A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA
mint felülvizsgálati bíróság
Kfv. X. 39. 451/2003/2. szám
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága, mint felülvizsgálati bíróság dr. Kővári Kálmán (Székesfehérvár) felperesnek a Gazdasági Versenyhivatal (Budapest) alperes ellen versenyügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt a Fővárosi Bíróságon 2.K.33.015/2000. számon indult és a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság 2003. március 5. napján kelt Kf.II.39.580/2001/6. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes által 7. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem előzetes megvizsgálása során az alulírott napon tárgyaláson kívül - meghozta a következő
végzést
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasítja.
Ez ellen a végzés ellen jogorvoslatnak nincs helye.
Indokolás
Az alperes határozatának felülvizsgálata iránt indult perben a másodfokú bíróság jogerős ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróságnak a felperes keresetét elutasító ítéletét.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be a Pp. 270. § (2) bekezdésének b) pontjára alapítottan felülvizsgálati kérelmet, melyben annak a hatályon kívül helyezését, az első fokú ítélet megváltoztatását, egyúttal az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 8. § (2) bekezdésének c) pontját és a Pp. rendelkezéseit, mert az általa előadottakat figyelmen kívül hagyva tévesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a fogyasztók megtévesztése nem valósult meg a perbeli mesefigurák reklámozása során. A másodfokú bíróság jogszabálysértően vonta meg személyes költségmentességét, ugyanis számára nem biztosított lehetőséget a költségmentesség feltételei fennálltának bizonyítására.
A felperes felülvizsgálati kérelme az előzetes érdemi megvizsgálásra alkalmatlan.
A Pp. 270.§-ának (1) bekezdése értelmében a jogerős ítélet felülvizsgálatát a Legfelsőbb Bíróságtól a (2) bekezdésében meghatározott feltételek fennállása esetén a fél kérheti. A (2) bekezdés szerint a felülvizsgálati kérelem akkor terjeszthető elő, ha a felülvizsgálni kért határozat az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő, és
- a)
a határozat eltér a Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozatától, vagy
- b)
felülvizsgálata a joggyakorlat egysége, továbbfejlesztése érdekében szükséges, mivel
-
- a)
a határozattal kapcsolatban elvi jelentőségű jogkérdés merült fel, és a Legfelsőbb Bíróság e jogkérdést illetően - a Legfelsőbb Bíróság Határozatainak hivatalos gyűjteményében közzétett módon - még nem hozott döntést; illetve
- a)
-
- b)
a határozat olyan elvi jelentőségű jogkérdést dönt el, melyre vonatkozóan a Legfelsőbb Bíróság a Határozatainak hivatalos gyűjteményében korábban eltérő tartalmú elvi határozatot tett közzé.
- b)
A Pp. 270. § (2) bekezdésének b) pontja értelmében felülvizsgálati kérelem két feltétel együttes fennállta esetén terjeszthető elő. Az első feltétel szerint a felülvizsgálni kért határozat az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő. A felperes ennek megfelelően felülvizsgálati kérelmében megjelölte azt a jogszabályi rendelkezést, melyet álláspontja szerint a jogerős ítélet sért.
A második feltétel szerint a felülvizsgálati kérelemben meg kell határozni azt az elvi jelentőségű - vagyis a joggyakorlat egysége, továbbfejlesztése szempontjából fontos - jogkérdést, amelyben a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő szerint a Legfelsőbb Bíróság még nem hozott elvi határozatot, vagy amelyet a támadott határozat a Legfelsőbb Bíróság iránymutatásától eltérően döntött e1. Mindezekre azonban a felperes felülvizsgálati kérelmében nem hivatkozott.
A fent leírt két feltétel együttes előadása esetén alkalmas a felülvizsgálati kérelem előzetes érdemi megvizsgálásra, a felperes azonban felülvizsgálati kérelmében a második feltétel fennálltára vonatkozóan nem nyilatkozott. A felülvizsgálati kérelem ezért nem felelt meg a Pp. 270. § bekezdésében -meghatározott feltételeknek, így azt a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Pp. 273.§-ának (1) bekezdése alapján hivatalból elutasította.
A felülvizsgálati eljárás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 57. § (1) bekezdésének a) pontja szerint illetékmentes, ezért a felülvizsgálati eljárási illeték viseléséről rendelkezni nem kellett.
A végzés ellen a Pp. 273.§ (5) bekezdése értelmében jogorvoslatnak helye nincs.
Budapest, 2003. évi június hó 24. napján
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA
mint felülvizsgálati bíróság
Kf. II. 39. 580/2001/6. szám
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Dr. Kővári Kálmán (Székesfehérvár) felperesnek a Gazdasági Versenyhivatal (Budapest) alperes ellen versenyügyben hozott határozat felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2000. évi december hó 8. napján kelt 2.K.33.015/2000/2. számú ítélete ellen a felperes részéről 3. sorszám alatt benyújtott fellebbezés elbírálása során a 2003. évi március hó 5. napján megtartott nyilvános tárgyalás alapján meghozta a következő
ítéletet
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 7.500.- (azaz hétezer-ötszáz) forint másodfokú perköltséget, valamint az államnak - az illetékhivatal külön felhívására - 13.500.- (azaz tizenháromezer-ötszáz) forint fellebbezési eljárási illetéket.
Ez ellen az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.
