Gazdasági Versenyhivatal

Vj-179/1999/33

A Versenytanács elnöke az eljáró versenytanács utóvizsgálati eljárás zárásaként hozott határozatával szemben benyújtott végrehajtási kifogás tárgyában meghozta az alábbi

határozatot

1. A Versenytanács elnöke az eljáró versenytanács Vj-179/1999/32. számú határozata rendelkező részének 1. pontjában írt végrehajtás elrendelést megszünteti, és a határozat 2. pontjában kiszabott végrehajtási bírságot eltörli.

2. A Versenytanács elnöke az eljáró versenytanács Vj-179/1999/32. számú határozata 19.2. pontjában idézett kötelezettséget - amely szerint a Matáv Rt-nek kell megtennie az ajánlatot és a harmadik fél nyilatkozik arra, hogy azt kívánja-e elfogadni - támadó kifogást elutasítja.

3. A végrehajtási kifogás tárgyában hozott határozattal szemben jogorvoslatnak helye nincs.

Indoklás

I.

1. A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 76. § (2) bekezdése alapján utóvizsgálatot folytatott a Vj-176/1999/30. és a Vj-179/1999/15. számú határozatokban foglalt kötelezettségek végrehajtásának ellenőrzésére. Az utóvizsgálat eredményeként született a végrehajtási kifogással támadott Vj-179/1999/32. számú határozat (a továbbiakban: utóvizsgálati határozat). E határozat rendelkező részének 1. pontja elrendelte a korábbi Vj-179/1999/15. számú határozat (a továbbiakban, a Vj-176/1999/30. számú határozattal, a hivatkozott pontok értelemszerű beazonosításával: alaphatározat) végrehajtását a következők szerint: "a Magyar Távközlési Rt. a "Matáv Pont"-okban történő értékesítés lehetőségét - a Westel 900 GSM Mobil Távközlési Rt-vel 2000. április 6-án kötött szerződéssel azonos feltételek mellett - haladéktalanul biztosítsa a magyarországi közcélú mobil rádiótelefon szolgáltatóknak". Az utóvizsgálati határozat rendelkező részének 2. pontja végrehajtási bírságot szabott ki a Magyar Távközlési Rt-vel szemben.

2. Az utóvizsgálati határozattal szemben a Magyar Távközlési Rt. a kézbesítéstől számított három napon belül végrehajtási kifogást terjesztett elő. Ebben a következők szerinti, négy pontba sorolt érvet sorakoztatta fel jogainak és jogos érdekeinek sérelmét alátámasztandó.

(i) Az utóvizsgálati határozat "kiterjeszti és a Tpvt. rendelkezéseivel ellentétesen értelmezi" az alaphatározatban írt feltétel tartalmát, (ii) az utóvizsgálati határozat "többletkötelezettség előírásával megvalósuló kiterjesztő értelmezéssel egyben meg is változtatja a feltételt, amelyre nincs jogszabályi lehetőség az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 61. § (1) bekezdése szerint". A végrehajtási kifogás (i) és (ii) pontok alatti érvelése lényegében az alaphatározat értelmezéséről történő állásfoglalást igényli, az utóvizsgálati határozatban a feltételnek tulajdonított jelentés miatt, és a kifogás középpontjába az utóvizsgálati határozatnak az alaphatározattal összhangban nem lévő tartalmát és következtetéseit állítja (a diszkrepanciákról részletesebb okfejtést is előadva).

(iii) Az alaphatározatbeli feltétel tartalmi módosítása az utóvizsgálatot lezáró határozatban történik, "amely formailag nem minősül érdemi határozatnak, ezért bíróság előtti felülvizsgálatát sem lehet kérni és a Tpvt. 91. §-a szerinti végrehajtási kifogáson kívül nincs ellene jogorvoslati lehetőség". A végrehajtási kifogás e (iii) pont alatt felhozott indoka az utóvizsgálati határozat bizonyos eljárásjogi jellemzőjét említi, ám e vonatkozásban további érdemi érvelést nem tartalmaz arról, hogy mindebből milyen jogi megítélés kell következzen, és mire alapozottan.

