Gazdasági Versenyhivatal

A Fővárosi Ítélőtábla

2. Kf. 27. 146/2003/6. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a Könyvmíves Kiadó Kft. (Budapest) felperesnek a Gazdasági Versenyhivatal (Budapest) alperes ellen versenyügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2002. évi november hó 15. napján kelt 2.K.32.326/2002/4. számú ítélete ellen a felperes által 5. sorszám alatt, az alperes által 6. sorszám alatt előterjesztett és 7. sorszám alatt indokolt fellebbezés folytán az alulírott helyen 2004. évi február hó 25. napján megtartott nyilvános tárgyalás alapján meghozta a következő

ítéletet

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Felmerült költségeiket a peres felek maguk viselik.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - az illetékhivatal külön felhívására - 24.000 (azaz huszonnégyezer) forint fellebbezési illetéket, míg az alperes fellebbezése folytán felmerült fellebbezési illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát megváltoztatva a felperes terhére kiszabott bírság összegét 1.000.000 Ft-ra mérsékelte, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Az irányadó tényállás szerint dr. Cserey Adolf Gombaisme című művét 1902-ben adták ki Pozsonyban, a szerző írott szándéka szerint füzetkéje feladata, hogy az olvasót a gombákkal ismertesse meg. A régi stílusú, helyesírású könyvet alapul véve a felperes 2001-ben Gombaismertető kézikönyvet adott ki és értékesített mintegy 2500 példányban. A felperes átvette az eredeti Cserey-féle tartalmat és szövegezést, az újraszedett szöveget új képekkel illusztrálta, a szavak helyesírását szükség szerint helyesbítette, s a könyvet színes gombaképekkel teli új borítóval látta el. A fedőlapon dr. Cserey Adolf neve és a könyv címe (gombaismertető kézikönyv) olvasható "színes illusztrációkkal" felirattal együtt, a hátlapon lévő ismertetőszöveg túlnyomó részben a könyv 10. oldaláról, illetve az eredeti Cserey-féle mű 5. oldaláról származó idézet. Az impresszum tartalmazza a műszaki vezető nevét, az ISBN számot, valamint a felelős kiadó azonosító adatait, a hátsó belső oldalon ismeretlen rendeltetéssel a G és G Kft. illetve felelős vezetőjének neve olvasható, az azonosító adatok között szerkesztésre utaló kitétel nem található.
A Gazdasági Versenyhivatal azért indított eljárást, mert úgy vélte, a fogyasztók megtévesztésére alkalmas egyrészt annak a tájékoztatásnak az elmaradása, hogy az eredeti mű koránál fogva a 2001-ben kiadott könyvnek nem ismeretterjesztő, hanem kizárólag tudománytörténeti értéke van, másrészt a könyv címének, szerzőjének és egyéb, a megjelenésre vonatkozó közléseknek, valamint a könyv tartalmának eltérései ugyancsak fogyasztómegtévesztők lehetnek. A vizsgálat úgy foglalt állást, hogy a könyv nem újranyomott kiadvány, hanem új termék, ezért néhai dr. Cserey Adolf a 2001-es kiadványnak nem lehet a szerzője, viszont szerző hiányában a szerkesztő feltűntetésének elmaradása hiányos tájékoztatás.

