Gazdasági Versenyhivatal

Vj-48/2003/33

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a Délmagyarországi Áramszolgáltató Részvénytársaság (Szeged) ellen gazdasági erőfölénnyel való visszaélés miatt indított eljárásban - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

határozatot

A versenytanács az eljárást megszünteti.

A jelen határozat felülvizsgálatát a kézhezvételtől számított 30 napon belül a Fővárosi Bíróságnak címzett, de a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtandó keresettel lehet kérni.

Indoklás

I.

Az eljárás alá vont vállalkozás

• 1.

  A Délmagyarországi Áramszolgáltató Rt. ( a továbbiakban: DÉMÁSZ RT.), mint eljárás alá vont vállalkozás az Electricite de France International S. A. irányítása alatt álló társaság, amely - a vizsgált időszakot jelentő 2000. évben - egyike a hat magyar villamosenergia szolgáltató társaságnak. Az ekkor hatályos, a villamosenergia termeléséről, szállításáról és szolgáltatásáról szóló 1994. évi XLVIII. törvény értelében az áramszolgáltatási tevékenység olyan monopólium volt, amely az áramszolgáltató társaságok által ellátott szolgáltatási területen kizárólagosságot, és egyidejűleg ellátási kötelezettséget jelentett a villamos energiának a saját hálózatán keresztüli elosztása, valamint a szolgáltatás tekintetében.

II.

Az eljárás tárgya

• 2.

  A versenyfelügyeleti vizsgálat az eljárás alá vont DÉMÁSZ Rt. szolgáltatási területén a 2000-ben folytatott hálózatfejlesztési tevékenységére terjedt ki azzal, hogy az eljárás alá vont vállalkozás a vizsgált magatartásával megsértette-e a Tpvt. 21.§-ában foglalt, a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalmára vonatkozó rendelkezéseket. A versenytanács ennek keretében vizsgálta, hogy a hálózatfejlesztési beruházások során az eljárás alá vont vállalkozás erőfölényes helyzetével a fogyasztóknak hátrányt okozva, illetőleg a fogyasztók között a hálózatfejlesztési díjszabás tekintetében diszkriminálva visszaélt-e, valamint, hogy ezen beruházásokkal kapcsolatosan tett-e szert indokolatlan előnyre.

III.

Az eljárás alá vont vállalkozás magatartása

• 3.

  A lefolytatott versenyfelügyeleti eljárás során megállapítást nyert, hogy az eljárás alá vont vállalkozás a hálózatfejlesztéssel kapcsolatosan a vizsgált 2000. évben az alábbi üzleti gyakorlatot folytatta.
  A hálózatra csatlakozni kívánó fogyasztó a DÉMÁSZ Rt-hez intézett igénybejelentését követően ajánlatot kapott a beruházás elvégzésére. Az ajánlat tartalmazta a műszaki ismérveket, valamint a fogyasztó által fizetendő hálózatfejlesztési hozzájárulást. Eljárása során a szolgáltató azonban nem tett különbséget a villamoshálózat-fejlesztési hozzájárulásról szóló 26/1995. (VII.25.) IKM rendelet /a továbbiakban: IKMr/ azon rendelkezései között, mely szerint a fogyasztó hálózatfejlesztési igényét már meglévő hálózatra, vagy újonnan létesítendő hálózatra jelentette be. A fenti eljárását a szolgáltató arra alapozta, hogy a fogyasztóval új hálózat létesítése esetén is csak a - meglévő hálózat fejlesztés esetén fizetendő - teljesítményarányos fejlesztési költség 70%-át fizettette meg, amely kedvezőbb a fogyasztó számára, mint az új hálózat fejlesztése esetén felmerülő tényleges költségek megfizetése. Ezen gyakorlatból fakadóan a szolgáltató nem alkalmazta az IKMr 4.§ (8) bekezdésében foglalt, az új hálózatfejlesztés esetére előírt hozzájárulás későbbi visszatérítésére vonatkozó szabályozást sem.

• 4.

  A hálózat létesítése esetére előírt pályáztatási rendszer az eljárás alá vont vállalkozás gyakorlatában szintén a jogszabályban foglaltaktól eltérően került alkalmazásra. Ennek alapján az eljárás alá vont vállalkozás évente pályáztatta az általa minősített beszállítókat. A pályáztatás alapját egy, a tervezési és kivitelezési munkálatokra összeállított mintamodul képezte, amelyben egyes fázisokhoz normatív tervezési időt, illetve a munkafázisokhoz fajlagos alapdíjat rendelt. Ehhez viszonyította a benyújtott pályázati ajánlatokat, és ennek alapján választotta ki a szolgáltató a nyertes pályázót, mivel az egyes vállalkozások ajánlatai esetében az egyes munkamodulok és munkafázisok, valamint a hozzájuk rendelt árszintek objektíven összehasonlíthatóak voltak. E főszabályként működő, pályáztatási rendszer alapú vállalkozó kiválasztási eljárási rendtől a szolgáltató csak a fogyasztó kifejezett kérésére tért el, és bonyolított le egyedi pályáztatást. Amennyiben pedig a fogyasztó egy általa megjelölt vállalkozóval kívánta elvégeztetni a hálózatfejlesztési beruházást, úgy a szolgáltató a fogyasztó által kijelölt vállalkozással kötött szerződést, amennyiben ezen vállalkozás az általános minősítési követelményeknek egyébként megfelelt.

