Vj-125/2002/27

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a Controll Minőségfejlesztési Tanácsadó Rt. (Budapest) eljárás alá vont vállalkozás ellen fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolása miatt indult eljárásban tárgyaláson meghozta az alábbi

határozatot

A Versenytanács megállapítja, az eljárás alá vont jogsértést követett el, amikor egyes ügyfeleinek 1996-ban és 1997-ben küldött ajánlataiban azt állította, hogy a vele történő szerződéskötés eredményeként a projekt 50%-os támogatásban részesül az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium adott alapjából.

A határozat felülvizsgálatát a kézhezvételtől számított 30 napon belül a Fővárosi Bíróságnak címzett, de a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtható keresettel lehet kérni.

Indoklás

A Gazdasági Versenyhivatal annak vizsgálatára indított versenyfelügyeleti eljárást a Controll Minőségfejlesztési Tanácsadó Rt. ellen, hogy az megsértette-e a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvényt (a továbbiakban: Tpvt.) az egyes fogyasztókhoz 1996-ban és 1997-ben eljuttatott ajánlataiban (leveleiben) megfogalmazott állításaival.

I.

Az eljárás alá vont és az érintett piac

  • 1.

    Eljárás alá vont tevékenységi köre többek között magában foglalja az ügyfelei minőségbiztosítási rendszerének kialakításában való részvételt és az auditálásra való felkészítést.

  • 2.

    A Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) 1987-ben fogadta el az ISO 9000-es minőségbiztosítási szabályrendszerét. Az ISO szabványsorozatnak való megfelelőség azt jelzi, hogy a rendszert használó és azt tanúsíttató vállalatok olyan üzemi eljárást alakítottak ki, amelynek révén biztosított az általuk előállított termék állandó minőségi színvonala. Az ISO minőségbiztosítási rendszernek való megfelelést független szakértő a meghatározott szabvány előírásai szerint tanúsítja. A tanúsításra történő felkészítést általában erre szakosodott vállalkozások végzik, a minőségbiztosítási rendszert bevezetni kívánók azt bevonásukkal alakítják ki.

    Aki a minőségbiztosítási rendszer tanúsításának megszerzését tűzi ki célul és ehhez egy minőségügyi tanácsadással foglalkozó vállalkozás szolgáltatásait kívánja igénybe venni, a számára legmegfelelőbb vállalkozás kiválasztása érdekében általában hirdetést jelentet meg, pályázatot ír ki vagy a vállalkozásokat közvetlenül megkeresi. A minőségügyi tanácsadással foglalkozó vállalkozás ezt követően teszi meg ajánlatát. Mindemellett természetesen a minőségügyi tanácsadással foglalkozó vállalkozások is ismertetik tevékenységüket, megkeresik a potenciális ügyfeleket.

  • 3.

    Magyarországon az 1996-1997-es időszakban 40-60 vállalkozás rendszeresen, 150-250 vállalkozás alkalmanként foglalkozott minőségügyi tanácsadással. A piaci szereplők között a piacon elfoglalt helyét illetően az eljárás alá vont az elsők között volt.

    Ebben az időszakban lehetőség volt arra, hogy az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium Gazdaságfejlesztési Alapjából, illetőleg Kereskedelemfejlesztési Alapjából a minőségbiztosítási rendszert tanúsításának megszerzéséhez a vállalkozások támogatáshoz jussanak (a Alap hivatalos megnevezése 1991 és 1995 között Kereskedelemfejlesztési Alap, 1996-tól Gazdaságfejlesztési Alap volt, ugyanakkor a Gazdasági Minisztériumtól kapott tájékoztatás szerint az Alap elnevezését a pályázók gyakorta keverték). Ehhez szükséges volt, hogy az adott vállalkozás pályázatot nyújtson be az Alaphoz. Annak érdekében, hogy ez az eljárás alá vont és ne valamely versenytársa közreműködésével valósuljon meg, az eljárás alá vont ajánlatot (munkaprogramot) adott át potenciális ügyfelei részére. Az eljárás alá vont ajánlatának tehát az volt a célja, hogy a Gazdaságfejlesztési Alaphoz, illetve a Kereskedelemfejlesztési Alaphoz benyújtandó pályázat ezen adott ajánlat alapján kerüljön kidolgozásra.