Az alperes a 2002. évi május hó 28. napján kelt Vj-5/2002/34. számú határozatában megállapította, hogy felperes a Gombaismertető kézikönyv kiadásakor a fogyasztók megtévesztésére alkalmas módon elmulasztotta annak közlését, hogy kiadványa 1902-ből származó ismeretanyagot tartalmaz. Ennek következtében a felperessel szemben 2 millió forint bírságot szabott ki. Az alperes szerint a 2001-es kiadású könyv a régi mű változatlan, illetve lényeget nem érintő átszerkesztésével készült. Ezért kötelessége lett volna a felperesnek, hogy figyelmeztesse a fogyasztókat, miszerint a műnek volt (és mikor) korábbi kiadása, ezáltal az az ismeret, ami a könyvből megszerezhető, tudománytörténeti érdekesség. Miután ez a figyelmeztetés elmaradt, a felperes magatartása nem pusztán a tisztességtelen piaci magatartás és versenyjog korlátozás tilalmáról rendelkező 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban Tpvt.) 8.§-ának /1/ bekezdés a) pontjába ütközően hiányos tájékoztatású, hanem - ugyanezen törvényhely b) pontjába ütközően - annak elhallgatása is megvalósult, hogy az áru nem felel meg a vele szemben támasztott szokásos követelményeknek, azaz a 2001-ben kiadott műtől a mai értékrend szerinti ismeretek nem várhatók. A felperes fogyasztómegtévesztő magatartását az alperes szerint bizonyítja az, hogy a "Közkívánatra! Gombatörténeti ritkaság! Ez a könyv dr. Cserey Adolf 1902-ben megjelent munkája alapján készült, korabeli nyelvezettel, a mai helyesírásnak megfelelően az akkori tudományos állapotot tükrözve." tartalmú, a könyvet átfogó papírszalag a fogyasztók teljes köréhez nem jutott el, minden egyes forgalomba kerülő példányon nem szerepelt.

Az alperes a bírság összegének kiszabásakor különös súllyal vette figyelembe, hogy a piacon más néven kiadói tevékenységet kifejtő, társasági jogilag különböző, de versenyjogilag a felperessel egy tekintet alá eső, azonos tulajdonosok által irányított, illetve érdekeltségükbe tartozó vállalkozásokat a versenytanács korábban már elmarasztalta, ami a felperes magatartásának ismétlődő jelleget kölcsönzött. Az alperes részletesen ismertette határozatában, hogy a felperes tagjainak: Merényi Józsefnek és Merényi Zsoltnak az érdekeltségébe tartozott Fátum-Ars Könyvkereskedelmi Kft-vel szemben fogyasztó-megtévesztés miatt már indított eljárást, és a versenytanács a jogsértés megállapításán túl az 1994. október 6-án kelt Vj-137/1994/21. számú (és a Fővárosi Bíróság 6.K.30.037/1995/4., és a Legfelsőbb Bíróság Kf.III.27.527/1996/3. számú ítéleteivel helybenhagyott) határozatával a Kft-t 100.000 Ft bírság megfizetésére kötelezte. A Merényi József és Zsolt tulajdoni érdekeltségébe tartozott Merényi Könyvkiadó Kft-re vonatkozóan az alperes szintén a fogyasztók megtévesztése miatt indított eljárást, a versenytanács a jogsértés megállapításán túl az 1997. április 15-én kelt Vj-279/1996/21. számú (és a Fővárosi Bíróság 2.K.30.819/1997/3., és a Legfelsőbb Bíróság Kf.I.28.020/1998/20. számú ítéleteivel elbírált) határozatával a Kft-t 1.000.000 forint bírság megfizetésére kötelezte.

