Gazdasági Versenyhivatal

Vj-59/2004/20

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa az SVS City-Média Kft. (Budapest) eljárás alá vont vállalkozás ellen fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalma miatt indított eljárás során tartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

határozatot

A Versenytanács megállapítja, hogy az eljárás alá vont vállalkozás azon piaci ígérete, mely szerint "Üzleti ajánlatok Magyarországról" című kiadványát meghatározott külföldi címzettekhez eljuttatja, a fogyasztók megtévesztésére alkalmas.

Az eljárás alá vont vállalkozás "hosszútávú kapcsolataira" való hivatkozását a határozat kézhezvételétől számított 15 napon belül megtiltja.

Vele szemben 1.000.000.- (azaz Egymillió) Ft bírságot szab ki, amelyet a határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül köteles a Gazdasági Versenyhivatal 10032000-01037557. számú bírságbevételi számlájára megfizetni.

E határozat ellen az eljárás alá vont vállalkozás a kézhezvételtől számított 30 napon belül a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtható, de a Fővárosi Bírósághoz címzett felülvizsgálat iránti keresettel élhet.

Indoklás

I.

A Versenytanács az ügyfél előadása, a csatolt írásbeli bizonyítékok, a többször módosított 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 71. §-a és 72. § (1) bekezdés b) pontja szerint készült vizsgálati és kiegészítő vizsgálati jelentés alapján az alábbi tényállást állapította meg:

A nemzetközi kapcsolatok széleskörűvé válása és ezen belül is az ország uniós csatlakozása felerősítette a hazai vállalkozások külföldi partnerkapcsolatok iránti igényét. Ezt az igényt non-profit vagy profit alapon különböző szervezetek, vállalkozások igyekeznek kielégíteni. Erre példa az ITDH Kht., amely a világ számos országával ismerteti meg a magyarországi üzleti lehetőségeket, a magyarországi székhelyű Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara, illetve legalább húsz cég foglalkozik vállalkozásszerűen a magyar kis- és középvállalatok külföldi cégekkel való üzleti kapcsolatának elősegítésével.
A 2001. december végén alakult hirdetési, kiadói tevékenységgel foglalkozó eljárás alá vont vállalkozás (a továbbiakban: Kft.) felismerve a hazai vállalkozások külföldi kapcsolatok iránti szükségletét 2003-ban sajátos kiadvánnyal lépett piacra.
A Kft. ezt megelőző első munkája egy olyan kiadványsorozat volt, amely Magyarország 22 településcsoportját és 18 városát mutatta be német nyelven, gazdasági és turisztikai szempontból. Már ezt a kiadványsorozatot is eljuttatták - mások mellett - német és osztrák gazdasági kamarákhoz, elősegítve ezzel a célpiac érdeklődésének a felkeltését.
Mivel a médiapiacon óriási a verseny, a cég - a likviditás fenntartása érdekében - 2003-ban oktatási tevékenységet is elkezdett.
Az oktatási tevékenység is szoros kapcsolatban van a főtevékenységgel; üzleti képzés és idegen nyelvek oktatása folyik.
A cég ügyvezetőjének irányítási joga van az SVS Technik Kft-ben is.
Az értékesítés nettó árbevétele 2003-ban 90,4 millió Ft volt.

Az Üzleti ajánlatok Magyarországról című cégbemutató sorozat kiadvány több, részben hasonló profilú cég termék- és cégreklámjainak együttes megjelentetése, amelyet a cégek egy-egy megjelenési alkalomra szóló megrendelése alapján a Kft. egységes arculattal készít el.

