Gazdasági Versenyhivatal

Vj-59/2003/65

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a B.V. Tabora összefonódás engedélyezése iránti kérelmére indult eljárásban, melyben további ügyfélként részt vett a Népszabadság Kiadó és Nyomdaipari Rt. (Budapest) - zárt tárgyaláson - meghozta az alábbi

határozatot

A Versenytanács nem engedélyezi, hogy a B.V. Tabora a részvények több, mint 50 százalékának megszerzésével a Népszabadság Kiadó és Nyomdaipari Rt. felett irányítást szerezzen.

Kötelezi a kérelmezőt, hogy a határozat kézbesítésétől számított tizenöt napon belül fizessen meg további 8.000.000.- (Nyolcmillió) Ft eljárási díjat a Gazdasági Versenyhivatal 10032000-01037571. számú eljárási díjbevételi számlájára.

A határozat felülvizsgálatát az ügyfelek a kézbesítéstől számított harminc napon belül kérhetik a Fővárosi Bírósághoz címzett, de a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtandó keresettel, melynek a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya.

Indoklás

A.

A MEGÁLLAPÍTOTT TÉNYÁLLÁS

I.

A kérelmezett összefonódás

• 1.

  A kérelmező B.V. Tabora (a továbbiakban: Tabora) 2003. február 27-én egy nemzetközi részvényátruházási tranzakcióhoz kapcsolódóan, részvénycsere útján megszerezte a Bertelsmann AG-tól a Népszabadság Kiadó és Nyomdaipari Rt. (a továbbiakban: Népszabadság Rt.) 17,68 százalékos részvénycsomagját, miáltal a Tabora részesedése a Népszabadság Rt-ben a korábbi 49,97 százalékról 67,65 százalékra nőtt.

• 2.

  A tranzakcióhoz kapcsolódóan a Bertelsmann AG vállalta, hogy lapkiadással foglalkozó vállalkozása, a Gruner+Jahr 2004. november 8. napjáig nem fog - közvetlenül vagy közvetve, egyedül vagy harmadik felekkel együtt - országos napilapot kiadni Magyarországon.

II.

Az összefonódás résztvevői

A Ringier-csoport

• 3.

  A kérelmező Tabora Hollandiában bejegyzett, vagyonkezeléssel foglalkozó vállalkozás, melynek száz százalékos tulajdonosa a svájci Ringier AG.

• 4.

  A Ringier AG száz százalékos tulajdonosa a Ringier Holding AG, amely által közvetlenül vagy közvetve irányított vállalkozások alkotta vállalkozás-csoport (a továbbiakban: Ringier-csoport) Európa számos országában és a távol-keleten végez lapkiadási tevékenységet.

• 5.

  A Ringier-csoporthoz az alábbi magyarországi vállalkozások tartoznak.

• • 1.

    A Ringier Kiadó Kft. fő tevékenysége a napilap kiadás, az általa megjelentetett lapok:

• • • -

      a Blikk országos bulvárlap;

• • • -

      a Vasárnapi Blikk, mely a Blikk című napilap vasárnap megjelenő száma;

• • • -

      a Nemzeti Sport hét napon át megjelenő országos sportlap, melynek részeként jelenik meg 2002. december vége óta Sportfogadás.

• • 2.

    A Magyar Hírlap Könyv- és Lapkiadó Rt. (a továbbiakban: Magyar Hírlap Rt.) adja ki a Magyar Hírlap című országos politikai napilapot.

• • 3.

    A Ringier Print Budapest Rt. jelenleg gazdasági tevékenységet nem végez. Az elképzelések szerint a Ringier-csoport által kiadott sajtótermékeket előállító nyomdavállalkozásként működik majd 2005. év második felétől.

• 6.

  A Ringier-csoporthoz tartozó magyarországi vállalkozások 2002. évben - az egymás közötti forgalom nélkül - 6596 millió forint nettó árbevételt értek el.

A Népszabadság-csoport

• 7.

  A Népszabadság Rt. meghatározó tevékenysége a napilap kiadás. Heti hat alkalommal jelenteti meg a Népszabadság című országos politikai napilapot. 2002. évi nettó árbevétele 7232 millió forint volt.

• 8.

  A Népszabadság Rt. száz százalékos tulajdonosa:

• • -

    a Primus Kft-nek, melynek meghatározó tevékenysége a Népszabadság Rt. részére végzett hirdetésszervezési, üzemviteli és számítástechnikai szolgáltatás (2002. évi nettó árbevétele a Népszabadság Rt. részére történő értékesítés nélkül 177 millió forint volt); továbbá

• • -

    a cyprusi székhelyű Studio City Enterprises Limited-nek, mely hírügynökségi szolgáltatást végez a Népszabadság Rt. részére (2002. évben a Népszabadság Rt. részére történő értékesítésen túlmenően nem ért el nettó árbevételt a Magyar Köztársaság területén).

• 9.

  A Népszabadság Rt. tulajdonosai a Tabora és a Bertelsmann AG mellett:

• • -

    a Szabad Sajtó Alapítvány (26,5 százalék);

• • -

    a Népszabadság Egyesület (5,5 százalék); valamint

• • -

    a Szerkesztőség dolgozói (0,4 százalék).

III.

A sajtópiac sajátosságai

• 10.

  A `90-es évek liberalizációs és privatizációs folyamatainak köszönhetően viszonylag rövid időn belül rendkívüli mértékben megnőtt az információközlő eszközök száma. Számos országos, regionális és helyi rádió, valamint televízió mellett több mint 10 országos- és 22 megyei (regionális) napilap, közel 300 havilap, továbbá több mint 400 egyéb megjelenésű lap van a piacon, de számuk szinte hetente változik.

• 11.

  A nyomtatott sajtó sajátos termék, ugyanis tulajdonságai és felhasználási célja alapján ugyanaz a termék ("az újság") egyszerre elégít ki olvasói és hirdetői igényeket. Az olvasók a nyomtatott sajtótermékeket elsősorban, mint információforrást vásárolják meg. A hirdetők (hirdetési ügynökségek) pedig hirdetés, illetőleg reklám céljára vásárolnak helyet (felületet) a nyomtatott sajtótermékekben. Az olvasók, illetve a hirdetők ugyanazon piac két "oldalát" alkotják. A továbbiakban, amikor olvasói -, illetőleg hirdetési piacról lesz szó, az alatt a sajtópiac e két oldalát kell érteni.

Az olvasói piac

• 12.

  A nyomtatott sajtótermékeken belül léteznek:

• • -

    megjelenési gyakoriság szerint napilapok és időszakos lapok;

• • -

    terjesztési terület szerint országos és regionális lapok;

• • -

    tartalom szerint általános információkat tartalmazó (nemzetközi-hazai hírek, vélemények, kultúra, gazdaság, sport, stb.) lapok, valamint szakosított (gazdasági-pénzügyi, sport, női, bulvár stb.) lapok.

• 13.

  A napilapokon belül országos terjesztésű és megyei napilapok találhatók.

• • 1.

    Az országos napilapok között vannak:

• • • -

      a politikai napilapok: a Magyar Hírlap (Ringier-csoport), a Magyar Nemzet (Nemzet Lap és Könyvkiadó), a Népszabadság (Népszabadság Rt.), és a Népszava (NSZ 1999. Lapkiadó);

• • • -

      gazdasági napilapok: a Világgazdaság (Axel-Springer) és a Napi Gazdaság (Napi Gazdaság Kiadói Kft.);

• • • -

      ingyenes napilap: a Metro hírújság (Mtg Metro Gratis), Esti Hírlap (Esti Hírlap Vagyonkezelő), mely azonban 2003. szeptember óta nem jelenik meg;

• • • -

      a bulvár napilapok: a Blikk (Ringier-csoport), a Színes Mai Lap (Híd Rádió kiadó), a Mai Nap (Som Média kiadó);

• • • -

      sport napilap: a Nemzeti Sport (Ringier-csoport).

• • 2.

    A megyei napilapok négy nagy kiadó csoport tulajdonában vannak:

• • • -

      az Axel Springer 10 napilappal (Petőfi Népe, Új Dunántúli Napló, Békés Megyei Hírlap, Heves Megyei Hírlap, Nógrád Megyei Hírlap, 24 Óra, Új Néplap, Jászkún Krónika, Somogyi Hírlap, Tolnai Népújság).

• • • -

      a Westdeutsche Allgemeine Zeitung GmbH tulajdonossal a Pannon Lapok Társasága 4 megyei és egy városi napilappal (Zalai Hírlap, Vas Népe, Napló, Fejér Megyei Hírlap, Dunaújvárosi Hírlap).

• • • -

      az osztrák Funk, Verlag und Druckerei GmbH tulajdonában lévő az Inform Média 4 napilappal (Hajdú-Bihari Napló, Kelet-Magyarország, Észak-Magyarország, Déli Hírlap), valamint

• • • -

      az angol Daily Mail tulajdonában lévő Lapcom Kft. 3 napilappal (Kisalföld, Délmagyarország, Délvilág).

• • 3.

    2002. októbere óta jelenik meg heti hat alkalommal a Budapesti Piac Rt. által kiadott Budapesti Nap, mely Budapesten és a környező településeken kerül terítésre.

A politikai napilapok

• 14.

  Az országos és megyei politikai napilapok egyaránt közölnek híreket, elemzéseket, háttéranyagokat, kommentárokat, publicisztikát, esetenként tartalmaznak tematikus mellékleteket. A hírpaletták is nagyban hasonlóak: a külföldi és országos, a politikai, közéleti, sport, időjárási hírek egyaránt megtalálhatók mindkét lapfajtában. A megyei napilapok azonban főként a helyi lakosság érdeklődési és információ iránti igényét elégítik ki mind hír, mind hirdetés szempontjából. Főként a megyék, a megyeközpontok életével, történéseivel, társadalmi, kulturális vagy sport eseményeivel foglalkoznak. Természetesen tartalmaznak nemzetközi és országos híreket is, de a mérték, a minőség, az arányok lényegesen eltérőek.

• 15.

  Az országos politikai napilapok és a megyei napilapok fogyasztói árában jelentős az eltérés. 2002. évben az országos politikai napilapok árus példányainak ára 90-93.- Ft között helyezkedett el (a Magyar Nemzet szeptemberben emelte 145.- Ft-ra a lap árát, de az előfizetők számára 95.- Ft az ár). A megyei lapok fogyasztói árai változatosabb képet mutatnak. A Pannon Lapok Társasága lapjai egységesen 49.- Ft-ba kerültek, kivéve a pénteki szám, mely 59.- Ft volt. Az Axel Springer lapjainak ára 58-73.- Ft között szóródott, jellemzően 67.- Ft-ba kerültek. Az Inform Média által kiadott lapok 60.- Ft-ba, a Lapcom kiadó lapjai 63.- és 74.- Ft-ba kerültek (az előfizetők számára az árak jellemzően 15-20 forinttal alacsonyabbak).

• 16.

