Gazdasági Versenyhivatal

Fővárosi Bíróság

2. K. 33326/2003/2.

A Magyar Köztársaság nevében!

A Fővárosi Bíróság a Pharma Vision Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. (Budajenő) felperesnek, a Gazdasági Versenyhivatal (Budapest) alperes ellen, verseny ügyben meghozta a következő

ítéletet

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg alperesnek 24.000.-(Huszonnégyezer) Ft. + 25 % ÁFA perköltséget és az állam javára, külön fölhívásra térítsen meg 15.000.- (Tizenötezer) Ft. feljegyzett kereseti illetéket.

Az ítélet ellen a kézbesítésétől számított 15 nap alatt fellebbezésnek van helye, amelyet a Fővárosi Ítélőtáblához címezve ennél a bíróságnál kell 3 példányban benyújtani. A fellebbezési határidő letelte előtt a felek közösen kérhetik a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálását. Ha a fellebbezés kizárólag a Pp.256/A.§ (1) bekezdés a-d) pontjaiban felsorolt rendelkezések ellen irányul, tárgyalás tartása kérhető.

Indokolás

Alperes a 2003. szeptember hó 24. napján kelt Vj-96/2003/20. sorszámú határozatában megállapította, hogy a felperes által forgalmazott "Femal" elnevezésű étrendkiegészítő tablettának gyógyító hatást tulajdonító reklámok és gyógyszertárakban kihelyezett termékismertetők állításai alkalmasak a fogyasztók megtévesztésére.

Ezért a magatartás folytatását megtiltotta, egyben kötelezte felperest 2.000.000.-Ft. bírság megfizetésére.

Döntése indokolásában alperes rögzítette, hogy felperes 2003. április és május hónapokban termékét napi, heti és havi lapokban a női gyötrelmeket enyhítő gyógyhatású szerként reklámozta.

A gyógyszertárakban kihelyezett 5000 példányos termékismertető a tablettát szintén gyógyhatású szernek nevezte meg azzal a kiegészítéssel, hogy klinikai tanulmányokkal igazoltan a termék jelentős, meglepően jó eredményeket ért el.

Az Országos Gyógyszerészeti Intézet (a továbbiakban: OGYI) iratoknál elfekvő közlése szerint azonban a készítmény gyógyszerkémi, vagy gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású szerként történő engedélyezéséről nem döntött.

Ezért alperes megállapította, hogy a felperes megsértette az 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 8.§ (2) bekezdés a) pontját. (Az alperesi határozat nyilvánvaló tévedésből Tpvt.B. § (1) bekezdés a) pontját tartalmazza.)

A bírság mértéke körében alperes súlyosító körülményként értékelte az egészségre gyakorolt hatást, a széles fogyasztói kör érintettségét, a tudatos jogsértést, a több hónapos megvalósítást és a reklámokra fordított költségeket, valamint felperes bevételeit.

A felperes keresetében alperes határozatának akkénti megváltoztatását kérte, hogy a bíróság a kiszabott bírság összegét jelentősen mérsékelje, illetve teljes egészében mellőzze.

A felperes perköltségeire igényt tartott.

Állította, a megállapított jogsértéshez, a fogyasztóknak okozott sérelemhez, a forgalmazott termék mennyiségéhez viszonyítottan a kiszabott bírság összege eltúlzott.
A vizsgált - lényegében előnyt nem adó gondatlan - magatartása csekély súlyú volt, rövid ideig tartott, mindemellett piaci részesedése is elenyésző.
Kiemelte továbbá együttműködését és az ismétlés hiányát, továbbá azt, hogy az alperesi eljárásról tudomást szerezve a tájékoztatást nyomban megszűntette.
Jelezte, a fogyasztóktól reklamáció nem érkezett, ezért a termékkel vásárlói nyilvánvalóan elégedettek voltak.
Javára kérte értékelni egyben azt is, hogy a közeljövőben megrendezésre kerülő konferencia folytán termékének reklámozása a jövőben jogszerűnek fog minősülni.
Az alperes ellenkérelmében a felperesi kereset elutasítását és perköltségbeli marasztalását kérte.
Előadta, bár a felperes tudatában volt annak.; hogy a termék nem rendelkezik az adott tájékoztatással összhangban álló engedélyekkel, üzletpolitikai megfontolások miatt 2003. április-június hónapokban mintegy 4,5 millió Ft-ot fordított reklámra, míg a termék egyéb nyomdai költségére 1.000.000.-Ft-ot költött.

Alperes hangsúlyozta egyben, hogy a felperes OGYI vélemény nélküli jogsértő magatartása az egészségügyi problémáikra megoldást kereső fogyasztókat célozta meg.

