Vj-121/2003/17

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a Invitel Távközlési Szolgáltató Rt. (Budaörs) eljárás alá vonttal szemben gazdasági erőfölénnyel való visszaélés miatt indult versenyfelügyeleti eljárásban, nyilvános tárgyaláson, meghozta az alábbi

határozatot

A Versenytanács megállapítja, hogy az eljárás alá vont vállalkozás a 2003. július 19-e és augusztus 31-e között lebonyolított "45 forintos nyári akció"-jával gazdasági erőfölénnyel való visszaélést valósított meg.

A Versenytanács a fenti jogsértéssel összefüggésben 55.000.000,- (azaz ötvenöt millió) forint versenyfelügyeleti bírságot szab ki, amelyet az eljárás alá vont vállalkozásnak e határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül kell megfizetnie a Gazdasági Versenyhivatal 10032000-01037557. számú bírságbevételi számlájára.

A határozat felülvizsgálatát a kézhezvételtől számított harminc napon belül kérhető a Fővárosi Bírósághoz címzett, de a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtható keresettel.

Indoklás

I.

1.
A Gazdasági Versenyhivatalhoz (a továbbiakban: GVH) eljutott információ szerint az eljárás alá vont (korábbi nevén a Vivendi Telecom Hungary Rt., a továbbiakban: Vivendi) 2003. július 19-én ún. átalánydíjas ^[1] nyári akciót indított el, amelyről az előzetes eljárásban beszerzett információk alapján valószínűsíthető volt, hogy sérti a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló, többször módosított 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 21. § a) pontjában foglalt gazdasági erőfölénnyel való visszaélést tiltó rendelkezését.
2.
Az akció feltételei értelmében a Vivendi, a koncessziós területén élő lakossági előfizetők által a 2003. július 19. és 2003. augusztus 31. közötti időszakban hétvégenként és augusztus 20-án kezdeményezett, a primer körzeten belülre irányuló, ún. helyi és helyközi I. típusú hívásokért - azok hosszától függetlenül - egységesen bruttó 45 Ft-ot számított fel. Amennyiben az előfizető nem kívánt élni az akciós feltételekkel, a hétvégi akciós irányokba kezdeményezett hívásai előtt a 1767-es előhívószámot kellett tárcsáznia. Ebben az esetben a hívás díja a normál - az előfizető korábban választott díjcsomagja szerinti - díjszabás alapján került számlázásra.
3.
A GVH vizsgálati irodája a vizsgálat, illetve a Vivendi nyári akciójának indítását megelőzően 2003. július 18-án kelt levelében felhívta a Vivendit arra, hogy a versenyjogba ütközően jogsértő állapot elkerülése érdekében biztosítsa azt, hogy ha az előfizető az akciós időszakban az akciós irányokba a 1767-es előhívószám tárcsázása nélkül kezdeményez hívást, a hívás megvalósítása előtt bemondással tájékoztatják az akció hatályban létéről és lényegéről. A GVH javaslatát azonban a Vivendi 2003. július 25-i, a GVH-hoz 2003. július 28-án érkezett levelében (Vj-121/2003/8c.) - a műszaki megvalósítás nehézségére, költséges és időigényes voltára hivatkozva - elutasította. Helyette felajánlotta, hogy az előfizetőket a már lebonyolított akciós kampányon túl, a Call Center-én keresztül, automatikusan generált hívással, hangbemondással is tájékoztatja. Nyilatkozata szerint az akció időtartama alatt kb. napi 4-5 ezer sikeres hívást lehet ily módon teljesíteni.
4.
A GVH azonban a felajánlott megoldást nem tartotta a jogsértés megszüntetése szempontjából elégségesnek, tekintettel arra, hogy az nem biztosítja, hogy a Vivendi 300.000 fő feletti teljes előfizetői tábora kellő időben tájékozódhasson az akció feltételeiről, és hívásait az akciós időszakban ennek megfelelően, a saját érdekeire figyelemmel bonyolíthassa. 2003. július 29-i levelében ezért a GVH újabb javaslatot terjesztett a Vivendi elé, amelyben kifejtette, hogy az időközben már megindult nyári akcióval kapcsolatosa megszűnne a Tpvt. megsértését valószínűsítő helyzet, amennyiben az akciós bruttó 45 Ft-os díj nem átalánydíjként, hanem maximált tarifaként funkcionálna. A Vivendi azonban ezen megoldás megvalósítását sem tudta vállalni, előadva (Vj-121/2003/8f.), hogy a számlázási rendszerei nem támogatják a GVH által javasolt díjazási metódust, erre alkalmassá tételük pedig heteket venne igénybe, jelezve továbbá, hogy a maximális tarifa eljárás bevezetését gazdasági szempontból sem tartja megalapozottnak.
5.
A fentieket követően a GVH a Tpvt. 70. § (1) bekezdése szerint 2003. augusztus 6-án a VTH ellen versenyfelügyeleti eljárás megindításáról határozott.

II.

6.
Az eljárás alá vont vállalkozás 1994 óta több mint 500 millió dollár értékű befektetést hajtott végre Magyarországon, és mintegy ezer munkatársat foglalkoztat. Tevékenysége kiterjed a közcélú vezetékes telefonszolgáltatásra, az Internet- és az üzleti kommunikációs szolgáltatásokra egyaránt. A társaság Magyarország jelenleg második legnagyobb vezetékes távközlési szolgáltatója, amely az ország területének 15%-án, kilenc premier körzet lakosságát, vállalkozásait és intézményeit látja el vezetékes telefon-szolgáltatásokkal. Üzleti kommunikációs (hang- és adatátviteli), ill. internetes szolgáltatásai országosan elérhetőek. A vállalkozás összességében közel félmillió előfizetőt szolgál ki, és több mint 20 ezer üzleti (vállalati és intézményi) ügyfelet lát el a legkülönbözőbb telekommunikációs szolgáltatásokkal.
7.
2002 végén megállapodás született a párizsi székhelyű Vivendi Telecom International és az American International Group (AIG) magántőke-alapja, illetve a GMT Communications Partners között, melynek értelmében utóbbiak megvásárolják a Vivendi Telecom Hungary-t. A tranzakció 2003 májusában zárult le. Az új tulajdonosi szerkezetre tekintettel a társaság neve 2003. szeptember 1-i hatállyal Invitel Távközlési Rt-re (a továbbiakban: Invitel) változott. Az eljárás alá vont vállalkozás nevével kapcsolatban a Versenytanács a jelen határozatában a "Vivendi" elnevezést használja akkor, ha a nyári akció során elkövetett magatartásról van szó, és az "Invitel"-t minden további fejleménnyel kapcsolatosan.
8.
A meghirdetett akció keretében az előfizetők a hétvégenként (illetve augusztus 20-án) helyi és helyközi I. hívásirányokba normál tárcsázási eljárással kezdeményezett hívásaik után bruttó 45 Ft-os átalánydíjat fizettek, kivéve, ha a hívás hossza a 3 mp-et nem haladta meg, ekkor ugyanis a hívást a szolgáltató díjtalanul biztosította.
9.
A Vivendi az akció feltételeiről előzetesen tájékoztatta az előfizetőit. A július elején postázott telefonszámlán, illetve a számlához csatolt hírlevélben is megjelent erre vonatkozó tájékoztatás. A szolgáltatási területen megjelenő helyi/regionális terjesztésű lapokban megjelentek ezzel kapcsolatban hirdetések 2003. július 9. és 23. között. Ezen túlmenően összesen 127 óriásplakáton hívták fel a figyelmet az akcióra július 15. és 31. között. A számlán, illetve a hírlevélben szereplő tájékoztató szövegek tartalmazták azt a felhívást is, hogy amennyiben az előfizető nem kíván élni az akciós díjjal, a 1767-et kell a hívás előtt tárcsáznia. Részletes tájékoztatás volt hallható a Vivendő 1747-es információs és díjcsomagváltó, 1288-as értékesítési, valamint 184-es ügyfélszolgálati vonalán, és ugyancsak kimerítő tájékoztatót volt feltalálható a Vivendi Internetes honlapján is. A telefonos és az Internetes tájékoztatás során kiemelésre került, hogy a 1767-es előhívószám tárcsázása akkor ajánlott, ha az előfizető úgy gondolja, hogy hívásszokásainak nem felelnek meg az akciós feltételek.

III.

10.
A Vivendi kifogásolt magatartása az általa nyújtott közcélú távbeszélő szolgáltatásokat érinti, melyekre kiterjed a hírközlésről szóló 2001. évi XL. törvény (továbbiakban: Hkt.) és a vonatkozó végrehajtási rendeletek hatálya. ^[2] A Hkt. 27. § (1) bekezdése értelmében a hírközlési szolgáltatók az általuk nyújtott előfizetői szolgáltatások árait - bizonyos kivételekkel - szabadon állapíthatják meg. Ezen kivételek közé tartozik az egyetemes távbeszélő szolgáltatás előfizetői díja, mely az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény (továbbiakban: Ártv.) 9. § (1) bekezdése szerinti hatósági ár, illetve a távbeszélő szolgáltatási piacon jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató által nyújtott nem egyetemes szolgáltatások előfizetői díja, melyet a hatósági ár kiszámítására vonatkozó előírások alkalmazásával kell megállapítani.
11.
Az árak meghatározásának részletes szabályait a távbeszélő-szolgáltatási piacon jelentős piaci erővel rendelkező távközlési szolgáltató által nyújtott távbeszélő-szolgáltatás díjairól, valamint az egyetemes távközlési szolgáltatással kapcsolatos díjcsomagokról szóló 3/2002. (I.21.) MeHVM rendelet (továbbiakban: Rendelet) tartalmazza. A Rendelet 12. §-a értelmében a díjak - ideértve az előfizetési, a hívásfelépítési és a forgalmi díjakat is - változásának azok tényleges bevételi súlya arányában számított átlagos mértéke egy naptári évben nem haladhatja meg a tárgyévre vonatkozó előremutató fogyasztói árszintemelkedés és a korrekciós tényező ^[3] összegének a hatékonysági tényezővel (3%) csökkentett összegét. ^[4]
12.
A Rendelet 12. § (5) bekezdése hozzáteszi, hogy a szolgáltató a fentieket úgy köteles alkalmazni, hogy a helyi hívások díjának átlagos növekedése 2003. január 1-től 2004. december 31-ig évente nem haladhatja meg a 6%-ot. A díjnövekedés lehetséges mértékére vonatkozó szabályok éves szinten való betartását a díjak évközbeni módosítása esetén is biztosítani kell. A Rendeletben foglaltak teljesülését a Hírközlési Felügyelet (továbbiakban: HIF) ellenőrzi. Ha a HIF megállapítja, hogy a szolgáltató éves árnövekedése meghaladja a Rendeletben engedélyezett mértéket, akkor az adott szolgáltató tárgyévet követő árnövelési lehetősége a különbözet kétszeresével csökken.

