Gazdasági Versenyhivatal

Vj-82/2003/8

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a UPC Magyarország Kft. (Budapest) eljárás alá vont vállalkozás (a továbbiakban: UPC) ellen fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalma miatt indult eljárás során tárgyaláson kívül meghozta az alábbi

határozatot

A Versenytanács az eljárást megszünteti.

E határozat ellen az eljárás alá vont vállalkozás a kézhezvételtől számított 30 napon belül a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtandó, de a Fővárosi Bírósághoz címzett felülvizsgálat iránti keresettel élhet.

Indoklás

A Versenytanács az ügyfél előadása, a csatolt írásbeli bizonyítékok, a 2000. évi CXXXVIII. törvénnyel módosított 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 71. § (1) bekezdése nyomán készült vizsgálati jelentés alapján az alábbi tényállást állapította meg:

A UPC tevékenysége

A társaság Kábeltel Kábeltelevíziós Szolgáltató Kft. néven alakult 1994. november 24-én, nevét 1999. február 3-án változtatta UPC Magyarország Telekommunikációs Kft-re. Egyedüli tulajdonosa 1998. december 31-én a Telekabel Hungary N.V. volt. 1999. szeptember 1-i hatállyal magába olvasztott szintén kábeltelevíziós szolgáltatásokkal foglalkozó tizennyolc társaságot, amelyek részben a Telekabel Hungary N.V., részben a Kábelkom Holding Co. tulajdonában álltak. Jelenlegi tulajdonosai a Kábelkom Holding Co. és a Telekabel Hungary N.V. Mindketten a United Pan-Europe Communications N.V. (UPC N.V.) tulajdonosi körébe tartoznak.

A UPC fő tevékenységi köre a kábeltelevíziós és Internet szolgáltatás nyújtása egyéni és közületi előfizetők részére. A UPC területén olyan technológiát alkalmaz, amelynek segítségével interaktív telekommunikációs szolgáltatások is biztosíthatóak. A hálózaton a videojelek mellett hang- és adatjel is továbbítható, azaz telefon-, Internet- és adatátviteli szolgáltatás is megvalósítható, akár párhuzamosan is.

A UPC tevékenysége

A Chello a UPC által nyújtott ún. szélessávú adathálózati (Internet) szolgáltatási csomagok egyikének elnevezése. Az adathálózati szolgáltatások sávszélessége határozza meg az adatátviteli sebességet, amely a szolgáltatás fontos jellemzője. A sávszélességet tekintve megkülönböztethető az ún. keskenysávú és az ún. szélessávú hozzáférés. Keskenysávú hozzáférés esetén a nagyobb adatmennyiség letöltése hosszabb időt vesz igénybe, így egyes felhasználási célokra (pl. multimédia) a keskenysávú hozzáférés nem alkalmas. A Chello szolgáltatási csomag jellemzője a szélessávú, nagysebességű (nagyobb, mint 256 kbit/s), teljeskörű Internet hozzáférés biztosítása, amely különösen alkalmas video-konferencia és multimédia szolgáltatásokra. A szolgáltatási csomaghoz a UPC kábeltelevíziós műsorjelelosztásra alkalmas hálózati infrastruktúráján keresztül biztosított hozzáférés szükséges.

A UPC európai vállalatcsoport egyik tagjával, a Chello Broadband N.V.-vel kötött megállapodás értelmében, a UPC felvette kínálatába a Chello Broadband magyarországi leányvállalata szolgáltatásait és tette azt hozzáférhetővé a magyarországi kábeltelevíziós hálózatain keresztül a fogyasztó előfizetők számára "Chello" elnevezéssel.

A UPC a szolgáltatás bevezetését megelőzően a Hírközlési Felügyelet (a továbbiakban: HIF) által kiadott szolgáltatási engedély és jóváhagyott Vállalkozási Feltételeknek, mint általános szerződési feltételeknek megfelelően "Broadband" néven már nyújtott Internet szolgáltatást előfizetői részére kb. 2000 nyarától. A Chello szolgáltatás a Broadband szolgáltatás nagyobb adatátviteli sebességet lehetővé tevő változata.

A UPC Chello nevű szolgáltatását 2000. október 12-én jelentette be a HIF-hez, amely 2000. október 24-i kelettel hagyta jóvá határozatával a hatályos Vállalkozási Feltételek szükséges módosítását, azaz a Feltételek kibővültek a Chello csomag leírásával.