• 5.

  Az eljárás során - konkrét hálózatfejlesztési igények teljesítésével és megvalósulásával kapcsolatos szolgáltatói eljárások vizsgálata alapján - megállapítást nyert továbbá, hogy a szolgáltató gyakorlata a fogyasztó számára nem eredményezett hátrányos feltételeket, illetőleg a szolgáltatónál indokolatlan előnyt, továbbá arra sem merült fel semmilyen adat, hogy az egyes fogyasztói igények teljesítése során diszkriminatívan járt volna el.

• 6.

  Ugyanakkor a szolgáltató eljárása a vizsgált eljárásai során - esetenként szóban igen - de írásban egyáltalán nem adott tájékoztatást a fogyasztók felé sem a jogszabályoktól rendelkezéseitől eltérő gyakorlatáról, sem pedig azon szükséges információkról amely olyan helyzetbe hozta volna fogyasztót, hogy képes legyen az őt érintő szolgáltatói eljárás döntéshozatali mechanizmusát áttekinteni, és ennek alapján jóváhagyni.

IV.

A vizsgált piaci magatartásra vonatkozó szabályozás

• 7.

  A villamos energia termeléséről, szállításáról és szolgáltatásáról szóló 1994. évi XLVIII. törvény ( a továbbiakban: Vet) 21. § (1) bekezdése értelmében a szolgáltató működési engedélye a szolgáltatónak a működési engedélyben meghatározott területen a villamos energia közcélú szolgáltatására kizárólagos jogot biztosított. Továbbá a Vet 20.§ (2) bek. e) pontja előírta, hogy a szolgáltató működési engedélyének tartalmaznia kell az elosztó hálózat fejlesztésének, üzemeltetésének jogát.
  A villamos energiát vételezni kívánó új, illetőleg többletteljesítményt igénylő fogyasztó igénybejelentésére, illetőleg a fogyasztó igényváltoztatására a szolgáltató köteles volt az igény kielégítésének műszaki-gazdasági feltételeiről tájékoztatást adni, és a legkedvezőbb vételezési mód meghatározásában az igénylővel együttműködni. A szolgáltató a tájékoztatójában a vonatkozó miniszteri rendeletben meghatározott hálózatfejlesztési hozzájárulás fizetését kérhette. /Vet 44. §/

• 8.

  A Vet által hivatkozott, a villamoshálózat-fejlesztési hozzájárulásról szóló 26/1995. (VII.25.) IKM rendelet /a továbbiakban: IKMr/ értelmében hálózatfejlesztési hozzájárulást kellett fizetnie annak a fogyasztónak, ami új fogyasztási helyen, vagy a szolgáltatásba már bekapcsolt fogyasztási helyen a villamos energia közüzemi szerződésben meghatározott névleges áramerősségű túláramvédelmi készüléknél nagyobb igénnyel rendelkezett. / IKMr 2.§ (1) bek./
  A rendelet értelmében, amennyiben az új fogyasztói igény, vagy a szolgáltatásba már bekapcsolt fogyasztó többletigénye meghaladja egyfázisú ellátásnál a 96 A-t, háromfázisú ellátásnál a fázisonként 32 A-t, a hálózatfejlesztési hozzájárulás mértéke a tényleges fejlesztési költség 70%-a. Ha a szolgáltató a fogyasztó igényénél nagyobb teljesítménybővítést hajtott végre, csak a tényleges fogyasztói igénynek megfelelő mértékben számíthatta fel a hálózatfejlesztési hozzájárulást. /IKMr 3.§ (3) bek./

• 9.

