Gazdasági Versenyhivatal

Vj-92/2003/38

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a Mentők és Betegszállítók Országos Egyesülete (Budapest) ellen gazdasági versenyt korlátozó megállapodás miatt indított eljárásban tárgyaláson meghozta az alábbi

határozatot

A Versenytanács megállapítja, a gazdasági verseny korlátozásának tilalmába ütközött az eljárás alá vont által 2003. április 26-án elfogadott etikai kódex

• -

  3.1. pontja harmadik francia bekezdésének azon előírása, hogy a tagszervezet köteles a másik tagszervezet által ellátott területet tiszteletben tartani, ott szolgáltatást a helyi szervezettel együtt nyújthat,

• -

  a 4.2. pontja, amely szerint a szolgáltatások minimál díjtételeit minden év elején az Egyesület meghatározza.

A határozat felülvizsgálatát a kézhezvételtől számított 30 napon belül a Fővárosi Bíróságnak címzett, de a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtható keresettel lehet kérni.

Indoklás

A Gazdasági Versenyhivatal versenyfelügyeleti eljárást indított a Mentők és Betegszállítók Országos Egyesülete ellen, mivel felmerült, hogy az eljárás alá vont 2003. április 26-án elfogadott etikai kódexének a szolgáltatások minimálárainak meghatározására és a piac felosztására vonatozó rendelkezései sérthetik a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) előírásait.

I.

Az eljárás alá vont

Magyarországon 1948 és 1991 között a betegszállítást kizárólag az Országos Mentőszolgálat (a továbbiakban: OM) végezte. A magán, ún. alternatív betegszállítók csak az 1990-es évek elején jelentek meg. Az első években a társadalombiztosítás által finanszírozott szolgáltatásokat nyújtottak, majd az 1990-es évek közepétől a vállalkozások által ellátható tevékenységek köre kibővült.

A magát szakmai érdekvédelmi és érdekképviseleti társadalmi szervezetként meghatározó, jelenleg 41 taggal rendelkező eljárás alá vont alapszabályban rögzített célja a mentő és betegszállító vállalkozások érdekeinek védelme, képviselete. Az alapszabály szerint feladata a betegszállítók szervezése, a magyar betegszállításban résztvevők egymás közötti kapcsolatrendszereinek megszervezése, gazdasági érdekvédelmük megvalósítása.

II.

Az eljárás alá vont vizsgált magatartása

• 1.

  Az eljárás alá vont 2003. április 26-i taggyűlésén fogadta el etikai kódexét.
  
  Az etikai kódex 3.1. pontja szól a tagszervezetek egymás közti kapcsolatáról. A harmadik francia bekezdés szerint a tagszervezet köteles a másik tagszervezet által ellátott területet tiszteletben tartani, ott szolgáltatást a helyi szervezettel együtt nyújthat.
  
  Az etikai kódex "Díjtételek" címet viselő 4.2. pontja szerint a szolgáltatások minimál díjtételeit minden év elején az Egyesület meghatározza.
  
  Az etikai kódex elfogadásáról szóló döntés meghozatalát megelőző vita során egyes tagok kifogásolták a piacfelosztása vonatkozó, szerintük támadható rész megfogalmazását. A díjjal kapcsolatos ponttal összefüggésben szintén felmerült, hogy támadható, "kartell alakul ki."

• 2.

  Az eljárás alá vont a versenyhivatali eljárás megindulását követően, a 2003. július 10-i taggyűlésen az etikai kódex módosításáról döntött, az előzőekben ismertetett rendelkezéseket kivette az etikai kódexből.

• 3.

  Az etikai kódex szerint az eljárás alá vonton belül egy három tagból álló Etikai Bizottság működik. Az Etikai Bizottság vizsgálatának eredményét minden érintett köteles elfogadni, az ellen a taggyűléshez lehet fellebbezni.
  
  Az eljárás alá vont alapszabálya értelmében megszűnik a tag tagsági viszonya kizárással. Kizárásra akkor kerülhet sor, ha a tag a tagsági viszonnyal járó kötelezettségeket neki felróható okból nem teljesíti. A kizárásról a taggyűlés dönt.

III.

A vizsgálati jelentés

• 1.

  A vizsgálati jelentés rögzíti, hogy az etikai kódexet elfogadók - az OM mellett - a Magyarországon működő mentő és betegszállító vállalkozások több mint 80%-át képviselik. Az eljárás alá vont tevékenységét országos szinten fejti ki, s a megállapodás az érintett piac egészén éreztette volna versenykorlátozó hatását.
  