A Kft. a megrendeléseket országosan egy többoldalas, ún. mutatványszámmal gyűjtötte a 2003. évi április 1. számra. Első oldala a kiadó Kft-t és tevékenységét vázolja, közölve, hogy a negyedévente megjelenő kiadvány feladata a Magyarországon és az Unióban működő vállalkozások közötti gazdasági kapcsolat élénkítése. Ennek érdekében magyar cégek tőkebefektetési és kereskedelmi együttműködési ajánlatait juttatja el európai partnereihez. A második oldalon a Kft. e közlését részletezi, s jelzi, hogy a kiadványt díjmentesen kizárólag német nyelvterületen terjeszti. Fel is sorolja, hogy "hosszú távú kapcsolatai" alapján a kiadvány mely partnereihez jut el.
Ezek a következők voltak:
"Wirtschaftskammer (Steiermark, Burgerland Salzburg), Bayerisches Staatsministerium für Wirtschaft, Verkehr und Technologie (München), Bundesministerium für Wirtschaft und Technologie (Berlin, Bonn), Hessisches Ministerium für Wirtschaft, Verkehr und Landesentwicklung (Hessen), Ministerium für Wirtschaft, Technologie und Verkehr (Hannover), Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara (Németország) és kb. 3000 cég direkt módon".
Azt is jelzi, hogy "partnerei köre folyamatosan bővül. Kiadványait saját üzletfeleik, ügyfeleik, szervezetük tagsága között ingyenesen terjesztik, kiállításokon, vásárokon, konferenciákon mutatják be."
A mutatványszám tartalmazza, hogy a kiadvány német nyelven, 5000 példányban készül. Egy-egy vállalkozásnak a kiadványból egy-egy oldalnyi terjedelem jut, hogy a vállalkozásoknak módjuk legyen szövegesen, ábrákkal, képekkel is megismertetni magukat, tevékenységüket. A tervezésről, szerkesztésről, fordításról szükség szerint fényképkészítésről a Kft. gondoskodik.
A mutatványszám dátum nélküli, de feltehetőleg terjesztésének kezdete összekapcsolódott a kiadvány 2003. évi áprilisi 1. számának megjelenésével.
A Kft. a mutatványszámból 200 darabot rendelt 2003. február 20-án faxon, amelyre azt is ráírta, hogy az "ár: 2002.10.10-én gyártottak szerint".
Nem tudható, hogy a Kft. a mutatványszámból összesen 200 darabot rendelt, avagy a faxi megjegyzésből következtetve a 200 darab utánrendelés.
Kétséges, hogy a német minisztériumok a magyar vállalkozások kapcsolatépítési törekvései szempontjából megfelelő célhelyeknek számítanak-e.
Valós terjesztési célhely a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara nem lehetett, mert a székhelye nem Németországban, hanem Magyarországon van és a hazai illetőségű Kamarával a Kft-nek kapcsolata sincs.
A Kft. ismeretlen időpontban és mennyiségben szórólapot készített a mutatványszám rendeltetéssel azonos céllal. Ebből immár kimaradt a német minisztériumok és a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara olyan partnereiként való megnevezése, mint amelyekhez hosszútávú kapcsolatai alapján a kiadvány díjmentesen eljut.

A Kft. a megrendelő vállalkozásokkal a rendszeresített formanyomtatványon kiadvány elkészítésére szerződést köt, amely a kiadvány terjesztésére vonatkozó kikötést nem tartalmaz.

A 2003. áprilisi első szám megjelenésétől számítva 2003-ban négy szám, 2004. májusában egy szám jelent meg német nyelven, összesen 25.000 példányban. 2004-ben a Kft. Ukrajnába szánt kiadványa is kiadásra került.
A Kft. a 2003-ban nyomtatott 20.000 példányból 2003. május 21-től 2004. március 29-ig dokumentálhatóan 3.390 példányt juttatott el szerződéses kötelezettségvállalása nélkül a feltüntetett célhelyekre.