Az új szolgáltatás magasabb műszaki követelményeknek felelt meg, tartalmi jellemzője többek között az 512/128 kbps sebesség, a 10 MB web tárhely. A módosított Feltételekbe bekerült a Chello szolgáltatás korlátlan adatforgalmának biztosítása is, szemben azzal, hogy a már korábban kínált Broadband szolgáltatási csomagok mindegyike tartalmazott adatforgalmi korlátot. Az adatforgalmi korlátnak azért van jelentősége, mert a kábeltelevíziós hálózaton biztosított Internet hozzáférés általános technológiai vonása, hogy az adattovábbítás maximum sebessége korlátozott lehet, mivel azt nagyban befolyásolja a hálózatot ugyanazon időben igénybevevők száma. Ugyanis a rendelkezésre álló adatforgalmi kapacitás (sávszélesség) megoszlik az adott csomóponthoz kapcsolódó internetezők között. Emiatt a rendszer egy idő után telítődhet, vagyis ha egy felhasználó jelentős mértékű használattal túlterhel egy hálózatszakaszt, akkor azzal azt veszélyezteti, hogy a szolgáltató folyamatosan megfelelő letöltési sebességet tudjon biztosítani a környék többi felhasználója számára.

Az adatforgalmi korlátozás azzal jár, hogy a szolgáltató a felhasználó által egy adott időszakban megszorítás nélkül letölthető és elküldhető adatok összmennyiségét úgy korlátozza, hogy bizonyos adatmennyiség elérése esetén a szolgáltató az adatátviteli sebességet csökkenti.
A mennyiségileg korlátlan adatforgalom nem azonos a Chello szolgáltatás időbeli korlátlanságával, ami azt jelenti, hogy a szolgáltatás a nap 24 órájában igénybevehető.

A sérelmezett magatartás

A Chello 2000. november 6-tól elérhető a meghatározott infrastruktúrával rendelkező szolgáltatási területeken. A szolgáltatásról 2000. november 6-án kiadott sajtóközleményben a UPC többek között a következő tájékoztatást adta:

"A Chello előfizetői egy e-mail címet és öt aliast, valamint 10 MB webtárhelyet kapnak saját honlapjuk elhelyezésére. A lebonyolítható adatforgalom korlátlan."

A UPC 2000. november 6-a és 2001. március 5. között a sajtóközleményen kívül semmilyen módon nem utalt piaci tájékoztatásban adatforgalmi korlát létére vagy hiányára. Ellenben a tájékoztatók tartalmazták, hogy a UPC azon előfizetőknek, akik vállalják, hogy a szerződéskötéstől számított egy éven belül nem mondják fel a szolgáltatás előfizetését, elengedi a 25 000 Ft-os csatlakozási díjat.

2000 novemberétől a UPC kialakította a jóhiszemű használat belső szabályait. E szerint, ha az előfizető internetes hálózati végpontján a forgalom mértéke eléri a Chello csomagban biztosított 15 GB-os havi mennyiséget, a következő hónap első napjáig a szolgáltató mindkét irányban korlátozza a kábelmodem sebességét maximálisan 64 kbit/s-ra, tehát a szélessávú szolgáltatásból keskenysávú lesz. A hálózati kapcsolat a következő hónapban automatikusan visszaáll az eredeti sebességre. A UPC e-mailben figyelmezteti az érintetteket, ha forgalmuk közeledik a jóhiszemű mérték határához, azaz, ha meghaladja a szolgáltatási csomag havi adatforgalmi korlátjának 90%-át.

Az adatforgalmi korlát alkalmazhatósága érdekében a UPC módosította a Chello szolgáltatására vonatkozó Vállalkozási Feltételeit. A módosítást a HIF 2001. február 12-én kelt és 2001. március 5-én jogerőre emelkedett határozatával jóváhagyta. 2001. március 11-én a SuperGamez internetes szakfolyóiratban - ahol a már korábban meglévő, sávosan meghatározott adatforgalmat tartalmazó Broadband és a Chello szolgáltatási csomagok közötti különbségekre kívánták felhívni az érdeklődők figyelmét - úgy nyilatkoztak a UPC munkatársai, hogy a "Chello jelenleg Budapesten és Miskolcon rendelhető, forgalom korlátozás nélküli, 24 órás, folyamatos Internet kapcsolatot biztosít."

A szolgáltató internetes honlapján a 2001. március 31-én elérhető tájékoztató szövegében az alábbi közlés szerepelt:

"A befizetett fix díj ellenében korlátlan internetelérést biztosítunk, és mivel az internethasználat semmiféle extra költséggel nem jár, mindent összevetve olcsóbb a legtöbb telefonos szolgáltatásnál."