  A vizsgálati jelentés szerint ugyanakkor a versenykorlátozó megállapodás rövid idejű hatályban léte alatt a jogsértéssel elért bevételek összege csak elenyésző lehetett, mivel az Országos Egészségbiztosítási Pénztáron (a továbbiakban: OEP) kívüli betegszállítási szolgáltatásokból származó bevételek a vállalkozások összbevételének csekély részét képezik, illetve ilyen tevékenységet több vállalkozás nem is végez.

• 2.

  A vizsgálati jelentés jogsértőnek minősítette az etikai kódex 4.2. pontját, megjegyezve, nehezíti egy esetleges egységes minimális ár érvényesülését az érintett piacon az, hogy jelenleg a betegszállítók a piaci szegmensen nem transzparens árakat, eltérő árképzési rendszereket alkalmaznak.
  
  Az etikai kódex 3.1. pontjának harmadik bekezdését ("a tagszervezet köteles a másik tagszervezet által ellátott területet tiszteletben tartani, ott szolgáltatást a helyi szervezettel egyeztetve nyújthat") a vizsgálati jelentés szintén jogsértőnek minősítette.

• 3.

  A vizsgálati jelentés kiemelte, a versenykorlátozás piaci hatása a jelenlegi piaci struktúrában (kis volumenű piaci szegmens, kevés vállalkozás végez OEP által nem finanszírozott tevékenységet stb.) elhanyagolható volt, de a versenykorlátozó szándék mindenképpen megállapítható. Amennyiben az eljárás alá vont céljainak megfelelően az OEP-en kívüli betegszállítási piac magánkézbe (teljes egészében OM-on kívülre) kerülne, abban az esetben a magatartás hatása is jelentősen változna.
  
  Megjegyezte továbbá, hogy az etikai kódex versenykorlátozó pontjait az eljárás alá vont valószínűsíthetően nem törölte volna, ha nem indul meg a versenyfelügyeleti eljárás.

• 4.

  A vizsgáló a jogsértés megállapítása mellett a magatartás további folytatásának megtiltását és bírság kiszabását indítványozta.

IV.

Az eljárás alá vont védekezése

• 1.

  Az eljárás alá vont előadta, azért volt szükség az etikai kódexre, mert az elmúlt időben támadások érték a magánbetegszállítókat, s létre kellett hozni egy, a tevékenységet átláthatóbbá és szabályozottabbá tevő belső szabályozó rendszert, hasonlóan más szakmákhoz.

• 2.

  Az eljárás alá vont nem vitatta, hogy a vállalkozások szervezetei Tpvt. 11.§-ában jelzett döntésének fogalmát tágan kell értelmezni, ugyanakkor az ilyen szervezetek által kiadott ajánlások, illetve kötelező erővel nem bíró normák automatikusan nem tartoznak a Tpvt. 11.§-ának hatálya alá. Semmilyen versenyjogi veszélyt vagy kockázatot nem hordoznak magukban a szervezet olyan ajánlásai, döntései, amelyek nem befolyásolják érdemben a tagok magatartását. A versenyjogi relevancia megvalósulásához további olyan feltételek megvalósulása szükséges, amelyek megerősítik, hogy e döntések valóban kihatással vannak az érintett vállalkozásokra, így az érintett piacra.
  
  Az etikai kódex kifogásolt rendelkezései mint ajánlás jellegű, kötelező erővel nem bíró etikai szabályok nem minősülnek az eljárás alá vont versenyjogi értelemben vett döntésének. Az etikai kódex nem ismeri az etikai vétség fogalmát, megsértése esetére csak konzultációt és vizsgálatot ír elő. Semmiféle szankciót vagy retorziót nem tartalmaz. Az eljárás alá vont alapszabályában megfogalmazott kizárás lehetősége erre az esetre nem vonatkozik. Az eljárás alá vont nem kísérelte meg betartatni vagy kikényszeríteni a rendelkezéseket.
  
  Az eljárás alá vont szerint etikai kódexe mint kötelező erővel nem bíró ajánlás nem esik a Tpvt. 11.§-ának hatálya alá, nem minősül sem vállalkozások szervezete Tpvt. 11.§-a szerinti döntésének, sem megállapodásának.

• 3.

  Az eljárás alá vont (azon esetre, ha a Versenytanács szerint az etikai kódex a Tpvt. 11.§-a alá tartozik) kiemelte, az etikai kódex sem céljában, sem hatásában nem korlátozza a versenyt. Ennek megítélése során a megállapodás objektív célját kell vizsgálni, s e szempontból a kifogásolt rendelkezések nem törekedtek semmilyen esetlegesen versenykorlátozó cél elérésére.
  
