Nyomtatható verzió PDF formátumban

Vj-156/2004/68

A Gazdasági Versenyhivatal versenytanácsa a Gazdasági Versenyhivatal által az

  • -

    Unilever Magyarország Kft. (Budapest),

  • -

    Puskás és Társa Kft. (Gyöngyöstarján),

  • -

    "J. A." Mobil Expressz Bt. (Kaposvár),

  • -

    Eis Trade Kft. (Szécsény),

  • -

    Mir-Ker Kft. (Győr),

  • -

    Vértes Food Kft. (Tatabánya),

  • -

    G és K Food Kft. (Sándorfalva),

  • -

    Nanuk Kft. (Miskolc.),

  • -

    Lektor Bt. (Karcag),

  • -

    Uni-Flock Kft. (Dunakeszi),

  • -

    Unikornis 2000 Kft. (Nyíregyháza),

  • -

    Antics Kft. (Szekszárd),

  • -

    Sáfrán és Társa Kft. (Kiskunlacháza),

  • -

    Ice Team Kft. (Veszprém),

  • -

    Gandalf-Ker Kft. (Szombathely),

  • -

    Kapital Kft. (Kecskemét),

  • -

    Szita és Társai Kft. (Keszthely)és a

  • -

    Therminusz Kft. (Kaposvár)

eljárás alá vontak ellen versenykorlátozó magatartás miatt indult eljárásban - nyilvános tárgyaláson - meghozta az alábbi

határozatot

A versenytanács megállapítja, hogy versenykorlátozásra alkalmas és ezáltal a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló többször módosított 1996. évi LVII. törvény 11. §.-ába ütköző az eljárás alá vont vállalkozások között létrejött koncessziós megállapodások azon része, mely szerint a koncessziós forgalmazó kötelezi magát, hogy megállapodásban erre meghatározott időtartam alatt a termékhez hasonló, azokat helyettesíteni, pótolni, vagy azokkal versenyezni képes más árukat máshol/máshová (másik koncessziós területén, külföldön) nem forgalmazza/szállítja.

Az eljárás alá vontak említett magatartása a 2004. május elsejét követő időszakra vonatkozóan sérti az Európai Közösséget létrehozó szerződés 81. cikk (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseket, illetve 2003. április 1-e és 2004. április 30-a között a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai közötti társulás létesítéséről szóló Európai Megállapodás 62. Cikke (3) bekezdésén alapuló, a Társulási Tanács 2/96. számú verseny végrehajtási szabályokról szóló határozata helyébe lépő 1/02. számú társulási tanácsi határozat kihirdetéséről szóló 2002. évi X. törvény 1. cím 2. cikkében foglalt tilalmakat.

A versenytanács egyebekben a versenyfelügyeleti eljárást megszünteti.

Az eljárás alá vontak a határozat felülvizsgálatát a kézhezvételtől számított 30 napon belül a Fővárosi Bíróságnak címzett, de a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtandó keresettel kérhetik.

Indoklás

I.

A versenyfelügyeleti eljárás megindítása

  • 1.

    A Gazdasági Versenyhivatal (a továbbiakban: GVH) az 1/2003/EK rendelet 5. cikkének, valamint a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló többször módosított 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 1. §. (2) bekezdésének, a 91/A. §. (1) bekezdésének, a 67 §. (1) bekezdésének, valamint a 70. §. (1) bekezdésének együttes alkalmazásával versenyfelügyeleti eljárást indított annak megállapítására, hogy az Unilever Magyarország Kft. (a továbbiakban: Unilever), valamint a Puskás és Társa Kft., "J. A." Mobil Expressz Bt., Eis Trade Kft., Mir-Ker Kft., Vértes Food Kft., G és K Food Kft., Nanuk Kft., Lektor Bt., Uni-Flock Kft., Unikornis 2000 Kft., Antics Kft., Sáfrán és Társa Kft., Ice Team Kft., Gandalf-Ker Kft., Kapital Kft., Szita és Társai Kft. és Therminusz Kft. (az utóbbiak a továbbiakban együtt: koncessziós forgalmazók) versenykorlátozó magatartást tanúsítottak-e a köztük lévő koncessziós szerződések megkötésével, mely szerződések szerint a koncessziós forgalmazók vállalták, hogy a forgalmazandó jégkrémeket közvetlenül az Unilevertől vásárolják és kizárólag az így vásároltakból forgalmaznak. A koncessziós forgalmazók kötelezték magukat arra, hogy a szerződés hatálya alatt a szóban forgó Unilever jégrémekhez hasonló, azokat helyettesíteni, pótolni, vagy, azokkal versenyezni képes más árukat nem vásárolnak, nem állítanak elő és nem forgalmaznak, továbbá a termékeket kizárólag a koncessziós forgalmazó területén adják el, máshol/máshová (másik koncessziós forgalmazó területére, illetve külföldre) azokat nem értékesítik. A forgalmazók e kötelezettsége a koncessziós megállapodások bármely okból történő megszűnését követő két évig fennáll. A koncessziós szerződések szerint az Unilever vállalta, hogy a koncessziós forgalmazó területén, kiskereskedők részére történő viszonteladás céljára más harmadik személynek nem ad el a szóban forgó termékekből.

  • 2.

    A GVH az eljárás elindításakor valószínűsítette, hogy az eljárás alá vontak koncessziós szerződéseikkel, illetve az abból fakadó magatartásukkal megsértették:
    - a Tpvt. 11. §-ában foglalt rendelkezéseket,
    - 2003. április 1-től kezdődően a 2002. évi X. törvény, a vállalkozások közötti megállapodások, a vállalkozások társulásai által hozott döntések és összehangolt magatartásokról szóló mellékletének 2. cikkét.
    - 2004. május 1-től az Európai Közösséget létrehozó szerződés (a továbbiakban: EKSz.) 81. cikk (1) bekezdésében foglaltakat.

II.

Az eljárás alá vontak

  • 3.

    Az Unilever Magyarország Kft. az Unilever-Csoport magyarországi leányvállalata. A társaságban a holland Marga BV 75 %-os és az ugyancsak holland Saponia BV 25 %-os tulajdoni hányaddal rendelkezik. Mindkét társaság a holland Unilever NV leányvállalata. Az Unilevernek jelenleg egyetlen magyarországi leányvállalata van, a védjegyek bérbeadásával foglalkozó Bestfoods Magyarország Kft., melynek kizárólagos tulajdonosa.

    A vállalkozás az elmúlt másfél évtizedben felvásárlásokat hajtott végre, üzletrészeket értékesített, termelési profilját többször átalakította. Ma az Unilever élelmiszeripari, így egyebek mellett jégkrémek és fagylaltok (a Carte D`or, Magnum, Vienetta, Cornetto márkák), valamint háztartás-vegyipari és kozmetikai termékek gyártásával és forgalmazásával foglalkozik.

    Az Unilever nettó árbevétele 2002-ben 83,7, 2003-ban 77,6, míg 2004-ben 77,7 milliárd forint volt. A társaság mérleg szerinti eredménye 2002-ben 5,1 milliárd, 2003-ban 911 millió forint volt. A társaság 2002. évtől 2004. évre csökkenő árbevételéből a jégkrém forgalmazás is csökkenő tendenciát mutat, mértéke azonban 10 % feletti. (Lásd Vj-156/2004/3/1. számú iratot.) A vállalkozás jégkrém és fagylalt értékesítésében a koncessziós forgalmazók részesedése 2004-ben 2002-hez viszonyítva jelentősen csökkent, de még így is jelentős.

    1999-től a magyar központ felelős a horvát és a szlovén piacokért is.

  • 4.

    A koncessziós forgalmazók az ország különböző pontjain székhellyel rendelkező, az Unilevertől független, önálló jogi személyiséggel bíró vállalkozások. Fő tevékenységük egyéb élelmiszer nagykereskedelem. Fő profiljuk a mélyhűtött termékek nagykereskedelme. A vállalkozások a mélyhűtött termékek forgalmazásához speciális szállítóeszközökkel és hűtőtároló kapacitással rendelkeznek, melyek biztosítják a mélyhűtött termékek árusításához elengedhetetlen hűtőláncot. A vállalkozások az ország különböző - szerződésben meghatározott - területeit látják el az Unilever termékeivel. A koncessziós forgalmazók tárolókapacitásukkal és szállítóeszközeikkel más vállalkozások zöldségből, halból és burgonyából készült mélyhűtött termékeinek kiskereskedelembe való eljuttatását, értékesítését is végzik. (A forgalmazókkal, illetve gazdasági eredményeikkel kapcsolatban lásd a Vj-156/2004/27-39. számú iratokat.)

III.

Az eljárás alá vontak magatartása

  • 5.

    Az Unilever az Eskimo és az Algida márkanévű jégkrémek magyarországi kizárólagos gyártója és forgalmazója. A vállalkozás gyárt és forgalmaz fagylaltot is (ilyenek a Carte D`or, Magnum, Vienetta, Cornetto márkák.)

  • 6.

    A Magyar Élelmiszerkönyv (a továbbiakban: MÉ) 2-5210 számú irányelve szerint a jégkrém pasztőrözéssel, rendszerint homogénezéssel, szükség esetén érleléssel és hűtött állapotban végzett habosítással, ezt követő fagyasztással készült, esetleg díszített és/vagy kiegészítő anyagokkal ellátott, csomagolt termék, amelyet kemény, fagyasztott állapotban tárolnak, szállítanak árusítanak és fogyasztanak. Az előállítás során a fagyasztást -25 °C vagy annál alacsonyabb hőmérsékleten végzik. A díszítés, a kiegészítés, valamint a csomagolás a fagyasztás előtt és után is végezhető. A díszítés, a kiegészítés végezhető a termék felületének bevonásával, a felületre díszítőanyagként használt élelmiszerek felvitelével (szórás, csurgatás), illetve kiegészítő anyagok (például gyümölcskészítmények) belekeverésével, vagy a kiegészítő anyagokba, vagy a kiegészítő anyagokra (ostyatölcsér, keksz, tortalapok) való adagolással.

    A jégkrémeket alapanyagok alapján az MÉ az alábbiak szerint csoportosítja: tejjégkrémek, tejes jégkrémek, gyümölcsjégkrémek, tejes gyümölcsjégkrémek, vizes jégkrémek, fermentált tejtermékeket tartalmazó jégkrémek, alkoholtatalmú jégkrémek, tojást tartalmazó jégkrémek.

    A fogyasztói csomagolási egység mérete, nagysága, az árusítás, a fogyasztás körülményeitől függően az MÉ az alábbi csoportosítást adja:

    - ún. impulzus (meglátom-megkívánom-megveszem és rögtön el is fogyasztom típusú) jégkrémek adagonként csomagolt, iparilag készített, egy személy által, rendszerint a vásárlást követően rövid időn belül elfogyasztható pálcikás, tölcséres, szeletelt termékek. (Ilyenek például a Möwenpick (Schöller), Magnum (Algida), Extreme (Nestle), King, Lemon, Shok (Ledo) stb.) Az impulzus jégkrémekekből gyárilag előállított otthoni fogyasztásra szánt, dobozolt, vagy zacskózott, több darabot tartalmazó egységcsomagokat is készítenek. (Ilyenek például a Family Frost, valamint az Algida Mix termékek.)

    - családi, otthoni fogyasztásra szánt jégkrém, amely mennyiségét tekintve általában több személy által, a vásárlást követő esetleges otthoni tárolás után elfogyasztandó termék. (Ilyen például a Vienetta (Algida), Leo (Schöller), Boci (Nestle), Gino (Baldauf), Bagaméri (Nestle), stb.)

    - vendéglátóipari jégkrém, melyet a gyártó, a forgalmazó által kizárólag vendéglátóipari egységek (éttermek, cukrászdák, stb.) részére egy csomagolási egységben, nagyobb mennyiségben eladott, a fogyasztók igényeinek megfelelően adagolható termék. Tartalmazhat kisebb egy személy fogyasztására szánt adagokat is. (A gombócolható impulzus jégkrémek közül ilyenek például a Carte d`Or (Algida), Mövenpick (Schöller), stb.)

    A jégkrémeket -18 °C-on, vagy annál alacsonyabb hőmérsékleten szabad tárolni. A vendéglátóipari jégkrém a fogyasztói értékesítés helyén, kiadagolásra előkészítve, legfeljebb -14 °C-on, vagy annál alacsonyabb hőmérsékleten tárolható. A jégkrémet -18 °C-on, illetve alacsonyabb hőmérsékleten kell szállítani.

  • 7.

    A fagylaltokat a jégkrémtől az adagoláskori hőmérséklet alapján lehet megkülönböztetni. A -10 -C-os tárolási hőmérsékletet hűtőláda biztosítja az értékesítés helyén és ezáltal lesz krémes, lágyabb állományú a termék. Unilever Cornetto Soft termékei tartoznak ebbe a körbe. A fagylalt előállításának, valamint a fagylalt és a jégkrém vendéglátói és közétkeztetési forgalmazásának közegészségügyi szabályairól szóló 80/1999. (XII: 28.) GM-EüM-FVM együttes rendelet 1. számú melléklete szerint fagylalt félkésztermék a fagylalt előállításához forgalmazott ipari készítmény (por, sűrítmény, paszta), amelyből a használati utasítás szerint folyékony fagylalt állítható elő. A szóban forgó rendelet szerint folyékony fagylalt a gyártás során pasztőrözött alapléből, zamatosító anyagok és élelmiszeradalék-anyagok hozzáadásával készült, vagy hideg eljárással fagylalt félkésztermékekből előállított, vagy valamennyi nyersanyag hozzáadása után pasztőrözött folyadék, melyből fagyasztással fagylalt állítható elő, míg a mélyhűtött fagylalt pasztőrözött folyékony fagylaltból, zárt technológiával készült, fagyasztás után azonnal -18 °C hőmérsékletre hűtött és legalább ezen a hőmérsékleten tárolt késztermék. A fagylalt hőmérséklete a fogyasztó részére történő átadásig nem emelkedhet - 8 °C fölé. A rendelkezés szerint az adagolva árusítandó mélyhűtött fagylaltot is legalább -18 °C-t biztosító hűtőberendezésben kell, illetve lehet tárolni.