(iv) A rendelkező részben foglaltakon túl, az utóvizsgálati határozat indokolása "olyan megállapítást tesz, ami új többletkötelezettség előírásával tartalmilag szintén a feltétel kiegészítésének" minősül, "arra tekintettel azonban, hogy annak megállapítása a határozat indokolásában kerül sor, ez ellen még végrehajtási kifogással sem lehet élni". Az utóvizsgálati határozatban olvasható konkrét kötelezettség megítélése kapcsán az itt felvetődő kérdés valójában alapvetően az alaphatározat tartalmi értelmezését teszi szükségessé. Abban a felvetett szempontban, hogy az indokolásban kimondott kötelezettséggel szemben "még végrehajtási kifogással sem lehet élni", a végrehajtási kifogás érdemi érvelést nem tartalmaz arról, hogy ezt az eljárási vonatkozású körülményt mire is alapozza, és ebből milyen jogi megítélés kell következzen.

A végrehajtási kifogás tehát egyaránt felvet eljárási kérdéseket, amelyek az utóvizsgálati határozat alapjául szolgáló eljárásra és az utóvizsgálat eredményeként hozott versenytanácsi határozat eljárásjogi sajátosságaira vonatkoznak, valamint anyagi jogi jellegűnek tekinthető kérdéseket, amelyek alapvetően az alaphatározat értelmezett tartalmának és az utóvizsgálati határozat tartalmának a diszkrepanciájáról szólnak, és az utóvizsgálati határozat tartalmi kiterjeszkedését állítják az alaphatározatbeli feltétel jelentését illetően.

II.

1. A Tpvt. 91. § (1) bekezdése szerint: az, akinek a jogát vagy jogos érdekét a végrehajtás elrendelése, illetve a végrehajtási bírság kiszabása sérti, a sérelemről szerzett értesüléstől számított három nap alatt végrehajtási kifogást terjeszthet elő a Versenytanács elnökénél. Az eljáró versenytanács az utóvizsgálati határozat rendelkező részének 4. pontjában akként rendelkezett, hogy "a Magyar Távközlési Rt. a kézbesítéstől számított három napon belül" terjeszthet elő végrehajtási kifogást. A Magyar Távközlési Rt. a Tpvt. 91. § (1) bekezdése értelmében, mint jogában, illetőleg jogos érdekében érintett, nyilvánvalóan jogosult a végrehajtási kifogás előterjesztésére.

A végrehajtási kifogás előterjesztésének határidejét illetően a Tpvt. 91. § (1) bekezdése a sérelemről szerzett értesüléstől számított három nap időtartamot állapít meg. A "sérelemről szerzett értesülés" az eljáró versenytanács rendelkezése szerint az utóvizsgálati határozat kézbesítését jelenti. Az eljárás alá vont vállalkozások tekintetében ezt az értelmezést osztja a Versenytanács elnöke. A sérelem mibenléte önmagában a tárgyaláson kihirdetett határozatból, amikor a rendelkező részen kívül az indokolás érvei és állításai nem válnak ismertté az eljárás alá vont számára, még nem feltétlenül beazonosítható. Felvetődik ugyanakkor, hogy amennyiben az utóvizsgálati határozat indokolásában foglalt tételekkel szemben végrehajtási kifogás nem terjeszthető elő - ahogyan ezt a benyújtott végrehajtási kifogás állítja - akkor a határidejét tekintve az észlelést a kihirdetett rendelkező rész megismerésének kell tekinteni, és a jelen utóvizsgálati határozatot mint elkésettet teljes egészében el kell utasítani. Ezért először hivatalból e kérdéskört kellett megítélni.