  A 3.1. pont nem irányult a piac felosztására, egy belső, tipikusan etikai kötelezettséget fogalmazott meg, annak érdekében, hogy valamely tagszervezet tisztességtelen versenybe ütköző módon ne próbáljon betörni a másik tagszervezet területére. Az egyeztetési kötelezettség nem jelent többet, mint a szolgáltatások szükséges összehangolását, amely a betegszállítás hatékonyságához szükséges.
  
  A 4.2. pont esetében a minimál díjtételek mint irányadó, ajánlott árak funkcionálnának, a minőségbiztosítás jegyében. Az etikai kódex nem kívánná szankcionálni az ezen ár alatt dolgozókat, azonban a "miheztartás" és transzparencia elérése céljából szükségesnek látta a minimálárak közzétételét. Nem az ajánlott minimális áron (és nem a területi felosztáson) volt a hangsúly. Fogyasztóvédelmi szempontok alapján ítélték úgy, hogy az árról is meg kell nyilatkozni, mivel vannak olyan szolgáltatók, akik - kihasználva sajátos helyzetüket - a piaci ár alatt is vállalnak megrendeléseket. A fogyasztók számára előnyös lenne, ha tudnák, hogy mi a reális szolgáltatási ár.

• 4.

  Az eljárás alá vont hangsúlyozta, hogy az etikai kódex kifogásolt rendelkezéseinek semmilyen versenykorlátozó hatása sem volt, márpedig ennek teljes hiánya esetén a megállapodás nem esik a Tpvt. 11.§-ának hatálya alá. Egy céljában objektíve versenykorlátozó magatartás is csak akkor esik a Tpvt. 11.§-ának hatálya alá, ha a megállapodás képes a versenykorlátozó cél elérésére.
  
  Az etikai kódex 3.1. pontjával összefüggésben emlékeztetett arra, hogy ha egy szolgáltató engedélyt kap az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálattól, akkor ezt egy adott területre kapja meg, azaz csak ezen a területen tevékenykedhet. Az OEP-vel megkötött együttműködési szerződésben szintén rögzítésre kerül, hogy a szolgáltató mely területen működik. Nem jellemző, hogy egy adott területen több szolgáltató is jelen lenne (Budapest és néhány megye kivételével). Létezik egy területi ellátási kötelezettség, s az adott területen az adott szolgáltató nem utasíthat vissza megrendelést. Ha valaki más szolgáltató területén szállít beteget, akkor van jelentősége, ha erről nem tud az a szolgáltató, aki felelősséggel tartozik az adott terület ellátásáért, s ha bármilyen probléma adódik, akkor őt vonják felelősségre. Ezért lenne szükséges, hogy ha egy szolgáltató más szolgáltató területén nyújt szolgáltatást, akkor erről a két szolgáltató egyeztessen. Az etikai kódexnek mindezek alapján nincs versenykorlátozó hatása, az etikai kódex csak megismétli a jogszabályban szereplő területi ellátási kötelezettségét. Jogszabályi alapja van annak, hogy a betegszállítás piaca területileg meghatározott. A jogszabályok által kialakított jelleg deklarálása volt a cél, amelyet az is igazol, hogy az etikai kódex egy korábbi tervezete csak "a másik területi ellátási kötelezettségvállalásának" tiszteletben tartásáról szólt. Az etikai kódex csak a vonatkozó jogi szabályozást, a vonatkozó jogszabályi felhatalmazást konkretizálja az etikai kódex szintjén. Mivel jogszabályi felhatalmazás alapján született, nem tekinthető piaci magatartásnak, így nem terjed ki rá a Tpvt. tárgyi hatálya. Felhívta továbbá a figyelmet arra, hogy a rendelkezés - mint nem szankcionálható ajánlás - csak 9 hétig élt, nem volt versenykorlátozó hatása.
  
  Az etikai kódex 4.2. pontja kapcsán kiemelte, a minimálár rendelkezésnek semmilyen hatása sem volt a piacra, sohasem volt tényleges minimálár (a 4.2. pont csak lehetőséget tartalmazott a minimálárak meghatározására, de e tárgyban az eljárás alá vont nem hozott határozatot), a rendelkezés szintén csak 9 hétig volt hatályban. A kifogásolt rendelkezés a piacnak csak egy elhanyagolható részét érinthette volna (de ténylegesen nem érintette), hiszen nem vonatkozott az OEP által finanszírozott betegellátásra, másrészt az OEP által nem finanszírozott betegszállítás piacát az OM uralja. Az eljárás alá vont lépései eleve alkalmatlanok voltak a piac bármiféle érdemleges befolyásolására.
  