IV.

13.
A Vivendi nyári akcióját megelőzően 2003. június 30-án kijelölési kérelmet nyújtott be a Hírközlési Felügyelet Területi Hivatala (a továbbiakban: HTH) Budapesti Irodájának, amelyben az előhívószám azonosító használatát speciális szolgáltatás nyújtásának (díjazási mód meghatározása) céljából kérte. A tervezett használat igénybevételi időpontjaként 2003. augusztus 1-ét jelölte meg. A HTH Budapesti Irodája a kérelemnek helyt adva, HBB 8505-1/2003. sz. határozatában kijelölte az 1767-os speciális számot a Vivendi számára díjazási mód meghatározása céljából.
14.
A HTH Pécsi Iroda piacfelügyeleti vizsgálatot indított a nyári akcióval kapcsolatban. 2003. július 17-i PP-948-8/2003. sz. határozatában megállapította, hogy a kérdéses előhívószám díjazási mód meghatározására nem használható, tekintettel a 10/2001. (III.27.) MeHVM rendelet (ANFT) 1. sz. mellékletének 3.1.1. pontjára. Az akció keretében a Vivendi a kijelölt előhívó számot előtét számként kívánja alkalmazni, azonban ebben a tárcsázási formában csak a szolgáltató választó előtét használható. Az akció azon feltétele, miszerint az akciós időszakban az akciós díj válik alapértelmezetté, az ÁSZF módosítását, és így annak HIF-hez történő benyújtását igényelte volna, amelyet azonban a Vivendi elmulasztott megtenni. Az akcióban alkalmazott 1767-es előhívószám használatát - azaz az akció bevezetését az erre vonatkozó engedély jogerőre emelkedéséig - azonnali végrehajtást elrendelve megtiltotta. A határozatot a Hkt. 85. § (5) bekezdése alapján nyilvánosságra hozta.
15.
A Vivendi a fenti határozatot nem hajtotta végre és az akciót bevezette. Egyben fellebbezést nyújtott be a Hírközlési Felügyelethez. A HIF Közigazgatási osztálya által hozott, FK-3876-1/2003. sz. határozatában a jogorvoslati kérelmet elutasította és a HTH Pécsi Iroda PP-948-8/2003. sz. határozatát helybenhagyva a határozat azonnali végrehajtását rendelte el. Az indoklásában megállapította, hogy a HTH Pécsi Iroda nem a Budapesti Iroda HBB 8505-1/2003. sz. határozatát vizsgálta felül, hanem hivatalból indított piacfelügyeleti ellenőrzés alapján hozott határozatot. Megállapította továbbá, hogy a nyári akció bevezetésének időpontjában a Budapesti Iroda HBB 8505-1/2003. sz. határozata még nem emelkedett jogerőre, ezért ekkor a Vivendi az előhívószám használatára még nem rendelkezett jogerős engedéllyel. Megállapította továbbá, hogy az előhívószám alkalmazható díjazási mód meghatározására, de nem a Vivendi nyári akciójában meghatározott formában. Az ANFT 1. sz. mellékletének 3.1. pontja szerint a közcélú távbeszélő-hálózatban előtétszámot kell tárcsázni a belföldi távolsági vagy a nemzetközi előfizetői hívószámok előtt, azonban a primer körzeten belüli hívások esetében elegendő az előfizetői szám tárcsázása. Speciális szám tehát primer körzeten belül nem használható előtétként.
16.
A HTH Pécsi Iroda azonnali végrehajtás elrendelésével kapcsolatban a HIF FK-3876-1/2003. sz. határozatában leszögezte, hogy az akció a szolgáltatást igénybe venni nem akaró előfizetőkre ró kötelezettséget. Az előhívószám szabálytalan, a megengedettől eltérő használata kb. 200.000-300.000 előfizetőt érintett. Az átalánydíj alapú számlázás hátrányosan érinti azokat a előfizetőket, akik nem fordítottak kellő figyelmet a meghirdetett feltételekre, és hívásaik jelentős részben viszonylag rövid ideig tartottak. Nem fogadta el a Vivendi azon védekezését, hogy kár ezeket az előfizetőket sem érheti, mert az esetleges számlareklamációk megalapozottság esetén jóváírásra kerülnek. Felhívta a figyelmet arra, hogy a szolgáltató a mindenre kiterjedő tájékoztatásra való hivatkozás alapján e számlareklamációkat megalapozatlannak ítélheti. Mivel a hírközlési hatóság díjvita jogosságának eldöntésére nem jogosult, az előfizetők érdeksérelmét utólag közvetlenül nem tudja orvosolni. Mindezekre tekintettel újólag elrendelte a határozatának azonnali végrehajtását. A fenti határozat kelte 2003. augusztus 4. A határozatot a Hkt. 85. § (5) bekezdése alapján nyilvánosságra hozta.
17.
A HTH Pécsi Irodája PP-2262-6/2003. ügyiratszámon, 2003. augusztus 28-án újabb határozatot hozott, amelyben megállapította, hogy a Vivendi a nyári akciójával a jogszabályoktól eltérően nyújtott távbeszélő szolgáltatást, valamint engedély nélkül, illetve az engedélyben foglaltaktól eltérően használt korlátos erőforrást. Továbbá, kötelezte a Vivendit összesen 16 millió forint piacfelügyeleti bírság megfizetésére. A határozatot a Hkt. 85. § (5) bekezdése alapján nyilvánosságra hozta.
18.
A fenti határozat ellen már az Invitel adott be jogorvoslati kérelmet, amelyet a HIF az FK-4616-1/2003. sz. határozatában elutasított és a Pécsi Iroda által hozott határozatot és a kiszabott bírságot helybenhagyta. A nyári akció azonnali leállítására vonatkozó határozat végrehajtásával kapcsolatban megállapította, hogy az akció a hírközlési hatóság jogerős és végrehajtható tiltó határozata ellenére is folytatódott és a tervezett időpontig tartott. Az Invitel ezzel kapcsolatban azzal védekezett, hogy a közel egy hónapos komoly ügyféltájékoztatást követően egyik napról a másikra az akció nem állítható le. A hírközlési hatóság megállapítása szerint a kijelölt speciális szám szabálytalan, a megengedettől eltérő módon történő használata mintegy 400.000 előfizetőt érinthetett. A határozat 2003. október 22-én kelt, annak nyilvánosságra hozataláról a határozat nem rendelkezett. ^[5]

V.

Az eljárás alá vont álláspontja

A versenyfelügyeleti eljárás megindítását megelőzőan a GVH-val való kapcsolatfelvétellel összefüggésben

19.
A GVH Infokommunikációs Iroda (GVH) 2003. július 18-án kelt levele az akció megkezdése után, faxon érkezett a Vivendihez. Álláspontja szerint a Versenytanácsnak figyelembe kell vennie ezt, hogy a Vivendi július 25-én kelt és a GVH-nál 2003. július 28-án érkeztetett adatszolgáltatása keretében nem pusztán elutasította a GVH javaslatát, hanem részletesen - műszaki érvekkel - alátámasztotta, hogy az akció keretében miért nem lehetséges minden egyes hívás előtt hangbemondást alkalmazni. A Vivendi a GVH által javasolt lehetséges műszaki megoldást már jóval az akció bevezetése előtt megvizsgálta, a műszaki felmérést a GVH felhívását jóval megelőzően elvégezte. A Vivendinek a GVH részére megküldött, és objektív szempontokon alapuló válaszát az érdemi határozat meghozatala során a Versenytanácsnak pozitívan kell értékelni, a megvalósítás elmaradását pedig - éppen az objektív, műszaki megvalósíthatósági feltételek hiánya miatt - nem lehet az eljárás alá vont terhére értékelni.
20.
Az eljárás alá vont - tekintettel a hangbemondás műszaki megvalósíthatatlanságára - javaslattal élt a GVH részére, melyben vállalta, hogy a Call Centerén keresztüli automatikus hívásokkal értesíti előfizetőit az akciós feltételekről. A GVH 2003. július 29-én kelt, és 2003. július 30-án érkezett levelében tájékoztatta a Vivendit, hogy ezt a műszaki megoldást nem tartja alkalmasnak az előfizetők alapos és széleskörű tájékoztatására. Egyben javasolta, hogy a Vivendi az akciós hívásirányokba maximált tarifaként, másodperc alapú számlázással, majd - a kapcsolási díjjal együtt számított bruttó 45,- Ft elérését követően - ingyenesen biztosítsa előfizetői számára a híváskezdeményezés lehetőségét.
21.
Az eljárás alá vont álláspontja szerint, egyrészt a javasolt számlázási paraméterek beállítását a GVH által megadott rövid határidőn belül megvalósítani nem lehetett, másrészt az eljárás alá vont vállalkozás nem kényszeríthető olyan magatartás tanúsítására, mely gazdaságilag hátrányt okozna részére, még akkor sem, ha annak bevezetésével elkerülné a versenyfelügyeleti eljárást. A Vivendi által megvalósított akció feltételei alapján ugyanis a hívások tömege statisztikailag kiegyensúlyozta a nyereséget és a veszteséget, illetve lehetővé tette az eljárás számára, hogy nyereséget realizáljanak. A GVH által javasolt megoldás azonban csak és kizárólag a szolgáltatónak okozhatott veszteséget, és semmiféle pozitív hatást nem gyakorolt volna a fogyasztói szokásokra.