    Az MSZ 9442 Magyar Szabvány hatályos előírásai vonatkoznak a fagylaltra, a lé fagylaltra, a félkész fagylalt keverékekre, a kész fagylaltkeverékre, a fagylaltporra, a fagylalt sűrítményre, valamint a mélyhűtött fagylaltra. A szabvány rendelkezése szerint a zárt rendszerű, gépi technológiával előállított, ezt követően, pedig azonnal -18 °C-ra hűtött és ezen a hőmérsékleten tárolt mélyhűtött fagylalt minőség megőrzési időtartama 3 hónap. A lágyfagylalt-adagoló gép tartályában lévő fagylaltkeverék hőmérséklete nem emelkedhet +8 °C fölé. Az adagolópultba helyezett fagylalt legfeljebb 72 órán keresztül tárolható -8 és -14 °C között, vagy ennél alacsonyabb hőmérsékleten. (Lásd a Vj-156/2004/38. számú iratot.)

    Az impulzus fagylaltoknál - melyek lehetnek iparilag vagy saját főzéssel (azaz cukrászati méretekben) előállítottak - szokás megkülönböztetni a gombócos (ilyenek például a Carte d`Or (Algida), Mövenpick (Schöller), stb.) és gépi (puha) fagylaltokat (ilyenek például a Cornetto Soft (Algida), McFreeze (McDonalds), Carpigiani (Carpigiani), stb.).

  • 8.

    Az Unilever iparilag gyártott impulzus jégkrémeket, egységcsomagolt jégkrémeket, családi jégkrémeket, (vendéglátóhelyi) gombócos fagylaltok, valamint a gépi puha fagylaltokat gyárt és forgalmaz.

  • 9.

    A társaság összes jégkrém és fagylalt forgalmából a legnagyobb arányt, az impulzus jégkrémek képviselik - 2002. évben közel 50 %-os, 2003-ban 47 %-os, 2004-ben pedig 44 %-os az arány. A rangsorban az összes forgalomból a következő a családi jégkrém, majd utána a gombócos fagylaltok, a gépi fagylaltok következnek. Az egységcsomagok zárják a sort. (Lásd a Vj-156/2004/3/5. számú ügyiratot.)

  • 10.

    Az Unilever 1991. évi megalakulásától évekig saját maga szervezte - a saját eszközeivel, munkaviszonyban álló alkalmazottaival - a jégkrém és gyorsfagyasztott termékek forgalmazását. A későbbiekben döntött arról a társaság, hogy a jövőben nem saját maga fogja végezni a jégkrém forgalmazást, hanem - más cégek gyakorlatához hasonlóan - azt kiadja külső vállalkozóknak. A fagyasztott termékek forgalmazásához értő, megfelelő hűtőház-kapacitással és hűtőautókkal rendelkező vállalkozói réteg akkor még csak kialakulóban volt. Ezért a koncessziós forgalmazók - szinte kivétel nélkül - az Unilever volt alkalmazottaiból kerültek ki.

  • 11.

    A koncessziós forgalmazók tevékenységéhez szükséges eszközök (hűtőházak, Ford Transit, továbbá nagy (7 tonnás) túraértékesítő teherautók, továbbá az első 3-4 évben tárolóautók, stb.) zömét az Unilever bocsátotta a koncessziós forgalmazók rendelkezésére, tulajdonába (adásvétellel, többéves részletfizetéssel, lízingelt eszközökhöz és bankkölcsönökhöz a bank felé való garanciavállalás nyújtásával, bérbeadással, stb.). Az Unilever számítástechnikai eszközökkel és a szükséges szoftverrel is ellátta a koncessziós forgalmazókat, továbbá ingyenesen rendelkezésükre bocsátotta minden szezonkezdéskor az egész éves marketinges anyagot is, anélkül, hogy ahhoz a koncessziós forgalmazóknak anyagilag hozzá kellett volna járulniuk.

  • 12.

    Az Unilever rendszeresen - évente 3-4 alkalommal - szervez továbbképzéseket, tréningeket a koncessziós forgalmazók és embereik számára (üzletkötők részére, tavaly a sofőröknek is), melyek során átadja a forgalmazás know-how-ját. E találkozókon az Unilever bizonyos marketing információkat is megoszt a koncessziós forgalmazókkal.

  • 13.

    A vállalkozás megszervezte, hogy a koncessziós forgalmazók az Unilever által forgalmazott termékeken kívül más társaságok által gyártott fagyasztott termékeket (de nem jégkrémeket) is forgalmazzanak a 2001-ben indított Algida Express szolgáltatás keretén belül.

  • 14.

    Az Algida Express szolgáltatást 2003-ban megújították, tevékenységi körét kibővítették. E tevékenység keretében a hűtőautók a ház elé viszik a havonta megjelenő szórólapokon hirdetett Algida jégkrémeket (a versenytárs Family Frost tevékenységéhez hasonlóan) és a különböző mélyfagyasztott élelmiszereket. (E termékek gyümölcsök, különféle sütni és főznivaló tészták, pogácsák, pizzák, gyümölcstorták, panírozott baromfi és hal termékek, gesztenyepüré és félkész ételek, stb.) A termékpaletta 2002-től folyamatosan bővült. A termékeket szállító autók minden héten, azonos napon és időpontban érkeznek az eladási pontokhoz. A fogyasztókkal való személyes kapcsolat révén segítenek a termékek kiválasztásában és elkészítésében. A "külső" partnerek, a termékek beszállítóinak köre folyamatosan változik, több potenciális partnerrel tárgyalt az Unilever a termékek forgalmazásáról. A 2003-as évben a koncessziósok jelentős része rendelkezett (néhány kivételével, mint például az Uni-Flock Kft., Puskás Kft. és Kapital Kft.) az Algida Express értékesítési formával (Lásd a Vj-156/2004/47. számú iratot.)

  • 15.

    A koncessziós megállapodások az Unilever jégkrém üzletága és a koncessziós forgalmazók között jöttek létre az Unilever Eskimo és Algida jégkrémeinek kiskereskedők felé történő viszonteladásáról. A szerződéskötések időpontjáról és hatályáról a Vj-156/2004/53. számú vizsgálati jelentés 1. számú melléklete, az ellátási területek 2003. évi felosztásáról a vizsgálati jelentés 2. számú melléklete (illetve lásd a Vj-156/2004/11/8/5. számú iratot), a 2004. évi területi felosztásról pedig a vizsgálati jelentés 3. számú melléklete ad tájékoztatást. A koncessziós partnerek száma évről évre csökkent. 2002. évben 21 koncessziós partnerrel, 2003-ban 16 és 2004. évben pedig 12 koncessziós partnerrel folyt az ipari jégkrém és fagylalt forgalmazása. A koncessziósok számának csökkenésével az egy koncessziósra jutó terület fokozatosan nőtt.

  • 16.

    A megállapodások 4. pontja szerint a koncessziós forgalmazó vállalja, hogy a forgalmazandó termékeket közvetlenül az Unilevertől vásárolja a megállapodásban foglaltaknak megfelelően, továbbá vállalja, hogy a megállapodásban erre meghatározott időtartam alatt jégkrémet csak és kizárólag az Unilevertől vásárol és jégkrémet kizárólag az így vásároltakból forgalmaz. A koncessziós forgalmazó kötelezi magát, hogy megállapodásban erre meghatározott időtartam alatt a termékekhez hasonló, azokat helyettesíteni, pótolni, vagy azokkal versenyezni képes más árukat nem vásárol, nem állít elő és nem forgalmaz; továbbá a termékeket kizárólag a koncessziós forgalmazó területén forgalmazza, máshol/máshová (másik koncessziós területe, külföld) azokat nem forgalmazza/szállítja.

    A szerződés 5. pontja alapján az Unilever vállalja, hogy a koncessziós forgalmazókat a forgalmazáshoz szükséges termékkel ellátja. Az Unilever vállalja továbbá, hogy a koncessziós forgalmazó területén kiskereskedők részére történő viszonteladás céljára más harmadik személynek nem ad el termékeiből.

    A szerződés 8. pontja szerint a koncessziós forgalmazó vállalja, hogy a megállapodás 3. számú mellékletét képező szállítási szerződésminta lehetőség szerinti alkalmazásával a koncessziós forgalmazó területén a lehető legtöbb kiskereskedővel szállítási szerződést köt. A szállítási szerződésminta 9.3 pontja értelmében a vevő tudomásul veszi, hogy a termékek forgalmazásához az Unilever hozzájárulását kizárólag Magyarország területére adja meg, mégpedig csak és kizárólag az eredeti csomagolásban, változatlan külsővel, jelölésekkel, tartalommal, a termék és az Unilever jó hírnevének, imázsának bárminemű megsértése nélkül. A mintaszöveg megjegyzi, hogy a külföldre történő, vagy a fent leírtakkal ellentétes forgalmazás jogi eljárást von maga után.

    A szerződés 49. pontja szerint a szerződő felek nem adják ki harmadik személynek és szigorúan bizalmasan kezelik, a jelen megállapodás és a szerződő felek között létrejött bármely más szerződés tartalmát és minden információt és dokumentumot amelyet egymásnak átadtak, vagy adni fognak. A szerződő felek garantálják, hogy alkalmazottaik és bármely más személy, aki szükségszerű és indokolható okból hozzáférhet ezen információkhoz, dokumentumokhoz, betartja a vonatkozó kötelezettséget. A megállapodás és a szerződő felek között létrejött bármely más szerződés megszűnése esetén a felek visszaszármaztatnak egymásnak minden dokumentumot és információt, amelyet a másik fél bocsátott rendelkezésükre.

    A szerződés 50. pontja, a felek közötti megállapodás 4. és 49. pontjában foglaltakról úgy rendelkezik, hogy az abban vállalt kötelezettségeik a megállapodás és a szerződő felek között létrejött bármely más szerződés, bármely okból történt megszűnését követő két évig fennállnak és azok megsértéséért - tekintet nélkül az okozott kárra - 1 millió Ft kötbért tartozik megfizetni az e rendelkezéseket megsértő fél.

    A megállapodás szerint a koncessziós szerződések 3 éves időtartamra szólnak, hatályban 2005. december 31-ig maradnak. A megállapodás hatálya csak a szerződő felek közös írásbeli megállapodásával hosszabbodik meg.

  • 17.

    Az Unilever nyilatkozatban jelezte a GVH felé, hogy a vizsgált megállapodások két éves versenytilalmi kikötésének időtartamát egy évre rövidítette a titoktartási kötelezettség időtartamának és a szankcióként alkalmazott kötbér összegének az egyidejű felemelése mellett. (Lásd a Vj-156/2004/58. számú iratot.) Az eljárás alá vont a 2006. január 1-től kezdődő hatállyal életbe lépett koncessziós megállapodások 4. pontját is némileg megváltoztatta. A "termékeket kizárólag a koncessziós forgalmazó területén forgalmazza, máshol/máshová (másik koncessziós területe, külföld) azokat nem forgalmazza/szállítja" fordulat helyett "a termékeket kizárólag a területén forgalmazza" kitétel váltotta fel. (Lásd a Vj-156/2004/59. számú iratot.)

  • 18.

    Az Unilever fagylalt termékeinek csomagolásán a szöveg több nyelven is olvasható. Egyes fagylaltokon a felirat magyarul, horvátul, szlovénul és szerbül, másokon egyebek mellett magyarul, szlovákul, csehül és lengyelül olvasható. A termékek átcímkézés nélkül értékesíthetők mindazon országokban, amely nyelve a csomagoláson megtalálható. (Lásd a Vj-156/2004/57. számú iratot.)

  • 19.

    A piac más szereplői termékeiket saját gépkocsival juttatják el a kiskereskedőkhöz, de szállíttatnak vállalkozókkal is, valamint szállítmányozók igénybevételével is történik értékesítés. A vállalkozók jellemzően csak az ország szerződésben meghatározott területén belül szállítják a termékeket. Ugyanakkor a forgalmazó nagykereskedő szabadon dönt a gyártó nem saját márkás terméke esetén arról, hogy mely beszállítótól milyen terméket vásárol. Így bármely más gyártótól származó jégkrémet szerepeltethet kínálatában. A különböző disztribúciós csatornák részesedésének változását elsősorban a kiskereskedelmi láncok üzletpolitikájából eredő gazdaságossági megfontolások diktálják. (Lásd a Vj-156/2004/37. és Vj-156/2004/48. számú iratokat.)

  • 20.

    A szállítók más cégek esetében (is) a forgalmazás során a jégkrém termékeken felül gyorsfagyasztott zöldségféléket (zöldborsó, kukorica, zöldbab, kelbimbó, karfiol, sárgarépa, brokkoli, zöldségkeverékek), gesztenyemasszát, hasábburgonyát, szilvás gombócot, és nudlit, stb. kínálnak vevőik részére. (Lásd erről például a Vj-156/2004/24., vagy Vj-156/2004/37. számú iratokat.)

  • 21.

    A forgalmazók tároló- és szállítóeszközeinek minősége lehetővé teszi, hogy a fogalmazók az általuk szállított termékeket az EU normáknak megfelelően tudják tárolni, illetve szállítani. (Lásd a Vj-156/2004/39. számú iratot.) A szállítójárművek alkalmasak más fagyasztott termékek, illetve nem fagyasztott termékek szállítására is. (Vj-156/2004/25. számú iratot.)

  • 22.

    A jégkrém és fagylalt piacon éles verseny folyik. A gyártók egyfelől a termékportfolió valamennyi szegmensében igyekeznek a versenytársakéval azonos típusú terméket kínálni fogyasztóiknak, másfelől folyamatosan igyekeznek új termékekkel megjelenni a piacon. A jégkrémpiacon stabilan jelen lévő meghatározó termelő vállalatok tőkeerős nagyvállalatok. (Lásd a Vj-156/2004/3/9. iratot.)

IV.

A vizsgálati jelentés

  • 23.

