Gazdasági Versenyhivatal

Nyomtatható verzió PDF formátumban

Vj-190/2004/29

A Gazdasági Versenyhivatal versenytanácsa a Gazdasági Versenyhivatal által az E.ON Tiszántúli Áramszolgáltató Zártkörűen Működő Részvénytársaság (Debrecen) eljárás alá vont ellen gazdasági erőfölénnyel való visszaélés miatt indult eljárásban - nyilvános tárgyaláson - meghozta az alábbi

határozatot

A versenytanács megállapítja, hogy az eljárás alá vont vállalkozás gazdasági erőfölényével visszaélt, amikor 2004 márciusa és 2004 szeptembere között az egy- és háromfázisú ideiglenes bekapcsolás szolgáltatás díjait tisztességtelenül állapította meg.

A versenytanács kötelezi az eljárás alá vontat 2.000.000 (azaz kettőmillió) forint bírság megfizetésére, melyet a határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül a Gazdasági Versenyhivatal 10032000-01037557-00000000 számú bírságbevételi számlájára köteles befizetni.

Az eljárás alá vont a határozat felülvizsgálatát a kézhezvételtől számított 30 napon belül a Fővárosi Bíróságnak címzett, de a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtandó keresettel kérheti.

Indoklás

I.

A versenyfelügyeleti eljárás tárgya

• 1.

  A Gazdasági Versenyhivatal (a továbbiakban: GVH) a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló többször módosított 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 67. § (1) bekezdése és a 70. § (1) bekezdése alapján versenyfelügyeleti eljárást indított az E.ON Tiszántúli Áramszolgáltató Zártkörűen Működő Részvénytársaság (a továbbiakban: TITÁSZ) ellen, mert az eljárás alá vont vállalkozás az ideiglenesen működő vállalkozások részére biztosított elektromosáram-szolgáltatás nyújtásához szükséges műszaki csatlakozás létrehozásának díját 2004-ben jelentősen megemelte és más területi szolgáltatókhoz viszonyítva magas szinten tartotta, mely magatartás a Tpvt. V. fejezetében szabályozott, a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalmáról szóló rendelkezéseit, így különösen Tpvt. 21. § a) pontjában tiltottakat sértheti.

II.

Az eljárás alá vont

• 2.

  A TITÁSZ jogelődjét, a Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalatot 1951-ben hozták létre, majd az állami vállalat 1991. december 31-én részvénytársasággá alakult át. A privatizáció során 1995 decemberében a bajor ISAR-AMPERWERKE AG. tulajdonába került a részvények 49,23 %-a. A külföldi tulajdonos tulajdonrészesedésének aránya az évek folyamán 74,9 %-ra emelkedett. A jelenlegi tulajdonos jogelődje, a Bayernwerk AG részesedését 1999-ben magyar leányvállalatának, a Bayernwerk Hungária Rt.-nek adta át, amely 2000-ben vette fel az E.ON Hungária Rt. nevet. Ma az E.ON Hungária Energetikai Zrt. részesedése majd 100 % százalékos. A TITÁSZ egy szavazatelsőbbségi jogot biztosító részvénye a magyar állam tulajdonában van. Az állam nevében a tulajdonosi jogokat a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium gyakorolja. 2004. július 1-től az E.ON Hungária Energetikai Zrt. leányvállalatai nevükben is jelölik az E.ON-Csoporthoz tartozást. Magyarországon az E.ON-Csoporthoz tartozik az ÉDÁSZ Rt. és a DÉDÁSZ Rt. is.

• 3.

  A TITÁSZ Magyarország területének körülbelül egyötödén, közel 400 településen nyújt szolgáltatást. A TITÁSZ alaptevékenysége a fogyasztók villamosenergiával való ellátása. Szolgáltatási területe Hajdú-Bihar megye és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 100 %-ára, Jász-Nagykun-Szolnok megye 84 %-ára, Pest megye 3 %-ára, Bács-Kiskun megye 1,6 %-ára, valamint Békés megye 28,3 %-ára terjed ki. A TITÁSZ működési területe megalakulása óta gyakorlatilag változatlan. A villamosenergia-elosztói tevékenység kiterjed a villamosenergia szállítására, az erősáramú vezetékek, átalakító és kapcsoló berendezések tervezésére, üzemeltetésére, karbantartására, felújítására és fejlesztésére is. A tevékenység folytatásához a társaság rendelkezik a Magyar Energia Hivatal engedélyével.

• 4.

  2005. július 1-ig a TITÁSZ tulajdonában volt a Debreceni Erőmű Kft. és a Nyíregyházi Erőmű Kft. Ezt követően a debreceni és a nyíregyházi erőművek tulajdonjoga az E.ON Hungária Energetikai Zrt-hez került. A vállalkozás 10 %-os tulajdonrésszel rendelkezik a Debreceni Kombinált Ciklusú Erőmű Kft-ben. Ezek az érdekeltségek forróvíz- és gőztermelés, hőszolgáltatás, villamosenergia-termelés és egyéb szolgáltatási tevékenységet végeztek, illetve végeznek.

• 5.

  A TITÁSZ 2003. és 2004. évi nettó árbevétele 73,8 milliárd és 81,7 milliárd forint volt, mellyel 3,3 milliárd, illetve 1,6 milliárd forint adózás előtti eredményt ért el. Az ideiglenes bekapcsolás szolgáltatásból származó nettó árbevétel nagysága nem ismert. Ideiglenes áramvételezés után az eljárás alá vont 2003-ban 1,5 milliárd forint bevételre tett szert. Az egyedi fogyasztói szolgáltatás utáni nettó árbevétel nagysága 2002 és 2004 között rendre 99 millió, 60 millió és 80 millió forintot tett ki. (Lásd a Vj-190/2004/9. és Vj-190/2004/14. iratokat, illetve további információért a Vj-190/2004/16. számú vizsgálati jelentés 5.A.3. pontját.)

III.

Az eljárás alá vont magatartása

• 6.

  Az eljárás alá vont vállalkozás a könyvvitelileg szétválasztott elosztói és a közüzemi szolgáltatói tevékenységet végez. Az engedélyköteles tevékenységi körben (beszámolókban) figyelembe nem vett tevékenységek és tevékenységrészek a vállalkozás által végzett egyéb tevékenységi körbe tartoznak. Ebbe az egyéb árbevételes tevékenységi körbe tartozik a TITÁSZ nyilvántartása szerint egyebek mellett a fogyasztói szolgálat is, melynek része az ideiglenes hálózati csatlakoztatás - több más tevékenységgel együtt, mint például a mérőáthelyezés, -hitelesítés és megszüntetés, teljesítmény csökkentés fogyasztói kérésre, felülvizsgálat, továbbszámlázott szakértői díj, hibabejelentés, stb. A tevékenység a végleges bekapcsoláshoz hasonló, annak egy speciális fajtája. Az ideiglenes áramvételezés általában a két hónapnál rövidebb idejű kapcsolatot jelent. A fogyasztó villamosenergia-hálózathoz történő ideiglenes csatlakoztatásának munkafolyamata magában foglalja a csatlakozás kiépítését és a mérőóra felszerelését is - valamint leszereléskor az ellenkező munkafolyamatokat. Gyakori, hogy a fogyasztó maga rendelkezik a csatlakozáshoz szükséges eszközökkel, berendezésekkel, vezetékkel, és a mérőórával.