A GVH hatáskörének hiányával kapcsolatban
22.
A Versenytanács hatáskörvizsgálat keretében a 2004. január 1-én hatályon kívül helyezett, a hírközlésről szóló 2001. évi XL. törvény (továbbiakban: Hkt.), a Tpvt., és az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) hatásköri rendelkezéseire vonatkozóan tesz megállapításokat. Az eljárás alá vont véleménye szerint a Hkt. Versenytanács által felhívott jogszabályhelyei irrelevánsak jelen ügyben a hatáskör megállapításával kapcsolatos kérdés megítélése szempontjából, mert a hivatkozott szabályok a hírközlésre vonatkozó anyagi jogi normák körében utalnak vissza a Tpvt. fogalomrendszerére, melyből a Versenyhivatal illetékességét levezetni nem lehet.
23.
A Versenytanács olyan jogszabályhelyekre hivatkozik, mely nem a GVH-ra, hanem a hírközlési hatóságra vonatkozó anyagi jogi jogosítványokat fogalmaz meg normatív szinten, azaz a GVH-ra is kiterjedően. A Hkt. 37. §. (4) bekezdése a távközlő hálózati szerződések körét és közös szabályait illetően a Tpvt. irányításra vonatkozó rendelkezései szerinti vállalkozásokkal kötött szerződések vonatkozásában állapít meg tájékoztatási kötelezettséget a hírközlési hatóság felé. A Hkt. 41. §. (1) bekezdése az előfizetői hurok átengedése anyagi jogi szabályai keretében a Tpvt. irányítási fogalomrendszerére és nem hatásköri szabályokra utal. A Versenytanács előzetes álláspontja eljárásjogi szabályként csupán a Hkt. 77. §. (6) bekezdésére hivatkozik, azonban ez a jogszabályhely nem hatásköri, hanem a Versenyhivatalt a Tpvt. 11., 21. és 23. §-ai vonatkozásában terhelő - a hírközlési hatósággal kapcsolatos együttműködés tekintetében fennálló - eljárási szabályt állapít meg.
24.
A Versenytanács előzetes álláspontja említi ugyan a Hkt. 2. §. (1) bekezdés c) pontjában ^[6] foglalt szabályt, azonban csak megállapítást tesz, és nem utal arra, hogy a nevezett Hkt. 2. §. (1) c. pontjának mint törvényi célnak a megvalósulását a Hkt. 84. § (1) bekezdésében explicit módon és hangsúlyozottan meghatározva kizárólag a hatóság által végzett piacfelügyeleti eljárás biztosítja. Piacfelügyeleti tevékenységet pedig a Hkt. 2. § (1) c. pontjának érvényesítésére is csak és kizárólag a Hkt. 70. §. (3) bekezdésében definiált hatóság végezhet.
25.
Az eljárás alá vont arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Hkt. nem általában állapítja meg a GVH hatáskörét, hanem konkrétan, a hatóság számára nyújtandó tájékoztatási feladatok körében. A Hkt. 77. § (6) bekezdése csak és kizárólag az együttműködés keretében állapítja meg a GVH hatáskörét, melyet - az eljárás alá vont álláspontja szerint - kiterjesztően nem lehet értelmezni. Az eljárás alá vont álláspontja szerint a GVH csak és kizárólag azokban a hírközlési ügyekben járhat el a hírközlési hatóság mellett (helyett), melyre az adott anyagi jogi jogszabály keretei között törvényi felhatalmazással rendelkezik. Ezen álláspontjának alátámasztására hivatkozik a Tpvt. 33. §. (2) bekezdésére is, mely szerint a GVH számára feladatot csak törvény írhat elő. Fenti értelmezések szerint abban az esetben, ha a hatóság ugyanazon tényállás alapján piacfelügyeleti eljárást folytat, a Hkt. csak és kizárólag a Hkt. 77. §-ban meghatározott együttműködés keretében jogosítja fel a GVH-t eljárásra.
26.
Felhívja a figyelmet az Áe. tárgyi hatályát meghatározó 3. §. (6) bekezdés q. pontjára, mely szerint a hírközlési ügyekben az Áe. szubszidiárius jelleggel érvényesül. Különös jelentőséggel bír a szubszidiaritás elve a Hkt. XII. fejezetében, mely kifejezetten a hírközlési hatóság piacfelügyeleti eljárásait, mint az Áe. rendelkezéseihez képest "lex specialis"-t szabályozza. A piacfelügyeleti eljárás, mint a verseny elősegítésének eljárásjogi eszköze csak a hírközlési hatóság részére állapít meg jogokat, a GVH részére nem. A hírközlési hatóság pedig piacfelügyeleti eljárását különösen a Hkt. 2.§ (1) bekezdés c. pontja céljainak teljesülése érdekében végzi, azaz az eljárás alá vont piaci magatartását speciális szabály alapján - a verseny fejődésének segítése törvényi célja érvényesülése szempontjából - értékeli.
27.
Az eljárás alá vont álláspontja szerint a hírközlési hatóság a piacfelügyeleti eljárása folytán a verseny Hkt. szerinti törvényi céljának érvényesítésére tekintettel értékelte a Vivendi magatartását. A GVH szintén e célok érvényesítésére ugyanazt a cselekményt ismételten nem ítélheti meg, és nem alkalmazhat szankciót. Az FK-4616-1/2003. sz. határozat rendelkezése is rögzíti, hogy a hatóság a piacfelügyeleti eljárásban nemcsak a speciális előtétszám ANFT-től eltérő alkalmazását, hanem a Versenytanács által hatáskörének megállapítását megalapozó, a szerződési feltételektől való eltérést is vizsgálta és szankcionálta.
28.
Az eljárás alá vont a fentiek alapján nem ért egyet azzal, hogy a GVH jelen ügyben megállapította a hatáskörét, még abban az esetben sem, ha elfogadná azt az érvelést, miszerint ugyanabban az ügyben, ugyanarra a magatartásra tekintettel két államigazgatási szerv is megállapíthatja hatáskörét. Ugyanis ezen túlmenően a két államigazgatási szerv ugyanazon versenypolitikai cél elérése érdekében, ugyanazon magatartást, ugyanazon szempontok figyelembe vételével bírálta el, a különbség csupán annyi, hogy az egyik piac- a másik pedig versenyfelügyeleti eljárás elnevezést kapta.
29.
Az eljárás alá vont szerint az általa a nyári akcióban tanúsított magatartását nem szükséges a verseny más és más aspektusából értékelni, mert erre a jelen beadványban felhozott jogszabályhelyek nem adnak lehetőséget. A hírközlési hatóság piacfelügyeleti jogkörében hozott határozatában kirótt piacfelügyeleti bírság pontosan ugyanolyan jellegű és hatású, mint a GVH bírságai. Minden ettől eltérő értelmezés csakis arra alkalmas, hogy spekulatív módon, utólag indokolja két államigazgatási szerv párhuzamos eljárását.
30.
A GVH az Invitel ellen jelen eljárásban sérelmezett magatartásra vonatkozóan nem rendelkezik hatáskörrel. A HIF az eljárás alá vont magatartását a hírközlési törvény rendelkezései alapján, a törvény hírközlési piaci versenyt érintő szakaszai szerint első, majd másodfokon korábban már elbírálta. A hírközlési hatóság a Hkt. 2. §. (1) c. pontja szerinti versenypolitikai célok érvényesítése megsértése miatt jogerős határozatával már egyszer 12.000.000,-Ft piacfelügyeleti bírságot szabott ki az Invitel-re. A verseny más aspektusa nem indokolhatja a jogsértő magatartás értékelését versenyfelügyeleti eljárásban történő ismételt értékelését és bírság kivetését.
31.
A HTH Pécsi Irodájának határozatával kapcsolatban a GVH kiemeli annak azon megállapításait, miszerint "az akció a szolgáltatást igénybe venni nem akaró előfizetőkre ró kötelezettséget", illetve "az átalánydíj alapú számlázás hátrányosan érinti azokat az előfizetőket, akik nem fordítottak kellő figyelmet a meghirdetett feltételekre...". Az eljárás alá vont álláspontja szerint, nem lehet a hátrányára értékeli azt, ami egyébként mindenfajta átalány lényege. Az aktuális fogyasztás mérése helyett egységes díj alkalmazása fogalmilag magában foglalja, hogy egyes esetekben az átalánydíjat fizető, más esetekben az átalánydíjas szolgáltatást nyújtó jár rosszul vagy jól. Azt sem lehet a Vivendi terhére róni, hogy az előfizetők a nem vitatottan kellő alaposságú és részletes tájékoztatás ellenére sem veszik az abban foglaltakat figyelembe. Ilyen megközelítést alkalmazva semmiféle ráutaló magatartással igénybe vehető akciót, vagy a korábban alkalmazottól eltérő feltételek mellett történő szolgáltatás nem lehetne nyújtani, csak hátrányos jogkövetkezmények terhe mellett.

A reklámkampány hatásával kapcsolatban
32.
A számlához csatolt tájékoztatók az eljárás alá vont nyilatkozata szerint az ügyfelek 100%-át, a sajtóban elhelyezett hirdetések 55-60%-át, míg az óriásplakátok körülbelül 35-40%-át érték el. Az Invitel az eljárást megelőző adatkéréssel kapcsolatban, illetve a versenyfelügyeleti eljárás során benyújtott adatszolgáltatásaiban arra hivatkozott, hogy a széleskörű kommunikációs kampány nem vezethetett a fogyasztók megtévesztéséhez vagy félrevezetéséhez, ugyanakkor hatására - a benyújtott számszerű adatok tanúsága szerint - az akció időtartama alatt az akciós hívásirányok forgalma egyre növekvő tendenciát mutatott, ami jól érzékelteti a marketing tevékenység hatékonyságát.

Az érintett piac és a gazdasági erőfölény meghatározásával kapcsolatban
33.
Az eljárás alá vont szerint a helyhez kötött helyi és helyközi I. irányú hívások helyettesíthetősége körében nem helyénvaló a hívásszolgáltatások egészének vizsgálata a jelen ügyben, mert az akció csak a helyi és helyközi I. vezetékes irányokba irányuló hívásindításokra vonatkozott. A hívásdíjak önmagukban nem hasonlíthatók össze, és helyettesíthetőségük sem vizsgálható akként, ahogy azt a Versenytanács teszi. Az előfizetői tarifák - az egyszeri és a havi díjak szerinti bontáson túl - számos, a társszolgáltatói és a szolgáltatok egymás között megkötött összekapcsolási jogviszonyok által meghatározott díjelemből állnak. Az akció szempontjából elsősorban a hívásindítási, másodlagosan a végződtetési piacot kell vizsgálni, melyekre vonatkozóan megállapítható, hogy mind a mobilszolgáltatók, mind az eljárás alá vont vezetékes versenytársai által - szolgáltató választás keretében - nyújtott szolgáltatások helyettesíthetik az eljárás alá vont helyi és helyközi I. irányokban nyújtott vezetékes telefonszolgáltatását.
34.
A Vivendi nyári akcióhával érintett szolgáltatásainak helyettesítésére előfizetői hurok átengedése céljából az eljárás alá vont által készített és a hírközlési hatóság által jóváhagyott referenciaajánlat (RUO) alapján bármely szolgáltatónak lehetősége van. A referenciaajánlatban a hatóság által jóváhagyott szerződéses feltételekkel és tartalommal az eljárás alá vontat szerződéskötési kötelezettség terheli a jogosult szolgáltató irányában. Ezért a RUO alapján a helyi előfizetői hurok átengedése révén megvalósuló szolgáltatások nemcsak elvi, hanem tényleges gyakorlati lehetőségét is biztosítják az Invitel primer körzeteiben nyújtott távközlési szolgáltatások helyettesíthetőségének. A hatóság által jóváhagyott ajánlati árak mértékére az Invitel hatással nem rendelkezik, arra sincs befolyása, és így nem is róható terhére, hogy a helyi hurok átengedésével még nem nyújt egyik szolgáltató sem helyettesítő szolgáltatást. A Tpvt. 14. §. (2) bekezdése alapján pedig a helyi hurok megvalósításával nyújtott szolgáltatások mind műszaki, mind felhasználási cél tekintetében észszerűen helyettesíthetik az Invitel vizsgált szolgáltatásait.
35.
A fentiek alapján - az eljárás alá vont álláspontja szerint - a helyi és helyközi I. irányban az Invitel hálózatából kezdeményezett és oda végződtetett hívásoknak van helyettesíthető szolgáltatása.