    A vizsgálók szerint az érintett termékpiac az ipari jégkrém gyártók által előállított jégkrémek piaca. Ide tartozik megítélésük szerint az impulzus, a több darabos csomagolt, a családi, a gombócolható fagylaltok és az úgynevezett puha gépi fagylaltok köre is.

  • 24.

    Álláspontjuk szerint az érintett földrajzi piac Magyarország területe, mivel a koncessziós szerződések köre az ország területének Unilever jégkrém és fagylalt termékekkel való ellátására vonatkoznak. E tekintetben tehát nem releváns az Unilever esetleges külföldre irányuló terjesztési tevékenysége, illetőleg a kizárólagossági klauzula miatt a koncessziósok külföldi forrásokból való beszerzési lehetőségei sem.

  • 25.

    Szerintük az Európai Bizottságnak az érintett piac közösségi versenyjog szempontjából való meghatározásáról szóló közleménye (HL 97/C 372/03), valamint a vertikális korlátozásokról szóló útmutató (HL 2000/C 291/1) alapján kell az érintett piacot meghatározni, mely dokumentumokból az alábbiak következnek: - a csoportmentességi rendelet 3. cikke alapján a mentesülés küszöbértékeként meghatározott 30 %-os piaci részesedés meglétét az eladó szempontjából kell vizsgálni. Ez alól kivételt a kizárólagos forgalmazási megállapodások képeznek, ezek esetében ugyanis a vevő piaci részesedése vizsgálandó a rendelet alkalmazhatósága szempontjából. [1] - az érintett termék és földrajzi piacot elsődlegesen a vevő szempontjából kell meghatározni. [2] - a piaci részesedés mértéke az érintett piacon elért forgalom alapján számítandó, ám ugyancsak megfelelő, még ha kevésbé pontos eredményre vezet is, ha a számítás az értékesítési volumen alapján történik. [3] - a végtermékek forgalmazása esetén általában a végső fogyasztók preferenciái határozzák meg, vagy befolyásolják azt, hogy a közvetlen vevő milyen helyettesítő terméket fogad el. A viszonteladóként működő forgalmazónak figyelembe kell vennie a végső fogyasztók preferenciáit a végtermékek beszerzése során. [4] A vevő szempontjából vizsgált keresleti helyettesíthetőség tehát magába kell, hogy foglalja a végső fogyasztók szempontjait is. - figyelembe véve, hogy a piacokon maguk az értékesítési formák is versenyeznek, a piacokat általában nem egyes értékesítési formákra szűkítve határozzuk meg. Ott, ahol a szállítók általában egy termékportfoliót árulnak, a teljes portfolió határozhatja meg a termékpiacot, ha a vevők a portfoliókat, nem pedig az egyedi termékeket tekintik helyettesítőknek. [5]

  • 26.

    A vizsgálók szerint így a fentiek szerint az Unilever piaci részesedését a koncessziós partnerek és a végső fogyasztók szemszögéből (a vevők általi helyettesíthetőség révén) meghatározott érintett piacon kell meghatározni.

  • 27.

    Rámutattak arra, hogy az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága által a Lagnese Iglo ügyben [6] vizsgált megállapodások jégkrémek kizárólagos forgalmazására vonatkoztak, és amely megállapodások résztvevői a gyártók, nagykereskedők és másik oldalon a kiskereskedelmi egységek voltak. A piacon lévő termékek között voltak a megállapodásban részes gyártók által előállított impulzív jégkrémek (egyéni vagy többes, csomagolásban), a családi kiszerelésű jégkrémek és a nagyobb tételben vásárlók (vendéglátóipari egységek, alkalmi fagylaltárusok) részére forgalmazott nagy kiszerelésű, gombócolható jégkrémek. A megállapodáson kívül eső előállítói kör kézműves fagylaltokat vitt a piacra. Az értékesítési csatornák is ennek megfelelően változatosak voltak.

    Az impulzív és családi jégkrémeket boltok és más kiskereskedelmi egységek árusították a gyártótól, vagy nagykereskedőtől való beszerzés révén, míg a nagy kiszerelésű jégkrémeket a már említett, a boltokkal nem azonos szereplők árusították, hasonló forrásokból beszerezve. A kézműves fagylaltokat részben az előző csoportok (vendéglátóipari egységek) részben maguk az előállítók (cukrászdák) értékesítették.

    Emlékeztettek rá, hogy az Európai Bizottság véleménye szerint - melyet osztott az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága is - a szóban forgó ügyben a családi kiszerelésű, az összecsomagolt és a házhozszállítás körében értékesített impulzív jégrémek, melyek valamennyien az otthoni fagyasztást követő felhasználási célt szolgálják, nem alkalmasak az útközben, hírtelen felmerülő fogyasztói igények kielégítésére. (A vizsgálók emlékeztettek itt arra is, hogy az esetjog szerint ugyanazon termékek is alkothatnak eltérő termékpiacot, ha speciális igényeket elégítenek ki. [7] ) Az Európai Bizottság szerint a vizsgált megállapodások a gyártóknak és/vagy a nagykereskedőknek a kiskereskedelmi egységekhez való hozzáférését érintik. Mindezeket figyelembe véve el kell különíteni a kézműves termékeket, melyek nem jelennek meg azon a piacon, ahol az ipari termékeket értékesítik a gyártók és a nagykereskedők a kiskereskedők számára.

    Az Európai Bizottság szerint ugyancsak külön kell választani a gombócolható jégkrémeket, mivel "azok kiskereskedelme eltérő elosztási funkciókat szolgál és az ezen jégkrémek és az impulzív jégkrémek között, valamint ezen értékesítési csatornák között csak marginális átfedés van." [8] Az Európai Bizottság szerint a gombócolható jégkrémeknek a kiskereskedők számára való értékesítése is olyan jellemzőkkel bír, amelyek alapján az a szegmens is kívül esik az érintett piacon. Az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága ezzel a véleménnyel nem értett egyet, mert megítélése szerint a gombócolás nem jelenti, hogy e termékek a vendéglátóipar szolgáltatási köréhez hasonlóan kerülnének értékesítésre. Véleménye szerint önmagában nem indokolja a termékek külön piacként való meghatározását az, hogy a termékek előállításához másfajta technológiát kell alkalmazni. A gombócolható dobozos jégkrémek tehát az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága szerint azonos termékpiacon vannak az impulzív jégkrémekkel a vizsgált ügy szempontjából.

    Mindezek alapján a vizsgálók megállapították, hogy a vizsgálat nem tárt fel olyan körülményeket, amelyek a végfogyasztói helyettesíthetőség kérdésében a közösségi ügytől eltérő következtetéseket alapoznának meg. Azaz, véleményük szerint az általuk vizsgált ügyben is elfogadható, hogy a fogyasztók számára nem helyettesíthetőek az otthoni fogyasztásra szánt jégkrémek az impulzív jégkrémekkel és fagylaltokkal, tekintettel a felhasználás helyében, időpillanatában és egyéb körülményeiben fennálló különbségekre.

  • 28.

    A vizsgált koncessziós megállapodások kapcsán rámutattak arra, hogy azok nem a kiskereskedők viszonylatában állítanak fel kizárólagosságot, hanem eggyel magasabb vertikumon korlátozzák a versenyt. E jelentős ténybeli eltérés miatt, az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága értékelése csak a különbség figyelembe vételével tartható fenn. Egyértelműen megállapítható ugyanis, hogy jelen esetben a fogyasztói helyettesíthetőség nem esik egybe a koncessziós vevők helyettesíthetőségével. Ennek egyik oka az, hogy a kézműves fagylaltok, hasonlóképp a Lagnese Iglo ügyhöz, itt sem jelennek meg a megállapodásokkal érintett piaci szegmensen, azaz nem a gyártó és a kiskereskedelmi egységek közötti láncon jutnak el a fogyasztóhoz. Az értékesítés helye is eltérő, míg a jégkrémeket üzletek, élelmiszer- és vegyesboltok, addig a fagylaltokat főként cukrászdák, alkalmi fagylalt árusok értékesítik. Bár egyes értékesítési szegmenseken, van némi átfedés (vendéglátóipari egységek, gombócolható fagylaltot árusító alkalmi árusok) az értékesítési lánc lényeges eltérése miatt nem mondható ki a helyettesíthetőség, az marginálisnak minősül, az Elsőfokú Bíróság szerint is. Bár a kézműves fagylalt, jóllehet a fogyasztók számára versenyben áll az impulzív jégkrémekkel, ez nem befolyásolja a megállapodásokból származó piaci előny mértékét. Hiába adjuk össze az ipari jégkrémek piacán meglévő részesedésekhez a fagylaltpiaci részesedéseket, az Unilever nyilvánvalóan csökkenő együttes részesedése nem korlátozná a megállapodások piaci hatását. A másik ok, amiért a fogyasztói helyettesíthetőség nem esik egybe a koncessziós vevők helyettesíthetőségével, a vizsgálók szerint a koncessziós vevők (mint nagykereskedők) globálisabb szemlélete, mely alapján nem lehet elkülöníteni az impulzív (ideértve a gombócolható kiszereléseket is) és a családi jégkrémeket. A koncessziós vevő számára ugyanis közömbös, hogy az általa kiszállított terméket a fogyasztó milyen helyettesítési megfontolásokkal vásárolja, illetve a termékek elfogyasztására a vásárlást követően mikor és hol kerül sor. Másfelől a koncessziós szállítóknak portfoliószerűen mindegyik jégkrém termékkört forgalmaznia kell a megállapodások alapján.

  • 29.

    A márkák közötti éles versenyt támasztja alá az is, hogy rendszeresen fordulnak elő olyan versenyjogi vagy védjegyjogi konfliktusok a versenytársak között, amelyek a márkák külalakjának, elnevezésének, vagy reklámozásának megfelelőségével kapcsolatosak. Az Unilevernek az elmúlt években a Schöllerrel, a Nestlével és a Baldauffal is adódott ilyen jellegű gondja.

  • 30.

    A vizsgálók rámutattak arra, hogy a koncessziós megállapodások nem minősülnek ügynöki megállapodásnak, azok vertikális megállapodások, mivel a megállapodást a piaci rendszer különböző szintjein lévő, a gyártott érintett áruk értékesítési láncolatának eltérő fázisaiban működő önálló vállalkozások között jött létre.

  • 31.

    Jelezték, hogy mivel az eljárásban vizsgált magatartások versenykorlátozó jellegűek, és a koncessziós megállapodások hatálya alapján hármas jogi alapon indult, ezért két csoportmentességi rendelet alkalmazhatósága merül fel.

  • 32.

    A vizsgálók szerint a beszerzett bizonyítékok és nyilatkozatok, valamint az abból levonható megállapítások szerint a szerződések 2003. április 1-ig mentesülnek a gazdasági versenyt korlátozó tilalom alól, mert a Tpvt. 17. §-ának szempontjai szerint, a vizsgált feltételek alapján megállapíthatók az alábbiak: a) A megállapodás keretében egy meghatározott terület termékekkel való ellátását biztosítják a felek oly módon, hogy adott kiskereskedői igényt többféle termékkel elégítik ki, a szállítási költségek többfelé oszlanak, mely hozzájárul a forgalmazás ésszerűbb megszervezéséhez. b) A koncessziós szerződések területi felosztásával, a koncessziósnak is gazdasági érdeke, hogy minél több kereskedelmi egységben legyen ott adott területen a termékekkel, minél nagyobb forgalmat tudjon lebonyolítani a meghatározott területen. Ezáltal az ország meghatározott területén belül a kicsi, eldugott, településeken élő fogyasztókhoz is eljutnak az Unilever termékei. A koncessziós rendszer nélkül, a lakóhelyükön működő kiskereskedelmi egységekben a folyamatos ellátás nem lenne biztosítva, tekintettel a kis mennyiségű egyszeri forgalomra az adott termékből. Ezáltal a megállapodás versenykorlátozó eleméből származó előny méltányos része a fogyasztóhoz jut. c) A szerződések megszűnésével a vállalt versenykorlátozó kötelezettségeknek 2 évig való fennállásának indokoltsága elfogadható, mivel a koncessziósok által kialakított vevői kör, árlista, valamint az évente több ízben a koncessziósoknak megtartott prezentációk alkalmával az Unilever több évre szóló stratégiájának ismertetésével olyan know-how-hoz jutnak a forgalmazók, melyek alapján méltányos igényként fogadható el az Unilever részéről a szerződés megszűnésétől számított 2 éves korlátozás. d) Az Unilever 30 % alatti piaci részesedése, valamint az új piaci szereplők megjelenése, az import szerepe és egyéb tényezők az érintett áruk tekintetében nem teszik lehetővé a verseny kizárását, a jégkrém és fagylalt piacon élénk a verseny.

  • 33.

    A vizsgálók emlékeztettek arra, hogy a 2002. évi X. törvénnyel kihirdetett 1/02. számú társulási tanácsi határozatnak és az EKSZ 81. cikk (1) bekezdésének a koncessziós megállapodásokra történő alkalmazása során is figyelembe kell venni az Európai Bizottság 1999. december 22-i, 2790/1999/EK rendeletét (a továbbiakban: EK rendelet) az EKSZ. 81. cikke (3) bekezdésének a vertikális megállapodások és összehangolt magatartások csoportjaira történő alkalmazásáról.

  • 34.