2. A végrehajtási kifogás, mint a Tpvt. 91. §-ában nevesített jogorvoslat eltérő jellemzőket mutat az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló, többször módosított 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 88. §. (3) bekezdésében meghatározott végrehajtási kifogáshoz képest. Jóllehet az Tpvt. 44. §-a nem zárja ki az Áe. 88. §-ának alkalmazását a versenyfelügyeleti eljárásra, és így a Tpvt. szerinti végrehajtási kifogás - ami a versenyfelügyeleti eljárás része a Tpvt. rendszeréből és szerkezetéből adódóan - háttérjogaként az Áe. szóba jöhet, ám az Áe. 88. §-ának tartalma alapvetően különbözik a Tpvt. szerinti végrehajtási kifogás kontextusától. Egyrészt, az Áe. 88. § (1) bekezdése szerint, a meghatározott cselekmény végrehajtása céljából kivetett bírság megfizetésére kötelező, végrehajtás során hozott határozat ellen fellebbezésnek van helye. (Nem lévén érdemi határozat, a bírósági felülvizsgálata a végrehajtás során hozott közigazgatási határozatnak azonban nem lehetséges.) Az Áe. 88. § (1) bekezdése szerinti fellebbezés során a végrehajtás során hozott határozat indokolása is a fellebbezés tárgya lehet. (Mint ahogyan az sem kizárt, hogy a bírósági felülvizsgálat kezdeményezésekor a felperes kizárólag a közigazgatási határozat indokolási részének a felülvizsgálatát kérje.) Az Áe. 88. § (2) bekezdése szerint, végrehajtási kifogást fellebbezési lehetőség hiányában lehet előterjeszteni, amikoris az Áe. 88. § (3) bekezdése alapján a végrehajtási kifogás tárgyában hozott határozat ellen fellebbezésnek helye van.

A Tpvt. alapján a végrehajtási bírságot kiszabó végrehajtást elrendelő határozat, amelyet utóvizsgálati eljárás zárásaként hoz az eljáró versenytanács, kizárólag a Tpvt. 91. §-a szerinti végrehajtási kifogás tárgya lehet. A Tpvt. 76. és 77. §§-ai értelmében az utóvizsgálati eljárás lezárásaként hozott versenytanácsi határozat nem tekinthető érdemi határozatnak. A Tpvt. 76. § (2) bekezdése szerint az utóvizsgálat során e törvény eljárási szabályait kell megfelelően alkalmazni, a (3) bekezdés az eljáró versenytanács határozatának lehetséges tartalmát illetően ad speciális szabályokat. Az eljáró versenytanács utóvizsgálati eljárásban hozott határozata tehát eljárási határozatnak minősül. A Tpvt. 76. §-a nem határoz meg jogorvoslati lehetőséget, így az utóvizsgálati határozat nem tartozik a Tpvt. 82. § (1) és (3) bekezdései szerinti rezsim alá. Ettől függetlenül azonban, a Tpvt. 76. § (3) bekezdés b) pontjában írt tartalmú utóvizsgálati határozat, tekintettel a 90. § (2) bekezdésére, külön végrehajtási kifogás tárgya lehet, a Tpvt. 91. § (1) bekezdéséből következően. A 91. § (2) bekezdése alapján a Versenytanács elnöke által hozott határozattal szemben jogorvoslatnak helye nincs.

3. A végrehajtási bírságot kiszabó és végrehajtást elrendelő határozat tekintetében tehát az Áe. biztosít fellebbezési lehetőséget, a Tpvt. viszont végrehajtási kifogás előterjesztését engedi. A fent összegzett különbözőségek a Tpvt. rendszerében a végrehajtási kifogás jogintézményének autonóm jelentést határoznak meg, amely jelentés a végrehajtási kifogás tárgyaként szolgáló utóvizsgálati határozat indokolási tételeinek a megítélésére is lehetőséget ad a végrehajtási kifogást véglegesen elbíráló Versenytanács elnök számára. Ez a jelentés áll összhangban az Áe 88. §-ának szellemével is, amellyel konform eredményre kell jutni a Tpvt. szerinti végrehajtási jogorvoslatot illetően, tekintettel arra, hogy a Tpvt. 44. §-a következtében a versenyfelügyeleti eljárás háttérszabályai sorába tartozik az Áe. 88. §-a is.

A Tpvt. 91. § (1) bekezdése arról szól, hogy a végrehajtás elrendelésének észlelése alapján léphet fel végrehajtási kifogással bárki, akinek a végrehajtás elrendelése jogát vagy jogos érdekét érinti. A végrehajtás elrendelésének észlelése az eljárás alá vont vállalkozás tekintetében a végrehajtást elrendelő utóvizsgálati határozat közlését jelenti. A végrehajtás foganatosításával kapcsolatban okozott sérelem a Tpvt. rendszerében legelőször és elsősorban a végrehajtást elrendelő határozatban ölthet testet. A végrehajtást elrendelő versenytanácsi határozat önmagában, illetőleg az alaphatározattal való viszonyában egyaránt hordozhat olyan mondandót, amely végrehajtási kifogás alapjául szolgálhat a címzett eljárás alá vont vállalkozás szempontjából. Mivel pedig a fentebb kifejtettek értelmében a Tpvt. 91. §-a szerinti végrehajtási kifogás elbírálása során a végrehajtási bírságot kiszabó és végrehajtást elrendelő utóvizsgálati határozat indokolási része is a kifogás tárgyává tehető, az utóvizsgálati határozat közlését kell a 91. §. (1) bekezdése szerinti észlelésnek tekinteni, mert a közléssel válik az eljárás alatt álló vállalkozás számára ismertté az indokolás, aminek elemeit a kifogásban kérdésessé lehet tenni.