  • 4.

    A Gazdasági és Közlekedési Minisztériumtól kapott tájékoztatás szerint a minőségirányítási rendszerek támogatására irányuló pályázatok körében 1996-ban 346, 1997-ben 811 pályázatra született támogató döntés. A minisztérium tapasztalatai szerint a pályázati rendszer keretében benyújtott pályázatok több mint 95%-a részesült támogatásban. Arra vonatkozó adatok már nem állnak rendelkezésre, hogy a nyertes pályázatok körében milyen arányt képviseltek az eljárás alá vont által felkészített pályázók.

II.

A vizsgált magatartás

  • 1.

    1998-ban a Gazdasági Versenyhivatal versenyfelügyeleti eljárást indított az eljárás alá vonttal szemben, mivel azt valószínűsítette, hogy az eljárás alá vont hirdetéseiben és szerződési ajánlataiban olyan előnyös információkat közöl magáról, amellyel a fogyasztókat megtévesztette, így magatartása a Tpvt. 8.§-ába ütközhetett.

    A vizsgálati jelentés arra a következtetésre jutott, hogy eljárás alá vont vállalkozás megsértette a Tpvt. rendelkezéseit.

    A vizsgálati jelentés megállapította, hogy az eljárás alá vont potenciális megrendelőknek küldött pályázati anyagaiban (három szerződési ajánlatban: 1996-ban és utoljára 1997. január 21-én) azt állította, hogy projektjei 50%-os támogatásban részesültek az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium Gazdaságfejlesztési Alapjából, miközben az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumtól beszerzett információk szerint a támogatás elbírálása versenysemleges volt, azt nem az eljárás alá vont vállalkozás, hanem a pályázó kapta, független a felkészítő személyétől, s nem minden esetben érte el az 50%-ot.

    A vizsgáló az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium illetékes főosztályának irattárában - ahol mindazon pályázati anyagok megtalálhatók voltak, amelyeket kereskedelemfejlesztési céllal bármely vállalkozás a minisztériumhoz beadott az 1996. és 1997. években - három olyan, az eljárás alá vont által kiadott munkaprogramot (levelet, ajánlatot) talált, amely azt tartalmazta, hogy az eljárás alá vont az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium által regisztrált nemzetközi tanácsadó cég, ezért projektjei 50%-os támogatásban részesülnek az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium által kezelt Gazdaságfejlesztési Alapból. Ugyanezen szövegkörnyezetben az eredeti ajánlati ár és az 50%-os csökkentett ár is szerepelt.

  • 2.

    A Versenytanács a Vj-12/1998. számú ügyben hozott határozatában megszüntette a versenyfelügyeleti eljárást.

    A határozat egyebek között rögzítette, hogy az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium ugyan nem a felkészítő céghez kapcsolódóan, de támogatja a pályázatokat és általánosságban a megjelölt mértékben. Az ezzel kapcsolatos és az eljárás alá vont által nyújtott más információk összességükben - melyek, szemben a vizsgálati jelentéssel, a rendelkezésre álló adatok szerint nagyrészt valósnak bizonyultak - arra engednek következtetni, hogy eljárás alá vont eredményesen garantálja a felkészítést, megrendelője támogatásban részesülhet, azaz a felkészítő személye, ebből fakadóan áruja minősége kiemelkedően pozitív. Ahhoz, hogy elvileg megvalósuljon a megtévesztés, eljárás alá vontnak kapcsolatba kell kerülnie a fogyasztóval, aki - bízva a tájékoztatás valódiságában - hozzáfordul és megrendelést ad. Ha ez megtörtént, abban az esetben, ha a fogyasztó nem éri el a kívánt eredményt, azaz nem azt a minőséget kapja, amire az információ elemzéséből reálisan számíthatott, úgy a magatartás ütközhet a Tpvt-nek akár a 8.§-ának (1) bekezdésébe, akár a (2) bekezdésének a), illetve b) pontjába. Ehhez azonban a Gazdasági Versenyhivatalnak azt kellett volna bizonyítania, hogy az eljárás alá vont által adott áru nincs összhangban a személyre vonatkozó információkkal, nem képes garantálni a sikeres felkészítést és támogatást, így a fogyasztók kárára befolyásolta választási szabadságukat. Erre az eljárásban adat nem merült fel, ellenkezőleg, piacvezető helyét a versenytársak elismerték, sőt állításuk szerint - amit alátámaszt eljárás alá vont kimutatása - igen nagy arányban ő készíti fel a minőségtanúsítást elérni kívánó vállalkozásokat, azaz jó eredményeket ér el. Feltételezhetően a fogyasztók elégedettek voltak, azt az árut kapták, amire az információkból számíthattak, a vizsgálat ugyanis - versenytanácsi felhívásra - nem tudott ezzel szemben álló bizonyítékokat szolgáltatni.