  Aláhúzta, nem képes az egészségügyi piacon a versenyhelyzet korlátozására, mivel ott nincs szabad piaci és versenyhelyzet. A szolgáltatók tevékenységüket jelentős részben az OEP-vel kötött szerződés alapján végzik, amely szervezet eleve meghatározza az általa nyújtott finanszírozás mértékét és ezzel a szolgáltatás árát is, illetve a piacon működő szolgáltatók tevékenységét, számát és területét. Az egészségügyi szolgáltatások terén jellemzőek a hatóságilag megállapított díjak. A betegszállításnak csak egy kis része (a rendezvénybiztosítás, a külföldi és a napjainkban még nem jelentős "fizetős" betegszállítás) működik piaci körülmények között.
  
  Az eljárás alá vont jelenleg nem tartja lényeges kérdésnek az ajánlott árat, ennek majd egy több biztosítót magában foglaló rendszerben lesz tényleges jelentősége.

• 5.

  Az eljárás alá vont előadása szerint az OEP azt ajánlja, hogy aki piacra akar lépni (az OEP által finanszírozott szolgáltatást kíván nyújtani), az vegye fel a kapcsolatot a szükséges engedélyezési eljárással tisztában lévő, megfelelő információkkal rendelkező eljárás alá vonttal. Az eljárás alá vont nyilatkozata szerint a szükséges információkat azokkal is közli, azoknak is tanácsot ad, akik nem tagjai.

• 6.

  Az eljárás alá vont előadta, a 2003. július 10-i közgyűlésen az etikai kódex módosítására nem azért került sor, mert elismert volna bármiféle jogsértést. A módosítással a félreértéseket kívánta tisztázni, illetőleg azt a Gazdasági Versenyhivatallal való jóhiszemű együttműködés motiválta. Megítélése szerint a módosítások a félreértéseket, aggályokat eloszlatták, illetőleg kizárhatóvá vált annak a lehetősége is, hogy az egyébként kevesebb mint három hónappal a módosítás előtt elfogadott etikai kódex bármiféle kifogásolható piaci hatást fejthetett volna ki.

• 7.

  Az eljárás alá vont elsődlegesen a versenyfelügyeleti eljárás jogsértés hiányában történő megszüntetését, másodlagosan a bírság mellőzését, illetve a vizsgálati jelentésben szereplő bírság mértékének a csökkentését kérte.

V.

Az érintett termékpiac

• 1.

  A Tpvt. 14.§-ának (1) bekezdése szerint az érintett piacot a megállapodás tárgyát alkotó áru és a földrajzi terület figyelembevételével kell meghatározni. A (2) bekezdés szerint a megállapodás tárgyát alkotó árun túlmenően figyelembe kell venni az azt - a felhasználási célra, az árra, a minőségre és a teljesítés feltételeire tekintettel - ésszerűen helyettesítő árukat (keresleti helyettesíthetőség), továbbá a kínálati helyettesíthetőség szempontjait. A (3) bekezdés a földrajzi piac meghatározásához ad támpontokat: földrajzi terület az, amelyen kívül a) a fogyasztó nem, vagy csak számottevően kedvezőtlenebb feltételek mellett tudja az árut beszerezni, vagy b) az áru értékesítője nem, vagy csak számottevően kedvezőtlenebb feltételek mellett tudja az árut értékesíteni.

• 2.

  A betegszállítási piacon mint érintett termékpiacon (amelybe nem tartozik bele a jelenleg az OM és az Európa Mentőszolgálat által végzett sürgősségi mentés) megkülönböztetendők az OEP által finanszírozott és az ezen kívüli szolgáltatások.

• 3.

  Az OEP által finanszírozott és az alternatív szolgáltatók által is nyújtható szolgáltatások piacán az OM 60-70%-os piaci részesedéssel rendelkezik. Az eljárás alá vont célja saját előadása szerint az, hogy az alternatív szolgáltatók piaci részesedésének aránya növekedjék. Ennek megfelelően álláspontja szerint jelenleg a piacon nem a szolgáltatók egymás elleni versenyén van a hangsúly, hanem az OM-mel szembeni térnyerésen.
  
  Az OM jövőbeni piaci helyzete kapcsán kiemelendő, megfogalmazódtak olyan elképzelések, hogy az OM nem foglalkozna betegszállítással, azt az alternatív szolgáltatók végeznék.
  