• 7.

  Az ideiglenes csatlakozó-berendezés létesítésére vonatkozó tevékenység a TITÁSZ működési engedélyével jóváhagyott tevékenységéhez kapcsolódó tevékenység, erre külön engedély nem szükséges. Az egyes csatlakozások kiépítéséhez az egyedi hatósági engedélyeket, hozzájárulásokat (például az idegen ingatlan használati jogát) be kell szerezni. Ideiglenes csatlakozó-berendezés létesítésére vonatkozó igénnyel a TITÁSZ működési területén belül bárhol, bármelyik rendszerhasználó jelentkezhet. A tevékenységet gyakorlatilag a cég megalakulása óta végzi.

• 8.

  Az ideiglenes fel- és lecsatlakoztatás előkészítési folyamat általában a következő lépésekre osztható: az igénybejelentés fogadása, a fogyasztási hely műszaki felülvizsgálata, tájékoztató küldése az igény teljesítésének műszaki, gazdasági feltételeiről, tervezés, kivitelezés, közüzemi, illetve hálózati csatlakozási szerződés megkötése, a szerződés hatálybalépése után a fogyasztási hely bekapcsolása. A be- és kikapcsolás folyamat részei az alábbiak: kiszállás (a munkaterület előkészítése) és hálózatra kapcsolás (hálózati leágazó pont létesítése), valamint kiszállás és hálózatról történő lekapcsolás (hálózati leágazó pont megszüntetése). Mindezek alapján a TITÁSZ üzletszabályzata alapján - más szolgáltatókhoz hasonlóan - az ideiglenes áramvételezések esetén kétszeri kiszállási díjat és a kétszeri szerelési díjat számlázott ki a fogyasztóknak. 2004. szeptember 1-től a vállalkozás külön egyösszegű díjtétel alapján készít számlát.

• 9.

  Az alábbi táblázat a TITÁSZ vizsgált szolgáltatásért kért nettó ár nagyságát mutatja a 2002-2004 közötti periódusban:

• 10.

  A TITÁSZ 2002-ben és 2003-ban a vizsgált szolgáltatásért a számlát egyedi költségkalkulációval - a tényleges önköltség alapján készült belső utasítás szerinti árséma alapján - állította ki.
  A kiszállás során végzett szerelési munka utáni ártételt 2002-ben 860 Ft/negyed óra sürgősségi felár nélküli díjtétel alapján számították ki. Ideiglenes vételezések esetén 1 óra munkadíj került számlázásra kiszállásonként. A munkadíj 2002-ben minimálisan 3440 Ft/óra volt sürgősségi felár nélkül. Ehhez jött még hozzá a kiszállási díj, melynek nagysága 2002-ben 1400 forint volt alkalmanként és sürgősségi felár nélkül. Az ideiglenes hálózati csatlakoztatás esetén a szolgáltatók kétszeri kiszállási és kétszeri szerelési díjat számítottak fel. Így jön ki a 9680 forintos szolgáltatási díj 2002-re. (/1400x2/+/3440x2/=9680)
  2003-ban a munkadíj 1050 Ft/negyed óra volt, vagyis nettó 4200 Ft felár nélküli munkadíjjal dolgozott a TITÁSZ óránként. A kiszállási díj nettó alkalmankénti 1700 forintra emelkedett.
  2004-ben a számla tartalmazott norma alapján kiszámlázott munka és kiszállási díjat. A munkaóradíj mértéke az árképzésben nettó 5280 Ft/óra lett. Az alkalmankénti nettó 1700 forintos kiszállási díj nem változott.
  2004 tavaszától külön egyösszegű díjtételt határozott meg a vállalkozás az ideiglenes bekapcsolási tevékenységre a fogyasztói szolgálat díjszabásában. Ennek nagysága egyfázisú, mérős ideiglenes bekapcsolás esetén bruttó 26.400 forint (nettó 21.120 forint), míg háromfázisú, mérős ideiglenes bekapcsolás esetén bruttó 40.260 forint (nettó 32.208 forint) lett. (Ez a díj a 2004. szeptember 1-től hatályban lévő üzletszabályzatban is megerősítést kapott, ugyanakkor a gyakorlatban már nem került felszámításra.) (A részletes adatokról lásd a Vj-190/2004/16. számú vizsgálati jelentés 5.B.3.1-5.B.3.2.1 pontját, valamint a Vj-190/2004/11/I/1. számú iratokat.)
  2005. március 30-án kelt és 2005. augusztus 5-én jóváhagyott üzletszabályzata szerint a társaság a egyfázisú, mérős ideiglenes bekapcsolás esetén nettó 10.436 forintot, míg háromfázisú, mérős ideiglenes bekapcsolás esetén nettó 15.654 forintot számlázott ki munkadíjként, ami a ki- és bekapcsolás munkadíját tartalmazza kiszállási díjak nélkül. Az eljárás alá vont nyilatkozata szerint ezt a munkadíjat már 2004 őszétől alkalmazta, kezdetben az 1700 forintos kiszállási díjjal, majd 2005-ben a megemelt 4100 forintos kiszállási díjjal. (Ezt igazolják a Vj-190/2004/11. számon nyilvántartott számlák is.)

• 11.

  A következő táblázat a TITÁSZ-hoz hasonló további négy vállalkozás ugyanezen szolgáltatásért felszámított díjait mutatja a 2002-2004 közötti időszakban:

• 12.

