Vj-17/2006/66

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa az Invitel Távközlési Szolgáltató Rt. (Budaörs) eljárás alá vont vállalkozás ellen fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalma miatt indult eljárás során tartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

határozatot

A Versenytanács megállapítja, hogy az eljárás alá vont vállalkozás 2005-ben ügynöki közreműködéssel végzett ügyfélszerzése során fogyasztómegtévesztésre alkalmas tájékoztatást adott közvetítőszolgáltatása egyes lényeges tulajdonságairól, nevesítetten a közvetítőszolgáltatás formáiról, a havidíj fizetési kötelezettségről, a fogyasztót megillető elállási jogról.

A kifogásolt magatartás folytatását - az elállási jogról adott tájékoztatást nem érintően - a határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül megtiltja.

Vele szemben 30.000.000 Ft, azaz Harmincmillió forint bírságot szab ki, amelyet a határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül köteles megfizetni a Gazdasági Versenyhivatal 10032000-01037557. számú bírságbevételi számlájára.

A határozat felülvizsgálatát az eljárás alá vont vállalkozás a kézbesítéstől számított 30 napon belül kérheti a Fővárosi Bírósághoz címzett, de a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtandó keresettel.

Indoklás

Az eljárás tárgya: az eljárás alá vont vállalkozásnak (a továbbiakban: Invitel) a vezetékes hangszolgáltatás kiskereskedelmi országos piacán ügynöki közreműködéssel folytatott ügyféltoborzása 2005-ben.

I.

A Versenytanács az ügyfél előadása, a csatolt és beszerzett írásbeli bizonyítékok, a többször módosított 1996. évi LVII. tv. 71. §-a nyomán készült vizsgálati jelentés alapján a következő tényállást állapította meg:

Az érintett piac

A vezetékes hangszolgáltatás piacán évekkel ezelőtt a versenyviszonyok kialakulását jelezte, hogy a monopol helyzetű Matáv mellett (jelenleg T-Com) folyamatosan további szolgáltatók jelentek meg, s így lehetővé vált a fogyasztók szolgáltatóválasztása a hírközlésről szóló - időközben hatályon kívül helyezett - 2001. évi XL. törvény alapján. Ez a törvény vezette be az ún. közvetítőválasztást, amely azt jelentette, hogy a szolgáltatók túlnyúlhattak vezetékes szolgáltatásuk adott területén, vagy éppen annak hiányában is, igényelhették a távbeszélő szolgáltatóktól, hogy az ő vezetékes vonalhálózatukon - ellenérték fejében - maguk is hangszolgáltatást nyújthassanak az eredeti (előfizetői hozzáférést nyújtó) szolgáltató mellett vagy helyett a fogyasztóknak, de mindkét esetben úgy, hogy a fogyasztók havidíj fizetési kötelezettsége eredeti szolgáltatójukkal szemben fennmarad.
A távközlési piacnyitásban eszközül szolgáló közvetítőválasztás így kínálati piacot hozott létre anélkül, hogy a szolgáltatáshoz a hálózati infrastruktúra birtoklása szükséges lenne.
A közvetítőválasztás egyik formája a közvetítő előválasztás, a másik a hívásonkénti közvetítőválasztás.
Az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény értelmező rendelkezéseiben határozza meg a közvetítőválasztás e két formájának (közvetítő-előválasztás, hívásonkénti közvetítőválasztás) fogalmát:
- Közvetítő-előválasztás: A közvetítőválasztásnak az a módja, amikor az előfizető szerződésben köti ki a közvetítő szolgáltatót és a hívás közvetítőválasztó előtét alkalmazása nélkül lehetséges.
- Hívásonkénti közvetítőválasztás: A közvetítőválasztásnak az a módja, amikor az előfizető egy-egy híváshoz a közvetítő szolgáltatót (adott számsor) előtét tárcsázásával - az esetleges előválasztástól is eltérően - határozza meg.
Az Invitel Rt. Szolgáltató-választó előtétje az 1553, melyet a hívni kívánt szám előtt kell beütni.

Közvetítőválasztás mindkét formájában a havidíjak és a forgalmi díjak megoszlanak az eredeti szolgáltató és a közvetítésre választott szolgáltató között. A díjak megosztására és a számlázásra, panaszkezelésre vonatkozó felelősségi szabályokat részben a közvetítőválasztásról szóló 73/2004.(IV.15.) Korm. rendelet, részben a szolgáltatók közötti összekapcsolási szerződés tartalmazza.

A hazai vezetékes szolgáltatók mindegyike nyújt közvetítő választásos szolgáltatást.

A hangtovábbításra alkalmas hálózattal nem rendelkező versenytárs TELE2 Kft. 2005. augusztusáig csak hívásonkénti közvetítőválasztásos szolgáltatást nyújtott; közvetítő előválasztásos szolgáltatással 2005. augusztus-november során jelent meg.