Az erőfölénnyel való visszaéléssel kapcsolatban
36.
Az eljárás alá vont szerint a GVH nem vette figyelembe, hogy a Vivendi a nyári akciójával éppen a korábbi hívásszokásokra kívánt hatni, és a széleskörű tájékoztatással azt kívánta elérni, hogy előfizetői tudatosan, többször és hosszabb tartásidővel kezdeményezzenek hívásokat. A Vivendi kampánya nem a korábbi előfizetői magatartásokból, hanem az akció hatásaként megváltozott, feltételezett jövőbeni előfizetői hívásszokásokból kiindulva állapította meg akciós feltételeit.
37.
A Versenytanács az előfizetők alacsony fogyasztói tudatosságára alapozva a "break-even" híváshosszak, valamint a tényleges hívásadatok (vizsgálati jelentés 6. és 7. sz. mellékletei) összevetésével arra a következtetésre jutott, hogy az előfizetők - fogyasztói tudatosságuk alacsony szintje miatt - csupán megszokásból jártak el az akció időtartama alatt, annak ellenére, hogy a "break-even" jellemzőiből eredően az előtét tárcsázásával megvalósított hívás számukra kedvezőbb lett volna.
38.
A HIF és a Szonda Ipsos 2002. decemberében készült közös felmérésében foglalt megállapítások nem képezhetik alapját a versenyhivatali határozatnak, mert egyrészt a felmérés még 2002. évben készült, másrészt az abban foglaltak ellenőrzésére a távközlési szolgáltatóknak, így az eljárás alá vontnak sincs lehetősége. Az eljárás alá vont álláspontja szerint a fogyasztói tudatosság alacsony fokának az erőfölényével való esetleges visszaélés megítélése és versenyjogi értékelése során nincs relevanciája. Különösen aggályos a tudatosság alacsony fokát egy önkéntes válaszokra épülő közvélemény-kutatás állításaira alapozva megállapítani, és ezt fő érvként felhasználni az eljárás alá vont elmarasztalására.
39.
Az eljárás alá vont kifogásolta a Versenytanácsnak a fogyasztói szokásokra vonatkozóan levont következtetéseit, melyben megállapította, hogy a "...a fogyasztók többsége ... a helyzetet nem értékeli döntési szituációként", melynek egyik okaként a Versenytanács a fordított szemléletű akciót, másik okaként a fogyasztói tudatosság alacsony szintjét jelölte meg. Az eljárás alá vont szerint a fordított szemléletű akció bevezetése nem ütközik egyetlen jogszabályi rendelkezésbe sem, arra vonatkozóan pedig nincs korlátozás, hogy egy szolgáltató milyen - a Tpvt és a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény (Grtv.) rendelkezéseinek megfelelő - tartalommal és formában valósítja meg reklámakcióját.
40.
Az eljárás alá vont szerint a fogyasztói tudatosság alacsony szintjét - amennyiben az alacsonynak minősíthető egyáltalán, tekintettel arra, hogy számos példa az ellenkezőjét igazolja - elsősorban a magyarországi telefonos piac késői liberalizációja és viszonylagos elmaradottsága okozta. Az eljárás alá vont - a GVH által is elismert alapos marketingakciója keretében - mindent megtett az akcióval kapcsolatos előfizetői tájékoztatásért. A telefónia területén tapasztalható fogyasztói tudatosság szintjéből eredő, a rögzült telefonálási szokásokért felelősség az eljárás alá vonttat nem terheli. A tájékoztatás nem vitatottan megfelelő szintjével éppen azt kívánta kizárni, hogy a fogyasztók arra hivatkozhassanak, hogy az akció nem volt előttük ismert, és emiatt nem voltak döntési pozícióban. Az képezheti ugyan vita tárgyát, hogy az előfizetők mekkora jelentőséget tulajdonítottak az akció adta lehetőségeknek, és miért nem éltek ezekkel, de az a kijelentés semmiképpen sem fogadható el, hogy a döntési pozíció ne állt volna fenn, vagy ennek ne lettek volna tudatában. Senki sem kényszeríthető arra, hogy egy adott kedvezményt elfogadjon, az pedig abszurd, hogy amennyiben ezt nem teszi meg, a kedvezményt nyújtó felelősségre vonható legyen.
41.
Az eljárás alá von a 45 Ft-os nyári akciójával az előfizetőket elsősorban a mobil telefonálásról a vezetékes telefonhoz való visszatérésre kívánta ösztönözni. Nem okszerű a Versenytanács azon megállapítása sem, mely szerint az átalánydíj a szolgáltatónak inkább bevételkiesést generál, mert egy tudatos fogyasztó az átalány díjszabást kihasználva hosszú tartásidejű hívásokat kezdeményezne, mely a hívások darabszámának, és ezáltal az eljárás alá vont bevételének csökkenését okozza. Az eljárás alá vont véleménye szerint az összefüggés nem ennyire direkt, mert a fogyasztók hívásszokásai ennél összetettebbek: hat rájuk a szezonalitás, valamint a mobil piac erőteljes marketingtevékenysége is. Ezen tényezőket a GVH egyáltalán nem vonta a vizsgálat tárgyába. Az eljárás alá vont nem titkoltan a vezetékes telefonálás irányába kívánta és kívánja terelni a jövőben is előfizetőit. Bízik abban, hogy a "flat rate" akcióhoz hasonló termékek bevezetésével - felvállalva a hosszú tartásidejű hívásokból eredő esetleges fajlagos veszteségeket is - előfizetői többször és hosszabb tartásidővel veszik majd igénybe a vezetékes szolgáltatásokat. Emiatt a "flat rate" hívások bevezetése nem feltétlenül vezet a hívások darabszámának csökkenéséhez, így általánosságban is helytelennek tartja a Versenytanács e körben tett - általa is hangsúlyozottan pusztán logikai - megállapítását.
42.
Ezen túlmenően kijelenti, hogy a nyári akció során a fogyasztói tudatosság alacsony szintjét nem kívánta a maga javára fordítani, és vállalta volna a hosszú tartásidejű hívásokból eredő fajlagos veszteségeket is annak a haszonnak a reményében, amely a vezetékes hívások számának általános (nem csak hétvégi) növekedése révén jelentkezett volna.

A nyári akció piaci hatásával kapcsolatban
43.
Az eljárás alá vont egyetért a Versenytanács azon megállapításával, hogy a hely és helyközi I. hívásirányok mind számosságukban, mind tartásidejükben az előfizetők számára a legfontosabb hívástípust jelentik, azonban az Invitel forgalmi bevételének csupán átlagosan 23%-át jelentik. Ebből két következtetést lehet levonni: egyik az, hogy a Vivendi akciójával éppen a hívások számosságára tekintettel előfizetői részére a lakosság szempontjából legfontosabb irányokban kívánta az akciós feltételeket biztosítani. A másik, hogy a Vivendi rövid távon nem bevételei növelését kívánta az akcióval elérni, mert a másfél hónapos akcióból eredő többletbevétel olyan csekély mértékű, amely a szezonalitásból eredő hibahatáron is belül marad. Ez a két következtetés azt támasztja alá, hogy az eljárás alá vontnak az akcióval nem elsősorban a közvetlen bevételnövelés, hanem egy, a fogyasztói szokásokat tesztelő és befolyásoló, a vezetékes telefonpiac felé irányító hosszú távú üzleti célja volt.

VI.

Jogi értékelés

A GVH hatáskörének megállapítása

44.
A Tpvt. 1. §-a szerint a törvény hatálya kiterjed a természetes és a jogi személynek, valamint a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságnak - ideértve a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepét is a VI. fejezetben szabályozott magatartások kivételével - (a továbbiakban az előzőek együtt: vállalkozás) a Magyar Köztársaság területén tanúsított piaci magatartására, kivéve, ha törvény eltérően rendelkezik.
45.
A Hkt. preambulumának megfogalmazása szerint a törvény megalkotására - egyebek mellett - a hírközlési piaci verseny biztosítása céljából került sor. Ez a cél megjelenik a 2. § (1) bekezdésének c) pontjában, miszerint a törvény célja a hírközlési verseny elősegítése. A Hkt. 70. § (2) bekezdése a HIF hatáskörével kapcsolatban leszögezi, hogy a Felügyelet tevékenységének célja a hírközlési piac zavartalan, eredményes működésének, a hírközlési tevékenységet végzők és a felhasználók érdekei védelmének, továbbá a tisztességes és szabályozott piaci verseny fenntartásának elősegítése a hírközlési ágazatban, a hírközlési tevékenységet végző szervezetek és személyek jogszabályoknak megfelelő magatartásának felügyelete útján. A 37. § (4) pontja szerint a távközlési szolgáltató és az általa - a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) alapján - irányított, vagy az őt irányító más szolgáltatóval e törvény hatálybalépését követően létrejött hálózati szerződést, a feleknek a szerződés megkötésétől számított tizenöt napon belül - tájékoztatás céljából - be kell nyújtaniuk a Felügyelethez. Hasonló utalás található a 41. § (1) bekezdésében is. A Hkt. 77. § (6) bekezdése szerint a versenyhatóság (GVH) tájékoztatja a Felügyeletet (HIF) a hírközlési piacon megindított vizsgálatokról, ennek keretében megküldi a Felügyeletnek a Tpvt. 11. §, 21. § és 23. §-ai szerinti vizsgálatot indító határozat másolatát. Az eljárás alá vont állításával ellentétben a Hkt. 77. §-a, de a törvény semmilyen más helye sem tartalmaz olyan előírást, ami szerint a GVH csak a hírközlési hatósággal való együttműködés keretében jogosult eljárás indítására. Hasonlóképpen, a Hkt-ét felváltó Eht. sem fogalmaz meg semmilyen, a GVH hatáskörét explicite korlátozó rendelkezést.
46.
A Hkt. alkalmazza a "szabályozott piaci verseny" kifejezést, ami arra utal, hogy a szabályozott körülmények között működő hírközlési vállalkozások magatartása piaci magatartásnak minősül, ezért erre főszabályként nyilvánvalóan kiterjed a Tpvt. tárgyi hatálya. A Hkt. a fent említett helyeken kifejezetten rögzíti a GVH hatáskörét a Tpvt. 11. §-a, 21. §-a, valamint a 23. §-aival kapcsolatos magatartások esetében.
47.
Külön vizsgálandó, hogy főszabálytól való eltérésként a GVH hatásköre olyan magatartás vizsgálatával kapcsolatban is fennáll-e, amelyben más szabályozó hatóság - jelen esetben a HIF, illetve valamely HTH - már piacfelügyeleti vizsgálatot indított. Ugyanazon magatartás egyszerre több jogszabály rendelkezéseit is sértheti. A Hkt. a szabályozott piaci magatartásokat abból a szempontból vizsgálja, hogy a hírközlési szolgáltatók betartják-e a Hkt.-ben, illetve a kapcsolódó jogszabályokban lefektetett szabályokat. A GVH-nak ebből következően nincs hatásköre annak megállapítására, hogy a szolgáltatók ezeket a szabályokat betartották-e vagy sem. A GVH a szabályozott piac szabályozási keretein belül, az egyes szabályozási előírások szubsztantív elemeit nem érintően, jogosult a Tpvt. előírásainak betartásának betartásával kapcsolatban versenyfelügyeleti eljárást indítani. Ugyanerre természetszerűen nincs hatásköre a hírközlési hatóságnak.
48.
A Hkt. által tilalmazott magatartással kapcsolatban a HIF hatásköre nyilvánvalóan fennáll. Jelen esetben a Vivendi nyári akciója azért képezte a HTH Pécsi Iroda által indított piacfelügyeleti eljárás tárgyát, mert a számára kijelölt előhívó számot előtét számként alkalmazta. A GVH viszont a Vivendivel szemben gazdasági erőfölénnyel való visszaélés miatt indított eljárást, mert azt vélelmezte, hogy a Tpvt. 21. § a) pontjába ütközően a Vivendi a fogyasztók számára hátrányos feltételek (a 45 forintos átalány díj) elfogadását kikényszerítve saját magát indokolatlan gazdasági előnyhöz juttatta. A speciális előhívószám előtétszámként való alkalmazása, illetve ugyanazon alapszolgáltatás elérési feltételeinek (beleértve az ahhoz kapcsolódó kiszámlázott díj nagyságát is) egyoldalú megváltoztatása két külön jogi tényállás, annak ellenére, hogy mindkettőt ugyanazon szolgáltatói magatartás valósította meg. A GVH hatásköre ennek alapján megállapítható.
49.
A GVH hatáskörét nem zárja ki önmagában az a tény, hogy a Hkt. és a Tpvt. célja egyképpen a piac (jelen esetben a hírközlési piac) verseny elősegítése. E közös célt azonban egymást kiegészítően, a verseny más aspektusának szabályozásával segítik elő. A Hkt. meghatározza azokat a magatartási és egyéb feltételeket, amely a hírközlési piac sajátos körülményei, ezen belül különösen a távközlési hálózatokhoz való hozzáféréssel mint korlátos erőforrással való gazdálkodás viszonyai között a piaci versenyt egyáltalán lehetővé teszik. A Hkt. ezen előírásai nélkül ezen a piacon a verseny kizárólag a hálózattal rendelkező belátásától függően alakulhatna ki.