A célhelyekre bizonyítottan eljuttatott 3.390 példányszám az alábbi részfeladások alapján összegezhető a Kft. javára legkedvezőbben számítva:

Kimutatás

SVS City-Média Kft. kiszállításairól az anyag
mellékletét képező dokumentumok alapján

2003. december 2.-3.		20 db
/felülbélyegzés nélkül/		572 db
2003. december 9.		625 db
2003. december 9.		148 db
2003. december 9.		148 db
2003. december 9.		130 db
2003. június 6.		300 db
2003. május 21.		44 db
2003. május 26.		30 db
2003. május 30.		49 db
2003. május /olvashatatlan nap/		48 db
2003. június 3.		80 db
2003. június 3.		80 db
2003. június 3.		70 db
2003. június 3.		70 db
2003. június 11.		50 db
2003. június 11.		18 db
2003. június 12.		41 db
2003. június 16.		30 db
2003. augusztus 19.		65 db
2003. augusztus 22.		64 db
2003. augusztus 22.		64 db
2003. augusztus 25.		65 db
2003. augusztus 26.		25 db
2003. augusztus 26.		25 db
2003. augusztus 27.		40 db
2003. augusztus 29.		33 db
2003. szeptember 9.		30 db
2003. szeptember 5.		20 db
2003. szeptember 6.		30 db
2003. szeptember 9.		30 db
2003. szeptember 10.		30 db
2003. szeptember 12.		30 db
2003. szeptember 17.		50 db
2004. március 4.		139 db
2004. március 29.		140 db
2004. március 29.		132 db
Összesen bizonylattal igazolt kiszállítás		3390 db

A Kft. kiadványában reklámot elhelyezett 210 kis- és középvállalkozó közül, a hét megkérdezett egyike egy külföldi partner érdeklődéséről számolt be, egyébként kapcsolatfelvételre nincs adat. A korábbi megrendelők közül tizenegyen szerződést kötöttek az Ukrajnában terjesztendő kiadványbeli reklámozásra.

A Kft. a Pesti Központi Kerületi Bíróságon keresetet terjesztett elő a Póni Kkt. megrendelője ellen, amely a jelen eljárásban nyilatkozó, s a Kft-vel szerződéses kapcsolatba került vállalkozások egyike is volt.
A Kft. keresetében 150.000.- Ft és járulékai megfizetésére kérte a Kkt. kötelezését, mert a hirdetésének elhelyezéséért járó vállalkozási díj 50.000.- Ft-ot meghaladó részét nem fizette meg.
Az alperes Kkt. azzal védekezett, hogy a kiadvány nem jutott el az osztrák és a német Kereskedelmi Kamarákhoz. A bíróság 14G.304107/03/6. számú 2004. január 29-én kelt ítéletében az alperest a keresetnek megfelelően marasztalta, mert a felek közötti szerződés nem tartalmazott a terjesztésre vonatkozó kikötést, s ezért a terjesztés elmaradása nem eredményezhette a szerződés hibás teljesítését.
A felek között nem volt vitás, hogy a Kft. szerződésszerűen készítette el a kiadványt.

II.

A Gazdasági Versenyhivatal a Tpvt. 69. § (1) bekezdésére figyelemmel, a Tpvt. 70. § (1) bekezdése alapján fogyasztómegtévesztést vélelmezett, mert a Kft. az "Üzleti ajánlatok Magyarországról" című kiadványában való megjelenés lehetőségét azzal ajánlotta fel szórólapjában hazai vállalkozásoknak, hogy hosszú távú kapcsolatai alapján német nyelvterületen díjmentesen meghatározott partnerekhez eljuttatja a kiadványt.

A készült vizsgálati és kiegészítő vizsgálati jelentés rögzítette, hogy a különböző minisztériumok és osztrák kamarák számára ismeretlen példányszámban megvalósulhatott a terjesztés, amit azért feltételezett, mert 2003. májusától 2004. március 29-ig szólóan a Kft. 3390 példány eljuttatására csatolt értékelhető bizonyítékot.
Valótlannak tartotta a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamarára vonatkozó terjesztési állítást, egyrészt a budapesti székhely miatt, másrészt azért, mert a Kft-nek a Kamarával kapcsolata sincs.
Felhívta a figyelmet, hogy a Kamarával kapcsolatos védekezés, miszerint a Kamarával meglévő kapcsolaton az IHK Aachennel lévő kapcsolatot kell értenie a fogyasztóknak, már csak azért sem fogadható el, mert egyrészt az IHK Aachen a magyarországi kapcsolatok tekintetében központi szerepet csak egy tartományban tölt be, másrészt a vele való kapcsolatfelvételre csak 2003. novemberében került sor, holott 2003. április-májusában a kiadvány már megjelent.
Valótlannak tartotta a hosszú távú kapcsolatokra való utalást is, a cég 2001. évi megalakulása és a kiadvány megjelenési időpontjának (2003. április) közelsége miatt.