A Versenytanács 2006. március 26-án kelt Vj-187/2005/25. sz. határozatában fogyasztómegtévesztésre alkalmas magatartás tanúsítása miatt - egyebek mellett - jogsértését azért állapította meg és szabott ki bírságot, mert 2004-2005-ben a havi előfizetési díj hiányáról tájékoztatott, amely pedig az előfizetési hozzáférést nyújtó szolgáltató javára változatlanul terhelte a fogyasztót.

Az Invitel

Az Invitel főtevékenysége a távközlés, ezen belül elsősorban a vezetékes hangszolgáltatás, az internet-szolgáltatás és a közvetítőválasztás útján történő vezetékes hangszolgáltatás. Az Invitel jogelődeit, a Digitel 2002 Távközlési és Informatikai Koncessziós Részvénytársaságot 1995 szeptemberében, a V-Fon Távközlési Szolgáltató Részvénytársaságot 2000 novemberében, a Vivendi Telecom Hungary Távközlési Szolgáltató Részvénytársaságot 2002. júliusában alapították, 2003 szeptemberében lett a neve Vivendi-Invitel.

Az egyéni és az üzleti előfizetők részére nyújtott vezetékes távbeszélő, adatátviteli és internet-szolgáltatások esetében piacvezető 9 körzetben, ahol 2003 előtt kizárólagos szolgáltatási jogokkal (koncesszióval) rendelkezett: Dunaújváros, Esztergom, Gödöllő, Jászberény, Szeged, Szentes, Szigetszentmiklós, Vác és Veszprém körzete. Az ország fennmaradó 45 primer körzetének mintegy felében nyújt az Invitel lakossági hangszolgáltatást, valamint az ország teljes területén nyújt partnerei számára üzleti kommunikációs és internet-szolgáltatásokat, illetve a társszolgáltatóknak nagykereskedelmi szolgáltatásokat.

2005. évi nettó árbevétele 45 406 MFt volt.

Az Invitel (még V-fon Rt. néven) a piacon elsőként indította el 2002. január 23-án a közvetítőválasztást kínáló csomagjait.
A közvetítőválasztást lehetővé tevő csomagjait - mind a közvetítő előválasztást, mind a hívásonkénti közvetítőválasztást - Váltószám elnevezéssel nyújtja.
Ezt a szolgáltatását a T-Com előfizetői vehetik igénybe a Magyar Telekom Rt-vel kötött megállapodás alapján, de az Emitel (100%-ban T-Com tulajdonú) előfizetői is szerződhetnek vele.

Az alábbi táblázat a Váltószám 2005. nyarán ismert díjcsomagjait foglalja össze. A táblázat a bekért adatok alapján készült.

Váltószám csomagok

Üzleti [1]

Egyéni [2]

Közvetítő előválasztás

Hívásonkénti közvetítőválasztás

Értékesítési mód [3]

Egyéni

x

x

x

x

1,2

Egyéni-Nemzetközi

x

x

1,2,3

Mini

x

x

1,2,3

Üzleti

x

x

x

x

1,2

Hetedhét

x

x

1,2,3

Üzleti-Nemzetközi

x

x

1,2

Váltószám 7

x

x

1,2

Váltószám Csúcs/ Csúcs Plusz

x

x

1,2,3

Az Invitel különböző díjcsomagjainak egy része kizárólag üzleti előfizetőknek, másik része kizárólag egyéni előfizetőknek szól, de vannak mind üzleti, mind egyéni előfizetők számára igénybe vehető Váltószám csomagok is. A csomagok közt van olyan, amely csak hívásonkénti közvetítőválasztással (Váltószám Mini), s van olyan, amely csak közvetítő előválasztással (pl. Váltószám Egyéni-Nemzetközi) vehető igénybe, ahogy a táblázatból levonható. A táblázatban még nem szerepelhetett az utóbb bevezetett Váltószám 9ed és a Váltószám ADSL (internettel együtt), amelyek kizárólag közvetítő előválasztással vehetők igénybe.

Az ügynöki értékesítés

Az Invitel a Váltószám Egyéni Nemzetközi, Váltószám Mini, Váltószám Hetedhét, Váltószám Üzleti Csúcs/Csúcs Plussz és az újabb két csomagot értékesíti viszonteladói csatorna bevonásával. Egyéb értékesítési csatorna az ügyfélszolgálaton megköthető szerződés [4] mellett a saját alkalmazottak útján végzett - majd 2005. május 9-től külső erőforrás bevonásával is végzett - telefonos értékesítés.

Az Invitel 2004. április 26-án indította el a viszonteladói (önálló kereskedelmi ügynöki) csatornán keresztüli értékesítését. 2005. április 29-től új viszonteladói csatornák kerültek bevonásra az értékesítésbe. A szerződött viszonteladók ügynökei személyesen keresik fel a lehetséges előfizetőket.

