A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

mint másodfokú bíróság

Kf. II. 39. 894/2001/6. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a Budapesti Elektromos Művek Rt. (Budapest) felperesnek a Gazdasági Versenyhivatal (Budapest) alperes ellen versenyügyben hozott határozat felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2001. évi július hó 5. napján kelt 3.K.36.332/2000/2. számú ítélete ellen az alperes részéről 3. és 4. sorszám alatt benyújtott fellebbezés és a felperes részéről Kf.5. sorszám alatt benyújtott csatlakozó fellebbezés elbírálása során a 2003. évi május hó 14. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

ítéletet

A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét és ezáltal az alperes határozatát részben és akként változtatja meg, hogy az alperes 2000. évi október hó 3. napján kelt Vj-106/2000/16. számú határozatának indokolásából mellőzi a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 21. § a/ és d/ pontjának megsértésére vonatkozó megállapításokat, és a bírság ősszegét 1 millió (azaz egymillió) forintra leszállítja.
Egyebekben azzal hagyja helyben az elsőfokú bíróság ítéletét, hogy a felek az első fokú eljárás során felmerült költségeiket maguk viselik.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - az illetékhivatal külön felhívására - 5.000.- (azaz ötezer) forint kereseti illetéket, míg a fennmaradó kereseti illetéket az állam viseli.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt az alperesnek 10.000.- (azaz tízezer) forint másodfokú részperköltséget, valamint az államnak - az illetékhivatal külön felhívására - 16.750.- (azaz tizenhatezerhétszázötven) forint fellebbezési és csatlakozó fellebbezési eljárási illetéket. Ezt meghaladóan 3.500. (azaz háromezer-ötszáz) forint fellebbezési eljárási részilletéket az állam visel.

Ez ellen az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye .

Indokolás

A felperes Budapesten és Pest megye egy részén 1,3 millió háztartási fogyasztó villamos energia szükségletét elégíti ki, mint kizárólagos szolgáltató.
A felperes a közte és a lakossági fogyasztók kőzött létrejött általános közüzemi szerződést a 2000 év folyamán módosítani kívánta, ezért szórólapon hívta fel a fogyasztók figyelmét, hogy átáll az egyszeri mérőóra leolvasásos rendszerre. Választást kínált a fogyasztók részére a részszámlázás és havonta a saját mérőóra állás írásban vagy telefonon történő bejelentése között. A havi leolvasásos rendszernél maradó fogyasztót terhelte volna az óraállás bejelentésével kapcsolatos telefonálás, illetőleg levelezés felmerülő többletköltsége. A részszámlázás választása esetén nem biztosított lehetőséget a régi havi leolvasáson alapuló rendszerre való visszatérésre. A felperes az áttérésről tájékoztató levele mellé válaszborítékot nem mellékelt. Azoknak a fogyasztók hallgatását, akik a szórólapra nem válaszoltak, akként értékelte, hogy a részszámlás rendszerre történő áttérést tudomásul vették.
A számlázási rendszer megváltoztatásával kapcsolatban számos fogyasztói panasz érkezett, ezért a Magyar Energia Hivatal és a Fogyasztóvédelmi Felügyelőség a fogyasztók tájékoztatásával kapcsolatos, és az évi egyszeri leolvasáson alapuló számlázásra áttéréssel kapcsolatban - a felperessel történt egyeztetés után - azt ajánlotta, hogy a felperes csak olyan változtatást alkalmazzon, amely a fogyasztók részére nem hátrányos és nem jár többletköltséggel.