  Az ingyenes Metro hírújság 1998. szeptember óta jelenik meg Budapesten, továbbá 2001. április óta 14, 2002. május óta pedig 18 megyeszékhelyen. Jellemző terjesztési pontjai a fővárosban a metróállomások, HÉV állomások, bevásárlóközpontok, benzinkutak, egyetemek; vidéken a vasútállomások, buszpályaudvarok, benzinkutak, egyetemek. A Metro ingyenes az olvasók számára, megjelenését a hirdetésekből származó árbevételből finanszírozza. A jelentős mennyiségű hirdetés mellett tartalmaz hazai és külföldi híreket; vannak gazdasággal, művelődéssel, sporttal kapcsolatos rovatai; továbbá érdekességek, képregények, rejtvények is megtalálhatók benne. Az Esti Hírlap - lényegében a Metrohoz hasonló tartalommal - 2003. márciusa és szeptembere között jelent meg hétfőtől péntekig, Budapest főbb csomópontjain rikkancsok által ingyenesen terjesztve.

• 17.

  A Metro 1998. évi megjelenését megelőző és azt követő időszakban az országos napilapok eladott példányszáma a Magyar Terjesztési Ellenőrzési Szövetség (MATESZ) által mért és auditált adatok alapján az 1. táblázatban foglaltak szerint változott. (A Magyar Nemzetre 1998-tól, a Népszavára pedig csak 1999. évtől állnak rendelkezésre auditált adatok.) A Metro-újság esetében az 1. táblázat a nyomtatott példányszámot tartalmazza.

  1. táblázat

Megnevezés	1995.	1996.	1997.	1998.	1999.	2000.	2001.	2002.
Népszabadság	267537	240859	224048	224476	217917	205280	198900	196095
Magyar Hírlap	52510	43947	39462	38388	37851	36609	34676	36573
Népszava	-	-	-	-	46061	40913	35404	30982
Magyar Nemzet	-	-	-	37821	36124	68119x/	68018	91884
Országos politikai napilap összesen	-	-	-	-	337953	350921	336958	355534
Metro-újság	-	-	-	178979	207211	220623	280165	322579

Megjegyzés: x/A Magyar Nemzet 2000. márciusában egyesült a Napi Magyarország című országos politikai napilappal, melynek 1999. évi - nem auditált - példányszáma mintegy 20000 volt.

• 18.

  Az egyes sajtótermékeknek - így a politikai napilapoknak is - az olvasói piacon betöltött szerepére:

• • -

    egyrészt az értékesített példányszám alapján lehet következtetni, mely a lap értékesítéséből származó bevételen keresztül jellemzi a lap gazdasági helyzetét;

• • -

    másrészt az olvasottságból, amely a lap által elért fogyasztók számát jellemzi, aminek kiemelt jelentősége van a hirdetések szempontjából.

• 19.

  Az országos politikai napilapok részesedését az értékesített példányszámokból számítva a 2. táblázat, a olvasottsági adatokból számítva pedig a 3. táblázat mutatja be:

• • -

    az értékesített példányszámok tekintetében a MATESZ által mért és auditált adatok;

• • -

    az olvasottságra nézve pedig a Szonda Ipsos Gfk. Hungária felmérésén alapuló adatok

alapján számolva.

2. táblázat

Az országos politikai napilapok részesedése eladott példányszám alapján

%-ban

Megnevezés	2000.	2001.	2002.
Népszabadság	59	59	55
Magyar Hírlap	10	10	10
Népszava	12	11	9
Magyar Nemzet	19	20	26
Összesen	100	100	100

3. táblázat

Az országos politikai napilapok részesedése az olvasottság alapján

%-ban

Megnevezés	2000.	2001.	2002.
Népszabadság	62	61	59
Magyar Hírlap	10	11	11
Népszava	13	12	9
Magyar Nemzet	15	16	20
Összesen	100	100	100

• 20.

  A Népszabadság, a Magyar Hírlap, a Népszava és a Magyar Nemzet már több évtizede a piacon van. A gazdasági és politikai feltételek 1990. évi megváltozását követően két új politikai napilap jelent meg:

• • -

    Az Új Magyarország című lapot elsősorban az hívta életre, hogy az 1990. nyarán hatalomra került politikai erő alapvetően más szellemiséget képviselt, mint az akkori országos politikai napilapok. Ebből is adódóan az Új Magyarország jelentős politikai-, illetve (nyílt és burkolt) gazdasági támogatás mellett lépett piacra. Mindezek ellenére sem tudott azonban jelentős szerepet betölteni az országos politikai napilapok piacán, és az évtized végére - immár Napi Magyarország címen - meg is szűnt.

• • -

    Szintén 1990. évben jelent meg először a Pesti Hírlap, amely 1994. második felében szűnt meg.

A sport- és a bulvárlapok

• 21.

  A gazdasági-, a sport- és a bulvár napilapok tartalma alapvetően eltér egymástól és a politikai napilapokétól is.

• 22.

  Magyarországon egyetlen országos sport napilap jelenik meg, a Ringier-csoport által kiadott Nemzeti Sport. Másik országos sport napilap megjelentetésére ezideig egyetlen kísérlet történt: 2000. májusában jelent meg a Színes Sport szinte teljesen azonos tartalommal, gyakorlatilag azonos áron, de lényegesen esztétikusabb kiállításban, mint a Nemzeti Sport. A lap piacon maradási esélyeit növelte, hogy néhány hónappal megjelenése után kezdődtek a Nyári Olimpiai Játékok, ami lehetőséget teremtett elfogadottságának, példányszámának növelésére. Ennek ellenére 2001. márciusában a lap megszűnt.

• 23.

  A Ringier-csoport által kiadott Blikk mellett jelenleg további két országos bulvárlapot adnak ki Magyarországon (Mai Nap és a Színes Mai Lap). A Blikk részesedése a bulvárlapokból az eladott példányszámok (a másik két lap esetében az adatok nem auditáltak) és az olvasottság alapján egyaránt 69 százalék körüli.

• 24.

  A jelenleg megjelenő bulvárlapok közül:

• • -

    a Blikk 1994. évben lépett piacra;

• • -

    az először 1989-ben megjelent Mai Napot 2000. évben a Ringier-csoport megvásárolta, és azt beolvasztotta a Blikkbe, majd a Mai Nap kiadói jogát bérbeadta a Som Média kiadónak, amely 2001. év óta jelenteti meg a lapot (a Mai Nap és a Blikk értékesített példányszáma és olvasottsága 1995. és 2000. között, kisebb-nagyobb évek közötti ingadozások mellett közel azonos volt),

• • -

    A Színes Mai Lapot a Híd Rádió Kiadó 2001. márciusától - a szintén általa kiadott Színes Sport megszüntetése óta - adja ki.

• 25.

  A bulvárlapok piacára történő belépésre a `90-es évek közepén több kísérlet is történt. Ezek közül a Pesti Riport és a Pesti Bulvár csak egy-két évig volt képes a piacon maradni, míg a Kurír az 1992. évi első megjelenését követően 1998. évben szűnt meg.

A hirdetési piac

• 26.

  Magyarországon a hirdetésre (reklámra) fordított összeg évről-évre jelentősen növekszik, és 2002. évben - az előző évhez képest 20 százalékkal növekedve - ún. tarifaáron (melyből esetenként akár jelentős mértékű engedményt is kaphat a hirdető) számolva meghaladta a 300 milliárd forintot. A reklámköltés túlnyomórésze a két nagy médiumhoz (a televízióhoz és a nyomtatott médiához) jut, együttes részesedésük az utóbbi években 85 százalék körül alakult. Mindezt - a piackutatással foglalkozó Médiagnózis adatai alapján számítva - részletesen a 4. táblázat mutatja be.

  4. táblázat

  Az egyes médiumok részesedése a hirdetési kiadásokból tarifaáron

  (2000-2002. év)

  %-ban

Médium	2000.	2001.	2002.
Televízió	55,4	57,1	59,0
Nyomtatott média	28,6	27,3	24,4
Rádió	5,3	4,9	4,5
Közterület	7,5	7,1	6,3
Kábeltelevízió	1,9	2,3	4,4
Internet	0,8	0,9	1,1
Mozi	0,5	0,4	0,3
Összesen	100	100	100

• 27.

  Miután a gyakorlatban minden médium árengedményekkel dolgozik a 4. táblázatban foglalt adatok nem mutatnak teljesen valós képet a tényleges bevételi arányokról és azok időbeli változásáról sem. A tényleges hirdetési bevételek azonban pontosan nem állapíthatók meg, azokra vonatkozóan csupán becsléseket készít a Magyar Reklámszövetség. Ezt mutatja be az 5. táblázat.

  5. táblázat

  Az egyes médiumok részesedése a hirdetési kiadásokból tényleges áron 1/

  (2000-2001. év)

  %-ban

Médium	2000.	2001.
Televízió	39,5	38,8
Nyomtatott média	39,5	41,6
Rádió	7,9	5,9
Közterület	9,7	9,8
Kábeltelevízió 2/	1,9	2,2
Internet	0,8	1,0
Mozi	0,7	0,7
Összesen	100	1000

Megjegyzés 1/ A Magyar Reklámszövetség becslése alapján
2/ A többi médium átlagos becsült eltérése alapján számítva

• 28.

  Általánosan is - de különösen reklámköltségek meghatározó részét kifizető nagy vállalkozásokra - jellemző, hogy a reklámüzenetnek a célközönséghez való eljuttatásában egyidejűleg több különböző médiumot is felhasználnak, vagyis egy-egy marketingkampány keretében a hirdetési lehetőségek kombinációját, ún. médiamix-et alkalmaznak. A médiamix alkalmazása mindenekelőtt a reklámügynökségeket jellemzi. 2002. évben a teljes reklámköltés mintegy háromnegyede reklámügynökségeken keresztül történt.

• 29.

  A Ringier-csoporthoz tartozó lapok, illetve a Népszabadság részesedését a Médiagnózis által tarifaáron számított hirdetési kiadásokból a 6. táblázat tartalmazza.

  6. táblázat

  A Ringier-csoport és a Népszabadság részesedése a tarifaáron számított hirdetési kiadásokból

  (2002. év)

  %-ban

Megnevezés	Ringier-csoport	Népszabadság	Együtt
Teljes média	1,5	1,9	3,4
Nyomtatott média	6,1	7,8	13,9
Napilapok	12,5	15,9	28,4
Országos napilapok	26,6	34,1	60,7
Országos politikai napilapok	60,4	12,8	73,2

• 30.

  A nyomtatott média egészét tekintve még két vállalkozáscsoportnak, a megyei napilapokat is kiadó Axel-Springernek (15,5 százalék) és a nagyszámú hetilapot kiadó Sanoma-nak (13,5 százalék) hasonló a részesedése a hirdetési kiadásokból, mint a Ringier-csoportnak és a Népszabadságnak együttesen. A napilapok tekintetében pedig csak egy vállalkozáscsoport (Axel-Springer: 23,4 százalék) közelíti meg együttes részesedésüket, a többi kiadói-csoport részesedése jellemzően 10 százalék körüli.

• 31.

  A reklámbevételek meghatározó jelentőségűek a nyomtatott média gazdálkodásában. 2003. év első félévében a Magyar Hírlap esetében az összes (lapértékesítési és hirdetési) bevétel 40-45 százaléka, a Népszabadság esetében pedig több mint fele volt a reklámbevétel. A másik két országos politikai napilap közül a Népszavánál 40 százalék körüli, a Magyar Nemzetnél pedig 25-30 százalék közötti volt 2003. év első félévében a reklám bevétel aránya.

IV.

A kérelem

• 32.

  A kérelmező 2003. március 31-én kelt kérelmében a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló módosított 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) VI. fejezetének rendelkezései alapján az 1-2) pont szerinti tranzakcióhoz - mint vállalkozások összefonódásához - a Gazdasági Versenyhivatal engedélyét kérte.

