Gazdasági Versenyhivatal

Vj-118/2002/27

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a Gazdasági Versenyhivatal által a Magyar Cukor Rt. ellen gazdasági erőfölénnyel való visszaélés miatt indított versenyfelügyeleti eljárásban - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

határozatot

A Versenytanács az eljárást megszünteti.

A határozat felülvizsgálatát az eljárás alá vont vállalkozás a kézbesítéstől számított harminc napon belül kérheti a Fővárosi Bírósághoz címzett, de a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtandó keresettel.

Indoklás

• 1)

  A Gazdasági Versenyhivatal 1998. május 5-én Vj-62/1998. számon az akkor hatályos tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 70. § alapján versenyfelügyeleti eljárást indított a Magyar Cukor Rt. és a Kaposcukor Rt. ellen annak vizsgálatára, hogy a cukortermelők részére 1998. évre ajánlott szerződési feltételeik gazdasági erőfölénnyel való visszaélésnek minősülnek-e.

• 2)

  A Versenytanács az eljárást megszüntette, mert úgy ítélte meg, hogy: "A cukorrépa növény helyettesíthetősége, az éves szerződésre vonatkozó tárgyalási időszaknak és a szerződéskötési időszaknak a vetési időszak előtti lezárulása okán az eljárás alá vont vállalkozások a gyártó-termelői viszonylatban nincsenek gazdasági erőfölényes helyzetben. Ugyanis a termelőknek a cukorrépa termeltetési-termékértékesítési szerződés megkötésének elmaradása esetén a szokásos vetési időszak előtt elegendő idejük van arra, hogy az egyébként is meglévő természetes piaci kockázat körülményei között, eredeti növénytermelési szándékukat, tervüket megváltoztassák, és több-kevesebb nehézséggel, de nem számottevően kedvezőtlenebb feltételekkel más ipari, vagy egyéb növény termesztésébe fogjanak."

• 3)

  3) A Cukorrépatermesztők Országos Szövetségének a határozat felülvizsgálata iránti keresetére a Fővárosi Bíróság 2.K.31550/1998/13. számú ítéletével a Vj-62/1998/13. számú határozatot hatályon kívül helyezve új eljárásra kötelezte a Gazdasági Versenyhivatalt. Az ítéletet a Legfelsőbb Bíróság helyben hagyta (Kf.V.40029/2000/7.), rögzítve, hogy: "Az a hivatkozás, hogy a szerződéskötés előtt felmerülő költségek az üzleti kockázat körébe tartoznak, és nem jelentenek olyan számottevően kedvezőtlenebb feltételt a más ipari növényre való áttérésnél, amely a gazdasági erőfölény megállapítását megalapozná, önmagában, a költségek és a körülmények részletes értékelése nélkül nem támasztja alá a Gazdasági Versenyhivatal álláspontját." Ezért szükségesnek ítélte

• • -

    tisztázni "a konkrét körülményeket, a termelő részéről felmerült költségeket, a speciális géppark igényéből adódó terhet", továbbá

• • -

    vizsgálni "a cukorrépanövény helyettesíthetőségét, a más piacra való áttérés költségeit, kockázatát, a termelő és a felvásárló egymáshoz való viszonyát".

• 4)

  A Legfelsőbb Bíróság 3. pont szerinti jogerős ítéletére tekintettel a Gazdasági Versenyhivatal 2002. július 22-én versenyfelügyeleti eljárást indított a Magyar Cukor Rt. ellen (amely egyben a Kaposcukor Rt. jogutódja) az 1. pontban részletezettek vizsgálatára.

I.

• 5)

  1998. év elején Magyarországon három cukoripari vállalkozáscsoport volt jelen

• • -

    az AGRANA-csoport, melyhez a Magyar Cukor Rt. és a Kaposcukor Rt. is tartozott (részesedése az 1997. évi országos cukor forgalomból: 47,3 %);

• • -

    a Beghin Say-csoport, melyhez a Mátracukor Rt., a Szolnoki Cukorgyár Rt. és a Szerencsi Cukorgyár Rt. tartozott (részesedése: 38,4 %), továbbá

• • -

    a Kabai Cukorgyár Rt. (részesedése: 14,3 %).

