Gazdasági Versenyhivatal

Vj-122/2004/30

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a Pelsohír Hírlap Kereskedelmi Rt. ellen gazdasági erőfölénnyel való visszaélés miatt indult versenyfelügyeleti eljárásban - nyilvános tárgyaláson - meghozta az alábbi

határozatot

A Versenytanács az eljárást megszünteti.

A határozat felülvizsgálatát a kézbesítéstől számított harminc napon belül a Fővárosi Bírósághoz címzett, de a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtandó keresettel kérheti az eljárás alá vont vállalkozás.

Indoklás

I.

A tényállás

• 1)

  Az újságok (napilapok, hetilapok, havi és egyéb lapok) nagykereskedelmével foglalkozó Pelsohír Hírlap Kereskedelmi Rt. (továbbiakban: Pelsohír) 100 %-os részvénytulajdonosa a Magyar Lapterjesztő Rt. (Lapker Rt.), mely további kilenc újság nagykereskedelemmel foglalkozó vállalkozás többségi részvény- vagy üzletrész tulajdonosa. A Lapker Rt. többségi tulajdonában álló tíz vállalkozás (a továbbiakban együtt: Lapker-csoport) - az ország egész területét lefedően - mintegy 450 kiadó több mint 1.100 újságát értékesíti a fogyasztókkal közvetlen kapcsolatba kerülő hírlapárusok részére.

• 2)

  A Lapker Rt, a többségi tulajdonában álló tíz vállalkozás között felosztotta az ország területét. A Pelsohír értékesítési területe Somogy- és Zala megye.

• 3)

  A Pelsohír (mint megbízó) és az egyes hírlapárusok (mint megbízottak) között létrejött "Megállapodás"-ok azonos szerkezetűek, annak egyes elemi (az óvadék fizetés kötelezettsége és mértéke, a terjesztési díj, a fizetési mód, stb.) azonban egyedi megállapodás tárgyai. A Pelsohír több száz hírlapárussal áll szerződéses kapcsolatban, melyek egy része más tevékenység mellett, az arra kialakított helyiségben (élelmiszerbolt, üzemanyag töltőállomás, vendéglátóegység, lottózó, posta) végzi.

• 4)

  A Megállapodás 5. pontja értelmében a "Megbízó - ha ennek megbízón kívüli akadálya nem áll fenn - a keresletnek megfelelő példányszámot biztosítja."

• 5)

  A Megállapodás 8. b. pontja szerint "A terjesztési határidő lejártáig el nem adott lapok (remittenda) visszaadásához naponta a megbízó 2 féle (zúzdás, visszavett) remittenda jegyzéket biztosít. A megbízott - ezek kíséretében - a jegyzékben szerepeltetett lapok el nem adott példányait visszaküldi."

• 6)

  A Megállapodás 8. e. pontja értelmében a "Megbízó a heti - külföldi lap forgalmazása esetén havi - forgalomról elszámolást készít a megbízott részére. A megbízott vállalja, hogy a heti - külföldi lap forgalmazása esetén a havi - elszámolás alapján megállapított tartozás összegét a ..... megjelölt határidőig kiegyenlíti." A 9. b. pont szerint "Amennyiben a megbízott a heti, havi számla végösszegét az azon feltüntetett határidőig nem egyenlíti ki, úgy a megbízó jogosult a mindenkori jogszabályok szerinti késedelmi kamat felszámítására."

II.

Az eljárás megindítása

• 7)

  A Gazdasági Versenyhivatal a piaci szereplők jelzései alapján tudomást szerzett arról, hogy a Pelsohír a hírlapárusok igényeit figyelmen kívül hagyva, azok által nem igényelt, illetve az igényeltnél nagyobb számú újságot ad át értékesítésre, mely magatartás vizsgálatára a Gazdasági Versenyhivatal a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló, módosított 1996. évi LVII. Törvény (Tpvt.) 67. § (1) és 70. § (1) bekezdése alapján versenyfelügyeleti eljárást indított.

III.

A Pelsohír álláspontja

• 8)

  A Pelsohír hivatkozott arra, hogy a lapterjesztés lényege a bizományosi konstrukció, melyben a lapok kiadói határozzák meg a terjesztésre kerülő lapok példányszámát. Ennek során a cél nem az, hogy ne maradjon eladatlan lap, hanem az, hogy ne legyen kielégítetlen kereslet.

• 9)

  Az előzőekből kiindulva a Pelsohír határozza meg a tevékenység megindításakor a hírlapárus részére az induló lapválasztékot. Ennek során figyelembe veszik ugyan a hírlapárus igényeit, azzal a tájékoztatással azonban, hogy utóbb újonnan bevezetett lapok diszponálásra is sor kerülhet. A Pelsohír számítógépes lapszabályzási rendszert működtet, amely objektív szempontok alapján vezérli a rendszert, vagyis azt, hogy a Pelsohír az egyes hírlapárusoknak az egyes lapokból milyen példányszámot diszponál. Álláspontja szerint mindez amellett, hogy gazdaságilag indokoltnak tekinthető, a sajtószabadságot is szolgálja. Tapasztalatai szerint ugyanis, ha a hírlapárus tág keretek között dönthet a megrendelt lapokról, akkor szubjektív érdeklődése vagy politikai szimpátiája dönti el, hogy mely lapokat ne árusítson.