  Az ÉDÁSZ szintén különbséget tesz egy- és háromfázisú vezetékre történő csatlakoztatás között és megkülönbözteti a be- és a kikapcsolási munkafolyamatokat. Mind a be- és a kikapcsolás esetén a csatlakozó vezeték feszültség alóli mentesítésére és a fogyasztásmérő fel- és leszerelésére külön-külön normaidőt állapítottak meg. Egyfázisú vezeték esetén a bekapcsolás normaideje (mérőórával) 2,3 óra, míg a kikapcsolás normaideje 2,05 óra. A bekapcsoláskor a részmunkafeladat elvégzéséért a vállalkozás 2002-ben 4830 forintot, 2003-ben 6655 forintot, míg 2004-ben 9200 forintot számolt fel egyfázisú vezetékhez való csatlakoztatáskor. Háromfázisú vezeték esetén a normaidő (mérőórával) 2,9 óra volt és a hozzárendelt költségtételek 2002-ben 6090 forint, 2003-ben 8392 forint, míg 2004-ben 11600 forint voltak. A kikapcsoláskor a részmunkafeladat elvégzéséért a vállalkozás 2002-ben 4305 forintot, 2003-ben 5933 forintot, míg 2004-ben 8200 forintot számolt fel egyfázisú vezetékhez való csatlakoztatáskor. Háromfázisú vezeték esetén a normaidő 2,6 óra volt és a hozzárendelt költségtételek 2002-ben 4460 forint, 2003-ben 7524 forint, míg 2004-ben 10400 forint voltak. A vállalkozás 2002-2003-ban nettó 2160 forintot kért a kiszállásokért alkalmanként, aminek a díja 2004-ben nettó 3471 forintra emelkedett. (A részletes adatokról lásd a Vj-190/2004/16. számú vizsgálati jelentés 5.B.3.2.2 pontját, valamint a Vj-190/2004/5. számú iratokat.)

• 13.

  A DÉDÁSZ a hálózati csatlakozások kiépítésénél az alapján határozta meg a normadíjat, hogy szabadvezetékről szabadvezetékkel vagy földkábellel történt a csatlakozás, illetve, hogy a csatlakozóvezeték egy vagy háromfázisú volt-e. (Amennyiben nem a fent felsorolt műszaki megoldásokkal történt az ideiglenes csatlakoztatás, úgy a felhasznált anyag, a ráfordított munkaidő, az óradíj és egyéb járulékok figyelembe vételével kalkulációs sémával kialakított áron történt az elszámolás.) A vállalkozás egyfázisú vezetékhez való be- és az arról való lekapcsolásért 2002-ben 14.900 forint, 2003-ben 16.600 forint, míg 2004-ben 17.198 forint munkadíjat kért. Háromfázisú vezetéknél ezek a tételek rendre 19.100 forint, 21.100 forint és 23.103 forint voltak 2002-2004 között. (A részletes adatokról lásd a Vj-190/2004/16. számú vizsgálati jelentés 5.B.3.2.2 pontját, valamint a Vj-190/2004/6. számú iratokat.)

• 14.

  A DÉMÁSZ munkaóradíj és a munkaóra szorzataként határozza meg a szolgáltatás díját. A munkavégzés normaideje mind a be- mind a kikapcsolás esetében 2 óra, a munkadíjak 2003-ről 2004-re 2530 Ft-ról 4255 Ft-ra emelkedtek. A kiszállási díj nagysága 2003-ban 2690 forint, 2004-ben 3590 forint volt. (Így adódik a fel- és lecsatlakozás költségére 2003-ban összesen 15.500 forint ÁFA nélküli érték. (//2x2530/+2690/x2=15500) A DÉMÁSZ üzletszabályzatának F.11.4 számú függeléke szerint a vállalkozás ezt a költséget a kisfeszültségű egyfázisú vagy háromfázisú légkábeles, vagy földkábeles csatlakozóvezeték leszerelése és feszültségmentesítése vagy felszerelése és feszültség alá helyezése esetén számolja fel. Amint a fenti számokból is látszik, a be- is kikapcsolásnál külön-külön meg kell fizetni a díjat, ami egyforma. 2003-ban a társaság fogyasztásmérő telepítéséért 5763 forintot számított fel ÁFA nélkül. (A részletes adatokról lásd a Vj-190/2004/16. számú vizsgálati jelentés 5.B.3.2.3 pontját, valamint a Vj-190/2004/10. számú iratokat.)

• 15.

  Az ELMŰ ÁFA nélküli munkadíjtételeinek változását mutatja az alábbi táblázat:

Az ELMŰ önköltség alapú árképzést alkalmaz. A munka elvégzéséért felszámítják a kiszállás költségét (mely magában foglalja a szerelők kiszállásra eső munkaidejét is a gépjármű használatának költségei mellett és a közvetett költségek egy részét is), a munkadíjat (melyet ugyancsak terhelnek közvetett költségek). A vállalkozás 2004-ben a villanyszerelő szakmunkások munkavégzésének tervárát nettó 1675 forintban, a helyszíni munkavégzésnél felszámított munkadíj nagyságát nettó 4760 forintban határozta meg. Az egy- és háromfázisú csatlakoztatásra a vállalkozás 2,5, illetve 6 munkaórát számított fel a normatív alapon. (A részletes adatokról lásd a Vj-190/2004/16. számú vizsgálati jelentés 5.B.3.2.3 pontját, valamint a Vj-190/2004/7. számú iratokat.)

• 16.

  Az ÉMÁSZ ÁFA nélküli munkadíjtételeinek változását mutatja az alábbi táblázat:

Az ÉMÁSZ gyakorlata az azonos tulajdonosi körhöz tartozó ELMŰ gyakorlatával megegyezik. A vállalkozás 2004-ben a villanyszerelő szakmunkások munkavégzésének tervárát nettó 1708 forintban, a helyszíni munkavégzésnél felszámított munkadíj nagyságát nettó 4660 forintban határozta meg. Az egy- és háromfázisú csatlakoztatásra a vállalkozás 2,5, illetve 6 munkaórát számított fel a normatív alapon. (A részletes adatokról lásd a Vj-190/2004/16. számú vizsgálati jelentés 5.B.3.2.3 pontját, valamint a Vj-190/2004/8. számú iratokat.)

• 17.

  A szolgáltatók alkalmankénti nettó kiszállási díjait mutatja a következő táblázat:

• 18.

  A TITÁSZ a kiszállási díj nagyságát 2005-ben nettó 4100 forintban határozta meg.

• 19.

  A következő táblázat az egyes területi szolgáltatók anyagköltség nélküli, ki- és bekapcsolást is magában foglaló, kiszállással együtt számított nettó árait mutatja:

• 20.

  A TITÁSZ 2005 augusztus 5-én jóváhagyott üzletszabályzata szerint (anyagköltség nélküli, de a kétszeri nettó 4100 forintos kiszállási díjat tartalmazó) nettó díjainak nagysága egyfázisú vezetékhez történő ideiglenes csatlakoztatás esetén nettó 18.636 forint, míg háromfázisú vezeték esetén nettó 23.854 forint lett.

• 21.