• 6)

  A cukorgyárak törekednek arra, hogy a cukortermeléshez szükséges cukorrépát a feldolgozás helyéhez minél közelebb eső területekről szerezzék be.

• 7)

  A cukorgyárak és a vonzáskörzetükbe tartozó cukorrépa termelők között általában hosszú távú szerződéses kapcsolat van úgy, hogy a cukorrépa felvásárlására vonatkozó szerződések lényeges feltételeiben (pl.: ár, mennyiség) azonban évente állapodnak meg. A szerződéses tárgyalások jellemzően az előző év decemberében kezdődnek meg, és január-február hónap során a vetést megelőzően zárulnak le. Fentieknek megfelelően a Magyar Cukor Rt. 1997. decemberében tett ajánlatot az 1998. évre vonatkozó cukorrépa vásárlás feltételeire, melyet a cukorrépa termelők - a korábbi éveknél lényegesen kedvezőtlenebbnek ítélve - nem kívántak elfogadni.

• 8)

  Miután a cukorrépa vetésére a szerződési ajánlat megtételét követően kerül sor, így a cukorrépa termelőknek - sikertelen szerződéses alku esetén - elvileg módjukban áll a rendelkezésükre álló földterületen más növényt termeszteni (vetni). Miután a cukorrépa jó termőképességű talajokon termeszthető eredményesen, ezért az arra kiszemelt területen más, kevésbé igényes növények is jó eredménnyel termeszthetők. Ilyen növénynek tekinthető a kukorica és a napraforgó is.

• 9)

  A cukorrépa, illetve a napraforgó vagy kukorica tavaszi vetése esetén, a vetést megelőző (őszi) munkálatok költség igényét - a Szent István Egyetem Gazdálkodási és Mezőgazdasági Főiskolai Kar Szervezéselméleti Tanszék által készített Esettanulmány alapján - az 1. táblázat foglalja össze.

  1. táblázat

  Egyes növények költségigénye a vetést megelőzően

  (2001. évi adatok)

  Ft/ha

• 10)

  Az Esettanulmány megállapítása szerint a kálium műtrágya nem mosódik le a talajba, ezért az adott évi többletmennyiség a következő években hasznosul.

• 11)

  A cukorrépatermesztés betakarító gépei speciálisak, azok más célra nem használhatók fel, így azok kihasználatlan kapacitásból adódóan - az Esettanulmány szerint - 6.000.- - 12.000.- Ft/ha veszteség jelentkezik. Ugyanakkor 1997-98. években a Magyar Cukor Rt-vel (és a Kaposcukor Rt-vel) kapcsolatban álló mezőgazdasági vállalkozások mintegy fele nem rendelkezett saját tulajdonú gépekkel, azokat a cukorrépagyáraktól bérelte. Ezeknél a termelőknél ezért értelemszerűen nem jelentkezett az előzőek szerinti veszteség, miként azoknál sem, amelyek saját tulajdonú, de ún. "0-ra"r leírt gépekkel dolgoztak (ezek az összes termelő valamivel több, mint 20 százalékát tették ki).

• 12)

  A cukorrépa teljes költsége az Esettanulmány szerint 2001. évben 255.000.- Ft/ha volt.

• 13)

  Az egyes mezőgazdasági termékek jövedelmezősége rendkívül nagymértékben ingadozik, miként azt az Esettanulmány adatai alapján a 2. táblázat mutatja.

  2. táblázat

  A cukorrépa, a kukorica és a napraforgó költségarányos jövedelmezősége
  1998-2001. években

  %-ban

II.

• 14)

  A Tpvt. 22. § (1) bekezdés b) pontja szerint gazdasági erőfölényben van az érintett piacon (14. §) az olyan áru megrendelője, amely árut másnak nem, vagy csak a szakma és az adott áru szempontjából a szokásosnál számottevően kedvezőtlenebb feltételekkel lehet értékesíteni. A Tpvt. 22. § (2) bekezdése értelmében gazdasági erőfölényben van az is, aki gazdasági tevékenységet a piac többi résztvevőjétől nagymértékben függetlenül folytathatja, anélkül, hogy tekintettel kellene lennie versenytársainak, szállítóinak, vevőinek és más üzletfeleinek vele kapcsolatos piaci magatartására.