  • 3.

    A Fővárosi Bíróság 2.K.30561/1998/14. számú ítéletével hatályon kívül helyezte a Versenytanács határozatát és a Gazdasági Versenyhivatalt új eljárásra kötelezte.

    Az ítélet indokolása szerint a vizsgálati jelentés kitért a felperes által a perben vitássá tett három levélben lévő tájékoztatásra, a határozat azonban nem tartalmazta annak részletezett indokolását, hogy az ígért %-os arányú támogatás elnyerésére vonatkozó állítások miért nem minősülnek versenyjogsértőnek. A kialakult joggyakorlat szerint a fogyasztók megtévesztésének tilalma nem csupán a ténylegesen bekövetkezett megtévesztés, hanem a megtévesztésre alkalmas tájékoztatáskor is megvalósul, így a hivatkozott ajánlatok kifogásolt ígéretei - az eljárás alá vont által sem vitatottan - kimeríthetik a tisztességtelen befolyásolás tilalmát. Az ítélet ugyanakkor megállapította, nem állnak rendelkezésre az annak tisztázásához szükséges adatok, hogy az eljárás alá vont a jogsértés megvalósítására alkalmas ígéreteit milyen széles körben juttatta el a fogyasztókhoz, szolgáltatásai lehetséges megrendelőihez.

    A Fővárosi Bíróság szerint a Gazdasági Versenyhivatalnak a megtévesztő tartalmú ajánlatok tekintetében állást kellett volna foglalnia és döntését e körben is indokolnia kellett volna. Mivel ez nem történt meg, a bíróság a határozatot hatályon kívül helyezte és a Gazdasági Versenyhivatalt új eljárásra kötelezte. Kiemelte, a megismételt eljárásban a Gazdasági Versenyhivatalnak fel kell tárnia a leendő megrendelőknek küldött levelekben lévő tájékoztatás jogsértő tartalommal az eljárás alá vont milyen széles körben továbbította. Ennek ismeretében dönthető el, hogy az eljárás alá vont által sem vitatott tartalmú tájékoztatás súlya elérte-e a marasztaláshoz szükséges mértéket.

  • 4.

    A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság Kf.II.39.624/2000/7. számú ítéletében helybenhagyta a Fővárosi Bíróság ítéletét.

    A Legfelsőbb Bíróság indokolásában kiemelte, a per tárgya a Gazdasági Versenyhivatal határozatának a felülvizsgálata és a versenyfelügyeleti eljárásban készült jelentésben rögzített három ajánlat és külön nevesített leveleken alapuló vizsgálata. Az ellenőrzéssel nem érintett tényekre az új eljárásnak nem kell kiterjednie.

