Vj-106/2000/16

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa dr. Boross Norbert igazgató, valamint a Martonyi és Kajtár Baker & McKenzie Ügyvédi Iroda (1062 Budapest, Andrássy út 102., ügyintéző: dr. Kajtár Géza ügyvéd) által képviselt Budapesti Elektromos Művek Részvénytársaság (1132 Budapest, Váci út 72-74. szám alatti) eljárás alá vont vállalkozás ellen gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalma miatt indított ügyben tartott tárgyaláson meghozta az alábbi

határozatot

A Versenytanács megállapítja, hogy az eljárás alá vont vállalkozás visszaélt gazdasági erőfölényével, amikor akként tett közüzemi szerződés módosítására ajánlatot, hogy annak elutasítása a fogyasztókra nézve hátrányos következményekkel járt.

Vele szemben 2.000.000.- (azaz Kétmillió) Ft bírságot szab ki, amelyet az eljárás alá vont vállalkozás a kézhezvételtől számított 30 napon belül köteles megfizetni a Gazdasági Versenyhivatal 10032000-01037557 számú bírságbevételi számlájára.

E határozat ellen a kézhezvételtől számított 30 napon belül az eljárás alá vont vállalkozás a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtható, de a Fővárosi Bírósághoz címzett, a bírság megfizetésére halasztó hatályú felülvizsgálat iránti keresettel élhet.

Indoklás

A Versenytanács az ügyfél előadása, a csatolt írásbeli bizonyítékok, valamint az 1996. évi LVII. törvény 71. §-a nyomán készült vizsgálati jelentés alapján a következő tényállást állapította meg:
Az eljárás alá vont vállalkozás (a továbbiakban: Rt.) a hazai hat áramszolgáltató egyike, amely Budapesten és Pest megye egy részén mintegy 1.300.000 háztartási fogyasztó villamosenergia szükségletét elégíti ki a hatályos 1994. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: VET) 21. § (1) bekezdés b) pontja szerint kizárólagos szolgáltatóként.
Az áramfogyasztás növekvő irányzatú annak ellenére, hogy az áramdíj emelkedik és az energiatakarékos eszközök használata a háztartásokban és az idetartozóan értékelendő egyéb fogyasztók körében terjed. A villamosenergiafogyasztás mindeközben évszakonként ingadozó a fűtés és a világítás, illetve a hűtés szükségességének függvényében. A növekvő fogyasztást és azon belül az ingadozást szemlélteti, hogy az Rt. területén 1997. januárjában 362735 MWh, 2000. januárjában 378314 MWh, 1997. júliusában 267782 MWh, 2000. júliusában pedig 285884 MWh villamosenergiát vételeztek a háztartási fogyasztók.

A villamosenergia szolgáltatási jogviszonyt mint a közüzemi szerződések egyik típusát, alapvetően a Polgári Törvénykönyv szabályozza, amelyre visszavezethetően a VET, a végrehajtására kiadott 34/1995. (IV. 5.) Korm. rendelet (Vhr), ennek mellékletei, valamint velük összhangban az Rt. üzletszabályzata, általános szerződési feltételei tartalmaznak előírásokat. E szabályozásnak a jelen ügyre tartozó lényege szerint az áramszolgáltató és a lakossági fogyasztók közötti általános közüzemi szerződés alapján a szolgáltató szerződésszerűen szolgáltatni, a fogyasztó pedig - ugyancsak a szerződésben foglaltaknak megfelelően - köteles megfizetni a fogyasztás ellenértékét a számla bemutatásakor készpénzben, illetve csekken 8 napon belül vagy pénzintézeti bemutatásakor.
A szerződéses kötelezettségek pontosítását szolgálja a szerződés kötelező tartalmának jogszabályi rendezése, amely egyebek mellett kiterjed a számlázási időszak meghatározására, a számlázás és a számla kiegyenlítésének módjára, feltételeire. Az elszámolási időszak a fogyasztásmérő berendezés két egymás utáni leolvasása közötti időszak, amely az Rt. szerződéseiben a közelmúltig egy hónap volt.
A szerződés írásban nem szabályozott, de kialakult rendszere volt - s ekként erre a gyakorlatra a Polgári Törvénykönyv az irányadó (Vhr 6. § (3) bekezdés) -, hogy a fogyasztóberendezést az Rt. alkalmazottja a helyszínen havonta leolvasta, illetve fogyasztói hibára visszavezethető mulasztás esetén a fogyasztó az óraállást saját költségére közölhette. A leolvasási gyakorlattal voltak összhangban a havi számlakiegyenlítés lehetséges módozatai (a leolvasó kezéhez, az irodában, postai feladással az Rt. költségére) vagy banki átutalással az Rt. költségviselése nélkül.