• 15)

  A Magyar Cukor Rt. gyárai (beleértve az 1998. évben még önálló vállalkozásként működő Kaposcukor Rt-t is) a Dunántúlon, azon belül is túlnyomórészt annak nyugati részén helyezkednek el. Ezért - miután a többi cukorgyár az Alföldön, annak is inkább keleti felén van - a Magyar Cukor Rt. gyárainak vonzáskörzetében elhelyezkedő, és azokkal hosszabb ideje üzleti kapcsolatban álló mezőgazdasági termelők más cukorgyárak részére gyakorlatilag nem tudnak cukorrépát értékesíteni.

• 16)

  Az előzőekből következőleg a cukorrépa termelők helyzete látszólag megfelel a Tpvt. 22. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltaknak. A Versenytanács álláspontja szerint azonban ezen rendelkezés alkalmazásakor nem lehet eltekinteni attól, hogy a Tpvt. 22. § (1) bekezdésének bevezető mondata utal az érintett piacra. Az érintett piac pedig az áru szempontjából a vizsgálat tárgyát képező áru mellett az azt ésszerűen helyettesítő árukat is magában foglalja (Tpvt. 14. § (2) bekezdés). Ezért az eladónak a Tpvt. 22. § (1) bekezdés b) pontjában megfogalmazott ésszerű máshozfordulási lehetőségének vizsgálatakor, a helyettesítő árukat is figyelembe kell venni. Az adott esetben - szemben a Tpvt. 22. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt helyzettel - értelemszerűen nem a cukorrépát a felhasználás szempontjából (keresletileg) helyettesítő áruk válnak az érintett árupiac részévé, hanem - miután az eladó máshozfordulási lehetősége képezi a vizsgálat tárgyát - azok az áruk minősülnek a cukorrépa helyettesítőjének, amelyeket az eladó (mezőgazdasági termelő) a rendelkezésére álló eszközökkel a cukorrépa helyett nem számottevően kedvezőtlenebb feltételek mellett tud(na) termelni.

• 17)

  Abból a szempontból, hogy mi termelhető ésszerűen cukorrépa helyett, fontos körülménynek minősül, hogy

• • a.

    egyrészt a mezőgazdasági termelésben (növénytermesztésben) használt legfontosabb erőforrás (termelési tényező) a föld, mely elvileg korlátlanul konvertálható az egyes növények között;

• • b.

    másrészt a cukorrépa esetében a termelők már a vetést (vagyis a termelendő növények közötti választást) hónapokkal megelőzően ismerik a cukorgyárak szerződéses ajánlatát, vagyis az esetleges sikertelen alku esetén módjuk van a cukorrépa termelésére vonatkozó döntéseik megváltoztatására.

• 18)

  Mindez egyben azt is jelenti, hogy a Tpvt. 22. § (1) bekezdés b) pontjának első fordulata ("...amely árut másnak nem .... lehet értékesíteni") nyilvánvalóan nem áll fenn.

• 19)

  A Tpvt. 22. § (1) bekezdés b) pontjának második fordulata ("amely árut másnak ... csak a szakma és az adott áru szempontjából a szokásosnál számottevően kedvezőtlenebb feltételekkel lehet értékesíteni") szempontjából annak van jelentősége, hogy valamely más növényre való áttérés jelent-e - és, ha igen milyen mértékű - veszteséget a mezőgazdasági termelő számára. Áttérési veszteség - a Versenytanács álláspontja szerint - elvileg két okból keletkezhet:

• • a.

    a cukorrépa termelése érdekében a vetést (szerződéses ajánlatot) megelőzően végzett, és a helyettesítő növény termelése esetén "felesleges" munkák költsége;

• • b.

    a kizárólag a cukorrépa termeléséhez használható gépek költsége.