A felperes keresetében elsődlegesen a határozat megváltoztatásával a jogsértés megállapításának mellőzését, és a bírságfizetés alóli mentesítését, míg másodlagosan a bírságösszeg csökkentését kérte. Kifejtette, hogy a könyvön alkalmazott ismertető szalag megfelelt a tájékoztatási követelményeknek, így a fogyasztók vásárlásuk során semmiféle információhiányban nem szenvedtek. Álláspontja szerint jogellenesen hivatkozott az alperes ismétlődésre a bírság összegének megállapítása kapcsán, ugyanis a felsorolt cégek, a Fátum-Ars Kft., illetve a Merényi Kft. jogi szempontból teljesen különálló, a felperestől független vállalkozások voltak, amely cégek előélete a szankció mértékét nem befolyásolhatta. Az ügyvezetők, tulajdonosok személyének azonossága okán versenyjogilag folytonosságot feltételező alperesi megállapítás ezért jogsértő. A felperes megítélése szerint a jogi személy gazdasági társaság, mint piaci szereplővel szembeni vizsgálat nem azonosítható a tulajdonosi kör magánszemélyi tevékenységének, korábbi gazdasági érdekeltségének vizsgálatával. Ebből következően tehát a bírságmérték nem áll arányban a jogsértés súlyával.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát akként változtatta meg, hogy a bírság összegét 1.000.000 forintra mérsékelte. Indokolásában kiemelte, miszerint lényeges tulajdonságnak minősül az, hogy a perbeli könyv az 1902-ben megjelent mű korszerűsítése. A felperes nem vitatta azt, hogy ha átkötőszalag nélkül hozza forgalomba a könyveket, akkor lényeges információ hiánya megállapítható, hiszen a Gombaismertető kézikönyv címen megjelent mű naprakész adatokat nem tartalmaz.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az a tény, hogy a felperes szállítólevél és szerződéses kikötés révén igazoltan átkötőszalaggal együtt rendelte meg a könyv nyomtatását, még nem jelenti azt, hogy a lényeges információt hordozó kiegészítés minden fogyasztóhoz ténylegesen el is jutott. Az alperes által lefolytatott bizonyítás kétség kívül igazolta, hogy az esetek egy részében a fogyasztók szalag nélküli példányokhoz jutottak hozzá. Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja szerint, ha a felperes úgy döntött, hogy a könyvre vonatkozó lényeges információt átkötőszalagon közli, gondoskodnia kellett volna arról, hogy a tájékoztatást minden fogyasztó garantáltan megismerhesse. A fogyasztók egy részének hiányos tájékoztatását eredményező mulasztás ugyanis önmagában elegendő a fogyasztók megtévesztésére alkalmas magatartás megállapítására.
Amennyiben kétségessé válhat, hogy a szalag, (pl. letépődése miatt) nem minden értékesített példányon lesz rajta, az a helyes és jogszerű eljárás, ha a könyvre tartozó lényeges információk a belső borítón, vagy ott is feltüntetésre kerülnek.

Az elsőfokú bíróság a bírság mértékének meghatározása körében nem értett egyet az alperessel abban, hogy a felperesi cég tulajdonosának és ügyvezetőjének korábbi vállalkozásai által elkövetett hasonló versenyjogi jogsértések a felperesi jogsértéssel együtt folyamatosságot teremtettek, mivel a Tpvt-nek nincs olyan szabálya, amelyből az alperes által értékelt közvetlen kapcsolatra lehetne következtetni. A felperesi vállalkozás tulajdonosának, ügyvezetőjének korábbi cégeiben betöltött szerepe, és a megelőző elmarasztalások révén a felperesnek is tisztában kellett lennie a versenyjogi elvárásokkal, ezt a körülményt azonban az elsőfokú bíróság jogi megítélése szerint kizárólag a magatartás felróhatóságának keretében lehet mérlegre tenni. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság úgy látta, hogy a perben vizsgált felperesi magatartással 1.000.000 forint bírság áll arányban.

Az ítélettel szemben a felperes és az alperes is fellebbezést terjesztett elő.

A felperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatásával kereseti kérelme teljesítését, illetve a bírság összegének további mérséklését kérte. A felperes lényegében megismételte és fenntartotta a keresetében foglaltakat. Álláspontja szerint a fogyasztók egy részének hiányos tájékoztatását eredményező mulasztás - a tájékoztató szalag letépődése - önmagában nem elegendő a fogyasztók megtévesztésére alkalmas magatartás megvalósítására. Kiadói szándéka nem egy gombaismertető szakkönyv megjelentetését célozta, hanem egy múlt század elejei gombatörténeti mű korszerű szedési és szerkesztési technikával történő megjelentetését. A kiszabott bírságösszeg vonatkozásában megismételte a keresetében előadottakat arra való hivatkozással, hogy helyesen járt el az elsőfokú bíróság akkor, amikor nem értett egyet az alperessel abban, hogy a felperesi cég tulajdonosának és ügyvezetőjének korábbi vállalkozásai által elkövetett versenyjogi jogsértések folyamatosságot teremtettek volna.