A 2005. évben közvetítőválasztásos szolgáltatást ügynökök útján igénylő új ügyfeleinek száma üzleti titok (66. jkv).

Az ügynöki értékesítés [5] , mint a fogyasztót személyesen célzó eladás, szervesen illeszkedik az ismert vállalati értékesítési módok közé.

Az eladó a vevő egyéni szükséglete, motivációja, magatartása szerint alakíthatja az eladási műveleteit, így a felesleges erőfeszítések minimalizálhatók és mód nyílik a piac azon pontjainak "megcélzására", ahol üzleti lehetőségek kínálkoznak.

Az ún. személyes eladás eredményeként hamarabb juthat el a vevő/ügyfél a vásárlásig, mint az egyéb, személytelen kommunikációs formák hatására. (A reklám kelthet érdeklődést, de nem biztos, hogy elvezet végül is a vásárláshoz.) Ezért tartják a személyes eladást a leghatásosabb marketingkommunikációs formának.

Az ügynökök általi értékesítés elsődleges célja az üzletteremtés, az áru vagy szolgáltatás eladása, értékesítése, továbbá az információgyűjtés.

Az ügynöki tevékenység során az értékesítő és az ügyfél között közvetlen kapcsolat alakul ki. A kommunikáció során az ügynök olyan információkat szerezhet meg, mellyel megbízója az adott piaci szegmensről szélesebb körben tájékozódhat, felmérheti a piaci igényeket, hiszen a fogyasztónak személyes hangvételű beszélgetésben lehetősége van az azonnali visszajelzésre, mely biztosítja a hatékony és gyors információáramlást. A vállalat, mintegy speciális piackutatói tevékenység eredményeként a megszerzett információkat felhasználhatja további termékfejlesztésre, szolgáltatásbővítésre. Az értékesítés során az ügynökök feladata lehet még az új vevők megnyerése, bizonyos területi lefedés biztosítása, valamint a vevők eladás utáni támogatása, továbbá hozzájárulhat a márkahűség kialakításához. A közvetlen értékesítés korlátai közé tartozik, hogy nem mindig azonosítható az ügyfél, illetve ennek a formának fajlagos költsége néha igen magas, mivel élőmunkát és szakértelmet igényel. Az ügynöki értékesítésben a jellegzetes termék általában ismeretérzékeny, amely egyedi tulajdonságokkal rendelkezik, s melyeket az értékesítési prezentáció során jól lehet bemutatni.

Az értékesítési folyamat legfontosabb lépései:
- ügyfélszerzés és minősítés
- kapcsolatfelvétel
- a kínált termék bemutatása, prezentáció
- az ellentmondás elhárítása, kérdések megválaszolása
- az üzletkötés, az ügylet lezárása és
- a vevőgondozás

Az értékesítést végző személyzet megszervezhető:
- földrajzi alapon,
- termékek szerinti szervezetben és
- vevők szerinti szervezetben.

A megbízó szolgáltató önálló kereskedelmi ügynöki szerződést köt viszonteladóival. Az önálló kereskedelmi ügynöki szerződésre vonatkozó kötelező előírásokat az önálló kereskedelmi ügynöki szerződésekről szóló 2000. évi CXVII. törvény tartalmazza, azzal, hogy a Ptk. kötelmi jogi szabályait is alkalmazni kell.
Az Invitel által beküldött szerződésminta 3.1. pontja (18. sz. irat, 2005. október 17-i iratminta mellékletében 2.1. pont) alapján a szerződés tárgya:
"Felek megállapodnak abban, hogy Közvetítő jelen szerződés érvényessége alatt a Szolgáltató nem kizárólagos ügynökeként, teljesítési segédként a Szolgáltató javára és nevében közreműködik a Szolgáltatás közvetítésében ügyfelek felé."
A szerződés 3.3. pontja (a 2005. október 17-i iratmintában 2.2. pont) alapján: "Szolgáltató a jelen Megállapodásban és az 1. sz. függelékben meghatározott szolgáltatások nyújtására vonatkozó Általános Szerződési Feltételekben meghatározott Szolgáltatásokat ajánl a Közvetítőnek, aki a jelen Megállapodás és függelékei alapján a Szolgáltató Szolgáltatásait közvetíti az Ügyfeleknek oly módon, hogy az Ügyfelek kizárólag Szolgáltatóval köthetnek előfizetői szerződést a Szolgáltatások igénybevételére."

A fenti konstrukció alapján a Nemzeti Hírközlési Hatóság (NHH) megállapította, hogy a viszonteladó szerződés megkötésére nem jogosult, csak az Invitel ajánlatát köteles ismertetni a leendő ügyféllel. Az Invitel harmadik személyek irányában saját nevében köteles helytállni a szerződés hibáiért. A viszonteladóval szemben a megállapodásban meghatározottak szerint léphet fel. A szerződéskötés folyamatai teljes egészében a szolgáltató által meghatározottak, arra befolyást gyakorol. [6]

A Versenytanács rendelkezésére álló 2005. október 17-i szerződésminta 3.1.1. pontja szerint az Invitel a szolgáltatásra vonatkozó összes üzleti információt, bizalmas információt, Általános Szerződési Feltételeket (ÁSZF), valamint a szolgáltatás közvetítéséhez kapcsolódó nyomtatványokat, előfizetői szerződésmintákat a Közvetítőnek átadja vagy elektronikusan megküldi.

