A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA
mint másodfokú bíróság
Kf. II. 39. 552/2001/2. szám Vj-100/2000.
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a Magnetta Kft. (Budapest) felperesnek a Gazdasági Versenyhivatal (Budapest) alperes ellen versenyügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2001. február 16-án kelt 2.K.35.199/2000/4. számú ítélete ellen ( mellékelve ) a felperes által 5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán tárgyaláson kívül meghozta a következő
végzést
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezést hivatalból elutasítja. Ez ellen a végzés ellen további fellebbezésnek nincs he1ye .
Indokolás
Az alperes 2000. augusztus 10. napján kelt Vj-100/2000/12. számú határozatának felülvizsgálata iránt indult perben az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az első fokú ítéletet a felperes jogi képviselője az iratokhoz csatolt tértivevény szerint 2001. április 2-án vette át. Az első fokú határozat a fellebbezés határidejére, előterjesztésének módjára vonatkozóan pontos kioktatást tartalmazott, ennek ellenére a felperes fellebbezését jogi képviselője útján 2001. április 17. napján közvetlenül a Legfelsőbb Bíróságra nyújtotta be. A másodfokú bíróság a felperes fellebbezését megküldte az elsőfokú bíróságnak, ahová az 2001. április 19-én érkezett meg.
A Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény la továbbiakban: Pp./ 234. § /1/ és /2/ bekezdése szerint határozat ellen a közléstől számított 15- napon belül az elsőfokú bíróságnál benyújtandó fellebbezéssel lehet élni, a Pp. 107. § /1/ bekezdése alapján további 15 napon belül az esetleges mulasztás következményei orvosolhatók. Ha a fellebbezés elkésett, akkor az elsőfokú bíróság a Pp. 237. §-a alapján a fellebbezést hivatalból elutasítja. Ha pedig a fellebbezést már az első fokú bíróságnak el kellett volna utasítania, akkor az iratok felterjesztését követően a másodfokú bíróság a Pp. 240. § /1/ bekezdése értelmében ennek megfelelően határoz.
A fentiek alapján a fellebbezés benyújtási időpontjának azt az időpontot kell tekinteni, amikor a fellebbezés az első fokon eljárt bírósághoz megérkezett, a Legfelsőbb Bíróság a hozzá benyújtott fellebbezést ebből a szempontból nem veheti figyelembe. A felperes részére a fellebbezés előterjesztésére nyitva álló határidő 2001. április 17. napján lejárt, azonban jogorvoslati kérelme csak ezt kővetően, 2001. április 19-én érkezett meg az elsőfokú bíróságra, és mulasztása kimentésére igazolási kérelmet nem terjesztett elő.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elkésett fellebbezést a Pp. 240. § /1/ bekezdése szerint irányadó Pp. 237. § megfelelő alkalmazásával érdemi vizsgálat nélkül hivatalból elutasította.
Budapest, 2002. évi november hó 20. napján
A Fővárosi Bíróság
2. K. 35199/2000/4.
A Magyar Köztársaság nevében!
A fővárosi Bíróság a Magnetta Kft. (Budapest) felperesnek, a Gazdasági Versenyhivatal (Budapest) alperes ellen verseny ügyben meghozta a következő
ítéletet
A bíróság a felperes keresetét elutasítja.
Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 4000.- (Négyezer) Ft perköltséget és az állam javára külön felhívásra térítsen meg 10.000.- (Tízezer) Ft feljegyzett kereseti illetéket.
Az ítélet ellen a kézbesítésétől számított 15 nap alatt fellebbezésnek van helye, amelyet a Legfelsőbb Bírósághoz címezve ennél a bíróságnál kell 3 példányban benyújtani. a fellebbezési határidő letelte előtt a felek közösen kérhetik a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálását. Ha a fellebbezés kizárólag a Pp.256/A. § (1) bekezdés a-d) pontjaiban felsorolt rendelkezések ellen irányul, tárgyalás tartása kérhető.
Indokolás
A műgyantázott öntapadó emblémák gyártásával foglalkozó felperes 1998. június hó 1-én 1998. december 1-ig, majd 1999. június hó 1-én 1999. december 31-ig terjedő időre szólóan szállítási szerződést kötött az Elektrolux Lehet Hűtőgépgyár Kft-vel (illetve jogelődjével a továbbiakban: Kft.)
A felperes 2000. februárjában 7%-os áremelést hajtott végre, ezért a Kft. úgy döntött, hogy 2000-ben nem a felperes termékét fogja megvásárolni.
Amikor erről felperes tudomást szerzett 43%-kal kedvezőbb ajánlatott tett, amelyet a Kft. nem fogadott el.
Többnyire grafikai nyomdászati tevékenység mellett Magyarországon számos vállalkozás foglalkozik öntapadó matricák gyártásával.
1999. év során felperes a Kft. értesítése nélkül jelentős beruházást hajtott végre.
A 2000. június hó 9. napján kelt döntéssel elrendelve Kft. ellen vélelmezett gazdasági erőfölénnyel való visszaélés miatt indult versenyfelügyeleti eljárás.