A felperes ezután a régi számlázásos rendszernél maradó 95 ezer fogyasztót újabb levéllel kereste, megismertetve az új részszámlázásos rendszer előnyeit azzal, hogy a havi leolvasásos rendszer is változni fog, a fogyasztókat nem keresi fel havonta az óraleolvasó, a fogyasztásmérő állását minden hónapban az előző számla esedékességétől számított 5 napon belül kell bejelenteni telefonon, elektronikus vagy postai úton. A készpénzfizetés lehetősége megszűnik, csak postai csekken vagy banki átutalással lehet a számla ellenértékét megfizetni. Ehhez a tájékoztató leveléhez a felperes már válaszborítékot mellékelt, és arról is tájékoztatott, hogy ingyenes zöldszámot bocsát a fogyasztók rendelkezésére, ahol bejelentésüket megtehetik, illetve a befizetések érdekében csekket adott ki. Korrigálta azt a kikötését is, amely szerint a részszámlás rendszert választóknak a későbbiekben nincs joga áttérni a másik rendszerre, utóbb a felperes mozgáskorlátozottak és egyéb rászorultak esetében az árammérő igény szerinti leolvasását biztosította és a felperes ügyfélszolgálati irodájában és a bevásárló központokban lehetővé tette a készpénzes befizetést is.

Az alperes által hivatalból megindult versenyfelügyeleti eljárásban készült vizsgálati jelentés a felperes gazdasági erőfölénnyel való visszaélése miatt a versenyjogsértést megállapította, és 79,5 millió, majd 40 millió forint bírság megállapítását indítványozta, mert - álláspontja szerint - a felperes a fogyasztóival szembeni magatartásán jelentősen nem változtatott.

Az alperes a 2000. október 3-án kelt Vj-106/2000/16. számú határozatában megállapította, hogy a felperes visszaélt gazdasági erőfölényével, amikor akként tett közüzemi szerződés módosítására ajánlatot, hogy annak elutasítása a fogyasztókra nézve hátrányos következményekkel járt. A felperes terhére ezért 2 millió forint bírságot szabott ki. Megállapította, hogy a jogszabály által megengedett részszámlázási rendszer korszerű és bevezetése indokolt, elemezte a részszámlázási rendszer előnyeit és hátrányát, kiemelte, hogy a felperes gazdasági érdeke a közös megállapodás létrejötte, ennek hiányában ugyanis arra kényszerül, hogy a havi leolvasáson alapuló rendszerről áttérni nem kívánó fogyasztók részére a korábbi rendszert is fenntartsa. A felperesnek azt a magatartását, hogy
- a korábbi rendszer választásának feltétele a válaszborítékot nem kapó fogyasztóknál a saját költségen való ellentmondás volt; továbbá, hogy
- a régi rendszer választása esetén az eredeti tájékoztatás szerint a havi óraállásról a fogyasztóknak saját költségen kellett volna tájékoztatást adni a felperes részére a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 21. § a/ pontjába ütköző hátrányos feltételek - közvetett módon történő - kikényszerítésének, másrészt a gazdasági döntések indokolatlan előny szerzése céljából történő befolyásolásának minősítette a Tpvt. 21. d/ pontja alapján. Az alperes határozatának indokolása szerint a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés általános tilalmát is megsértette a felperes eljárása, mert a versenyjogi szabályozás a felperestől erőfölényes helyzetére tekintettel a szokásosnál körültekintőbb szerződés-módosítási eljárást kért számon. A jogsértést nem tette meg nem történtté az, hogy a felperes utóbb a fogyasztókat befolyásoló (kényszerítő) magatartásán változtatott. Az alperes a jogsértést a Tpvt. 77. § (1) bekezdésének c/ pontja alapján megállapította és a rendszer bevezetése során gyakorolt hibajavítást együtt értékelve a Tpvt. 78. §-a alapján a bírságot a felperes piaci súlyához viszonyítva jelképes összegben állapította meg.

A felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatását kérte annak megállapítása mellett, hogy a versenyjogsértést nem követte el, másodsorban kérte a bírság mellőzését.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát részben megváltoztatta és a Tpvt. 21. § a/ és c/ - helyesen d/ - pontja sérelmének kimondására, valamint a 2 millió forint kiszabására vonatkozó rendelkezést mellőzte. A felperes keresetét ezt meghaladóan elutasította, az alperest részperköltség megfizetésére kötelezte azzal, hogy a kereseti illetéket az állam viseli. Az ítélete indokolásában rögzítette, hogy a versenyjog szabályaival ellentétes volt azon felperesi magatartás, amely a közüzemi szerződések módosításának lebonyolítása során a válaszborítékot nem kapó fogyasztókat olyan helyzetbe hozta, hogy ellentmondásra csak saját költségükben keríthettek sort, illetőleg a régi rendszer és az új rendszer közötti választásukat az eredeti tájékoztatás szerint az is befolyásolta, hogy a havi óraállásról saját költségen kellett volna bejelentést tenni. A gazdasági erőfölényben lévő felperesnek üzleti kapcsolataiban fokozott körültekintéssel, a fogyasztók érdekeinek figyelembevételével kell eljárnia, ez a fokozott elvárás a Tpvt. preambulumából, továbbá a 21. § szerinti és a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés általános tilalmából következik. A felperes a későbbiek során változtatott magatartásán, a szerződés-módosítást követő szerződéses jogviszonyra annak kihatása nem volt. Mindebből arra következtetett, hogy a felperes magatartása a Tpvt. 21. §-ának gazdasági erőfölénnyel való visszaélés általános tilalmát valósította meg, mivel a nevesített és a Tpvt. 21. § a/ és d/ pontja szerinti jogsértés csak akkor valósult volna meg, ha a jogviszonyból eredő hátrányos feltételek bekövetkeznek, illetőleg abból indokolatlan eredmény származik. A felperesi magatartást ugyanakkor annyiban találta kifogásolhatónak, amennyiben az új rendszerre való átállás a fogyasztók érdekeit sértette. Az első fokú bíróság a bírság kiszabását teljes egészében indokolatlannak tartotta figyelemmel a jogsértésnek az alperesi megállapításához-képest is csekély voltára.

Az elsőfokú bíróság ítélete elleni fellebbezésében az alperes az ítélet megváltoztatása mellett a felperes keresetének elutasítását, másodsorban a bírság mellőzésére vonatkozó rész megváltoztatását kérte.
Az alperes fellebbezésében arra hivatkozott, hogy a kifogásolt előnyszerzés, illetve hátrányokozás nem a felperes által bevezetett rendszerre, hanem annak bevezetési módjához kapcsolódott, mert a változást nem kívánó fogyasztók számára költséget (hátrányt), a felperes részére fel nem merülő költséget (előnyt) jelentett, így a Tpvt. 21. § a/ és d/ pontja szerinti tényállások megvalósultak. Harmadsorban az elsőfokú ítélet perköltségre vonatkozó rendelkezésének és rendelkező részének akként történő megváltoztatását kérte, hogy az alperesi határozat indokolásának megváltoztatásával mellőzze a Tpvt. 21. § a/ és d/ pontjára való hivatkozást.
A felperes csatlakozó fellebbezésében pedig az elsődleges keresetében foglaltaknak megfelelő döntés meghozatalát és az alperes perköltségen való marasztalását kérte.
Csatlakozó fellebbezésében a felperes előadta, hogy az a tény, hogy a fogyasztók csak saját, nem számottevő költségükön tehették meg a választott számlázási rendszerrel kapcsolatos bejelentésüket, nem az üzleti tisztesség követelményébe ütköző magatartás, nem haladja meg a tisztességes és szabad verseny szokásos eszközrendszerét, a felperes ezért a gazdasági erőfölényével nem élt vissza.
Az alperes fellebbezése részben alapos, a csatlakozó fellebbezés alaptalan.
Az alperes határozatában helytállóan állapította meg - és ezt a felperes sem tette vitássá -, hogy a felperes szolgáltatási területén (Tpvt. 14. §) a Tptv. 21. § (1) bekezdés a/ pontja alapján gazdasági erőfölényes helyzetben van, mert a fogyasztók az áramszolgáltatást, mint árut a felperesen kívül mástól beszerezni nem tudtak.