Az Invitel szükség szerint a Közvetítő munkatársak számára oktatást és konzultációt szervez, amelyhez az oktatási anyagokat biztosítja (3.1.3. pont).

A Közvetítő köteles az Invitel által, a részére kifejezetten az ügyfelek tájékoztatása céljából biztosított információkat az Invitel által meghatározott módon, formában és tartalommal az ügyfelekkel megosztani (3.2.12. pont).

Az NHH piacfelügyeleti eljárása

Az NHH Budapesti Igazgatósága 2005. július 20-án hivatalból piacfelügyeleti eljárást indított az Invitel ellen, amelynek tárgya az egyéni előfizetőknek közvetítőválasztást lehetővé tevő díjcsomagjainak ügynöki értékesítése volt. Az NHH kifejezetten a Váltószám díjcsomag értékesítését vizsgálta.

Az NHH 2005. szeptember 19-én kelt határozatában megállapította:

  • 1.

    az Invitel ÁSZF-jének közvetítőválasztásra vonatkozó részei nem felelnek meg a jogszabályoknak,

  • 2.

    a közvetítőválasztásról a honlapon található információ megtévesztő elnevezést kapott,

  • 3.

    a közvetítőválasztást lehetővé tevő díjcsomagok egyéni előfizetői szerződésmintái nem minden értékesítési mód esetében felelnek meg a jogszabályoknak,

  • 4.

    az Invitel közvetítő választást kínáló díjcsomagjainak viszonteladói csatornán keresztüli értékesítési folyamata nem megfelelő.

Ezért felhívta az Invitelt, hogy határozatának meghozatalától számított 45 napon belül

  • 1.

    ÁSZF-jét módosítsa, a rendelkezéseket tegye átláthatóvá, ellentmondásmentessé és közérthetővé,

  • 2.

    az egyéni előfizetői szerződések szerződésmintáit a jogszabályoknak megfelelően módosítsa,

  • 3.

    3. az üzleten kívül kötött szerződések megkötési folyamatát alakítsa át az arra vonatkozó jogi szabályozásnak megfelelően,

  • 4.

    építsen be folyamataiba megfelelő biztosítékokat az érvénytelen szerződések kiszűrésére,

  • 5.

    a megtett lépésekről az NHH-t haladéktalanul tájékoztassa.

Az Invitel az NHH-nak 2006. február 24-én megküldött levelében arról tájékoztatta az NHH-t, hogy átírta az ÁSZF-et, megváltoztatta a honlapot, átalakította az egyéni szerződésmintákat, átírja az tájékoztató leveleket, valamint még szorosabb ellenőrző mechanizmusokat vezetett be az üzletkötők tekintetében.

Az Invitel fogyasztóknak szánt tájékoztatásai ügynöki továbbközlés útján

ÁSZF

Az Invitel a viszonteladón keresztül a szerződéskötéshez a fogyasztók rendelkezésére szükségszerűen bocsátja az ÁSZF-et (kivonatát), ami a fogyasztóval kötendő szerződés elválaszthatatlan része, mert a szerződésminta hátlapjához több oldalon kapcsolódik. Ismeretét a fogyasztó aláírásával igazolja. A 2005-ben jellemzően használt szerződésmintán lévő ÁSZF kivonat nem ismertette az ÁSZF XVIII. fejezetét, amely a közvetítőválasztással foglalkozik, holott a szolgáltatás igénybevételére szolgáló igénybejelentő és előfizetői szerződés elnevezésű szerződésmintához okszerűen tartozna, nemcsak az ÁSZF többi része. (10. sz. irat melléklete)

Az Invitel ÁSZF-jét 2005. december 15-i hatállyal módosította az NHH ellene lefolytatott eljárása következtében.
A 2005. december 15. óta az új szerződésmintához kapcsolt ÁSZF kivonat továbbra sem tartalmazza az ÁSZF XVIII. fejezetének a közvetítőválasztással kapcsolatos fontos rendelkezéseit, de új elemként közli és részletezi a fogyasztók szerződéstől való elállási jogát. (18. sz. irat melléklete)