  Újonnan létesítendő kisfeszültségű elosztóhálózatról történő ellátás esetében - amikor a villamos energia szolgáltatási igény csak új elosztóhálózat létesítésével, vagy a meglévő hosszabbításával elégíthető ki - a rendelet a következő eljárásrendet rögzíti.
  A fogyasztó teljesítményigényének bejelentésével egyidejűleg a fogyasztó a szolgáltatótól előzetes költség-előirányzatot kérhet. Ezen igényre a szolgáltató 30 napon belül köteles tájékoztatást adni a fogyasztónak a hálózatfejlesztés megvalósításának műszaki feltételeiről, valamint a szükséges és indokolt hálózatfejlesztés költség-előirányzatáról.
  A hálózatfejlesztési hozzájárulás mértéke a hálózatfejlesztési költség 70%-a, amelynek megfizetésére a fogyasztónak a szolgáltatóval egyedi szerződést kell kötni. /IKMr 4.§ (1)-(3) bek./
  A költség-előirányzat 60%-ának befizetése után a hálózat létesítésére a szolgáltatónak pályázatot kell kiírni. A pályázatok - az igénybejelentő képviselőjének részvételével tartott - elbírálásánál a legkisebb költség elvét kell érvényesíteni.
  Amennyiben a nyertes pályázati ajánlat végösszegének 70%-a meghaladja az előzetes költség-előirányzat alapján a fogyasztói igénnyel jelentkezők által már befizetett összeget, a különbözetet - a szolgáltató erről szóló értesítésében foglaltaknak megfelelően - be kell fizetni, ellenkező esetben a szolgáltató köteles a különbözetet a befizetők részére visszatéríteni.
  A hálózat létesítésére a szolgáltatónak abban az esetben nem kellett pályázatot kiírnia, ha a szolgáltató és az igénybejelentők megállapodtak a hálózatfejlesztés tervezőjében és kivitelezőjében, és a fejlesztés nem éri el a közbeszerzési értékhatárt. /IKMr 4.§ (4) bek./
  A hálózat létesítésében részt nem vett és 10 éven belül új igénnyel jelentkező fogyasztó a megállapított és befizetett hálózatfejlesztési hozzájárulás arányos részét az ipar belföldi értékesítésének hivatalosan közzétett árindexével növelt összegben köteles a szolgáltatónak megfizetni. A később befizetett hálózatfejlesztési hozzájárulást a szolgáltató köteles a korábbi befizetők részére visszatéríteni, amelynek módjában és esedékességében a szolgáltató a fogyasztóval a hálózatfejlesztés megkezdését megelőzően kötött egyedi szerződésben köteles megállapodni a visszatérítésre jogosultakkal. /IKMr 4.§ (8) bek./
  
  A közép-, illetőleg ennél nagyobb feszültségű hálózatról ellátott fogyasztók többletigényének kielégítése vagy az új fogyasztók bekapcsolása esetén a szükséges és indokolt hálózatlétesítési költség 70%-a a fogyasztói hálózatfejlesztési hozzájárulás összege. A hálózatfejlesztési hozzájárulás megfizetésének esedékességében, módjában, valamint felhasználásában a szolgáltatónak a fogyasztóval egyedi szerződésben kell megállapodnia. /IKMr 5.§/
  
  A rendelet továbbá a szolgáltatók részére előírta, hogy a hálózatfejlesztési hozzájárulással kapcsolatos további eljárási szabályokat az üzletszabályzatukban kötelesek meghatározni. /IKMr 6.§(7) bek./

• 10.

  Az eljárás alá vont vállalkozás üzletszabályzatának vonatkozó fejezete a jogszabályi rendelkezésekhez képest nem tartalmaz további részletes szabályokat, hanem a hálózatfejlesztési hozzájárulás tekintetében az IKMr pontosító, illetve általános értelmező magyarázatát adta.
  
  Az üzletszabályzat előírást tartalmazott továbbá az igénybejelentés kötelező tartalmi elemeire nézve, valamint az 5.3 fejezete rendelkezett arról, hogy új, vagy többletigények jelentkezése esetén az áramszolgáltató konkrét műszaki ás gazdasági vizsgálat alapján meghatározza az igény kielégítésének műszaki-gazdasági feltételeit. A műszaki-gazdasági feltételek meghatározása, valamint a hálózatfejlesztési eljárás folyamatát továbbá a pályázatási rendszerre vonatkozóan a beszállítók minősítését, és a beszerzési eljárást a vállalkozás belső szabályzatai rögzítették.

V.

Az eljárás alá vont vállalkozás álláspontja

• 11.

  Az eljárás alá vont vállalkozás a vizsgálat tárgyát képező gyakorlatát azzal indokolta, hogy azért nem tesz különbséget az IKMr 3.§ (3) bekezdése és 4.§-ában foglalt hálózatfejlesztési eljárások között, és tér el az ezzel kapcsolatos elszámolási gyakorlata is, mivel a hálózatfejlesztési tevékenységek közötti fő különbség abban áll, hogy az vagy normatív hálózatfejlesztési hozzájárulás köteles beruházást, vagy költségarányos, 70-30%-os költségmegosztású hálózatfejlesztést jelent. Éppen ezért álláspontja szerint irreleváns a gyakorlata szerinti hálózatfejlesztések során a fenti jogszabályhelyek szerinti különbözőségek vizsgálata, mivel a szolgáltató az IKMr 4.§ szerinti esetben is - a fogyasztó számára egyébként kedvezőbb - a 3.§ (3) bekezdése szerinti költségmegosztási módot alkalmazta. Azaz, új hálózat létesítése esetén nem a teljes fejlesztési költség 70%-át fizettette meg fogyasztóval, hanem csak a teljesítményarányos hálózatfejlesztési költség 70%-át, amely lényegesen kedvezőbb feltételt jelent a fogyasztó számára. Összegezve tehát, ez esetben azért nem is merülhetett fel a hozzájárulás arányos részének visszatérítése, mivel a fogyasztó nem fizetett többet, mint az igényelt hálózatfejlesztési hozzájárulás teljesítmény szerinti összege, azaz utólagos visszatérítés sem merülhetett fel. Kiemelte, hogy mindkét esetben a fogyasztó számára kedvező eljárást követ, és a fogyasztó vételezése szempontjából közömbös, hogy meglévő, vagy új hálózatról történik az ellátása. Éppen ezért, erről a tényről az igénylő felé sem adott tájékoztatást.

