A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

mint másodfokú bíróság

Kf. II. 40. 153/2001/6. szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a Metro Holding Hungary Kereskedelmi Kft. (Budaörs) felperesnek a Gazdasági Versenyhivatal (Budapest) alperes ellen versenyhatározat felülvizsgálata iránt indított perben, mely perbe az alperes pernyertessége érdekében beavatkozott a CBA Kereskedelmi Kft. (Budapest) beavatkozó, a Fővárosi Bíróság 2001. november 7-én kelt 13.K.31.503/2001/5. számú ítélete ellen az alperes által 7. sorszám alatt, az alperesi beavatkozó által 6. sorszám alatt benyújtott fellebbezések folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

ítéletet

A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 10.000 (tízezer) forint elsőfokú perköltséget, az alperesi beavatkozónak 50.000 (ötvenezer) forint együttes első- és másodfokú eljárási költséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg a Magyar Államnak - az illetékhivatal külön felhívására - 13.500 (tizenháromezer-ötszáz) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

Indokolás

A felperes bejelentése alapján indított versenyhivatali eljárásban az alperes azt vizsgálta, hogy az alperesi beavatkozó a gazdasági versenyt korlátozó magatartást tanúsított-e, amikor az ARO termékek CBA hálózatban való forgalmazását saját márkás étolaja eladhatósága érdekében tilalmazta. A vizsgálat - a jelentés és a kiegészítő jelentés alapján - megállapította, hogy az alperesi beavatkozó és a hozzá tartozó boltok között létrejövő szerződés szerint a tartósan alacsony áras termékek kategóriájába a saját márkás termékek kerülhetnek, vagy azok a termékek, amelyekből a hálózati igény alapján jelentős mennyiségű árú megvásárlására köt szerződést az alperesi beavatkozó. A szerződés teljesítésének veszélyeztetéseként minősítette a szerződés, ha a hálózatba tartozó vállalkozások ugyanilyen minőségű és áru terméket mástól vásárolnak, ezért ilyen esetekben az áru beszerzést az alperesi beavatkozó korlátozhatta. 2000. áprilisában az alperesi beavatkozó nagymennyiségű saját emblémás étolaj vásárlására kötött szerződést és ezen saját márkás termék eladhatóságának biztosítása érdekében 2000. április 11-én kiadott körlevéllel került sor az ARO termék forgalmazásának megtiltására. Az alperes vizsgálta az alperesi beavatkozó tagjainak és csatlakozó partnereinek forgalmát és az 1999. évi forgalomból az élelmiszerek beszerzési értékét 104 milliárd forintban határozta meg. Az alperes megállapította továbbá, hogy a megállapodás a résztvevők, mint vevők közötti versenyt ugyan korlátozza, azonban az alperesi beavatkozó részesedése az élelmiszerek beszerzési piacán sem a halmozott beszerzést, sem a halmozódás nélküli beszerzést vizsgálva nem érte el a 10%-ot.

Mindezek alapján az alperes a 2001. március 12-én kelt Vj-184/2000/15. számú határozatával a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 12.§ a) pontja alapján - utalva a 13.§ (2) bekezdésére - az eljárást megszüntette.

A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt. Kifogásolta a piaci részesedés megállapítását, mert álláspontja szerint nem állapítható meg, hogy a számítás milyen adatokon alapul. Hivatkozott a Mai Piac című lap 2000. évi 5. számában megjelent adatokra, mely szerint az 1999. évben az alperesi beavatkozó piaci részesedése 10%-ot meghaladó volt.

Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Ítélete indokolása szerint az alperes jogsértően járt el, amikor a határozatában nem jelölte meg a piaci részesedés számításának forrásait, ezért az adatok helytállósága nem vizsgálható és nem ellenőrizhető. Mivel a részesedés mértéke az ügy érdemi elbírálása szempontjából alapvető jelentőséggel bír, ezért az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) 43.§ (1) bekezdés c) pontjában foglalt rendelkezésnek meg nem felelt határozat lényeges eljárási szabályt sértett, ezért az alperesnek a tényállást az új eljárás során tisztáznia kell és a határozatát a számadatok forrásával megjelölve kell indokolnia.

Az ítélet ellen az alperes és az alperesi beavatkozó nyújtott be fellebbezést.

Az alperes kérte az ítélet megváltoztatását, a kereset elutasítását. Álláspontja szerint eljárási szabálysértés miatt csak a KK. 31. számú állásfoglalásban foglalt feltételekkel állapítható meg jogsértés. A vizsgálati jelentés, illetve az azt kiegészítő jelentés részletesen tartalmazta a megállapított tényállást, a piaci részesedésnél irányadó forgalmi adatokat, ezért eljárási szabálysértés nem történt.

