Gazdasági Versenyhivatal

Vj-161/2002/15

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a Hírpressz Kiadói Korlátolt Felelősségű Társaság (Budapest) eljárás alá vont vállalkozás ellen fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalma miatt indított eljárás során tartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

határozatot

A Versenytanács megállapítja, hogy az eljárás alá vont vállalkozás a "már több, mint 10.000 példány jut el olvasóink kezébe", a "legolcsóbb olvasható apróhirdetési újság" és a "legolcsóbb országos hirdetési napilap" kijelentések 2002-2003. évi használatával a fogyasztók megtévesztésére alkalmas magatartást tanúsított.

E határozat ellen az eljárás alá vont vállalkozás a határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtható, de a Fővárosi Bírósághoz címzett felülvizsgálat iránti keresettel élhet.

Indoklás

I.

A Versenytanács az ügyfél előadása, a csatolt írásbeli bizonyítékok, valamint a 2000. évi CXXXVIII. törvénnyel módosított 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 71. § (1) bekezdése nyomán készült vizsgálati jelentés alapján a következő tényállást állapította meg:

Az újságkiadási piacon belül elkülönült piacot alkotnak azok a lapok, amelyeknek tartalmát főképpen hirdetések töltik ki. A megrendelők hirdetéseiket ellenérték fejében, vagy díjmentesen helyezhetik el az országos, a regionális, vagy a helyi lapokban, amelyekhez az olvasók ellenérték fejében, vagy ingyenesen juthatnak.
A hirdetések közzétételével foglalkozó lapok a hirdetések feladói szerint is csoportosíthatók, amelynek megfelelően a tartalmat jellemzően cégek vagy magánszemélyek hirdetései teszik ki. Az utóbbi apróhirdetés néven terjedt el a köztudatban, miután a magánszemélyek szokásosan apróbetűs hely, és így költségtakarékos hirdetési formátumokkal keresnek ügyleti partnert.
A felsorolás teljességének igénye nélkül az említett szempontok szerint minősíthetők egy-egy csoport tagjaként a piacon ismert lapok:

• -

  Országos hirdetési lap - Újpressz Grátisz, Újpressz, Mai Hirdetés,

• -

  Regionális, helyi hirdetési lap - Magyar Bazár, Budapesti Piac, Expressz, Újpressz,

• -

  A hirdetésfelvétel díjköteles: Magyar Bazár, Budapesti Piac, Expressz, Újpressz,

• -

  A hirdetésfelvétel díjmentes: Országos Apróhirdetés, Mai Hirdetés,

• -

  Ingyenesen hozzáférhető: Újpressz Grátisz,

• -

  A 2002. negyedik negyedévi áron számítva kapható: Mai Hirdetés 158.- Ft, Magyar Bazár 150.- Ft, Országos Apróhirdetés 137.- Ft, Expressz 85.- Ft, Újpressz 82.- Ft.

• -

  Apróhirdetési újság: Magyar Bazár, Országos Apróhirdetés, Újpressz Grátisz, Újpressz.

A hirdetéssel (apróhirdetésekkel) foglalkozó lappiacon a verseny erős, három nagy társaság uralja:
az Expressz Rt. (az Expressz és a Mai Hirdetés kiadója),
az Újpressz Rt. (az Újpressz kiadója),
a Mobil Expo Kft. (a Magyar Bazár kiadója).

A 2002. szeptember 12-én alapított és 2002. november 4-én bejegyzett eljárás alá vont vállalkozás (a továbbiakban: Kft.) Hírpressz című időszaki hirdetési lapját 2002. szeptember 27-én kelt és jogerőre emelkedett határozatával vette nyilvántartásba a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma.
A 2002. októberi piacralépés a piaci helykeresés jegyében zajlott, amit jelez, hogy a 2002. október 25-i 3. lapszám Budapesti-Pest megyei hirdetési újságként jelölte a lapot, míg a 2003. január 10-i 28. szám már országos hirdetési újságként. Ezen az időtartamon belül a lap apróhirdetési újságnak is feltüntette magát (2002. október 28-29. 4. szám).

A megrendelők az újságba hirdetéseiket díjfizetés ellenében adhatják fel, a lap ára 57.- Ft és tartalmát jellemzően apróhirdetések töltik ki.