• 12.

  Hasonló - a költséghatékonyság elvét kielégítő - értelmezés és gyakorlat alapján alkalmazta az eljárás alá vont vállalkozás az IKMr 4.§ (4) bekezdésében, a hálózatfejlesztési pályáztatásra vonatkozó rendelkezéseket is. Az eljárás alá vont vállalkozás értelmezése szerint a rendeletben foglalt pályáztatás kivételes lehetőség, arra a fogyasztó kifejezett igénye alapján volt lehetőség. Álláspontja szerint a pályáztatás célja a műszakilag megfelelő kivitelezés mellett a minél költséghatékonyabb hálózatfejlesztés megvalósítása. Ennek biztosítása érdekében pályáztatta évente az általa minősített beszállítókat, míg a pályáztatás alapját a szolgáltató által összeállított mintamodul képezte, amely a tervezési és kivitelezési munkálatokat részelemekre bontotta, és ahhoz rendelt egy fajlagos alapdíjat. Amennyiben felmerült egy konkrét hálózatfejlesztési tevékenység, a szolgáltató a mintamodulokból a beadott ajánlatok alapján maga ki tudja számolni, hogy a konkrét beruházáshoz mire van szükség, és azokat az ajánlattevők milyen áron tudják elvégezni, illetőleg azt is, hogy az egyes vállalkozások közül melyek azok, amelyek az adott feladat elvégzésére kapacitással rendelkeznek. Így kialakult egy objektív sorrend a szolgáltató előtt, és ez alapján kapta meg az adott vállalkozás az adott feladat elvégzésére a szolgáltató megrendelését. E rendtől a szolgáltató csak a fogyasztó kifejezett igénye tért el, folytatott le egyedi pályáztatást, illetve végeztette a fogyasztó által kijelölt vállalkozóval az adott kivitelezést. Álláspontja szerint az általa alkalmazott keret-megállapodási és éves pályázatási rendszer jelentősen kedvezőbb ár-, és költségviszonyokat, valamint gyorsabb fejlesztéseket eredményezett, mint az esetről esetre történő pályáztatás rendszere. A hálózatfejlesztési költségekkel kapcsolatosan rámutatott, hogy e tekintetben a fogyasztókkal azonosak az érdekei, azaz minél költséghatékonyabb fejlesztésekben érdekelt. Hangsúlyozta, hogy a fogyasztókkal minden esetben elszámoltak az adott fejlesztések költségei vonatkozásában, amelyben az üzembe helyezésig terjedően minden költség szerepel.

VI.

A vizsgálati jelentés

• 13.

  A vizsgálati jelentés értelmében a szolgáltató hálózatfejlesztéssel kapcsolatos tevékenysége, mint egy komplex magatartás nem alkalmas arra, hogy a Tpvt. 21.§-ában foglaltak sérelmét megalapozza. Ugyanakkor rámutat arra, hogy a szolgáltató tevékenysége során tanúsított magatartás egyes elemei alkalmasak arra, hogy a hivatkozott jogszabályhely generálklauzulájának sérelmét megvalósítsák. A vizsgálati jelentés szerint a szolgáltató nem vonhatja el a fogyasztótól azt a jogot, hogy az maga is felmérje lehetőségeit, és választhasson az alternatívák között. Ennek alapján a szolgáltató egyrészről köteles a hálózatfejlesztés esetén megjelölni, hogy mely jogszabályhely alapján folytatja tevékenységét és, hogy a vonatkozó szabályozás alapján a fogyasztót milyen jogok illetik meg, továbbá, hogy az adott fejlesztés esetén milyen beruházási költséggel jár.
  Ugyanígy a szolgáltató - a vonatkozó jogszabályi rendelkezés alapján - köteles felhívni a fogyasztót az egyedi pályáztatás lehetőségéről, illetve, hogy ennek hiányában milyen módon bonyolítja le a beszerzést. Ez utóbbival összefüggésben a hálózatfejlesztési hozzájárulás visszatérítésére - a jogszabályi rendelkezéstől eltérően - miért nem kerül sor.
  A jelentés szerint az eljárás alá vont vállalkozás vizsgált magatartása a Vet rendelkezéseit formailag sérti, és alkalmas az erőfölénnyel való visszaélés általános tilalma megsértésének megállapítására.
  A vizsgálati jelentés a Tpvt. 75.§ (1) bekezdése alapján indítványozza az eljárás szüneteltetését, mely szünetelés időtartama alatt az eljárás alá vont vállalkozás megteheti a szükséges intézkedéséket a bekövetkezett jogsértés orvoslása érdekében.

