Gazdasági Versenyhivatal

Nyomtatható verzió PDF formátumban

Vj-197/2005/29

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa az AEGON Magyarország Pénztárszolgáltató Rt. (Budapest) eljárás alá vont vállalkozás ellen fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalma miatt indított eljárás során tartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

határozatot

A Versenytanács megállapítja, hogy az eljárás alá vont vállalkozás magánnyugdíjpénztári szolgáltatásának hozamára, költségére 2005-ben adott piaci tájékoztatásai fogyasztómegtévesztésre alkalmasak voltak.

Vele szemben 70.000.000.- (azaz Hetvenmillió) Ft bírságot szab ki, melyet a határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül köteles megfizetni a Gazdasági Versenyhivatal 10032000-01037557. számú bírságbevételi számlájára.

A határozat felülvizsgálatát az eljárás alá vont vállalkozás a kézbesítéstől számított harminc napon belül kérheti a Fővárosi Bírósághoz címzett, de a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtható keresettel.

Indoklás

Az eljárás tárgya az eljárás alá vont vállalkozás (a továbbiakban: AEGON) nyugdíjpénztári szolgáltatásának hozamára, költségére vonatkozó 2005. évi piaci tájékoztatása.

I.

A Versenytanács az ügyfél előadása, a csatolt írásbeli bizonyítékok, a többször módosított 1996. évi LVII. törvény 71. §-a nyomán készült vizsgálati jelentés alapján a következő tényállást állapította meg:

A vizsgált magatartással érintett magánnyugdíjpénztári szolgáltatás a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Mpt.) 18. § értelmében a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) engedélye birtokában kezdhető meg.
A PSZÁF az általa felügyelt szektorok 2004. évi működésére vonatkozó jelentése alapján a pénztáraknak négy típusa különböztethető meg: a magánnyugdíjpénztár, az önkéntes nyugdíjpénztár, az önkéntes egészségpénztár, valamint az önkéntes önsegélyző pénztár; a döntő különbség köztük a felhasználás (felhasználhatóság) célja, illetve módja. A nyugdíjpénztárak mindegyike bizonyos szempontból vagyonkezelési formát képvisel, hasonlóan a befektetési alapokhoz és az életbiztosítások egy részéhez. Közülük tagságuk révén a magánnyugdíjpénztárak fogják át a társadalom legnagyobb részét, taglétszámuk 2004. végére 2.402.200 főre növekedett, 214,3 milliárd forint tagdíjbevétellel.
2004-ben a magánnyugdíjpénztárak 130,8 milliárd forint befektetési tevékenységből származó bevételt számolhattak el, ami több mint duplája az előző évinek, köszönhetően a 2004-es tőkepiaci teljesítménynek. A magánnyugdíjpénztárak vagyonnal súlyozott átlagos hozama 2004-ben 16,9% volt.

A PSZÁF 2005. II. negyedévi működésre vonatkozó adatai szerint a magánnyugdíjpénztárak vagyona 969 milliárd forintra, taglétszáma 2.436.000 főre emelkedett.
A magánnyugdíjpénztári ágazatban 2005-ben 18 pénztár működött. A PSZÁF 2004. évi jelentése alapján a piacot 2002 óta ugyanaz az öt szereplő uralja, 2004-ben a tagok 82,8%-át tömörítve, a vagyon 79,6%-át kezelve.
A 18 pénztárból 2005-ben 6 nyílt pénztárnak a taglétszáma volt 100.000 főt meghaladó, a többieké ennél kisebb volt, és egy volt közülük zárt pénztár, miután meghatározott személyi kör lehet a tagja.
A pénztári tagok egyrészt azok a természetes személyek, akik a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény alapján pályakezdőnek minősülnek és ezért kötelezően taggá válnak, illetőleg a pénztárba önkéntes döntésükkel belépnek. Magánnyugdíjpénztári tagság esetén a járulékalapot képező jövedelmekből levonásra kerülő 8,5%-os nyugdíjjárulék 8%-a magánnyugdíjpénztári tagdíjként kerül befizetésre, 0,5%-ot a társadalombiztosítási rendszer részére utal át a munkáltató.
A pénztártagok száma jellemzően a pályakezdőkkel növekszik. A magánnyugdíjpénztári tagság összetételét tekintve a korcsoport szerinti bontásból kiolvasható, hogy a 30-39 év közöttiek az állomány mintegy 35%-t, a 20-54 év közöttiek az állomány 98%-át teszik ki. Az elmúlt években a különböző kategóriákban jelentős változás nem történt, a társadalombiztosításhoz visszatérők mintegy 53%-a a 40-54 éves korcsoportba tartozott, miután a magánnyugdíj-rendszer hatékonyságát vizsgáló kutatások szerint az új nyugdíjrendszer várhatóan azok számára lesz előnyös a kizárólag felosztó-kiróvó rendszerhez képest, akik legalább 15 évig nyugdíjba vonulásuk előtt a vegyes rendszerbe fizetik a tagdíjat.
A keresetmegoszlási kimutatás szerint 2003-ról 2004-re csökkent a legalsóbb kereseti kategóriába esők száma, szemben a magasabb kereseti sávba esőkével.

A pénztárak közötti választás esetén a legfőbb szempontok:

• -

  működési és likviditási költségek;

• -

  vagyonkezelési-, letétkezelési díjak;

• -

  befektetési politika;

• -

  intézményi háttér, biztonság;

• -

  elérhetőség, hálózat;

• -

  felügyelet: bírság, figyelmeztetés léte;

• -

  taglétszám, vagyon;

• -

  szolgáltatás-típusok.

A magánnyugdíjpénztári vagyon a

• -

  fedezeti tartalék;

• -

  a működési tartalék;

• -

  a likviditási;

• -

  a kockázati tartalék között oszlik meg.

A fedezeti tartalék a szolgáltatások fedezetének gyűjtésére és finanszírozására szolgál, az a majdani nyugdíjszolgáltatás fedezetéül szolgáló rész és ezen összegre eső nettó hozam. A bevételek működési tevékenységre elkülönített része a pénztár működésének a tagok által közösen megteremtett forrása.
A likviditási tartalék a pénztár fizetőképességének biztosítására szolgáló, a tagok által közösen finanszírozott tartalék.
A befizetések tartalékok szerinti felosztásának mértékét a pénztár a Szervezeti és Működési Szabályzatban (SzMSz) vagy a pénzügyi tervben szabályozza.

A PSZÁF a tagsági jogviszony létrejöttére, tartalmára, átlépésre vonatkozóan úgy foglalt állást (2005/II.), hogy az Mpt. 35. § f) pontja alapján az SzMSz-nek tartalmaznia kell a pénztári bevételek, tartalékok közötti megosztási arányait és elveit, a tagdíj fizetésének rendjét, ideértve a tagdíjátvállalással kapcsolatos szabályokat is. Ennek megfelelően a sávos megosztás abban az esetben nem sérti a jogszabályi előírásokat, ha az az SzMSz-ben egyértelműen meghatározásra került.

A pénztár befektetési teljesítményének eredményességi mutatója a nettó hozamráta. (A nettó hozam a befektetésekre jutó kiadással csökkentett - nominális - hozam.) A nettó hozamszámítás alapját a magánnyugdíjpénztárak befektetési és gazdálkodási tevékenységéről szóló 282/2001. (XII. 26.) Korm. rendelet (Mbr.) 4. sz. melléklete határozza meg. A rendelet 21. § (1) bekezdés a) pontja alapján a pénztár egészére vonatkozó nettó hozamrátát közzé kell tenni.