    Az ítélet megállapítása szerint a perben nem volt vitás és az eljárás alá vont is elismerte, hogy őt a Minőségi Tanácsadók Szövetségéből a vizsgált időszakban és magatartások miatt etikai vétség alapján kizárták. Az eljárás alá vont elismerte továbbá, hogy a három megnevezett vállalkozásnak elküldött levelei a fogyasztók tisztességtelen befolyásolására alkalmasak voltak, azaz az ISO rendszert alkalmazni kívánó vállalkozók fogyasztói döntését befolyásolhatták. Ennek alapján a versenyjogsértés a Legfelsőbb Bíróság szerint a Tpvt. 8.§-a (2) bekezdésének a) pontja alapján megállapítható volt.

    A három levélben szereplő tájékoztatás objektíve alkalmas volt az ISO rendszert alkalmazni kívánó vállalkozók fogyasztói döntésének befolyásolására és ezen nem változtat az a tény, hogy végül is az eljárás alá vont a kifogásolt ajánlatokban szereplő tendert egyik esetben sem nyerte el. A Legfelsőbb Bíróság aláhúzta továbbá, hogy a jogsértő magatartás megszüntetése, az azóta eltelt idő a felelősség kimentésére nem ad alapot.

    A Legfelsőbb Bíróság ítéletében arra kötelezte a Gazdasági Versenyhivatalt, hogy az általa lefolytatandó új eljárásban határozatát a vizsgálati jelentésben rögzítettek alapján részletesen indokolja. A fogyasztók megtévesztésére objektív alkalmas magatartások miatt a jogsértést a Tpvt. alapján meg kell állapítania és döntenie kell az egyéb jogkövetkezmények alkalmazásáról vagy azok mellőzéséről. Indokolnia kell továbbá azt is, hogy a jelentésben felsorolt bizonyítékokat milyen okból nem fogadta el. A bírság alkalmazásának mérlegelésénél a Tpvt. 78.§-ának (2) bekezdésében felsoroltakon kívül figyelembe kell venni, hogy az eljárás alá vont által már évekkel korábban megszüntetett magatartás hány esetben valósult meg, illetőleg, hogy a három kifogásolt levélben tett ajánlatára az eljárás alá vont a tendert nem nyerte el. Amennyiben pedig a jogsértés súlya elenyészően csekély, a bírság kiszabása mellőzhető is.

  • 5.

    A megismételt versenyfelügyeleti eljárás során az eljárás alá vonttól nem sikerült adatokat szerezni arra vonatkozóan, hogy 1996-ban és 1997-ben hány olyan vállalkozáshoz juttatta el ajánlatait, akikkel ezt követően létrejött, illetőleg akikkel nem jött létre szerződés, mivel ezek az adatok már nem álltak rendelkezésre.

    Az eljárás alá vont 1998-ban tett nyilatkozata szerint az 1996. és 1997. évben közel 300 management pályázaton vett részt. A pályázatokon belül TQM, ISO 14001, ISO 9000, QS 9000 és tréningek felkérésekre adtak ajánlatot.

    A versenyfelügyeleti eljárás keretében megkeresett versenytárs megerősítette azon korábbi álláspontját, hogy ha az eljárás alá vonttól nem szerezhetők be a szükséges adatok, akkor a hasonló méretű cégek adatai alapján kell elvégezni a kérdéses időszakban az eljárás alá vont részéről kiment ajánlatok számára vonatkozó becslést. A Fővárosi Bíróság előtti eljárásban tett nyilatkozat szerint az eljárás alá vont az adott időszakban kb. 200 írásbeli ajánlatot adhatott, figyelemmel arra, hogy a piacvezető versenytárs 249, az eljárás alá vontnál valamivel kisebb másik versenytárs pedig 137 ajánlatot tett.

    A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium arról tájékoztatta a Gazdasági Versenyhivatalt, hogy a versenyfelügyeleti eljárás vonatkozásában jelentőséggel bíró 1996. és 1997. évi iratállomány már nem állítható elő.

  • 6.

    Az eljárás alá vontnak a jelen versenyfelügyeleti eljárásban tett nyilatkozata szerint az 1996. és 1997. évben egy ügyintéző állította ki és küldte ki az ajánlatokat.

  • 7.