2002 tavaszán-nyarán a UPC már úgy tájékoztatta a sajtót, hogy az Általános Szerződési Feltételekben ugyan korábban is szerepelt már a 15 Gbyte-os korlátozás, de ezidáig még nem szankcionálták azokat az előfizetőket, akik túllépték ezt a határt, azonban a jövőben a korlátozást ténylegesen is érvényesíteni fogják. Az érdeklődő előfizetők tájékoztatót kaptak a forgalmi korlát érvényesítéséről és annak tartalmáról.
Az adatforgalmi korlát tényleges alkalmazására 2002. november elejétől került sor.

I.

Az eljárás megindítása és a vizsgálati jelentés

A versenyfelügyeleti eljárás annak megállapítására indult, hogy a UPC Chello elnevezésű Internet szolgáltatása adatforgalmi korlátjának létéről, illetve nem létéről adott tájékoztatás alkalmas-e a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolására a Tpvt. 8. § (2) bekezdésének a) pontjába ütközően.

A vizsgálat szerint a reklámanyagok a szélessávú kábeles Internet-hozzáférésre általánosan és ténylegesen jellemző pozitív tulajdonságokat emelték ki, hangsúlyozva, hogy nagy sebességgel, telefonköltség nélkül non-stop, a nap 24 órájában, telefonszámla nélkül, havi fix költségért érhettek el akár multimédiás szolgáltatásokat is az előfizetők. A reklámanyagok jelezték, hogy az érdeklődők további információért mely ügyfélszolgálatokhoz fordulhattak. Az ilyen -egyébként a valóságnak megfelelő - figyelemfelkeltő és általános információkat tartalmazó tájékoztatók nem helyettesítik azt a forrást, amelyből a fogyasztó kimerítően megismerheti a szolgáltatás megkülönböztető jellemzőit, igénybevételének feltételeit.

A vizsgálat megítélése szerint az Internet-hozzáférési szolgáltatás iránt érdeklődő ésszerűen eljáró fogyasztótól elvárható, hogy a szolgáltatás igénybevételére vonatkozó döntése meghozatala előtt részletesen megismerje a szolgáltatás által biztosított Internet-hozzáférés tényleges technikai jellemzőit, a szolgáltatás igénybevételének feltételeit. A reklámok, szóróanyagok, ismertetők csak a fogyasztók figyelmének felkeltését szolgálták, szükségtelen, hogy teljes körűen tartalmazzák a szolgáltatás valamennyi, a fogyasztó számára lényeges paraméterét, de amit állítanak, az nem lehet megtévesztő.

A vizsgálat az ismertetett tények és az ennek alapját képező bizonyítékok alapján arra a megállapításra jutott, hogy a UPC kizárólag a Chello szolgáltatás adatforgalmi korlátozásának a szolgáltatásra vonatkozó Vállalkozási Feltételek közé történő beiktatását megelőzően tájékoztatta az előfizetőket úgy, hogy a Chello szolgáltatás korlátlan adatforgalmat biztosít. Az adatforgalmi korlát hiányát állító közlések idején ezek az állítások a valóságnak megfelelőek voltak, ekkor a szolgáltató ténylegesen nem is korlátozta a Chello szolgáltatással bonyolítható adatforgalmat, illetve az előfizetői szerződésben sem rögzítette ennek lehetőségét. Ezért hiányzik a jogsértés megállapításához szükséges azon feltétel, hogy a tájékoztatásnak megtévesztésre alkalmasnak kell minősülnie.

A vizsgálat megítélése szerint nem kifogásolható, hogy elvált egymástól az adatforgalmi korlátozásnak a Vállalkozási Feltételek (2001. március 5.), illetve utóbb az Általános Szerződési Feltételek (2002. június 10.) közé történő felvétele és a korlátozásnak az érintett előfizetőkkel szemben történő tényleges érvényesítése, mert így a UPC megteremtette annak a feltételeit, hogy az időközben bevezetésre került adatforgalmi korlátozást csak a hűség-időszak lejárta után alkalmazza azon előfizetők esetében, akik még az adatforgalmi korlátozástól mentes időszakban vállaltak - a rendelkezésre álló adatok alapján egy éves - kedvezményezett előfizetői jogviszonyt.

Ezért a vizsgálat a versenyfelügyeleti eljárás Tpvt. 72. § a) pontja szerint történő megszüntetését indítványozta.

II.