  Az OEP-nek jelenleg az OM-mel és 38 különböző alternatív betegszállító szolgáltatóval van betegszállításra vonatkozó finanszírozási szerződése. Győr-Moson-Sopron és Vas megye kivételével minden megyében működik az adott megyében székhellyel rendelkező alternatív betegszállító szolgáltató. Ezek többsége az előre tervezhető, ún. programozott betegszállításokat végzi (pl. művese, onkológia, CT, MRI kapcsán), de - az OM mellett - egyéb általános betegszállítási feladatokat is ellát.
  
  Az alternatív betegszállítók együttműködési megállapodást kötnek a kórházakkal. Vannak kórházak, amelyek csak egy, vannak, amelyek több betegszállítóval állapodnak meg.
  
  Az alternatív betegszállítók a szállításokat a kötelező egészségbiztosítási ellátásokról szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 17.§-a és az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 97.§-a alapján végzik. Tevékenységüket a betegszállításról szóló 19/1998. (VI. 3.) NM rendelet is szabályozza.
  
  A betegszállítási tevékenység finanszírozása az egészségügyi szolgáltatások Egészségbiztosítási Alapból történő finanszírozásának szabályairól szóló 43/1999. (III. 3.) Korm. rendelet alapján történik. A finanszírozás az Egészségbiztosítási Alap éves előirányzatában erre a célra meghatározott összegnek a szolgáltatók teljesítménye alapján történő felosztásával valósul meg, azzal, hogy a betegszállítás finanszírozására a költségvetésben meghatározott összeg (2002-ben 4,8 milliárd, 2003-ban 6,1 milliárd forint) 60-70%-át az OEP az OM betegszállítási tevékenységének finanszírozására fizeti ki.
  
  Az OEP által finanszírozott szolgáltatások nyújtásához különböző feltételeknek kell eleget tenni. Az egészségügyi szolgáltatások Egészségbiztosítási Alapból történő finanszírozásának szabályairól szóló 43/1999. (III. 3.) Korm. rendelet 33.§-a kimondja, hogy a betegszállítás finanszírozására irányuló szerződésben meg kell határozni - az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter és az OEP főigazgatója által együtt kijelölt szakértői bizottság javaslata alapján - a területi ellátási kötelezettség vállalását, illetve a folyamatos ellátás biztosítását. A finanszírozást igénylő szolgáltatók erre irányuló igényüket a megyei egészségbiztosító pénztárhoz nyújthatják be, amelyet a szakértői bizottság bírál el és tesz javaslatot új szolgáltatók (azaz akinek betegszállítás végzésére nincs finanszírozási szerződése az OEP-el), illetve új kapacitások bevonására, valamint a meglévő kapacitások módosítására (kapacitásbővítésnek minősül a szerződésben nem szereplő gépjármű tevékenységbe történő bevonása). A bizottság javaslatát az OEP főigazgatója hagyja jóvá, és egyetértés céljából megküldi az egészségügyi, szociális és családügyi miniszternek. Új szolgáltatóval az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter egyetértésével köthető finanszírozási szerződés.
  
  A hét tagból álló szakértői bizottság egyik tagja az eljárás alá vont elnöke.
  
  Az OEP és az alternatív betegszállító szolgáltató közötti finanszírozási szerződésben meghatározásra kerül egyebek között a szolgáltató kapacitása (gépjárművek száma, adatai) és az a terület, ahol a folyamatos ellátás biztosítását vállalja. Van olyan szolgáltató, amely több megyében végez betegszállítási tevékenységet, több finanszírozási szerződés keretében (a szerződéseket a szolgáltató székhelye szerint illetékes megyei egészségbiztosítási pénztár köti meg).
  
  Az eljárás alá vont és az OEP között 1996-ban egy együttműködési megállapodás jött létre, amely az eljárás alá vont tagjainak egyszerű, szakkíséretet nem igénylő, legfeljebb 3-6 órán belüli sürgősségi vagy alkalmi (egyedi, illetve kapcsolt és programozott) betegszállításokban való részvételének %-os felosztásának megállapítását is magában foglalta. Az eljárás alá vont egyebek között vállalta a tagjai által teljesítendő egyszerű betegszállítások országos szintű koordinálását.
  
  Ahhoz, hogy egy szolgáltató az OEP által finanszírozott szolgáltatást nyújtson, nem kell az eljárás alá vont tagjának lennie. Mindazonáltal a szolgáltatók többsége belépett az egyesületbe. Az eljárás alá vont ezidáig két tagot zárt ki a tagdíjfizetési kötelezettség teljesítésének elmulasztása miatt. Rajtuk kívül három olyan másik szolgáltató van, amely nem rendelkezik tagsági jogviszonnyal.

• 4.