A szerződésminta

Az Invitel a viszonteladón keresztül a fogyasztók rendelkezésére szükségszerűen bocsátja a kitöltendő és aláírandó szerződésmintát. Az ügyletkötő felek aláírásának rákerülési időpontjától függően, a fogyasztó tett szerződéses ajánlatot ügynöki közreműködéssel az Invitelnek, amely az ajánlat elfogadásáról utóbb döntött, vagy fordítva, állítólag 2005. december 15. óta az Invitel tesz ajánlatot a fogyasztónak.
2005. decemberében is - bár az Invitel a közkézen forgó szerződésmintán változtatott az NHH lefolytatott eljárása következtében - kötöttek szerződést a régi szerződésmintán. Ez a korábbi szerződésminta nem tartalmazta az üzleten kívül fogyasztóval kötött szerződésekről stb. szóló 370/2004 (XII.26.) Korm.rendelet 4. §-ából eredően azt a kitételt, hogy a fogyasztó 8 munkanapon belül indokolás nélkül elállhat a szerződéstől, holott az Invitel mellőzhetetlenül köteles volt legkésőbb a szerződés megkötésekor a fogyasztót írásban erről tájékoztatni (3. §). A fogyasztóval kötött szerződésére ugyanis ez a jogszabály is irányadó, a rendelet hatály-előírásai miatt.
Az írásbeli tájékoztatás kézenfekvő módja a szerződésbefoglalás, amelyet az Invitel is felismert és 2006. január 1-től még a külön fogyasztói aláírással hitelesített fogyasztói tájékoztatóba is beleírta az elállási jogot, valamint az új szerződéses mintában közölte két helyen is az elállási jog lehetőségét.
A kétféle szerződésmintában (10. sz. és 18. sz. irat melléklete) közös, hogy külön rovat szolgál annak jelzésére, hogy a fogyasztó a közvetítőválasztás melyik formájával kíván élni. Ennek a különbségtételnek azért van jelentősége, mert - állítólag - a Mini csomag kivételével okafogyottá válik bizonyos átmeneti idő után az 1553. előtétszám tárcsázása, azaz minden csomagbeli híváskezdeményezés - a Mini kivételével - automatikusan az Invitelhez kerül, mint közvetítő-előválasztás.

Nem vitatottan az Invitelnek nincs olyan szerződésmintája, amely szövegében vagy a csatolt ÁSZF kivonattal ismertetné a közvetítőválasztást és a két formája közötti különbséget.

Technikailag mód van rá, hogy a fogyasztó bármikor igénybe vehesse a T-Com-ot az 1515-ös szám hívásával, de erre az Invitel előadásán kívül semmiféle ügynökökhöz eljuttatott írásbeliség nem utal. Ehelyett az a megfogalmazás ismert az oktatási anyagból (pl. 65. sz. irat 4. melléklet), hogy a "Favorit, Felező Csomag helyi hívása a T-Comnál marad, vagy tilos értékesíteni".

A szórólapok

Az Invitel Váltószám csomagjainak népszerűsítésére ismeretlen időpontban, mennyiségben, terjesztéssel az egyes csomagokhoz illeszkedő szórólapot (3. sz. és 65. sz. irat mellékletei) készített. Ezek közös eleme, hogy a havi díjat 0-nak tüntetik fel, holott a közvetítőválasztásos szolgáltatás lényegi eleme, hogy a hozzáférést nyújtó szolgáltató nélkül nem vehető igénybe, így a kétféle szolgáltatás akkor szervesen kapcsolódik és a fogyasztót a hozzáférést nyújtó szolgáltatóval szemben továbbra is havidíj fizetési kötelezettség terheli.

2005. augusztusa után két olyan szóróanyag készült, amelyek ugyan jelzik a havi díj hiányát, de azt is közlik, hogy az Invitel szolgáltatásának igénybevételéhez szükség van a fogyasztó meglévő telefonelőfizetésének fenntartására. Kitérnek a Váltószám csomagok előnyeire, amelyeket a Versenytanács ismertet, s megjegyzését hozzáfűzi.

- "Akár 30%-kal olcsóbban is telefonálhat" (a Versenytanács megjegyzése: e kitételhez a MATÁV (T-Com) Bázis díjcsomagjaival összehasonlító konkrét számítás értelmezhető, amit a szóróanyag tartalmaz. Ugyanakkor az Invitel nemcsak a T-Com területén nyújt közvetítőválasztásos szolgáltatást, vagyis nemcsak a T-Com lehet a hozzáférést nyújtó szolgáltató, hanem a tulajdonában álló Emitel is, ezért vele egy tekintet alá esik.

- "Ingyenes előválasztási lehetőség a központilag beállított 1553 szám tárcsázásával" (a Versenytanács megjegyzése: ennek igénylésével kiürülhet az alapszolgáltató vonalbiztosításon túli szolgáltató tevékenysége, s pl. megszűnik az általa nyújtott kedvezmények igénybevehetősége.)