A UPC védekezése

A UPC szerint a Chello szolgáltatás adatforgalmi korlátjára vonatkozó állításai, illetve azok hiánya nem befolyásolhatta tisztességtelenül a fogyasztók döntéseit. Egyrészt a fogyasztó kapott tájékoztatást, másrészt a korlátozás is indokolt. A korlátozás célja - az európai tapasztalatoknak megfelelően - a fogyasztók többségének biztonságos ellátása és a visszaélő felhasználók kiszűrése.
Előadta, hogy levélben, honlapján és az ügyfélszolgálatánál elhelyezett Vállalkozási Feltételekben (2001. március 5.), illetve Általános Szerződési Feltételeiben (2002. június 10.) tájékoztatta meglévő előfizetőit a szerződési feltételek módosításáról. Az új előfizetők pedig legkésőbb a szerződéskötéskor megismerhetik a Chello használatának részletes szabályait, korlátait.

A 15 Gbyte-os adatforgalom egyenértékű 23 CD teljes tartalmával, vagy 250 nagylexikon adatmennyiségével, illetve több mint 300 ezer weblap megtekintésével havonta, ezért a korlátozás előfizetői többségét (kb. 98%) nem érinti.

III.

A Versenytanács döntése

A Tpvt. 8. § (1) bekezdése tiltja a fogyasztók megtévesztését a gazdasági versenyben. E tilalom azt jelenti, hogy a Tpvt. nem engedi tisztességtelenül befolyásolni a fogyasztók áru (szolgáltatás) választását, amely magatartás a fogyasztók jogellenes megszerzésének, versenytársaktól való elvonásának eshetősége folytán végsősoron kihat, vagy kihathat a verseny alakulására. E nemkívánatos következmény megakadályozása érdekében a vállalkozások a Tpvt. III. fejezetében példálódzóan felsorolt tevőleges, illetve mulasztó piaci magatartással nem korlátozhatják a fogyasztók választási szabadságát.
A 8. § (2) bekezdés a) pontja szerint megtévesztésnek minősül különösen az áru ára, lényeges tulajdonsága - így összetétele, használata az egészségre és a környezetre gyakorolt hatása, stb. - tekintetében valótlan tény, vagy valós tény megtévesztésre alkalmas módon állítása, továbbá - egyebek mellett - az áru lényeges tulajdonságairól bármilyen más megtévesztésre alkalmas tájékoztatás adása.
A fogyasztók választása szempontjából lényeges tulajdonság, hogy a Chello szolgáltatásnak milyen technikai jellemzői vannak. A szolgáltatásválasztást ugyanis a kiépített hálózatok, hozzáférések, sávszélesség mellett a fogyasztó felhasználási célja határozza meg. A Chello esetében különösen fontos az adatátviteli sebesség, a szolgáltatási csomagban kínált kiegészítő szolgáltatások köre, a csomag ára és a lebonyolítható forgalomra - köztük az adatforgalomra - vonatkozó kapacitásadatok, korlátok. Éppen ezért az Internet-használat egyéni mennyiségétől függetlenül, minden előfizetői szerződéses viszonyba lépett fogyasztó, illetve minden jövőbeli előfizető számára a szolgáltatás lényeges tulajdonsága az adatforgalmi korlát hiánya, avagy léte, amelynek mennyiségi mértéke a korlátozás tényéhez képest másodlagos jelentőségű. Nyilvánvalóan, ha ismert a mérték (15 Gbyte), a fogyasztók többsége számára az adatforgalmi korlát mint tulajdonság lényegtelenné válik a kisebb mértékű adatforgalom folytán.

A jelen eljárásban a fogyasztók tájékoztatásának több módja vált ismertté az eljárással érintett adatforgalmi korlátra vonatkozóan, de versenyjogi szempontból csak a piaci hatást kiváltani képes tájékoztatásoknak van jelentősége, amelyeket a Versenytanács, mint a fogyasztók befolyásolására alkalmas eszközöket vonhatott értékelése alá. Ennek minősült a 2000. november 6-i sajtóközlemény, a 2001. márciusában észlelhető volt Internetes honlapi tájékoztatás, a 2001-től 2002. év végéig terjesztett szórólapok, a 2001. februárjától 2002. áprilisáig küldött személyre szóló körlevelek, az egyes sajtótermékekben közzétett reklámok.
Figyelmen kívül maradtak az egyedi, ügynöki, vagy UPC alkalmazotti (sajtóbeli) közlések, mert e tájékoztatásoknak piaci jellege nincs, azzal a kiegészítéssel, hogy az üzleti titkot képező ügynöki segédanyagból megállapíthatóan rendszeresített volt a tájékoztatás a 15 Gbyte-os adatforgalmi korlátról legalábbis a 2002. június 10-én jóváhagyott Általános Szerződési Feltételek hatálybalépésétől kezdve. Valamely újságcikk sem lehetett önmagában az értékelés tárgya, legfeljebb elvileg hangsúlyozhatta, erősíthette a piaci tájékoztatások hatását, minthogy valamely piacról történő tudósítás a módosított 1986. évi II. törvény hatálya alá tartozhat.