  A 2005-ben alkalmazott díjakat az eljárás alá vont az alábbiak szerint alakította ki:
  - A műszaki munkák óradíja a TITÁSZ-nál a 2005-ben nettó 4000 forintban lett meghatározva. Ez a díj magában foglalja a villanyszerelő szakmunkások bérén és bérjárulékain kívül a munkások munkavégzése során és ahhoz kapcsolódóan használt anyagok, szerszámok és szolgáltatások költségét is. (Az óradíjat a vállalat SAP rendszere segítségével a szerelői költséghelyeken gyűjtött összes költség és a nyilvántartásban szereplő leadott összes óra hányadosaként határozza meg.)
  - A kiszállási díj a 0,6 órára jutó nettó 4000 forintos munkadíj és a tíz kilométerre számított 75 Ft/km kilométer-díj összegeként adódó alapköltségen alapszik. Az alapköltséget a vállalat még megterheli 17 százalék közvetett költséggel és 11,5 százalék haszonnal. (4100=//0,6x4000/+75x10/x1,17x1,115 - lefelé kerekítve.)
  - A műszaki munkások munkavégzésének munkadíja ugyancsak a fent említett 4000 forintos alapköltségére épül. A 4000 forintos alapra a vállalat 17 százalékot tesz rá a közvetett költségek fedezeteként, valamint 11,5 százalékot haszon címén. (5218=4000x1,17x1,115 - lefelé kerekítve.)
  - Az egyfázisú csatlakoztatás normaideje 2 munkaóra, míg a háromfázisú csatlakoztatás normaideje 3 óra. Ezen normák alapján kapjuk a fenti 10. pontban említett szolgáltatási munkadíjak összegeket. (2x5218=10.436) illetve (3x5218=15.654)

• 22.

  Az erősáramú üzemi szabályzatról szóló MSZ 1585 számú és a villamosberendezések üzemeltetéséről szóló MSZ EN 50110-1 számú szabvány munkavégzési előírásai szerint feszültség alatti és közeli munkát legalább két személyből álló munkacsoport végezhet. Az egy- és háromfázisú vezetékekhez való fel- és lecsatlakoztatás ilyen munkafolyamatnak számítanak ezen szabványok szerint.

• 23.

  A szóban forgó szolgáltatás nem engedélyköteles, ugyanakkor díjtételes (azaz a fogyasztó számára nem ingyenes) tevékenység. A szolgáltatás árát a vállalkozások szabadon határozhatják meg. A Magyar Energia Hivatal a vizsgált szolgáltatások díjtételeinek nagyságát nem vizsgálja. Az eljárás alá vont - Magyar Energia Hivatal által jóváhagyott - közüzemi szolgáltatói és elosztói üzletszabályzatai megállapítják, hogy "a fogyasztói szolgálat díjtételeit a Magyar Energia Hivatal mint szabadáras díjtételeket nem vizsgálja és hagyja jóvá. Az alkalmazott díjtételek felülvizsgálata nem képezi a jóváhagyási eljárás részét". (Lásd a Vj-190/2004/27. számú iratot.)

• 24.

  Az ideiglenes bekapcsolási igényeket a rövidebb időtartam és a sürgős bekapcsolási igény miatt a társaságok bizonyos mértékig egyszerűsített eljárással kezelik. A rendszeresen visszatérők (így például cirkuszok, vásárosok) többségével keret-megállapodást kötnek a társaságok, melynek feltétele, hogy az ügyfél saját mérőszekrénnyel rendelkezzen és a mérés alapú elszámolást válassza. Egyedi ajánlatot nem tesz a TITÁSZ egyes kiválasztott fogyasztók részére. Ebben az esetben az előzetes felülvizsgálat elhagyására van lehetőség. A bekapcsolást végző szerelő megvizsgálja a helyszínen a bekapcsolás feltételeit, majd elvégzi a munkát. Keretszerződéssel rendelkező igénylők esetén a bekapcsolás határideje is rövidebb, a szokásos 8 helyett 3 nap.

• 25.

  A TITÁSZ - az ugyancsak az E.ON-Csoporthoz tartozó ÉDÁSZ Rt-hez és DÉDÁSZ Rt-hez hasonlóan - az ideiglenes áramvételezéseknél megvalósuló be- és kikapcsolási tevékenységet szervezeten belüli erőforrásaival, saját munkavállalókkal és saját gépjárművekkel végzi.

• 26.

  Az EdF csoporthoz tartozó DÉMÁSZ Rt-nél a ki- és bekapcsolási tevékenységet a vállalkozás Műszaki Igazgatóságának szerelői végzik, így azok munkabérére, a tevékenységük során felmerült másodlagos költségekre nyújtanak fedezetet a felszámított díjak. A tevékenység bérelt gépjárművekkel történik, amelyek költségei beépülnek az árba.

• 27.

  Az RWE csoporthoz tartozó ELMŰ Rt. és az ÉMÁSZ Rt. részben a vele szerződésben álló külső vállalkozókkal és gépjárműveikkel, illetve belső munkaerővel és gépjárművekkel is végezteti a vizsgált munkafeladatot. A munkaerő és gépjármű igénybe vétele függ a hálózatra kapcsolás helyétől és a fogyasztói igény időpontjától is. A bérbe vehető fogyasztásmérő szekrényt, csatlakozó vezetékkel együtt, komplettre szerelve a szerződéses vállalkozó vagy a szolgáltató raktározza és szállítja a helyszínre.

• 28.

  A jogszabályi előírásoknak megfelelően a TITÁSZ is elkülönített számviteli nyilvántartás vezet egyes tevékenységi területeihez kapcsolódó bevételeiről és kiadásairól. A vállalkozás elkülöníti a kizárólag az elosztási vagy közüzemi tevékenységhez tartozó tételeket kontrolling objektum és főkönyvi számla szintjén; majd kijelöli a tevékenységek között megosztásra kerülő költség- és eszközcsoportokat, amelyeket a rájuk jellemző vetítési alapokkal vagy más egyéb módszerrel (például tételes vizsgálat, ellenszámla vizsgálat) bontja fel a tevékenységekre. A kevésbé jelentős tételeknél egyszerűsítésekkel él, ha az nem befolyásolja jelentősen a végeredményt, és/vagy áttekinthetőbb, könnyebben elvégezhető felosztási módszert eredményez. Végül a vállalati általános költségeket közvetlen költség alapon osztják fel. A részletes szétválasztási elveket a vállalkozás számviteli politikájának részét képező unbundling kézikönyve tartalmazza. (Lásd a Vj-190/2004/16. számú iratot.) A vállalat közvetlen költségeit általában 17 százalékos költséggel növeli a közvetett költségek fedezeteként, és 11,5 százalékos haszonkulcsot alkalmaz.

• 29.

  A törvényes munkaidő figyelembevételével a fizikai munkakörben alkalmazottak száma, illetve bérköltségei alapján számítva a fizikai létszám munkaerejének költsége 2002-ben 1012 Ft és 2003-ban 1187 Ft volt óránként. (Lásd a Vj-190/2004/9. számú iratokat és a Vj-190/2004/16. számú vizsgálati jelentést.)

IV.

Az érintett piac

• 30.

  A Tpvt. 14. §-a alapján az érintett piac a villamosenergia-hálózathoz történő ideiglenes csatlakoztatás (be- és kikapcsolás) mint szolgáltatás, mely tevékenység az elektromos vezeték és csatlakozó kiépítését és leszerelését, a mérőóra fel- és leszerelését jelenti alapvetően. Az érintett termékpiac földrajzilag az eljárás alá vont szolgáltatási területével esik egybe.