Európaszerte és az Rt. hazai versenytársai e rendszerhez képest az évi ritkább leolvasáson alapuló számlázási rendszerben értékesítik a villamosenergiát. Az Rt. tervezett rendszere szerint a szolgáltató a fogyasztó előző évi fogyasztását az aktuális áramdíjjal kiszámolja és tizenkét hónapra elosztva kéri a fogyasztótól postai úton (az Rt. költségére) vagy banki átutalással (az Rt. költségviselése nélkül). A részszámlás rendszerben az elszámolási időszak végén a felek mérőleolvasással egybekötve megejtik elszámolásukat és kamatfizetés nélkül kölcsönösen kiegyenlítik tartozásukat a többletfogyasztásnak, illetve a többletfizetésnek megfelelően. A szolgáltató és a fogyasztó kölcsönös előnye (készpénz kímélés, biztonság, kényelem, stb.) miatt az Rt. úgy döntött, hogy szolgáltatási területén még ezévben, júliustól kezdve novemberig, szakaszosan bevezeti a részszámlás rendszert öt szolgáltatási részterületén.
A bevezetés időpontjából adódóan a fogyasztók ezév második felében az átlag alatti áramfogyasztáshoz igazodóan, hónapról hónapra csökkenő mértékben, de részben tartozatlanul teljesítenek, amely a téli csúcsfogyasztás beálltával véget ér. Ezen időponttól a rendszer az Rt. tartozatlan szolgáltatásába fordul át, hiszen az átlagolt fizetés tényéből következően a valós fogyasztás ellenértékénél a fogyasztók kevesebbet fizetnek. Összességében egy éven belül a fogyasztói túl- és alulfizetések kiegyenlítődnek, a vizsgálói számítások szerint azonban a fogyasztók az időszak első hónapjaiban jelentkező túlfizetéssel az éves fogyasztás ellenértéke körülbelül egy százalékának megfelelő "hitelt" nyújtanak az Rt-nek.
Tényleges fogyasztói hátrányként, illetve szolgáltatói előnyként a tartozatlan fogyasztói fizetés ("hitel") kamata jelentkezik, amely a maximálisnak tekinthető 20 százalékos kamatot és az átlagosan féléves "hitelezési" időt feltételezve, az éves fogyasztás ellenértéke egy ezrelékének felel meg.

Az Rt. üzleti titkát képező adatok szerint az új rendszer bevezetése után jelentkező - elsősorban számlázási - többletköltséggel körülbelül azonos összegű az Rt. bérköltség megtakarítása, hosszabb távon azonban nem kizárt, hogy az új rendszer működtetése az Rt. költségeinek csökkenésével is párosul.

Miután a VET a közüzemi szerződésre az adott ügyet érintően az árhatósági díjmegállapítás és díjalkalmazási feltételek alkalmazását írja elő (45. § (3) bekezdés) a lakossági fogyasztók részére szolgáltatott villamosenergia árának megállapításáról szóló 10/1999. (III. 19.) GM rendelet 7. § (3) bekezdés utalása folytán alkalmazandó Vhr 14. § (4) bekezdés b) pontja ad eligazítást az új rendszer bevezetésének jogszerű lehetőségéről. Eszerint szükséges és elegendő feltétel a szolgáltató és a fogyasztó közös megállapodása, értelemszerűen a hatályos szerződések közös megegyezéssel történő módosítása.
Az Rt. a szerződések közös megegyezéssel történő ilyetén módosítását több mint 1.200.000 fogyasztóját érintően úgy érte el, hogy személyre szólóan tájékoztatta őket a részszámlás rendszer jellemzőiről, figyelmeztetve őket, hogy amennyiben határidőn belül írásban nem jelzik a havi leolvasáson alapuló rendszert választó szándékukat, úgy tekinti, hogy a címzett az új rendszert nem kifogásolja, és így a közös megállapodással történő szerződésmódosítást létrejöttnek tekinti.
A megküldött tájékoztató megadott egy telefonszámot, amelyen a fogyasztó a részletek iránt saját költségére érdeklődhetett.
Eleinte az Rt. a kiküldött felhívásokhoz válaszborítékot nem mellékelt, így a fogyasztó tevőleges és költségviselő magatartására volt szükség a fentebbi közös megállapodás elmaradásához. Utóbb ugyan az Rt. mintegy 600.000 válaszborítékot kiküldött, amely azonban nem változtat azon, hogy pontosan meg nem határozható számban, a havi leolvasáson alapuló rendszert választó fogyasztók egy részének anyagi hátránya keletkezett azért, mert saját költségére kellett közölnie döntését.
Mindezek ellenére körülbelül 95 ezren választották a havi leolvasáson alapuló rendszert, amelyről újabb ismertetőt kaptak az Rt-től. Ennek tartalma a fogyasztókat korábbi döntésük felülvizsgálatára ösztökélte, leszögezve, hogy a havi leolvasási rendszer sem marad változatlan, mert az Rt. alkalmazottja havonta nem fog kimenni a helyszínre a fogyasztásmérő leolvasása és a díj beszedése miatt, hanem a leolvasást a fogyasztónak kell megejtenie és saját költségére postai úton, telefonon stb. kell továbbítania az Rt-nek. Az addigi készpénzes fizetési mód is megszűnik és az a postai feladásra (az Rt. költségére), valamint a banki átutalásra korlátozódik.
Ezen értesítéshez képest utóbb az Rt. a havi leolvasáson alapuló rendszert módosította, a közöltekhez képest úgy, hogy