• 10)

  A Pelsohír hivatkozott arra, hogy a hírlapárusok teljes remissziós joggal rendelkeznek: a Pelsohír a nem eladott lapokat (a remittendát) teljes egészében visszaveszi, így az el nem adott példányokból a hírlapárusnak nem származik vesztesége. 2003. évben a remittenda aránya 36,3 - ezen belül a havi és egyéb lapok esetében 44,5 - százalék volt.

• 11)

  Nem vitatta ugyanakkor a Pelsohír, hogy az értékben számított lapforgalom több mint 40 %-át kitevő havi és egyéb lapok esetében - számlázási rendszere következtében - három héten keresztül a hírlapárus bevételei nem nyújtanak fedezetet az általa kibocsátott számlára. Átlagos feltételekre végzett számításai szerint az első héten 65, a második héten 53, a harmadik héten 55 % a bevétel és a számla szerinti fizetések aránya, és csak a negyedik héten kerül egyensúlyba a bevétel és a számla összeg. Ha azonban a napi- és hetilapok is figyelembevételre kerülnek (amelyeknél a hírlapárusnak a számlázást megelőzően keletkeznek bevételei), akkor a fenti értékek 91; 76; illetve 77 százalék. Álláspontja szerint az ily módon a hírlapárusnál jelentkező forgóeszköz finanszírozási igény nem számít szokatlannak.

• 12)

  Összegezve a Pelsohír nem vitatta, hogy a hírlapárusoknak hátrányos a havi- és egyéb lapoknál jelentkező előfinanszírozási kötelezettség. Álláspontja szerint azonban az általa alkalmazott kereskedelmi konstrukció egészét kell vizsgálni: az előzőek szerinti hátrányt a konstrukciónak a hírlapárus számára előnyös elemeivel együtt kell mérlegelni. Előnynek minősítette, hogy

• • -

    a hírlap kiskereskedelemben nincs árverseny;

• • -

    az eladhatatlan termékek (remittenda) árát a hírlapárus visszakapja;

• • -

    a napi- és hetilapok esetében más áruk finanszírozására használható készpénztöbblet jelentkezik a hírlapárusnál.

• 13)

  Az előzőekre tekintettel úgy ítélte meg a Pelsohír, hogy a hírlapárusok pénzügyi kötelezettség vállalása és kockázata összességében jóval kedvezőbb a többi fogyasztói termék kiskereskedésnél, gyakorlatilag minden kockázatot a Pelsohír (mint nagykereskedő) visel, a hírlapárusnak gyakorlatilag nincsenek a tevékenységgel való felhagyás esetén nem megtérülő (un. elsüllyedt) költségei.

• 14)

  Mindezek alapján a Pelsohír jogsértés hiányában kérte az eljárás megszüntetését.

IV.

A jogi értékelés

• 15)

  A Tpvt. 22. § (1) bekezdése szerint gazdasági erőfölényben van az érintett piacon (14. §), aki gazdasági tevékenységét a piac többi résztvevőjétől nagymértékben függetlenül folytathatja, anélkül, hogy piaci magatartásának meghatározásakor érdemben tekintettel kellene lennie versenytársainak, szállítóinak, vevőinek és más üzletfeleinek vele kapcsolatos piaci magatartására.

• 16)

  A hírlapárusok Somogy- és Zala megye területén - mint érintett földrajzi piacon (Tpvt. 14. § (3) bekezdés) - gyakorlatilag csak a Pelsohírtől szerezhetik be az értékesítendő újságokat, és más vállalkozásnak az ezen piacra történő belépése sem valószínűsíthető, figyelembe véve azt is, hogy az ország már területein működő további hírlap nagykereskedők a Pelsohírtől nem független vállalkozások (Tpvt. 15. § (1) bekezdés b.) pont).

• 17)

  A 16.) pont szerinti helyzet általános szabályként gazdasági erőfölényt jelent a vállalkozás számára, mert üzletfelei ésszerű máshoz fordulási lehetőségének hiánya általában azzal is jár, hogy a vállalkozásnak érdemben nem kell tekintettel lennie azok vele kapcsolatos várható piaci magatartására.