Az érintett piac és gazdasági erőfölény
50.
A Tpvt. 14. §-a értelmében a releváns piacot az érintett termék (áru) és földrajzi terület figyelembevételével kell meghatározni. Jelen eljárásban érintett termékként a Vivendi által a lakossági előfizetőknek nyújtott vezetékes távbeszélő szolgáltatásokon belül az akció tárgyát képező, a Vivendi primér körzeteiben a helyi és helyközi I. hívásirányba kezdeményezett hívás forgalmi szolgáltatás azonosítható.
51.
Az árupiac meghatározása során a Tpvt. 14. § (2) bekezdése szerint az elsődlegesen érintett árun túlmenően figyelembe kell venni az azt a felhasználási célra, az árra, a minőségre és a teljesítés feltételeire tekintettel ésszerűen helyettesíteni képes árukat. A keresleti helyettesítés lehetőségei mellett meg kell vizsgálni továbbá a kínálati helyettesíthetőség szempontjait.
52.
A beszédcélú kommunikációs szolgáltatások nyújtása jelenleg alapvetően háromféle technológia révén lehetséges: vezetékes távbeszélő hálózaton, mobil hálózaton keresztül, illetve VoIP ^[7] -technológiával. Ezen szolgáltatásokon belül azonban különbséget kell tenni a hozzáférés és a hívásszolgáltatások között, azok eltérő sajátosságaira tekintettel. A hozzáférés biztosítja a fogyasztó számára az elérhetőséget, a hívások fogadásának képességét, míg a választott szolgáltatáscsomag (díjcsomag) határozza meg a hívások kezdeményezésének feltételeit. A felsorolt műszaki megoldások közül hozzáférés biztosítása csak a vezetékes és mobil hálózatok segítségével lehetséges, a VoIP-technológia kizárólag hangátviteli (hívás) szolgáltatások nyújtására alkalmas.
53.
A fogyasztók általában a hozzáférést a hívás-, illetve más szolgáltatások (pl. Internet) elérése miatt keresik. A fogyasztóknak egy valószínűsíthetően kis hányada a hozzáférést önmagában is keresi. Ezen fogyasztói körbe tartoznak a hívást ritkán kezdeményezők, akik a telefont leginkább csak a saját elérhetőségük biztosítása érdekében igénylik. A vezetékes telefon hálózaton keresztül hozzáférési szolgáltatást az adott primér körzetben a helyi és helyközi I. hívásirányok tekintetében jelenleg csak a hálózat működtetőjétől lehet megrendelni.
54.
A mobil hálózaton keresztüli hozzáférés helyettesíthetőségének vizsgálata során a legfontosabb szempont a hozzáférés díja. A hozzáféréshez általában egyszeri belépési és havi rendszeres előfizetési díj kapcsolódik. A hozzáférési díjak tekintetében megállapítható, hogy a lakossági előfizetőknek kínált vezetékes és mobil szolgáltatások díjai között lényeges eltérés nincs. A Vivendinél a nyári akció idején a vezetékes hálózathoz való csatlakozás akár 0 Ft belépési díjjal is lehetséges volt, amelyhez szintén akciós áron, akár bruttó 5.900 Ft-ért lehetett készüléket is választani. Az analóg vonalak havi előfizetési díja - díjcsomagtól függően - bruttó 1.690 és 4.000 Ft/hó között mozgott. A mobil szolgáltatók esetében a belépés két éves elkötelezettség vállalásával készülékkel együtt jellemzően már 3.900 Ft-os bruttó díj ellenében lehetséges (az aktuálisan kifutó modellek akciós ára), míg a havi előfizetési díj széles spektrumon, bruttó 1.250 és 8.750 Ft között mozog, bár egyes csomagok esetében akár a havi díj fele is lebeszélhető.
55.
A fogyasztók azonban a hozzáférés kiválasztásakor természetesen más szempontokat is mérlegelnek, mint kizárólag a hozzáférés díját. Ezek között megemlítendő a vezetékes telefon helyhez kötöttsége a mobiltelefon által biztosított mobilitással szemben, illetve a mobil személyhez, míg a vezetékes telefon háztartáshoz kapcsolódó volta. A hozzáféréssel összefüggésben további fontos szempont a hívások díjazása is azon fogyasztók számára, akik a hozzáférést hívásszolgáltatások igénybevétele céljából igénylik. A hozzáférést önmagában kereső fogyasztóknak a vezetékes szolgáltatók kedvezményes egyetemes díjcsomagjai (a Vivendi esetében az ún. Mini díjcsomag), illetve a mobil szolgáltatók prepaid (előre fizetendő, "kártyás") csomagjai jelenthetnek racionális alternatívát. A Mini díjcsomag havi előfizetési díja bruttó 1.690 Ft, melyből 375 Ft lebeszélhető. A mobil szolgáltatók ezzel szemben havi díj nélküli szolgáltatást kínálnak, bruttó 9.990 illetve 13.900 Ft-tól, készülékkel együtt.
56.
A Vivendi által nyújtott hívásszolgáltatások helyettesíthetőségének vizsgálata során elsősorban a helyi és a helyközi I. hívásirányok helyettesíthetőségét kell figyelembe venni, hiszen a vizsgált magatartás ezekhez a hívásirányokhoz kapcsolódott. A helyi és helyközi I. típusú hívások esetében az előfizető részére másik vezetékes szolgáltató választásának lehetősége nem biztosított. Az ilyen típusú hívások mobil hívásokkal csak akkor helyettesíthetők technikailag, ha mind a hívó, mind a hívott fél rendelkezik mindkét típusú (vezetékes és mobil) telefonnal. A hívásdíjak tekintetében azonban ez a technikai helyettesítési lehetőség is csak abban az esetben jöhet számításba, ha a hívó és a hívott fél ugyanazon mobil szolgáltató előfizetője, és a vezetékes hívást mobil hálózaton belüli hívással szeretnék helyettesíteni. Más típusú (fix-mobil, mobil-fix, vagy mobil hálózatok közötti) hívások révén történő helyettesítés nagyságrendekkel drágább, mint a vezetékes hálózaton belüli helyi és helyközi I. hívások díjai. A hálózaton belüli hívások díjai is általában magasabbak ez utóbbiaknál, azonban egyes mobil szolgáltatók egyes időszakokra (pl. hétvége) megállapított díjai egyes díjcsomagok esetében olcsóbbak (esetenként akár ingyenesek) is lehetnek. A fentiekre való tekintettel azonban a Vivendi primer körzetében lévő előfizetőinek nagy többsége számára a mobil szolgáltatók hálózaton belüli hívása sem számíthat a helyi és helyközi I. hívások ésszerű helyettesítőjének.
57.
A hívásszolgáltatások egyes irányai esetében a helyettesítés a szolgáltató-választás keretében is történhet. A szolgáltató-választás megvalósulhat hívásonkénti szolgáltató-választás, illetve szolgáltató-előválasztás útján is. Előbbi esetben az előfizető által belföldi távolsági és nemzetközi irányban kezdeményezett hívásokat - amennyiben a fogyasztó azok elé esetileg a megfelelő előtétszámot tárcsázza - nem az előfizetői hozzáférést biztosító szolgáltató, hanem a választott közvetítő szolgáltató bonyolítja, aki ezért a hálózati szolgáltatónak a híváskezdeményezés nagykereskedelmi (összekapcsolási forgalmi) szolgáltatás megvalósításáért összekapcsolási díjjal tartozik. A helyi és a helyközi I. hívások esetében azonban ez a fajta szolgáltató váltás technikailag nem lehetséges, mert a primer körzet szolgáltatójának saját hálózatából indított hívások más hálózatokon keresztüli tranzitálását a rendszer automatikusan letiltja és automatikusan helyi hívássá alakítja át.
58.
Különböző hívások lebonyolítására a VoIP technológia is alkalmas, ilyet a lakosságnak többek között az Euroweb Rt. nyújt, NeoPhone Instant néven. A szolgáltatás a mobil prepaid kártyához hasonló elven működik, fizikailag pedig egy bankkártyára vagy hitelkártyára hasonlít. A szolgáltatás igénybevételéhez a fogyasztónak egy vezetékes előfizetői hozzáférési pontról vagy egy nyilvános állomásról, esetleg mobil telefonról egy előtétszámot kell tárcsáznia, majd pedig az előfizetői kód beütése után a hívott számot. A hívott számot minden esetben a belföldi, mobil vagy nemzetközi előtétszámmal együtt kell tárcsázni, ez biztosítja ugyanis a hívás megfelelő irányítását. A technikai megvalósításból adódóan ebben az esetben tehát a helyi hívás mint olyan nem értelmezhető, az belföldi távolsági hívássá alakul át. A díjszabás ennek megfelelően lényegesen drágább, mint a helyi és a helyközi I. hívásoké, ezért ésszerű helyettesítésükre alkalmatlan.
59.
A Vivendi szolgáltatásainak helyettesítésére a jelenlegi szabályozási keretek között elvileg a helyi hurok átengedése révén is lehetőség nyílna. Az előfizetői helyi hurok átengedésének feltételeit egy másik szolgáltató számára a HIF hagyja jóvá. Ebben az esetben a hozzáférést biztosító szolgáltató változna meg az adott előfizető vonatkozásában, és valamennyi szolgáltatást - így a helyi és helyközi I. hívások lebonyolítását is - ő nyújtaná a fogyasztónak. A jelenlegi feltételek mellett a helyi hurok átengedésére Magyarországon még nem akadt példa. A helyi hurok átengedése nélkül kínálati verseny csak egy párhuzamos infrastruktúra (hálózat) kialakítására lenne szükség, melynek magas beruházási igénye és nagy kockázata, hosszú megtérülési ideje és vélhetően mérsékelt nyereségessége magas belépési és kilépési korlátokat képez, így a verseny megjelenése erről az oldalról nem valószínűsíthető. Alternatív infrastruktúraként felhasználható lenne a kábeltelevíziós hálózat is, ennek jelenlegi "fenyegető" szerepe még szintén elhanyagolható. A kábeltelevíziós hangszolgáltatás nyújtásához ugyanis megfelelően fejlett technológiájú hálózatok szükségesek, amivel a kábeltévés társaságok jelenleg még csak igen kis részben rendelkeznek, és ténylegesen ilyen szolgáltatásokat még meg sem hirdettek.
60.
A Tpvt. 14. § (2) bekezdése értelmében a releváns földrajzi piac az a terület, amelyen kívül a fogyasztó nem, vagy csak számottevően kedvezőtlenebb feltételek mellett tudja az árut beszerezni, vagy az áru értékesítője nem, vagy csak számottevően kedvezőtlenebb feltételek mellett tudja az árut értékesíteni.
61.
A vezetékes hálózaton bonyolított helyi és helyközi I. típusú hívások a vezetékes hálózat adottságai, jellegzetességei miatt értelemszerűen csak az adott szolgáltató hálózatával lefedett területen nyújthatók. A nyári akció emellett nyilvánvalóan nem érinti a Vivendi által más szolgáltatók szolgáltatási területén szolgáltató-választás révén nyújtott szolgáltatásokat, hiszen jogszabályi korlátozásból adódóan szolgáltató-választás keretében ezen típusú hívások nem nyújthatók. Az érintett földrajzi terület tehát a Vivendi (volt) koncessziós területe, amely a következő primer körzeteket foglalja magában: 24 (Szigetszentmiklós), 25 (Dunaújváros), 27 (Vác), 28 (Gödöllő), 33 (Esztergom), 57 (Jászberény), 62 (Szeged), 63 (Szentes) és 88 (Veszprém).
62.
Mindezekre tekintettel a jelen eljárásban az érintett piacot az Invitel primer körzeteinek területén nyújtott helyi és helyközi I. hívások képezik, amely szolgáltatásoknak nincs ésszerű helyettesítője. Az érintett piac ezen, fentebb részletesen leírt tulajdonságaira való tekintettel az Invitel Tpvt. 22. §-a szerinti gazdasági erőfölénye fennáll.