VII.

A versenytanács döntése

• 14.

  A Tpvt. 21. §-a értelmében tilos a gazdasági erőfölénnyel visszaélni, így különösen az üzleti kapcsolatokban - ideértve az általános szerződési feltételek alkalmazásának esetét is - tisztességtelenül vételi vagy eladási árakat megállapítani, vagy más módon indokolatlan előnyt kikötni, vagy hátrányos feltételek elfogadását kikényszeríteni. A Tpvt. 22. § (1) bekezdése szerint gazdasági erőfölényben van az érintett piacon, aki gazdasági tevékenységét a piac többi résztvevőjétől nagymértékben függetlenül folytathatja, anélkül, hogy piaci magatartásának meghatározásakor érdemben tekintettel kellene lennie versenytársainak, szállítóinak, vevőinek és más üzletfeleinek vele kapcsolatos piaci magatartására.

Az érintett piac

• 15.

  A releváns piac a verseny tényezőinek azon keretét jelenti, amelyen belül a vizsgált vállalkozás működik. A releváns piac vizsgálatánál a termékpiac, földrajzi piac, valamint bizonyos időbeli jellemzők adják meg a figyelembe veendő tényezőket.
  A gazdasági erőfölény megállapításának kiindulópontja az érintett piac meghatározása. Ennek célja egy olyan áru vagy szolgáltatáskör, illetve földrajzi térség meghatározása, amelyben értékelni lehet az adott vállalkozás üzleti magatartásának versenyre gyakorolt hatását. A Tpvt. 14.§ (1) bekezdése szerint az érintett piacot a megállapodás tárgyát alkotó áru és a földrajzi terület figyelembevételével kell meghatározni. A (2) bekezdés szerint a megállapodás tárgyát alkotó árun túlmenően figyelembe kell venni az azt - a felhasználási célra, az árra, a minőségre és a teljesítés feltételeire tekintettel - ésszerűen helyettesítő árukat (keresleti helyettesíthetőség), továbbá a kínálati helyettesíthetőség szempontjait. A (3) bekezdés a földrajzi piac meghatározásához ad támpontokat: földrajzi terület az, amelyen kívül a) a fogyasztó nem, vagy csak számottevően kedvezőtlenebb feltételek mellett tudja az árut beszerezni, vagy b) az áru értékesítője nem, vagy csak számottevően kedvezőtlenebb feltételek mellett tudja az árut értékesíteni.

• 16.

  Az érintett termékpiac a villamos elosztói hálózatok tervezésének, kivitelezésének, az elosztói hálózattal kapcsolatos vagyonkezelésnek, valamint az ezzel kapcsolatos közüzemi szolgáltatás piaca.
  Megállapítható, hogy sem a villamos elosztói hálózat eszközjellegét tekintve, sem pedig a villamos energia közüzemi szolgáltatást tekintve nem áll fenn kínálati helyettesíthetőség. A közüzemi áramszolgáltató társaságok regionális monopóliumokként működnek, egymással nem versenyeznek, egymás szolgáltatási területein nem kínálják fel terméküket. Ez jelenik meg a Magyar Energia Hivatal által az eljárás alá vont vállalkozás tevékenységére kiadott vonatkozó működési engedélyben.
  A keresleti helyettesíthetőséget tekintve a teljes villamos energia piac egy meghatározott termékre, a villamos energiára épül, amely termék, és a hozzá kapcsolódó szolgáltatás a szabályozott közüzemi piacon nem helyettesíthető terméknek, illetőleg szolgáltatásnak minősül.
  Az érintett földrajzi piac a vizsgálattal érintett földrajzi terület az eljárás alá vont vállalkozás azon szolgáltatási területét jelenti, amelyre vonatkozóan kizárólagossága alapján közüzemi ellátási kötelezettsége áll fenn.

Az alanyi hatály és a gazdasági erőfölény értelmezése

• 17.