A szektor tájékoztatási gyakorlatára vonatkozó szabályokat az Mpt. tartalmaz, amelynek 22/A. § (6) bekezdése alapján tagszervezés során tilos

• a)

  az érintett pénztárról, illetve a pénztári rendszerről megtévesztésre alkalmas információt közölni, illetve megállapítást tenni, illetve

• b)

  más pénztárra, más szervezetre hátrányosan érintő megállapítást tenni.

A 70. § (7) bekezdése értelmében a pénztár által készített ismertetők, tájékoztatók és hirdetmények nem tartalmazhatnak félrevezető adatokat és közléseket, továbbá a pénztár bármilyen teljesítményének leírásakor óvatos és szakmailag megalapozott becslések alkalmazhatók, különösen a jövőbeni hozamok vonatkozásában, amelyeknél fel kell tüntetni, hogy ezek nem kötelező érvényű előírások és teljesülésük nem garantált. A múltra vonatkozóan kizárólag az e törvény alapján egyébként is nyilvánosságra hozandó adatok és tények szerepeltethetők. A pénztár teljesítményének bemutatásakor az ugyanazon időszakra vonatkozó hivatalos fogyasztói árnövekedést (inflációs rátát) is fel kell tüntetni.

Mivel a teljesítmények bemutatása részben a fogyasztók, a pénztártagok megtévesztésére is alkalmat adhat, részben téves piaci és szabályozási döntésekhez vezethet, a PSZÁF Felügyeleti Tanácsa 2006-tól alkalmazni javasolt ajánlást (1/2005) bocsátott ki a pénztári befektetési teljesítmények nyilvánosságra hozatala során alkalmazandó elvekről. Mivel a nyugdíjpénztári befektetések teljesítménye csak hosszabb távon ítélhető meg objektív, összehasonlításra alkalmas módon, ezért azt ajánlja a Felügyeleti Tanács, hogy a pénztárak a különböző helyeken és formában nyilvánosságra hozott, különböző pénztári hozamadatok mellett a pénztárak közötti összehasonlíthatóságot elősegítendő, minden nyilvánosságra hozatal során az elmúlt 5 naptári év átlagos hozamát (hozamrátáját) is jelenítsék meg. Az átlagos hozam a nyilvánosságra hozatalt megelőző 5 teljes naptári évre vonatkozó, hivatalosan közzétett pénztári szintű nettó éves hozamráta mértani átlaga alapján számítható. Amennyiben az adott pénztár alapítási időpontja miatt 5 teljes naptári évre vonatkozó hozamráta nem áll rendelkezésre, akkor a pénztár alapítása óta eltelt teljes naptári évek fenti módszerrel számított átlagos hozamrátáját ajánlott megjelentetni, annak feltüntetésével, hogy az melyik időszak adataiból került számításra.

Az Mbr. 21. § (3) bekezdésének 2005. év folyamán hatályos szövege:
A pénztár tájékoztatóiban, hirdetéseiben bármilyen adat, információ nyilvánosságra hozatala esetén a saját vagy más pénztár teljesítményére vonatkozóan megtévesztésre alkalmas módon adatokat, információkat nem közölhet. Amennyiben a közlés hozamrátát tartalmaz, akkor az e rendelet által meghatározott módon számolt, a pénztárra vonatkozó éves hozamrátát fel kell tüntetnie.
Míg az Mbr. 21. § (1) bekezdés a) pontja a pénztár egészére vonatkozó nettó hozamrátáról, addig a (3) bekezdés a pénztárra vonatkozó hozamrátáról rendelkezett, amelyből következően nem tiltott, hogy a pénztárak akár önmagában a fedezeti tartaléka hozamát, akár a szolgáltatás egyéb jellemzőit népszerűsítsék.

Az Mbr. 2006. január 1-től hatályba lépett változása:
A 21. § (3) bekezdése alapján a pénztár tájékoztatóiban, hirdetéseiben és bármilyen adat, információ nyilvánosságra hozatala esetén a saját vagy más pénztár teljesítményére vonatkozóan megtévesztésre alkalmas módon adatokat, információkat nem közölhet. Amennyiben a közlés hozamrátát tartalmaz (ide nem értve a kötelező nyilvánosságra hozatal során történő hozamráta közlést), akkor az elmúlt 5 naptári év átlagos hozamát (hozamrátáját) is fel kell tüntetni, a többi hozamrátával azonos méretben. Az átlagos hozam a nyilvánosságra hozatalt megelőző 5 teljes naptári évre vonatkozó, hivatalosan közzétett pénztári szintű nettó éves hozamráta mértani átlaga alapján számítandó. Amennyiben az adott pénztár alapítási időpontja miatt 5 teljes naptári évre vonatkozó hozam nem áll rendelkezésre, akkor a pénztár alapítása óta eltelt teljes naptári évek fenti módszerrel számított átlagos hozamát kell megjelentetni, annak feltüntetésével, hogy az mely időszak adataiból került számításra. Amennyiben a pénztár a hozamát más, előre kiválasztott pénztárakkal, csoporttal kívánja összevetni, akkor az összehasonlításnál a kiválasztott pénztárakra, csoportra is be kell mutatni az elmúlt 5 év fentiek szerint számított vagyonnal súlyozott átlagos hozamát. Csoporttal való összehasonlítás esetében a nyilvánosságra hozatal során a csoport kiválasztási elvét is definiálni kell.

Az alkalmazott hirdetési csatornákat illetően a leghatékonyabb közvetítő a televízió, melyet a nyomtatott sajtó, tagtoborzók, direct mail-ek, call center alkalmazása, valamint az internetes honlapon közzétett információk egészítenek ki. A kommunikáció vonatkozhat az egész cégcsoport image népszerűsítésére, mint eljárás alá vont internetes honlapján is elérhető AEGON reklámfilm vagy az egyes termékek ismertetésére is.

A piacépítés több ok miatt is költséges. Egyrészt az elaprózott potenciális kereslet megtalálása, a megfelelő tájékoztatás nyújtása, a pénzügyi kultúra növelése elsősorban költséges tömegmarketingeszközöket igényel, másrészt a potenciális ügyfélhez közel kell kerülni, az értékesítési hálózatok növelésére jelentős erőfeszítéseket kell tenni.

Összegezve: a kötelező társadalombiztosítási rendszerhez kapcsolódóan az időskori és a rokkant nyugdíjat a magánnyugdíjrendszer biztosítja, amelyet az 1997. évi LXXXII. törvény szabályoz. A tagság tulajdonában van a magánnyugdíjpénztár, amely a kötelező nyugdíjjárulék egy részét, a kiegészítő befizetéseket tagdíjként gyűjti, azt befekteti és a tagdíjat, valamint annak az egyéni fedezeti részre jutó hozamát a tag egyéni számláján jóváírja. A nyújtott nyugdíjszolgáltatás fedezetéül az egyéni számlán jóváírt összeg szolgál. Az országban jelenleg 18 engedéllyel rendelkező nyugdíjpénztár működik, amelyeknek a 282/2001. (XII. 26.) Korm. rendelet 21. § (1) bekezdés a) pontja alapján nyilvánosságra kell hozniuk a pénztár egészének a tárgyi évi és az azt megelőző négy évi nettó hozam rátáját a rendelet 4. számú mellékletében írt módszerrel számítva, valamint a referencia index ugyanazon időszakra vonatkozó hozamrátáját. A referencia hozamráta az a hozamráta, amit az adott pénztár befektetési politikájában meghatározott összetételű vagyonnal a piacon jellemzően el lehet érni és ezzel a pénztár ténylegesen elért befektetési teljesítményét össze lehet vetni. A pénztár befektetési teljesítményének eredményességi mutatója a nettó hozamráta. Ez azt jelzi, hogy a befektetés eredményeképpen a tag, a pénztár vagyona az adott időszakban milyen mértékben gyarapodott. A számítás alapját, a pénztár egészére vonatkozó nettó hozamráta közzétételi kötelezettségét a kormányrendelet ismertetett részei írják elő. A nettó hozam a befektetésekre jutó, kiadással csökkentett - nominális - hozam.
A fedezeti tartalék nettó hozamrátájának nyilvánosságra hozatala nem kötelező.