Eldöntendő kérdés volt az, hogy a felperes közüzemi szerződés módosítására tett ajánlata a gazdasági erőfölénnyel történő visszaélésnek minősült-e, éspedig az erőfölénnyel való visszaélés általános tilalmába a Tpvt. 21. §-ába ütközött, vagy ezen felül megvalósította-e a hátrányos szerződési feltételek - közvetett módon történő kikényszerítését a 21. § a/ pontja szerint, vagy a gazdasági döntések indokolatlan előny szerzése céljából történő befolyásolásának minősült a 21. § d/ pontja alapján.

Az erőfölényes helyzettel való visszaélésnek általános definíciója helyett a Tpvt. 21. § a/-j/ pontjaiban példálózva sorol fel olyan magatartásokat, amelyek a gazdasági erőfölénnyel való visszaélésnek tekinthetők. A törvény a paragrafuson belüli generál klauzulaként a külön nevesített tipikus magatartások mellett minden olyan itt fel nem sorolt magatartást is tilt, amely a gazdasági versenyt veszélyezteti és a versenytársak, az érintett piaci szereplők (fogyasztók) számára hátrányos helyzetet teremt, vagy indokolatlan előny szerzésére alkalmas. Ilyen lehet a tisztességtelen üzleti (szerződési) feltételek alkalmazása. Ugyanakkor, amikor a gazdasági erőfölényben lévő vállalkozás magatartása az üzleti tisztesség követelményeibe nem ütközik és nem alkalmas a fogyasztók hátrányosabb helyzetbe hozására, a gazdasági erőfölénnyel visszaélés nem állapítható meg.

Az adott szerződés-módosítási eljárásban az új rendszert választók számára a havi leolvasásos rendszerre való áttérés (visszatérés) kizárása, továbbá az, hogy a szerződés-módosítás első időszakában válaszboríték és ingyenes telefonszám hiányában a fogyasztók csak saját költségükön választhattak a két leolvasási rendszer között, valamint, hogy a havi óraállást saját költségükön kellett bejelenteni és a megküldött csekk hiányában a fogyasztás ellenértékét befizetni, valójában a gazdasági erőfölénnyel visszaélés általános tilalmába ütközött, mert a változást nem kívánó fogyasztók számára hátrányt jelentett, annak okozására alkalmas volt. A felperes a fogyasztóknak az alkalmazott szerződés-módosítással okozott panaszát körültekintő szerződés-módosítási eljárással elkerülhette volna, mint ahogy azt utóbb a felperes meg is tette.
A perbeli esetben azonban a Tpvt. 21. § a/ pontjának második fordulata szerinti tényállás nem valósult meg. A felperes ezzel összefüggésben helyesen utalt arra, hogy a hátrányos vagy előnyös feltételeket közvetve kikényszeríteni - mint ahogy azt az alperes határozatában megállapította - nem lehet. Az alperes azonban határozatában arra is rámutatott - elemezve a régi és újonnan bevezetendő számlázási rendszert -, hogy a részszámlázási rendszer bevezetése a fogyasztóknak többletköltséget nem okoz, sőt hosszabb távon költségmegtakarítással járhat, így a díjemelkedés ellen hat.

A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a saját költségen történő ellentmondás és az óraállásról való tájékoztatás nem a Tpvt. 21. § a/ pontja szerinti hátrányos feltételek elfogadásának közvetett kikényszerítése. Az alperes határozatában és fellebbezésében az előny, illetve hátrány összegét nem munkálta ki, az ott írtak elméleti feltételezésen alapulnak.
Összegszerűségében tehát az volt megállapítható - figyelemmel a határozat indokolásában foglalt elemzésekre is -, hogy a hátrányokat az új rendszerből származó előnyök kiegyenlítették.

A Tpvt. 21. § d/ pontja alkalmazásában a gazdasági erőfölényben lévő fél abból a célból cselekszik, hogy indokolatlan és csak a számára előnyös szerződés-módosítást a másik fél elfogadja. Ebből következően a törvény a gazdasági erőfölényben lévő fél célzatos magatartását fogalmazza meg, amikor ezt a nevesített esetet megállapíthatónak tartja. A perbeni esetben azonban a felperesnek ilyen célzatos magatartása nyilvánvalóan nem valósult meg.