A vizsgálati jelentés szerint az 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 22. § (1) bekezdés b) pontja alapján gazdasági erőfölényben lévő Kft. e helyzetével visszaélt, amikor a matricákat 2000. évre szólóan nem hazai, hanem külföldi vállalkozástól rendelte meg. Javasolta, hogy a felperesi beruházás megtérüléséig (várhatóan 5 évig) alperes kötelezze a Kft-t arra, felperestől vásárolja meg a terméket.
Alperes a 2000. augusztus hó 10. napján kelt Vj-100/2000/12. sorszámú határozatában az eljárást megszüntette. Indokolásában kiemelte, a vizsgálat adatai nem támasztották alá Kft. erőfölényes helyzetének fennállását. Abból ugyanis, hogy a termék gyártására jelentős szabad kapacitás áll rendelkezésre és import beszerzés is lehetséges legfeljebb a gyártók - hosszabb távú megrendelés megszerzésére irányuló - éles versenyére lehet következtetni. Nem visszaélésszerű továbbá Kft. azon magatartása, hogy a határozott időre szóló szerződés lejárta után annak meghosszabbítására nem került sor.
Álláspontja szerint diszkriminációt Kft. nem valósított meg, azon vállalkozással szerződött, amely az első körben a feltételeknek megfelelő legjobb ajánlatot tette.
Alperes megjegyezte egyben, hogy a határozott idő utáni esetleges teljesítés folytán keletkezett jogi helyzet elbírálása nem a Versenyhivatal, hanem a bíróság hatáskörébe tartozik.
Döntését alperes a Tpvt. 77. § (1) bekezdés a) pontja, és a 72. § (1) bekezdés a) pontja felhívásával támasztotta alá.
A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság alperes határozatát helyezze hatályon kívül és kötelezze új eljárásra. A felperes perköltségeire igényt tartott.
Előadta, alperes döntése iratellenesen a vizsgálati jelentéstől eltérő megállapítást tartalmaz.
A Kft. erőfölényes helyzete álláspontja szerint azért áll fenn, mert hozzá hasonló volumenű értékesítést más megrendelő biztosítani nem tud.
Kutatásai ellenére azonos lehetőségekkel termékét nem értékesíthette, ezért eladatlan készletei keletkeztek.
Az alperes ellenkérelmében a felperesi keresete elutasítását kérte, perköltségeire igényt tartott. Kifejtette, a felperesi érvelés netáni elfogadása a piac megmerevedéséhez vezetne.
A felperes keresete nem volt megalapozott.
A Tpvt. 22. § (1) bekezdés b) pontja értelmében gazdasági erőlényben van az érintett piacon az olyan áru megrendelője, amely árut másnak nem, vagy csak a szakmai és az adott áru szempontjából a szokásosnál számottevően kedvezőtlenebb feltételekkel lehet értékesíteni.
A Tpvt. 22. § (3) bekezdése szerint a gazdasági erőfölény megítéléséhez vizsgálni kell különösen
a) azt, hogy az érintett piacra való belépés és az onnan történő kilépés milyen költségekkel és kockázattal jár, illetve, hogy milyen műszaki, gazdasági, vagy jogi feltételek megvalósítását igényli;
b) a vállalkozás vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetét, illetve annak alakulását;
c) az érintett piac szerkezetét, a piaci részesedések arányát, a piac résztvevőnek magatartását, valamint a vállalkozásnak a piac alakulására gyakorolt gazdasági befolyásolását.
A feltárt adatokat az előzőekben idézett szempontokkal egybevetve a bíróság úgy ítélte meg, alperes a gazdasági erőfölény fennállásának hiányát helytállóan állapította meg.
A felperes által jelzett azon körülmény ugyanis, hogy - szerződő partnerének tájékoztatása nélkül - a nagy arányú fejlesztése által keletkezett volumenű termékének teljes értékesítése másik egyedüli vállalkozásnak nem lehetséges, a Kft. gazdasági erőfölényes helyzetét nem teremti meg.
Bár a gazdasági erőfölény fennállásának hiányában az azzal való visszaélés vizsgálata szükségtelen, alperes helytállóan mutatott rá arra is, a Kft. visszaélésszerű magatartása nem érhető tetten.
A határozott időre szóló szerződés lejárta, valamint a felperes közölt áremelése ugyanis egyértelmű jogalapot adott Kft-nek arra, hogy más szerződő partnert keressen.
A Legfelsőbb Bíróság által elfogadott gyakorlat értelmében a vizsgálati jelentés megállapításaitól a Versenytanács indokolt döntésében eltérhet. Miután az alperes álláspontját részletes érveléssel támasztotta alá, felperes keresete szerinti iratellenességre vonatkozó kifogás nem volt figyelembevehető.
Mindezen indokolás alapján a bíróság a Tpvt. 84. §-a szerint eljárva megállapította, hogy az alperes határozata jogszerű volt, emiatt a felperes keresetét elutasította.
A felperes pervesztes lett, ezért a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles az alperes perköltségeinek a megfizetésére. Ennek összegét a bíróság a 12/1991. (IX.29.) IM számú rendelet 1. § (1) bekezdés d) pontja alkalmazásával állapította meg.
A Pp. 78. § (1) bekezdése értelmében köteles továbbá a felperes a per tárgyi illetékfeljegyzési joga folytán feljegyzett kereseti illeték megtérítésére.
Budapest, 2001. február 16.