• 33.

  A kérelmező kérelmében hivatkozott arra, hogy az engedély nem tagadható meg, mert az összefonódás nem hoz létre, illetve nem erősít meg gazdasági erőfölényt - az álláspontja szerinti legszűkebb érintett piacon - a magyarországi politikai napilapok (Népszabadság, Magyar Hírlap, Népszava, Magyar Nemzet, Metro, megyei napilapok) olvasói piacán, illetve a nyomtatott média hirdetési piacán.

• 34.

  A kérelmező az összefonódással járó előnyökként az alábbiakat jelölte meg.

• • 1.

    A lapkiadás tekintetében az összefonódás segít állni az árversenyt az árus és előfizetői árakra vonatkozólag, hozzájárulhat a szerkesztőség minőségére irányuló pénzügyi beruházásokhoz, valamint a jelenlegi lapok oldalszámának növeléséhez, az alábbiakon keresztül:

• • • -

      hatékonyabb nyomtatás és terjesztés, mely az eladási árak csökkenéséhez vezet;

• • • -

      hatékonyabb adminisztráció, pénzügy, vállalkozásfejlesztés és logisztikai irányítás;

• • • -

      a négy napilap piackutatási tevékenységének, valamint marketing tevékenységének összehangolása;

• • • -

      szakértői ismeretek hatékony felhasználása, megosztása az egyes szerkesztőségi csapatok között;

• • • -

      lehetőség más média piaci tevékenységek gyorsabb fejlesztésére, beleértve az Internetet és magazin kiadványokat; valamint

• • • -

      a meglévő újságok márkaneveinek bővítése.

• • 2.

    Az olvasók szempontjából az összefonódás az alábbi előnyökkel jár:

• • • -

      a szerkesztőség folyamatos minőségi fejlesztése, amely figyelembe veszi az olvasók változó ízlését; ez folyamatosan nagymértékű piackutatásokat igényel;

• • • -

      szerkesztői oldalak számának növekedése;

• • • -

      beruházások a jobb minőségű fotók, képek, valamint az engedélyezett külföldi tartalomszolgáltatás érdekében,

• • • -

      márka termékek kínálata (például Népszabadság könyvek, Nemzeti Sport Fitness rendezvény, Magyar Hírlap különleges magazinjai, Blikk Online szolgáltatások stb.),

• • • -

      a szerkesztőségi tartalomra vonatkozólag az európai piaci folyamatok figyelemmel kísérése és adaptálása.

• • 3.

    Az üzleti partnerekre nézve az összefonódásnak az alábbi előnyei lehetnek:

• • • -

      versenyképes hirdetési árak a hirdetési felületekre,

• • • -

      életképes alternatíva a televíziós hirdetésekkel szemben, a széles fogyasztó csoportot megcélzó és elérő Ringier lapokkal;

• • • -

      kedvezőbb, a hirdetési partnereinkre szabott fizetési feltételek, és

• • • -

      nagyobb pénzügyi stabilitás a nyomdai és terjesztési partnerekkel szemben.

• 35.

  A kérelmező kérelmében a következő - az összefonódás engedélyezése érdekében tett - gazdasági természetű, a fogyasztók felé is pozitívumokban megjelenő vállalásokat tette:

• • -

    beruház a Népszabadság megújításába (design és marketing), annak érdekében, hogy visszafordítsa a jelenlegi eladott példányszám csökkenést;

• • -

    beruház a Népszabadság megújításába (design és marketing), annak érdekében, hogy visszafordítsa a jelenlegi eladott példányszám csökkenést;

• • -

    optimalizálja az adminisztratív területek munkáját, beleértve az ügyfélszolgálati tevékenységet.

V.

Az érdekeltek véleményei az összefonódásról

• 36.

  A Gazdasági Versenyhivatal egyrészt hirdetést tett közzé a Heti Világgazdaság 2003. május 17-i számában, az érdekeltek véleményét kérve a kérelmezett összefonódással kapcsolatosan, másrészt közvetlenül is megkereste az országos politikai napilapok- és a megyei (regionális) napilapok kiadóit, valamint a Magyar Lapkiadók Egyesületét.

• 37.

  Az országos politikai napilapok- és a megyei napilapok kiadóinak - több tekintetben is összecsengő - véleménye szerint az összefonódásnak több hátrányos következménye lehet, így:

• • -

    a verseny megszűnhet az országos politikai napilapok piacán,

• • -

    a Ringier egyéb országos lapjait is figyelembe véve előnyös helyzetet teremthet a lapterjesztés, a papír beszerzés, a nyomdai előállítások terén is,

• • -

    a Ringier tovább erősítheti a már meglévő jelentős pozícióit, a koncentráció egy, esetleg több lap megszűnését is okozhatja távlatokban,

• • -

    jelentős koncentráció valósul meg az országos napilapok piacán,

• • -

    a Ringier csoporthoz tartozó politikai, sport és bulvár napilapok együttes ereje jelentős versenyelőnyt hordoz,

• • -

    a Ringier portfoliójának összetétele miatt a hirdetési árbevételek magasabb részesedését is képes lenne megszerezni, mind tárgyalási, mind valódi pozíciója miatt.

• 38.

  A fentieken túlmenően a Magyar Nemzetet kiadó Nemzet Lap- és Könyvkiadó Kft. kifejtette, hogy álláspontja szerint:

• • -

    a Metro újság olvasói szempontból nem versenytársa az országos politikai napilapoknak, hirdetési szempontból azonban igen; továbbá

• • -

    a regionális napilapok sem vehetők figyelembe versenytársként, mert azok a helyi információ iránti igényt elégítik ki a hír és a hirdetés szempontjából egyaránt.

• 39.

  A Népszava kiemelte, hogy a politikai napilapok piaca annyiban is sajátos, hogy azt a lehetséges fogyasztók világnézeti beállítódása is megosztja: a baloldali-liberális és jobboldali-konzervatív orgánumok piaca között nincs számottevő átjárás. Ezért - álláspontja szerint - a Népszabadság, a Magyar Hírlap és a Népszava lénygében egy különálló piacon versenyez, amelyen az összefonódást követően a Népszava (12 százalékos részesedéssel) egyedül maradna a 88 százalékos részesedésű Ringier-csoporttal szemben, ami a verseny rövid időn belüli teljes megszűnését jelentené. Ezzel részben ellentmondóan úgy vélekedett, hogy a megyei lapok - nagyobb olvasottságuknál fogva - versenytársai a Népszavának. A Metro-újságot hirdetési szempontból tekinti versenytársának.

• 40.

  A megyei lapok kiadóinak véleménye nem egyértelmű atekintetben, hogy versenytársuknak tekintik-e - és ha igen mely területeken és milyen mértékben - az országos politikai napilapokat:

• • -

    az Inform Média úgy nyilatkozott, hogy az országos politikai napilapokat versenytársaknak tekinti;

• • -

    az Axel-Springer és a Lapcom a hirdetések tekintetében számol az országos politikai napilapok versenyével;

• • -

    A Pannon Lapok Társasága nem foglalt egyértelműen állást.

• 41.

  A Metro - hivatkozva egyebek mellett arra is, hogy 2001. és 2002. év között jelentősen nőtt az országos politikai napilapok eladott példányszáma - nem tekinti saját magát az országos politikai napilapok versenytársának. Az olvasók korösszetételének elemzése alapján arra a következtetésre jutott, hogy a Metro a "belépő" fiatal generációk első újságja, s mint ilyen a fizetős újságok iránti igény felkeltésének is eszköze lehet. A hirdetés tekintetében viszont egyértelműen versenytársainak tekinti az országos politikai napilapokat.

• 42.

  A Magyar Lapkiadók Egyesülete az összefonódás várható hatásai tekintetében érdemben nem nyilvánított véleményt. Az egyes laptípusok helyettesíthetősége tekintetében úgy nyilatkozott, hogy:

• • -

    az országos politikai napilapok és a megyei napilapok egymással tematika szempontjából csak korlátozottan helyettesíthetők, a lakosság vásárlóerejének szempontjából azonban versenytársaknak minősülnek, hiszen a lakosság anyagi helyzetéből adódóan csak egy napilapra tud előfizetni;

• • -

    a Metro a hirdetések tekintetében mindenképpen versenytársa az egyéb napilapoknak, és versenytársnak minősül az újságolvasásra fordított idő tekintetében is.

VI.

A vizsgálói indítvány és a Versenytanács előzetes
álláspontja

• 43.

  A vizsgáló a Tpvt. 47. § (1) bekezdés a) pontja szerinti eljárási szakaszban az összefonódás hatásait - olvasói szempontból - az országos politikai napilapok piacán vizsgálta. Megállapította, hogy a Népszabadság Rt-ben való irányításszerzéssel a legnagyobb példányszámú országos politikai napilap kerül a Ringier csoport tulajdonába. Ez a már tulajdonában lévő Magyar Hírlappal együtt olyan mértékű koncentrációt (az eladott példányszám alapján: 65 százalék), gazdasági-piaci erőfölényt jelent, mely távlatokban akadályozhatja az - eddig is kiegyensúlyozatlan - versenyviszonyok fennmaradását, figyelembevéve azt is, hogy az összefonódásnak portfolió hatása is van abból adódóan, hogy kizárólag a Ringier-csoport ad ki sportnapilapot, továbbá legnagyobb szereplője a bulvár napilapok piacának.

• 44.

  Mindezek alapján a Tpvt. 71. § szerinti jelentésében a vizsgáló az engedély megtagadását indítványozta.

• 45.

  A Versenytanács a Tpvt. 73. § szerinti előzetes álláspontjában azt közölte az ügyfelekkel, hogy az összefonódás a Tpvt. 30. § (1) és (2) bekezdése alapján nem engedélyezhető. A vizsgáló által is említett káros versenyhatások mellett utalt arra is, hogy az összefonódásnak a hirdetői piacot elkülönülten tekintve ugyan nem valószínűsíthetők káros versenyhatásai, azonban atekintetben is lényegesen erősödik a Ringier-csoport pozíciója, ami tovább erősítheti gazdasági erőfölényes helyzetét az olvasói piacon.

• 46.

  A Versenytanács rögzítette előzetes álláspontjában azt is, hogy

• • -

    a kérelmező által hivatkozott előnyöket nem tartja elégségesnek az összefonódás hátrányos hatásainak ellensúlyozására; továbbá

• • -

    a kérelmező által tett vállalások nem adnak alapot az összefonódás -feltételek (kötelezettségek) előírása melletti - engedélyezésére.

VII.

A kérelmező álláspontja

• 47.

  A kérelmező általános érvénnyel rögzítette, hogy az összefonódás engedélyezési eljárásban a tényállás megállapítása a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) feladata, továbbá a megállapított tényállás és jogi minősítése során az is a GVH feladata (bizonyítási terhe), hogy az engedély megtagadásának van helye. A megtagadás ugyanis olyan közhatalmi beavatkozás a piacgazdaság szereplőinek cselekvésébe, aminek indokát és mértékét a GVH tartozik megalapozni, mégpedig kizárólag a Tpvt. rendelkezéseiben fellelhető szempontok alapján.

• 48.

  Az előzőek fényében - a kérelmező álláspontja szerint - a GVH nem elemezte megfelelő mélységben az olvasói piacot a keresleti- és a kínálati helyettesítés szempontjából.