III.

1. A Tpvt. rendszerében a végrehajtási kifogás alapjául szolgáló, a végrehajtást elrendelő utóvizsgálati határozat a versenytanácsnak egy eljárási jellegű aktusa. A Versenytanács elnökének a végrehajtási kifogásról hozott határozata ellen nincs jogorvoslati lehetőség. E két körülményt figyelemben tartva kell megtörténjen az esetbeli utóvizsgálati eljárás, illetőleg az utóvizsgálati határozat jogi természetének feltárása, a végrehajtási kifogásban felvetett egyes kérdések megítélése érdekében.

Az esetünkben történt utóvizsgálati eljárás valójában egy magatartás-kontrollra irányuló, és jellegében a jogsértés gyanúja alapján zajló eljárásokkal rokonítható eljárás. Az eljáró versenytanács alaphatározata - és természetszerűleg maga a Tpvt. - jelenti a magatartás-kontroll bázisát, amennyiben az eljárás alatt álló vállalkozás - a feltételszabások címzettje - cselekvésének az alaphatározatban előírt feltételek szerinti megítélése áll az utóvizsgálat középpontjában. Függetlenül tehát attól, hogy az alaphatározat tárgya az alapvetően struktúra-kontrollt jelentő fúzió engedélyezés volt, az abban írt feltételek teljesítése kapcsán az utóvizsgálat valójában magatartás-kontroll eljárás, amikoris adott esetben az alaphatározat szerinti feltételeknek meg nem felelő magatartás miatt az eljárás alatt álló vállalkozás számára utólagosan, adott tevés vagy mulasztás megállapítását követően, kényszerítő jogkövetkezmények kimondása és bírság kiszabásában megnyilvánuló szankció kiszabása történhet az utóvizsgálati határozatban. Ez utóbbi vonások pedig már a végrehajtást elrendelő és végrehajtási bírságot kiszabó utóvizsgálati határozatnak azon természetét mutatja, hogy az alapvetően rokonítható a jogsértési eljárások alapján történő versenyhatósági fellépéssel és létrejövő jogviszonyok jellemzőivel. A jelen végrehajtási kifogás elbírálása során mindennek a következők szerint van jelentősége.

2. A versenyhatósági eljárás és döntés a közhatalom gyakorlás egyik, igazgatási jogi keretben működő megvalósulása, aminek jogi megalapozását és tartalmát a Tpvt. jelenti. A Tpvt. alkalmazása során a versenyhatósági eljárás egyes konkrét aktusai és egyes konkrét tartalmi elemei, így az eljáró versenytanács fúzióengedélyezés tárgyában hozott határozata is, a versenyjog alanyai (a vállalkozások) felé ki kell elégítsék a szükségesség, a célhozkötöttség és az arányosság követelményeit. Továbbá, az eljáró versenytanács határozatának a feltételek megállapítása esetén is a mérlegelés indokait megfelelően részletesen és egyértelműen feltárva kell tartalmaznia, minthogy a közigazgatási határozat jogszabálysértő, amennyiben a mérlegelés indokait kellően fel nem tárva hoz határozatot a hatóság. Az eljáró versenytanácsnak a feltételek meghatározása során - az előbb írt elvek figyelembe vétele mellett - a jogbiztonság követelményének is megfelelő egyértelműséggel és részletességgel kell megállapítania az engedélyezéshez kötődő magatartás-elvárásait. A jogbiztonság igényének teljesülése a versenyhatóság részéről a későbbi számonkérhetőséget alapozza meg, a címzett vállalkozás szempontjából pedig a hatóság szabta feltétel tartalmi pontosságát és előreláthatóságát jelenti. Ezek olyan paraméterek, amelyek teljesülésével határozhat csak meg a versenyhatóság a vállalkozások felé magatartási kötelezettséget, aminek a nemteljesítése joghátránnyal járhat.