A Kft. a Lapker Rt. bevonásával teríti országosan az újságot, amit kiegészít, hogy 2002. október 18-ától 2003. december 31-ig szólóan hat megyeszékhelyi központra vonatkozó szerződéssel biztosítja az értékesítésből visszamaradó példányok (remittenda) ingyenes szétosztását egy másik vállalkozás bevonása útján.

2002. októberében a Kft. tízezer példányt rendelt meg a nyomdától egy-egy megjelenésre, ami alól kivétel a 2002. október 21-i megjelenésre adott 2002. október 15-i megrendelés, mert ekkor a megrendelt példányszám 13.500.- Ft volt. A Kft. 2002. október 28-án pedig 11 ezer darabos példánnyal biztosította a 2002. október 30-i megjelenést.
A 2002. október 25-re vonatkozó nyomdai megrendelés ugyancsak tízezer példányos volt 2002. október 22-én.
A megrendelési példányszám azért fontos, mert 2002. október 25-én - egy ízben - a Kft. a lapnév alatt feltűnő módon közölte, hogy "már több, mint 10.000 példány jut el olvasóink kezébe!"

A Kft. a 2002. október 28-29-i 4. számban a korábbi kijelentéséhez hasonlóan módon az összevont lapszám fejrészéhez tartozóan azt közölte, hogy "a legolcsóbb, olvasható apróhirdetési újság".

A Kft. legutóbbi állítása a 2002. november 4-i 6. számtól 19 alkalommal, 2003. január 6-ig folyamatosan annak a közlése volt, hogy "a legolcsóbb országos hirdetési napilap".

II.

A Gazdasági Versenyhivatal figyelemmel a Tpvt. 69. § (1) bekezdésére, a Tpvt. 70. § (1) bekezdése szerint azért indított eljárást a Kft. ellen, mert vélelmezte, hogy a Versenytanács által aláhúzással jelölt kijelentések a fogyasztók megtévesztésére alkalmasak.

A készült vizsgálati jelentés a jogsértés megállapítását indítványozta. Valótlannak tartotta, hogy "több, mint 10.000 példány jut el a olvasók kezébe", mert érvelése szerint a hirdetés nem arra vonatkozott, hogy a lapnak több, mint 10.000 olvasója van. Az olvasókhoz való lapeljutás állított tényét nem igazolta a remittenda szétosztás sem, mert az ingyenes volt.
Valótlannak tartotta a "legolcsóbb olvasható apróhirdetési újság" kijelentést is, hiszen például az "Újpressz Grátisz", mint apróhirdetési újság ingyenes, amelyhez képest az 57.- Ft-os ár magasabb a szűkebb értelemben vett piacon.
A "legolcsóbb országos hirdetési napilap" közlést is jogsértőnek tartotta a vizsgálat, mert a tágabb értelemben vett hirdetési lapok között látszatra valóban a Kft. Hírpressz lapja a legolcsóbb az 57.- Ft-os árával, de a kijelentés valós tartalma mégis megtévesztő, mert elfedi azt a tényt, hogy az alacsonyabb árért a versenytársakénál kevesebb hirdetési tartalmat szolgáltat a Kft.
Példájául szolgált a 2003. január 10-i Hírpressz, amely 2372 apróhirdetést tartalmazott, a fogyasztó 1.- Ft-ért 42 hirdetést kapott.
Ezzel szemben hasonló módszerrel számítva a versenytársi Újpressznél 84, az Expressznél 73 hirdetés volt az eredmény.

III.

A Kft. a jogsértést elismerte, illetve a Versenytanács előzetes tájékoztatása ellenére az 1997. évi LVIII. Törvény (Grtv.) 17. § (3) bekezdésének megfelelően nem kívánta bizonyítani, hogy a 2002. november 4-től 2003. január 6-ig terjedő időszakban tett piaci kijelentései ténybelileg megalapozottak voltak.
Kérte figyelembe venni, hogy kifogásolt közlései néhányszor jelentek meg, azokat következetesen nem ismételte, s a sérelmezett magatartással 2003. január 6-ával fel is hagyott.

IV.