  A Tpvt. szerinti jogalanyiságot illetően, valamely vállalkozás esetében akkor áll fenn a versenyjogi relevancia, és tekinthető így a Tpvt. 21.§-a vonatkozásában vizsgálat alá vonható vállalkozásnak, amennyiben a kifogásolt piaci magatartása tekintetében az elhatározását, illetőleg az adott magatartás megvalósítását illetően döntési autonómiával bír.
  Azaz olyan, a saját tényeiből fakadó döntési, illetőleg cselekvési lehetőséggel, amely az érintett piacon kifejtett magatartásában, illetőleg a piacot érintő döntésének végrehajtásában ölt testet.
  Az autonómia meglétének vizsgálata a konkrét jogalany és a konkrét tevékenység figyelembevételével történik. Ugyanakkor a versenyjogi szabályok megsértése miatt elmarasztalható vállalkozás esetében jelentősége van, illetőleg azt kell megítélni, hogy az adott tevékenység szabályozottsága mellett maradt-e még a vállalkozásnak lehetősége annak, hogy a jogalanyként saját akarat elhatározásából fakadóan döntést hozzon, és annak alapján értékelhető hatást kiváltó piaci magatartást fejtsen ki.

• 18.

  A vizsgálat alá vont vállalkozás esetében - a Tpvt. szerinti jogalanyisága tekintetében - elöljáróban eldöntendő volt, hogy a szabályozott piacon monopolhelyzetben lévő vállalkozás a jogszabály által konkrétan meghatározott tevékenysége körében rendelkezett-e autonómiával, azaz, hogy önálló versenyjogi jogalanyisága kimondható-e.
  
  A szabályozott piacon működő vállalkozás esetében önmagában az tény, hogy a szabályozott piacon fejti ki tevékenységét, még nem jelenti feltétlenül azt, hogy a tevékenységének folytatása során ne rendelkezhetne az értékelendő magatartás versenyjogi aspektusát tekintve döntési autonómiával, amely adott esetben éppen a szabályozási kerettől való eltérő gyakorlatban nyilvánul meg.

• 19.

  Önmagában ugyanis az a tény, hogy valamely vállalkozás a jogszabályi előírásoktól eltérő gyakorlatot folytat, ezzel mintegy kilépve a szabályozott piac által meghatározott keretből - függetlenül attól, hogy e tekintetben a hatáskörrel rendelkező szabályozó felügyeleti hatóság él-e a számára biztosított, a vállalkozást a jogkövető magatartásra bíró eszközökkel -, az adott piaci magatartás vonatkozásában nem jelenti azt, hogy a szabályozástól eltérő gyakorlat mentesítené a vállalkozást az adott magatartása következtében felmerülő esetleges versenyjogi következményektől. Mert noha az adott szabályozás megköveteli a vállalkozástól a vonatkozó rendelkezéseinek a közvetlen alkalmazását, ha a vállalkozás ettől eltér, úgy önálló döntéséből fakadóan teremti meg a piaci mozgásteret a maga számára, és teremtheti meg ezáltal a versenyjogi relevanciát.

• 20.

  A szabályozástól való eltérés tekintetében külön felmerül a kifogásolt magatartással kapcsolatosan azon jogkérdés, amely a szabályozó felügyeleti hatóság hatáskörét, döntési kompetenciáját illeti. Az eljárás alá vont vállalkozás magatartása, illetőleg a jogszabályi rendelkezésektől eltérően kialakított gyakorlata ugyanis részben a szabályozó hatóság által jóváhagyott közüzemi üzletszabályzat rendelkezésein alapulhatott.
  Az a joghatással bíró körülmény tehát, hogy a szabályozó hatóság a vonatkozó jogszabályi előírások alapján lefolytatta az engedélyezési eljárást, és ennek eredményeként jóváhagyta az áramszolgáltató társaság üzletszabályzatát, még nem jelenti azt, hogy a versenyhatóság a versenyfelügyeleti vizsgálatot az érintett vállalkozás vonatkozásában ne folytathatná le, és adott esetben ne állapíthatna meg versenyjogi sérelmet.

• 21.

  A domináns pozíció általános megfogalmazása olyan gazdasági-piaci erőt jelent, aminek birtokában a releváns piacon a verseny fennmaradása akadályozott lehet, mivel lehetővé válik a versenytársaktól, az üzleti partnerektől és a fogyasztóktól "számottevő mértékben" való függetlenedés az egyes piaci lépések megtételekor.
  A meghatározó gazdasági-piaci erő meglétét egyrészről könnyen megállapíthatóvá teszi, ha az illető vállalkozás adott körülmények között az egyetlen, vagy szükségszerű üzleti partnerként szerepel, más alternatív vállalkozás hiánya ugyanis egyet jelent a monopolhelyzettel.
  Az eljárás alá vont vállalkozás hálózatfejlesztési tevékenységét a Vet rendelkezései alapján, az adott szolgáltatási területen kizárólagos jelleggel végezte, így a hálózatra történő csatlakozás, illetve a többlet villamos energia teljesítmény iránti igény kielégítése a vállalkozás kompetenciájába tartozott.
  Mindezekre tekintettel az eljárás alá vont vállalkozás a releváns piacon erőfölényes helyzetben volt, így ezen erőfölényes helyzetéből fakadóan a továbbiakban az képezte a versenyfelügyeleti vizsgálat tárgyát, hogy ezen erőfölényes helyzetével visszaélt-e.

