és üzletpolitikájukat. Ezen információt a kampány beindulása előtt ennyi idővel más forrásból nem tudhattak volna meg, így alkalmas lehet a versenyből adódó kockázatok mérséklésére, más szóval a versenyfolyamat korlátozására. A Versenytanács előzetes álláspontjában ezért információkartell kapcsán emelt kifogásokat.

• 86)

  A Versenytanács azonban végül arra a következtetésre jutott, hogy jelen piaci körülmények között az információcsere nem volt versenykorlátozó jellegű. A léalma felvásárlási ára ugyanis transzparens, az árak akár napról napra a versenyviszonyokhoz igazíthatók. Ily módon igaz, hogy a versenytársak tudták előre, hogy a piacvezető vállalkozás milyen árakkal fog indulni, de ugyanezt az információt a szezon kezdetén teljesen jogszerűen is megszerezhették volna. További fontos tényező, hogy a felvásárlást hagyományosan az árait előre bejelentő Wink Kft. kezdi, a többiek néhány nap vagy akár hét késéssel indítanak. Nem volt gazdasági jelentősége annak, hogy a piacvezető cég árait két héttel vagy két hónappal előbb tudják meg.

A korábbi évek eseményei

• 87)

  A vizsgálat során feltárt tények azt mutatják, hogy az ATT az elmúlt években több esetben is irányárra tett javaslatot az illetékes minisztérium irányában - azzal a céllal, hogy elősegítse az állami támogatás mértékének meghatározását. Mivel - mint azt a 2001-es év eseményei is mutatják - ez az irányár javaslat nem volt feltétlenül szükséges az állami intézkedés meghozatalához, az Art. és a minisztérium sem írt elő erre vonatkozó kötelezettséget, érdemben vizsgálni lehet a Tpvt. 11. §-ának megsértését.

• 88)

  A Versenytanács álláspontja szerint az ATT azon döntései, amelyekkel évről-évre meghatározta a támogatás alapjául szolgáló irányárat, a Tpvt. 11. §-ába ütközik. E megítélésen nem változtat az, hogy

• • -

    a minisztériumnak kezdeményező vagy támogató szerepe volt,

• • -

    a döntéshez szükségszerűen az egész vertikum egyezsége volt szükséges (termelők-feldolgozók-kereskedők).

• 89)

  Az ATT ezen döntései lényegében az egész piacra vonatkozó árkartellt eredményezett - magának a döntés meghozatalához szükséges volt a felvásárlók ezirányú megállapodása. Tekintettel arra, hogy az ülések az ágazat több, ellenérdekű szereplőit tömörítette és hogy kifejezett döntésről is szó volt, az ATT felelőssége a Tpvt. 11. § szerint fennáll.

• 90)

  Az árkartell annak ellenére megállapíthatónak tűnik, hogy a kinyilvánított ár nem fix, hanem irányár volt: attól mind lefelé, mind felfelé el lehetett térni. A lefelé történő eltérésre - jóllehet erre egy-két vállalkozás esetében sor került - felvásárlói oldalról azért nem lehetett ésszerűen számítani, mert ily módon elestek volna az állami támogatástól.

Összegzés

• 91)

  Mindezek alapján a Versenytanács arra az előzetes álláspontra jutott, hogy

• • -

    2001-ben az ATT ülésén részt vevő, illetve az elnökségben résztvevő, felvásárlással foglalkozó vállalkozások között versenykorlátozó információcsere zajlott, ami sérti a Tpvt. 11. §-t

• • -

    az 1999 és 2000-ben kialakított ATT irányárak, mint vállalkozások társulásának döntése sértik a Tpvt. 11. §-t. A korábbi évek gyakorlatát a feltételezett jogsértések elévültsége miatt nem lehet a Tpvt. alapján minősíteni.

III.

Egyéb kérdések

• 92)

  A Versenytanács a Tpvt. 77. § (1) d) pontja szerint állapította meg a terméktanács magatartásának törvénybe ütközését.

• 93)

  A Versenytanács az eset összes körülményeire tekintettel bírságot nem tartotta szükségesnek kiszabni. A jogsértő magatartásban ugyanis meghatározó szerepe volt az államnak (a minisztériumnak), másrészt a felek által nem titkolt, "nyilvános" jogsértéssel szemben a Gazdasági Versenyhivatal eddig nem emelt kifogásokat, végezetül a bírság nagy valószínűséggel ellehetetlenítené az Alma Terméktanács működését.

• 94)

  A határozat elleni jogorvoslatot a Tpvt. 83. §-a biztosítja.

Budapest, 2002. november 21.

Jegyzetek

• 

  A terméktanácsok miniszteri elismerésének rendjéről szóló 11/1993. évi (III. 24.) FM rendelet

• 

  FVM rendelet az agrárgazdasági célok 2001. évi költségvetési támogatásáról