Az utóvizsgálati eljárás, mint magatartás-kontrollra irányuló eljárás, és az azt lezáró, végrehajtást elrendelő versenytanácsi határozat bázisaként az eljáró versenytanács egy korábbi határozata, az un. alaphatározat szolgált. E korábbi alaphatározatban foglalt feltétel nemteljesítésének gyanúja miatt indult az utóvizsgálati eljárás és megállapításával történt a végrehajtás elrendelése az utóvizsgálati határozatban. Egy itt fontos szempontból, az utóvizsgálati eljárás számára az alaphatározatban írt feltételek lényegében úgy minősülnek, mint a jogszabályi rendelkezés, amely alapján meg kell ítélni a felülvizsgálat során egy közigazgatási határozat jogszerűségét. Esetünkben tehát az alaphatározat rendelkezései (különösen a feltételek meghatározása) és indokolási tételei tekintendők a viszonyítási normáknak, amelyek alapján meg kell ítélni az utóvizsgálati határozat tartalmának a jogszerűségét. Az alaphatározatnak mindebből adódóan megfelelő szempontot vagy mércét kell tartalmaznia, amely alapján a végrehajtást elrendelő utóvizsgálati határozat jogszerűségét a végrehajtási kifogás megítélésekor el lehet bírálni, ld.: 39/1997 (VII. 1.) AB határozat I.2. pontját, (ABH 1997, 263.). E szempontnak vagy mércének ugyanakkor ki kell elégítenie azokat a jogelvi követelményeket, amelyeket a megelőző bekezdés említett. Az alaphatározattal szemben e követelmények azért támasztandók, mert maga az alaphatározat tartalma szolgál alapul ahhoz, hogy az utóvizsgálati határozatban kötelezettség kimondása, illetőleg bírság kiszabása történik.

3. Nem lévén érdemi határozat, a végrehajtást elrendelő és végrehajtási bírságot megállapító utóvizsgálati határozattal szemben nincs lehetőség a bírósági felülvizsgálat kezdeményezésére. Az alaphatározat módosíthatóságát illetően felidézendő, hogy az Áe. alkalmazásában, amennyiben a hatóság a saját érdemi határozatát módosítja, e módosítással szemben szintén adott a bírósági felülvizsgálat lehetősége, mert a módosítással is az ügy érdemében rendelkezett a hatóság. Azaz, amennyiben egy határozattal szemben a bírói felülvizsgálat kizárt, abban a határozatban egy korábbi saját érdemi határozat tartalma nem módosítható. Tehát, mégha a határozat módosíthatóságát érintő Áe. 61. § (1) bekezdés feltételei teljesülnének is, akkor is külön kérdésként fennmaradnának az előbbiek. Másrészről, a Tpvt. szerinti utóvizsgálati határozattal szemben benyújtott végrehajtási kifogás az alaphatározatban foglalt érdemi döntést már nem teheti kérdésessé, sem a rendelkező részét, sem az indokolását.

Mindezek alapján, a végrehajtási kifogás elbírálásának kiindulásául megfogalmazható az, hogy amennyiben az alaphatározat és az utóvizsgálati határozat tartalmi összevetése ha megalapozott aggályt vet fel abban a tekintetben, hogy az utóvizsgálati határozat a végrehajtás elrendelését olyan érveléssel, értelmezéssel, illetőleg olyan feltételként szabott magatartási kötelezettség vonatkozásában fogalmazta meg, amelynek a pontos tartalma, mibenléte az alaphatározatból nem következik, akkor a fentiekben e pontban írt elvi okfejtés alapján a végrehajtási kifogásnak helyt kell adni. Az utóvizsgálati határozat bármely részében történő olyan kötelezettség meghatározást, amely tartalmát, a kötelezettség mibenlétét tekintve nem szerepelt kellően konkrétan és egyértelműen az alaphatározatbeli feltétel meghatározásában, érdemi határozatra tartozó elemnek kell tekinteni. Az alaphatározatban írt feltétel magatartási kötelezettséget meghatározó tartalmát illetően a címzett vállalkozás részéről elégséges a jól magalapozott kétely támasztása abban a tekintetben, hogy az utóvizsgálati határozat a végrehajtás elrendelését az alaphatározatban nem pontosan, célhozkötötten meghatározott, valamint a szükségesség és arányosság tekintetében is megfelelően indokolt feltételhez kötötte. A végrehajtást elrendelésekor az eljáró versenytanácson van a teher, hogy az alaphatározatnak a fenti kritériumoknak való megfelelését az utóvizsgálati határozatban is betartsa, azzal, hogy a végrehajtás elrendelését olyan tartalmú kötelezettségre vonatkozóan rendeli el, amely az alaphatározatból egyértelműen eredeztethető.