Az alperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Hangsúlyozta, hogy a Tpvt. alkalmazásakor nagy hangsúlyt kell fektetni a versenyjog sajátos alanyi hatályainak szabályaira. Ennek kapcsán nem az adott vállalkozás jogi formája, státusza a meghatározó, hanem az általa végzett tevékenység gazdasági természete. Megállapítható, hogy adott gazdasági tevékenység végzése tesz valakit, vagy valamit a Tpvt. szerinti értelemben vállalkozóvá. Két azonos tulajdonosi irányítású és azonos tevékenységet végző, egymást időben követő gazdasági társaság versenyjogilag lényegében egy vállalkozásnak minősül. Az utóbbi tevékenységének elbírálásakor teljes joggal vette a versenytanács súlyosbító körülményként figyelembe az időben korábban létező társaság Tpvt-t sértő tevékenységét, mint megismétlődő jogsértést. Az ezzel ellentétes jogi álláspont ahhoz a nem kívánatos, életszerűtlen eredményre vezetne, hogy az egyszer már elmarasztalt vállalkozás formai megszüntetésével, majd új néven való megalakulásával ki lehetne kerülni a súlyosabb versenyjogi szankciókat. Hangsúlyozta, hogy a jogbiztonság érdekében folytatott gyakorlata nem tér el az Európai Unió Bizottságának esetjogától.

A felperes és az alperes fellebbezése - az alábbiak szerint - nem alapos.

Az elsőfokú bíróság a felperes által megvalósított jogsértés körében a rendelkezésre álló peradatokból okszerű következtetésre jutott, jogi okfejtéseivel a másodfokú bíróság mindenben egyetért. Az elsőfokú bíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206.§-ában foglaltaknak megfelelően valamennyi körülményt mérlegelve hozta meg a jogsértés körében döntését, amelyet megfelelő módon indokolt is. A felperes e körben olyan új tényt, vagy körülményt nem jelölt meg, amely fellebbezése kedvező elbírálását eredményezhetné.

A fellebbezésben foglaltakra utalással mutat rá a Fővárosi Ítélőtábla arra, hogy nem volt vitatott a peres felek között a könyvekre kívülről ráhúzható ismertető szalag könyvpiacon elismert és alkalmazott gyakorlata. A felperes azonban a kézikönyv kapcsán olyan ismereteket nyomtatott a tájékoztató szalagra, amelyeket a könyvben kellett volna feltüntetnie (a gombaismertetés nem 2001. évi, hanem 1902-es tudományos állapotot tartalmaz, dr. Cserey Adolf nem szerkesztője a műnek, hanem a munkája alapján készült a kézikönyv), és amelyek hiányában a megfelelő tájékoztatás és az áruval szemben támasztott szokásos követelmény, mint jogilag védett fogyasztói érdekek szenvedtek sérelmet, és megvalósult a fogyasztói érdeksérelem. Mindezek miatt helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság és az alperes, hogy a tájékoztató szalagnak minden egyes forgalomba kerülő kézikönyv példányon biztonságosan rajta kell lennie. Az alperes a közigazgatási eljárás során bizonyította, hogy ez nem valósult meg, nem volt igazolható, hogy a tájékoztatás a fogyasztók teljes köréhez eljutott. A Pp. 164.§-ának /l/ bekezdése értelmében a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll; hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. A perben a felperes nem bizonyította, hogy magatartása nem volt jogsértő, hogy jogkövető lett volna, helytállóan állapította meg tehát az elsőfokú bíróság az alperessel egyet értve, hogy a felperes a fogyasztókat megtévesztő magatartást tanúsított.