  Az OEP által nem finanszírozott betegszállítások körébe tartoznak például a segítségnyújtási (assistance) szolgáltatást nyújtó biztosítóintézetek részére, a különböző rendezvények idején és a magánmegrendelők számára végzett tevékenységek. Az ezekből származó bevétel az eljárás alá vont szerint kb. 100 millió forintot tesz ki, amelyben az OM részesedése a döntő, míg az eljárás alá vont tagjai csak néhány tízmillió forinthoz jutnak.
  
  Ezen a területen a vállalkozások versenyben állnak egymással. A rendezvények szervezői és a biztosítóintézetek általában több szolgáltatótól kérnek ajánlatot, versenyeztetik őket, amelynek során az árverseny szerepe jelentős.
  
  Kiemelendő, hogy az alternatív szolgáltatók közül csak néhányan nyújtanak az OEP által nem finanszírozott betegszállítási szolgáltatásokat.

• 5.

  Az eljárás alá vont tagjainak tevékenysége kiterjed az egész ország területére, így érintett földrajzi piacnak Magyarország területe tekintendő, mivel.

VI.

A Versenytanács döntése

• 1.

  A Versenytanács kiemeli, hogy kizárólag a versenyfelügyeleti eljárást megindító határozat által kijelölt keretek között járt el, a 2003. április 26-án elfogadott etikai kódex két kifogásolt pontjának értékelésére szorítkozva.

• 2.

  A vállalkozások által létrehozott szakmai érdekképviseleti szervezetek döntései, az ezen döntések eredményeiként létrejött előírások, szabályzatok, kódexek (közvetlenül vagy közvetett formában) alkalmasak a vállalkozások (mindenekelőtt, de nem kizárólagosan tagjaik) piaci magatartásának befolyásolására, azokat versenyt kizáró vagy korlátozó magatartás tanúsítására kötelezve, illetve késztetve, függetlenül attól, hogy az ajánlásként vagy kötelező jelleggel jelenik meg. A Tpvt. 1.§-ának alapján az ilyen magatartások értékelése - törvény eltérő rendelkezésének hiányában - a Gazdasági Versenyhivatal hatáskörébe tartozik.
  
  A Tpvt. 11.§-ának (1) bekezdése szerint tilos a vállalkozások közötti megállapodás és összehangolt magatartás, valamint a vállalkozások társadalmi szervezetének, a köztestületnek, az egyesülésnek és más hasonló szervezetnek a döntése, amely a gazdasági verseny megakadályozását, korlátozását vagy torzítását célozza, vagy ilyen hatást fejthet ki, illetve fejt ki. Az eljárás alá vont 2003. április 26-i taggyűlésén az etikai kódex tárgyában hozott döntése a Tpvt. 11.§-ának (1) bekezdésében szereplő olyan döntésnek minősül, amely a Tpvt. 11.§-ának (1) bekezdése keretében vizsgálható.
  
  Az etikai kódexek tárgyában korábban már több alkalommal (pl. Vj-148/1998., Vj-123/1999., Vj-137/1999.) jogsértést megállapító Versenytanács megjegyzi, egy szakmai érdekképviseleti szervezet döntése önmagában azért nem kerül ki a versenyjogilag értékelhető döntések köréből, mert az (illetőleg annak eredménye) egy etikai kódexben kerül elhelyezésre.

• 3.

  A vállalkozások különböző önszabályozó testületei, szervezetei csak kivételesen (így pl. egyes kamarák esetében) kapnak jogszabályi felhatalmazást versenykorlátozó magatartás tanúsítására, így az árak befolyásolására, minimálár meghatározására, a piac felosztására. Az eljárás alá vont ilyen jogszabályi felhatalmazással nem rendelkezik, vele összefüggésben ilyen - egyfajta versenypolitikai, illetve közérdekbeni értékelést tükröző - jogalkotói szándék nem fogalmazódott meg. Mindez természetesen nem akadályozza a szakmai önszabályozást, ugyanakkor egyetlen jogszabály rendelkezés sem oldja fel az ezen önszabályozás előtt álló versenyjogi korlátokat. Az eljárás alá vont mint társadalmi szervezet túllépett a jogszabályban meghatározott funkcióin és versenyjogsértést követett el, amikor etikai szabályzatába foglalt rendelkezések elfogadásával versenykorlátozó magatartást tanúsított.
  