• 49.

  A keresleti helyettesítés szempontjából a GVH által meghatározott olvasói árupiac (országos politikai napilapok) két irányból is megalapozatlan a kérelmező álláspontja szerint:

• • a)

    egyrészt nem nyert igazolást, hogy az országos politikai napilapok egymás versenytársai, azok esetében ugyanis nem lehet egy hagyományos árucikk módjára közelíteni a helyettesítés kérdéséhez, sokkal inkább a nagyon erős "márka-imázs" jellemzőket (fogyasztói hűség) mutató termékekhez lehet hasonlítani ezeket a lapokat;

• • b)

    másrészt megalapozatlan, hogy a Metro-újság és a megyei politikai napilapok nem támasztanak versenyt az országos politikai napilapoknak.

• 50.

  A 49. a) pontban foglaltakkal összefüggésben kifejtette, hogy az országos politikai napilapok kialakult olvasótáborából, arculatából arra lehet következtetni, hogy közöttük tartalmi, orientációs, minőségi és hangvételi szempontból sincs helyettesítés. A kérelmező álláspontja szerint ezt támasztják alá a négy országos politikai napilap közötti viszonylag alacsony keresztolvasottsági adatok is, továbbá az is, hogy az egymástól eltérő mértékű árváltozások nem voltak érdemi hatással az eladott példányszámokra.

• 51.

  Az előzőekkel szemben az országos és a megyei politikai napilapok között - a kérelmező álláspontja szerint - intenzív verseny van, amit az alábbi körülmények is jeleznek:

• • a)

    a "rendszerváltás"-t követően a példányszám csökkenés aránya kisebb volt a megyei lapoknál, mint az országosoknál, azaz az olvasók a megyei politikai napilappal az országost helyettesíthetőnek ítélték;

• • b)

    a megyei politikai lapok az utóbbi időben erősítettek az országos és nemzetközi tematikában, az országos lapoknak támasztandó hatékony verseny érdekében.

• • c)

    a megyei politikai napilapok nem tagolódnak politikai orientáció szerint, megyénként jellemzően egy lap van;

• • d)

    az utóbbi két évben a Népszabadság és a Magyar Hírlap példányszáma vidéken jobban csökkent, mint Budapesten, és valamennyi országos napilap esetében csökkent a megyei politikai napilapokhoz viszonyított keresztolvasottság.

• • e)

    a megyei napilapok kiadói is alapvetően versenytársuknak tekintik az országos politikai napilapokat.

• 52.

  A Metro-újság ingyenessége - a kérelmező álláspontja szerint - nem bír jelentőséggel abból a szempontból, hogy az országos politikai napilapok helyettesítőjének minősül-e vagy sem. A helyettesítési viszonyt álláspontja szerint jelzi, hogy:

• • a)

    az országos politikai napilapok példányszám csökkenése részben mindenképpen a Metro-újság megjelenésének tudható be;

• • b)

    1997. és 1998. évben a Népszabadság, a Magyar Hírlap és a Népszava reál (az inflációs rátával korrigált) ára csökkent; továbbá

• • c)

    a Metro saját öndefiníciója ("a minőségi hírújság") is erre utal.

• 53.

  A kérelmező álláspontja szerint a piaci- és versenyviszonyok helyes értékeléséhez el kell fogadni a piacot ismerő és tárgyilagos véleményalkotásra alkalmas szakmai szervezetek (adott esetben: Magyar Lapkiadók Egyesülete) álláspontját, és meghatározó jelentősége van a piaci szereplők véleményének. A kérelmező úgy ítélte meg, hogy a GVH a Magyar Lapkiadók Egyesületének véleményét egyáltalán nem értékelte, illetve "a versenytársak reakcióit szelektíven vette figyelembe". Versenytársak alatt a kérelmező a megyei politikai napilapokat és a Metro-újságot érti, akiknek nyilatkozataiból - álláspontja szerint - egyértelműen az fénylik ki, hogy versenytársaiknak tekintik az országos politikai napilapokat, márpedig - álláspontja szerint - a piac szereplőinek piacdefiníciójával ellentétben álló konklúzióra nem szabad jutnia a GVH-nak sem.

• 54.

  A keresleti helyettesíthetőséggel összefüggésben a kérelmező utalt arra is, hogy "a politikai napilapok egyes tartalmi szegmensei szerinti igények külön fogyasztói igényként megjelenve átterelődnek más médiumok felé" (elektronikus média, Internet, tematikus lapok), ezért "a nyomtatott médián belül definiált olvasói piacot indokolt kibővíteni egy nagyobb média piacra". Álláspontja szerint az újság, mint információforrás bír jelentőséggel, és mint ilyen széles körben helyettesíthető az elektronikus médiumokkal (Magyarországon 4,5 millió ember néz naponta TV híradókat, és 2 millió felett van az Internet hozzáféréssel rendelkezők száma.).

• 55.

  A kérelmező hivatkozott arra, hogy az országos politikai napilapok tekintetében jelentős a kínálati helyettesítés, illetve a lehetséges verseny szerepe. Utalt arra is, hogy a kiadói vállalkozásokat üzleti szereplőként kell tekinteni, amelyek a gazdasági-piaci sikerességtől vezéreltetve alakítják termékstruktúrájukat, termékeik jellegét (példaként hivatkozott a Magyar Nemzet kiadói-szerkesztési irányváltására és a Magyar Hírlap tematikai-megjelentetési és orientációs változására). Mindebből következőleg az érintett árupiac - álláspontja szerint - a kínálati helyettesítés szempontjai alapján is szélesebb az országos politikai napilapoknál. Konkrétan az alábbiakat jelölte meg a kérelmező a kínálati helyettesítés (lehetséges verseny) tekintetében:

• • -

    a megyei politikai napilapok jelentős tőkeerejű, egy országos politikai napilap megjelentetésének személyi és technikai (pl. nyomda, terjesztés) minden feltételével rendelkező kiadóit;

• • -

    az online hírújságokat (pl. index.hu, origó), amelyek akár egyedül, akár egy tőkeerős megyei lapkiadóval közösen képesek lehetnek a már meglévő szerkesztői bázison nyomtatott formában is megjelenni;

• • -

    a Metro hírújságot; továbbá

• • -

    a magazinpiac tőkeerős kiadóit (pl. WAZ).

• 56.

  A kérelmező álláspontja szerint a GVH nem tárta fel az olvasói és a hirdetési piac összefüggéseit. Álláspontja szerint a médiapiaci versenyt a hirdetési piac határozza meg, melyen viszont a lapok azzal versenyeznek, hogy hány olvasóhoz tudják eljuttatni a közölt hirdetést. A hirdetői és az olvasói piac ezért nem választható el egymástól (ún. kétoldalú piac), az lényegében egynek tekinthető, melynek kizárólag egyik oldalára tekintve nem lehet helytálló megállapításokat tenni a piac jellemzőiről, illetve a versenyhatásokról.

• 57.

  A kérelmező a tárgyaláson kifejtette, hogy a GVH a vizsgálati jelentésben és az előzetes álláspontban sem fogalmazta meg kellő részletezettséggel, hogy az azokban említett horizontális versenyproblémák, illetve portfolió hatások milyen összefüggésben lehetnek károsak a gazdasági versenyre, illetve a fogyasztókra. Ezen ismeretek hiányában pedig nem tudott további vállalásokat tenni a versenyproblémák enyhítésére.

B.

A TÉNYÁLLÁS JOGI ÉRTÉKELÉSE

VIII.

Az engedélykérési kötelezettség

• 58.

  Az a körülmény, hogy a Tabora korábbi ötven százalék alatti (49,97 százalékos) részesedése ötven százalék fölé (67,65 százalékra) növekszik a Népszabadság Rt. részvényeiből a Tpvt. 23. § (1) bekezdés b) és (2) bekezdés a) pontja alapján vállalkozások összefonódásának minősül.

• 59.

  Az összefonódással érintett vállalkozások (a Tpvt. 26. § alapján: a Ringier-csoport tagjai, valamint a Népszabadság Rt. és az általa irányított vállalkozások) 2002. évi - a Tpvt. 27. § (1) és (2) bekezdése szerint számított - együttes nettó árbevétele meghaladta a tízmilliárd forintot, ezen belül az irányítás alá kerülő Népszabadság Rt-é az ötszázmillió forintot, ezért a kérelem szerinti összefonódáshoz a Tpvt. 24. § (1) bekezdése alapján a Gazdasági Versenyhivatal engedélye szükséges.

IX.

Az összefonódás vizsgált versenyhatásai

• 60.

  A Tpvt. 30. § (2) bekezdése alapján a Gazdasági Versenyhivatal nem tagadhatja meg az engedély megadását, ha az összefonódás nem hoz létre vagy nem erősít meg olyan gazdasági erőfölényt, amely akadályozza a hatékony verseny kialakulását, fennmaradását vagy fejlődését az érintett piacon (Tpvt. 14. §).

• 61.

  A Tpvt. eddigi alkalmazási tapasztalatai alapján - egyezően a nemzetközi versenyjogi gyakorlattal - egy összefonódásnak az alábbi hatásai lehetnek a gazdasági erőfölényes helyzetre és általában is a gazdasági versenyre.

• • 1.

    Horizontális hatás akkor következik be, ha van olyan érintett piac (áru és földrajzi piac kombináció), amelynek azonos - akár eladói, akár vevői - oldalán mindkét, az összefonódásban résztvevő vállalkozás-csoport jelen van. Ekkor az összefonódás miatt csökken az egymással versenyben álló vállalkozások száma, növekszik az összefonódás révén bővülő vállalkozás-csoport piaci részesedése miáltal egyedül vagy más vállalkozásokkal közösen gazdasági erőfölényes helyzetbe kerülhet vagy a meglévő gazdasági erőfölény erősödhet.

• • 2.

    Vertikális hatásról akkor beszélünk, ha van olyan érintett piac, amelyen az egyik vállalkozás-csoport eladóként, a másik vállalkozás-csoport pedig vevőként van (lehet) jelen, azaz a két vállalkozás csoport a termelési-értékesítési lánc egymást követő fázisaiban tevékenykedik. Ebben az esetben a köztük meglévő piaci kapcsolat vállalkozáscsoporton belülivé válik. Ez megteremti az érdekeltséget arra, hogy ha a vállalkozás-csoport az egyik érintett piacon erőfölényben van, akkor ezzel a másik piacon visszaéljen, és lehetősége is nyílik versenyt korlátozó magatartások megvalósítására (például szerződéskötéstől való indokolatlan elzárkózás, diszkrimináció).

• • 3.

    A portfolió hatás az összefonódás révén létrejövő vállalkozás-csoport által gyártott (forgalmazott) áruk körének bővüléséből adódik. Ez különösen akkor járhat káros versenyhatásokkal, ha egymást kiegészítő (azonos vevők által vásárolt) áruk gyártói (forgalmazói) kerülnek egy vállalkozás csoportba. Ebben az esetben ugyanis, ha az egyik vállalkozás csoport valamely áru(k) piacán magas piaci részesedéssel rendelkezik, akkor az összefonódás következtében bővülő vállalkozás-csoport más áru(k) piacán képes lehet versenykorlátozó magatartás (pl. árukapcsolás) érvényesítésére.

• • 4.