Az oktatási anyag

Bizonytalan, hogy az oktatási anyag miképpen hatályosult és az ügynökök egyedi, rendszeresített tájékoztatásának tartalmává vált-e.
Az írásos oktatási anyagból (33. sz. irat) keltezés szerinti sorrendben a Versenytanács azokat a kitételeket ismerteti, amelyeket az Invitel eleve továbbközlésre szánt és a fogyasztómegtévesztésre alkalmas magatartást erősíti.
Az időrendi sorrendnek azért van jelentősége, mert az anyagok részben az NHH 2005. szeptember 19-i határozatát követően keletkezhettek keltezésük szerint.

1. Üzleti Csúcs termékleírása 2005. március 21-től visszavonásig irányadóan; a szolgáltatás ügynökön keresztül is értékesíthető

- kizárólag hívásonkénti közvetítőválasztással vehető igénybe, ezzel ellentmondásban:
- központilag beállított 1553
- nincs havidíj

2. Üzleti Csúcs + termékleírása 2005. március 1-től visszavonásig irányadóan; a szolgáltatás ügynökön keresztül is értékesíthető

- az előfizetőnek minden hívásirányban (helyi, távolsági, mobil, nemzetközi) az Invitelt kell választani
- központilag beállított 1553, ezekkel ellentmondásban:
- a Matáv (T-Com) bármely kisvállalati díjcsomagjai mellett vehető igénybe

3. "Új Lakossági" IDA díjcsomag koncepció és "Hetedhét" alternativ hangcsomag termékleírása 2005. augusztus 1-től irányadóan, a szolgáltatás ügynökön keresztül is értékesíthető

- havidíj nélküli díjcsomag, amit gyengít:
- a T-Com előfizetés nem mondható le, mert ő biztosítja a vezetékes telefon hozzáférést.

Versenytanács megjegyzése: a szolgáltatást az Invitel kizárólag közvetítő előválasztással nyújtja, viszont átmenetileg alkalmazni lehet az 1553 számmal jelzett hívásonkénti közvetítőválasztást a következők szerint:

"A szerződés beérkezését követő 24 órán belül aktiváljuk a szolgáltatást, ezt követően már a 1553 tárcsázásával tudja használni a Váltószám Hetedhét csomagot (1553 06 777 777 vagy 1553 777 777 vagy 1553 00 xx).

Ezt követően mi díjmentesen aktiváltatjuk a T-Com-al a szolgáltató előválasztást, így minden hívását automatikusan mi fogjuk végződtetni. Ehhez néhány napra van szükség (kb. 10). Ezt követően az előfizető már a szokásos módon tárcsázva (1553 nélkül) tud telefonálni."

4. Hetedhét díjcsomag termékleírása 2005. augusztus 10-től visszavonásig irányadóan; a szolgáltatás ügynökön keresztül is értékesíthető

- nincs havidíj
- kizárólag hívásonkénti közvetítőválasztással vehető igénybe - ezzel ellentmondásban
- a szolgáltató a díjcsomagot az előfizetési igény aktiválásával automatikusan beállítja az előfizető számára a szolgáltató előválasztást, így nem kell használnia az 1553-as előhívószámot
- kizárólag közvetítő előválasztással igényelheti

5. Új Lakossági LDV díjcsomagok "Hetedhét és Kilenced" alternativ hangcsomag 2005. október 1-től irányadóan. Mivel új csomagok, az NHH eljárásában nem szerepelhettek.

- nincs havidíj, ezt gyengíti:
- a T-Com előfizetés nem mondható le, mert ő biztosítja a vezetékes telefonhozzáférést

Versenytanács megjegyzése: a szolgáltatást az Invitel feltehetően közvetítőelőválasztással nyújtja, viszont átmenetileg alkalmazandó az 1553 számmal jelzett hívásonkénti közvetítő választás a következők szerint:

"A szerződés beérkezését követő 24 órán belül aktiváljuk a szolgáltatást, ezt követően már a 1553 tárcsázásával tudja használni a Váltószám Hetedhét csomagot (1553 06 777 777 vagy 1553 777 777 vagy 1553 00 xx).

Ezt követően mi díjmentesen aktiváltatjuk a T-Com-al a szolgáltató előválasztást, így minden hívását automatikusan mi fogjuk végződtetni. Ehhez néhány napra van szükség (kb. 10). Ezt követően az előfizető már a szokásos módon tárcsázva (1553 nélkül) tud telefonálni."

Az oktatási anyag különálló részeinek közös vonása, hogy részletesek a szerződés felmondásának feltételei, következményei, de hiányzik a fogyasztó elállási jogára (370/2004.(XII.26.) Korm.rendeletre) vonatkozó bármilyen utalás, a havidíj hiányának a közlése pedig ellentmondásos.
A szolgáltatásokkal elérhető hívásdíj-megtakarítás %-os arányát csak a T-Comhoz viszonyítva, konkrét, adott esetben idézhető példákkal támasztják alá.