A felperes keresete nem volt megalapozott.

A perbeli esetben a bíróságnak kizárólag azt a kérdést kellett elbírálnia, hogy a felperes megbírságolása, illetve a kiszabott bírság mértéke jogszerű volt-e.
E körben a Tpvt.78.§ (1) bekezdése a következőket írja elő:
Az eljáró Versenytanács bírságot szabhat ki azzal szemben, aki e törvény rendelkezéseit megsérti. A bírság összege legfeljebb a vállalkozás előző üzleti évben elért nettó árbevételének tíz százaléka lehet.
A Tpvt.78.§ (2) bekezdése szerint a bírság összegét az eset összes körülményeire - így különösen a jogsérelem súlyára, a jogsértő állapot időtartamára, a jogsértéssel elért előnyre, a jogsértő felek piaci helyzetére, a magatartás felróhatóságára, az eljárást segítő együttműködő magatartására, a törvénybe ütköző magatartás ismételt tanúsítására - tekintettel kell meghatározni. A jogsérelem súlyát különösen a gazdasági verseny veszélyeztetettségének foka, a fogyasztói érdekek sérelmének köre, kiterjedtsége alapozhatja meg.

A felperes reklámja és termékismertetője az egészségügyi problémákkal küldő fogyasztókat arról informálta, hogy étrendkiegészítő készítménye gyógyhatással rendelkezik.
A termék ekkénti minősítéséhez szükséges OLYI engedéllyel azonban felperes kétségkívül nem rendelkezett.

A bíróság jogi álláspontja szerint a Tpvt.8.§ (2) bekezdés a) pontjában külön nevesített egészségre gyakorolt hatás tekintetében történő jogsértő perbeli magatartás - a gyógyulást kereső fogyasztók félreinformálásának veszélye miatt - nem tekinthető csekély súlyúnak.

A fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolását tiltó rendelkezéseknek nem tényállási eleme sem a fogyasztóknak okozott sérelem megvalósítása, sem a fogyasztói panaszok rendelkezésre állása.

Így ezek hiánya a felperes javára nem volt értékelhető.

Tekintettel arra, hogy a versenyjogi sérelem már a jogsértő fogyasztói tájékoztatás közreadásával megvalósul, az értékesített termék mennyisége, illetve azon netáni körülmény, a jövőben megteremtődhetnek a hiányzó feltételek a perbeli esetben szintén nem alkalmasak a cselekmény súlyának csökkentésére és ezáltal a bírság mérséklésére.

Alperes ugyanis a reklámokra, termékértékesítőkre fordított költségekhez viszonyítva alacsonyabb, mértékű bírságot szabott ki.
Ezért a jogsértő tájékoztatás révén értékesített termék mennyisége is nyilvánvalóan mérlegre került a 2.000.000.-Ft. meghatározásakor.

Ugyanezen okból a felperes piaci részesedése a versenyfelügyeleti eljárás megindítása utáni reklámozás megszüntetése sem adhatott okot a bírság csökkentésére.
Figyelembe véve továbbá a három hónapig tartó reklámkampányt és azt, hogy a heti, de különösen a havi lapokban található információk ezen időtartamon túl is kifejthették hatásukat, a bíróság nem látott alapot a jogsértés időtartamára tekintettel történő mérséklésnek sem.
A perbeli esetben a jogkövetkezmény alkalmazásakor értékelhető felperesi együttműködésnek nem volt szerepe, hiszen a tényállás közreműködése nélkül is feltárható volt.
A fentiekből következően ezért a bíróság a felperes bírság mérséklésére irányuló kérelmét nem látta teljesíthetőnek.
Miután pedig a birság mérséklésére irányuló kérelem nem volt alapos, a bírság teljes mellőzése értelemszerűen fel sem merülhetett.
Az előzőekre tekintettel ekként a bíróság a Tpvt.84.§-a szerinti eljárásban megállapította, hogy az alperes határozata a keresettel támadott részében jogszerű volt, emiatt a felperes keresetét elutasította.
A felperes pervesztes lett, így a Pp.78.§ (1) bekezdése alapján köteles az alperes perköltségeinek a megfizetésére. Ezek összegét a bíróság a 32/2003.(VIII.22.) IM számú rendelet 3.§ (3) bekezdése alkalmazásával határozta meg.
A felperes a Pp.78.§ (1) bekezdése, továbbá a 6/1986.(VI.26.) IM számú rendelet 13.§ (2) bekezdése értelmében köteles továbbá a feljegyzett kereseti illeték megtérítésére.

Budapest, 2004. február hó 27. napján

Jogerős: 2004. április 3.