    Az EK rendeletben foglaltakat figyelembe véve a vizsgálók megállapították, hogy a koncessziós megállapodások a szerződések fennállásának idejére nézve nem tartalmaztak a rendeletbe ütköző kikötéseket. Ugyanez azonban álláspontjuk szerint nem mondható már el a szerződés megszűnését követő időszakról. A koncessziós szerződések 50. pontja szerint a versenyző termékek értékesítésének tilalma a megállapodás megszűnésétől számított 2 évig áll fenn. Rámutattak, hogy az EK rendelet 5. cikke ezen kikötést egyéb feltételek mellett csak 1 éves időszakra engedélyezi, de lehetővé teszi az olyan korlátozást, amely a közkinccsé még nem vált know-how hasznosítására és nyilvánosságra hozatalára vonatkozik. A vizsgálók elfogadták az Unilever azon érvelését, miszerint a megállapodások időtartama alatt a koncessziós forgalmazók részére rendszeresen megtartott prezentációk alkalmával - ahol számszerűen értékelték az addigi tevékenységet, ismertették az Unilever stratégiai és marketing tervét, célkitűzéseit az értékesítési, márkaváltási, vevőkezelési gyakorlati ismereteket, vevői és fogyasztói promóciókat, stb. - olyan know-how-t adtak át a koncessziósoknak, melyek a szerződés szerinti áruk eladásához a vevő számára nélkülözhetetlenek, valamint a koncessziósok birtokában lévő vevő és ár lista alapján indokolható a 2 éves versenytilalmi kikötés. A vizsgálók helyt adtak azon védekezésnek is, mely szerint a 2 éves versenytilalmi kikötést megsértő koncessziós számára a megállapodás szerinti 1 millió forintos kötbér az általuk lebonyolított forgalom alapján méltányos összegnek tekinthető. (Ehhez kapcsolódóan a vizsgálók megjegyezték még azt is, hogy a koncessziós forgalmazók az Unilever termékek mellett az ALGIDA Express szolgáltatás keretében forgalmazott termékeken kívül, más forgalmazó mélyhűtött termékét is értékesítik.)

  • 35.

    Mindezek alapján a vizsgálók az Unilever és koncessziós partnerei ellen megindított eljárás megszüntetését indítványozták, mivel a vizsgált megállapodások az 53/1997. (III. 26.) Kormány rendelet, illetőleg a 2790/1999/EK rendelete alapján mentesülnek a Tpvt. 11. §-a, a 2002. évi X. törvénnyel kihirdetett 1/02. számú társulási tanácsi határozat 2. cikke, illetőleg az EKSZ. 81. cikkének tilalma alól. A két éves versenykorlátozási kikötés, melyet a 2790/1999/EK rendelet alapján nem lehet mentesítettnek tekinteni, a vizsgálók megítélése szerint olyan korlátozást jelent, melyet az előző pontban kifejtett érvek alapján objektíve elfogadhatónak lehet tekinteni.

V.

Az Unilever álláspontja

  • 36.

    Az Unilever szerint a koncessziós rendszer keretében kötött megállapodások egy bevett piaci szerződés típus körébe tartoznak, melyeknek szükségképpen vannak bizonyos kizárólagossági elemei is (Lásd a Vj-156/2004/3. számú iratot.)

  • 37.

    Előadta, hogy a koncessziósokon keresztül való forgalmazás csökkenésének részben az élesedő verseny (új versenytársak megjelenése), részben az átalakuló értékesítési csatornák (kereskedelmi láncok) megjelenése az oka.

  • 38.

    Nyilatkozata szerint, a 2004. évi jégkrém és fagylalt forgalmazás árbevételének csökkenése egyfelől a kedvezőtlen időjárásnak, másfelől az egyre élesedő versenynek, az új versenytársak megjelenésének tudható be. A 2004. évi árbevétel csökkenése már most maga után fogja vonni a disztribúciós rendszer további korszerűsítését, ami a meglévő koncessziósok számának további csökkenését is jelenti. (Lásd a Vj-156/2004/41. számú iratot.)

  • 39.

    Véleménye szerint az impulzus jégkrémek, multipackok, családi jégkrémek, gombócos fagylaltok, gépi fagylaltok körét egyaránt magába foglaló jégkrém- és fagylaltpiac az érintett piac. Ezt álláspontja szerint nemzetközileg is általános szakmai vélemény. A piaci verseny az egyes termékkategóriákon belül és azok között egyaránt működik. A nagyobb versenytárs vállalkozások mindegyike a maga termékpalettájában a fenti árukategóriák mindegyikét szerepelteti. A piaci versenyt és az érintett piacot a kínálati helyettesítés intenzív lehetősége alapvetően meghatározza, a fenti szegmensekben a versenytársak piacon vannak, és bármelyik szegmensben könnyen és gyorsan piacra tudnak lépni új termékekkel.

  • 40.

    Véleménye szerint az egyes áruszegmensek közötti átjárás megállapítható, mivel ezeket az élvezeti árukat tekintve a kereslet rendkívül árérzékeny. Álláspontja szerint, amennyiben a kereslet szempontjából el is határolnánk például az impulzus típusú, és az otthoni fogyasztásra szánt termékeket és ezeket külön keresleti piacnak tekintenénk, a kínálati helyettesítés erőssége miatt a ma is a magyar piacon jelenlévő versenytársak további piacra lépése mindegyik szegmens és mindegyik termék tekintetében bizonyosan megtörténik egy érzékelhető tartós áremelés esetén. Ezért az érintett árupiacba - a nemzetközi tapasztalatok és a saját üzletvitelünk gyakorlata alapján - az egységes jégkrémpiac minden szegmense és terméke beletartozik.

  • 41.

    Megjegyezte, hogy a WTO Kereskedelmi Vámtarifa osztályozás szerint a 2105-ös áruosztályba "fagylalt és más ehető jégkrém" termékek tartoznak. Továbbá, jelezte, hogy a fagylalt és a jégkrém szavak csak a magyar nyelv sajátossága miatt léteznek külön-külön. Más európai nyelvekben a fagylalt szó nem ismert, a fagylalt/jégkém kategóriának egységesen "ice-cream" vagy "sladoled", stb. az elnevezése. Sem az európai köznyelv, sem az európai jog nem ismeri a fentiek megkülönböztetését.

  • 42.

    Emlékeztetett arra, hogy a fagylalt előállításának és forgalomba hozatalának közegészségügyi szabályairól szóló - igaz azóta hatályon kívül helyezett - 1/1983. (II.1.) EüM-BkM együttes rendelet mellékletének 1. pontja is a fentieknek megfelelően, egy árucsoportként határozza meg a fenti termékeket.

  • 43.

    Álláspontja szerint a koncessziós szerződések meghatározott feltételeinek érvényesülése során nincs olyan réteg, akikre nézve versenykorlátozásról lehet beszélni. A kiskereskedelem vonatkozásában azért nem, mert az Unilever koncessziós rendszerében nem csinált mást, mint az addig saját maga által végzett forgalmazást, áruterítést kiszervezte vállalkozásba. Ennek következtében a kiskereskedői réteg számára nincs érzékelhető változás és nincs jelentősége annak, azaz pusztán formaság, hogy kitől veszik meg az árut - feltéve, ha az addig megszokott szolgáltatási színvonal, termékminőség stb. nem változik. E tekintetben van jelentősége a minél részletesebb és a koncessziós tevékenységet pontosan szabályozó, a koncessziósok területeit stb. meghatározó szerződéseknek. Az pedig soha nem volt megszabva, hogy a koncessziós kinek adhat el. A fogyasztók esetében azért nem lehet szó versenykorlátozásról, mert a fogyasztók a kiskereskedőktől vásárolják az árut, akiknek a pozíciója nem változott. A fogyasztók helyzete nem változott, ugyanúgy hozzájutnak mind az Algida jégkrémekhez, mind a konkurensek által forgalmazott jégkrémekhez vagy egyéb helyettesítő termékekhez (üdítő, csokoládé stb.). Jelezte, hogy a konkurencia évek óta jelen van a piacon (Schöller, Baldauf Kft, Family Frost stb., és nagyon erős Magyarországon a vendéglátóipari egységekben felszolgált jégkrémek, a gombócos fagylalt szerepe is. A piacról kilépő versenytársról (a felvásárolt társaságok kivételével) nincs tudomásuk, ellenben napjainkban egyre fokozódik a hazai és külföldi versenytársak feltűnése, továbbá a nagy üzletláncok ún. saját márkás jégkrémjei is folyamatosan jelennek meg. Az Európai Uniós csatlakozásunk óta valamennyi európai uniós gyártó és forgalmazó is akadálymentesen és vámmentesen hozhatja be az országba termékeit. A piacon élénk verseny van, a piacra való belépés lehetősége adott és ezzel élnek is a versenytársak. A koncessziós forgalmazók esetében pedig azért nem lehet versenykorlátozásról beszélni, mert az érintett koncessziósok körét gyakorlatilag az Unilever hozta létre, tehát a koncessziós megállapodások előtti helyzetük az azt követő állapottal nem hasonlítható össze, mert korábban - mint vállalkozói réteg - nem léteztek. Még ha fel is merülhetne a versenykorlátozó megállapodás lehetősége, az gazdaságilag tökéletesen indokolható, racionális okai voltak és vannak.

  • 44.

    Rámutattak arra, hogy amennyiben korlátoznák is a megállapodások a versenyt - amit továbbra sem fogadnak el - abban az esetben is a koncessziós megállapodások csoportos mentesség alá esnek.

  • 45.

    Azzal kapcsolatban, hogy miért nem forgalmazhat a koncessziós forgalmazó más, konkurens márkákat, előadták, az Unilever által átadott üzleti titkok, know-how, továbbá a koncessziós forgalmazók tevékenységének megkezdéséhez és annak folytatásához nyújtott folyamatos és sokrétű anyagi és egyéb segítség maximálisan indokolják azt, hogy az Unilever nem járulhat hozzá ahhoz, hogy saját termékei mellett a koncessziósok más gyártók jégkrém termékeit is forgalmazzák. Megítélésük szerint hatásában ez a kikötés nem versenykorlátozó, mivel számos kereskedő és több kereskedelmi csatorna biztosítja a horizontális, márkák közötti verseny intenzív működését - így ez a vertikális korlátozás önmagában nem tekinthető jogsértőnek.

  • 46.

    Arról, hogy miért csak az Unilevertől szerezhetik be a termékeket a koncessziós forgalmazók előadták, hogy üzletileg nem éri meg a koncessziós forgalmazónak, hogy máshonnan szerezze be az érintett termékeket, hiszen rajtuk kívül mindenki más már csak a saját árrését rátéve, azaz drágábban forgalmazza a termékeket. Álláspontját igazolja - véleménye szerint - az agrárpiaci rendtartásról szóló 2003. évi XVI. törvény is. Továbbá emlékeztetett arra, hogy az Unilever szerződés szerinti bónuszt fizeti a koncessziós forgalmazóknak.

  • 47.

    A piac területi felosztásával kapcsolatban előadta, hogy az a fogyasztó érdekeit szolgálja, hiszen így lehet biztosítani azt, hogy a koncessziósok ne csupán egy-egy kulcstelepülésre fókuszáljanak (elhanyagolva a kisebb településeket vagy nem frekventált helyeket). Ellenkező esetben a koncessziós inkább próbálna terjeszkedni a "szomszédos" körzet frekventált pontjain, s nem kísérelné meg lefedni a saját körzetének minden pontját. Ezzel pedig a fogyasztó érdeke sérülne, hiszen nem mindegyikhez jutna el a termék. Előadta, hogy ennek a kikötésnek az oka még az volt, hogy az EU csatlakozásig az ULM termékek külföldi forgalmazása, illetve más termékek belföldi forgalmazása jogellenes lett volna. A védjegytörvény szerint ugyanis az EU csatlakozás előtt a nem a védjegyjogosult engedélyével történő belföldi áruforgalmazás védjegybitorlásnak minősült, és ennek más országok védjegyjoga szerint az ellenkezője is igaz volt, azaz az ottani jogszabályok szerint a koncessziósok védjegybitorlást követtek volna el a termékek külföldi forgalmazásával. Tekintettel arra, hogy az ULM a koncessziós megállapodások keretében is csak Magyarországon volt jogosult a termékeket forgalmazni, értelemszerűen engedélyt sem adhatott a termékek külföldi forgalmazására. EU csatlakozásunk után is fennáll ez a korlát a nem EU tagállamok vonatkozásában.

  • 48.

    A koncessziós szerződés két éves tilalmi rendelkezéséről kijelentette (lásd a Vj-156/2004/45. számú iratot), hogy az nem versenykorlátozó, mert (1) számos jelentős versenytársa van a piacon, így a távozó koncessziósok korlátja nem befolyásolja a versenytársak működését, (2) a hűtött és fagyasztott szállítói piac jelentős szabad kapacitásokkal rendelkezik az országban, így mind a meglévő versenytársak, mind az újonnan piacra lépők azonnal találnak szabad szállítói kapacitást, (3) a volt koncessziósok - a jégkrémeket leszámítva - a hűtött és fagyasztott termékek óriási piacának (tejtermékek, hústermékek, üdítő italok, stb.) bármely szegmensében találhatnak munkát, (4) a koncessziósok a szállító kapacitással bármely áruszegmensben így helyettesítő és nem helyettesítő termékeket is tudnak szállítani a kiskereskedelem részére, ami bizonyos fokú hűtést igényel, (5) a két éves kikötés illeszkedik a jégkrémpiac fél éves szezonalitásához, ami által a kikötés 2 szezonra, azaz összesen 1 évre szól - megfelelve a csoportmentességi jogszabálynak. Előadta továbbá, hogy a fogyasztó érdeke nem sérül, a rendelkezés következtében pozíciója javult. Az elmúlt évek árkalkulációi bizonyítják, hogy a koncessziósok számának csökkenése, illetve a két éves versenykorlátozó kikötés az árak csökkenésével járt együtt, tehát a fogyasztó jól járt. (Lásd a Vj-156/2004/50. számú iratot.) Jelezte, hogy bár a koncessziósok száma az elmúlt években is folyamatosan csökkent, s a két éves korlát is ott volt, mégis bizonyítottan egyre több fogyasztóhoz jutott el a termék, vagyis a fogyasztók érdeke nem sérült. A versenytársak termékei így is eljutnak a fogyasztóhoz, vagyis az erős verseny miatt a versenytársak akkor is ellátnák a fogyasztót, ha a koncessziós kiesése, vagy a 2 éves tilalmi kikötés miatt az Unilever terméke nem jutna el hozzá. Álláspontja szerint a kikötés indokolható, mert jogos érdek (a tisztességes verseny biztosításának érdeke) áll mögötte, hisz az Unilever építette fel a koncessziósokat saját erőforrásaiból, s nyújt nekik a megszűnésig jelentős anyagi támogatást, amelyet a szerződés megszűnése után azonnal a versenytárs szolgálatába állítani indokolatlan versenyelőnyt jelentene a versenytárs számára. A koncessziósok ismerik az Unilever két éves üzleti terveit, amelyek a versenytárshoz történő átvitele azonnali jelentős és indokolatlan versenyelőnyt jelentene a versenytárs számára, továbbá az üzleti titokra vonatkozó korlát is 2 évre szól és a know-how, vevőlista és egyebek versenytárshoz történő átvitele ugyancsak indokolatlan versenyelőnyt biztosítana a versenytárs számára. Hangsúlyozta azt is, hogy a gyakorlatban (azaz az elmúlt 10 évben) a megszüntetett valamennyi koncessziós szerződése esetében, vagy kifejezetten felmentést adott e kikötés alól, vagy nem tette szóvá, ha volt koncessziósa nem tartotta be a rendelkezést. Így járt el a Kapital Kft. és a Sztita Kft. esetében is. Az Unilever kifejezetten felmentette a társaságokat a rendelkezés betartása alól. Az Unilever volt koncessziósai (így a Kapital Kft. is) jelenleg is dolgoznak versenytársaiknak anélkül, hogy azt kifogásolták volna. Jelezte még, hogy az 1 millió Ft-os kötbér, tekintettel a koncessziósok által generált forgalomra, valamint, az Unilever által korábban nyújtott támogatásokra, nem tekinthető valós korlátot jelentő szankciónak. Hasonlóan, figyelembe véve azt az ismeretanyagot, annak értékét, amelyet a koncessziós elvisz, egy szerződés megszűnése esetén az 1 millió forintos kötbér jelképes összegnek tekinthető.