IV.

1. Az alaphatározat rendelkező részében az eljáró versenytanács a következő feltételt mondta ki: "a Magyar Távközlési Rt a Westel Rádiótelefon Kft és a Westel 900 Mobil Távközlési Rt részére teljesített szolgáltatások igénybevételét - azonos jogügylet esetén, azonos feltételekkel - valamennyi Magyarországon közcélú mobil rádiótelefon szolgáltatást nyújtó vállalkozás részére lehetővé teszi. Az e körben létrejött szerződéseiről másolatot tart fenn, és azokat a közcélú távbeszélő szolgáltatás kizárólagos nyújtására vonatkozó joga megszűnését követő egy évig a Gazdasági Versenyhivatal rendelkezésére bocsátja".

A szolgáltatások tartalmi mibenlétét a rendelkező rész nem határozta meg pontosabban. A szolgáltatások igénybevételének lehetővé tételét illetően az alaphatározat nem tartalmazott részletezést ennek módjáról, eljárásáról, a jogügyletek megvalósulásához egyes mozzanataihoz köthető kötelezettségekről, és nem szólt a teljesített szolgáltatások igénybe vételének lehetővé tételéhez kapcsolódó időzítési kérdésekről sem. A rendelkező rész a szolgáltatások körében létrejött szerződések rendelkezésre bocsátását illetően, a kötelezettséget a közcélú távbeszélő szolgáltatás kizárólagos nyújtására vonatkozó jog megszűnéséhez köti. Az alaphatározat a releváns piacot illetően a közcélú távbeszélő szolgáltatást és a közcélú mobil rádiótelefon szolgáltatást egymástól elválasztotta (45-46. pont). Az indokolás 8-10. pontjai és 20-22. pontjai tartalmazzák alapvetően azt a hátteret, amelyre építve az eljáró versenytanács a vertikális integrációt versenyjogilag aggályosnak látta, a 47-48. pontokban írtak szerint. Az engedélyezés feltételeinek az alaphatározat 51. pontjában rögzített indoka az volt, hogy az összefonódás akadályozza a hatékony verseny fejlődését a közcélú mobil rádiótelefon szolgáltatás piacán.

Az előírt feltételek címszó alatt az alaphatározat indokolása az itt releváns következő tételt tartalmazza: "miután az összefonódás káros versenyhatásai a MATÁV Rt és a közcélú mobil rádiótelefon szolgáltatók (köztük a Westel 450 és a Westel 900) között szükségszerűen fennálló üzleti kapcsolatokban jelentkezhetnek, a Versenytanács - kiindulva a vizsgálói indítványból - úgy ítélte meg, hogy ezeknek a gazdasági verseny szempontjából már elviselhető szintre történő csökkentésének szükséges és elégséges feltétele, ha az érintett vállalkozások kötelezettségvállalásai biztosítják a MATÁV Rt és a közcélú mobil rádiótelefon szolgáltatók közötti diszkriminációmentes üzleti kapcsolatokat (58. pont). Megállapította az eljáró versenytanács azt is, hogy a rendelkező rész 1. pontjába beírt feltétel a fenti követelményt kielégíti, külön rögzítve, hogy a diszkriminációmentesség esetében ez nem vitathatóan fennáll (59. pont). Az 58. pont szövegezéséből az adódik, hogy a diszkriminációmentes üzleti kapcsolatok követelménye a határozat kontextusában és szövegelemzésében is az 58. pontban is írt "szükségszerűen fennálló üzleti kapcsolatokban" kell érvényesüljön.