Az eljárási időszak lezárulta után, 2006. márciusában is készült oktatási anyag (65. sz. irat melléklete), amely - ahogy a Versenytanács utalt már rá - a szolgáltatók közötti "átjárhatóságról" nem szól, hanem az egyes díjcsomagokat korlátozottan ajánlja a T-Com előfizetők számára ("nem preferált, nem ajánljuk, tilos").
A lakossági díjcsomagok irányelvei közé 2006-ban továbbra is tartozik a havidíj-nélküliség kommunikálása.

Az Invitel tájékoztató levele és telefonos hívása

A 64. sz. irat mellékletét képező tájékoztató levélből megállapíthatóan a levelet akkor kapta meg a fogyasztó, amikor az ajánlattételét követően az Invitel az általa is aláírt szerződést visszaküldte számára.
A levél nem tartalmazza, hogy a közvetítő-előválasztásos szolgáltatás első, átmeneti szakaszára irányadó csak, hanem arra hívja fel a fogyasztót, hogy a "hívni kívánt szám előtt tárcsázza előhívószámunkat, az 1553-t", ami a hívásonkénti közvetítőválasztás lényege.

Az Invitel 2005. június-júliusában vagy később, az addig alkalmazott tájékoztató levelét használaton kívül helyezte. A tájékoztató levél egyes részletei az NHH megállapítása szerint megtévesztőek és hiányosak.

1. "Megtévesztő, mivel az alábbi szöveget tartalmazza: "Örömmel értesítjük, hogy Ön már mostantól kedvezőbb áron intézheti belföldi távolsági, mobil-irányú és nemzetközi hívásait, ha a hívni kívánt szám előtt tárcsázza rövid előhívószámunkat, az 1553-at." Az előfizető ez alapján - mivel nincsen tisztában azzal, hogy mit is jelent a közvetítő előválasztás, s így valójában a szerződéses szolgáltatás igénybevételi feltételeivel sem - azt hiszi, kizárólag akkor használja a Szolgáltató szolgáltatásait, ha az 1553-at használja. A tájékoztatásban megjelölt hívásirányok szintén összezavaróak az előfizető számára, mivel azok nem az előválasztásra, hanem a hívásonkénti választásra vonatkozó irányok. A tájékoztató szöveg kialakításában kerülni kellene az 1553-ra való utalást.
2. Hiányos a tájékoztatás, mert nem utal arra, hogy az aláírt szerződéssel a szerződés létrejött, a hatályba lépéséig azonban várni kell. Ennek időpontja a műszaki berendezés (aktiválás) időpontja. A létrejött, de hatályba még nem lépett szerződés alapján a szolgáltatást igénybe nem lehet venni, alkalmazható a 370/2004. (XII.26.) Korm.rendelet elállásra vonatkozó rendelkezése. A kormányrendelet erre vonatkozóan tájékoztatási kötelezettséget is telepít a Szolgáltatóra."

Az Invitel korábban, avagy az NHH határozathozatalát követően modellezte a fogyasztókkal folytatott telefonbeszélgetések előírásszerű lefolytatását. Tartalmáról az üzleti titok sérelme nélkül elmondható, hogy
- tájékoztatást tartalmaz arról, hogy a Mini csomag kivételével - meghatározott átmeneti idő után minden csomagnál automatikussá válik, hogy az 1553-as előtétszámot nem kell tárcsázni. A szolgáltatás ilyetén életbelépését minden esetben majd telefonon közlik a fogyasztóval, aki az ettől számított 8 napon belül "felmondhatja" a szolgáltatást,
- a fogyasztó továbbra is a T-Com előfizetője marad,
- ha a fogyasztó nem tárcsázza a 1553-at "akkor nem ezekkel a kedvezményes percdíjakkal telefonál, hanem az eredeti magasabb percdíjakkal".

Az Invitel ezt az ún. verifikációs script-et 2006-ban változott tartalommal alkalmazza.
A verifikációs script jelenleg sem a fogyasztó szerződéskötését előzetesen befolyásoló rendszeresített és irányított kommunikáció, hanem a szerződéskötést követően az Invitel a vele szerződést kötött fogyasztóval lefolytatott telefonbeszélgetéssel igyekszik a szerződéseket saját szempontjából ellenőrizni a szerződés tárgyát, alanyát, a szerződési akaratot illetően.

II.

A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) a Tpvt. 70 § (1) bekezdése alapján vélelmezte, hogy az Invitel ügynökei Baranya megye több településén megtévesztő, illetve hiányos tájékoztatást adtak az általuk szerződést kötni kívánó fogyasztóknak az Invitel - közelebbről meg nem határozott - szolgáltatásának lényeges tulajdonságairól, ami valószínűsíthetően sérti a Tpvt. III. fejezetét.

Mivel a vizsgálat okszerűen az Invitelt, s nem a megbízásából eljáró viszonteladókat vonta eljárás alá, a vizsgálat csak arra irányulhatott, hogy az Invitelnek volt-e versenyjogilag kifogásolható olyan magatartása, amely az ügynöki tevékenységen keresztül nyilvánult meg.