A vizsgálat mindezek alapján a jogsértés jogkövetkezményeinek levonását indítványozta.

III.

A Kft. jogsértés hiányában az eljárás megszüntetését kérte. Előadta, hogy mint kiadói tevékenységet folytató vállalkozás csak kiadói tevékenységgel foglalkozik. A kiadvány terjesztése ingyenes többletszolgáltatása. Ezért nem tartalmaznak a kiadványra kötött szerződései terjesztésre vonatkozó kikötéseket, hasonlóan a hazai szokásos hirdetés-feladási szerződésekhez. Amennyiben megrendelője elégedetlen szolgáltatásával, módja van a Ptk. szabályai szerint a szerződést megtámadni. Kötelezettsége hiányában nyilvántartást a terjesztésről nem vezet, nem is kell vezetnie, és belátható a külföldi terjesztéshez fűződő gazdasági érdeke, hiszen piaci megítélését, a cégismertető kiadványok üzletmenetét e körülmény befolyásolja. A terjesztés bizonyítékaként részben a vizsgálat által összegezett bizonyítékokra, részben a nem dokumentálható külföldre juttatásra, szétosztásra hivatkozott. CD-n csatolt egy cég-címlistát, amelynek az a rendeltetése, hogy belőlük válassza ki azt a háromezres célcsoportot, amely tevékenységének profilja miatt egyáltalán érdeklődhet egy-egy kiadványszámban közzétett reklámok iránt. Szerinte a megrendelőnek nem az az érdeke, hogy a kiadvány-kiszállítás címzettje és a terjesztett kiadvány mennyisége meghatározott legyen, hanem, hogy igényes kiadványban jelenjen meg a cég üzleti ajánlata és azt német nyelvterületen terjesszék. Úgy vélte, hogy csak azt kell igazolnia, hogy a megrendelt kiadványt Németországban valóban terjesztették. A hosszútávú kapcsolatra való hivatkozását azzal indokolta, hogy a munkatársaknak van előzményi külföldi ismeretsége, amelyre tájékoztatóiban is utal. A "direkt módon" történő eljuttatást úgy értelmezte, hogy kiállításokon, vásárokon teríti a kiszállított kiadványmennyiséget, illetve megbízható külképviseleti megbízottja vállalja a kivitt példányok továbbterjesztését.

IV.

A versenyjog nem tiltja a vállalkozások, adott esetben a Kft. különféle marketingfogásokkal történő fogyasztóbefolyásoló magatartását, hogy a Kft. által kínált partnerkeresési módot válasszák, azáltal, hogy a kiadványt megrendelik. Tiltja azonban a fogyasztók ilyetén piaci döntését befolyásoló magatartás tanúsítását az áru, a szolgáltatás lényeges tulajdonsága tekintetében, amennyiben a befolyásoló magatartás fogyasztómegtévesztésre alkalmas (Tpvt. 8. § (1) bekezdés és (2) bekezdés a) pont), azaz a Tpvt. nem engedi tisztességtelenül befolyásolni a fogyasztó-megrendelők áru (szolgáltatás) választását, amely magatartás a fogyasztók jogellenes megszerzésének, versenytársaktól való elvonásának eshetősége folytán végsősoron kihat, vagy kihathat a verseny alakulására. E nemkívánatos következmény megakadályozása érdekében a vállalkozások a Tpvt. III. fejezetében példálódzóan felsorolt tevőleges, illetve mulasztó piaci magatartással nem korlátozhatják a fogyasztók választási szabadságát. A vállalkozások a piacon tettenérhető magatartásukért versenyjogi felelősséggel tartoznak, amelynek kimentésére alkalmatlan a vállalkozások polgári jogi felelősségre vonhatósága, önmagában azért, mert a peres eljárás nem a piac, hanem csak a piac egy-egy résztvevőjének egyedi sérelmének orvoslására szolgáló eszköz.