    Konglomerátum hatásról akkor beszélünk, ha - jóllehet külön-külön vizsgálva egyetlen érintett piacon sem jön létre vagy erősödik meg gazdasági erőfölényes helyzet - összességében számottevően javul a vállalkozás csoport vagyoni, pénzügyi illetve jövedelmi helyzete, melyek a gazdasági erőfölény meghatározó tényezői (Tpvt. 22. § (2) bekezdés b.) pont), és alapot adhatnak versenyt korlátozó stratégiák (pl. piacrabló ár) alkalmazására.

X.

Az érintett piacok

• 62.

  Az előzőek szerinti versenyhatásokat az összefonódással érintett piacokon kell vizsgálni. Az összefonódással érintett piacnak minősülnek mindazok a piacok, amelyeken az összefonódásban résztvevő vállalkozáscsoportok legalább egy tagja jelen van, akár eladóként, akár vevőként.

• 63.

  A Tpvt. 14. § (1) bekezdése szerint az érintett piacot a megállapodás (adott esetben: összefonódás) tárgyát alkotó áru és a földrajzi terület figyelembevételével kell meghatározni. A (2) bekezdés értelmében a megállapodás tárgyát alkotó árun túlmenően figyelembe kell venni az azt - a felhasználási célra, az árra, a minőségre és a teljesítés feltételeire tekintettel - ésszerűen helyettesítő árukat (keresleti helyettesíthetőség), továbbá a kínálati helyettesíthetőség szempontjait.

• 64.

  A Ringier-csoportnak és az irányítása alá kerülő Népszabadság Rt-nek egyaránt meghatározó tevékenysége a lapkiadás, mely részint az olvasók, részint a hirdetők szempontjából vizsgálható.

XI.

Az olvasói piac

• 65.

  Az olvasók keresleti helyettesíthetősége szempontjából tekintve nem vitatható - és a kérelmező sem vitatta -, hogy a napilapok, illetve az időszakos lapok nem tekinthetők egymás Tpvt. 14. § (2) bekezdés szerinti helyettesítő áruinak.

• 66.

  A napilapokon belül a Versenytanács a 13. pont szerinti felosztásból indult ki, és úgy ítélte meg, hogy a felhasználási cél és a minőség - ami alatt a Tpvt. alkalmazásában nem az áru köznapi értelemben vett pl. jó vagy rossz minősége értendő, hanem az áru hasznos tulajdonságainak összességét képező árujellemzők (adott esetben mindenekelőtt az egyes napilaptípusok tartalma) - tekintetében a politikai napilapok élesen elkülönülnek az egyéb napilapoktól, és szintén az előzőek szerinti szempontok alapján elkülönült árupiacot alkotnak a sportnapilapok és a bulvárlapok is.

A politikai napilapok

• 67.

  Az előzőekből következőleg az alapvető kérdés az, hogy az összefonódás tárgyát képező áru (a Népszabadság, mint országos politikai napilap), helyettesítési viszonyban áll-e a további országos politikai napilapokkal (Magyar Hírlap, Népszava, Magyar Nemzet), a Metro-újsággal, illetve a vidéki politikai napilapokkal.

Keresleti helyettesítés az országos politikai napilapok között

• 68.

  A Versenytanács álláspontja szerint a Népszabadság, a Magyar Hírlap és a Népszava a felhasználási cél, az ár és a főbb árujellemzők (ideértve a lap politikai orientációját is) szempontjából egyaránt közel állnak egymáshoz, mire tekintettel azok a Tpvt. 14. § (2) bekezdése szerinti egymást keresletileg helyettesítő áruknak minősülnek. A Versenytanács nem vitatja a kérelmező azon megközelítését (lásd 49.a. pont), mely szerint az országos politikai napilapok mutatnak bizonyos "márka-imázs" jellemzőket (fogyasztói hűség). Ebből azonban álláspontja szerint nem következik az, hogy a - Tpvt. 14. § (2) bekezdésében rögzített valamennyi szempont tekintetében azonos - három lap között ne lenne keresleti helyettesítés. A versenyjogi gyakorlat más termékek esetében is általában egymást helyettesítőknek tekinti a különböző márkákat (pl. személygépkocsik). Másrészt a Versenytanács a kérdés ennél részletesebb vizsgálatát azért is szükségtelennek tartotta, mert az abban való döntés - a később részletezettek szerint (lásd 99. pont) - érdemben nem érinti az összefonódás Tpvt. rendelkezései szerinti megítélését.

• 69.

  Nem osztotta a Versenytanács a kérelmező azon álláspontját, hogy - az általa hivatkozott - alacsony keresztolvasottság a keresleti helyettesítés hiányát jelzi. Abból ugyanis akár az ellenkezőjére, tehát erős keresleti helyettesítésre is lehet következtetni: két egymással felcserélhető áru közül a fogyasztó egyszerre csak az egyiket fogyasztja. A keresztolvasottság és a helyettesíthetőség között nincs közvetlen összefüggés, két lap keresztolvasottságának mértékéből legfeljebb arra lehet következtetni, hogy azok egymást kiegészítő árunak minősülnek-e. Szintén nem látta érdemi következtetések levonására alkalmasnak a Versenytanács a három lap áralakulásának vizsgálatát. Voltak ugyan olyan időszakok, amikor a három lap valamelyike a többiekétől eltérő árakat alkalmazott, az árak tendenciája azonban a kiegyenlítődés irányába mutat (a kérelmező által benyújtott idősor első évében 1996. évben két lap éves átlagára 39, a harmadiké 39,5 forint volt, a 2002. évi átlagárak: 89,8; 91; illetve 91,5 forint).

• 70.

  A Magyar Nemzet részint hírlapárusítási ára, részint politikai orientációja - mint lényeges árujellemző - alapján eltérést mutat a másik három országos politikai napilaphoz képest. Mindez, miként azt a Népszava ki is fejtette, kétségkívül korlátozhatja a keresleti helyettesíthetőséget. A keresleti helyettesíthetőség alacsony intenzitását mutatja az is, hogy miközben a Magyar Nemzet 2000. és 2002. között jelentősen - és a másik három országos politikai napilapnál is lényegesen nagyobb mértékben - 49,2 százalékkal emelte a lapárat, képes volt az értékesített példányszámát 34,9 százalékkal növelni. A Versenytanács ugyanakkor osztja a kérelmező azon - más összefüggésben kifejtett - álláspontját, hogy a lapkiadókat üzleti vállalkozásoknak kell tekinteni, amelyek alapvetően gazdasági megfontolások alapján alakítják ki termékeik jellegét. Ezért nem zárható ki, hogy a Magyar Nemzet a kínálati helyettesítés (esetleg a lehetséges verseny) alapján a másik három országos politikai napilap alkotta árupiachoz tartozik. A Versenytanács álláspontja szerint azonban a jelenlegi társadalmi viszonyok mellett egy esetleges politikai orientációváltás gazdaságilag sem feltétlenül lenne racionális a Magyar Nemzet részéről (számolnia kellene ugyanis azzal, hogy jelenlegi olvasóinak egy nem csekély hányadát elveszítheti). Mindezek rögzítése mellett a Versenytanács szükségtelennek tartotta annak eldöntését, hogy a Magyar Nemzet a másik három országos politikai napilappal azonos árupiachoz tartozik-e, mert az - a később részletezettek szerint - érdemben nem érinti a kérelmezett összefonódásnak a Tpvt. rendelkezései szerinti megítélését.

A Metro és az országos politikai napilapok közötti helyettesítés

• 71.

  A Metro-újság "ára" (ingyenes) és minősége (árujellemzői) alapján is eltér az országos politikai napilapoktól. Az "ingyenesség" nem önmagában, hanem a minőségi eltérésekkel együtt különbözteti meg a Metro-újságot az országos politikai napilapoktól. A magasabb minőségű-drágább és gyengébb minőségű-olcsóbb áruválasztékok között létezhet átválthatóság a fogyasztók szempontjából. Jelentős ár-minőség eltérés esetén azonban (mint a Metro-újság és a politikai napilapok esetében), a helyettesíthetőség a versenyjogi gyakorlat szerint csak akkor állapítható meg, ha az ár-minőség skála két végpontja között vannak olyan további, a két végponthoz, illetve egymáshoz közelálló árfekvésű (és azzal összhangban lévő minőségű) termékek, amelyek révén az egymást helyettesíteni képes termékválasztékok olyan, egymást átfedő rendszere (helyettesítési lánc) adódik, amely egységes árupiacot alkot. Az országos politikai napilapok és a Metro-újság esetében ilyen "köztes" áruválasztékok nincsenek, ezért azok - a Versenytanács álláspontja szerint - nem minősülnek egymás, Tpvt. 14. § (2) bekezdése szerinti helyettesítő áruinak. Az előzőek egyben azt is jelentik, hogy a Metro-újság a kínálati helyettesíthetőség szempontjából sem vehető figyelembe (hasonló okokból a 2003. évben piacra került és időközben megszűnt Esti Hírlap sem minősült az országos politikai napilapok helyettesítő árujának).

• 72.

  A keresleti helyettesíthetőség hiányát jelzi az is, hogy a Metro-újság 1998. szeptemberi megjelenését és gyors térnyerését követően ugyan csökkent egyes országos politikai napilapok (közte a Népszabadság és a Magyar Hírlap) értékesített példányszáma. A csökkenés mértéke azonban mindkét lap esetében lényegesen kisebb volt 1999. és 2002. között, mint a Metro megjelenését megelőző években 1995. és 1998. között. Ezt mutatja a 7. táblázat.

  7. táblázat

  A Népszabadság és a Magyar Hírlap
  példányszám csökkenése

Példányszám csökkenés (%)	Népszabadság	Magyar Hírlap
1998/1995. - összesen - évi átlag	-16,1 -5,7	-26,9 -10,0
2002/1998. - összesen - évi átlag	-12,7 -3,4	-4,8 -1,

• 73.

  Ha pedig a négy országos politikai napilap együttes példányszámát tekintjük, akkor, az 1999. (az első olyan év, amelyre mind a négy lapra nézve van auditált adat) és 2002. között érdemben nem változott (az 1. táblázat adatai szerint ugyan még növekedett is, de ha figyelembe vesszük a 2000. év első felében megszűnt Napi Magyarország 1999. évi húszezer körüli eladott példányszámát, akkor is csak minimális a csökkenés).

• 74.

  A Versenytanács álláspontja szerint nem hozható összefüggésbe a Metro-újság megjelenésével az a - kérelmező által hivatkozott - körülmény sem, hogy az országos politikai napilapok reál (inflációs rátával korrigált) eladási árai 1997. és 1998. években csökkentek, hiszen az 1997. és 1998. évi áremelések (reál árcsökkenések) még a Metro-újság 1998. szeptemberi megjelenését megelőzően történtek, 1999. évtől pedig az országos napilapok reál árai évről-évre nőttek.

Az országos és a megyei politikai napilapok közötti keresleti helyettesítés

• 75.

  A megyei politikai napilapok ára és minősége (tartalom, terjedelem) egyaránt lényegesen eltér az országos politikai napilapokétól (lásd 14. és 15. pont), ezért azok a Versenytanács álláspontja szerint nem minősülnek az utóbbiak keresleti helyettesítőinek.

• 76.