Az AEGON

Az AEGON többségi részvényese a holland székhelyű AEGON N. V. tulajdonában álló AEGON Magyarország Általános Biztosító Rt.
Az Állami Pénztárfelügyelet E/160/95. számú engedélye alapján önkéntes nyugdíjpénztári, a PF/1681/1/97. számú engedélye alapján magánnyugdíjpénztári tevékenységet végez nyílt pénztárként, amely azt jelenti, hogy a lehetséges tagok köre nem korlátozott.

2004. évi beszámolójának Üzleti jelentése alapján az Rt. tárgyévi mérleg szerinti eredménye 282.517.000 forint, mérlegfőösszege 6.327.221.000 forint.
A magánnyugdíjpénztári ág vagyona 140.612.667.000 forintot ért el 2004. december 31-én.
Az AEGON 2004. évi nettó árbevétele 1.356.372.000 forint, míg a 2005. évi még nem auditált nettó árbevétele 1.562.297.352 forint volt.

A PSZÁF számára az AEGON által 2005.X.10-ig megadott adatok szerint a pénztár vagyona 175.776.222.000 forintra emelkedett.

1. 2003-2005. záró létszám

2003. XII. 31.		374.665
2004. XII. 31.		423.456
2005. XII. 31.		456.467

2. 2003-2005. belépők létszáma

2003		2003. 29.940
2004		2004. 44.190
2005		2005. 40.756

3. 2003-2005. az összes belépő közül átlépők létszáma

2003.		12.254
2004.		23.200
2005.		18.512

A számadatokból levonható, hogy a taglétszám növekvő; 2003. évhez képest a 2004. évi emelkedés látványos, azzal a megjegyzéssel, hogy 2003-ban a pénztárak egészére vonatkozó nettó hozamráta értéke 5% alatt maradt, az AEGON-é 1,31 % volt. 2003. évhez képest 2005-ben a belépők és az átlépők létszáma is emelkedett, míg 2004. évhez képest csökkent.

Az Üzleti jelentés a PSZÁF adatainak alapulvételével a vállalkozás piaci részesedését a magánpénztári ágazatban a taglétszám alapján 17,43%-ra, a pénztárak vagyoni adataira figyelemmel 16,3%-ra teszi.
A Stabilitás Pénztárszövetség a pénztár tagja öt további pénztárral együtt, amelyekkel együttesen a magánpénztári piac 85%-át képviselik.
Ügyfélmegtartási célból a más pénztárba átlépni szándékozókat megkeresi (blankettalevéllel, telefonon) és igyekszik maradásra bírni.

A PSZÁF J-B-IV-277/2005. számú 2005. augusztus 11-én kelt és jogorvoslattal nem támadott határozatával megállapította, hogy az AEGON a Nyp. 0001.v6 és v7 kódszámú szórólapjaival (19. sz. irat) 2005-ben megsértette az Mpt. és az Mbr. előírásait, mert a saját, vagy más pénztár teljesítményére vonatkozóan megtévesztésre alkalmas módon tájékoztatott, s egyúttal 1 millió Ft bírságot szabott ki.

A kifogásolt magatartás

Az AEGON rendszeresen készít tájékoztató anyagokat mind tagjai, mind egyéb érdeklődők részére. Jellegük szerint alapvetően megkülönböztethetők:

• -

  a megbízottak részére átadott tagtoborzó szórólapok az ügyfeleknek való továbbítás céljából;

• -

  a kilépni szándékozó tagok részére megküldött levelek, amelyeket az át/kilépési szándékról történt tudomásszerzést követően juttatnak el postai úton a tagok részére.

Mindkét típusú ismertetőből több változat is készül egy-egy év folyamán.

• 1)

  Tagtoborzó szórólap két alapváltozatban készült 2005-ben:

• • -

    egy összehajtható, A5 méretű kiadás, ötféle szövegezéssel, összesen 183.000 példányban (19. számú irat). Közülük a 85.000 példányban nyomott v6-t és a v7-t érintette a PSZÁF marasztaló határozata; az ezeket követő hatodik változat (v11.) már a 2006. évi tájékoztatás része, amelyre nem terjedt ki az eljárás. Az A5 méretű v9 tagtoborzó szórólapot kísérleti jelleggel az AEGON megküldte direct mail-ként, valamint a szórólapokhoz hasonló tartalommal ismertetőt helyezett el a pénztár www.aegon.hu címen elérhető internetes honlapjára.

• • -

    egy A4 méretű változat háromféle szövegezéssel, 120.000 példányban készült (20. számú irat);

• 2)

  A kilépni szándékozó tagok részére megküldött leveleknek (21. számú irat) negyedévenként egy-egy változata készült, 1.000, 1.080, 2.140, illetve 2.351 példányban 2005-ben.

• 3)

  A GVH birtokába került az AEGON logójával ellátott, vezérigazgatójának és PR-igazgatójának elérhetőségét feltüntető sajtó részére készült anyag (23. számú irat) "Előnyök hosszú és rövidtávon - Sikeres évet zárt az AEGON Magyarország nyugdíjpénztár".

A különböző ismertetők - ide nem értve a sajtóanyagot (23. sz. irat) - az alábbi vizsgált állításokat tartalmazták:

1. Sávos költséglevonás: "vonja le a legkisebb költséget a nagy pénztárak közül", "most még alacsonyabb költségek" (19., 20. számú irat)

A v6. verzió az AEGON saját 2005. január 1-jétől hatályos költségstruktúráját hasonlította össze a többi pénztár 2004. december 1-jén hatályos alapszabályi adataihoz.
A v6-os verzióban szereplő szöveg szerint:
"Az AEGON vonja le a legkisebb költséget a nagy pénztárak közül!"

A NYP-0001 v7-9 számú kisméretű szórólap változatban a következők olvashatók:
"Most még alacsonyabb költségek!" (19. számú irat)

A 2005. évre érvényes adatokat az A4 méretű szórólapok (20. számú irat) is a táblázatokkal egyező tartalommal tartalmazzák, oszlopdiagramok formájában feltüntetve. A 6,0 és 5,5%-os oszlopokon lefelé mutató nyíl utal a csökkenésre, a vonatkozó összegek 200 e Ft, 200-350 e Ft, illetve > 350 e Ft-ként szerepelnek az oszlopok felett.

A v6-os verzió szerint:
"Minden fizetési sávban az AEGON nyújtja a legkedvezőbb feltételeket, ám havi bruttó 200.000 forintot meghaladó fizetés esetén egyedülállóan alacsony költségekre számíthat."

A v7-8-as változatokban már havi bruttó 350 000 forint szerepel és utalás arra, hogy az AEGON vonja le a legkisebb költséget a nagy pénztárak közül.
A v9-v10 változat a költséglevonást már nem minősíti.