A gazdasági erőfölénnyel való visszaélés

• 22.

  A domináns piaci helyzet önmagában nem alapozza meg a Tpvt. 21.§-ában foglalt tilalom érvényesülését
  A visszaélés alatt azt az objektív megítélést kell érteni, ami a domináns pozícióban lévő vállalkozás piaci magatartására vonatkozik, amely a dominancia jelenléte miatt a piac struktúráját befolyásolja, a verseny működését, vagy terjedelmét csökkenti.
  A visszaélés elem kétirányú megjelenése egyrészről a piaci szereplőket, fogyasztókat közvetlenül károsító kiaknázását jelenti a domináns pozíciónak, másrészt jelentheti az ún. versenyellenes tevékenységet, a piaci verseny gyengítését, vagy eliminálását a már dominanciával terhelt piacon. A versenyellenes visszaélés jellemzően a kizárólagossági igényeket és a diszkriminációt jelenti.
  A versenyjog a gazdasági erőfölénnyel bíró vállalkozásokat többletkötelezettségekkel terheli, amikor tilalmazza a kizsákmányoló típusú visszaéléseket, amelyek a fogyasztók kárára változtatják meg a jövedelmek eloszlását.

• 23.

  Az eljárás alá vont vállalkozás magatartása esetén a versenyjogi szempontból lényeges szempont volt továbbá, hogy a vállalkozás erőfölényes pozíciójával visszaélő módon, a fogyasztókat károsítva állapította-e meg a közműfejlesztési hozzájárulás mértékét, és ezzel indokolatlan előnyre tett-e szert illetve, hogy diszkriminatív módon alkalmazott-e eltérő hozzájárulási összegeket az egyes fogyasztók esetében.

• 24.

  A versenytanács a jelen ügyben a vizsgálat alá vont vállalkozás vonatkozásában -a vállalkozás által tett nyilatkozatban foglaltakkal egyezően - megállapítja, hogy annak a hálózatfejlesztési tevékenységi körébe tartozó magatartását a hivatkozott jogszabályi rendelkezések előírásai pontosan meghatározták, ugyanakkor a vállalkozás a hálózatfejlesztési igények teljesítése, az ennek alapján történő hálózatfejlesztés esetén ettől eltérő gyakorlatot folytatott.
  
  Megállapítást nyert továbbá, hogy az eljárás alá vont vállalkozás ezen eljárása során nem tájékoztatta a fogyasztókat a vonatkozó IKMr előírásairól, illetőleg arról, hogy a fogyasztó által fizetendő hálózatfejlesztési hozzájárulást a teljes beruházási költség, vagy a teljesítményarányos díjszabás alapján kalkulálta, illetőleg, hogy megilleti-e a fogyasztót a későbbiekben a hálózatfejlesztési hozzájárulás arányos hányadának visszatérítése. Ugyancsak nem adott tájékoztatást az igénylő felé arról, hogy megilleti az egyedi pályáztatás lehetősége, illetőleg, hogy ennek hiányában milyen belső pályáztatási rendszer alapján történik a hálózatfejlesztéssel megbízott vállalkozás kiválasztása.
  Megállapítható volt az is, hogy a vállalkozás a vonatkozó cogens jogszabályi rendelkezésektől eltérő gyakorlatot alakított ki, így el a hálózatfejlesztési igény , illetőleg az ennek alapján történő hálózatbővítés folyamán.

• 25.

  A versenytanács álláspontja ugyanakkor - egyetértve a vizsgálati jelentésben foglaltakkal -, hogy a vállalkozás kifogásolt jogszabálysértő magatartása önmagában nem jelenti azt, hogy ezen magatartása egyben sérti a Tpvt. 21.§-ában foglalt valamely rendelkezését. Ahogyan az adott vállalkozásnak a szabályozott piacon jogszabályi keretek közé rendelt, szigorúan behatárolt mozgástere önmagában még nem jelenti egyben versenyjogi jogalanyiságának hiányát, ugyanígy ezen jogszabályi keretek megsértése - amely egyben piaci magatartásának versenyjogi aspektusát is igazolja - nem eredményezi automatikusan a versenyjogi sérelem megvalósulását sem.

• 26.

  A lefolytatott vizsgálat alapján megállapítást nyert, hogy az eljárás alá vont vállalkozásnak a vizsgált magatartásával kapcsolatosan indokolatlan előnye nem származott, a fogyasztókra hátrányos feltételeket nem kényszerített, illetőleg semmilyen módon nem zárkózott el a fogyasztóval való üzleti kapcsolat létrehozásától, és ennek során nem folytatott diszkriminatív gyakorlatot.

• 27.