• 20)

  A Versenytanács elöljáróban szükségesnek tartja megjegyezni, hogy a 19) pontban foglaltaknak a vizsgált időszakra (1997-98.) történő eldöntéséhez szükséges költségadatok már nem állnak rendelkezésre. Álláspontja szerint azonban a jelen esetben azonban alapvetően nem a költségek abszolút összegének, hanem a költségarányoknak (amelyek néhány éven belül érdemben nyilvánvalóan nem változnak) van jelentősége. Ezért a Versenytanács az Esettanulmány 2001. évre vonatkozó adatait alkalmasnak ítélte a gazdasági erőfölény vizsgálatához.

• 21)

  Az Esettanulmány adatai alapján - a 19) pont szerinti bontásban - a kukorica és a napraforgó termelése esetében feleslegessé váló költségeket, illetve azok arányát a cukorrépa termelés összes költségéhez a 2. táblázat mutatja be.

  3. táblázat

  A kukorica és a napraforgó termelése esetén feleslegessé váló költségek

• 22)

  A felesleges költségek összegének (illetve arányának) megítélésénél a Versenytanács abból indult ki, hogy azok bizonyos mértékig a piaci tevékenységben szükségszerűen meglévő kockázat körébe tartoznak. A piac lényegi eleme ugyanis az állandó változás és a szereplőknek a változáshoz való folyamatos alkalmazkodása: a korábbi döntések újragondolása, és szükség szerinti megváltoztatása. A mezőgazdasági termelésben - mindenekelőtt annak időjárásfüggő jellege alapján - ez a kockázat hatványozottan jelentkezik, amit jelez az is, hogy a mezőgazdasági termékek árai (jövedelmezőségei) lényegesen nagyobb ingadozásnak vannak kitéve, mint a gazdaság más területein előállított áruké, nyújtott szolgáltatásoké (lásd 2. táblázat). Az tehát, hogy a mezőgazdasági termelő július-augusztus hónapban úgy dönt, hogy cukorrépát célszerű vetni, és ennek megfelelő tevékenységbe kezd, majd a következő év február-márciusában ezt a döntést újra kell gondolnia a feltételek megváltoztatása következtében - nem függetleníthető az előzőekben említett piaci kockázattól.

• 23)

  Az előzőeket is figyelembevéve a Versenytanács a felesleges költségeknek a cukorrépa összes költségéhez viszonyított - a kukorica esetében 6-, a napraforgónál 9,9 százalékos - arányát a Versenytanács nem tekintette olyan mértékűnek, amely a Tpvt. 21. § (1) bekezdés b) pontja szerinti számottevően kedvezőtlenebb feltételnek minősülne, figyelembevéve azt is, hogy vizsgált mezőgazdasági termékek esetében a költségarányos jövedelem egyes évek közötti változása a fenti mértékeknél lényegesen nagyobb (lásd 2. táblázat). Megjegyzi a Versenytanács azt is, hogy az előzőek szerinti 6-, illetve 8,5 százalékos mérték értékelésénél nem lehet eltekinteni attól sem, hogy

• • a.

    a rövid távon (a vetés évében) felesleges műtrágya költség a későbbi években hasznosulhat, és így legfeljebb annak idő előtti befektetéséből adódó kamatköltség minősülhet feleslegesnek;

• • b.

    a cukorrépához szükséges speciális gépek amortizációja (3,5 %) pedig a mezőgazdasági termelőknél csak kisebb hányadánál (a 11. pontban foglaltak alapján kevesebb, mint 30 százalékánál) jelentkezik: azoknál, akik rendelkeznek még nem "0-ra leírt" saját gépparkkal, továbbá attól sem lehet eltekinteni, hogy a feleslegessé vált eszközök az aktuális piaci áron értékesíthetők.