Visszaélés az erőfölénnyel
63.
Amennyiben az előfizető a hívás megkezdése előtt úgy vélte, hogy az akciós (flat rate) díj igénybevétele számára kedvezőtlenebb, mint a "normál" tarifájú hívás, akkor a 1767-es előtétszám tárcsázásával az adott hívás vonatkozásában visszatérhetett az eredeti díjcsomagja szerinti tarifával történő számlázásra. Alapértelmezettként azonban az "akciós", 45 Ft-os tarifa volt beállítva, és az alapértelmezés szerint "normál" tarifa szerinti díjazáshoz kellett az előfizetőknek aktív magatartást folytatni. (Passzív viselkedésükkel mintegy elfogadták az akciós feltételeket.) A vizsgálati jelentés 3. sz. mellékletében találhatók azok a számítások, amelyek azt mutatják, hogy az akció idején érvényes díjcsomagok mellett milyen hosszúságú hívások esetén érte (volna) meg az egyes előfizetőknek az akció "igénybevétele" ("break-even" híváshossz). E táblázat szerint a különböző díjcsomagokban általában csak viszonylag hosszabb beszélgetések esetén érte (volna) meg az előfizetők számára az akciós tarifa.
64.
A vizsgálati jelentés 4. sz. melléklet adatai alapján megállapítható, hogy az előfizetők hétvégenként helyi hívásirányban átlagosan kb. 1,6 percig telefonáltak hívásonként, míg helyközi I. hívásirányban átlagosan kb. 2,2 percig. Ez a Vivendi számára - a kapcsolási díjat is felszámítva - hívásonként átlagosan kb. 16 Ft-os illetve 22 Ft-os bevételt generált, amely az "akciós" díjnak kb. egy-harmada, illetőleg fele. A Vivendi által realizált előny azonban valószínűsíthetően az átlagos értékek alapján becsültnél még nagyobb is volt, abból adódóan, hogy a hívások jellemzően exponenciális eloszlásúak, azaz a viszonylag rövidebb hívások súlya nagyobb, ami miatt a normál számlázás szerinti és a bruttó 45 Ft-os díjak közötti eltérés az átlagos értéken számolthoz képest összességében nagyobb.
65.
A fentiek alól csak a relatíve magas percdíjjal jellemezhető Mini és Lebeszélhető 4000+ díjcsomagok képeztek kivételt, ahol a kedvezményes időszakokban már 1,6 perc után kedvezőbb alternatívát jelentett a "flat rate" alapú elszámolás. A fentiek alapján a Versenytanács megállapíthatónak látja azt, hogy az akció igénybevétele a korábbi hívásszokások mellett az előfizetők többsége számára nem racionális magatartás, sőt kifejezetten hátrányos, magasabb beszélgetési díjakat eredményező opció volt.
66.
A GVH megvizsgálta annak lehetőségét is, hogy a Vivendi tájékoztató kampányának hatására az előfizetők hívásszokásai a nyári akció során megváltozhattak-e. Ha ugyanis az előfizetőkben tudatosulnak a nyári akció feltételei, akkor a korábbihoz képest jelentősen megnövelik a hétvégi hívásaik hosszát annak érdekében, hogy kihasználják a fentebb meghatározott "break-even" híváshosszat meghaladóan számukra "ingyenes" telefonálási lehetőséget. Az akciós időszakot megelőző hónapokban a helyi és helyközi I. hétvégi hívások átlagos hossza 1,78 perc volt (Vj-121/2003/10. 6. sz. melléklete). Az akciós időszakban a hétvégi helyi és helyközi I. hívások együttes átlaga 1,97 perc volt, ami arra utal, hogy a híváshosszak összességükben alig nőttek. Az akció által nyújtott kedvezmény tudatos igénybevételére utalt volna az, ha az előhívószám nélküli (akciós) hívások átlagos hossza jelentősen meghaladta volna a 1767-es előhívószám alkalmazásával lebonyolított hívások hosszát. A vizsgálati jelentés 7. sz. mellékletének adatai alapján azonban az volt megállapítható, hogy helyzet éppen a fordított volt: a 1767-es szám tárcsázásával lebonyolított hívások átlagos hossza (2,58 perc) lényegesen meghaladta az akciós hívások átlagos hosszát (1,96 perc).
67.
Az akciós hívások átlagos híváshossza lényegesen alatta maradt a "break-even" híváshosszaknak, ami arra utal, hogy az előfizetők nem a nyári akció által lehetővé tett kedvezmény elérése céljából, azaz nem tudatosan vették igénybe a nyári akcióban kínált "flat rate" szolgáltatást. Ez annak ellenére megállapítható, hogy az eljárás alá vont intenzív reklámkampányt folytatott a nyári akcióval kapcsolatban. A tudatos választás ugyanis feltételezte volna, hogy az előfizetők egyrészt ismerik saját hívásszokásaikat, másrészt képesek és hajlandók is arra, hogy kiszámítsák azt a híváshosszat, amelyet meghaladóan számukra megéri a "flat rate" választása. Ennek az ellenkezőjére utalnak a tények. Miközben az akciónak megfelelően, azaz előhívószám tárcsázása nélküli hívások átlaga nem érte el a "beak-even" hosszát, ennek ellenére az összes hívásnak 98,26%-át bonyolították le ilyen módon és csak mindössze 1,74 %-ban alkalmazták az előhívószámot, amely pedig számukra átlagosan előnyösebb lett volna. ^[8]
68.
A fent leírt magatartás a fogyasztói választás alacsony tudatosságára utal, amelyet a HIF és a Szonda Ipsos 2002. decemberében készült, "A lakosság távközlési szokásai" című közös felmérésének eredménye is alátámaszt. Eszerint a háztartásoknak csak 36,9%-a van tisztában azzal, hogy vezetékes szolgáltatójukat megválaszthatják, 38,7% úgy nyilatkozott, hogy szerinte erre ma Magyarországon nincs lehetőség, míg 21,2% nem tudott válaszolni. Az előfizetők díjcsomag-választásával kapcsolatban a kutatás eredményei szerint a háztartások 53,4%-a még mindig a normál (egyetemes) díjcsomagra fizet elő (ez az Invitel esetében az ún. "Alaphang"), 25,7%-uk a kisfogyasztói (kedvezményes egyetemes) díjcsomag előfizetője (az Invitelnél a "Mini"), és csupán 15,9%-uk választott valamilyen kereskedelmi csomagot, amely egyebek között a hívásszokások ismeretére alapozottan, ahhoz igazodóan választja meg a díjcsomagját.
69.
A fentiekre tekintettel nincs versenyjogi relevanciája annak, hogy a reklámkampány mennyire volt kimerítő, azaz az előfizetők hány százalékát érte el ténylegesen. Ha ugyanis az előfizetők nagy része nincs tisztában a saját hívásszokásaival, akkor annak ellenére nem tud helyes döntést hozni, hogy a nyári akció feltételei számára ismertté váltak.
70.
A Vivendi a nyári akcióval kapcsolatos reklámkampányában nem egyszerű tájékoztatást adott az akció feltételeiről, hanem a fogyasztói szokások befolyásolására is kísérletet tett. A telefonszámlán elhelyezett szöveg nem ment túl az akcióval kapcsolatos tennivalókról szóló tájékoztatáson, de a számlával együtt leküldött Hírlevél arra is felhívja az előfizető figyelmét, hogy az akciós 45,- Ft-os árral szemben, 5 perces helyi beszélgetésért a Mini díjcsomagban 80,-ot, 10 perc beszélgetésért az Alaphang díjcsomagban 65,- Ft-ot kellene fizetnie. "Számoljon velünk!" - szólt a felhívás.
71.