A PSZÁF J-B-IV-277/2005. számú határozatában megállapította:

"A szórólap (v6., v7) nem ad tájékoztatást arról, hogy a magasabb jóváírás csak a sávhatárt meghaladó részre vonatkozik, az csak a Pénztár alapszabályából állapítható meg. Az az állítás, hogy havi bruttó 350 000 forintot meghaladó fizetés esetén a pénztár vonja le a legkisebb költséget, téves, csak 468 750 Ft bruttó havi fizetés (vagy 450 000 Ft éves tagdíj) fölötti tartományra igaz. ...A v6 szórólap a pénztár saját 2005. január 1-jétől hatályos adatait hasonlította a többi pénztár 2004. december 1-jén hatályos adataihoz, és ezzel megtévesztésre alkalmas módszert alkalmazott, továbbá a v7 szórólapon és a sajtóbeli nyilatkozatban is téves adatot közölt..."
"A szórólap (v6., v7., - továbbá a Versenytanács megjegyzése: a PSZÁF eljárással nem érintett v8) vegyesen alkalmazza az éves befolyt tagdíj és a havi bruttó fizetés fogalmát, ami ugyancsak megtévesztő."

A határozat kitért arra, hogy az AEGON 2005. áprilisától terjesztette a v6. szórólap maradéktalanul nem helyesbített módosítását a v7-et, amelyet a PSZÁF 2005. augusztusi határozathozatalakor is terjesztett, s egy változatát az internetes honlapra is feltették.

Összegezve: A legkisebb költség kijelentés csak évi 450.000.- Ft tagdíj feletti részre volt igaz, továbbá a v6. szórólap különböző időpontokból származó (2004. XII. 1. és 2005. I. 1.) adatokhoz képest szemléltette a levont költségeket.

2. "Kiemelkedő hozam "

Az A4 méretű tagtoborzó szórólapok (20. számú irat)
"Tagjaink befektetésein az elmúlt évben kiemelkedő hozamot értünk el.
Sokan felismerték, hogy két magánnyugdíjpénztár közötti egyetlen százalék hozamkülönbség hosszú évek alatt akár havi 10 ezer Ft különbséget is jelenthet majd a nyugdíjukban. Ők úgy döntöttek, hogy megtakarításaikat áthelyezik az AEGON Magánnyugdíjpénztárba."

A baloldalt elhelyezett szöveges rész mellett jobb oldalon grafikai ábrázolással a 2004. évi AEGON önkéntes és magánnyugdíjpénztári hozamok, ez alatt a nagy magánnyugdíjpénztárak tagi befizetésekből levont költségei láthatók.
Az oldal alján megjegyzéssel "tájékoztatást kaptam arról, hogy az AEGON Nyugdíjpénztár 2004-ben a piacon kiemelkedő, 15,88%-os nettó hozamot ért el".

Kilépők levele (21. számú irat)
"Örömmel tájékoztatjuk, hogy 2004-ben a megtakarításokon kimagasló, nettó 15,88%-os hozamot értünk el, mely közel 10%-kal haladta meg az inflációt. Nyugdíjpénztárunk 2000-2003 között is kiemelkedő hozamot ért el a nyugdíjpénztári ágazatban.")

A harmadik és a negyedik negyedévi változat szerint: "Örömmel tájékoztatjuk, hogy 2004-ben a megtakarításokon kimagasló, nettó 15,88%-os hozamot értünk el, mely közel 10%-al haladta meg az inflációt. A következő táblázat alapján látható, hogy nyugdíjpénztárunk 2000 és 2004 között kiemelkedő hozamot ért el a magánnyugdíjpénztári ágazatban:..."

A 3., 4. levélen a táblázat alatt, kiemelten:

"A hozam mértéke jelentősen növeli a megtakarított összeget. Megéri tehát olyan pénztárat választania, amely kiemelkedő hozamokat nyújt."

A pénztár honlapján jelenleg is elérhető tájékoztatás szerint:

"Pénztárunk a 2004-es évet kiemelkedő eredménnyel zárta. Pontos hozamadatokat azonban csak a pénzügyi zárást követően közölhetünk."

Az AEGON 2004. évi pénztár egészére vonatkozó hozamrátája 15,86%, míg a fedezeti tartalék nettó hozamrátája 15,88% volt.
Az AEGON nem jelölte, hogy melyik hozamrátáját közli, így nem kizárt az a fogyasztói értelmezés, hogy a 15,88% a pénztár egészének 2004. évi hozamrátáját jelölte.

2000 és 2003 között nem volt kétszámjegyű a reálhozam, az inflációt beleszámítva pedig 1997. és 2003. között 3 évben is negatív volt a pénztár hozama. 2003-ban ez a hozam csupán 1,31% volt, így az AEGON állított 15,88 %-os reálhozama 2004-ben kiemelkedő volt magához képest - valójában 15,86 %-os - de nem a piacon. Az alatta található oszlopdiagramm adatai ráadásul megtévesztésre alkalmasak, mivel 7,14%-os hozamot jeleznek az AEGON-nál, ami a fedezeti alapra jutó részre igaz, (6,845% a teljes pénztár tekintetében), de nem nevesített, hogy az AEGON melyik hozamát tette közzé.

A fenti idézetek szövegkörnyezete arra enged következtetni, hogy a kimagasló hozam jelentése nem a pénztárnak önmagához, s nem az előző években elért hozamaihoz képest jelentős, hanem általában a nyugdíjpénztárak közötti viszonylatban. Míg 2000-2003. évi átlaghozamok viszonylatában az eljárás alá vont a második helyen áll a legnagyobb taglétszámú pénztárak közt, addig a 2004-es évben az első hétben sincs az AEGON, úgy, hogy az átlaghozamot (15,9%) sem sikerült elérnie. Ha csak a 2005-ben 100.000 tagot meghaladó pénztárakat vesszük figyelembe, eltekintve attól a különbségtől is, hogy a fedezeti tartalék vagy a pénztár egészének 2004. évi nettó hozamával van szó, az AEGON a számára legkedvezőbben számítva is csak a negyedik volt 2004-ben.

A reálhozamok (átlag nettó) összehasonlító oszlop-diagrammjai

A tagmegtartást célzó levelekben (21. számú irat) és az A5-ös szórólapokon (19. számú irat v6-10), szereplő 2000-2003-as, valamint a különböző magánnyugdíjpénztárak 2000-2004-es átlagos reálhozamát összehasonlító oszlopdiagramok úgy készültek, hogy egyes pénztáraknál a teljes, más pénztáraknál csak a fedezeti tartalék hozamadatai álltak rendelkezésre. Ennek megfelelően a fogyasztó számára azonosíthatatlanul egyes versenytársaknál a fedezeti tartalék, másoknál a pénztár egészére vonatkozó nettó hozamrátát emelte be az AEGON az ábrába, a diagrammot számszakilag is nyomatékosítva.
Az AEGON 2000-2003. közötti átlaghozamát 7,14%-nak tüntette fel (21. sz. irat), amely a levélből megállapíthatatlanul a fedezeti tartalék nettó átlaghozama volt. A diagrammok alatt annyi olvasható: "Azon pénztárak esetében, amelyek nem tettek közzé fedezeti alapra vonatkozó hozamot, a teljes pénztári vagyonra jutó nettó hozammal kalkuláltunk."