• 31.

  A villamosenergia a fogyasztókhoz hálózaton keresztül jut el. A fogyasztóknak a hálózathoz csatlakozniuk kell, ha villamosenergiához szeretnének jutni. A hálózat a fogyasztás szempontjából nélkülözhetetlen. Ideiglenes villamosenergia-csatlakozás létesítését a fogyasztók több okból kérhetik. Ezek jellemzően a következők: (a) a tevékenység - amelyhez a villamosenergiára szükség van - nem helyhez kötött, időszakosan végzett (például vásározó kereskedelem, mozgó tüdőszűrő-állomáson nyújtott egészségügyi szolgáltatás állomás, cirkusz, stb.), (b) a tevékenység helyhez kötött, de meghatározható ideig végzik (például építkezés).

• 32.

  Az ideiglenes csatlakozások műszaki tartalma többféle lehet. A műszaki tartalom elsősorban annak a függvénye, hogy a rendszerhasználó saját fogyasztásmérő berendezéssel és csatlakozó vezetékkel rendelkezik-e. Ha az igénybejelentésben szerepel, hogy a rendszerhasználó saját fogyasztásmérő berendezéssel és csatlakozó vezetékkel rendelkezik, a bekapcsolást végző szerelő a bekapcsolás előtt ellenőrzi a berendezés műszaki állapotát és a fogyasztásmérő hitelesítési idejét. Amennyiben megfelelőnek találja, a bekapcsolást elvégzi. A szerződés lejártakor a berendezést a hálózatról lekapcsolja. Amennyiben a rendszerhasználó nem rendelkezik saját berendezéssel, de a szükséges mérőhelyet kialakította, akkor a végleges bekapcsoláshoz hasonlóan mérőhely felülvizsgálat előzi meg a bekapcsolást. Amennyiben a mérőhely kialakítása megfelel az előírásoknak a bekapcsolás elvégezhető. A bekapcsolás során kiépítésre kerül a csatlakozóvezeték, felszerelésre kerül a fogyasztásmérő berendezés, elvégzik a hálózatra kapcsolást. A szerződés lejártakor a csatlakozóvezeték lebontásra kerül.

• 33.

  A tevékenység a végleges bekapcsoláshoz hasonló, annak egy speciális fajtája. A létesített berendezés az ideiglenes jellege miatt nem kerül aktiválásra, a tevékenységet fogyasztói szolgálat keretében végzik. Az eljárás rendje ezért gyorsabb a végleges bekapcsoláshoz képest.

• 34.

  A villamosenergia-szolgáltató működését a villamos energiáról szóló 2001. évi CX. törvény és a törvény végrehajtására kiadott 180/2002. (VII.23.) számú kormányrendelet, valamint a társaság Magyar Energia Hivatal (a továbbiakban: MEH) által jóváhagyott üzletszabályzatai és a MEH egyedi határozatai szabályozzák. A villamosenergia-szolgáltató működését a villamos energiáról szóló 2001. évi CX. törvény és végrehajtási rendelete, valamint a működési engedélyek szigorú keretek között meghatározzák az értékesítés feltételeit, és az értékesítendő villamosenergia árát.

• 35.

  Míg maga a közüzemi szolgáltatás helyi szintű monopol tevékenység, addig a fogyasztói berendezéseken végzett (villanyszerelési) tevékenységek nem monopol tevékenységek. Amennyiben a saját, belső fogyasztói hálózaton történik olyan esemény, ami beavatkozást igényel, akkor a fogyasztó a saját költségén, az általa kiválasztott vállalkozással, vállalkozóval végezteti, végeztetheti el ezeket. Amennyiben a közcélú hálózaton történik bármilyen esemény, akkor a közüzemi szolgáltató az, aki a beavatkozásokat elvégezheti vagy elvégezteti. Ilyen megközelítésben tehát a csatlakozó berendezés és ezen belül a fogyasztásmérő berendezés az a határ, ameddig a szolgáltató monopol tevékenysége kiterjed. Így egészen a mérőberendezés kimenő vezetékéig a szolgáltató monopol piaci ereje fennáll.

• 36.

  A csatlakozási ponthoz való kapcsolódás villamosenergia vételezése érdekében csak a közüzemi szolgáltató jóváhagyásával történhet meg. A területileg monopolhelyzetben lévő szolgáltató megkerülhetetlen az ügyletben. E kötöttség alól a jelenleg érvényes szabályozás azon lehetősége sem nyújt kibúvást, hogy valaki - például mint feljogosított fogyasztó - más szállítótól vásárolja a villamosenergiát.

• 37.

  A vizsgált szolgáltatásnak elvben létezik egy helyettesítője. Ez azonban a gyakorlatban mégsem tekinthető valós alternatívának. A fogyasztó ugyanis a villamos energiát nem csak a hálózatról, hanem más előállítási forrásból (például generátorral) is vételezheti. Ha saját generátorát szállítja a helyszínre, nem is vetődik fel annak kérdése, hogy a helyi szolgáltatóval kapcsolatba kerüljön. A generátor szállítása, üzemeltetése azonban vélhetően jelentősebb költségekkel járna, mint a helyi szolgáltatás igénybe vétele. (Ha valaki e szolgáltatást a piacon szeretné megvásárolni és egy helyszíni villamosenergia előállító szolgáltatását venné igénybe, akkor annak létéről, megfelelő szolgáltatási színvonalról, bérbevehetőségéről előre kell megbizonyosodnia a fogyasztónak. Ez csak tovább bonyolítaná a dolgot.)

• 38.

  A villamosenergia-szolgáltatáshoz kapcsolódó egyéb tevékenységek, így a jelen versenyfelügyeleti eljárásban vizsgált piaci tevékenység tekintetében nincs hatósági ármegállapítás. A szolgáltatás árát a szolgáltató szabadon állapítja meg.

V.

A vizsgálati jelentés

• 39.

  A vizsgálók szerint a társaság egyes tevékenységi körökkel elért eredményeit mutató táblázatokból az olvasható ki, hogy az egyéb tevékenység rendkívül magas eredménnyel párosult az utóbbi három évben, a villamos energia üzletág (engedélyköteles tevékenység: közmű és elosztás) fajlagos eredményét messze meghaladta az egyéb tevékenység eredményessége.

• 40.

  Az éves beszámolók adataiból a vizsgálók megállapították, hogy az anyageladás árbevételi és közvetlen költsége több mint 30 %-os eltérést mutat. Ez az érték jelentősen meghaladja a TITÁSZ kalkulációiban használt 20 % mértékű közvetett költség szorzót.

• 41.