  A Versenytanács nem vitatja, hogy a betegszállítás mint az ember egészségével összefüggő tevékenység indokolttá teheti a különleges, adott esetben nem jogszabályi formában, hanem etikai kódex keretében történő szakmai követelmények megfogalmazását, azonban a közjó érdekét (is) szolgáló célok elérésére csak a versenyjogi előírások figyelembe vételével kerülhet sor, szem előtt tartva, hogy versenykorlátozónak minősül az a - jogszabályi felhatalmazásra vissza nem vezethető - megállapodás, amely a vállalkozások versenytől való tartózkodását, annak korlátozását (a piac felosztását), illetőleg a verseny egyik lényeges elemével, az ár megállapításával kapcsolatos szuverén vállalkozói döntések befolyásolását célozza.

• 4.

  A piaci verseny megfelelő működéséhez szükséges, hogy a piaci szereplők egymás döntési szabadságát tartsák tiszteletben, saját és versenytársaik döntési szabadságát csak a vonatkozó jogszabályi előírásokkal összhangban korlátozzák, nem feledve, hogy a versenyjog tilalmazza az olyan megállapodást, amelynek célja vagy hatása a versenytársak döntési szabadságának (általuk önként vagy mások által kikényszerítetten vállalt), s ezáltal a végeredményét tekintve a források hatékony felhasználására, a lehető legalacsonyabb árra és a lehető legmagasabb minőségre vezető verseny korlátozása. Ennek megfelelően a verseny jog által védett alapelveivel ellentétes, versenyjogsértő egy szakmai érdekképviseleti szervezet minden olyan döntése, amelynek célja, illetve hatása a versenytársak közötti szabad verseny, illetve a fogyasztók vállalkozások közötti választása lehetőségének indokolatlan korlátozása, adott esetben kizárása.
  
  Mindezek tükrében az is leszögezhető [összhangban a (például a Verband der Sachversicherer eV kontra Bizottság 45/87. számú ügyben 1987. január 27-én hozott ítéletben megmutatkozó) közösségi joggyakorlattal], hogy egy szakmai érdekképviseleti szervezet esetlegesen kötelező erővel nem bíró ajánlása is jogsértőnek minősül, ha az a szervezet azon szándékát tükrözi, hogy összehangolja tagjai piaci magatartását. (A Versenytanács legutóbb a Vj-56/2003. számú ügyben hozott határozatában vizsgálta az ajánlott ár kérdését.)
  
  A Versenytanács nem osztja az eljárás alá vont azon álláspontját, hogy az etikai kódex nem célozta a verseny korlátozását. A Versenytanács megítélése szerint már önmagában az is igazolja a versenyre gyakorolt hatást mint célt, hogy az eljárás alá vont szükségesnek tartotta a két kifogásolt rendelkezés etikai kódexben történő szerepeltetését.

• 5.

  A vállalkozások által alkalmazott árakban megnyilvánuló verseny az egyik legfontosabb, az árak mértékét csökkentő és a vállalkozások jobb forráskihasználását eredményező formája a gazdasági versenynek. A minimálár alkalmazása ezzel szemben a verseny ellenében hat, akadályozza az árversenyt, a hatékonyabb forráskihasználást. A minimálár a vállalkozások egyéni költségeitől, szolgáltatásaik minőségétől függetlenül alakítja az árakat, melynek eredményeként például az alacsonyabb költséggel dolgozó vagy szolgáltatásaikat alacsonyabb színvonalon nyújtó vállalkozások sem kényszerülnek áraik csökkentésére. A minimálárban történő megállapodás eredményeként a vállalkozások által alkalmazott árak nem, illetőleg nem torzításmentesen jelenítik meg a vállalkozások között szakmai alkalmasságban, üzleti megbízhatóságban, hatékonyságban megmutatkozó - a vállalkozások közötti versenyben meghatározó jelentőséggel bíró - különbségeket.
  
  A Versenytanács megjegyzi, a szakmában követendő - a meglévő piaci szerkezetet konzerváló, illetve annak módosulását akadályozó - minimálár követése önmagában nem zárja ki a nem megfelelő minőségű szolgáltatások nyújtását, a versenytársak nyújtotta szolgáltatások minősége közötti eltérés jelentette esetleges problémák ily módon nem válnak kezelhetővé. Nem várható a minimálártól, hogy a piaci versenyben szelekciós szerepet töltsön be és színvonalasabbá tegye a vállalkozások szolgáltatásait.
  
  A minimálárban történő - az Európai Bizottság által az Associazione italiana dei corrieri aerei internazionali ügyben 1993. június 30-án meghozott 93/438/EGK határozat óta következetesen elítélt - megállapodás és annak követése ellentétes a verseny egészének követelményeivel, valamint a fogyasztók, illetőleg a piacon tevékenykedő vállalkozások egy részének az érdekeivel.
  