A 2000 és 2003 között az oszlopdiagram adatai a következőképpen kerültek szemléltetésre (számtani átlagok):

AEGON	7,14%
Allianz	7,38%
Credit. S	4,79%
Évgyűrűk	4,96%
ING	4,07%
OTP (teljes)	5,42%

Az alábbi adatsor korrigálja a fenti diagram adatait, mert egyrészt feltünteti, hogy melyik biztosító milyen hozamrátáját alkalmazta, másrészt helyesen tünteti fel az ezeknek megfelelő adatokat:

AEGON (fedezeti)	7,14%
Allianz (fedezeti)	7,38%
Credit. S (fedezeti)	4,79%
Évgyűrűk (teljes)	4,96%
ING (fedezeti)	4,07%
OTP (teljes)	5,42%

2000 és 2004 között az oszlopdiagram adatai a következőképpen kerültek javításra:

AEGON (fedezeti)	8,79%
Allianz (fedezeti)	9,12%
Credit. S (fedezeti)	6,66%
Évgyűrűk (teljes)	7,01%
ING (fedezeti)	7,00%
OTP (teljes)	7,60%

Összegezve: az a látszat, hogy a 2004. évi kimagasló hozamot - helyesen 15,86 %-ot -, az AEGON javára a nyugdíjpénztárak közötti összehasonlításban kell értelmeznie a fogyasztónak. A 2000-2003. évi és a 2000-2004. évi átlaghozam vetítési alapja nem azonos, a 2000-2003. évi átlaghozam számszakilag hibás is.

II.

A GVH a Tpvt. 70.§ (1) bekezdése alapján versenyfelügyeleti eljárást indított, mert az AEGON 2005 év során nyugdíjpénztári ágazata hozamadataira, illetve költségvonzatára nézve folytatott tájékoztatási gyakorlatával valószínűsíthetően megsértette a Tpvt. fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolására vonatkozó III. fejezetének rendelkezéseit.
Az AEGON tájékoztatási tevékenysége során a pénztártagok részére megküldött leveleiben, ügyfeleket informáló szórólapjain, valamint sajtóanyagában eredményei, illetve tevékenysége költségvonzatai tekintetében téves, illetve hiányos tájékoztatásokat tett közzé, amelyek kommunikációs gyakorlatának részét képezik, így az esetlegesen megtévesztő közzétételek vélhetően ennek egészét érintik.

A vizsgáló álláspontja szerint a különböző reklámanyagokban megjelent, oszlopdiagrammal hangsúlyozott téves hozamadatok, a sávos költséglevonás tényét mulasztó tájékoztatás, valamint a kiemelkedő hozamra vonatkozó állítások alkalmasak voltak a fogyasztók megtévesztésére. A vizsgáló szerint valamely ábrás összehasonlítást nem tesz kevésbé megtévesztővé az a feltüntetés, hogy az összehasonlítás nem azonos alapon nyugszik, hiszen magának az ábrának a használhatósága, értelmezhetősége kérdőjeleződik meg.

A sajtóban megjelent két újságcikk - tekintettel arra, hogy mindkét esetben helyreigazítás volt - a vizsgálat szerint, ha alkalmas is lehetett a fogyasztók megtévesztésére, súlya csekély.

Az a tény, hogy a PSZÁF már elmarasztalta az AEGON-t, részben a vizsgált magatartással megegyező magatartása miatt, nem változtat a cselekmény versenyjogi megítélésén.

Mindezek alapján a vizsgálat a jogsértés megállapítását a jogsértő magatartás folytatásának megtiltását, bírság kiszabását indítványozta.

III.

Az AEGON elsődlegesen jogsértés hiányában az eljárás megszüntetését kérte. Állította, hogy a költségre, hozamra vonatkozó kifogásolt közlései versenyjogszerűek voltak.
A költséggel kapcsolatban előadta, hogy szerinte az "éves befolyt tagdíj", valamint az egyes sávok ábrázolása a befizetett tagdíjhoz képest egyértelműsíti, hogy a sávonként levont költség százalékosan változik. Ezáltal a befizetési sávtól függő költséglevonást tudatosította a tagtoborzó szórólapokban (19. sz. irat) is, nemcsak a tagmegtartást célzó levelekben (20. sz. irat). Úgy vélte, hogy 13. havi jövedelemmel és 2%-os tagdíjkiegészítéssel számolva 346.154.- Ft-os bruttó jövedelem felett az AEGON olcsóbb másoknál, azaz a hivatal előtti eljárásban kívánta cáfolni a PSZÁF azon megállapítását, hogy a legalacsonyabb költség állítása csak 468.750.- Ft bruttó havi fizetés vagy 450.000.- Ft éves tagdíj feletti tartományban igaz.
Hibáztatta versenytársát, hogy költségcsökkentését csak későn jelentette meg a honlapján, így a régi adatokkal kellett dolgoznia, amikor a v6. változatot készítette (19. sz. irat).
A kiemelkedő hozam állítását sem szövegesen, sem diagrammal ugyancsak nem tartotta megtévesztésre alkalmasnak, mert valós.
A "2004-ben a megtakarításokon kimagasló nettó 15,88%-os hozamot értünk el, mely közel 10%-kal haladta meg az inflációt" (21. sz. irat) kijelentés az inflációhoz (6,8%), a referencia-indexhez (15,05%) hasonlítva kimagasló. Ha pedig a befektetési formákkal hasonlítja össze eredményét, akkor szintén kedvező az eredmény, mert ezek (betét, pénzpiaci alap, kötvény, stb.) hozama 15% alatt maradt.
Nem vitatta, hogy a 20-21. sz. iratban a fedezeti tartalékra eső 15,88%-os hozamrátát tette közzé, amit ekként nem nevesített. Helyette használta a "megtakarításainkon és tagjaink befektetésein" kifejezéseket, amelyekből a fogyasztó arra következtethetett, hogy az őt érdeklő fedezeti tartalék nettó hozamáról van szó 2004. évre szólóan. (A Versenytanács ehhez hozzáfűzi, hogy a 20. sz. irat második-harmadik változatában volt ugyan utalás a fedezeti alap nettó hozamára, azzal együtt értelmezendően, hogy a diagram az önkéntes és magánnyugdíjpénztári nettó hozamok (2004) címet viseli.
A 20. sz. iratban lévő saját önkéntes és magánnyugdíjpénztár hozamok összehasonlítását versenyjogszerűnek tartotta, mert a piacon és a referenciaindexhez (15,05%) viszonyítva a 15,88%-os hozam kiemelkedő. A fogyasztó a kétféle saját pénztár összehasonlításából látja, hogy érdemes az AEGON-nál befektetni, a pénztárai közül választani. A kétféle pénztár ugyan nem keverhető, de közös bennük, hogy mind a kettő a nyugdíjcélú befektetési piacon működik. A fogyasztó-tagnak a befektetési piaccal való kapcsolatát mutatja, hogy a kötelező befizetésen felül 2%-t a tag szabadon fektethet be saját javára a hagyományos befektetési piacon.
Nem vitatta, hogy a többéves kiemelkedő hozam számtani átlagának szemléltetéséből (19., 21. sz. irat) nem lehet megállapítani, hogy melyik nagy pénztárnál számolt a pénztár teljes és melyiknél a fedezeti tartalék ráadásul esetenként hibás nettó hozamával (OTP 5,26% helyett 5,42%) a 2000-2003. évi időszakban.
Az összehasonlításnak különböző vetítési alapja volt a 2000-2004. közötti átlaghozamok összehasonlításánál is, de közlésének esetleges hibái nem változtatnak érdemben az AEGON piaci helyén, mert az AEGON a többi nagy pénztárhoz képest a 2. helyen van, s ez az a tény, amely a fogyasztó választását befolyásolja, hozzátéve, hogy a tagot érdemben csak a fedezeti számláján jóváírt hozam nagysága érinti, amely sokkal reálisabb képet ad a pénztár értékéről, a tag befektetésének növekedéséről.
Másodlagosan jogsértését csekélynek értékelte, amit arra alapított, hogy ellene nem folyt eddig fogyasztómegtévesztés miatt eljárás, nem volt szándékos kifogásolt magatartása, amit 2005. év végével befejezett, s a PSZÁF 2006. január 1-jével adott ki iránymutatást az 1997. évi LXXXII. törvény és egyáltalán a hirdetési tevékenység gyakorlására.