• 18)

  A Pelsohírnek a hírlapárusokkal szembeni gazdasági erőfölényes helyezte szempontjából azonban a Versenytanács szükségesnek ítélte a köztük létrejött Megállapodások értékelését is. A gazdasági erőfölénnyel összefüggésben a Megállapodások keretei között végzett hírlapárusi tevékenység esetében az alábbi körülmények bírnak jelentőséggel:

• • -

    nincsenek olyan kifejezetten a tevékenység végzéséhez szükséges beruházások, amelyek az adott tevékenységből való kivonulás esetén nem használhatók más célra, illetve csak jelentős veszteséggel értékesíthetők;

• • -

    az értékesítendő áruk (a lapok) nem kerülnek a hírlapárus tulajdonába, azok a tevékenység abbahagyása esetén külön költség nélkül visszajuttathatók a Pelsohír részére (a havi- és egyéb lapok tekintetében meglévő "előfinanszírozás" ugyan terhet jelent a hírlapárus részére, azonban az értékesítés sikertelensége esetén az végsősoron nem a hírlapárust terheli);

• • -

    a hírlapárusnak nem kell hozzájárulnia az adott áruk eladásához kapcsolódó (pl. szállítási) költségekhez, illetve az értékesítés ösztönzéséhez kapcsolódó (pl. reklámozási) költségekhez.

• 19)

  Az előzőekre is tekintettel a Versenytanács osztotta a Pelsohír azon álláspontját (lásd 13. pont), hogy a hírlapárusok üzleti kockázata a szokásos kiskereskedelmi tevékenységénél lényegesen alacsonyabb, mert a Megállapodás szerinti hírlapárusítási tevékenység esetében csak minimális mértékben lehetnek olyan (un. elsüllyedt költségek), amelyek a tevékenységgel való felhagyás esetében már soha nem térülhetnek meg.

• 20)

  Mindezek alapján a Versenytanács álláspontja szerint a Pelsohír gyakorlatilag kizárólagos érintett piaci jelenléte ellenére a vele szerződéses jogviszonyban álló hírlapárusokkal szemben nincs gazdasági erőfölényben, mert a Megállapodás egészének a hírlapárusok számára indokolatlanul hátrányos módon történő alakítása esetén számolnia kell azzal, hogy a hírlapárus a Megállapodásból számottevő veszteség nélkül képes kilépni. Az adott esetben tehát az erőfölény hiánya - szemben az általános jellemző helyzettel - nem az üzletfelek ésszerű máshoz fordulási lehetőségéből adódik, hanem abból, hogy a hírlapárus számára nem jelent számottevő üzleti kockázatot a Megállapodás esetleges megszűnése.

• 21)

  Gazdasági erőfölény hiányában az azzal való visszaélés értelemszerűen nem állapítható meg. Ezért a Versenytanács a Tpvt. 77. § (1) bekezdés j.) pontja szerinti határozatában a Tpvt. 72. § (1) bekezdés a.) pontja alapján az eljárást jogsértés hiányában megszüntette.

• 22)

  A Versenytanács hangsúlyozza, hogy a hírlap nagykereskedelem adott földrajzi piacán gyakorlatilag versenytárs nélkül tevékenykedő Pelsohír gazdasági erőfölényének hiánya nem általános érvénnyel igaz, hanem az alkalmazott kereskedelmi forma következményeként. Nevezetesen azért, mert a közte és a hírlapárusok közötti Megállapodás versenyjogi értelemben olyan un. ügynöki jellegű megállapodásnak minősül, melyben - a 18. pontban részletezettek szerint - a hírlapárusok tevékenységéből hiányzik a szokásos vállalkozói kockázat. Utal a Versenytanács arra is, hogy a versenyjog az ügynöki megállapodásokat a verseny korlátozása szempontjából is speciálisan kezeli: a nemzetközi és azzal összhangban a magyar versenyjogi gyakorlat is olyannak tekinti az ügynöki jellegű megállapodásokat, melyekre nem alkalmazható az EK Szerződés 81. cikk (1) bekezdése, illetve a Tpvt. 11. §-a (a Bizottság 2000/C291/01. számú közleménye, a Versenytanács Vj-91/2000. számú határozata).

• 23)

  Megjegyzi a Versenytanács azt is, hogy a Pelsohír gazdasági erőfölényének előzőek szerinti hiánya természetesen nem zárja ki azt, hogy a Megállapodás megszűnése ne járjon bizonyos hátrányokkal a hírlapárus számára, különösen akkor, ha a hírlapárusi tevékenységet alapvetően kizárólagos jelleggel végzi. A Versenytanács álláspontja szerint azonban

• • -

    egyrészt ezek a hátrányok - a szokásos vállalkozói kockázat hiányában - nem vállalkozási jellegűek, hanem éppen abból fakadnak, hogy a hírlapárus tevékenysége (még ha vállalkozási formában is valósul meg) tartalmát tekintve a megbízó vállalkozás tevékenységébe való "munkavállalói" tartalommal bíró integrálódást jelent;

• • -

    másrészt a szerződéses szabadságnak az egyik fél "védelme" érdekében történő korlátozása a Tpvt. 21. § alapján csak akkor indokolt, ha az adott szerződéses kapcsolat a fogyasztói jólétre negatívan hat (például a választék szűkülésével, a kibocsátás csökkenésével, vagy az árak emelkedésével jár), ami azonban a jelen ügyben nem volt megállapítható.

• 24)

  A jogorvoslati jogra vonatkozó rendelkezés a Tpvt. 83. § (1) - (2) bekezdésén alapul.

Budapest, 2004. november 18.