  A jelen esetben a versenyjogi értékelésen az sem változtat, hogy a minimál díjtételek konkrét mértékéről még külön döntés kellett volna, s ez még nem történt meg, mivel az évenkénti külön döntéssel végrehajtandó cél már megfogalmazódott. A Tpvt. 11.§-ának (1) bekezdése már azon döntést is jogsértőnek minősíti, amely - ténylegesen még ki nem fejtett hatás nélkül - a gazdasági verseny megakadályozását, korlátozását vagy torzítását célozza. Ez a célzat az eljárás alá vont etikai kódexének mindkét kifogásolt rendelkezése kapcsán fennáll, a két rendelkezés az eljárás alá vont azon szándékát tükrözte, hogy befolyásolja tagjai piaci magatartását. Az eljárás alá vont azzal is tisztában volt, hogy ez versenyjogi kérdéseket vet fel, hogy a 2003. április 26-i taggyűlésen elhangzott felszólalások között volt, amely erre hívta fel a figyelmet.

• 6.

  A Versenytanács nem fogadta el az eljárás vont azon érvelését, hogy az etikai kódex 3.1. pontja jogszabályi felhatalmazás alapján született, csak a vonatkozó jogi szabályozást, a vonatkozó jogszabályi felhatalmazást konkretizálja. A hatályos jogi szabályozásból a Versenytanács álláspontja szerint ilyen értelmezésre nem lehet jutni. Az eljárás alá vont törekvése a piaci viszonyok természetes mozgásának akadályozására, a piac felosztására irányult, azon eljárás során kifejtett álláspontjának realizálásába illeszkedve, mely szerint jelenleg a piacon nem a szolgáltatók egymás elleni versenyén van a hangsúly, hanem az OM-mel szembeni térnyerésen.

• 7.

  A fentiek alapján a Versenytanács szerint a gazdasági verseny korlátozásának tilalmába ütközött az eljárás alá vont által 2003. április 26-án elfogadott etikai kódex

• • -

    3.1. pontjának harmadik francia bekezdésének azon előírása, hogy a tagszervezet köteles a másik tagszervezet által ellátott területet tiszteletben tartani, ott szolgáltatást a helyi szervezettel együtt nyújthat,

• • -

    a 4.2. pontja, amely szerint a szolgáltatások minimál díjtételeit minden év elején az Egyesület meghatározza.

• 8.

  A Tpvt. 13.§-ának (1) bekezdése szerint nem esik a tilalom alá a megállapodás, ha csekély jelentőségű. A (2) bekezdés kimondja, csekély jelentőségű a megállapodás, ha a megállapodást kötő feleknek és az azoktól nem független vállalkozásoknak az együttes részesedése az érintett piacon a tíz százalékot nem haladja meg, kivéve, ha az a) a vételi vagy az eladási árak versenytársak közötti közvetlen vagy közvetett meghatározására, vagy b) a piac versenytársak által történő felosztására vonatkozik.
  
  A jelen esetben a Tpvt. 13.§-ának (2) bekezdése alapján nem alkalmazható a Tpvt. 13.§-ának (1) bekezdése, mivel a vizsgált magatartás az eladási árak versenytársak közötti meghatározására és a piac versenytársak közötti felosztására irányult. A megállapodás ennek megfelelően a piaci részesedés mértékétől függetlenül tilalom alá esik, ezért a Versenytanács nem tartotta szükségesnek az érintett piac, annak tényleges és lehetséges szereplőinek és ezek alapján az eljárás alá vont tagjai piaci részesedésének részletekbe menő meghatározását.

• 9.

  A Versenytanács nem tartja szükségesnek az etikai kódex jogsértő rendelkezései alkalmazásának megtiltását, mert azokat az eljárás alá vont 2003. július 10-én kivette az etikai kódexből.

• 10.

  A Versenytanács a jelen esetben nem tartotta indokoltnak bírság kiszabását az eljárás alá vonttal szemben, figyelemmel mindenekelőtt arra, hogy a jogsértő állapot - amelyen az eljárás alá vont a versenyfelügyeleti eljárás megindulását követően önként változtatott - rövid ideig állt fenn, s ezen idő alatt az eljárás alá vont a jogsértő rendelkezésekkel összefüggésben eljárást nem folytatott le, illetőleg a minimálár vonatkozásában a jogsértés még csak veszélyeztető jellegű volt. A Versenytanács megítélése szerint önmagában a jogsértés megállapítása alkalmas lehet arra, hogy az eljárás alá vontat visszatartsa a jövőbeni hasonló jellegű jogsértések elkövetésétől.

• 11.

  A határozat elleni jogorvoslati jogot a Tpvt. 83.§-ának (1) bekezdése biztosítja.

Budapest, 2003. december 16.