2. Az utóvizsgálati határozatnak lényegében a 16. pontja szól arról, hogy az eljáró versenytanács miként értelmezi az alaphatározatban írt feltételt az abban foglalt magatartási kötelezettség mibenlétét, tartalmát illetően. Ez a 16. pontnak a mondandója azonban nem elégíti ki azokat a jogelvi követelményeket, amelyekről a megelőző részben említés történt, és kétségesen elégíti ki magának az eljáró versenytanácsnak az alaphatározatban a feltételhez kötés általános kérdéseiként kifejtett álláspontját. Az utóvizsgálati határozat 16. pontja ha tartható lenne, akkor az alaphatározat tartalmához fűződő jogbiztonsági követelmény is súlyosan sérülne. Az egyértelmű számonkérhetőség valóban fontos tényezője a feltételek meghatározásának és érvényesítésének, azonban az illető feltételek pontos és egyértelmű meghatározásában kell kifejeződjék a számonkérhetőség igénye is, mint ahogyan a másik oldal számára az előreláthatóság alapvető követelménye is. Az eljáró versenytanács nem értelmezheti a korábbi, nem kellően pontos és részletes feltételszabást akként, hogy az alaphatározat szükségességi, célhozkötöttségi és arányossági követelményeit átlépve, egyszerűen kijelenti, hogy a meghatározott kontextusban fogant, de nem kellően specifikált alaphatározatbeli feltétel jelentését azon az alapon kell meghatározni, hogy az nem tartalmaz semmiféle leszűkítést azon bizonyos szolgáltatások tekintetében. A versenyhatóságként megnyilvánuló eljáró versenytanács azon feltétel-tartalomra alapozhat végrehajtás elrendelést, amelyet az alaphatározat kellően egyértelműen meghatározott, illetőleg abból kellő konkrétsággal eredeztethető.

Jelen esetben az alaphatározat fentebb történt rövid áttekintése és az utóvizsgálati határozat kulcselemét adó 16. pontjának felidézése után, kijelenthető, hogy megalapozott kétely mindenképpen fennáll abban a vonatkozásban, hogy az alaphatározatban nincs benne az a feltétel-tartalom, amire a végrehajtás elrendelés alapjaként az utóvizsgálati határozat alapozhatna, e megalapozott kételyt az utóvizsgálati határozat nem oszlatta el. A jelen esetben, ami az alaphatározatból egyértelműen, a végrehajtás elrendeléséhez szükséges módon következik, az abban áll, hogy a Matáv Rt. és a közcélú mobil rádiótelefon szolgáltatók közötti szükségszerű üzleti kapcsolatokban előbbinek a diszkrimináció mentességet biztosítani kell. Megjegyzendő, hogy elvileg ennél kiterjedtebb tevékenységi elemekre is elképzelhető lett volna az egyenlő elbánás elvének feltételül állítása, de erre kellően egyértelműen az alaphatározatban kellett volna sor kerüljön.

3. A végrehajtási kifogás szerint, az utóvizsgálati határozat 19.2. pontjában írt kötelezettség, amely szerint "a Matáv Rt-nek kell megtennie az ajánlatot és a harmadik fél nyilatkozik arra, hogy azt kívánja-e elfogadni", olyan többletkötelezettségnek minősül, amelyet az alaphatározat nem, hanem csak az utóvizsgálati határozat állapít meg. Az alaphatározat rendelkező részének 1. pontja a szolgáltatások igénybe vételének lehetővé tételéről szól a feltételül szabott magatartási kötelezettségként, majd ezután tartalmazza azt, hogy az adott körben létrejött szerződéseit a Matáv Rt. meghatározott ideig a GVH "rendelkezésére bocsátja". Az utóvizsgálati határozat 17. pontja azt mondja, hogy a feltétel azon része, mely szerint a Matáv Rt. a szolgáltatást a Westel Rt. versenytársai részére lehetővé teszi, azt jelenti, hogy "a Matáv Rt. a Westel Rt-vel létrejött szerződés megkötését követően haladéktalanul köteles ajánlatát megtenni a Westel Rt. versenytársai felé", értelemszerűen az alaphatározatban kimondott kötelezettség-elem szerint, azonos feltételekkel. Az utóvizsgálati határozat 19.2. és 19.3. pontjai az előbb hivatkozott 17. pontját bontják ki, az ajánlattétel határideje, tartalma tekintetében.