IV.

A Tpvt. 1. §-a szerint a törvény hatálya kiterjed az ország területén tanúsított piaci magatartásra, nem említve a kivételeket és a törvény személyi hatályát.
A Tpvt. 8. § (1) bekezdése tiltja a fogyasztók megtévesztését a gazdasági versenyben. A (2) bekezdés a) pontja szerint megtévesztésnek minősül különösen, ha az áru ára, lényeges tulajdonsága - így különösen összetétele, használata, az egészségre és a környezetre gyakorolt hatása, valamint kezelése, továbbá az áru eredete, származási helye, beszerzési forrása vagy módja - tekintetében valótlan tényt vagy valós tényt megtévesztésre alkalmas módon állítanak, az árut megtévesztésre alkalmas árujelzővel látják el, vagy az áru lényeges tulajdonságairól bármilyen más, megtévesztésre alkalmas tájékoztatást adnak.

Tpvt. 9. § A használt kifejezéseknek a mindennapi életben, illetőleg a szakmában elfogadott általános jelentése az irányadó annak megállapításánál, hogy a tájékoztatás a fogyasztók megtévesztésére alkalmas-e.

Tpvt. 78. § (1) Az eljáró versenytanács bírságot szabhat ki azzal szemben, aki e törvény rendelkezéseit megsérti. A bírság összege legfeljebb a vállalkozás előző üzleti évben elért nettó árbevételének tíz százaléka lehet. A vállalkozások társadalmi szervezetével, a köztestülettel, az egyesüléssel és más hasonló szervezettel szemben kiszabott bírság összege legfeljebb a tag vállalkozások előző üzleti évben elért nettó árbevételének tíz százaléka lehet.
(2) A bírság összegét az eset összes körülményeire - így különösen a jogsérelem súlyára, a jogsértő állapot időtartamára, a jogsértéssel elért előnyre, a jogsértő felek piaci helyzetére, a magatartás felróhatóságára, az eljárást segítő együttműködő magatartására, a törvénybe ütköző magatartás ismételt tanúsítására - tekintettel kell meghatározni. A jogsérelem súlyát különösen a gazdasági verseny veszélyeztetettségének foka, a fogyasztói érdekek sérelmének köre, kiterjedtsége alapozhatja meg.
A gazdasági reklámtevékenységről szóló módosított 1997. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Grtv.) 2.§-ának n) pontja szerint megtévesztő minden olyan reklám, amely bármilyen módon - beleértve a megjelenítést is - megtéveszti vagy megtévesztheti azokat a személyeket, akik felé irányul, vagy akiknek a tudomására juthat, és megtévesztő jellege miatt befolyásolhatja e személyek gazdasági magatartását, vagy ebből eredően a reklámozóéval azonos vagy ahhoz hasonló tevékenységet folytató más vállalkozás jogait sérti vagy sértheti.

A Grtv. 7.§-ának (1) bekezdése tiltja megtévesztő reklám közzétételét. A (2) bekezdés alapján a reklám megtévesztő jellegének megállapításakor figyelembe kell venni különösen a reklámban foglalt azokat a tájékoztatásokat, amelyek a) az áru általános jellemzőire, b) az áru árára vagy az ár megállapításának módjára, valamint egyebek mellett a vásárlás egyéb szerződéses feltételeire vonatkoznak. A (3) bekezdés kimondja, hogy a (2) bekezdés a) pontja szerint az áru általános jellemzőjére vonatkozó tájékoztatásnak minősül különösen egyebek mellett műszaki jellemzőivel, adott célra való alkalmasságára, a használatától várható eredményre, ellenőrzöttségére, tesztelésére, valamint az igénybevételéhez, használatához szükséges bármely ismeretre vonatkozó tájékoztatás.

A Grtv. 7/A.§-ának (1) bekezdése értelmében összehasonlító reklám akkor tehető közzé, ha megfelel a (2) és (3) bekezdésben foglalt feltételeknek. A (2) bekezdés szerint az összehasonlító reklám a) nem lehet megtévesztő. A (3) bekezdés rögzíti, hogy az összehasonlító reklám a) kizárólag azonos rendeltetésű vagy azonos szükségleteket kielégítő árukat hasonlíthat össze, b) tárgyilagosan köteles összehasonlítani az áruk egy vagy több lényeges, meghatározó, jellemző és ellenőrizhető tulajdonságát.

A Grtv. 15.§ (2) bekezdés szerint a Grtv. 7.§-ában, valamint 7/A.§-ában foglaltakba ütköző reklám esetén a Tpvt.-ben meghatározottak szerint a bíróság, illetve a Gazdasági Versenyhivatal jár el azzal, hogy a 7/A.§ (2) bekezdés b)-e) pontjában foglaltak megállapítása a bíróság, a (2) bekezdés a) pontjában foglaltak megállapítása a Gazdasági Versenyhivatal hatáskörébe tartozik. Az összehasonlító reklámmal szemben támasztott, a 7/A.§ (3) bekezdésében foglalt követelményeknek való megfelelés megállapítására a Gazdasági Versenyhivatal jogosult, továbbá a bíróság is, ha e kérdés elbírálásának szükségessége az egyébként a hatáskörébe tartozó ügyben merül fel.

V.

A vállalkozásoknak versenyjogilag nem tiltott, hogy a fogyasztók áru, szolgáltatás, szolgáltató választásának számukra kedvező alakulása érdekében a befolyásolás különféle eszközeit alkalmazzák. De tilalmazott a Tpvt. III. fejezetében példálódzóan felsorolt tevőleges vagy mulasztó magatartások tanúsítása, amellyel piaci léptékben korlátozhatják a fogyasztók választási szabadságát.
A tilalmazott törvényi tényállásban foglalt tájékoztató magatartások tipikusan reklámozó tevékenységben nyilvánulnak meg, s törvényi rögzítést azért nyertek, mert a Tpvt. által elismerten kisebb-nagyobb mértékben alkalmasak a verseny kedvezőtlen alakítására azáltal, hogy tisztességtelenül fogyasztókat vonhatnak el a versenytársaktól, amelynek következtében a fogyasztói érdeksérelmen túl, a versenytársaknak jogosulatlanul versenyhátrányuk keletkezhet. Másképpen megfogalmazva, ha a törvényi tényállás megvalósult, azaz a kifogásolt piaci magatartást a gazdasági versenyben azzal tanúsítják, hogy megtévesztésre alkalmas tájékoztatást adnak, a piaci verseny kisebb-nagyobb mértékben torzulhat, amelynek nagyságát és következményeit a szankcionálás tükrözi. Versenyjogi szempontból csak az áru, a szolgáltatás lényeges tulajdonságára vonatkozó piaci hatást kiváltani képes tájékoztatásoknak van jelentősége. Az a tulajdonság lényeges versenyjogilag, amelynek szerepe lehet a fogyasztók választása szempontjából.
Amennyiben a piaci magatartás reklámozásban nyilvánul meg, a reklámozás is az eljárás formális tárgyává válik, mert el kell bírálni azt is, hogy a reklám megtévesztő-e (Grtv. 7. §), avagy az egyébként előírásszerű összehasonlító reklám megtévesztő-e (Grtv. 7/A. §), amely jogszabályhelyek tartalmilag a Tpvt. 8. §-ban írt tilalmakat fejezik ki.