  A hivatkozott források adataiból megállapították, hogy a TITÁSZ gazdálkodási eredményei pozitívak, az egyéb tevékenységek üzletági eredményessége különösen magas.

• 42.

  Az ideiglenes be- és kikapcsolás díját jelentősen befolyásoló bér és anyagköltségekkel kapcsolatban rámutattak arra, hogy a bér és járulékai a fogyasztó felé számlázott munkadíj harmadát sem teszi ki, az értékesített anyag költsége 30 %-os fedezetet hordoz.

• 43.

  A vizsgálók rámutattak arra, hogy a vizsgált magatartás olyan gazdasági tevékenységet érint, mely az adott helyen mástól nem szerezhető be.

• 44.

  Szerintük az adatok azt mutatják, hogy
  - a szolgáltatók árkalkulációja jelentősen eltér egymástól.
  - csak az ELMŰ és az ÉMÁSZ vesz igénybe külső vállalkozókat, a többiek saját munkavállalóikkal végeztetik el az ideiglenes áramvételezések esetében a hálózatra való be- és kikapcsolás feladatát.
  - a vállalkozások kétszeri kiszállási díjat és munkadíjat számláznak ki.
  - a kiszállási díjak számításának módja és nagyságrendje is eltérő, a TITÁSZ ezt a díjat 2003. január 1-je óta nem emelte. Az E.ON csoporthoz tartozó ÉDÁSZ Rt. 2004 januárjával emelte a díjat hozzávetőlegesen 60 %-kal, míg a DÉDÁSZ Rt. ugyancsak nem hajtott végre áremelést.
  - a munkadíjakat a TITÁSZ és a DÉMÁSZ a feladat jellegétől függetlenül az elvégzett munka ideje és az üzletszabályzatban meghatározott óradíj szorzataként állapította meg. A legkisebb számlázási egység a TITÁSZ-nál egy óra, míg a DÉMÁSZ gyakorlatában két óra kiszállásonként. Az ÉDÁSZ és a DÉDÁSZ kiszállásonként hozzávetőlegesen két óra munkaidőt számláz.
  - a TITÁSZ 2004-ben eltért az árképzési szabályzatában meghatározott számlázási rendtől, de az ELMŰ és az ÉMÁSZ is egységes árat határoz meg 2004 nyarától.
  - az E.ON csoporthoz tartozó szolgáltatóknál az elmúlt években költségként kiszámlázott munkadíjak emelkedése jelentősen eltért.

• 45.

  A TITÁSZ számlázási gyakorlatáról megállapították, hogy a vállalkozás 2004-ben az ideiglenes bekapcsolásokkor a fogyasztóknak kiállított számlákkal nem követte a saját árképzési szabályzatában meghatározott mintát. A számlákon nem tüntette fel a munkadíj egységárát és az elszámolt órákat, csak a megállapított díjat és számlázási egységként egy db-ot tüntetett fel. Ez a gyakorlat nem teszi lehetővé a fogyasztónak, hogy ellenőrizze a díjak megfelelnek-e a ténylegesen elvégzett munkának.

• 46.

  Véleményük szerint az eljárás alá vont vállalkozás nem bizonyította hitelt érdemlően és a vizsgálat sem tárt fel olyan megalapozott információt, hogy milyen gazdasági indokok késztették a vállalkozást a 2004. szeptember 1-i áremelésre.

• 47.

  Megállapították, az árkialakítás rendszere a vezetékes szolgáltatások körében alkalmazott gyakorlathoz igazodik, szakmai jogszabályt nem sért, ugyanakkor az a mérték, ahogy ezt megvalósította a TITÁSZ, gazdaságilag nem indokolható, és a vezetékes szolgáltatások körében sem jellemző. A hasonló monopol pozícióban lévő vállalkozások azonos tevékenységre alkalmazott díjai az egyedi sajátosságok eltérítő hatását is figyelembe véve jelentősen alacsonyabbak, mint az eljárás alá vont által alkalmazott díjak. Ezért a gazdasági erőfölénnyel visszaélve történő tisztességtelen árkialakítás megállapító.

• 48.

  A fentiekre tekintettel a vizsgálók jogsértő magatartás megállapítását és az annak folytatásától való eltiltást és bírság kiszabását indítványozták.

VI.

Az eljárás alá vont vállalkozás álláspontja

• 49.

  Az eljárás alá vont az ideiglenes bekapcsolást a TITÁSZ főtevékenységéhez képest kisebb fajsúlyú, másodlagos tevékenységnek tekinti.

• 50.

  Jelezte, hogy egyedi ajánlatot nem tesz a TITÁSZ egyes kiválasztott fogyasztók részére, mert az - véleménye szerint - sértené a VET-ben rögzített egyenlő bánásmód alapelvét.

• 51.

  Álláspontja szerint az ideiglenes fogyasztók be- és kikapcsolásának számlázását a mindenkori előírásoknak (jogszabályok, üzletszabályzat, belső utasítások) megfelelően végzi és törekszik a minél egyszerűbb, egységesebb, és gyorsabb ügyvitelre, valamint az esetleg előforduló hibák kiküszöbölésére, orvoslására.

• 52.

  Kijelentette, hogy az alkalmazott folyamat-szabályozások, fogyasztói szolgáltatások, díjak időszakonkénti felülvizsgálatával a piaci elvárásoknak minél inkább megfelelő szolgáltatást kíván a vállalkozás nyújtani.

• 53.

  Hangsúlyozta, a társaság a Magyar Energia Hivatal által jóváhagyott üzletszabályzatban foglalt fogyasztói szolgálati díjszámítás alapján jár el. Jelezte, hogy üzletszabályzata és így egyes alkalmazott díjtételei, ársémái is olvashatóak a társaság honlapján, amely mindenki számára hozzáférhető, átlátható és ellenőrzési lehetőséget is biztosít.

• 54.

  Véleménye szerint egy egyedi számlával kapcsolatos fogyasztói panasz nem indokolhatja sem a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés, sem a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolása miatti eljárás megindítását a közérdek védelmében.

• 55.

  Előadta, hogy a MEH-nek lehetősége van az üzletszabályzatok jóváhagyásakor fogyasztóvédelmi jogosítványai alapján beavatkozásra, ám ezzel a felügyeleti hatóság még egyszer sem élt, ami azt jelzi, hogy a hatóság nem kifogásolta a GVH által vizsgált díjtételek nagyságát.

• 56.

  Kérte, hogy jogsértő magatartás hiányában a GVH az eljárást szüntesse meg.

VII.

Jogi háttér

• 57.