  A Versenytanács részletesen vizsgálta a kérelmezőnek az országos és a vidéki politikai napilapok közötti keresleti helyettesítés fennállására vonatkozó érveit (lásd 51. pont), azokat azonban az alábbiakban részletezettek szerint nem osztotta:

• • a)

    A Versenytanács nem vitatja, hogy a "rendszerváltás" időszakában (értsd: `90-es évek első fele) a megyei lapok értékesített példányszámának csökkenése kisebb volt, mint az országos lapoké. Ezt azonban a jelenlegi helyettesítési viszonyok szempontjából nem tekinti meghatározónak. A `90-es évek első felében ugyanis jelentősen csökkent Magyarországon a reáljövedelem, ami hatással lehetett a helyettesítési viszonyokra: alacsonyabb jövedelem mellett a fogyasztók olyan döntési helyzetbe kerülhettek, hogy választaniuk kellett, hogy a korábbi fogyasztási színvonalat mely javakból csökkentsék, ami "helyettesítővé" tehetett a korábbi magasabb jövedelmi színvonal mellett egymást kiegészítő árukat (adott esetben: a megyei lapot és az országos lapot). Ez az összefüggés azonban a jelenlegi magyarországi viszonyok mellett - amikor több éve jelentősen nő a reáljövedelem - már nyilvánvalóan nem áll fenn. Sőt jelenleg éppen fordított a helyzet: kiegészítővé válhatnak a korábban esetlegesen egymást helyettesítő áruk.

• • b)

    A megyei lapok kérelmező által hivatkozott, az országos és a nemzetközi hírek tekintetében megvalósult - tényekkel egyébként alá nem támasztott - esetleges bővítése ellenére a megyei lapok tartalmi mélysége továbbra is alapvetően eltér az országos politikai napilapokétól.

• • c)

    Annak a körülménynek, hogy a megyei lapok nem tagolódnak politikai orientáció szerint, a Versenytanács álláspontja szerint nincs érdemi hatása a helyettesítési viszonyokra. Sőt: a politikai orientáció hiánya inkább gyengíti az országos és a megyei politikai napilapok közötti helyettesíthetőséget, mert az országos politikai napilapok egyik meghatározó árujellemzője a politikai orientáció.

• • d)

    A Népszabadság és a Magyar Hírlap utóbbi két évben bekövetkezett, relatíve magasabb vidéki piacvesztése nem a megyei lapok térnyerésével áll összefüggésben (a megyei lapok értékesített példányszáma ezen időszakban érdemben nem változott), hanem azzal, hogy a Magyar Nemzet vidéken az átlagosnál is nagyobb mértékben növelte példányszámát ezen időszakban.

A más médiumok általi keresleti helyettesítés lehetősége

• 77.

  A politikai napilapok más médiumok (mint általános információforrások) általi keresleti helyettesíthetősége tekintetében a Versenytanács szintén nem osztotta a kérelmező álláspontját (lásd 54. pont), mert:

• • a)

    az elektronikus média és az Internet nyilvánvalóan nem felelnek meg a Tpvt. 14. § (2) bekezdésében foglalt kritériumoknak; továbbá az internet felhasználás utóbbi években bekövetkezett jelentős bővülésének időszakában az országos politikai napilapok értékesítése összességében nem csökkent (lásd még: 71-72. pont);

• • b)

    az pedig, hogy a tematikus lapok (sport, gazdasági, bulvár) együttesen képesek versenyt teremteni a politikai napilapoknak egyrészt önmagában is megkérdőjelezhető, másrészt ezen lapok együttes ára nyilvánvalóan irreálisan alacsony hatékonysági, illetve versenykényszert jelentene a politikai napilapok számára; továbbá

• • c)

    az újságoknak (ezen belül az országos politikai napilapoknak) olyan árujellemzői vannak, melyek révén többet nyújtanak az egyszerű informálódásnál: egy helyen, egy áron kínálják a legkülönbözőbb információkat, bárhol, bármikor olvashatók, ellentétben pl. az elektronikus médiával és az Internettel, melyek helyhez, időponthoz kötöttek.

A kínálati helyettesítés és a lehetséges verseny

• 78.

  Kínálati helyettesítésről akkor lehet beszélni, ha a piacon vannak olyan vállalkozások, amelyek különösebb nehézség és pótlólagos költségek nélkül, igen rövid idő alatt képesek meglévő termékstruktúrájukat átalakítva megjelenni az adott áru piacán. Ezzel összefüggésben a Versenytanács nem vitatja a kérelmező azon álláspontját, hogy a megyei napilapok, a Metro, illetve egyes hetilapok kiadói tőkeerős vállalkozások, amelyek értelemszerűen rendelkeznek egy országos politikai napilap kiadásához szükséges technikai feltételekkel és a személyi feltételeket is képesek lehetnek megteremteni (lásd 55. pont). Mindennek azonban egyrészt érdemi többletköltségei lehetnek, másrészt egy országos politikai napilap megjelentetése nem egyszerűen technikai feltételek kérdése: a gazdaságos működéshez ugyanis jelentős, a versenytársakéhoz minél közelebb álló értékesített példányszám szükséges. Mindezek alapján - a Versenytanács álláspontja szerint - az országos politikai napilapok piacán nem érvényesül kínálati helyettesítés.

• 79.

  A kínálati helyettesítés - sőt: a lehetséges verseny (működő vállalkozás piacralépése jelentős átszervezéssel és időbeli késedelemmel), illetve új vállalkozás piacralépésének - korlátait jelzi az is, hogy az országos politikai napilapok piacára való belépésre a gazdasági feltételek 1990. évi megváltozását követően csak két kísérlet (lásd 20. pont) történt:

• • -

    az Új Magyarország, jóllehet jelentős politikai-, illetve (nyílt és burkolt) gazdasági támogatás mellett lépett piacra, mégsem tudott jelentős szerepet betölteni az országos politikai napilapok piacán, és az évtized végére - immár Napi Magyarország néven - meg is szűnt;

• • -

    a Pesti Hírlap néhány éves működés után szintén megszűnt.

• 80.

  A jelenlegi piaci helyzet szintén nem kedvez a piacra való belépésnek. Semmi jel nem mutat ugyanis arra, hogy az országos politikai napilappiac bővülő fázisba lépett volna, továbbá - a kérelmező által is hivatkozott - olvasó-lap kötöttség is korlátozná egy új lap esetében a gazdaságos példányszám elérésének esélyét.

Az érdekeltek véleménye a keresleti helyettesíthetőségről

• 81.

  Az összefonódással érintett piac meghatározásával kapcsolatosan a Versenytanács osztotta a kérelmező azon álláspontját, hogy annak során figyelembe kell venni a piaci szereplők véleményét is (lásd 53. pont). Ennek megfelelően a GVH felhívás formájában és közvetlenül is kérte az érintettek véleményét (lásd 36. pont), melyek az országos politikai napilapok keresleti helyettesíthetőségét illetően - szemben a kérelmező álláspontjával - összességében nem ellentétesek a Versenytanács álláspontjával, mert:

• • a)

    a) az országos politikai napilapok kiadásával foglalkozó két (az összefonódásban nem résztvevő) vállalkozás közül:

• • • -

      a Magyar Nemzet egyértelműen azon az állásponton volt, hogy a Metro-újság és a megyei lapok sem minősülnek versenytársának az olvasói piacon (lásd 38. pont);

• • • -

      a Népszava pedig a megyei lapokat ugyan (igaz, nem teljesen ellentmondásmentesen) versenytársként jelölte meg, a Metro-újságot azonban csak a hirdetési piac szempontjából (lásd 39. pont);

• • a)

    a megyei lapok kiadói közül (lásd 40. pont) csak az Inform Média foglalt egyértelműen állást amellett, hogy az országos napilapokat versenytársainak tekinti az olvasói piacon, amiből egyébként nem következik az, hogy a helyettesítés fordított irányban is fennáll;

• • b)

    a Metro-újság egyértelműen úgy fogalmazott, hogy az országos politikai napilapokat csak a hirdetési piacon tekinti versenytársaknak (lásd 41. pont).

• 82.

  Osztja a Versenytanács a kérelmező álláspontját a szakmai szervezetek véleményének jelentősége tekintetében is. A Versenytanács álláspontja szerint azonban a Magyar Lapkiadók Egyesületének azon megállapítása, hogy az országos politikai napilapok és a megyei napilapok "a lakosság vásárlóereje szempontjából versenytársnak minősülnek", versenyjogi szempontból nem értékelhető. Ebben az összefüggésben ugyanis - figyelemmel a lakosság többségének korlátozott vásárlóerejére - lényegében minden áru helyettesíthető minden áruval, és legfeljebb a létfenntartáshoz nélkülözhetetlen áruk minősülnek helyettesíthetetlennek. A versenyjog azonban - a Tpvt. 14. § (2) bekezdésének megfogalmazásából is egyértelműen láthatólag - nem ebben az összefüggésben kezeli a helyettesíthetőséget.

• 83.

  A Versenytanács azt a kérelmezői álláspontot sem vitatja, hogy a GVH feladata annak bizonyítása, hogy az összefonódás megtagadásának van helye (lásd 47. pont). Ebből azonban - a Versenytanács álláspontja szerint - nem következik az, hogy a GVH-nak kellene bizonyítani, hogy valamely áru nem minősül az összefonódás tárgyát alkotó áru a Tpvt. 14. § (2) bekezdése szerinti ésszerűen helyettesítő árujának (az ezzel ellentétes megközelítés azt jelentené, hogy a GVH-nak valamennyi a piacon jelenlévő áru tekintetében bizonyítani kellene a helyettesítés hiányát, ami nyilvánvalóan képtelenség). Ebből következőleg a kérelmező bizonyítási terhe az, hogy az összefonódás tárgyát képező árunak (Népszabadság), a vidéki politikai napilapok és a Metro-újság, illetve a média piac egyéb szereplői által forgalmazott áruk a Tpvt. 14. § (2) bekezdése szerinti ésszerű helyettesítői. A Versenytanács álláspontja szerint a GVH - a Tpvt. 14. § (2) bekezdése szerinti szempontok (ár, minőség) egyértelmű különbözősége mellett - az ennek kapcsán felhozott kérelmezői érvek cáfolatával eleget tesz bizonyítási kötelezettségének.

Piaci részesedések

• 84.

  Mindezek alapján a Versenytanács álláspontja szerint a politikai napilapok olvasói piaca szempontjából az összefonódással érintett árupiac legszűkebben a Népszabadság mellett a Magyar Hírlapot és a Népszavát foglalja magába, ami az esetleges kínálati helyettesítés alapján - a Versenytanács által a jelen eljárásban el nem döntötten - kibővülhet a Magyar Nemzettel. A földrajzi piac (Tpvt. 14. § (3) bekezdés) pedig - az áruk jellegéből adódóan - Magyarország egész területe.

• 85.

  A 84. pont szerinti legszűkebb érintett piacon az összefonódást követően a Ringier-csoport részesedése az eladott példányszám és az olvasottság alapján egyaránt a jelenlegi 14 százalékról 88 százalékra növekedne (lásd 8. táblázat), de ha figyelembe vesszük a keresleti szempontból nem helyettesítő - a kínálati helyettesíthetőség szempontjából azonban esetlegesen figyelembevehető - Magyar Nemzetet is, a részesedés akkor is 65, illetve 70 százalék (lásd 19. pont, 2. és 3. táblázat)

  8. táblázat

  Az összefonódás résztvevőinek érintett piaci részesedése

Megnevezés	Eladott példányszám (%)	Olvasottság (%)
Népszabadság	74	74
Magyar Hírlap	14	14
Együtt	88	88

A sport- és bulvár napilapok

• 86.