A megtévesztést az Mpt. és az Mbr. is tiltja, amelynek megfelelően a PSZÁF el is járt az AEGON-nal szemben 2005-ben. Eljárása azonban a jelen eljárás lefolytatásának és az AEGON versenyfelügyeleti marasztalásának még részben sem akadálya, minthogy a jelen eljárás versenyvédelmi rendeltetésű, s ezért a Versenytanács a Tpvt. és nem a magánnyugdíjpénztárakról szóló jogszabályok megsértéséről dönt, továbbá nincs olyan kifejezett törvényi rendelkezés (Tpvt. 1. §), amely a versenyjogi minősítést akadályozná.

A Versenytanács a piaci tájékoztatások jogszerűségét vizsgálva a hatféle (v6-v11) A5 méretű tagtoborzó (19. számú irat), a háromféle A4 méretű tagtoborzó (20. számú irat) és a négyféle ügyfélmegtartást célzó uniformizált leveleket (21. számú irat) vonta értékelése alá, amelyek szövegezése többé-kevésbé különbözött egymástól. Utóbb a Versenytanács a v.11. tagtoborzó szórólap értékelésétől eltekintett, mivel annak tájékoztatása 2006-ra volt már irányadó, amelyre a jelen eljárás nem terjedt ki.
A Versenytanács az AEGON-nak tulajdonított sajtóbeli kijelentéseket, a sajtóbeli cikkek háttéranyagául szolgáló írásbeliségeket szintén nem vonta értékelés alá, mert az újságcikkek tartalma újságírói közlés még akkor is, ha ahhoz az AEGON adatot szolgáltatott.
Elvileg az újságcikkek tartalma miatt a lapkiadó ellen indulhatna eljárás, mert a kiadóra is kiterjed a Tpvt. alanyi hatálya. Azonban a törvény alanyi hatályának a tárgyi hatállyal együtt kellene fennállnia ahhoz, hogy az adott esetben a lapkiadóra a törvény hatálya (Tpvt. 1. §) egyáltalán megállapítható legyen. A kiadónak a sérelmes tájékoztatáshoz fűződő gazdasági érdeke valószínűleg nincs, s így az nem is igazolható. Az ezzel ellentétes álláspont arra vezetne, hogy valamely piacról szóló tudósítás minősítése a Tpvt-re hárulna az 1986. évi II. törvény érvényesülése helyett.
A megismert háttéranyag legfeljebb az AEGON kifogás alá eső piaci kijelentéseit erősíti, s azt a befolyásoló magatartást szemlélteti, amellyel az AEGON új ügyfeleket akart szerezni, a szerződés megszüntetési szándékot kifejező ügyfeleket pedig szerződéses viszonyban akarta tartani a 2005. évi vizsgálati időszakban. Ez a befolyásoló törekvés, amely a tagsági viszony keletkezésére és megszűnésére egyaránt hatást gyakorol, csak végrehajtási módjában különbözik, fogyasztómegtévesztésre alkalmas magatartás, mint összehasonlító reklám, illetve összehasonlítást tartalmazó, címzetten személyeknek szóló blanketta-tájékoztatás.
A Versenytanács az összehasonlítást azért hangsúlyozza, mert az AEGON mindegyik értékelt piaci tájékoztatásában nevesített versenytársai adatait használta fogyasztómegtévesztésre alkalmasan annak népszerűsítéséhez, hogy miért előnyös az AEGON-t választani, illetve a vele kötött szerződést fenntartani.

A pályakezdők munkába állásával évről-évre jogszabályilag biztosított a magánnyugdíjpénztárak tagságának növekedése, s ezért a magánnyugdíjpénztári szolgáltatást nem helyettesíti az önkéntesnyugdíjpénztárak szolgáltatása. Legfeljebb arról lehet szó, hogy a magánnyugdíjpénztári tagok, párhuzamosan önkéntesnyugdíjpénztári tagságot is szereznek. Miután abban választási lehetőségük nincs, hogy válasszák-e a magánnyugdíjpénztári szolgáltatást, illetve a szolgáltatás igénybevételével felhagyjanak-e vagy sem, a választási lehetőség a szolgáltatók közötti választásra korlátozódik. A szolgáltatás kötelező igénybevétele, az előreláthatóan hosszú évekre szóló szerződéses kapcsolat, amelyben a szolgáltató-váltás költségekkel, ügyintézéssel jár, a szolgáltató számára azzal a fokozott kötelezettséggel jár, hogy a reménybeli vagy a szerződéses kapcsolatát felszámolni kívánó fogyasztókat a szolgáltatás legalább lényeges tulajdonságairól tájékoztassa. A magánnyugdíjpénztár és a tag előreláthatóan hosszútávú, bizalmi elemekkel vegyes, speciális jogviszonyából okszerűen adódnak a szolgáltatás lényeges tulajdonságai. Ezek közé tartoznak a szolgáltató befektetési és gazdálkodási tevékenységének mutatói, egyebek mellett a költség, a nettó hozam, a taglétszám, a vagyon, stb. A szolgáltatásra vonatkozó előírások értelmezése a szolgáltatóknak is nehézséget okoz, amit igazolnak a PSZÁF értelmezési problémákat megoldani kívánó ajánlásai. Ebből pedig az következik, hogy a szolgáltatás népszerűsítése a szolgáltató számára a megtévesztés fokozott kockázatát rejti, amelyért a szolgáltató viseli a versenyjogi felelőssége.

Az AEGON kifogásolt magatartása költség és hozamszámításával volt kapcsolatban, amelyet összesen 12 féle változatú írásbeliségben hozott nyilvánosságra 2005-ben úgy, hogy a tájékoztatáselemek az év során egy-egy változatban ismétlődtek. Így a "legalacsonyabb-alacsonyabb" költségállítást a 19. sz. iraton belül a v6-v8. tagtoborzó lap tartalmazta, a 2000-2003., 2000-2004. közötti átlaghozam állítás a 19. és a 21. sz., a 2004-hez viszonyított hozam állítás a 20. sz. és a 21. sz. iraton ismétlődött, s érvényesült a bennük levő jogszerűtlen tájékoztató magatartás egész évben.