  A Tpvt. 22. § (1) bekezdése értelmében gazdasági erőfölényben van az érintett piacon, aki gazdasági tevékenységét a piac többi résztvevőjétől nagymértékben függetlenül folytathatja, anélkül, hogy piaci magatartásának meghatározásakor érdemben tekintettel kellene lennie versenytársainak, szállítóinak, vevőinek és más üzletfeleinek vele kapcsolatos piaci magatartására. A (2) bekezdés szerint a gazdasági erőfölény megítéléséhez vizsgálni kell különösen a) azt, hogy az érintett piacra való belépés és az onnan történő kilépés milyen költségekkel és kockázattal jár, illetve, hogy milyen műszaki, gazdasági vagy jogi feltételek megvalósítását igényli; b) a vállalkozás vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetét, illetve annak alakulását; c) az érintett piac szerkezetét, a piaci részesedések arányát, a piac résztvevőinek magatartását, valamint a vállalkozásnak a piac alakulására gyakorolt gazdasági befolyását.

• 58.

  A Tpvt. 21. §-a szerint tilos a gazdasági erőfölénnyel visszaélni. A szóban forgó törvényhely a) pontja értelmében tilos az üzleti kapcsolatokban - ideértve az általános szerződési feltételek alkalmazásának esetét is - tisztességtelenül vételi vagy eladási árakat megállapítani, vagy más módon indokolatlan előnyt kikötni, vagy hátrányos feltételek elfogadását kikényszeríteni.

• 59.

  Tpvt. 14. § (1) alapján az érintett piacot a megállapodás tárgyát alkotó áru és földrajzi piac figyelembe vételével kell meghatározni. A megállapodás tárgyát alkotó árun kívül figyelembe kell venni a - felhasználási célra, az árra, a minőségre és a teljesítés feltételeire tekintettel - ésszerűen helyettesíthető árukat (keresleti helyettesíthetőség), továbbá a kínálati helyettesíthetőség szempontjait. Földrajzi terület az, amelyen kívül a fogyasztó nem, vagy csak számottevően kedvezőtlenebb feltételek mellett tudja az árut beszerezni, vagy az áru értékesítője nem, vagy csak számottevően kedvezőtlenebb feltételek mellett tudja az árut értékesíteni.

• 60.

  A villamosenergia-szolgáltatók működését a villamosenergiáról szóló 2001. évi CX. törvény (a továbbiakban: VET) és a törvény végrehajtására kiadott 180/2002. (VII.23.) számú kormányrendelet, (a továbbiakban: Vhr.) valamint a társaság MEH által jóváhagyott üzletszabályzatai és a MEH egyedi határozatai szabályozzák.

• 61.

  A villamosenergia közüzemi szolgáltatója és fogyasztója közötti jogviszonyt a VET 82. és 83. §-ai közüzemi szolgáltatási jogviszonynak minősítik. A törvény előírja, hogy a villamosenergia szolgáltatására a közüzemi szolgáltatót közüzemi szolgáltatási szerződéskötési kötelezettség terheli. A törvény főszabályként lehetővé teszi, hogy a szolgáltatási feltételekben a közüzemi szolgáltató és a közüzemi fogyasztó egymással megállapodjanak. A VET ezzel lehetőséget biztosít arra, hogy a közüzemi fogyasztó igénye szerinti szerződést kössön, ugyanakkor fogyasztóvédelmi okokból fenntartja azt a lehetőséget, hogy valamennyi fogyasztó legalább az általános szerződési feltételeknek megfelelő villamosenergia-ellátásban részesüljön. Ennek megfelelően a törvény akkor is kötelezi a közüzemi szolgáltatót közüzemi szolgáltatási szerződés megkötésére általános szerződési feltételek mellett, ha az egyedi közüzemi szolgáltatási szerződés tekintetében a fogyasztóval nem jön létre megállapodás.

• 62.

  A 180/2002. (VIII. 23.) számú kormányrendelet 1/a. számú melléklete szól a villamosenergia közüzemi szabályzatról (a továbbiakban: VKSz). A kormányrendelet általános rendelkezése szerint a VKSz a VET 4. § j) pontjában foglalt felhatalmazás alapján, a közüzemi fogyasztó villamosenergia-vételezése esetében a közüzemi szolgáltató és a közüzemi fogyasztó közötti jogviszony részletes szabályait, valamint a közüzemi szolgáltató és a közüzemi fogyasztó közötti szerződés minimális tartalmi elemeit határozza meg. A fogyasztói igénybejelentés módját, tartalmát és formáját és szolgáltatói tájékoztatás kötelező tartalmát a 3. §-ban foglaltak szerint köteles a hálózati engedélyes az üzletszabályzatban meghatározni. A bekapcsolás esetén a 7. § alapján az eltérő megállapodás hiányában a szolgáltató köteles gondoskodni - a hálózati engedélyessel együttműködve - arról, hogy a fogyasztási helyen a közüzemi szerződés hatályának beálltától számított 8 napon belül a fogyasztásmérő berendezés készülékeit felszereljék, záróbélyeggel ellássák, és a szerződésben meghatározott időpontban az energiaszolgáltatás megkezdését lehetővé tegyék (bekapcsolás). A kormányrendelet 1/b. melléklete alapján a szolgáltató jogosult a fogyasztási helyen a bekapcsolás előtt a Villamos hálózati csatlakozási és hálózathasználati szabályzat (továbbiakban: VHSz) 10. § (2) és (3) bekezdése szerinti felülvizsgálatot elvégezni vagy elvégeztetni, és ha a csatlakozó berendezés nem felel meg a műszaki és biztonsági előírásoknak, a bekapcsolást a hiba kijavításáig megtagadhatja.
  A VHSz kormányrendelet szerinti általános rendelkezései egyebek mellett a VET 4. § k) pontjában foglalt felhatalmazás alapján a hálózati engedélyes és a rendszerhasználók közötti jogviszony részletes szabályait, valamint a hálózati csatlakozási szerződés és a hálózathasználati szerződés minimális tartalmi elemeit tartalmazza.

• 63.

  A VET 101. §-a szerint horizontálisan, illetve vertikálisan integrált villamosenergia-ipari vállalkozás köteles eszközeit és forrásait, bevételeit és ráfordításait villamosenergia-ipari tevékenységenként, illetve nem villamosenergia-ipari tevékenységei vonatkozásában belső számvitelében elkülöníteni, valamint azokat az éves beszámolója kiegészítő mellékletében bemutatni olyan módon, mintha az egyes tevékenységeket önálló gazdálkodó szervezetek végeznék. A VET végrehajtásáról szóló Vhr. 90. §-a szerint a vállalkozás köteles az engedélyköteles tevékenységekre külön-külön és az egyéb tevékenységekre együttesen önálló mérleget és eredmény-kimutatást, illetve a vállalkozás egészére éves beszámolót készíteni.

• 64.

  A Tpvt. 77. §-a (1) bekezdésének d) és f) pontja értelmében az eljáró versenytanács határozatában megállapíthatja a magatartás törvénybe ütközését, illetőleg megtilthatja a törvény rendelkezéseibe ütköző magatartás további folytatását.

• 65.