A UPC Chello szolgáltatására vonatkozó piaci tájékoztató magatartása a versenyjogi értékelés szempontjából két időbeli szakaszra osztható, azt is figyelembevéve, hogy a fogyasztókat Internet használatuk mennyiségén kívül aszerint is két csoportba lehet osztani, hogy a tájékoztatások adásakor előfizetők voltak már, vagy jövőbeli ügyfelek.
Az első, 2000. novemberétől 2001. márciusáig terjedő időtartamban fogyasztómegtévesztő magatartást nem tanúsított a UPC, mert piaci tájékoztatásai valósak voltak, igazodtak a irányadó feltételekhez, azaz se elvileg, se gyakorlatilag nem volt adatforgalmi korlát a Chello szolgáltatás igénybevételében.

A második időszak 2001. március 5-vel kezdődött, amikoris a UPC hatósági jóváhagyással Vállalkozási Feltételei közé iktatta az adatforgalmi korlátot és 2002. novemberéig tart, amely időpontban az elvileg hatályos kikötést el is kezdte a gyakorlatban alkalmazni. Ebben a második időszakban a UPC piaci tájékoztatásaiban az adatforgalmi korlát létére vagy hiányára sem előfizetőinek, sem a vele még szerződéses kapcsolatba nem került fogyasztóinak piaci tájékoztatást nem adott. Ebből következően a Versenytanácsnak azt kellett értékelnie, hogy függetlenül az adatforgalmi korlát gyakorlati érvényesítésének elmaradásától, magatartása hiányos tájékoztatásként marasztalható-e, mert a UPC piaci módon az adatforgalmi korlát keletkezését sem a vele szerződéses viszonyba lépni kívánó, sem szerződéses fogyasztóival kifejezetten nem közölte.

A leendő előfizetők tekintetében a versenyjogilag elvárható tájékoztatás mértékét behatárolták a tájékoztató eszközök rendeltetéséből adódó terjedelmi kötöttségek, az a körülmény, hogy az első időszakban sem volt az adatforgalmi korlát létének vagy hiányának nagyobb hírverése, továbbá az a tény, hogy a fogyasztó érdeklődése szerint, rendszeresített tájékoztatást vehetett igénybe. Ebben az időszakban kétségtelenül egyéni kellemetlenségekhez vezethetett a kialakult helyzet abból adódó ellentmondásos volta, hogy elvileg ugyan a UPC alkalmazhatta volna a korlátot, de a gyakorlatban az érvényesítést halasztotta. E tényből azonban nem következik annak a versenyjogi elvárása, hogy valamely vállalkozásnak áruja, szolgáltatása, összes lényeges tulajdonságáról piaci tájékoztatásaiban számot kell adnia, ha egyébként a fogyasztó megalapozott döntéséhez szükséges piaci ismeretet biztosítja.

Ettől némileg eltérő az előfizető fogyasztókkal szemben tanúsított piaci mulasztó magatartás versenyjogi minősítése. Fogalmilag a fogyasztómegtévesztésre alkalmas magatartás akkor merülhetne fel, ha az előfizetők csak piaci tájékoztatásból értesülhettek volna a szerződéses jogviszonyuk fenntartására esetleg nem közömbös adatforgalmi korlát bevezetéséről, amelynek hiánya miatt szerződéses jogviszonyuk fenntartása mellett dönthettek. A UPC - eltekintve az újságcikkektől - az érdeklődőknek a korlátozás részleteit ismertető levelet küldött, a korlátozást ténylegesen az adatforgalmi korláttól mentes időszakban kötött szerződésekben vállalt egyéves hűség időszak lejárta után vezette be.
Mindebből következően a UPC a piaci tájékoztatás hiányával nem indította versenyjogellenesen előfizetőit szerződésük fenntartására, még akkor sem, ha esetlegesen nem a Vállalkozási Feltételeknek vagy a Szerződési Feltételeknek megfelelő formában adott tájékoztatást, vagyis a szerződések fenntartása nem a piaci tájékoztatás elmaradásával magyarázható.

Mindezek alapján a Versenytanács jogsértés hiányában az eljárás megszüntette a Tpvt. 77. § (1) bekezdés j) pontja alapján, figyelemmel a Tpvt. 72. § (1) bekezdés a) pontja alapján.

Budapest, 2003. október 2.