A Kft. ismertetett kiadványa iránti keresletet az hozta létre, hogy a magyarországi kis- és középvállalkozások ugyan érdeklődnek tevékenységük külföldi bővítésének lehetőségei iránt, de információik a konkrét kapcsolatteremtésről szűkösek. Hiányzik kapcsolatépítési jártasságuk, az ehhez szükséges saját szakembergárda, stb., amelynek segítségével a kereskedelmi kapcsolatok építésének ezidőtájt észlelhető kezdeti nehézségeit áthidalhatnák.
Mint ismeretes, az informáló segítségnyújtásban vállalkozások is részt vesznek üzletszerűen úgy, hogy tényleges közvetítők a kapcsolatkeresésben. A Kft. tevékenysége e megnevezéssel nem illethető, mert az egymással kapcsolatot kereső felek közötti tényleges közvetítő magatartása alkalmankénti, szívességi jellegű, amennyiben egy-egy külföldi érdeklődő a kiadványban megjelölt hirdető vállalkozás helyett nála érdeklődik a kapcsolatfelvétel iránt.
A Versenytanács szerint a Kft. kiadói tevékenységet végez a kiadvány elkészítésével, amelynek piaci létjogosultságát, vonzerejét az adja, hogy piaci léptékű üzleti ajánlatában a beadvány elkészítésén kívül ígéretet tesz - értelemszerűen - az egy-egy megjelenéskor elkészülő 5000 példány meghatározott és olyan külföldi helyszínekre való eljuttatására, amelyek a magyar vállalkozások gazdasági kapcsolatfelvételére esélyt teremtenek. Ennek megfelelően a Versenytanács a Kft. piacon reklámozott áruját külföldi célhelyekre eljuttatott reklámkiadványként határozta meg, amelynek lényeges tulajdonsága a vázolt terjesztés. Enélkül a kiadvány elkészíttetése a hazai vállalkozások számára felesleges kiadással jár, mert a német nyelvű, több hasonló profilú és termékeiket bemutató katalógus marketing célokra itthon a kiadvány elnevezésében is megfogalmazott rendeltetését korlátozottan tudja, avagy nem tudja betölteni.

A versenyjogi felelősség következményeinek levonása során a Versenytanács a piaci tájékoztatásban (mutatványszám + szórólap) adott terjesztési ígéret, mint általános állítás és azon belül az állítás egyes elemeinek versenyjogszerűségét ítélte meg.
Szokásosan a piacilag népszerűsített áru meglévő tulajdonságainak összevetése a rávonatkozó piaci közléssel könnyen megejthető, mert a piaci tájékoztatás idején az adott áru, szolgáltatás rendelkezésre áll. Más a helyzet a majdani áruról adott előzetes piaci tájékoztatás esetén, mert tájékoztatással egyidejűleg nem ellenőrizhető az állítások valóságtartalma, miközben alapvető versenyjogi követelmény, hogy a piaci tájékoztatásoknak a közléskor kell versenyjogszerűnek lenniük. Ebből következően a Kft. versenyjogsértése megállapítható, ha a mutatványszám és a szórólap 2003-ra tett közlésekor valótlan vagy egyébként megtévesztésre alkalmas tájékoztatással befolyásolta a fogyasztókat megrendelésük adásában, mert a közlés időpontjában nem volt valóságalapja annak, hogy terjesztési ígéretét betartja, s a feltüntetett helyekre alkalmanként összesen 5000 példányban a kiadványokat valóban eljuttatja.
Bár a Kft. nem köteles a terjesztésről nyilvántartást vezetni és az a hazai szokásos szerződéskötés, hogy a hirdetésfelvétellel kapcsolatos szerződések terjesztésre nem vonatkoznak a jogrendszer általános alapelvéből, de nevesítetten a Tpvt. 44. §-án keresztül hatályosuló 1997. évi LVIII. törvény 17. § (3) bekezdés alapján a Kft. bizonyítási terhe, hogy terjesztési ígéretének eleget akart és tudott tenni, illetve ezen általános ígéretének elemei is valósak voltak. A Kft. nyilatkozatából és az egyéb rendelkezésre álló bizonyítékokból az volt levonható, hogy a Kft. nyilatkozatából és az egyéb rendelkezésre álló bizonyítékokból az volt levonható, hogy a szórólapi terjesztési ígéretet eleve úgy tette, hogy annak csak formálisan, nem számon kérhetően kívánt eleget tenni, hiszen a reklámígérettel szemben a megkötött szerződések a Kft. terjesztésre vonatkozó szerződési akaratát tudatosan mellőzték, s ezzel párosulva az ígért terjesztés igazolható mértéke olyan csekélynek bizonyult, amely bizonyítékok alapján nem mondható, hogy a Kft. szerződéses kikötés nélkül, de valós reklámbeli vállalást tett, amikor megígérte a kiadvány terjesztését külföldön.

A Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara és a német minisztériumok valótlan, illetve nem a célnak megfelelő terjesztési helyként való szerepeltetésének következményeit a Kft. maga is felismerte, s ismeretlen időpontban változtatásokat hajtott végre piaci tájékoztatásában, azaz a mutatványszám helyett a szórólapi tájékoztatástartalmat közölte. Változatlanul használja a 3000 cégnek "direkt módon" való kiadvány eljuttatás kitételét, amelyet a Tpvt. 9. §-ában foglalt értelmezési szabály értelmében - mely szerint a használt kifejezéseknek a mindennapi életben elfogadott általános jelentése az irányadó annak megállapításánál, hogy a tájékoztatás a fogyasztók megtévesztésére alkalmas-e - fogyasztói szempontból úgy kell érteni, hogy az 5000 példányból 3000-et a vállalkozások kézhezvesznek akár postai úton, akár átadással.
A Kft-re és nem a munkatársaira vonatkoztatható a "hosszútávú kapcsolatra" való hivatkozás, értelemszerűen abból következően, hogy a Kft-be és annak üzleti kapcsolataiba vetett bizalmat volt hivatott e kitétel erősíteni.
A Kft. kapcsolataival nem azonosak a munkatársak személyes kapcsolatai, még akkor sem, ha egy-egy cégben nem vitathatóan természetes személyek dolgoznak.
Mindezek alapján a Versenytanács a Tpvt. 8. § (2) bekezdésbe ütköző jogsértést valótlan tény állításaként megállapította (Tpvt. 77. § (1) bekezdés d) pont).
A kifogásolt magatartást folytatásának megtiltása (Tpvt. 77. § (1) bekezdés f) pont) csak kis részben volt indokolt, mert a Kft. időközben változtatott állításain, továbbá nem kizárt, hogy a jövőben terjesztési ígéretének is eleget fog tenni még akkor is, ha annak költségei a jelenleginél terhesebbek lesznek. Ezért a Versenytanács kizárólag a Kft. tevékenységének megalapozatlanul bizalomerősítő jelleget kölcsönző "hosszútávú kapcsolatokra" való hivatkozását tiltotta meg.

A Versenytanács a gyakorlatában csekélynek számító bírságot szabott ki (Tpvt. 78. §), alapul véve 2003. évi a kiadvány kiadásból származó üzleti titkot képező bevételt. Súlyosítóként vette figyelembe a jelenlegi piaci helyzetet, amelyben a magyarországi kis- és középvállalkozások fokozottan fogékonyak a külföldi kapcsolatok megteremtése iránt, továbbá a kifogásolt magatartás szándékos voltát. Enyhítő körülmény volt a Kft. viszonylag csekély piaci súlya, továbbá a fogyasztók kellő körültekintésének hiánya szerződésük megkötésekor.

A Tpvt. szerinti határozat elleni jogorvoslati jogot a 83. § biztosítja.

Budapest, 2004. augusztus 5.