    A három, már az előző versenyfelügyeleti eljárás alatt ismerté vált ajánlat kiküldésének időpontja a rendelkezésre álló adatok szerint 1996. június 21., július 19. és 1997. január 21. volt. A három ajánlatban a jogsértő állítás megfogalmazása nem volt azonos:

    • -

      "A CONTROLL az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium által regisztrált tanácsadó cég. Az IKM által kezelt Gazdaságfejlesztési Alap lehetőséget biztos ezáltal, hogy a projectünk 50%-os támogatásban részesüljön."

    • -

      "A CONTROLL az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium által regisztrált nemzetközi tanácsadó cég, ezért projectjeink 50%-os támogatásban részesülnek az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium által kezelt Gazdaságfejlesztési Alapból."

    • -

      "A CONTROLL az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium által regisztrált tanácsadó cég, ezáltal a Kereskedelemfejlesztési Alapon keresztül lehetősége nyílik a pályázati szempontokat kielégítő partnervállalatainál a project teljes díjának 50%-os támogatására."

A bírósági eljárás során egy újabb ajánlat vált ismertté, amely kiküldésének időpontja nem ismert. Ebben a következő állítás szerepel: "A CONTROLL az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium által regisztrált tanácsadó cég, ezért projectjeink 50%-os támogatásban részesülnek a Gazdaságfejlesztési Alap felhasználásával."

Ismertté váltak továbbá olyan, a jogsértőnek minősülő állítást nem tartalmazó ajánlatok, amely 1997. január 12. és 1997. szeptember 23. között kerültek kiküldésre. Ezekben az szerepel, hogy a "sikeres pályázatot követően a minőségbiztosítási rendszer kiépítése 50%-os vissza nem térítendő pénzügyi támogatásban részesülhet."

III.

Az eljárás alá vont védekezése

  • 1.

    Mint azt a Fővárosi Bíróság ítélete rögzíti, az eljárás alá vont szerint versenyjogi marasztalás nem indokolt, mert "vétkes" dolgozóját elbocsátotta és a magatartást már a versenyfelügyeleti eljárás megindítása előtt abbahagyta. Utalt továbbá arra is, az etikai vétség címén a Minőségügyi Tanácsadók Szövetségéből 1997. november 7-én történt kizárása mellett egyéb hátrányra szükség már nincs.

    A Fővárosi Bíróság szerint ugyanakkor ezen érvek alapján a versenyjogsértés nem enyészik el, az ajánlatokat ugyanis az eljárás alá vont igazgatója írta alá, ekként nem a konkrét dolgozónak, hanem az eljárás alá vontnak kell helytállnia annál is inkább, mert alkalmazottjának magatartásáért a piac szereplője felelősséggel tartozik. Nem kizárt továbbá, hogy olyan ügyben szülessen marasztaló döntés, mely az eljárás megindítása előtt már lezárult. Az eljárás megindításának csak a Tpvt. 67.§-ának (4) bekezdése szerinti elévülés lehet gátja.

    A Fővárosi Bíróság kiemelte továbbá, hogy miután a Gazdasági Versenyhivatal a vállalkozások piaci hatású cselekményeit versenyjogi szempontok alapján ítéli meg, az etikai vétség miatti elmarasztalás ténye sem adhat okot a versenyjogi megítélés mellőzésére.

  • 2.

    A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság előtt az eljárás alá vont előadta, a versenyfelügyeleti eljárásban ellenőrzött időszak alatt csak a bírósági eljárásban is megjelölt vitatható tartalmú levelei kerültek elküldésre. Ezek a levelek az ISO rendszert alkalmazni kívánó vállalkozók fogyasztói döntéseinek befolyásolására, megtévesztésére nem voltak alkalmasak. A kifogásolt szövegű ajánlatokban szereplő tendert egyik esetben sem nyerte el az eljárás alá vont.