A fogyasztói szokások befolyásolása "természetes" célja az üzleti reklámoknak. Az eljárás alá vont reklámkampánya kimerítő és alapos volt, és kiterjedt a nyári akció valamennyi lényeges elemére. Az alacsony fogyasztói tudatosság figyelembevételével kell azonban értékelni a Vivendi tájékoztató kampányának a fogyasztókra gyakorolt hatását is. A széles körű kommunikációs kampány ellenére a konkrét döntési szituációkban a fogyasztók többsége nem volt tisztában azzal, számára mi lenne a racionális választás, leginkább azért, mert a helyzetet nem is értékelte döntési szituációként. Ennek egyik oka, hogy az akció "fordított módon" lett meghirdetve: annak kellett aktív magatartást tanúsítania, aki azzal nem kívánt élni, kihasználva ezzel az automatikusan, megszokásból telefonáló előfizetők figyelmetlenségét. Ráadásul az akció csak hétvégeken volt érvényes, így hétköznapokon az előfizetőknek a szokott módon kellett hívásaikat kezdeményezni, ami szintén erősítette a megszokások rögzülését. (Ha véletlenül valaki hétköznap is a 1767 előhívásával próbált volna tárcsázni, automata hang figyelmeztette arra, hogy hétközben az akció nem érvényes). A tudatos magatartást korlátozó harmadik ok az volt, hogy az előfizetők az akció előtt, illetve annak kezdetén szerezhettek tudomást annak tényéről és feltételeiről, a lefolytatott kommunikációs kampány azonban nem volt alkalmas arra, hogy folyamatosan az előfizetők tudatában is tartsa azt. (Még az elvileg hosszabb távra szóló óriásplakátok is csak július végéig lettek kihelyezve.) A fogyasztói tudatosság alacsony szintjére utaló jelként értékelhető az a körülmény is, miszerint a fogyasztók igen kis mértékben éltek a 1767-es előtétszám tárcsázásának lehetőségével, noha erre az akció ideje alatt tanúsított hívásszokásaik, különösen az átlagos híváshossz mértékének ismeretében racionális indokaik lettek volna.
72.
A Versenytanács álláspontja szerint a távközlési szolgáltatásokkal kapcsolatos előfizetői szokások, hasonlóan általában a fogyasztói szokásokhoz, nem változtathatók meg rövid idő alatt. Ez különösen érvényes a Vivendi előfizetői körére, amelyben a legkülönbözőbb társadalmi-, jövedelmi- és élethelyzetű rétegek megtalálhatók. Az előfizetőinek összetételével a Vivendi is tisztában volt, amire a saját adatszolgáltatásában a GVH rendelkezésére bocsátott felmérési adatok is utalnak (Vj-121/2003/8d). Ilyen feltételek mellett megalapozottan nem lehetett számítani a fogyasztói szokások gyors megváltozására, amelynek hatására az előfizetőknek előnyösebb lehetett volna az akciós ajánlat.
73.
Az átalánydíjas ("flat rate") díjszabás - feltételezve, hogy valamennyi előfizető saját ismeri saját hívásszokásait és az alternatívák ésszerű mérlegelése után dönt - a szolgáltató számára csak akkor járhat együtt a hívásokból származó összbevétel növekedésével, ha a hívások száma gyorsabban nő, mint a hívások átlagos hossza. Ha ugyanis csak a hívások átlagos hossza nő meg, akkor a szolgáltató bevétele nyilvánvalóan csökkenni fog. Ha viszont a hívások átlagos hossza növekszik, akkor a sokkal inkább hívások számának csökkenése a valószínű. A hosszabb beszélgetéseket ugyanis az előfizetők többnyire egy szűkebb kör, például egy család vagy egy baráti társaság tagjai között folytatnak le. Ha viszont egy-egy beszélgetés hosszabb, akkor a többszöri hívás iránti igény inkább csökken, mint nő. Ebből az következik, hogy - tudatos fogyasztói magatartást feltételezve - az átalánydíjra való áttérés a szolgáltatónak nagy valószínűséggel inkább bevétel-kiesést, mintsem bevétel-növekedést kellene indukálnia.
74.
A fentebb kifejtettek alapján az átalánydíjra való áttérés a szolgáltató részéről csak akkor lehet gazdaságilag ésszerű magatartás, ha vagy a hosszabb hívásokhoz olyan egyéb szolgáltatás - például Internet-használat - kapcsolódik, amelyből származó többletbevétel ellensúlyozza a hívásokból eredő bevétel-csökkenést, vagy a szolgáltató eleve épít arra, hogy az előfizetőinek többsége nem ismeri a saját hívásszokásait és/vagy gazdasági szempontból nem mérlegel a helyi és helyközi I. hívásokkal kapcsolatban. Az első változatot jelen esetben kizárja az a körülmény, hogy a nyári akcióhoz kapcsolódóan a Vivendinek nem tette lehetővé, hogy az Internet hozzáférési szolgáltatást a nyári akciós flat-rate áron az előfizetők elérjék. Következtetésképpen, a Versenytanács megállapíthatónak tartja azt, hogy a Vivendi a nyári akciója feltételeinek kidolgozása, meghirdetése és lebonyolítása során számított arra, hogy az előfizetőinek nagy többsége a helyi és a helyközi I. hívások tekintetében nem ismeri a saját hívásszokásait, ennek következtében helytelenül, illetve egyáltalában nem mérlegel az egyes alternatívák között, és ezen a bármilyen alaposan is előkészített és megvalósított reklámkampány sem tud lényegesen változtatni. Ezt a szándékot mutatja egyebek mellett a Vivendi által választott tárcsázási mód is. Ha a Vivendi előfizetőinek az előhívószámot az akciós feltétel eléréséhez (és nem a visszautasításához) kellett volna használniuk, akkor az akciót valóban csak azok vették volna igénybe, akik azt saját szempontjukból előnyösebbnek tartották volna. Ez azonban a fentebb leírtak szerint nyilvánvalóan bevételkiesést okozott volna a Vivendinek. A fentebb kifejtettek alapján a Versenytanács megállapíthatónak tartja, hogy a Vivendi a nyári akcióját annak tudatában, arra alapozva vezette be, hogy az előfizetőinek döntő többsége a helyi és helyközi I. hívások előtt nem fogja mérlegelni a számára előnyösebb tárcsázási módot.
75.
A Versenytanács nem látta megalapozottnak az eljárás alá vont azon - a tárgyalás során kifejtett - védekezését, hogy a nyári akció célja elsődlegesen nem a bevétel növelése volt, hanem a mobil szolgáltatók felől erősödő versenyre adott válaszként a fogyasztói szokások megváltoztatása volt. Azt állította, hogy az akcióval az kívánta elérni, hogy az előfizetői "visszaszokjanak" a vezetékes telefonálásra. Ez az érv akkor lenne méltánylandó, ha ez a szándék egyrészt az átalánydíj mértékében, másrészt az akció elérési módjában is megnyilvánult volna. A 45 forintos átalánydíj helyett egy ennél lényegesen alacsonyabb átalánydíj esetén életszerűbb lett volna az az elvárás, hogy az előfizetők a hétvégi hívások tekintetében lényegesen változtassák meg az eddigi szokásaikat, és többször és hosszabban beszéljenek telefonon. A helyi és helyközi I. hívások alacsony fogyasztói tudatosságának - valószínűleg az eljárás alá vont által ismert - tényére tekintettel várható volt, hogy az akciót valamekkora részben olyanonk is igénybe fogják venni, akik ennek nem voltak tudatában, csak egyszerűen csinálták azt, amit addig is: felemelték a kagylót és (körzetszám hívása nélkül) tárcsázták a kívánt hívószámot. Ha az eljárás alá vont azt akarta volna elérni és felmérni, hogy az akcióját a fogyasztók tudatosan válasszák, akkor olyan tárcsázási módot kellett volna választania, amiből kiderül, hogy az akciójának milyen hatása volt a fogyasztói szokásokra. Ha ugyanis az előfizetőknek a nyári akció elérése (nem pedig annak elkerülése) érdekében kellett volna az előhívó számot tárcsáznia, akkor az eljárás alá vont biztos lehetett volna abban, hogy az akcióját csak olyanok választották, akik e döntésüket megfontolták, és akikre az eljárás alá vont akciója ténylegesen hatással volt.
76.
A fentebb kifejtettek alapján a Versenytanács megállapította, hogy Vivendi az általa 2003. július 19. és 2003. augusztus 31. között alkalmazott "nyári 45 Ft-os" akcióval, az előfizetői tudatosság alacsony szintjét kihasználva saját maga számára indokolatlan bevétel-növekedésben megvalósuló előnyt, az előfizetői számára pedig az ugyanazon szolgáltatásért indokolatlanul fizetett magasabb díjban megnyilvánuló hátrányt okozott, amely magatartása sérti a Tpvt. 21. § a) pontjában foglalt, a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalmát.