  • 49.

    A csoportmentességi jogszabályok rendelkezéseinek figyelembevételéről előadta, hogy a koncessziós megállapodások - a két éves versenytilalmi kikötést leszámítva - minden szempontból teljes mértékben megfeleltek a csoportmentességi előírásoknak. (A versenytilalmi kikötéssel kapcsolatban lásd az előző pontban említetteket.)

  • 50.

    A KSH piaci részesedés számításaival kapcsolatban előadta, hogy a kimutatás nem tartalmazza a jégkrém és fagylalt gyártásával és forgalmazásával foglalkozó 5 fő alatt foglalkoztató vállalkozások adatait, holott ezek száma jelentős - nyilatkozatuk szerint több százra tehető -, valamint az adatszolgáltatásra kötelezettek - az adatszolgáltatók alacsony száma kapcsán - nem mindegyike szolgáltatott adatot, ezért az adatbázis nem teljes. Jelezte, hogy a KSH nem tudja mérni a GFK kutatásban bemutatott "Artisanal" és "Soft ice" kategóriákat, vagyis a fagylalt- és jégkrém gyártók legkisebb méretű és egyben leggyakoribb szereplőit, amelyek a piac jelentős részét lefedik. Kérte, hogy ezért a KSH kimutatást a piaci részesedés megállapításakor a vizsgálat hagyja figyelmen kívül.

    Az AC Nielsen által alkalmazott piaci részesedési módszerrel kapcsolatban ismertette, hogy ez a módszer kiskereskedelmi indexszel méri a napi szükségleti cikkek (gyorsan fogyó áruk) egy részét. A kiskereskedelmi index módszerének a lényege, hogy a kiskereskedelmi egységek mintáján mérhető értékesítést extrapolálják a teljes szervezett kiskereskedelmi piacra. Az Unilever fagylalt-jégkrém termékeinek kategóriáján belül az otthoni fogyasztásra szánt jégkrémek piaci szegmensén jelentkező értékesítésének jelentős része az AC Nielsen által lefedett piacokon kerül értékesítésre, így azt jó közelítéssel mutatja. Ellenben a többi kategória - az impulz, a gombócolható, valamint a puha jégkrém (fagylalt) termékek - értékesítésének jelentős része nem a szervezett kiskereskedelemben kerül forgalmazásra, hanem a nem bolti értékesítési helyeken (hotelekben, éttermekben és kantinokban, stb.), azon belül is jelentős mértékben a szezonális elárusító helyeken, mint például strandokon, állatkertben, vidámparkokban stb.) így ezen elárusítóhelyek inkább impulzus jégkrém forgalmának mérésére a kiskereskedelmi index nem alkalmas. A mérés korlátai tekintetében a piac szereplői között is konszenzus van.

    Véleménye szerint a teljes jégkrém piac mérésére a GFK által működtetett fogyasztói panel alkalmas. Ennek kapcsán viszont jelezte, hogy ezekben az adatokban nem különíthetők el az ún. kézműves és az iparilag előállított gombócolható termékek, mivel a fogyasztó nem tudja beazonosítani, például egy vendéglátóipari egységben, hogy kézműves, vagy iparilag előállított gombócos terméket vásárol. (Lásd a Vj-156/2004/41-42. számú iratokat.)

  • 51.

    A koncessziós megállapodásokban található forgalmazási/szállítási tilalommal kapcsolatban előadta, hogy véleménye szerint az egyértelműen nem hordozta azt a jelentést, hogy a forgalmazók másik forgalmazó területén működő kiskereskedelmi árusítóhelynek nem adhatta volna el a szerződéses termékeit.

    Előadta, hogy a szállítja szó az angol distribution szó megfelelőjeként került a szerződésbe, a forgalmazás szinonimájaként. (Jelezte, hogy a szállítás szó a nagy vevők esetében ténylegesen megvalósuló tevékenysége a forgalmazóknak.) Álláspontja szerint sem a szerződés 4. pontja, sem pedig a szerződés más rendelkezései nem utalnak arra, hogy ez a szóhasználat a passzív értékesítés korlátozása végett került volna a szerződésbe. A szerződéskötési folyamatban, a tárgyalások során nem került terítékre a passzív tovább eladások korlátozása, a felek közötti viszony szabályozásának ez a kérdés nem képezte tárgyát. Jelezte, hogy a slepptúrás áruértékesítés során a piaci-üzleti működés törvényszerűségei és az üzleti érdekek azt jelentik, hogy a passzív tovább eladás korlátozása ésszerűen nem is lehetett tárgya a koncessziós szerződéseknek, mert ilyen kikötéseknek nincs értelme a konkrét helyzetben. Az általa és a forgalmazók által követett gyakorlatot hangsúlyozva előadta, hogy soha nem élt olyan jelentése a szóban forgó kikötésnek, ami az allokált területen kívülre irányuló eladásoknak az ún. passzív tovább eladás formáját tilalmazta volna. Így a kérdéses szavaknak, illetve a szerződés más részeinek - a passzív eladás tilalmára vonatkozó - versenyjogi relevanciája nincs. A Vj-156/2004/60. számú irathoz mellékelte négy koncessziós forgalmazó nyilatkozatát, miszerint a szerződés nem a passzív értékesítést kizáró szellemben született, és a koncessziósokat semmi sem gátolta abban, hogy más koncessziós, vagy más koncessziós területén üzemelő kereskedő kérésére a számukra értékesítsenek. Hangsúlyozta, hogy a szerződéseket tartalmi szempontok szerint és nem elnevezések, vagy kiragadott szóhasználat szerint kell értelmezni, elemezni.

    Megítélése szerint a szállít szó szerződésből történt kihagyásával egyértelművé tették a szerződés szövegezésében az az addig is fennállt jogi helyzetet és gyakorlatot, hogy a területen kívülről érkező megkeresések teljesítése a koncessziós forgalmazók számára a szállító részéről nem tilalmazott.

    A passzív eladások tilalmának cáfolataként az eljárás alá vont a GVH rendelkezésére bocsátott több szerződés másolatot, melyek azt bizonyítják, hogy a forgalmazók más forgalmazók területén lévő kereskedőknek is szállítottak.

    A passzív értékesítés korlátozásának fogalmi kizártsága mellett foglalt állást. Az adott piacon szerinte gyakorlatilag nem jellemző az előzetes megrendelés, sőt az értelmezhetetlen, tárgytalan. (Ha elő is fordul ilyen eset, az csak évente egy-két esetben történhet meg, kivételesen.) A forgalmazók döntően slepptúrában szállítanak., a kereslet szezonális, akár naponta változó, a kereskedők igényét forgalmazó azonnal kielégíti. A kis, alkalmi kereskedelmi egységeknek nincs kapacitása, infrastruktúrája megrendelések lebonyolítására. A slepptúrás rendszer maga a bizonyíték arra, hogy nem jellemző az előzetes megrendelés.

    Jelezte, hogy az Unilever tud arról, hogy koncessziós forgalmazók pillanatnyi áruhiány miatt egymástól vásárolnak kisebb mennyiségű terméket. Az Unilever ezt nem tiltja, nem ellenőrzi, és nem is szankcionálja. Hasonlóan ahhoz, ha előfordul, hogy más koncessziós területén lévő kereskedő vásárol eseti jelleggel egy koncessziós forgalmazótól.

  • 52.

    A külföldre irányuló szállítási tilalom kapcsán előadta, hogy ez a passzus az EU csatlakozást követően nem korlátozásként, hanem annak megerősítéseként maradt a szerződésekben, hogy a szóban forgó koncessziós szerződések területi hatálya csak és kizárólag Magyarország és nem több ország. Nem kelthetik azt a hamis látszatot, hogy termékeik minden további nélkül forgalmazhatóak külföldön is és ezért garanciát sem vállalhatnak, nem is kívánnak vállalni. Előadta, hogy amennyiben más országok vonatkozó jogszabályait a forgalmazók feltárják, betartják (a terméket megfelelően pótcímkézik a célország nyelvén, az ottani jogszabályoknak megfelelő szállítóautót szereznek, stb.), a külföldre irányuló ad hoc eladásokat onnan érkező igények kielégítésére nem akadályozhatják meg és ez nem is áll szándékukban. (Lásd a Vj-156/2004/60. számú iratot.)

  • 53.

    A fentiek alapján kérte a versenyre gyakorolt érzékelhető hatások hiányában a GVH állapítsa meg, hogy a vizsgált szerződések nem jogsértők, illetőleg a korlátozó kikötései mentesülnek a versenyjogi tilalom alól, és így az eljárást szüntessék meg.

VI.

A koncessziós forgalmazók álláspontja

  • 54.

    A koncessziós forgalmazók előadták, hogy az Unilever készletét megvásárolják és terítik a meghatározott területi határokon belül, saját kockázatukra. A társaságok saját hűtőtárolóval rendelkeznek, ahol tárolni tudják a megvásárolt árut. Mélyhűtött termékek szállítására alkalmas saját gépkocsiparkkal terítik az árut a kiskereskedelem felé. A koncessziós szerződések szerint az áru átvételét követően minden kockázat (az árukészletben bekövetkező károk) és költség a koncessziósé.

  • 55.

    Előadták, hogy a jégkrém szállításához és tárolásához használt eszközök bármely más hűtött, illetve fagyasztott termék elkülönített szállítására alkalmasak átalakítás nélkül. Így más gyártók mélyhűtött termékeinek házhoz szállítását is végzik. (Azok a vállalkozók, akiknek a kapacitását leköti az Unilever termékek forgalmazása, más mélyhűtött termékeket nem forgalmaznak.) Továbbá, a jégkrém tárolására és szállítására felhasznált eszközök a hűtéstechnika kiiktatásával más élelmiszerek forgalmazására is alkalmasak a megfelelő szakhatósági engedélyek birtokában. (Lásd a Vj-156/2004/22-33., Vj-156/2004/34-36., valamint Vj-156/2004/38-39. számú iratokat)

VII.

Jogi háttér

  • 56.

    A Tpvt. 11. §-a rendelkezik a gazdasági versenyt korlátozó megállapodások tilalmáról. A 11. § (1) bekezdése szerint tilos a vállalkozások közötti megállapodás és összehangolt magatartás, amely a gazdasági verseny korlátozását, megakadályozását célozza, vagy ilyen hatást fejthet ki. Nem minősül ilyennek a megállapodás, ha egymástól nem független vállalkozások között jön létre. 11. § (2) bekezdése szerint ez a tilalom vonatkozik különösen: a) a vételi vagy az eladási árak, valamint az egyéb üzleti feltételek közvetlen vagy közvetett meghatározására; b) az előállítás, a forgalmazás, a műszaki fejlesztés vagy a befektetés korlátozására vagy ellenőrzés alatt tartására; c) a beszerzési források felosztására, illetve a közülük való választás lehetőségének korlátozására, valamint a fogyasztók meghatározott körének valamely áru beszerzéséből történő kizárására; d) a piac felosztására, az értékesítésből történő kizárásra, az értékesítési lehetőségek közötti választás korlátozására; e) a versenytársak közötti, a versenyeztetéssel kapcsolatos összejátszásra; f) a piacra lépés akadályozására; g) arra az esetre, ha azonos értékű vagy jellegű ügyletek tekintetében az üzletfeleket megkülönböztetik, ideértve olyan árak, fizetési határidők, megkülönböztető eladási vagy vételi feltételek vagy módszerek alkalmazását, amelyek egyes üzletfeleknek hátrányt okoznak a versenyben; h) a szerződéskötés olyan kötelezettségek vállalásától történő függővé tételére, amelyek természetüknél fogva, illetve a szokásos szerződési gyakorlatra figyelemmel nem tartoznak a szerződés tárgyához.

  • 57.

    A Tpvt. 14. § (1) alapján az érintett piacot a megállapodás tárgyát alkotó áru és földrajzi piac figyelembe vételével kell meghatározni. A (2) bekezdés értelmében a megállapodás tárgyát alkotó árun kívül figyelembe kell venni a - felhasználási célra, az árra, a minőségre és a teljesítés feltételeire tekintettel - ésszerűen helyettesíthető árukat (keresleti helyettesíthetőség), továbbá a kínálati helyettesíthetőség szempontjait. A (3) bekezdés szerint földrajzi terület az, amelyen kívül a fogyasztó nem, vagy csak számottevően kedvezőtlenebb feltételek mellett tudja az árut beszerezni, vagy az áru értékesítője nem, vagy csak számottevően kedvezőtlenebb feltételek mellett tudja az árut értékesíteni.