Indokolás
A Kentucky System Vendéglátó Kft. (a továbbiakban: Kft.) 1999. szeptember 2-től 1999. szeptember 21. napjáig a gyerekes családok, és a fiatal korosztály megnyerése érdekében akciót folytatott. Ennek során a Pizza Hut éttermeiben Junior menüt megrendelő, illetve jelenlévő 14 év alatti kiskorúak részére a Star Wars filmből vett gyermekjáték figurákat ajándékozott. Akcióját akként népszerűsítette, hogy az éttermek ablakaiban plakátokat, molinót, belső térben életnagyságú figurákat, posztereket helyezett el, felszolgálóit egyenruhába öltöztette. Az 1999. szeptember 6-án indult televíziós, majd mozi-kampány ugyancsak a Junior menüt fogyasztó gyermekeket és filmfigurákat jelenítette meg. Egyedül az étlapok tartalmazták azt az egyértelmű ínformációt, hogy az ajándékra 14 év alatti gyermekek jogosultak.
Az alperes által elrendelt versenyfelügyeleti eljárás azért indult, mert az akciót hirdető anyagokban sem a videofilmen nem szerepelt az a kikötés, hogy csak 14 éven aluli gyermekek részvétele esetén jár az ajándék. Erről a vendég az étterem étlapjáról értesült. Ez pedig magában rejtette a fogyasztók megtévesztésének lehetőségét.
Az alperes a 2000. február 17-én kelt Vj-196/1999/20. számú határozatában a versenyfelügyeleti eljárást megszüntette a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt .) 72 . § (1) bekezdés a), és 77. § (1) bekezdésének h) pontja alapján. Az alperes határozatában kifejtette, hogy a gyerekek érdeklődésére számot tartó Star Wars figurák ajándékozása a szervező azon szándékát tükrözte, hogy a kiskorú vendégkört vonzza magához. Az éttermi helyszíntől kezdve a mozi-hirdetésig a fogyasztók által is felismerhetően ezen tervezői akaratnak a kampány megfelelt. A mindvégig hangoztatott Junior menü elnevezés és a kiskorúak szerepeltetése közvetett módon, de egyértelműsítette, hogy az ajándékban kiskorú vendég részesülhet.
A versenyfelügyeleti eljárásban bejelentést tevő felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és új eljárásra kötelezését kérte. Álláspontjának lényege az volt, hogy a Kft. azzal a megszorítással, hogy csak az étlapokon közölte, hogy az ajándékra 14 év alattiak jogosultak, a Tpvt. 8. § (2) bekezdésének c) pontja szerinti jogsértést megvalósította, amelyet alátámasztott a belső szabályzata is.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a Tpvt . 8 . § (1) bekezdése és 8 . § (2) bekezdés c) pontja szerinti fogyasztók megtévesztése nem valósult meg, mert a Tpvt. 9. §-a alapján is az adott reklám, információk tartalmát akkor lehet versenyjogsértőnek tekinteni, ha a közölt tájékoztatás és annak fogyasztói értelmezése a reklámot közlő vállalkozó magatartására visszavezethetően lényegi elemeire szólóan eltér egymástól. A perbeli esetben a Kft. mesefigurák ajándékozását helyezte kilátásba, ez pedig közismerten a gyermekkorúak érdeklődésének felkeltésére irányult. Ezért amennyiben a felperes érvelése szerint felnőtt korúak figyelmét is felkelti a mesefigurák megszerzésének ezen módja, az általános üzenetre tekintettel az ajándékra igényt tartó fogyasztóktól elvárható, hogy a nem gyermekkorúként kivételesnek minősülő juttatás feltételei felől előzetesen tájékozódjon.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben annak megváltoztatása mellett a keresetében foglaltaknak megfelelő döntés meghozatalát kérte.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást és mindenben helytálló volt az arra alapított jogkövetkeztetése is, ezért a Legfelsőbb Bíróság az ítéletet a Pp. 254. § (3) bekezdése alapján helybenhagyta.
A Legfelsőbb Bíróság is megállapította, hogy a Kft. által folytatott reklám és az ahhoz kapcsolódó ajándék megszerzésének feltételeiben nem volt megtévesztő, az elsőfokú bíróság a hivatkozott jogszabályhelyek alapján helyesen állapította meg a versenyjogsértés hiányát. A Tpvt. 8. § (1) bekezdése, 8: § (2) bekezdés c) pontja alkalmazásában azoknak a magatartásoknak van versenyjogi jelentősége, amelyeknél a megtévesztés befolyásolja a fogyasztói döntés szabadságát és ezzel az adott vállalkozást előnyösebb helyzetbe hozza a piac más szereplőivel szemben. Az ajándék-akciót ismertető népszerűsítő kampány az átlagfogyasztó által elérhető módon adott tájékoztatást az ajándékhoz hozzájutás feltételeiről, arról, hogy arra gyermekek jogosultak. A Kft. magatartása abban az esetben valósította volna meg a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyását, ha a reklám azt sugallta volna, hogy minden étterembe betérő személy - így a felnőtt korúak is - a Junior menü megrendelésével ajándékban részesülhetnek. Ez pedig a perbeli esetben nem valósult meg, az éttermeken kívüli - és a Tpvt. 9. §-a alapján értelmezhető - tájékoztatás a gyermekkorúaknak szólt. Ehhez képest nem volt jelentősége a felperes által hivatkozott belső szabályzatban foglaltaknak sem.
A fellebbezés sikertelen volt, a Legfelsőbb Bíróság a pervesztes felperest a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján fellebbezési perköltség megfizetésére kőtelezte, míg a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illeték viseléséről a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján rendelkezett a felperes személyes költségmentességének megvonása folytán.
Budapest, 2003. évi március hó 5. napján