A Versenytanács elnökének álláspontja szerint, az alaphatározat rendelkező részében kimondott lehetővé tételi kötelezettség, az alaphatározatban foglalt feltétel célja és tárgya figyelemben tartásával, ésszerűen és az alaphatározatból is következően azt jelenti, amit az utóvizsgálati határozat 17. pontja tartalmaz. Az alaphatározat rendelkező részében igaz, hogy nincs meghatározva sem az időtényező, sem az ajánlattételi kötelezettség első nyilatkozatként elvárt 0jellege, ám az alaphatározat rendelkező részének 1. pontja és indokolásának együttes értelme határozottan és egyértelműen azt a következtetést adja, hogy a szolgáltatás lehetővé tételének alaphatározatbeli előírása - ennek célját és értelmét figyelemben tartva, amit az alaphatározat megfelelően leír - a feltétel a tartalma és versenyjogi célja hordozta hasznos hatását csak úgy tudja produkálni, ha a gyakorlati vonatkozásokat illetően az utóvizsgálati határozat 17. pontja szerint kell eljárni, természetesen csakis a feltétel tárgyi körébe tartozó szolgáltatások vonatkozásában. Ezért a végrehajtási kifogásnak az utóvizsgálati határozat 19.2. pontjában írtakat az előző bekezdésben idézettek szerint támadó részét a Versenytanács elnöke elutasította. Megjegyzendő végül, hogy a végrehajtási kifogás az utóvizsgálati határozat 19.3. pontjában foglaltakat nem is támadta, így - tekintettel a fentebb írt konklúzióra is - e pont tartalma irányadó marad.

4. A Versenytanács elnöke konkrét végrehajtási kifogás és a szükségesség hiányában ehelyt nem határoz arról a felvetődő értelmezési kérdésről, hogy az utóvizsgálati határozat 19.2. pontjának utolsó mondata mennyiben tekinthető megalapozott és tartható állításnak. A végrehajtási kifogás 0azon vélekedése pedig, amely szerint az alaphatározat 54., 56. és 63. pontjai, valamint az utóvizsgálati határozat 22. pontja összevetéséből bemutatott "téves, ellentmondásos érvelés alapján" minősítette az eljáró versenytanács a Matáv Rt. és a Westel Rt. közötti értékesítési szerződés alapján teljesített szolgáltatásokat a feltétel körébe tartozó szolgáltatásoknak, a Versenytanács elnöke szerint nincs érdemi összefüggésben azzal a kérdéssel, hogy a konkrét esetben az alaphatározatbeli feltétel tartalma az alaphatározatból megállapíthatóan miben is áll.

Az idézett pontok összevetéséből, ahogyan ezt a végrehajtási kifogás felveti, annak a kérdésnek a megítélése válhat szükségessé, hogy a fúzióengedélyezés során szabott feltételbe tartozó magatartás kötelezettség megsértése automatikusan (mint ahogyan ezt az esetbeli alaphatározat fejtegeti) vagy pedig a fúziót feltétellel engedélyező határozaton kívüli, külön mérlegelés alapján lehet versenyjogba ütköző (mint ahogyan ezt sugallja az utóvizsgálati határozat 22. pontja). A Versenytanács elnöke a konkrét végrehajtási kifogás elbírálásához szükséges kérdések megítélésén túl felvetődő ezen kérdés megítélésére ehelyt nem terjeszti ki a határozatot.

Megjegyzendő ugyanakkor, hogy az utóvizsgálati határozat 22. pontja valójában arról szól, hogy a feltétel körébe tartozónak tekintett, de az eljáró versenytanács határozatának meghozatalakor már nem tanúsított magatartás tekintetében veti fel annak lehetőségét, hogy azt nem a feltétel megsértése alapján, a fúziót engedélyező alaphatározatban foglaltak szerint, hanem külön, új versenyfelügyeleti eljárásban, amely alkalmas a múltbeli és már befejezett jogsértések megállapítására és szankcionálására, lehet eljárás és megítélés tárgyává tenni. Tehát a végrehajtási kifogás felvetése az előző bekezdésben idézett téves, ellentmondásos érvelésről - aminek egyébként nincs érdemi köze ahhoz, hogy az alaphatározat szerint a feltétel miben áll - minden bizonnyal az utóvizsgálati határozat 22. pontjának téves értelmezésén is alapszik.

Budapest, 2000. december 27.

Dr. Berke Barna sk.


Horváth Lászlóné