  Az összefonódással érintett további lappiacok közül a Ringier-csoport jelenlegi részesedése a sportnapilapok (100 százalék) és a bulvárlapok (69 százalék) tekintetében nem változna az összefonódás következtében.

• 87.

  A sportnapilapok esetében új vállalkozás piacralépésére rendkívül csekély az esély. Ezt egyértelműen jelzi az egyetlen - több szempontból is kedvező feltételek mellett végrehajtott - piacralépési kísérlet sikertelensége. A Színes Sport elnevezésű, a hét minden napján megjelenő sportújság 2000. májusában jelent meg először - a Nemzeti Sporttal szinte teljesen hasonló tartalommal, gyakorlatilag azonos áron, de lényegesen esztétikusabb kiállításban. A lap bevezetését segítette az is, hogy néhány hónappal megjelenése után kezdődött a 2000. évi Nyári Olimpia. Mindezek ellenére a Színes Sport nem volt képes gyökeret verni a piacon, és 2001. év márciusában megszűnt.

• 88.

  A bulvárlapok tekintetében lényegesen nagyobb a piaci mobilitás: a Blikk 1994. évi piacralépését követően a `90-es évek második felében több bulvárlap is piacralépett és szűnt is meg néhány év után (lásd 25. pont). Mindez egyértelműen jelzi, hogy a bulvárlapok piacán - ha a piacralépésnek nem is, de - a piacon való tartós megmaradásnak számottevő nehézségei (korlátai) vannak. A Versenytanács álláspontja szerint a Mai Nap Ringier-csoport általi 2000. évvégi megvásárlását megelőző időszakhoz képest (amikoris két független, lényegében azonos piaci súlyú bulvárlap, a Blikk és a Mai Nap volt a piacon) lényegesen romlottak a piacralépés (piacon maradás) esélyei annak következtében, hogy a Blikk kiemelkedő piaci részesedésű szereplővé vált.

XII.

A hirdetési piac

• 89.

  A hirdetési piac abból a szempontból sajátos, hogy:

• • -

    a hirdetőknek (reklámozóknak) ugyan széleskörű választási lehetőségük van a különböző reklámozási formák között;

• • -

    a gyakorlatban azonban a hirdetési piac túlnyomórészét lefedő, elsősorban a nagy média-ügynökségeken keresztül bonyolított reklámkampányokat az ún. médiamix jellemzi, vagyis a reklámüzenet több csatornán (TV, nyomtatott média, közterület, stb.) is megjelenik (és a hatékonyság meg is követeli, hogy megjelenjen), illetve a nyomtatott médián belül is több, más-más olvasói (fogyasztói) réteget elérni képes újságban is célszerű megjelentetni ugyanazt a reklámot.

• 90.

  Az előzőek szerinti kettősségből következően a különböző médium fajták nemcsak egymás helyettesítői, hanem egymás kiegészítői is. Míg a teljesen eltérő jellegű médiumok (pl. a TV és nyomtatott média) között értelemszerűen a kiegészítő hatás a meghatározó, addig azokon belül a helyettesítő és a kiegészítő hatás együtt jelentkezik.

• 91.

  A hirdetési piac tekintetében a kérelmező és a vizsgálati jelentés egyaránt a nyomtatott média egészét jelölte meg érintett piacként (a kérelmező, mint lehetséges legszűkebb piacot). A Versenytanács jóllehet ezt a piacmeghatározást nem tartotta teljesen egyértelműnek, nem állnak rendelkezésre olyan bizonyítékok, amelyek alapot adnának ennél szűkebb piacmeghatározásra. Ugyanakkor még ezen a - Versenytanács álláspontja szerint - lehetséges legtágabb piacon is jelentős (és az összefonódás következtében jelentősen erősödő) tényező lenne a Ringier-csoport. Az összefonódás révén kialakuló piaci részesedése (13,9 százalék) megközelíti a jelenlegi legmagasabb (15,2 százalékos) részesedésű Axel-Springer csoportét. Ennél is lényegesebb azonban, hogy a Ringier-csoport hirdetési piaci pozícióinak erősödése nem egyszerűen a piaci részesedések növekedéséből adódik, hanem sokkal inkább abból, hogy az összefonódás következtében rendkívül erős portfoliója alakulna ki azon keresztül, hogy az eddigi kettő helyett immár három - egymástól lényegesen eltérő - reklámozási célcsoport tekintetében is kiemelkedően a legnagyobb piaci szereplővé válna azáltal, hogy

• • -

    az egyedüli sportnapilap és

• • -

    a legnagyobb (közel 70 százalékos) részesedésű bulvárlap mellett

• • -

    a legnagyobb országos politikai napilap is az irányítása alá kerülne.

XIII.

A gazdasági erőfölény

• 92.

  A Tpvt. 22. § értelmében gazdasági erőfölényben van az érintett piacon (Tpvt. 14. §) az, aki gazdasági tevékenységét a piac többi résztvevőjétől nagymértékben függetlenül folytathatja, anélkül, hogy piaci magatartásának meghatározásakor érdemben tekintettel kellene lennie versenytársainak, szállítóinak, vevőinek és más üzletfeleinek vele kapcsolatos piaci magatartására. A Tpvt. 22. § (2) bekezdése szerint a gazdasági erőfölény megítéléséhez vizsgálni kell az érintett piacra való belépés feltételeit, a vállalkozás vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetét, továbbá az érintett piac szerkezetét és a piaci részesedések arányát.

• 93.

  Az olvasói (lapeladási) és a hirdetési piacon jelentkező versenyhatások nyilvánvalóan nem függetlenek egymástól. Egy lap hirdetési piaci sikerének ugyanis meghatározó tényezője a lap olvasottsága: minél többen olvassák az adott lapot, annál vonzóbb lehet az a reklám szempontjából, és így annál magasabb reklámtarifa érvényesíthető (a reklámozó szempontjából meghatározó paraméter az adott számú olvasó elérésének költsége). Ha viszont egy lap viszonylag magas reklámbevételre tesz szert, akkor képes relatíve alacsonyan tartani a lapárat, ami tovább növelheti az olvasottságot, és így - az előzőek szerint - a reklámpiaci szerepét is.

• 94.

  Az a körülmény, hogy egy lapot kiadó vállalkozásnak az olvasói (lapeladási) piacon tanúsított magatartása meghatározásakor nem kizárólag az olvasói piacon fennálló következményeket (annak szereplőinek várható reakcióit) kell figyelembevennie, hanem tekintettel kell lennie a hirdetési piacon bekövetkező esetleges reakciókra is, azzal jár, hogy a két piacon bekövetkező változások együttes mérlegelésével lehet csak képet alkotni az összefonódásnak a gazdasági erőfölényre gyakorolt hatásairól.

• 95.

  Az adott esetben az alábbi olvasói piacokon a Ringier-csoport a gazdasági erőfölény valamennyi - a Tpvt. 22. § (2) bekezdése alapján figyelembeveendő - szempontja alapján és összességében is magas fokú gazdasági erőfölényes helyzetben van, illetve kerül az összefonódás következtében, mert:

• • -

    a Népszabadság, a Magyar Hírlap és a Népszava által alkotott piacon a részesedése 88 százalékra növekedne, de még a Magyar Nemzet esetleges figyelembevétele esetén is kiugróan magas (65-70 százalékos) részesedése lenne, oly módon, hogy új vállalkozások piacralépése jelentős korlátokba ütközik, s így arra nincs reális esély;

• • -

    a Nemzeti Sportnak, mint a sportnapilap piac egyetlen szereplőjének reálisan nem kell új vállalkozás piacralépésével sem számolni;

• • -

    a bulvárlapok piacán a Blikk piaci részesedése közel 70 százalék úgy, hogy két versenytársa egyikének (Mai Nap) kiadói joga is a tulajdonában van, és szintén számottevő piacralépési korlátokkal kell számolni; továbbá

• • -

    a Ringier-csoport egy jelentős pénzügyi erejű nemzetközi vállalkozáscsoport.

• 96.

  Az a körülmény, hogy a Ringier-csoport az országos bulvár- és sport napilapok mellett az országos politikai napilapok piacának is meghatározó szereplője lesz, az előbbi két piacon is erősíti gazdasági erőfölényes helyzetét, és ez igaz fordítva is: az országos politikai napilapok piacán is erősíti pozícióit az a körülmény, hogy a bulvár és a sportlapok tekintetében is piacvezető. Minderre alapozva lehetősége nyílna mindegyik piacon tovább erősíteni pozícióit (pl. kereszthirdetésekkel, közös akciókkal tovább növelni piaci részesedését), és ezáltal a jelenlegi, magas piaci részesedésekből fakadó piaclépési korlátokat tovább erősíteni.

• 97.

  A hirdetési piacot elkülönülten vizsgálva nem vitatható, hogy az összefonódás révén ezen a piacon is jelentősen megerősödne a Ringier-csoport, és a piacnak több olyan szegmense van, amelyeken nehezen lenne kikerülhető a hirdetők (reklámozók) számára. A hirdetések tekintetében is jelentős előnyt jelentene a Ringier-csoport számára, hogy az országos napilapokon - mint a nyomtatott médiában történő hirdetés nélkülözhetetlen terepén - belüli igen magas (az összefonódás következtében növekvő) részesedése mellett, növekszik azon laptípusok száma, ahol kiugróan magas a részesedése.

• 98.

  Mindezek alapján összevetve azt, hogy a Ringier-csoport és a Népszabadság Rt.:

• • -

    az olvasói piac több egymástól elkülönülő részpiacán is gazdasági erőfölényes helyzetben van azzal, hogy

• • -

    a hirdetési piacon együttesen erős pozíciókkal rendelkeznének,

a Versenytanács arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Ringier-csoport a kérelmezett összefonódás megvalósulása esetén az országos politikai napilapok piacán gazdasági erőfölényes helyzetbe kerülne, a sportnapilapok és a bulvárlapok tekintetében pedig erősödne gazdasági erőfölényes helyzete.

• 99.

  Megjegyzi a Versenytanács, hogy a Ringier-csoport gazdasági erőfölényes helyzetének előzőek szerinti erősödése lényegében véve független attól, hogy a Népszabadság, a Magyar Hírlap és a Népszava egymás keresleti helyettesítői-e vagy sem. A keresleti helyettesítés esetleges hiánya esetén ugyan nem keletkezne közvetlen horizontális hatás (nem növekedne a koncentráció), azonban

• • -

    egyrészt egy még erősebb piaci pozíciójú Népszabadság kerülne a Ringier-csoporthoz ( a Népszava sem lenne versenytársa);

• • -

    másrészt a kérelmező által hivatkozott erős fogyasztói hűség (adott laphoz kötődés) mellett is előnyt jelent a vállalkozás részére, ha két - egymással ugyan nem teljesen átfedő, de azért - több szempontból hasonló olvasóközönséget is el tud érni, az ugyanis semmiképpen sem vitatható, hogy a Népszabadság és a Magyar Hírlap (és értelemszerűen a Népszava is) korlátozottan mindenképpen helyettesítői egymásnak.

• 100.