  • -

    a mozgáskorlátozottak vagy az egyéb rászorultak mérőjét igény szerint leolvassa, bár készpénzt alkalmazottja ilyen esetekben sem fogad el,

  • -

    jellemzően a fogyasztót terheli ugyan a havi leolvasás kötelezettsége, de az óraállást telefonon, írásban, stb. az Rt. költségére továbbíthatja,

  • -

    a készpénzfizetésre pedig az Rt. ügyfélszolgálati irodáiban, a bevásárló központokban lehetőséget adott.

A Gazdasági Versenyhivatal gazdasági erőfölénnyel való visszaélést vélelmezett a rendszerbevezetés, működtetés kapcsán, s ezért a Tpvt. 70. § (1) bekezdése szerint, figyelemmel a Tpvt. 69. § (1) bekezdésére eljárást indított az Rt. ellen.
A készült vizsgálati jelentés gazdasági erőfölénnyel való visszaélésként értékelte a bevezetés időpontjából eredően keletkezett kamatmentes fogyasztói "hitelezést", valamint mindazt az Rt. által az átállással összefüggésben tanúsított magatartást, amely a fogyasztóknak költséget, kényelmetlenséget vagy egyéb hátrányt okozott. Indítványozta a jogsértés akkénti megszüntetését, hogy az Rt. köteles legyen minden érintett fogyasztójával úgy szerződést kötni, hogy megelőzőleg a fogyasztók a két rendszer jellemzőinek ismeretében voltak. Indokoltnak tartotta az új rendszer bevezetésének halasztását 2000. november és 2001. március közötti hónapokra, amikoris a "hitelezés" fogalmilag nem merülhet fel. Az Rt. bírság megfizetésére való kötelezését azonnali végrehajtás terhével indítványozta.

Az Rt. jogsértés hiányában az eljárás megszüntetését kérte. Nem vitatta gazdasági erőfölényes helyzetét, de tagadta, hogy piaci helyzetével visszaélt, egyben hivatkozott a tervezettől eltérő tanúsított magatartására (válaszboríték biztosítása, saját költségére történő óraállás bejelentés, készpénzfizetés módozatai, stb.) is.

A Versenytanács szükségesnek tartotta mindenekelőtt annak megfontolását, hogy a jelen ügyben alkalmazható-e a Tpvt., hiszen a vizsgált tevékenység mint hatósági ár alkalmazási feltétel más jogszabály hatálya alá tartozhat, amely kizárja a Tpvt. azzal párhuzamos alkalmazását, ahogy arról a Tpvt. 1. §-a rendelkezik. Ennek során azt kellett megállapítani, hogy a VET a villamosenergia legmagasabb hatósági árának és az ár alkalmazásának feltételei szabályozását a jelenleg hatályos 10/1999. (III. 19.) GM rendeletre ruházta (1. § (1) bekezdés), amely a 7. § (9) bekezdésében foglalt utalásával a felek közös megállapodására bízta az éves számlázás bevezethetőségét hatósági jóváhagyás nélkül.
Miután az Rt. piaci magatartásként az összlakossági fogyasztókat érintően kívánta az elszámolási rendet megváltoztatni, a hivatal hatáskörének megkérdőjelezésére nem volt ok.

A szolgáltató-fogyasztó szerződéses kapcsolatban, a fogyasztók alárendelt helyzetűek az Rt-vel szemben, abból az objektív tényből következően, hogy az Rt. szolgáltatási területén (Tpvt. 14. §) gazdasági erőfölényes helyzetben van, mert a fogyasztók ésszerűen helyettesítő árut az Rt-n kívül mástól beszerezni nem tudnak (Tpvt. 22. § (1) bekezdés a) pont).