    A Legfelsőbb Bíróság ítéletében kiemelte, a Tpvt. 8.§-a (2) bekezdésének a) pontjában foglaltak helyes értelmezése szerint a fogyasztói döntések jogsértő befolyásolása megvalósul a valótlan tényállítással, valós tény megtévesztésre alkalmas módon való állításával, illetőleg bármilyen megtévesztésre objektíve alkalmas tájékoztatással. Általában minden olyan magatartás, amely alkalmas a fogyasztók döntési szabadságának korlátozására jogellenes, tekintet nélkül arra, hogy a hátrány valóban vagy ténylegesen bekövetkezett volna.

  • 3.

    A jelen versenyfelügyeleti eljárás során az eljárás alá vont előadta, sem az alapeljárásban, sem az újabb eljárás során nem nyert bizonyítást, hogy a vizsgált időszakban a feltárt három jogsértőnek minősülő ajánlaton túlmenően más ajánlat is hasonló szöveggel kiküldésre került volna. Ezt támasztja alá az is, hogy alapeljáráskor a vizsgáló az Ipari Minisztériumban járt és az akkor még meglévő iratokat is áttekintette, de ott sem talált további hasonló jellegű ajánlati szöveget. Mindezekre figyelemmel nem megalapozott egy olyan következtetés, hogy a kiküldött 200 ajánlatból 200-nál kevesebb, de a megállapítottnál több hasonló jogsértő ajánlat került forgalomba. Ennek mérlegeléssel történő megállapítása nem tekinthető megalapozottnak.

    Az eljárás alá vont szerint megfontolandó, hogy az 1996. és 1997. évben bizonyítottan kiküldött három jogsértő ajánlat - az idő múlására figyelemmel - szükségessé teszi-e a jogsértés megállapítását akkor, ha további jogkövetkezmények alkalmazása nem látszik szükségesnek.

IV.

A vizsgálati jelentés

Az új versenyfelügyeleti során készített - alapvetően az 1998-as vizsgálati jelentésre támaszkodó, azt új elemekkel kiegészítve megismétlő - vizsgálati jelentés jogsértés megállapítását, a törvénybe ütköző magatartás további folytatásának megtiltását és bírság kiszabását indítványozta.

V.

Jogi háttér

  • 1.

    Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 73.§-ának (3) bekezdése szerint a közigazgatási szervet a bírósági ítélet rendelkezései és indokolása köti, annak tartalmát a megismételt eljárás és a határozathozatal során köteles figyelembe venni.

  • 2.

    A Tpvt. 8.§-a (1) bekezdésének első mondata szerint tilos a gazdasági versenyben a fogyasztókat megtéveszteni. A (2) bekezdés a) pontja értelében a fogyasztók megtévesztésének minősül különösen, ha az áru ára, lényeges tulajdonsága - így különösen összetétele, használata, az egészségre és a környezetre gyakorolt hatása, valamint kezelése, továbbá az áru eredete, származási helye, beszerzési forrása vagy módja - tekintetében valótlan tényt vagy valós tényt megtévesztésre alkalmas módon állítanak, az árut megtévesztésre alkalmas árujelzővel látják el, vagy az áru lényeges tulajdonságairól bármilyen más, megtévesztésre alkalmas tájékoztatást adnak;

    A Tpvt. 9.§-a szerint a használt kifejezéseknek a mindennapi életben, illetőleg a szakmában elfogadott általános jelentése az irányadó annak megállapításánál, hogy a tájékoztatás a fogyasztók megtévesztésére alkalmas-e.

    A Tpvt. 77.§-a (1) bekezdésének d) pontja alapján az eljáró versenytanács határozatában megállapíthatja a magatartás törvénybe ütközését.

    Az eljáró versenytanács a Tpvt. 78.§-ának (1) bekezdése alapján bírságot szabhat ki azzal szemben, aki a Tpvt. rendelkezéseit megsérti. A bírság összege legfeljebb a vállalkozás előző üzleti évben elért nettó árbevételének tíz százaléka lehet. A (2) bekezdése szerint a bírság összegét az eset összes körülményeire - így különösen a jogsérelem súlyára, a jogsértő állapot időtartamára, a jogsértéssel elért előnyre, a jogsértő felek piaci helyzetére, a magatartás felróhatóságára, az eljárást segítő együttműködő magatartására, a törvénybe ütköző magatartás ismételt tanúsítására - tekintettel kell meghatározni. A jogsérelem súlyát különösen a gazdasági verseny veszélyeztetettségének foka, a fogyasztói érdekek sérelmének köre, kiterjedtsége alapozhatja meg.