• 24)

  Lényegesnek tartja hangsúlyozni a Versenytanács, hogy a Tpvt. 22. § (1) bekezdés b) pontja szerinti "számottevően kedvezőtlenebb feltételek" körében nem vette figyelembe a cukorrépa és a helyettesítése szempontjából szóba jöhető növények közötti jövedelmezőségi eltéréseket. Azok ugyanis - éppen a mezőgazdasági termelés sajátosságaiból adódóan - jelentős eltérést mutatnak az egyes évek között (lásd 2. táblázat).

• 25)

  Mindezek alapján a Versenytanács álláspontja szerint a Magyar Cukor Rt. a vizsgált időszakban nem volt a Tpvt. 22. § (1) bekezdés b) pontja szerinti gazdasági erőfölényes helyzetben a cukorrépa termelőkkel szemben. Az előzőekben részletesen kifejtettek alapján a Magyar Cukor Rt. gazdasági erőfölényes helyzete a Tpvt. 22. § (2) bekezdése alapján sem állapítható meg. Az a körülmény ugyanis, hogy a cukorrépa termelők számottevően kedvezőtlenebb feltételek nélkül képesek áttérni más növény termelésére, egyben azt is jelenti, hogy a Magyar Cukor Rt. nem képes gazdasági tevékenységét a cukorrépa termelőktől (mint szállítóktól) nagymértékben függetlenül, rájuk való tekintet nélkül folytatni.

• 26)

  Megjegyzi a Versenytanács, hogy a Magyar Cukor Rt. (és általában a cukorgyárak) látszólagos erőfölényes helyzete (lásd 16. pont) végképp nem értelmezhető, ha a cukorgyár-cukorrépa termelő kapcsolatot nem rövidtávon (egy éves viszonylatban) vizsgáljuk, hanem a két fél hosszú távú egymásrautaltságából indulunk ki. Igy vizsgálva a kérdést ugyanis még egyértelműbbé válik, hogy a cukorgyár nem képes úgy folytatni piaci magatartását, hogy ne kelljen érdemben tekintettel lenni szállítóinak (a cukorrépa termelőknek) vele kapcsolatos piaci magatartására: Cukrot ugyanis Magyarországon nagy mennyiségben kizárólag a magyarországi mezőgazdasági termelők által termelt cukorrépából lehet gazdaságosan előállítani, ami azt jelenti, hogy ha egy cukoripari vállalkozás olyan szerződési feltételeket "diktálna" a cukorrépa termelők részére, amelyek azok számára tartósan hátrányosak, akkor számolnia kellene azzal, hogy a cukorrépa termelők legalábbis a következő termelési ciklusban tömegesen térnének át más növény termelésére (az áttérésre vonatkozó nyári döntés esetén ugyanis tovább szűkülnének - sőt: a termelők többségénél a 11) pontban foglaltak alapján nem is jelentkeznének - az egyébként sem jelentős felesleges költségek).

• 27)

  Mindezek alapján a Versenytanács álláspontja szerint a Magyar Cukor Rt. gazdasági erőfölényes helyzete nem állapítható meg, amiből következőleg értelemszerűen azzal való visszaélést sem követhetett el. Fentiekre tekintettel a Versenytanács a Tpvt. 77. § (1) bekezdés h) pontja szerinti - a Tpvt. 72. § (1) bekezdés a) pontja alapján - az eljárást megszüntette.

III.

• 28)

  A Versenytanács határozatát a Tpvt. 74. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül hozta meg.

• 29)

  Az eljárás alá vont vállalkozást megillető jogorvoslati jog a Tpvt. 83. § (1)-(2) bekezdésén alapul.

Budapest, 2003. április 8.

Jegyzetek

• 

  Az Esettanulmány által kimutatott összeget (5070 Ft/ha) a Versenytanács felfelé korrigálta, mert álláspontja szerint a kukorica nagyobb foszfor műtrágya igényéből fakadó költségtöbblet (1365 Ft/ha) nem ellentételezi az egyébként felmerült felesleges költségeket.

• 

  Az Esettanulmány alapján számítható eltérés (15810-16810 Ft/ha középértéke.

• 

  Az Esettanulmány által számított összeg (6000-12000 Ft/ha) középértéke.

• 

  Az Esettanulmány által számított összeg (6000-12000 Ft/ha) középértéke.