  • 58.

    A Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai közötti társulás létesítéséről szóló Európai Megállapodás 62. Cikke (3) bekezdésén alapuló, a Társulási Tanács 2/96. számú verseny végrehajtási szabályokról szóló határozata helyébe lépő 1/02. számú társulási tanácsi határozat kihirdetéséről szóló 2002. évi X. törvény 1. Cím 2. cikk (1) bekezdése szerint az Európai Megállapodás alkalmazásával összeegyeztethetetlen és ezért tilos minden olyan, vállalkozások közötti megállapodás, vállalkozások társulásai által hozott döntés és összehangolt magatartás, amely hatással lehet a Felek közötti kereskedelemre, és amelynek célja, vagy hatása az Európai Megállapodás hatálya alá tartozó területen belüli verseny megakadályozása, korlátozása, vagy torzítása, így különösen az, amely a) közvetlenül vagy közvetve rögzíti a beszerzési vagy eladási árakat, illetve bármely egyéb üzleti feltételt, b) korlátozza vagy ellenőrzi a termelést, az értékesítést, a műszaki fejlesztést vagy a befektetést, c) felosztja a piacokat vagy a beszerzési forrásokat, d) egyenértékű ügyletek esetén más üzletfelekkel szemben eltérő feltételeket alkalmaz, ami által azok hátrányos versenyhelyzetbe kerülnek, e) a szerződések megkötését olyan kiegészítő kötelezettségeknek a másik fél részéről történő vállalásától teszi függővé, amelyek sem természetüknél fogva, sem a kereskedelmi szokások szerint nem tartoznak a szerződés tárgyához. A (2) bekezdés értelmében az e cikk alapján tiltott megállapodás vagy döntés semmis. A (3) bekezdés értelmében az (1) bekezdés rendelkezéseit azonban alkalmazhatatlannak lehet nyilvánítani olyan esetekben, amikor a vállalkozások közötti megállapodás vagy megállapodások csoportja, a vállalkozások társulásai által hozott döntés vagy döntések csoportja, vagy az összehangolt magatartás vagy összehangolt magatartások csoportja hozzájárul az áruk termelésének vagy forgalmazásának javításához, vagy a műszaki, illetve gazdasági fejlődés előmozdításához, ugyanakkor lehetővé teszi a fogyasztók méltányos részesedését az ebből eredő haszonból, anélkül, hogy a) az érintett vállalkozásokra olyan korlátozásokat róna, amelyek e célok eléréséhez nem nélkülözhetetlenek, b) lehetővé tenné ezeknek a vállalkozásoknak, hogy a kérdéses termékek jelentős része tekintetében megszüntessék a versenyt. A (4) bekezdés mondja ki, hogy az (1)-(3) bekezdés sérelme nélkül, az (1) bekezdésben említett megállapodások, döntések és összehangolt magatartások elbírálásakor az Európai Közösségeknek az e melléklethez csatolt függelékben felsorolt jogi aktusaiban foglalt elveket is mutatis mutandis alkalmazni kell. Ez a rendelkezés 2003. április 1-e és 2004. április 30-a között volt hatályban.

  • 59.

    A Tpvt. 16. § szerint megállapodások meghatározott csoportjait a kormány rendeletben mentesítheti a 11. §-ban foglalt tilalom alól. A kizárólagos forgalmazási megállapodások egyes csoportjainak a versenykorlátozás tilalma alól történő mentesítéséről szóló 53/1997. (III. 26.) kormányrendelet szerint kell az érintett felek magatartását 2003. április 1-ig terjedő időszakra vonatkozóan vizsgálni. A rendelet 1. §-a szerint a Tpvt. 17 §-ában meghatározott szempontokra figyelemmel mentesül a gazdasági versenyt korlátozó megállapodás tilalma alól a kizárólagos forgalmazási megállapodás, amelyben a szállító a viszonteladóval szemben arra vállal kötelezettséget, hogy meghatározott területen, meghatározott árut viszonteladás, bérbeadás vagy lízingbeadás céljából kizárólag neki szállít. A mentesülés feltételeit nem zárja ki, ha a viszonteladó a megállapodásban meghatározott áruval kapcsolatban kötelezettséget vállal arra, hogy azzal versenyben álló árut nem állít elő és nem hoz forgalomba, azt forgalmazás céljából csak a szállítótól szerzi be, a megállapodásban meghatározott területen kívül nem létesít lerakatot, nem tart fenn árukiadó raktárat, valamint nem kezdeményezi az áru általa történő forgalmazását az ilyen területen kívüli vevőnek, abból a teljes áruválasztékot átveszi.

  • 60.

    A vertikális megállapodások egyes csoportjainak a versenykorlátozás tilalma alól történő mentesítéséről szóló - 2002. április 10-től hatályos - 55/2002. (III. 26.) kormányrendelet 1. § (1) bekezdése szerint a rendelet alapján - a Tpvt. 17. §-ában meghatározott szempontokra figyelemmel - mentesül a gazdasági versenyt korlátozó megállapodásokra vonatkozó tilalom (Tpvt. 11. §) alól az a megállapodás, amelyben a résztvevő vállalkozások mindegyike a termelési vagy forgalmazási lánc egymástól eltérő szintjén működik, és amely azokra a feltételekre vonatkozik, amelyek mellett egyes áruknak vagy szolgáltatásoknak a felek általi vásárlása, értékesítése vagy viszonteladása történik.

  • 61.

    Az 55/2002. számú kormányrendelet 3. §-a szerint az 1. §-ban foglaltak nem alkalmazhatók arra a vertikális megállapodásra, amelynek célja közvetlenül vagy közvetve, önmagában vagy a felek ellenőrzése alá tartozó egyéb tényezőkkel együtt annak korlátozása, hogy a vevő milyen területen, illetve milyen vevőkör számára értékesítheti a megállapodás szerinti árukat vagy szolgáltatásokat, kivéve a szállító számára fenntartott vagy a szállító által egy másik vevőnek juttatott kizárólagos területre irányuló vagy kizárólagos vevőkör részére történő aktív eladások korlátozását, ha ez nem korlátozza a vevő vevőköre általi eladásokat, a végső felhasználók számára a nagykereskedőként működő vevő általi eladások korlátozását.

  • 62.

    2005 július 13-ig a Tpvt. 17. § (1) bekezdése szerint a Gazdasági Versenyhivatal egyedi kérelem alapján hozott határozattal mentesíthette a 11. §-ban foglalt tilalom alól a megállapodást vagy a tervezett megállapodást, ha a) az hozzájárul a termelés vagy a forgalmazás ésszerűbb megszervezéséhez, vagy a műszaki vagy a gazdasági fejlődés előmozdításához, vagy a környezetvédelmi helyzet vagy a versenyképesség javulásához; b) a megállapodásból származó előnyök méltányos része a fogyasztóhoz jut; c) a gazdasági verseny velejáró korlátozása vagy kizárása a gazdaságilag indokolt közös célok eléréséhez szükséges mértéket nem haladja meg; és d) nem teszi lehetővé az érintett áruk jelentős részével kapcsolatban a verseny kizárását.

  • 63.

    A Tpvt. módosításról szóló 2005. évi LXVIII. törvény (a továbbiakban: Mtv.) 62. § (2) bekezdése szerint az Mtv. 61. § (2) bekezdésében meghatározott időpontban (az Mtv. 2005. június 29-i kihirdetését követő 15. napon, vagyis 2005. július 14-én) hatályát vesztette a Tpvt. 18-19. §-a és az azokhoz kapcsolódó 77. § (3) bekezdése. Ezen hatályon kívül helyezésekkel összefüggésben az Mtv. 2. és 3. §-ai a Tpvt. addigi 17. és 20. §-ai helyett új rendelkezéseket állapítottak meg. Ezen rendelkezések együttes tartalma az, hogy 2005. július 14-től megszűnt annak lehetősége, hogy a Gazdasági Versenyhivatal a versenykorlátozó megoldások tekintetében nemleges megállapítást tegyen, illetve egyedi mentesítést adjon.

  • 64.

    A módosított (2005. július 14-től hatályos) Tpvt. 17. §-a értelmében mentesül a 11. §-ban foglalt tilalom alól a megállapodás, ha a) az hozzájárul a termelés vagy a forgalmazás ésszerűbb megszervezéséhez, vagy a műszaki vagy a gazdasági fejlődés előmozdításához, vagy a környezetvédelmi helyzet vagy a versenyképesség javulásához; b) a megállapodásból származó előnyök méltányos része a fogyasztóhoz jut; c) a gazdasági verseny velejáró korlátozása vagy kizárása a gazdaságilag indokolt közös célok eléréséhez szükséges mértéket nem haladja meg; és d) nem teszi lehetővé az érintett áruk jelentős részével kapcsolatban a verseny kizárását.

  • 65.

    A Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai közötti társulás létesítéséről szóló Európai Megállapodás 62. cikk (3) bekezdésén alapuló, a Társulási Tanács 2/96. számú verseny végrehajtási szabályokról szóló határozata helyébe lépő 1/02. számú, társulási tanácsi határozat kihirdetéséről szóló 2002. évi X. törvény melléklete alkalmazandó jogszabályként jelöli meg az Európai Bizottság 1999. december 22-i, 2790/1999/EK rendeletét az EKSZ. 81. cikke (3) bekezdésének a vertikális megállapodások és összehangolt magatartások csoportjaira történő alkalmazásáról. A 2790/1999/EK rendelet 5. cikke alapján a 2. cikkben előírt mentességet nem lehet alkalmazni a következő, vertikális megállapodásokban szereplő kötelezettségekre: a) olyan közvetlen, vagy közvetett versenytilalmi kötelezettségre, amely határozatlan időre vagy öt évet meghaladó időtartamra szól. Az a versenytilalmi kötelezettség, amely öt év után hallgatólagosan megújítható, határozatlan időtartamara kötöttnek tekintendő. b) olyan közvetlen vagy közvetett kötelezettségre, amelynek értelmében a vevő a megállapodás megszűnése után nem gyárt, nem vásárol, nem ad el vagy viszonteladás keretében nem értékesít árukat vagy szolgáltatásokat, kivéve ha az ilyen kötelezettség: i) a szerződés szerinti árukkal vagy szolgáltatásokkal versengő árukra vagy szolgáltatásokra vonatkozik, és ii) arra a telephelyre és területre korlátozódik, ahol a vevő a szerződés időtartama alatt működött, valamint iii) a szállító által a vevőre átruházott know-how védelméhez elengedhetetlen és feltéve, hogy az ilyen versenytilalmi kötelezettség időtartama a megállapodás megszűnését követő egyéves időtartamra korlátozódik; ez a kötelezettség nem sérti olyan, határozatlan időtartamú korlátozás lehetőségét, amely a közkinccsé még nem vált know-how hasznosítására és nyilvánosságra hozatalára vonatkozik.

  • 66.

    A 2790/1999/EK rendelet 4. cikke és különösen annak b) pontja szerint a mentességet nem lehet alkalmazni azokra a vertikális megállapodásokra, amelyeknek célja, közvetlenül vagy közvetve, önmagukban, vagy más, a felek irányítása alatt álló tényezőkkel együtt arra vonatkozó korlátozás, hogy a vevő milyen területen, illetve milyen vevőkör számára értékesítheti a szerződéses árukat vagy szolgáltatásokat, kivéve: a szállító számára fenntartott, vagy a szállító által másik vevő részére kiosztott kizárólagos területre vagy kizárólagos vevőkör részére történő aktív eladás korlátozását, amennyiben ez a korlátozás nem korlátozza a vevő vevőköre általi eladásokat.

  • 67.

    Az EKSz. 81. cikk (1) bekezdése szerint a közös piaccal összeegyeztethetetlen és ezért tilos minden olyan, vállalkozások közötti megállapodás, vállalkozások társulásai által hozott döntés és összehangolt magatartás, amely hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre, és amelynek célja, vagy hatása a közös piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása, így különösen: a) a beszerzési, vagy eladási árak, illetve bármely egyéb üzleti feltétel közvetlen vagy közvetett rögzítése; b) a termelés, az értékesítés, a műszaki fejlesztés, vagy befektetés korlátozása vagy ellenőrzése; c) a piacok, vagy a beszerzési források felosztása; d) egyenértékű ügyletek esetén eltérő feltételek alkalmazása az üzletfelekkel szemben, ami által azok hátrányos helyzetbe kerülnek; e) a szerződések megkötésének függővé tétele olyan kiegészítő kötelezettségeknek a másik fél részéről történő vállalásától, amelyek sem természetüknél fogva, sem a kereskedelmi szokások szerint nem tartoznak a szerződés tárgyához. A (2) bekezdés szerint az e cikk alapján tiltott megállapodás, vagy döntés semmis. A (3) bekezdés értelmében az (1) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazásától azonban el lehet tekinteni az olyan esetekben, amikor a vállalkozások közötti megállapodás, vagy megállapodások csoportja, a vállalkozások társulásai által hozott döntés, vagy döntések csoportja, illetve az összehangolt magatartás, vagy összehangolt magatartások csoportja hozzájárul az áruk termelésének vagy forgalmazásának javításához, illetve a műszaki vagy gazdasági fejlődés előmozdításához, ugyanakkor lehetővé teszi a fogyasztók méltányos részesedését a belőle eredő előnyből, anélkül, hogy: a) az érintett vállalkozásokra olyan korlátozásokat róna, amelyek e célok eléréséhez nem nélkülözhetetlenek; b) lehetővé tenné ezeknek a vállalkozásoknak, hogy a kérdéses áruk jelentős része tekintetében megszüntessék a versenyt.

  • 68.

    Az EKSz. 81. és 82. cikkében foglalt versenyszabályok végrehajtásáról szóló 1/2003/EK számú tanácsi rendelet (a továbbiakban: 1/2003/EK rendelet) 3. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy amikor a tagállamok versenyhatóságai az EKSz. 81. cikkének (1) bekezdése szerinti megállapodásokra, vállalkozások társulásainak döntéseire vagy összehangolt magatartásokra, - amelyek az ezen előírás szerinti értelemben befolyásolhatják a tagállamok közti kereskedelmet - nemzeti versenyjogot alkalmaznak, akkor az ilyen megállapodásokra, döntésekre vagy összehangolt magatartásokra az EKSz. 81. cikkét ugyancsak alkalmazzák.