VI.

A Versenytanács döntése

  • 1.

    Az Áe. 73.§-ának (3) bekezdése értelmében a Versenytanácsnak a Legfelsőbb Bíróság ítéletében foglaltakat szem előtt tartva, az abban előírtakat végrehajtva kell meghoznia döntését.

    A Legfelsőbb Bíróság arra kötelezte a Gazdasági Versenyhivatalt,

    • -

      állapítsa meg, hogy a három levélben szereplő tájékoztatás objektíve alkalmas volt az ISO rendszert alkalmazni kívánó vállalkozók fogyasztói döntésének befolyásolására, s ezzel az eljárás alá vont megsértette Tpvt. 8.§-a (2) bekezdésének a) pontját,

    • -

      döntsön az egyéb jogkövetkezmények alkalmazásáról vagy azok mellőzéséről,

    • -

      határozatát a vizsgálati jelentésben rögzítettek alapján részletesen indokolja, illetőleg indokolja, hogy a vizsgálati jelentésben felsorolt bizonyítékokat milyen okból nem fogadta el.

A Legfelsőbb Bíróság indokolásában kiemelte, a per tárgya a határozatnak a felülvizsgálata és a versenyfelügyeleti eljárásban készült jelentésben rögzített három ajánlat és a külön nevesített leveleken alapuló vizsgálata. Az ellenőrzéssel nem érintett tényekre az új eljárásnak nem kell kiterjednie.

A fentiekre figyelemmel a Versenytanács feladata kizárólag az eljárás alá vont három levélben szereplő tájékoztatásban megnyilvánuló magatartása versenyjogi jogkövetkezményeinek a megállapítása, illetőleg a jogsértés és a jogkövetkezmények megfelelő indokolása volt.

A versenyfelügyeleti eljárásra a Tpvt. Vj-12/1998. számú versenyfelügyeleti eljárás lefolytatásakor és a Versenytanács határozatának meghozatalakor hatályos rendelkezései voltak az alkalmazandók.

  • 2.

    A Legfelsőbb Bíróság ítéletében foglaltak szem előtt tartásával a Versenytanács megállapította, az eljárás alá vont megsértette a Tpvt. 8.§-a (2) bekezdésének a) pontját, amikor az ügyfeleinek küldött ajánlataiban azt állította, hogy projektjei automatikusan, az eljárás alá vont személyéből adódóan 50%-os támogatásban részesülnek az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium Gazdaságfejlesztési, illetőleg Kereskedelemfejlesztési Alapjából. Az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium 1998. február 26-i levelében rámutatott, hogy az állítás nem felelt meg a valóságnak. A támogatás elbírálása versenysemleges volt, független a pályázót felkészítő személyétől (vállalkozástól), s nem minden esetben érte el az 50%-ot.

  • 3.

    A Versenytanács rendelkezésére álló, a régi és az új versenyfelügyeleti eljárás keretében feltárt adatok között nem szerepel, hogy a jogsértő állítás hány, az 1996. és az 1997. év során az ügyfeleknek kiküldött ajánlatban szerepelt. Az adatok már nem lelhetők fel az eljárás alá vontnál, ezek legalább részleges pótlásában a Gazdasági Minisztérium sem tudott segítséget nyújtani.

    A kiküldött ajánlatok nagyságrendjének megállapítása során a Versenytanács figyelembe vette a vizsgálati jelentésekben foglaltakat, illetőleg a versenytársak vonatkozó adatait. A meghatározást ugyanakkor tovább nehezítette, az adatok hiányában már az sem állapítható meg pontosan, hogy az eljárás alá vont milyen időszakban alkalmazta a jogsértő állítást ajánlataiban. A Versenytanács előtt három ajánlat esetében ismert ezek megtételének időpontja. A jogsértő magatartás tanúsításának időtartama ezen három ajánlat megtételének időpontjai által behatárolt időszakra (1996. június 21. - 1997. január 21.) szólóan határozható meg, azzal, hogy ez az időtartam az eljárás alá vont által sem vitatott, s más bizonyítékok hiányában másként nem állapítható meg.