Az alperesi beavatkozó elsődlegesen kérte az ítélet megváltoztatását, a kereset elutasítását, másodlagosan kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra történő utasítását. Álláspontja szerint a Pp. 130.§ (1) bekezdés g) pontja alapján a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítani, vagy a pert a Pp. 157.§ a) pontja alapján megszüntetni, mert a felperes bejelentésére, de hivatalból indult a versenyhivatali eljárás, ezért a felperes a versenyhivatali eljárásban nem volt ügyfél, pert sem indíthatott volna.

Álláspontja szerint az ARO termékek a saját márkás termékei, ezért nem kötelezhető arra, hogy a versenytársat reklámozza, a saját forgalma kárára. A körlevél kiadására a saját márkás, beavatkozói termék forgalmazásának biztosítása céljából került sor. Ezzel a versenytárs érdekeit nem sértette. A határozatból, a vizsgálati jelentésből az adatok forrása és a számítás jogszerűsége kellően ellenőrizhető, eljárási szabálysértés nem történt.

A felperes fellebbezési ellenkérelmében az ítélet helybenhagyását kérte.

A fellebbezések az alábbiak szerint alaposak.

A Legfelsőbb Bíróság az alperesi beavatkozó elsődleges fellebbezési kérelmét, amely a felperes ügyféli jogállása hiánya miatt a per megszüntetésére irányult, alaptalannak találta. A Tpvt. 69.§ (1) bekezdése a bejelentőt nem tekinti ügyfélnek, de a Tpvt. a bejelentőnek ennek ellenére bizonyos jogosultságokat biztosít, így a Tpvt. 55.§ (3) bekezdése alapján az iratokba való betekintés jogát, a 69.§ (7) bekezdése értelmében a jogorvoslat jogát. A Pp. 82.§ (3) bekezdésében biztosított jogorvoslatot a Pp. 327.§ (1) bekezdésében meghatározott, a jogát vagy jogos érdekét érintő határozat tekintetében kereshetőségi joggal rendelkező személy vagy szervezet veheti igénybe, és nemcsak az, aki a versenyhivatali eljárásban ügyfél volt. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság nem sértette meg a Pp. 157.§ a) pontját, amikor a felperes keresetét érdemben vizsgálta.

Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a részletes vizsgálói jelentésen és annak kiegészítésén alapuló alperesi határozatot jogsértőnek ítélte a számadatok forrásának ellenőrizhetetlenségére utalással. Az elsőfokú bíróság ítéletében maga is részletesen idézte a jelentések által megállapított számadatokat, a különböző - halmozott és nem halmozott - forgalmi adatokat, az összehasonlítás alapját képező statisztikai adatokat. Mindezek alapján tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a részletes számításokon alapuló következtetéssel szemben pusztán egy újságcikkben megjelent számadatra támaszkodva az alperes határozatának indokolását és számítását hiányosnak ítélte. Az alperes határozatát keresettel támadó felperes az ismeretlen forrásanyagon alapuló közlést tartalmazó újságcikken kívül egyéb adattal, releváns bizonyítékkal a határozatban foglalt számítás jogszerűségét nem tudta kétségbe vonni, ezért az elsőfokú bíróságnak a határozat törvénysértő állítása tekintetében a felperest terhelő bizonyítási teher alapján a felperesi bizonyítás eredménytelenségének következményét kellett volna ítéletében levonnia.

A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét törvénysértőnek és megalapozatlannak ítélte, ezért azt a Pp. 253.§ (2) bekezdése lapaján megváltoztatta és a felperes keresetét a Pp. 339.§ (1) bekezdése alapján elutasította.

A pervesztes felperes a Pp. 78.§ (1) bekezdése alapján köteles az alperes - elsőfokú eljárásban kért - elsőfokú eljárási, az alperesi beavatkozó első- és másodfokú eljárási költsége megfizetésére. Az alperes a másodfokú eljárásban költséget nem igényelt, ezért arról a Pp. 78.§ (2) bekezdése alapján rendelkezni nem kellett. A perindítás idejére figyelemmel a perköltséget a Legfelsőbb Bíróság általános forgalmi adó nélkül határozta meg.

A felperes a keresetlevelén a tízezer forint kereseti illetéket lerótta, ezért annak viseléséről határozni nem kellett. A felperes a Pp. 78.§ (1) bekezdése és a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13.§ (2) bekezdése alapján köteles a le nem rótt fellebbezési illeték megfizetésére.

Budapest, 2004. március 10.