A Tpvt. 78.§-ának /1/ bekezdése alapján az eljáró versenytanács bírságot szabhat ki azzal szemben, aki e törvény rendelkezéseit megsérti. A /2/ bekezdés értelmében a bírság összegét az eset összes körülményeire - így különösen a jogsérelem súlyára, a jogsértő állapot időtartamára, a jogsértéssel elért előnyre, a jogsértő felek piaci helyzetére, a magatartás felróhatóságára, az eljárást segítő együttműködő magatartására, a törvénybe ütköző magatartás ismételt tanúsítására - tekintettel kell meghatározni. A jogsérelem súlyát különösen a gazdasági verseny veszélyeztetettségének foka, a fogyasztói érdekek sérelmének köre, kiterjedtsége alapozhatja meg. A másodfokú bíróság egyetértett az alperessel és lényegében az elsőfokú bírósággal abban, hogy két azonos tulajdonosi irányítású és azonos tevékenységet végző, egymást létrehozásában időben követő gazdasági társaságnak a Tpvt. rendelkezéseit megsértő azonos magatartása értékelendő az azonos tulajdonosok újabb, azonos tevékenységet végző cége által elkövetett, a Tpvt-t sértő cselekményének a szankcionálása során. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a bírság összegének meghatározása során az értékelendő körülmények között a felróhatóság körében kell a hatóságnak ezt a magatartássort (azonos tulajdonosi érdekeltségű és azonos tevékenységet végző cégek egymást követő, a Tpvt. azonos rendelkezéseit azonos módon sértő cselekedeteit) értékelnie, ennek konzekvenciáit azonban csak részben vonta le. A felróhatóság fogalmát a Tpvt. - a bírság kiszabása körében - sem definiálja. Egy adott konkrét magatartás felróhatóságát a társadalmi megítélése, a társadalom értékítélete határozza meg. Felróható az adott magatartás, ha az eltér a társadalmilag általában elvárható magatartástól. A perbeli esetben a felperes tulajdonosai egymást követően alapított gazdasági társaságokban könyvkiadással foglalkoztak oly módon, hogy a XX. század elején kiadott könyveket újra kiadtak, az előzmény (korábbi kiadás) feltüntetése nélkül, egyben további, a fogyasztók megtévesztését megalapozó jogsértést tanúsítva, amely miatt versenyjogi elmarasztalásra került sor, és a jogsértés megállapítása körében a bírósági jogorvoslat sem vezetett sikerre. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint ez a körülmény a folytatólagos jogsértés megállapítását nem teszi lehetővé, a felróhatóság körében azonban értékelhető. Az elsőfokú bíróság pedig - a felróhatóságot külön nem értékelve - a jogsértés és felróhatóság összevetéséből arra a következtetésre jutott, hogy a bírság fele összege is elégséges joghátrány.

A felperes fellebbezésében olyan konkrét, a mérlegelést, jogszerűséget e körben vitató indokot felhozni nem tudott, amely az ítélet e körben való megváltoztatását, a bírság további mérsékelését megalapozná, ezért a másodfokú bíróság a bírság további mérsékelésére lehetőséget nem látott.

Egyetértett a másodfokú bíróság az alperessel abban, hogy a felróhatóságon túl, a személyi kör azonossága folytán megvalósuló folyamatos jogsértés is a bírságot befolyásoló körülmény, és egyetértett ennek a versenyjogi megítélésével is.
Ha tehát valamely gazdasági versenyjogi jogsértést úgy követnek el a gazdasági élet szereplői folyamatosan, hogy a következmények alóli kibújás érdekében új- és új "formát" öltenek, ez a kiszabható bírság tekintetében akkor is súlyosbító körülmény, ha hatósági elmarasztalásra nem, vagy kisebb súlyú szankció alkalmazásával kerül sor.
E körben azonban az alperes iránymutató olyan döntést még nem hozott, ahol a bíróság is állást foglalt volna az ilyen jogsértések mikénti megítéléséről. Az alperes fellebbezésében - a vonatkozó álláspontja kifejtésén túl - olyan körülményt nem jelölt meg, amely az elsőfokú bíróság bírság mértékére vonatkozó - bár sommás döntésének megváltoztatását, a bírság tekintetében is a felperes keresetének elutasítását vonhatta volna maga után.

Mindezek folytán a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 253.§-ának /2/ bekezdése alapján az elsőfokú bíróság érdemben helytálló ítéletét helybenhagyta.

A felek sikertelen fellebbezésének okán a Pp. 81.§-ának /1/ bekezdése alapján mindegyik fél maga viseli a másodfokú eljárásban felmerült költségét.
A felperes a 6/1986.(VI.26.)IM rendelet 13.§-ának /2/ bekezdésében foglaltak alapján köteles a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt fellebbezési illeték viselésére, míg az alperest terhelő illetéket ugyanezen jogszabályhely 14.§-a értelmében az állam viseli.

Budapest, 2004. évi február hó 25. napján