    Az eljárás alá vont, illetőleg a versenytársak nyilatkozatai, a rendelkezésre álló egyéb adatok alapján a Versenytanács szerint ebben az időszakban az eljárás alá vont által tett ajánlatok száma körülbelül 200 darab lehetett.

  • 4.

    Annak vizsgálatakor, hogy a 200 ajánlat közül hány tartalmazta a jogsértő állítást, a Versenytanács figyelembe vette az eljárás alá vont azon nyilatkozatát, hogy az 1996. és 1997. évben egy ügyintéző állította ki és küldte el az ajánlatokat, így - figyelemmel a rendelkezésre álló, a jogsértő állítást tartalmazó ajánlat megszövegezése közötti nagyfokú hasonlóságra - megalapozottan feltételezhető, hogy az ezen időszakban kiküldött ajánlatok közül nemcsak az ismert négy esetében valósult meg jogsértés. Az érintett ajánlatok száma ugyanakkor már nem állapítható meg pontosan.

    A rendelkezésre álló adatok alapján ugyanakkor egyértelműn alátámasztott, hogy nem mind a 200 ajánlat tartalmazta a jogsértő állítást. Ezt igazolja, hogy

    • -

      a vizsgáló által 1998-ban az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium irattárában átvizsgált, többféle, nemcsak a minőségbiztosítási rendszerekkel összefüggő, az eljárás alá vont által készített ajánlat egy része a jelen eljárás szempontjából releváns volt, azonban ezek között csak három olyan volt található, amelyben a jogsértő állítás benne foglaltatott,

    • -

      időbeli átfedés mutatkozik a Versenytanács rendelkezésére álló, a jogsértő állítást tartalmazó és azt nem tartalmazó ajánlatok között, azaz a kérdéses időszakban többféle megfogalmazású ajánlat készült.

  • 5.

    A Versenytanács megítélése szerint a jogsértés megállapítása mellett egyéb jogkövetkezmények megállapítása, így különösen bírság kiszabása nem indokolt.

    A Tpvt. 78.§-ának (2) bekezdése ugyan nem taxatív jelleggel, de iránymutatást ad arra nézve, hogy a bírság összegét milyen szempontok szerint kell megállapítani. Mivel a jogsértő állítást tartalmazó ajánlatok száma nem áll rendelkezésre, nem állapítható meg a jogsérelem súlya, s ezen belül a gazdasági verseny veszélyeztetettségének foka, a fogyasztói érdekek sérelmének köre, kiterjedtsége. Mindazonáltal a magatartás versenyre gyakorolt hatásának csekély súlyát jelzi, hogy a jogsértő állítást tartalmazó ajánlatok alapján - mint az az ismertté vált ajánlatok esetében is történt - nem mindig jött létre szerződés. A Versenytanács rendelkezésére álló adatok szerint az eljárás alá vont 1996-ban és 1997-ben (tehát nem a releváns 8, hanem 24 hónap alatt) összesen 137 szerződést kötött. Ezeknek legfeljebb csak egy része jöhetett létre a jogsértő állítást tartalmazó ajánlatok alapján, azzal, hogy ezeknél sem tárható már fel, a jogsértő állítás játszott-e, s ha igen, milyen szerepet játszott a fogyasztók döntésében.

  • 6.

    A Versenytanács az eljárás alá vontat nem tiltotta el a magatartás további folytatásától, mivel ítéletében a Legfelsőbb Bíróság is megállapította, hogy az eljárás alá vont már évekkel korábban megszüntette a magatartás tanúsítását.

  • 7.

    A határozat elleni további jogorvoslati jogot a Tpvt. 83.§-ának (1) bekezdése biztosítja.

Budapest, 2003. január 27.