  Mindezek alapján a Versenytanács álláspontja szerint reális a veszély arra nézve, hogy a Ringier-csoport az összefonódás következtében olyan jelentős piaci erőre tenne szert, amely versenytársai és üzletfelei (végső soron a versenyfolyamat) által kellően nem kontrollálható mozgásteret biztosítana számára. Az összefonódás révén jelentősen megnövekvő piaci erejét arra használhatja fel, hogy az országos politikai napilap piacon még fennmaradó versenytársait kiszorítsa, illetve ezen a piacon és más általa uralt piacokon az esetlegesen belépni szándékozókat elrettentse, fenntartva/erősítve ezzel jelenlegi piaci pozícióit. Dinamikusan szemlélve az olvasói és a hirdetői piac közötti szoros összefüggés azzal járhat, hogy az egyik (jelen esetben: az olvasói) piacon meglévő erős (az összefonódás következtében erősödő) pozíciói erősíthetik a másik (jelen esetben: a hirdetői) piacon a vállalkozáscsoport helyzetét, ami által tovább erősödhet helyzete az olvasói piacon. A kérelmezett összefonódásban a Versenytanács álláspontja szerint benne rejlik egy ilyen egymást erősítő hatásokon alapuló folyamat beindulásának (felerősödésének) veszélye, különös tekintettel arra, hogy a sportnapilapok tekintetében nincs versenytársa a Ringier-csoportnak, a politikai napilapok és a bulvár napilap tekintetében pedig versenytársaihoz képest kiugróan magas piaci részesedéssel és azon alapuló piaci erővel rendelkezik.

XIV.

Előnyök - hátrányok

• 101.

  Az a körülmény, hogy az összefonódás gazdasági erőfölényes helyzetet hoz létre vagy erősít meg, nem jelenti automatikusan azt, hogy az összefonódást meg kell tiltani. A Tpvt. 30. § (1) bekezdése alapján ugyanis mérlegelni kell az összefonódással járó előnyöket és hátrányokat is.

• 102.

  Az előny - hátrány mérlegelés szempontjait a 30.§ (1) bekezdésének a)-c) pontjai rögzítik. Ezek közül az a) és a b) pont lényegében a gazdasági erőfölény 22.§ szerinti ismérvei közül emeli ki az összefonódás elbírálása szempontjából fontosakat. Ilyen összefüggésben az összefonódás hátránya az erőfölény tekintetében beálló esetleges kedvezőtlen változás. Előnyként a c) pont - a szállítókra és a fogyasztókra gyakorolt (értelemszerűen: kedvező) hatás - mellett a b) pontban említett versenyképesség javulás vehető figyelembe. Az előny-hátrány mérlegelés végső soron annak vizsgálatát jelenti, hogy a gazdasági erőfölény létrehozásából, megerősödéséből fakadó hátrányt meghaladják-e az összefonódás előnyei. Ennek során a Gazdasági Versenyhivatal a Tpvt. alkalmazásakor következetesen abból indul ki, hogy kizárólag a fogyasztók (vevői erőfölény esetén a szállítók) számára is kedvező változást jelentő olyan tény, körülmény vehető figyelembe az összefonódás előnyeként, amely:

• • -

    más módon nem lenne elérhető, továbbá

• • -

    megvalósulására az összefonódás engedélyezése esetén kialakuló piaci helyzet objektíve kínál nagyobb esélyt (Versenytanács elvi állásfoglalásai 67., Versenyfelügyeleti Értesítő 1999. évi 4. szám).

• 103.

  A kérelmező által hivatkozott előnyök (lásd 34. pont) alapvetően a versenyképesség javulásán alapulnak, és megvalósulásuk esetén nem vitathatóan előnyösek lehetnek a fogyasztóknak és más üzleti partnereknek. A versenyképesség javulása azonban minden ésszerűen végrehajtott összefonódás sajátja. Arra viszont, hogy a versenyképesség javulásából származó hivatkozott előnyök (tartalmukat tekintve az üzletfelek számára kedvezőbb árak, magasabb minőség) ténylegesen és tartósan is jelentkezzenek, kizárólag a gazdasági versenyből fakadó kényszer nyújthat garanciát. Erre viszont az adott esetben - a Ringier-csoportnak az összefonódás révén jelentősen erősödő gazdasági erőfölényes helyzete mellett - a Versenytanács álláspontja szerint nincs reális esély, sőt a hivatkozott előnyök (az előzőekben már említettek szerint) más összefüggésben hozzájárulhatnak a Ringier-csoport gazdasági erőfölénye további erősödéséhez.

XV.

Feltételek - kötelezettségek

• 104.

  A Tpvt. 30. § (3) bekezdése szerint az összefonódás hátrányos hatásainak mérséklése érdekében a GVH feltételt vagy kötelezettséget írhat elő. A kialakult gyakorlat szerint erre az összefonódásban résztvevő vállalkozások vállalásai képezik a kiindulópontot, de a GVH hivatalból is vizsgálhatja, hogy van-e erre lehetőség.

• 105.

  Az adott esetben a kérelmező által a kérelmében tett vállalások (lásd 35. pont) nem a versenyprobléma megoldását célozzák (ez abból a szempontból szükségszerű is, hogy a kérelmező nem azonosított versenyproblémát), hanem tartalmukat tekintve a kérelmező által hivatkozott - a Versenytanács által a hátrányok ellensúlyozására az előzőekben részletezettek szerint nem alkalmas - előnyök megvalósítására irányulnak. Ezért a Versenytanács álláspontja szerint nem alkalmasak az összefonódás káros hatásainak mérséklésére sem.

• 106.

  A kérelmező a Versenytanácsnak az összefonódás megtiltását tartalmazó előzetes álláspontjának ismeretében nem terjesztett elő érdemi feltételekre és/vagy kötelezettségekre vonatkozó vállalásokat. Ezért a Versenytanács hivatalból vizsgálta, hogy előírható-e olyan feltétel vagy kötelezettség, amely mellett az összefonódás káros versenyhatásai a még elfogadható szintre mérsékelhetők.

• 107.

  A Gazdasági Versenyhivatal kialakult gyakorlata szerint (pl. Vj-175/1999.) a feltétel vagy a kötelezettség

• • -

    a piac szerkezetét érintő (struktúrális);

• • -

    az érintett vállalkozások piaci magatartására vonatkozó (magatartási); valamint

• • -

    az érintett vállalkozásoknak a GVH részére teljesítendő információadási kötelezettséget előíró (információs)

lehet.

• 108.

  A Versenytanács álláspontja szerint a versenyproblémák leghatékonyabban strukturális feltételek előírásával (mindenekelőtt a Tpvt. 30. § (3) bekezdésében is említett "leválasztás" révén) orvosolhatók. Magatartási feltétel - különösen horizontális, illetve portfolió bővítő összefonódás esetén - csak kivételesen jelenthet megfelelő megoldást, míg az információs feltétel jellemzően a strukturális vagy magatartási feltétel kiegészítője lehet. Ezért a Versenytanács érdemben a strukturális feltétel előírásának lehetőségét vizsgálta, annak tükrében, hogy az összefonódás káros versenyhatásai

• • a)

    egyrészt, az egyaránt az országos politikai napilap piacon jelenlévő Népszabadság és Magyar Hírlap egy vállalkozáscsoportba kerüléséből;

• • b)

    másrészt a bulvár- és sport napilapokat legnagyobb piaci szereplőként kiadó Ringier-csoportnak az országos politikai napilapok piacán történő jelentős megerősödéséből (legnagyobb piaci szereplővé válásából)

adódnak.

• 109.

  A 108.a. pont szerinti versenyprobléma megoldására a Versenytanács elégségesnek ítélte volna, ha a Ringier-csoport megszünteti a Magyar Hírlap Rt. feletti irányítást (vagy más a Tpvt. 30. § (3) bekezdése szerinti módon a Magyar Hírlap-ot elidegeníti). Egy ilyen megoldás azonban a Versenytanács álláspontja szerint nem orvosolta volna a 108.b. pontban vázolt versenyproblémát. Az ugyanis - az előzőekben részletesen kifejtettek szerint - alapvetően nem a viszonylag alacsony piaci részesedésű Magyar Hírlap létéből, hanem a saját piacain piacvezető Blikk és Nemzeti Sport, illetve a szintén piacvezető Népszabadság egy vállalkozáscsoportba kerüléséből adódna, ami - a Népszabadság kiugróan magas piaci részesedéséből is adódóan - akkor is fennmaradna, ha a Magyar Hírlap nem tartozna a Ringier-csoporthoz.

XVI.

A Versenytanács döntése

• 110.

  A Versenytanács a Tpvt. 77. § (1) bekezdés a) pontja szerinti határozatában - figyelemmel arra, hogy

• • -

    a Népszabadság Rt. feletti irányítás megszerzése esetén a Ringier-csoport gazdasági erőfölényes helyzetbe kerülne;

• • -

    az összefonódásnak nem voltak azonosíthatók olyan előnyei, amelyek a gazdasági erőfölény erősödéséből fakadó hátrányt ellensúlyoznák; továbbá

• • -

    a hátrányos versenyhatások feltételek vagy kötelezettségek előírásával sem voltak mérsékelhetők

a rendelkező rész szerint nem engedélyezte, hogy a Tabora B.V. a Népszabadság Rt-ben meglévő 49,97 százalékos részvénycsomagját 16,67 százaléknyi további részvény megszerzésével 50 százalék fölé emelve, irányítást szerezzen a Népszabadság Rt. felett.

• 111.

  A Tpvt. 30. § (5) bekezdése szerint az összefonódáshoz adott engedély kiterjed mindazokra a (kapcsolódó) versenykorlátozásokra, amelyek az összefonódás megvalósításához szükségesek. A Bertelsmann AG által tett versenykorlátozó vállalás (lásd 2. pont) a Versenytanács kialakult gyakorlata (Versenytanács elvi állásfoglalásai 90., Versenyfelügyeleti Értesítő 2000. évi 5. szám) szerint valószínűsíthetően megfelel a kapcsolódó versenykorlátozás kritériumainak. Ezzel azonban az összefonódás megtiltására - az arra vonatkozó szerződés érvénytelenségére (Tpvt. 29. §) - tekintettel a Versenytanács érdemben nem foglalkozott.

XVII.

Az eljárási díj

• 112.

  A Tpvt. 63. § (3) bekezdés b) pontja szerint az összefonódás engedélyezése során az érdemi határozatot - az a) pontban foglalt esetek kivételével - 120 napon belül kell meghozni, és ebben az esetben a Tpvt. 62. § (1) bekezdése szerint a határozat kézbesítésétől számított tizenöt napon belül további nyolcmillió forint eljárási díjat kell fizetni a kérelmezőnek.

• 113.

  A Tpvt. 63. § (3) bekezdés a) pontjában foglaltak az engedély megtagadásának esetére nem vonatkoznak, ezért a Versenytanács a rendelkező rész szerint további nyolcmillió forint eljárási díj megfizetésére kötelezte a kérelmezőt.

XVIII.

A jogorvoslat

• 114.

  Az ügyfeleket (B.V. Tabora és Népszabadság Rt.) megillető jogorvoslati jog a Tpvt. 83. § (1) és (2) bekezdésén alapul.

• 115.

  A Tpvt. 83. § (1) bekezdése értelmében a keresetnek a határozat végrehajtására halasztó hatálya nincs.

Budapest, 2003. szeptember 25.