  • 69.

    Az 1/2003/EK rendelet 5. cikke szerint a tagállamok versenyhatóságainak hatáskörük van arra, hogy egyedi esetekben az EKSz. 81. cikkét alkalmazzák.

  • 70.

    A Tpvt. 1. § (2) bekezdése kimondja, hogy az EKSz. 81. cikkének alkalmazása során az e cikkek hatálya alá tartozó piaci magatartásra is a Tpvt. eljárási rendelkezéseit kell alkalmazni akkor, ha az 1/2003/EK rendelet alapján a GVH eljárásának van helye.

  • 71.

    A Tpvt. 91/A. § (1) bekezdése szerint az EKSz. 81. cikkének alkalmazása során a Tpvt. rendelkezéseit a Tpvt. XIV. fejezetében, illetve az 1/2003/EK rendeletben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.

  • 72.

    A Tpvt. 77. §-a (1) bekezdésének d) és f) pontja értelmében az eljáró versenytanács határozatában megállapíthatja a magatartás törvénybe ütközését, illetőleg megtilthatja a törvény rendelkezéseibe ütköző magatartás további folytatását.

  • 73.

    Az eljáró versenytanács a Tpvt. 78. §-ának (1) bekezdése alapján bírságot szabhat ki azzal szemben, aki a Tpvt. rendelkezéseit megsérti. A bírság összege legfeljebb a vállalkozás előző üzleti évben elért nettó árbevételének tíz százaléka lehet. A (2) bekezdés szerint a bírság összegét az eset összes körülményeire - így különösen a jogsérelem súlyára, a jogsértő állapot időtartamára, a jogsértéssel elért előnyre, a jogsértő felek piaci helyzetére, a magatartás felróhatóságára, az eljárást segítő együttműködő magatartására, a törvénybe ütköző magatartás ismételt tanúsítására - tekintettel kell meghatározni. A jogsérelem súlyát különösen a gazdasági verseny veszélyeztetettségének foka, a fogyasztói érdekek sérelmének köre, kiterjedtsége alapozhatja meg.

VIII.

Az érintett piac

  • 74.

    A Tpvt. 14. §-a és a vizsgálók által is kifejtettek alapján az érintett piac az ipari jégkrémgyártók által előállított fagylaltok és jégkrémek magyarországi forgalmazásának a piaca, mely kihat a szóban forgó termékek előállítására is.

  • 75.

    Az eljárás alá vont Unilever mellett a magyar jégkrém és fagylalt piac jelentősebb szereplői még a Nestle-Schöller (Family Frost), Baldauf-Ledo, Finomságok, Jég Trade, Kiwico, Nowaco, Ragonese, Herba, McDonalds. E társaságokon kívül egyre jelentősebb szerepet játszanak a saját márkás termékek forgalmazói is (például a Metro, Tesco). Az ország bármely pontjára értékesítő vállalkozások mellett sok helyi - de nem feltétlenül kis méretű - vállalkozás (cukrászda) is foglalkozik fagylalt gyártással és értékesítéssel. (Például a Magic Ice Kft. Siófokon úgy háromszázezer liter fagylaltot forgalmaz.) (Lásd a Vj-156/2004/53. számú iratot.)

    A 2002-től a Nestlé tulajdonában lévő német Schöller cég 1991-től van jelen a magyar piacon. A vállalkozás budaörsi gyára mellett kiterjedt depo-hálózattal is rendelkezik. A fő márkái a Leo, Mövenpick, Macao. A Schöller tulajdonában van a házhozszállítással foglalkozó Family Frost Kft. A Nestlé a világ legnagyobb jégkrém-forgalmazója, amely a Schöller portfolióján kívül is (a Schöllerét jóval meghaladó) jégkrém portfolióval és nemzetközi koncessziós rendszerrel rendelkezik. A jégkrém piacon megjelent a cég már ismert márkanevekkel is az utóbbi időben. Ilyen a például a Boci és a Nesquik, vagy az Extreme, La Cremeria termékek.

    2004-ben a Baldauf Kft.-t felvásárolta a horvát Agrokor Group kezében lévő Ledo, mely a volt jugoszláv államok legnagyobb jégkrém gyártója. A Baldauf Kft. a 90-es évek vége felé kezdte meg tevékenységét, eleinte elenyésző disztribúcióval, majd koncessziós hálózatát gyorsan felfejlesztette. A cég mind az impulzus, mind a gombócos és a családi kategóriában jelen van a piacon. Fő márkái a Gino Gelato, a Ginissimo és a Waltzer. A Ledo a volt Jugoszlávia országaiban kiterjedt disztribúciós rendszerrel és saját, jelentős és rendkívül korszerű termék portfolióval rendelkezik. A Magyarországi koncessziós hálózatának kiépítése gyors ütemben történik.

    A McDonald`s amerikai gyorsétterem-lánc tölcséres valamint poharas jégkrém és fagylalt eladásával jelentős piaci részesedésre tett szert a gombócos és puha fagylalt termékcsoportokban. Az étteremhálózat fejlődésével forgalma fokozatosan nő.

    Az utóbbi években jelentek meg és hamar jelentős piaci szereplővé váltak a jégkrém piacon a nagykereskedelmi láncok (Metro, Tesco, stb.) saját márkás jégkrém termékeikkel. Az értékesítési csatornák és a vásárlási szokások változása miatt a kereskedelmi láncokban történő saját márkás jégkrém vásárlás felfutóban van.

    A hazai piacon gyakorlatilag minden évben új szereplők jelentek meg és további versenytársak - így például a jelentős piaci szereplőnek tekinthető amerikai Marsnak, vagy Európa harmadik legnagyobb jégkrém gyártójának, a Roncadinnak - a megjelenése várható. (Lásd a Vj-156/2004/3. számú iratot.)

  • 76.

    Az import az uniós belépésig is jelentős volt, azóta azonban több hazai és külföldi cég is elkezdett forgalmazni külföldi gyártású termékeket. 2004-ben többek között Csehországból, Szlovákiából és Horvátországból indult meg az import. Ennek a piacra gyakorolt hatása már ma is jelentős. Magyarország európai uniós tagságával és a vámkorlátoknak az Európai Unión belüli megszüntetéséből adódóan a jégkrém- és fagylaltpiac abszolút nyitottá vált. Bárki behozhat és forgalmazhat ilyen termékeket, a verseny rendkívül élessé vált. (Lásd erről a Vj-156/2004/3. számú iratot.) A vámkorlátok nemcsak az EU relációban szűntek meg, hanem több olyan nem EU tagország vonatkozásában is, akiknek az EU-val speciális vámmentességi megállapodásaik vannak (ilyenek például a szomszédos Horvátország és Szerbia-Montenegro).

  • 77.

    A koncessziósok által ellátott kiskereskedői vevőkör részben kisméretű, sokszor csak a nyári szezonban árusító, általában csak egy-két fős létszámmal üzemelő, szétszórtan elhelyezkedő, központi raktárral nem rendelkező kereskedelmi egységekből áll (kis közértek, strandokon, parkokban, állatkertekben és hasonló helyeken működő standok, büfék, kocsmák, stb.). Ezek jó része nem tartozik semmilyen hálózathoz sem, míg egy másik részük ugyan hálózathoz tartozik (olyanhoz, min a CBA, COOP, Honiker, Reál, Héliker, vagy a benzinkutak, mint például a MOL, Shell, stb. üzletei), de a boltok kevés kivételtől eltekintve jogilag önálló cégek és a jégkrém beszerzéseiket ugyanúgy külön-külön intézik, mint a hálózathoz nem tartozó cégek. Ezekben a kis boltokban, büfékben általában sem a személyzetnek nincs arra kapacitása, hogy adminisztráljon, írásbeli megrendeléseket küldjön, sem az infrastruktúra nem teszi ezt sok esetben lehetővé. A nagyobb vevők részére - mint például az Auchan, Tesco, stb.- nem a koncessziós forgalmazók útján történik a jégkrém szállítás.

  • 78.

    Az érintett piac áruforgalmát jelentős mértékű szezonalitás jellemzi, mert például egy strandon található büfé csak nyáron működik, valamint a fogyasztás az időjárástól nagymértékben függ. Jellemző, hogy a termékeknek rögtön akkor kell a kiskereskedelmi egységben lennie, amikor arra a meleg miatt igény van. (Amennyiben hétfőn van jó idő és nagy kereslet, akkor nem elég, ha egy hétfői megrendelésre csütörtökön szállítanak.) Azaz a megrendelés más termékekhez képest kevésbé jól tervezhető. E probléma kezelésére alakították ki az ún. sleptúrás szállítási rendszert, amikor nem meghatározott mennyiségű áru megrendelése alapján, hanem a kiskereskedelmi egységeknek a termékkel való ellátása a szállítójárműn lévő termékből az azonnali igény alapján történik.

  • 79.

    Az Unilever pontos piaci részesedése nehezen határozható meg. A Központi Statisztikai Hivatal öt főnél több munkavállalót foglalkoztató vállalkozások adatszolgáltatására épülő belföldi (de import nélküli) fagylalt és jégkrém értékesítési adatok alapján kalkulált adatai szerint az Unilever piaci részesedése 2002-ben 49,7 %, 2003-ban 50,8 % volt.

    A GFK Hungária Piackutató Intézet Kft. által készített, 1000 fős országos reprezentatív háztartási panel számításokra épülő becslése szerint az Unilever árbevétel alapján számolt piaci részesedése 2002-ben 22 %, 2003-ban 21 % volt, míg az értékesített mennyiség alapján számított piaci részesedése 2002-ben 18 %, 2003-ban 16 % volt. Az Unilever saját becslései alapján 2004-ben hasonló módszertan alapján számolt piaci részesedése 0,2 százalékkal csökkent az egy évvel korábbi szintekhez képest.

    Mindezek alapján - valamint figyelembe véve a Vj-156/2004/46/4. számú irat becslését is - a versenytanács véleménye szerint az Unilever piaci részesedése csak tág határok között határozható meg.

  • 80.

    A versenykorlátozás nyilvánvalóan szorosan kapcsolódik a gazdasági erőfölény problémájához. A gazdasági erőfölény az adott vállalkozás piaci helyzetéből ered. A piaci helyzetet jelző kiinduló mérőszáma a vállalkozás piaci részesedése. A piaci részesedés meghatározása abban az esetben döntő jelentőségű, ha annak mértéke olyan alacsony, hogy kizárja a gazdasági erőfölény meglétét. A magas piaci részesedés önmagában még nem elegendő a gazdasági erőfölény megállapításához, hanem ilyen esetekben a Tpvt. 22. § (2) bekezdés a) és b) pontjaiban felsorolt további tényezők elemzése is szükséges.

  • 81.

    A magyar jégkrém és fagylalt piacra történő belépés nem nehéz. Jogszabályi vagy vámkorlát nincs. Mind a hazai gyártás beindítása, mind az import viszonylag könnyen megszervezhető. A piacon viszonylag élénk mozgás volt megfigyelhető az elmúlt időszakban. Évente jelennek meg új szereplők a piacon.

    A piacra lépésnek forgalmazási szempontból sincs akadálya. Az élelmiszeriparban működő több száz forgalmazó vállalkozás az önálló disztribútorokkal történő piacra lépést is könnyen megvalósíthatóvá teszi. Az egyes disztribúciós csatornákba történő belépési lehetőségek is változatosak. Könnyen megoldható a kereskedelmi láncokon keresztül történő értékesítés. A jégkrém piacra történő belépés lehetősége relatíve egyszerű abban az esetben, ha olyan központi (saját vagy szerződött) szállítással rendelkező láncokhoz kíván valaki belépni, amelyek saját disztribúcióval rendelkeznek. Ebben az esetben a terméket el kell juttatni a vevő központi raktárába, illetve a vevő disztribúciós partneréhez és ettől a ponttól kezdve a vevő saját maga teríti a termékeket saját üzleteibe. (Ilyen kereskedelmi lánc például a Penny, a Plus, a Cora, a Spar/Interspar, a Match/Csemege.) De logisztikai partner segítségével is megszervezhető az értékesítés. Egy potenciális új belépő leszerződhet olyan logisztikai szolgáltatóval, aki összegyűjti a fagyasztott termékeket és azokat központilag szállítja le nagyobb vevőkhöz. (Ebben az esetben, vagy a logisztikai szolgáltató raktárába kell beszállítani a legyártott terméket, vagy a logisztikai szolgáltató maga gyűjti azokat be a gyárból.) Az utóbbi években számos ilyen logisztikai (szállítási és raktározási vállalkozás) épített ki rendkívül jelentős kapacitásokat. Ezek leggyakrabban multinacionális hátterű, komoly tőkeerejű, jelentős forgalmú társaságok. (Ilyen logisztikai szolgáltatók például a Tibbett & Britten, a Rynart Transport, a Catone és még sokan mások.) Ezek a társaságok bármikor képesek nagy volumenű új szállítási igényeket kielégíteni. De a forgalmazás megoldható saját koncessziós/depós rendszerrel is. A kicsi boltok, strandok, kirándulóhelyek megcélozásához saját depo/koncessziós rendszerre van szükség. Ebben a csatornában működő szereplők (Nestle-Schöller, Baldauf-Ledo, Unilever) részben saját depo hálózat kiépítésével, részben koncessziós szervezet kialakításával igyekeznek a megfelelő hátteret biztosítani.

    Tehát raktározási oldalról, hűtőházak, depok nagy számban állnak rendelkezésre az országban, bármely új belépő bármely igényét képesek kielégíteni. Az érintett piac szereplői (a Nestle, Baldauf, Schöller) az elmúlt években számos depójuktól váltak meg, amelyek szabad kapacitásokat kínálnak az új belépő részére, továbbá a más típusú hűtött/fagyasztott termékeket gyártók (üdítőital, tejtermékek, hús és fagyasztott zöldség) szintén óriási kapacitással rendelkeznek, így egy új belépő kiszolgálása nem jelentene gondot.