Mindebből következően az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az alperes magatartása a gazdasági erőfölénnyel visszaélés általános tilalmába ütközött, a Tpvt. 21. § a/ és d/ pontja szerinti tényállások, mint a gazdasági erőfölénnyel visszaélés nevesített esetei nem valósultak meg. A felperesnek a közüzemi szerződés módosításával kapcsolatos kezdeti magatartása, így a régi számlázási rendszerre való visszatérés kizárása a saját költségen való ellentmondás lehetősége, a saját költségen történő tájékoztatás az óraállásról a versenyjog szabályaival ellentétes magatartásként, a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés általános tilalmába ütközött.
Az alperes határozatában a Tpvt. 77. § (1) bekezdésének d/ pontja alapján állapította meg a versenyjogsértést azzal, hogy a jövőre nézve a törvénysértő magatartás folytatásától való eltiltást a magatartási hiba időközbeni javítása miatt szükségtelennek tartotta. A rendszer bevezetése során gyakorolt hibajavítást együtt értékelve az új rendszer bevezetésének piaci szükségességével, a bírságot a felperes piaci súlyához viszonyítva jelképes összegben szabta ki. A felperes azonban "a hibajavítást" a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség és a Magyar Energiai Hivatallal történő egyeztetés után tette meg, ennek alapján változtatott versenyjogi magatartásán, biztosítva a régi számlázási rendszerre való visszatérést, az ingyenes válaszlevelezőlapot és telefonszámot, valamint a befizetésekre csekket a fogyasztók részére. Az érintett piacon abszolút gazdasági erőfölényben lévő felperestől elvárható lett volna, hogy a számára is előnyös számlázási rendszerre való áttérést a fogyasztó számára zökkenőmentesen tegye lehetővé. Miután a Tpvt. 21. § a/ és d/ pontja alapján a versenyjogsértést az elsőfokú bíróság és a Legfelsőbb Bíróság sem állapította meg, viszont a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés általános tilalmának megszegését a felperes terhére megállapította, a Tpvt. 78. § (2) bekezdésében foglaltak miatt a jogsértő felperes piaci helyzetére, a fogyasztói érdekek kiterjedtségére figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint a bírság kiszabását mellőzni nem lehetett. Ugyanakkor a Tpvt. 21. § a/ és d/ pontjában nevesítettek meg nem valósulása miatt a Legfelsőbb Bíróság az alperes által kiszabott bírság összegének mérséklését indokoltnak találta.

A Legfelsőbb Bíróság megállapította azt is, hogy elsőfokú bíróság az alperes határozatát részben megváltoztató ítéletének rendelkező részében tévesen tüntette fel az indokolásra tartozó jogszabályhelyeket.

Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét és ezáltal az alperes határozatát a Pp. 253. § (2) bekezdése és a Tpvt. 83. § (4) bekezdése alapján megváltoztatta és mellőzte a Tpvt. 21. § a/ és d/ pontjának megsértésére vonatkozó megállapításokat, egyben a bírság összegét 1 millió forintra szállította le.

A felek pernyertessége és pervesztessége között az első fokú eljárásban számottevő különbség nem volt, ezért az első fokú eljárásban felmerült költségeiket a Pp. 81. § (1) bekezdése alapján a felek maguk viselik.
A fellebbezési eljárásban az alperes fellebbezése nagyobb részben megalapozott volt, a csatlakozó fellebbezés nem volt eredményes, ezért a fellebbezési eljárásban a felperest a Pp. 78. § (1) és 81. § (1) bekezdése alapján fellebbezési részperköltségek megfizetésére kötelezte.

A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti, fellebbezési és csatlakozó fellebbezési eljárási illetékek viseléséről a pernyertesség és pervesztesség arányára tekintettel a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése és 14. §-a alapján rendelkezett.

Budapest, 2003. évi május hó 14. napján