A költségállítás
A Versenytanács elfogadta, hogy az AEGON a sávos költséglevonás tényét nemcsak a tagmegtartást célzó levelekben (21. sz. irat), hanem a tagtoborzó levelekben is (19. sz. irat) nyilvánvalóvá tette. Ez azonban a "legalacsonyabb-alacsonyabb" költségközlés miatti jogsértés megállapításon nem változtat, mert a költségállítás - ahogy a PSZÁF határozatából levonható - csak bizonyos sáv feletti részben igaz, azaz a költségállítás nem egyszerűen sávtól függött, hanem 450.000 Ft feletti tartományban volt igaz.
Az AEGON ennek cáfolatára a PSZÁF eljárásában nem érvényesített vagy figyelmen kívül hagyott számítási eredményt hozott fel - nevezetesen, hogy 346.154 Ft-os bruttó jövedelem felett a legalacsonyabb a költség - amely cáfolat helye egyrészt a PSZÁF eljárásában lett volna, másrészt az AEGON számítása a nyilvánosan közölt (19. sz. irat v7., v8.) 350.000.- Ft-os összeghatár alatt volt, még ha kismértékben is.
A Tpvt. az objektív felelősség talaján, felelősnek tartja felróhatóságtól függetlenül a vállalkozásokat azért a magatartásért, ami a piacon megjelenik. Ezért jogsértés miatti felelősség alól kimentést nem ad harmadik személy adatainak felhasználása, amely akaratlanul hibás adat felhasználását rejti magában és azáltal hamis eredményhez vezethet.
Még erről sem lehet szó a v6. (19. sz. irat) változat versenytársi költségadat felhasználásáról, hiszen nem róható a versenytárs terhére, hogy 2004. december 1-jén alapszabálya még nem a 2005. január 1-jei adatokat tüntette fel. A viszonyítási alap különböző időpontbeli eredete az összehasonlítást eleve fogyasztó-megtévesztésre tette alkalmassá és így a valótlan legalacsonyabb-alacsonyabb költségállítással, ábrázolással együtt jogsértő volt (Grtv. 7/A. § (2) bekezdés a) pont, Tpvt. 8. § (2) bekezdés a) pont).

A hozamállítások.
A Versenytanács nem vitatta, hogy a fedezeti tartalék hozama kiemelkedő fontosságú a fogyasztó számára, bár nem kötelező a közzététele. Ha viszont az AEGON a fedezeti tartalék közzétételét fontosnak tartotta, a jogszabályi előíráshoz, mint mércéhez képest, mindenekelőtt tudatosítani kellett volna a fedezeti tartalék és a pénztár egészének nettó hozama közötti fogalmi különbséget, még akkor is ha a kétféle hozamfajta között csekély %-nyi eltérés van a fedezeti hozam javára, hiszen az AEGON saját maga hangsúlyozta 1% hozamkülönbség nyugdíjösszegét befolyásoló hosszútávú következményét.
Nyilvánvalóan ez a tájékoztatástartalom nem tűri a kétféle hozamszámítás kevert közzétételét, ahogy a Versenytanács észlelte a 2000-2003. és a 2000-2004. hozamszámítás tekintetében (19., 21. sz. irat), még akkor sem, ha e körülményt a vállalkozások szerint azonosíthatóan közli az AEGON, ami egyébként nem történt meg. Ráadásul a "kalkuláltunk" kifejezés megalapozatlanul még arra is enged következtetni, hogy az AEGON az összehasonlításban a vetítési alapok különbözőségét matematikailag kiküszöbölte. Ezen túlmenően a 2000-2003. közötti átlaghozam összehasonlítás még számszakilag is hibás. A 2004. évi kiemelkedőnek mondott nettó hozamnál ugyancsak nem közölte, hogy az a teljes pénztár, vagy csak a fedezeti tartalék hozama (20., 21. sz. irat).

Az AEGON négyféle magyarázatot (infláció, referencia index, befektetési piac, saját önkéntes nyugdíjpénztár) is adott arra, hogy a többi közül kitűnő hozam állítása miképpen értelmezhető, de egyik sem egyezett meg a Tpvt. 9. § szerinti lehetséges fogyasztói értelmezéssel, nevezetesen, hogy az AEGON 2004. évi hozama versenytársai hozamához képest kiemelkedő. Ezt az egyetlen életszerű értelmezést nyomatékosította a két irat közléseinek egyenkénti és összefüggésében való elemzése annak tükrében, hogy semmilyen módon az AEGON teljesítése nem volt 2004-ben a legjobbak között. Amennyiben az AEGON más szempontú értelmezést akart elérni a fogyasztóknál, azt nyilvánvalóvá kellett volna tenni számukra. Ezen az alapon esik ki a referencia indexhez való hasonlítás, amelynek elemi feltétele annak közlése, hogy mi a referencia index. De kiesik a saját önkéntes nyugdíjpénztárak piaci teljesítményéhez való viszonyítás is, azért, mert a fogyasztók nem választhatnak magánnyugdíjpénztár helyett önkéntes nyugdíjpénztárt, legfeljebb mellette. A befektetési piacon az AEGON saját előadása szerint is csak 2%-nyi szabad befektetést jelent, ami az AEGON tájékoztatásának a befektetési piachoz mért összehasonlításához nem adhat teret.
A fogyasztó az inflációhoz egyrészt éppen a 21. sz. irat egységben való értelmezése szerint nem mérhette a hozamállítást, másrészt az infláció mérce szerepét az AEGON sem tette nyilvánvalóvá, harmadrészt maga az AEGON sem volt következetes magyarázatában, hiszen a 20. sz. iratban, ahol szó esik a 2004-es hozamról, az "infláció", a 21. sz. iratban pedig a "piac" nem kerül szóba. Ekként a hozamállítások egyrészt mint összehasonlító reklámok, másrészt mint összehasonlítást tartalmazó reklámok a Grtv. 7/A. § (2) bekezdés a) pontjába és a Grtv. 7. §-ba, illetve a Tpvt. 8. § (2) bekezdés a) pontjába ütköző fogyasztómegtévesztésre alkalmas állítások.

A kifogásolt tényállítások bizonyítási terhének az AEGON általi viselése a Grtv. 17. § (3) bekezdés előírásából, de abból az általános jogelvből is következik, amely az állító félre rója a bizonyítás sikertelensége miatti következményeket. A hivatalra pedig a jogsértés következményeinek levonása hárul a Grtv. 15. § (2) bekezdésén keresztül hatályosuló Tpvt. szabályok szerint, amelyhez tartozik a jogsértés megállapítása, szükségszerint a jogsértő magatartás folytatásának megtiltásával (Tpvt. 77. § (1) bekezdés d) és f) pont), valamint bírság kiszabásával (Tpvt. 78. §).

A jogsértés súlyát meghatározta a magánnyugdíjpénztári szolgáltatás jelentősége, a szolgáltató betöltött piaci szerepe, az a tény, hogy az AEGON-al való kapcsolatfelvételre és megszakításra egyaránt egész évben jogsértő piaci tájékoztatás nyomta rá bélyegét, hiszen nem volt tájékoztatás, amely többé-kevésbé ne lett volna jogszerűtlen. Ugyanakkor az sem állítható, hogy az AEGON többéves teljesítménye önmagában értékelve elmarasztalandó, hiszen a nagy pénztárak között e szempontból a legjobbak között van, amely körülmény a kifogásolt magatartás súlyát csökkenti, de a jogsértés felelőssége alól mentesítést nem ad.
A bírságkiszabás összegénél reklámköltséget nem lehetett figyelembe venni, mert az AEGON klasszikus értelemben vett reklámozást nem folytatott (TV, rádió, sajtó) a tájékoztatók nyomdai költsége nyilvánvalóan nem állt hatásukkal arányban.
Hasonlóképpen a Versenytanács enyhítő körülménynek nem tartotta a taglétszám alakulását, mint a tájékoztatás bizonyított hatástalanságát, hiszen az attól függ, hogy 2003. vagy 2004. a bázisév.
A Versenytanács elfogadta, hogy az AEGON 2005. évi gyakorlatával felhagyott, ezért a kifogásolt magatartás folytatását nem tiltotta meg. Nem értékelte a 2006. évi módosításokat, amelyre a jelen eljárás nem terjedt ki, de versenyjogszerűségük a törvényi előfeltételek megléte esetén vizsgálható.

Az AEGON számára a Tpvt. szerinti határozat elleni jogorvoslati jogot a 83. § biztosítja.

Budapest, 2006. április 11.