A Versenytanács osztotta a vizsgálói álláspontot, s mindhárom állítás vonatkozásában úgy találta, hogy azok alkalmasak a Grtv. 7. §-ba, valamint a Grtv. 15. § (2) bekezdésén keresztül is hatályosulóan a Tpvt. 8. § (2) bekezdés a) pontjába ütköző magatartás megállapítására egyrészt, mint valótlan tény, másrészt, mint valós tény megtévesztésre alkalmas módon való állítása.
A reklámállítások a fogyasztók két körét (olvasók és hirdetők) különbözőképpen érinthették tisztességtelenül fogyasztói döntésük meghozatalában: a "már több, mint 10.000 példány ..." állítás az olvasók lapvásárlási döntését lényegesen nem befolyásolta, mert hirdetéskeresési szempontjukból a vásárolt lap példányszáma nem fontos. A hirdetők érdeksérelme kifejezett, mert a kijelentés arra indíthatta őket, hogy hirdetéseiket a lapban helyezzék el, abban a hiszemben, hogy több, mint 10.000 példányos megjelenése folytán legalább 10.000 olvasóhoz el is juthat. Ez az állítás azonban a közlés napján valótlannak minősült, mert a nyomtatott példányszám 2000. október 25-én éppen 10.000 volt, nem haladta meg az ígért több, mint tízezres példányszámot.

A Tpvt. 9. §-ában foglalt értelmezési szabály szem előtt tartásával - miszerint a használt kifejezéseknek a mindennapi életben elfogadott általános jelentése az irányadó annak a megállapításánál, hogy a tájékoztatás a fogyasztók megtévesztésére alkalmas-e - ez az állítás valóssá sem volt tehető a remittenda ingyenes szétosztására való hivatkozással, annál inkább sem, mert a remittenda a korábbi terjesztésből visszamaradt többé-kevésbé elavult hirdetések eljuttatását jelenti a fogyasztóhoz, s így nem azonos megítélésű és nem összevonható az időszerű, ellenértékkel árusított lapok terjesztésével.

A lap olcsóságára vonatkozó felsőfokú állítások hirdetői érdeksérelmet azért okozhattak, mert a hirdetők azt remélhették megalapozatlanul, hogy a lap az olcsóság mértéke miatt kelendőbb az olvasók körében, s így hirdetéseik sikerének esélye nagyobb.
Emellett azonban elsősorban a hirdetést olvasó fogyasztók szempontjából sérelmes a "legolcsóbb olvasható apróhirdetési újság" állítás, amelynek okán a lap árát kellett összevetni a hirdetési újságokat jellemzően apróhirdetésekkel megtöltő újságok árával.
Nemcsak a 0.- Ft feletti áron kapható ilyetén újságokat kellett számba venni, hanem szükségszerűen a 0.- Ft-os árú, azaz ingyenesen hozzáférhető újságokat is, s mivel volt ilyen, - Újpressz Grátisz - okafogyottá vált bármiféle további árértékelés az apróhirdetésekkel foglalkozó újságokat tekintve.
A Versenytanács a teljesség kedvéért jegyzi meg, hogy az "olvasható" kitétel hiánya esetén értékelése a Tpvt. 9. §-nak megfelelően - miszerint a használt kifejezéseknek a mindennapi életben elfogadott általános jelentése az irányadó annak a megállapításánál, hogy a tájékoztatás a fogyasztók megtévesztésére alkalmas-e - értékelése eltérő irányú lett volna, mert az ingyenesen osztogatott apróhirdetési újságok az összehasonlításból kikerültek volna, hiszen esetükben fogalmilag nincs olyan olvasó-fogyasztói döntés, amelyet befolyásolni lehetne.

A "legolcsóbb hirdetési napilap" közlés valóságtartalmát a Kft. a vizsgálati megállapításokkal szemben nem bizonyította, ezért a bizonyítási teher következményeit viseli.
A Versenytanács a jogsértés megállapításán túl (Tpvt. 77. § (1) bekezdés d) pont), a magatartás folytatását a Kft. jogsértéssel felhagyó magatartására és nyilatkozatára tekintettel nem tiltotta meg (Tpvt. 77. § (1) bekezdés f) pont) és bírságot sem szabott ki (Tpvt. 78. §), figyelembevéve közelmúlti piacralépéséből adódó piaci tapasztalatai hiányát, jórészt az erre az időszakra eső számbelileg kisszámú lapbeli közlését, továbbá lapforgalmát, amely körülmények összességében a kifogásolt magatartás csekély piaci súlyát eredményezték.

A Kft. számára a határozat elleni jogorvoslati jogot a Tpvt. 83. §-a biztosítja.

Budapest, 2003. február 27.