  Az eljáró versenytanács a Tpvt. 78. §-ának (1) bekezdése alapján bírságot szabhat ki azzal szemben, aki a Tpvt. rendelkezéseit megsérti. A bírság összege legfeljebb a vállalkozás előző üzleti évben elért nettó árbevételének tíz százaléka lehet. A (2) bekezdés szerint a bírság összegét az eset összes körülményeire - így különösen a jogsérelem súlyára, a jogsértő állapot időtartamára, a jogsértéssel elért előnyre, a jogsértő felek piaci helyzetére, a magatartás felróhatóságára, az eljárást segítő együttműködő magatartására, a törvénybe ütköző magatartás ismételt tanúsítására - tekintettel kell meghatározni. A jogsérelem súlyát különösen a gazdasági verseny veszélyeztetettségének foka, a fogyasztói érdekek sérelmének köre, kiterjedtsége alapozhatja meg.

VIII.

A versenytanács döntése

• 66.

  A Tpvt. tilalmába ütközik, ha a vállalkozások gazdasági erőfölényükkel visszaélnek. Így egyebek mellett tilos árat tisztességtelenül megállapítani. Erre - az érdemi piaci hatást is figyelembe véve - nyilvánvalóan csak gazdasági erőfölénnyel bíró vállalkozás képes. A versenytanács szerint - a fenti IV. szakaszban ismertetettek alapján - nem lehet kétséges, hogy a helyi monopol pozíciót élvező eljárás alá vont gazdasági erőfölényes helyzetben van a vizsgált szolgáltatás helyi piacán. A TITÁSZ engedélye szükséges a vizsgált szolgáltatás nyújtásához, illetve a hálózati csatlakozáshoz. Ez a gyakorlatban is megnyilvánulóan ahhoz vezet, hogy ténylegesen is csak az eljárás alá vont nyújtja a szolgáltatást.

• 67.

  A rendelkezésre álló információ alapján a versenytanácsnak azt kellett eldöntenie, hogy a TITÁSZ visszaélt-e gazdasági erőfölényes helyzetével, amikor szolgáltatásának árát megemelte és indokolt-e a versenyhatóság fellépése az esetleges jogsértés miatt.

• 68.

  A versenytanács megállapítja, hogy az eljárás alá vont vizsgált szolgáltatásának árát 2004-folyamán átmenetileg jelentősen (nettó 13.960 forintról 24.520 forintra, illetve 35.608 forintra) megemelte, ám azt követően jelentősen (nettó 18,636, illetve 23.854 forintra) csökkentette. Amennyiben más szolgáltatók áraival összehasonlítható alapon vetjük össze az áradatokat, azt láthatjuk, hogy a TITÁSZ 2004 őszétől alkalmazott áradatai nem a legmagasabbak és nem is kiugróan magasak. A kétszeri kiszállást is magában foglaló szolgáltatási díj a más tulajdonosi körhöz tartozó DÉMÁSZ esetében egységesen 24.200 forint volt 2004 végén, míg az ÉMÁSZ és ELMŰ esetében 23.200 forint volt.

• 69.

  A versenytanács megállapítja, hogy a vizsgált szolgáltatásért kért díj többi szolgáltató árával való egybevetése ugyanakkor nem szolgálhat alapul jogsértés hiányának megállapítására, mert a többi szolgáltató maga sem versenyzői piacon nyújtja szolgáltatását. Viszonyítási alap pedig csak versenypiaci ár lehet.

• 70.

  A 2004 ősze után alkalmazott díjtételek kapcsán a vizsgálat nem tárt fel olyan tényeket, melyek arra utalnának, hogy az eljárás alá vont által használt normaidők, munkaóradíjak, az óradíjakban foglalt fajlagos (közvetett) költségek, illetve a haszonkulcs, melyeket a vállalkozás egységesen számít fel szolgáltatási árainak kalkulációja során, vagy a kiszálláshoz figyelembe vett normaidő, átlagos úthossz és km díj gazdaságilag indokolatlanok lennének.

• 71.

  Mindezek alapján a versenytanács szerint a TITÁSZ által 2004 őszétől az ideiglenes csatlakoztatásért kért díjakról a rendelkezésre álló információk alapján nem bizonyítható azok jogsértő jellege.

• 72.

  A versenytanács ugyanakkor megállapítja, hogy a TITÁSZ 2004 során fél évig tisztességtelenül állapította meg a vizsgált szolgáltatás árát fogyasztói számára, sértve ezzel a Tpvt. 21 § a) pontjában foglalt rendelkezést. Az eljárás alá vont ugyanis az árakat maga állapította meg szabadon, azokat a vizsgált 2004. év tavaszától alkalmazott szintről a ténylegesen elvégzett munkafeladatok alapján végrehajtott normarevíziót követően jelentős mértékben csökkentette, miközben sem a munkafeladatok elvégzésében, sem a gazdálkodás körülményeiben nem álltak be olyan érdemi változások, melyek a díjcsökkentést objektíve indokolttá és szükségesé tették volna. Ez nem csak azt bizonyítja, hogy a vállalkozás gazdasági erőfölényes helyzetben van, hanem azt is, hogy a 2004 márciusa és szeptembere között megállapított árak tisztességtelenül lettek megállapítva. Amikor a vállalkozás ugyanis a magasabb díjak nagyságát 2004 tavaszán megállapította, az átlagos szolgáltatásra vonatkozó ár alapját képező normák meghatározásakor sem a korábbi munkavégzési tapasztalatokat nem vette figyelembe, sem előzetes normakalkulációra nem került sor, így a versenytanács szerint a vállalkozás ármeghatározásának módszere önkényes és tisztességtelen volt.

• 73.

  A versenytanács a jogsértés Tpvt. 77. §-a (1) bekezdésének d) pontja alapján történő megállapítása mellett bírság kiszabását is indokoltnak tartotta az eljárás alá vonttal szemben piaci pozíciójára tekintettel. A bírság összegének megállapítása során a versenytanács figyelemmel volt - egyebek mellett - arra, hogy bár az eljárás alá vont az vizsgált szolgáltatás piacán gyakorlatilag monopol helyzetben van, a jogsértő magatartás csak rövid ideig tartott, az a fogyasztóknak egy kis körét érintette, és a forgalom sem volt jelentős. A versenytanács hangsúlyozottan vette figyelembe azt, hogy az eljárás alá vont a jogsértő magatartással önként, még a versenyfelügyeleti eljárás megindítását megelőzően felhagyott. Ez utóbbi tényből következően a jogsértő magatartás további folytatásától sem kellett az eljárás alá vontat eltiltani.

• 74.

  A fentiek alapján a versenytanács a rendelkező rész szerint határozott.

IX.

Egyéb kérdések

• 75.

  A versenytanács határozata elleni jogorvoslati jogot a Tpvt. 83. §-a biztosítja.

Budapest, 2006. március 20.