A Versenytanács a versenyjogilag értékelhető magatartás minősítése során - figyelmen kívül hagyva a hatáskörébe nem tartozó esetleges polgári jogi, fogyasztóvédelmi beavatkozást igénylő vonatkozásokat - elfogadta, hogy önmagában a jogszabályilag megengedett részszámlás rendszer korszerű, bevezetése indokolt. A fogyasztóknak többletköltséget bevezetése nem okoz, sőt hosszabb távon költségmegkatarítással járhat, s így a díjemelkedés ellen hat a Magyar Energia Hivatal, valamint a Gazdasági Minisztérium részvételével folytatandó hatósági ártárgyalások során.
A Versenytanács azt sem kifogásolta, hogy ezév során az új rendszerre áttérő fogyasztók valóban tartozatlan fizetésre ("hitelezésre") kötelezettek, mert az ebből eredő előnyt, illetve hátrányt (legfeljebb az éves fogyasztás ellenértékének egy ezreléke) összegszerűségében csekélynek tartotta, figyelembevéve azt is, hogy a növekvő fogyasztás e mértéket tovább mérsékli.

Az Rt. gazdasági érdeke a közös megállapodás létrejötte, mert ennek hiányában a jogszabály erejénél fogva arra kényszerül, hogy a havi leolvasáson alapuló rendszerről a részszámlás rendszerre áttérni nem kívánó ügyfelei számára a korábbi rendszert változatlanul továbbra is fenntartsa. A hallgatás-beleegyezés elvének felhasználása önmagában nem kifogásolható, lévén nagyszámú fogyasztóról szó. Az azonban, hogy

  • -

    a korábbi rendszer választásának feltétele a válaszborítékot nem kapó fogyasztóknál a saját költségen való ellentmondás volt; továbbá, hogy

  • -

    a régi rendszer választása esetén az eredeti tájékoztatás szerint a havi óraállásról a fogyasztónak saját költségére kellett volna tájékoztatást adni az Rt. részére;

a Versenytanács álláspontja szerint egyrészt hátrányos feltételek - közvetett módon történő - kikényszerítésének (Tpvt. 21. § a) pont), másrészt a gazdasági döntések indokolatlan előny szerzése céljából történő befolyásolásának (Tpvt. 21. § c) pont) minősül.
Emellett - figyelemmel arra is, hogy az Rt. kereste meg a fogyasztót beleegyezésének megnyerése céljából - az alkalmazott rendszer sérti a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés általános tilalmát is, mert a versenyjogi szabályozás gazdasági erőfölényes helyzetére tekintettel az Rt-től a szokásosnál körültekintőbb szerződésmódosítási eljárást kér számon.
A jogsértést az a körülmény sem teszi meg nem történtté, hogy az Rt. utóbb az előzőek szerinti befolyásoló (kényszerítő) magatartásán változtatott.

Az Rt. a havi leolvasáson alapuló rendszert választó fogyasztókkal fennálló szerződésének egyéb írásba nem foglalt, vagy ettől függetlenül a szerződés tartalmát képező egyes elemeit egyoldalúan módosította. A Versenytanács azonban - az előzőek szerint - a módosításoknak, illetve a közölt, de utóbb megváltoztatott módosításoknak csak azokat a következményeit vette figyelembe, amelyek az Rt-nek indokolatlan gazdasági előnyt, a fogyasztóknak pedig gazdasági hátrányt okoztak (volna), arra késztetve őket, hogy korábbi döntésüket megváltoztatva mégis az új rendszert válasszák. Ennek csupán a havi óraállás saját költségre való továbbítása volt tekinthető. A Versenytanács versenyjogilag nem tartotta marasztalandó magatartásnak az óraleolvasási kötelezettség áthárítását a fogyasztókra, mert az legfeljebb személyes körülmények miatt okozhat nehézséget a fogyasztók bizonyos részének. Hasonló okokból versenyjogilag nem értékelte azt a körülményt sem, hogy a korábbiakhoz képest a készpénzfizetés lehetséges módozatai szűkültek.

Mindezek alapján a Versenytanács az Rt. jogsértését a Tpvt. 77. § (1) bekezdés c) pontja szerint megállapította. A jövőre nézve a törvénysértő magatartás folytatásától való eltiltására a magatartási hiba időközbeni javítása miatt szükség nem volt (Tpvt. 77. § (1) bekezdés e) pont). A Versenytanács a rendszer bevezetése során gyakorolt hibajavítást együtt értékelve az új rendszer bevezetésének piaci szükségességével, a bírságot (Tpvt. 78. §) az Rt. piaci súlyához viszonyítva jelképes összegben szabta ki.
A Versenytanács szerint a bírság megfizetésének azonnali végrehajtás terhével történő rendelkezésére törvényes ok (Tpvt. 83. § (1) bekezdés) nem volt, mert a közérdek evonatkozású intézkedést nem igényel.

A határozat elleni jogorvoslati jogot a Tpvt. 83. §-a biztosítja az Rt. számára.

Budapest, 2000. október 3.

dr. Kállai Mária sk. előadó
dr. Györffy István sk.
dr. Bodócsi András sk.
Ágoston Marika