A Versenytanács mai határozatában elutasította a Magyar Autóklub azon kérelmét, amely az M1-es autópályát korábban üzemeltető Első Magyar Koncessziós Autópálya Rt. (végelszámolás alatt) gazdasági erőfölénnyel való visszaélést tanúsító magatartásának megállapítását kérte, azon az alapon, hogy az túlzottan magas autópálya díjakat alkalmazott.
A Legfelsőbb Bíróság által elrendelt új eljárásban a Versenytanács - szemben az ugyanezen kérdésről hozott 1996-os határozattal - megállapította, hogy az állam által adományozott koncessziós jogosultság alapján végzett gazdasági tevékenységre a versenytörvény hatálya kiterjed. Ezért az autópálya díjmértéke miatt felvetődött erőfölénnyel való visszaélést a Versenytanács az ügyre irányadó 1990-es versenytörvény alapján érdemben elbírálta. A versenyjogi megítélés fő pontjait a következőkben lehet összegezni:
A releváns áru esetünkben azt a szolgáltatást jelenti, amelyet a koncesszor (az autópálya üzemeltetője) az adott autópálya szakaszon az azt igénybe vevők számára nyújt az úthasználati díj ellenében. Az M1 autópálya szolgáltatása magába foglalja az úthasználatot, ennek jellemzőit, valamint a kapcsolódó szolgáltatásokat.
A releváns piac a Versenytanács - közlekedési szakmai anyagokra is tekintettel lévő - meghatározása szerint: a Győr és Hegyeshalom közötti közúti folyosóforgalom. A helyettesíthetőségnek versenyjogi értelemben mutatója az, hogy a releváns áru (szolgáltatás) jellemzői, ára és a felhasználási cél alapján a fogyasztók akként viselkedtek, hogy az M1 autópálya helyett az 1. sz. főutat választották. Igazolja a helyettesíthetőséget az M1 autópálya és az 1. sz. főút vonatkozásában az is, hogy az M1. autópálya forgalmi adatai a díjpolitika 1999-beli módosítása után jelentős emelkedést mutattak, ami abból származott, hogy az alacsonyabb díj miatt 1. sz. főút forgalmának egy része áthelyeződött az autópályára.
Az 1990-es (1996 végéig hatályban volt) versenytörvény szerint - ebben az eljárásban még ezt kellett alkalmazni - egy vállalkozás erőfölényben lévőnek tekintendő teljesen mechanikusan, ha a releváns piacon a részesedése 30%-on felüli. Ez a szabály meghaladott: a korszerű versenyjog és a mai magyar törvény alapján a gazdasági erőfölény azt jelenti, hogy egy vállalkozás üzleti ténykedését profitábilisan tudja folytatni a fogyasztóira, partnereire tekintet nélkül is. Az M1 autópálya befogási aránya a vizsgált időszakban a versenyjogi értelemben releváns piacnak tekintendő folyosóforgalomból a 30%-os limiten felüli volt.
A visszaélés mibenlétét és lehetőségét illetően a Versenytanács úgy ítélte meg, hogy az autópálya díjának mértéke nem tekinthető a versenyjog értelme szerinti visszaélésnek, mert a vállalkozás a fogyasztók felé a piaci pozícióját objektíve nem lehetett képes kiaknázni. A visszaélésszerű kiaknázás lehetőségének hiányában versenyügyben nincs döntő jelentősége annak, hogy az autópálya díjának mértéke mennyiben volt közgazdaságilag ésszerű és indokolt, ez a szempont az adott üzleti konstrukció ésszerűségére, helyénvalóságára tartozó kérdés. A versenyjogban a visszaélés magában a vállalkozás erőfölényes helyzetében benne lévő, abból objektíve adódó (és gyakorlatilag is kivitelezhető) piaci magatartás tanúsítását jelenti, aminek a lehetősége a jelen ügyben hiányzott.
A túlzottan magas díjtételek miatti visszaélés lehetősége azért nem állt fenn, mert a fogyasztók helyettesítő szolgáltatást tudtak igénybe venni: az M1 autópálya kérdéses szakasza helyett az 1. sz. főutat használhatták, és azt valóban helyettesítő szolgáltatásnak tekintve használták is. Ilyen körülmények mellett - egy korszerű versenyjogi megközelítésben - a koncesszor (az autópálya üzemeltető) gazdasági erőfölényben nem is volt, de az 1990-es versenytörvényünk miatt pusztán a piaci részesedése miatt mechanikusan erőfölényben lévőnek kell tekinteni.
Budapest, 2002. július 2.