VII.

A jogsértés hatása

77.
A vizsgálati jelentés 6. és 7. sz. mellékletében találhatók az Invitel által a vizsgálat rendelkezésére bocsátott adatok (Vj-121/2003/4a.,7a.,8d.) alapján készített számítások, melyek a helyi illetve helyközi I. irányokba kezdeményezett hétvégi hívások számát, tartásidejét és az általuk generált bevételeket tartalmazzák az akciót megelőző három hónapra, illetve az akció időtartamának hétvégéire vonatkozóan.
78.
A táblázatokból megállapítható, hogy július-augusztus hónapokban - a helyi és a helyközi I. hívásirányokban - mind a hívásszám, mind az egy hétvégére eső összes tartásidő tekintetében csökkenés figyelhető meg az előző három hónap átlagos értékeihez képest. A nyári szabadságolásokkal összefüggésbe hozható számottevő forgalom-csökkenés ellenére, a Vivendi kérdéses hívásirányokon realizált hétvégi átlagos bevétele megduplázódott. A táblázat alapján az is megállapítható, hogy a kisebb volumen mellett nagyobb bevételt ért el a vállalkozás, és ezért az előfizetők számára érzékelhető átlagos percdíj ezekben a hívásirányokban több mint a kétszeresére emelkedett.
79.
A vizsgáló által beszerzett adatok alapján megállapítható, hogy a hívásszám és a tartásidő tekintetében mind összességében, mind kizárólag a hétvégi időszakokat vizsgálva a lakossági előfizetők számára a helyi hívások jelentik a legfontosabb hívástípust. ^[9] Ezt támasztja alá a HíF - Szonda Ipsos már többször idézett felmérése is, mely szerint az előfizetők túlnyomó része (68,8%) helyi hívásirányba rendszeresen kezdeményez hívásokat, míg belföldi irányba már csak 30,4%-uk, mobil hálózatba pedig 24,4%-uk telefonál rendszeresen. A helyi és a helyközi I. hívásokból származó bevételeknek az összbevételhez képesti viszonylag kisebb súlya a hívásirányok olcsóbb díjazásával hozható összefüggésbe. Mindezek miatt a helyi és helyközi hívások átlagos díjának jogsértő módon történt emelése az Invitel számára összességében érzékelhető, de nem kiugróan magas bevétel-növekedést, a másik oldalon viszont, a fogyasztók számára jelentős teher-növekedést okozott.
80.
Az Invitel adatszolgáltatása (Vj-121/2003/7a.) alapján a bevétel-növekedés mértéke számszerűsíthető volt. Az erre irányuló számítások során a GVH kiszámította azt a bevételt, amelyre a Vivendi az akció keretében megvalósított hívások után az előfizetők által megkötött szerződés szerinti "normál" díjszabás mellett tett volna szert. Az akcióból származó tényleges és ez utóbbi számított bevétel különbségének mértéke, azaz az Invitel jogsértésből származó többletbevétele az Invitel adatszolgáltatásán alapuló számítások szerint 18.642.138 Ft volt. Az akció egyes hétvégéin ténylegesen elszámolt bevétel és a forgalom alapján becsült bevétel különbségeként kiszámított mértéknél azonban a ténylegesen elért bevétel-növekedés mértéke némileg magasabb lehetett, tekintettel arra a körülményre, hogy a bevételi adatokból az átlagos híváshossznak a - vélhetően az akció hatására bekövetkezett - növekedéséből fakadó növekményrészt nem lehetett egyértelműen kiszűrni. Ennek, az egyébként az eljárás alá vont számára kedvezőtlenebb eredményhez vezető szűrési eljárás alkalmazásától a Versenytanács eltekintett.

VIII.

A bírság kiszámítása

81.
A Tpvt. 77. § (1) bekezdése szerint az eljáró versenytanács - azon túlmenően, hogy megállapítja a magatartás törvénybe ütközését - elrendelheti a törvénybe ütköző állapot megszüntetését, illetve megtilthatja a törvénybe ütköző magatartás további folytatását. E két szankció jelen eljárásban nem alkalmazható, hiszen a törvénybe ütköző állapot a nyári akció befejeztével, 2003. augusztus 31-én megszűnt.
82.
A Tpvt. 78. § szerint az eljáró versenytanács - az előbbieken túlmenően - bírságot szabhat ki a Tpvt. megsértőivel szemben. Jelen eljárásban a Versenytanács bírság kiszabását látja indokoltnak. A javasolt bírság összegét a GVH, illetve a Versenytanács elnöke által a bírság összegének megállapításáról szóló 2/2003. sz. Közleményben foglalt, a Tpvt. 78. §-a alapján kialakított szempontrendszer segítségével határozta meg. A Tpvt. 78. §-a értelmében a bírság legfeljebb a vállalkozás által az előző üzleti évben elért nettó árbevétel 10%-a lehet. A bírság összegének meghatározásakor az eset összes körülményeire tekintettel kell lenni; így különösen a jogsérelem súlyára, a jogsértő állapot időtartamára, a jogsértéssel elért előnyre, a jogsértő felek piaci helyzetére, a magatartás felróhatóságára, az eljárást segítő együttműködő magatartására, a törvénybe ütköző magatartás ismételt tanúsítására. A Tpvt. 78. § (2) bekezdése szerint a jogsérelem súlyát különösen a gazdasági verseny veszélyeztetettségének foka, a fogyasztói érdekek sérelmének köre, kiterjedtsége alapján kell megítélni.
83.
A GVH Közleményben rögzített gyakorlata értelmében a bírság meghatározása egy többlépcsős folyamatban történik, melynek során először az ún. bírság-alapösszeg kerül meghatározásra a Tpvt. 78. § (2) bekezdésében nevesített szempontok figyelembevételével összeállított és a Közleményben közzétett pontozási rendszer keretében. Az alapösszeg ezt követően korrigálható a jogsértés időtartamára, esetleges ismétlődésére, az elért előnyre tekintettel. Végül sor kerül a Tpvt. 78. § (1) bekezdésében szereplő törvényi maximum-érték miatt esetlegesen szükség lehet (negatív) korrekció végrehajtása.
84.
A vizsgálat a javasolt bírság alapösszegének meghatározása során az egyes szempontokat az alábbiak szerint vette figyelembe:

- a)
  A verseny veszélyeztetettségével kapcsolatban (max. 30 pont) megállapítható, hogy ún. kizsákmányoló típusú erőfölénnyel való visszaélésről van szó. Ez a szempont a versenyt korlátozó vagy kizáró típusú visszaélésekhez képest enyhébb veszélyt jelent a gazdasági versenyre (10 pont).
- b)
  A jogsértés piaci hatásának értékelésekor (max. 30 pont) a Versenytanács figyelembe vette, hogy az eljárás alá vont a vizsgált hívásirányok nyújtása tekintetében - részben jogszabályi körülmények következtében ^[10] - monopol-helyzetben van, és hogy a piac a párhuzamos infrastruktúra kiépítésének magas beruházási igénye miatt illetve a helyi hurok átengedésének magas díjaira tekintettel nem megtámadható. A jogsértés a lakossági fogyasztók teljes körét érintette, ugyanakkor tovagyűrűző, más piacokra is kiterjedő hatása nem volt. (23 pont)
- c)
  A fél jogsértéshez való viszonyával kapcsolatban (max. 30 pont) a Versenytanács úgy ítélte meg, hogy az eljárás alá vontnak az előfizetői szokások és az előfizetők demográfiai adatainak ismeretében tisztában kellett lennie az akció várható hatásával, sőt, annak bevezetésével nem vitatott célja volt, hogy bevétel-növekedést érjen el. További minősítő körülményként értékelhető az, hogy a nyári akcióval kapcsolatos valószínűsíthető jogsértésekre a hírközlési hatóság és a GVH is időben felhívta az eljárás alá vont figyelmét. Tevőleges jóvátételt ugyanakkor nem tanúsított, a jogsértő magatartást az eljárás megkezdését követően is folytatta. (25 pont)

85.
A Közlemény 11. pontjában foglaltaknak megfelelően a jogsértésre fentebb meghatározott pontszámok összege a releváns forgalom ezrelékében adja meg a bírság alapösszegét, amely jelen esetben 58 ezrelék. A releváns forgalmat a helyi és a helyközi I. hívásirányokba kezdeményezett hívásokból származó éves becsült bevétel összegében állapítottuk meg az alábbi módon. A nyári akció 7 hétvégéjéből összesen 123.516.557,- Ft ^[11] származott, az évből fennmaradó 45 hétvégéjének bevétele az akció előtti három hónap adatai alapján számított átlagos hétvégi bevétel - 8.224.476,- Ft ^[12] - 45-szöröseként adódott, ennek összértéke: 370.101.420,- Ft. A releváns forgalom éves szinten 493.617.977,-Ft. Ebből a bírság alapösszege kerekítve 28.600.000,-Ft. ^[13]
86.
A jogsértés időtartamára, illetve ismétlődő jellegére tekintettel nem volt szükség korrekciókra, azonban az eljárás alá vont becslése alapján a jogsértéssel elért előny számszerűsíthető volt. Az Invitel adatszolgáltatásán alapuló számítások szerint ^[14] ennek mértéke 18.642.138 Ft. A Közlemény 22. pontja szerint ha a jogsértéssel elért előny számszerűsíthető, akkor a GVH által kiszabott bírság - a kellő visszatartás érdekében - a számszerűsített előny háromszorosának megfelelő összegre nő. Ennek megfelelően jelen eljárásban a Versenytanács kerekítés után 55.000.000,- Ft versenyfelügyeleti bírság kiszabását látja szükségesnek. Ez az összeg lehetséges törvényi maximum-értéknek kevesebb mint 2 %-a.
87.
A határozat elleni jogorvoslatot a Tpvt. 83. § (1) bekezdése biztosítja.

Budapest, 2004. március 11.

Jegyzetek

(a nemzetközi gyakorlatban elterjedt kifejezéssel: "flat rate")
A Hkt-t 2004. január 1-étől hatályon kívül helyezte az elektronikus hírközlésról szóló 2003. évi C. törvény (Eht.), a vizsgálat alá vont magatartás elkövetésének idején azonban még a Hkt. hatályban volt.
A korrekciós tényező mértéke a tárgyévet megelőző évre vonatkozó előremutató fogyasztói árszintemelkedés és az ugyanezen évre vonatkozó tényleges fogyasztói árszintemelkedés különbségének kétharmada. Korrekciós tényezőt csak akkor lehet alkalmazni, ha ez a különbség az egy százalékpontot meghaladja.
Ezt a díjmegállapítási módszertant nevezi a szakirodalom price cap, azaz ársapka-szabályozásnak.
E határozat ugyanakkor jelenleg is megtalálható és bárki számára hozzáférhető a HIF honlapján, ezért üzleti titokként való kezelése nem indokolt.
Hkt. 2.§. (1) c., A törvény célja...c) a hírközlési verseny fejlődésének elősegítése
Voice over IP, Internet-protokoll alapú hangszolgáltatás
(Az összes tartásidő megoszlása ettől az aránytól nem tért el lényegesen, v.ö. Vj-121/2003/10. 7. sz. melléklet)
Ezek a megállapítások a jelentés 5. sz. mellékletében található számításokon alapulnak, melyek a Vj-121/2003/8d. sz. irat alapján készültek, mely utóbbit az ügyfél kérésére a Versenytanács üzleti titoknak minősített!
A szolgáltató-választás biztosítása a helyi és a helyközi I. hívásirányokban a távbeszélő piacon lévő JPE-szolgáltatók számára sem jogszabályi kötelezettség.
v.ö. a vizsgálati jelentés 7. sz. táblázata
v.ö. a vizsgálati jelentés 7. sz. táblázata
A bírság kiszámítás részletei, beleértve a releváns forgalom nagyságát az eljárás alá vont üzleti titkát képező árbevételi adatait érintik, ezért nyilvánosságra nem hozhatók.
v.ö. a vizsgálati jelentés 7. sz. táblázata

Gazdasági Versenyhivatal

Újraindítás

A rendelkezésre álló munkamenet lejár. Amennyiben ezt újra kívánja indítani, kérjük kattintson az ÚJRAINDÍTÁS gombra.