  A versenytanács eljárása során figyelemmel volt a villamosenergia piacon időközben bekövetkezett liberalizáció bevezetésére, és az ezzel együtt járó jelentékeny szabályozási változásra. Ennek alapján a jelen vizsgálattal összefüggésben alkalmazandó, a villamoshálózat-fejlesztési hozzájárulásról szóló 26/1995. (VII.25.) IKM rendelet, amely a villamos energiát vételezni kívánó új fogyasztó villamos teljesítmény iránti igényének, valamint a villamosenergia szolgáltatásba már bekapcsolt fogyasztó többletteljesítmény iránti igényének a közcélú elosztóhálózatról történő kielégítésével kapcsolatos rendelkezései 2002. december 31. napjáig voltak hatályban.
  A jelenleg hatályos, a villamos energiáról szóló 2001. évi CX. törvény 2003.( új Vet) január 1. napjától új szabályozást vezetett be, amely a párhuzamos - közüzemi és szabad piac - bevezetése mellett számviteli szétválasztási kötelezettséget írt elő a korábbi áramszolgáltatók részére. Ennek értelmében elkülönült egymástól az elosztói hálózattal kapcsolatos tevékenység, valamint a közüzemi szolgáltatói tevékenység, amelyek önálló, elosztói, valamint közüzemi szolgáltatói engedély alapján végezhetők.
  Az új Vet-tel kapcsolatos szabályozás - a jelen ügy szempontjából releváns - változást jelentett a tekintetben is, hogy előírta az elosztói hálózatok működésére vonatkozó - az elosztói engedélyesek által kidolgozott -, közös szabályokat tartalmazó un.
  Elosztói szabályzat megalkotását. Ez az ellátási szabályzat, valamint az egyes elosztói engedélyesek üzletszabályzata, és a közcélú villamos hálózatra csatlakozás pénzügyi és műszaki feltételeiről szóló 47/2002. (XII.28.) GKM rendeletben foglalt szabályok szabályozzák újra a hálózatcsatlakozással, a hálózatfejlesztéssel, illetőleg ezekkel összefüggően a fogyasztóra háruló, és az elosztó hálózati engedélyes által viselendő terheket.

• 28.

  Összegezve tehát, az erőfölényben lévő vállalkozás részről, a domináns pozícióval történő visszaélésnek az minősül, ha a fogyasztó sérelmére a saját üzleti érdekeit akként kényszeríti rá, hogy az számára indokolatlan, és elfogadhatatlan hátrányt okoz. Az erőfölényben lévő vállalkozás e magatartásának megítélését igazolhatja azon körülmény, hogy ha a piaci pozícióját indokolatlanul erősítő feltételeket alkalmazva, a szolgáltatását a fogyasztó érdekeit sértve, a szerződéses feltételeket egyoldalúan alakítva kívánja saját üzleti érdekeit előtérbe helyezve, tisztességtelen módon tovább erősíteni.

• 29.

  A jelen eljárásban lefolytatott vizsgálat során nem merült fel olyan tényező, amely a hálózatfejlesztést igénylő fogyasztókra hátrányos feltételeket rótt, vagy a szolgáltató számára indokolatlan előnyként jelentkezett volna. Ugyanakkor a szolgáltatónak versenyjogi szempontból kifogásolható magatartási eleme - amely szolgáltató részéről a jogszabályi rendelkezésektől való eltérésből fakadóan a fogyasztó nem megfelelő tájékoztatásában nyilvánult meg - olyan csekély súlyú versenyjogi sérelmet eredményezett, amely nem indokolja a versenyhatósági szankció alkalmazását.
  
  A versenytanács ezen álláspontjának kialakításában nyomatékkal vette figyelembe azon körülményt is, amely szerint a kifogásolható magatartás esetében a villamos energia szektorra vonatkozó szabályozás időközben bekövetkezett változása olyan jelentősen eltérő helyzetet jelent, amely a szolgáltató vizsgált eljárására vonatkozó garanciális előírásokat biztosító rendelkezések előírását a megváltozott szabályozási környezet nem teszi lehetővé.

• 30.

  A versenytanács az általa lefolytatott vizsgálat alapján megállapította, hogy az eljárás alá vont vállalkozás törvénybe ütköző magatartás hiányában nem marasztalható el, ezért a Tpvt. 77.§ (1) bekezdés j) pontja alapján, figyelemmel a Tpvt. 72.§ (1) bekezdés a) pontjában foglaltak, az eljárást megszünteti.
  Tekintettel arra, hogy az eljárás alá vont vállalkozás a tárgyalás mellőzését kérte, így a versenytanács a jelen határozatát - a Tpvt. 74.§ (1) bekezdése alapján - tárgyaláson kívül hozta meg.
  
  A jelen határozat elleni jogorvoslat a Tpvt. 83.§ (1) bekezdésén alapul.

Budapest, 2004. szeptember 3.