    A kézműves jégkrémek és fagylaltok piacán, ahol vagy saját készítésű fagylaltot értékesítenek, vagy más szállító által biztosított fagylaltporból állítanak elő terméket, a cukrászda saját termelőkapacitással rendelkezik. A belépés erre a piaci szegmensre nem költségigényes és a fentiekhez hasonló szállítási-raktározási funkció nem merül fel.

  • 82.

    Az érintett földrajzi piac meghatározása kapcsán a versenytanács megjegyzi, hogy a vizsgált magatartás jogellenességének megítéléséhez nem volt szükséges az országosnál szélesebb földrajzi piac meghatározása.

IX.

A tagállamok közötti kereskedelem érintettsége

  • 83.

    A közösségi jog és a 2002. évi X. törvény alkalmazásához is szükséges a tagállamok, illetve az Európai Közösség és Magyarország közötti kereskedelem érintettségének megléte.

  • 84.

    A vizsgált koncessziós szerződések hatása az ország egész területére kiterjed, továbbá az érintett termékek értékesítése viszonylag könnyű. A korlátozás kizárólagosságából eredendően potenciális kiszorító hatások érvényesülhetnek az import és a hazai versenytársak kiskereskedelmi forgalmazásának tekintetében; ugyanazon értékesítési láncot másik vállalkozás is igénybe veszi, így a korlátozások hatása több piaci szegmenset is lefed, hatásuk összeadódik.

    Az érintettség érzékelhetőségét alátámasztja, hogy a Bizottságnak Iránymutatás a kereskedelemre gyakorolt hatásnak a Szerződés 81. és 82. cikke szerinti fogalmáról szóló közleménye (HL C 101/07 2004.04.27) szerinti, a tagállamok közötti kereskedelmet nem érezhető mértékben befolyásoló vállalati döntések meghatározásához kijelölt küszöbértékek túllépése - 5 % feletti érintett piaci részesedés, valamint az érintett vállalkozások közösségen belül az érintett termékek kapcsán elért 40 millió euró feletti forgalma - is egyidejűleg teljesülnek, illetve esetenként az importból származó termékek forgalmazása is érintett a megállapodások révén. Mindezek alapján megállapítható volt az Európai Bíróság által felállított teszt alkalmazhatósága, különös tekintettel a vonatkozó bizottsági közlemény megállapításaira is. A Bíróság Société Technique Miniére (L.T.M.) kontra Maschinenbau Ulm GmbH ügyben 1966 június 30-i ítélete (EBHT 1966. 235. o.) szerint ahhoz, hogy egy megállapodás érintse a tagállamok közötti kereskedelmet objektív törvények vagy tények, vagy azok elemei alapján nagy valószínűséggel előreláthatónak kell annak lennie, hogy a vizsgált megállapodás közvetlenül, vagy közvetett módon, ténylegesen vagy potenciálisan befolyásolhatja a tagországok közötti kereskedelmet. Az így előrelátható hatásnak az egységes piac akadályozásának aggályát kell keltenie.

  • 85.

    Tekintettel arra, hogy az Unilever érintett piaci részesedése meghaladja az 5 százalékot, így a versenytanács szerint a tagállamok közötti kereskedelem érintettsége megállapítható.

X.

A versenytanács döntése

  • 86.

    A versenykorlátozó magatartás megállapítása kapcsán a bizonyítási teher a versenyhatóságon van. Jogsértő magatartás bizonyítottságának alapvető feltétele, hogy egyértelmű igazolást nyerjen, az érintettek között létrejött versenykorlátozó megállapodás. A koncessziós megállapodások másolata a GVH rendelkezésére áll, az abban foglaltakat maguk az érintett felek sem tagadták. A megállapodások versenykorlátozó elemeket is tartalmaznak, így kizárólagos beszerzéssel párosuló piacfelosztást és a passzív eladást korlátozó versenytilalmi korlátozásokat.

  • 87.

    A versenytanács szerint a koncesszió szerződések azon megállapítása, melynek értelmében a koncessziós forgalmazó kötelezi magát, hogy megállapodásban erre meghatározott időtartam alatt a termékekhez hasonló, azokat helyettesíteni, pótolni, vagy azokkal versenyezni képes más árukat nem vásárol, nem állít elő és nem forgalmaz; továbbá a termékeket kizárólag a koncessziós forgalmazó területén forgalmazza, máshol/máshová (másik koncessziós területe, külföld) azokat nem forgalmazza/szállítja, nemcsak az aktív, de a passzív eladások korlátozására is alkalmas. A koncessziós területen kívülre történő szállítás korlátozása a versenytanács szerint mindenféle szállításra forgalmazásra kiterjed a maga általánosságánál fogva - legyen az aktív, vagy passzív. A koncessziós megállapodás maga nem részletezi, vagy nevesíti, hogy a szállítás mely típusára vonatkozik, így az általános szállítási tilalomként értelmezhető.

  • 88.

    A versenytanács véleménye szerint a passzív eladások korlátozása ellentétes az eljárás alapjául szolgáló anyagi jogi rendelkezésekkel. A vertikális megállapodások egyes csoportjainak a versenykorlátozás tilalma alól történő mentesítéséről szóló 55/2002. számú kormányrendelet 3. §-a, valamint az Európai Bizottság az EKSZ. 81. cikke (3) bekezdésének a vertikális megállapodások és összehangolt magatartások csoportjaira történő alkalmazásáról szóló 1999. december 22-i 2790/1999/EK rendeletének 4. cikke megtiltja a passzív eladások korlátozását. A Bizottságnak a vertikális korlátozásokról szóló iránymutatására vonatkozó közleményének (HL C 291 2000/01) 49. pontja szerint "a csoportmentességi rendelet 4. cikkének b) pontjában foglalt különösen súlyos korlátozás olyan megállapodásokkal vagy összehangolt magatartásokkal foglalkozik, amelyeknek célja a vevő eladásainak korlátozása, ha ezek a korlátozások arra a területre, illetve azokra a vásárlókra vonatkoznak, ahol, illetve kiknek a vevő eladhatja a szerződés szerinti árukat vagy szolgáltatásokat. ... Az első kivétel megengedi, hogy a szállító közvetlen vevőinek aktív értékesítését egy olyan területre vagy vásárlói csoportra korlátozza, amelyet kizárólagos jelleggel egy másik vevője részére biztosított, vagy amelyet a szállító saját magának tartott fenn. ... A kizárólagosan biztosított területek vagy vevőcsoportok védelme azonban nem akadályozhatja az ilyen terület vagy vevőcsoport részére történő passzív értékesítést." A szóban forgó iránymutatás szerint passzív eladás az egyedi vásárlóktól azok felszólítása nélkül érkező kérésre adott válasz, ideértve az áruk leszállítását, illetve a szolgáltatások nyújtását az ilyen vásárlók részére. Passziv eladásnak minősül az olyan általános jellegű hirdetés vagy promóció a médiában vagy az interneten, amely ugyan elérheti a más forgalmazók kizárólagos területein vagy vevőcsoportjaiban található vásárlókat, de amely egyben ésszerű eszköze az ilyen területeken vevőcsoportokon kívüli vásárlók - például a nem kizárólagos területen vagy a hirdető saját területén található vevők - elérésének.

  • 89.

    A versenytanács szerint nem fogadható el az Unilever azon védekezése, mely szerint a gyakorlatban a koncessziósok passzív szállítást is megvalósítottak, így a valóságban a korlátozás nem jutott érvényre. A versenytanács szerint a szóban forgó megállapodások ezen korlátozása éppen, hogy azt mutatja, volt igény efféle szállításokra és a szerződések alkalmasak lehettek a korlátozó hatás kifejtésére. Lehettek ugyanis olyan koncessziós forgalmazók, akik a szerződésszegéstől, illetve az ahhoz kapcsolódó szankciótól való félelem miatt esetleg nem teljesítettek, vagy teljesítettek volna szállítást vevőik megkeresése ellenére sem.

  • 90.

    Az Unilever azon védekezésével kapcsolatban, mely szerint a területen kívülre, de főleg a külföldre történő értékesítés gazdaságosan nem végezhető, a versenytanács megjegyzi, hogy egy vállalkozásnak nem feladata annak eldöntése, hogy más vállalkozásoknak mi éri meg, mi gazdaságos. Annak megítélése - hasonló módon - nem tartozik egy hatóság feladatkörébe sem. Az az érintett vállalkozások döntési hatáskörébe tartozik kizárólag. A vállalkozásoknak saját maguknak kell megítélniük és eldönteniük, hogy milyen gazdasági tevékenységet vállalnak fel. Ez az érvelés természetesen kiterjed a védjegy használattal kapcsolatos rendelkezések hatásának megítélésére is. Az Unilever, mint márka- és védjegytulajdonos csak Magyarországra vonatkozóan korlátozhatja más vállalkozások döntéseit, amennyiben tulajdonjoga csak Magyarországra terjed ki.

  • 91.

    A versenytanács megjegyzi, hogy a vizsgált megállapodások nem tekinthetők valódi ügynöki szerződéseknek sem. Ezt igazolja a Vj-156/2004/38. számú iratban található nyilatkozat is, melyben a forgalmazó kijelenti, hogy az árukészlet megrendelése és a telephelyen történő átvétele után a kockázatviselés az áru tekintetében teljes mértékben a forgalmazóé. (Lásd még ezzel kapcsolatban a Vj-156/2004/33-34. számú iratokat.)

  • 92.

    A Tpvt. 11. §-ának tilalmába ütköző magatartás esetén a GVH-nak vizsgálnia kell azt is, hogy a vizsgált magatartás a Tpvt. 16. §-a alapján valamely csoportmentességi rendelet hatálya alá esik-e, illetve, hogy a Tpvt. 17. §-a alapján egyedileg mentesíthető-e. A magyar kormány csoportmentességben részesítette egyes kutatási és fejlesztési, illetve szakosítási és technológia átadási, vagy biztosítási és gépjármű-forgalmazási és szerviz-megállapodásokat, valamint a vertikális megállapodások egyes csoportjait. Megállapítható, hogy a jelen eljárásban vizsgált magatartás a vertikális megállapodások egyes csoportjait mentesítő rendelkezések hatálya alá tartozik. 2002. április 10-től az 55/2002. számú kormányrendelet az irányadó a csoportmentesség tekintetében - azzal a megszorítással, hogy 2003. április 10-ig az 53/1997. számú kormányrendelet alapján is átmeneti mentességet kaphatott egy megállapodás. A 2790/1999/EK rendelet határozza meg vertikális megállapodások esetében az EKSZ 81. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalmak alóli mentesülés feltételeit.

  • 93.

    A versenytanács úgy látja, hogy az Unilever és koncessziós partnerei által kötött megállapodások figyelemmel az 55/2002. (III. 26.) kormány rendeletre, illetőleg a 2790/1999/EK rendeletre nem mentesül(het)nek a Tpvt. 11. §-a, a 2002. évi X. törvénnyel kihirdetett 1/02. számú társulási tanácsi határozat 2. cikke, illetőleg az EKSZ. 81. cikkének tilalma alól, mivel a koncessziós forgalmazási területen kívüli passzív forgalmazás és az export értékesítés tilalma olyan súlyos versenykorlátozásnak minősülnek, amelyek nem mentesülnek a csoportmentességi szabályok alapján és egyedi mentesítésben sem részesíthetők. A versenytanács véleménye szerint a szerződések különösen alkalmasak a verseny korlátozásra az export tilalomra vonatkozó tartalmuk miatt. A versenytanács a megállapodásokban történt változást természetesen figyelembe vette az új szerződések esetében. A lejárt szerződések esetében azonban erre már nem volt mód.

  • 94.

    Az előbbiek miatt a vizsgált koncessziós megállapodások passzív eladás tiltására is vonatkozó rendelkezései alkalmasak a gazdasági verseny korlátozására, ezért sértik a Tpvt. 11. § (1) bekezdésében, valamint a (2) bekezdés d) pontjában, a 2002. évi X. törvénnyel kihirdetett 1/02. számú társulási tanácsi határozat 2. cikkében, illetőleg az EKSZ. 81. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalmakat.

  • 95.

    A versenytanács szerint a 2005 végéig hatályos megállapodások esetében a szerződés utáni kétéves versenytilalmi kikötés is jogsértő volt. Az egy évet meghaladó időtartam ugyanis a verseny indokolatlanul hosszú korlátozásának tekinthető. A versenytanács itt is figyelembe vette azonban azt, hogy az Unilever önként egy évre rövidítette a versenytilalmi kikötést, ezért ebben a vonatkozásban a versenyfelügyeleti eljárást megszünteti.

  • 96.

    A versenytanács ugyan a fentiek értelmében megállapítja a jogsertés tényét, azonban a vizsgált szerződések korlátozott piaci hatása miatt bírság kiszabását nem tartja indokoltnak az eljárás alá vontakkal szemben.

  • 97.

    A fentiek alapján a versenytanács a rendelkező rész szerint határozott.

XI.

Egyéb kérdések

  • 98.

    A versenytanács határozata elleni jogorvoslati jogot a Tpvt. 83. §-a biztosítja.

Budapest, 2006. március 30.

Jegyzetek

  • :: d1e666

    HL C 291, 2000/1, 89. pont

  • :: d1e678

    HL C 291, 2000/1, 91. pont

  • :: d1e690

    HL C 372, 1997/3, 55. pont

  • :: d1e702

    Ugyanott.

  • :: d1e714

    Ugyanott.

  • :: d1e738

    T-7/93. sz. Langnese Iglo GmbH kontra Bizottság ügy. Lásd 1995 ECR II-1533, 44-72.

  • :: d1e758

    Lásd a 6/73 és 7/73 egyesített ügyeket: Istituto Chemioterapica Italiano Commercial Solvents kontra Bizottság [1974] ECR 223 és a 322/81 ügyet: Michelin kontra Bizottság [1983] ECR 3461

  • :: d1e774

    T-7/93 számú ügy 56. pont