Utóbb a hivatal a vizsgálatot kiterjesztette az Invitel teljes szolgáltatási területén - értelemszerűen működési területén - folytatott ügynöki tevékenységre 2005-ben.
A hivatalhoz tömegesen érkezett panaszok az Invitel ügynökei útján értékesített közvetítőválasztásos szolgáltatásával, s ezen belül is elsöprő többségben a közvetítő-előválasztással voltak kapcsolatban, ezért az eljárásindításhoz képest ténylegesen lefolytatott vizsgálat az ügynöki közreműködéssel értékesített közvetítőválasztásos szolgáltatás értékesítési gyakorlatára szűkült.

Mivel az Invitel túlnyomóan, de nemcsak ügynökök útján értékesíti közvetítőválasztásos szolgáltatását, továbbá az ügynökök nemcsak közvetítőválasztásos szolgáltatást értékesítenek, a Versenytanács a ténylegesen lefolytatott eljárásnak megfelelően a tartott tárgyaláson utóbb levonta az eljárási következményeket, azaz az eljárást az ügynöki tevékenységgel folytatott közvetítőválasztásos szolgáltatás értékesítését meghaladóan elkülönítette, s egyben megszüntette, amelyet az Invitel tudomásul vett.

III.

Az Invitel jogsértés hiányának megállapítását, ennek hiányában méltányos elbírálást kért.

Előadta, hogy a közvetítőválasztásos szolgáltatásról szóló tájékoztatás mikéntje valamennyi piaci szereplő számára tanulási folyamatot igényel. A tájékoztatási gyakorlatot vizsgáló összes hatósággal együttműködött, az észrevételeiket figyelembe vette, a határozatokban foglaltakat teljesítette, tájékoztatási gyakorlatát, oktatásainak tartalmát fejleszti.
Szerinte egyértelmű, hogy célja mindig is a fogyasztók világos és valóságnak megfelelő tájékoztatása volt, az Invitelnek nem éri meg a fogyasztókat megtéveszteni.
A közvetítőválasztást biztosító szolgáltatását 2002-ben televíziós kampány vezette be, amely több ok miatt nem volt sikeres. Az okok között említette a piac sajátosságait, a fogyasztói tudatosság akkori alacsony szintjét, valamint a marketingstratégia hibáit is.
Ezután került sor arra a stratégiai döntésre, hogy az Invitel az ügynöki közreműködésre építi értékesítési rendszerét.

Az értékesítési módszer megváltoztatásának helyességét bizonyítja az ügynöki értékesítés útján megkötött szerződések emelkedő száma. Ezekből a szerződésekből hosszú távon profitál, de csak abban az esetben, ha a megszerzett ügyfelek elégedettek, és a későbbiekben további szolgáltatásokat is igénybe vesznek (pl. ADSL Internet). Abban üzletileg sem érdekelt, hogy új ügyfelei néhány hónap után szolgáltatót váltsanak.

Amint észlelte, hogy a panaszok száma az elfogadhatónál magasabb, intézkedéseket vezetett be, amelyek nemcsak az értékesítés utólagos kontrollját erősítették, hanem az előfizetői szerződések megkötésének szabályait, a jogviszony létrejöttének feltételeit is szigorították és pontosították. Mivel az Invitel nemcsak ügynöki úton értékesít, úgy vélte, hogy a panaszok magának a kommunikációs eszköznek a lényegéből, vagyis a fogyasztót felkereső jellegből fakadnak. A viszonteladókkal szemben érvényesített már felmondási jogot, rendőrségi bejelentést is tett.

A panaszok intézése során - egyedi döntés alapján - méltányosságból a fogyasztó számára nyitva álló 8 napos elállási időt nem a szolgáltatás aktiválásától, hanem az első számla megérkezésétől számolja; a panasz egyedi sajátosságaira tekintettel lehetővé teszi az elállási jog későbbi időpontban történő gyakorlását is. Ezen az időszakon belül a fogyasztó kérésére minden jogkövetkezmény nélkül megszünteti a szolgáltatást. Az első számla megérkezte utáni elállási jog biztosítása esetén lehetséges, hogy a fogyasztó csupán azért "mondja fel" az Invitellel kötött szerződést, mert időközben egy másik szolgáltatótól kedvezőbb ajánlatot kapott. Az Invitel gyakorlata az előfizetők számára a jogszabályban foglaltaknál jelenleg is kedvezőbb, mert az elállási jog nem a szerződéskötéstől és nem is a szolgáltatás aktiválásától, hanem a szolgáltatás aktiválásáról szóló rögzített telefonos értesítés napjától gyakorolható, amit 2006. január 1-től az új szerződésmintában és a külön fogyasztói aláírással hitelesített tájékoztatásban is közöl.

Az ügyfelek egy része még mindig nem elég tájékozott a szolgáltatást illetően, annak ellenére, hogy az Invitel számos módon kommunikálja a szolgáltatás legfontosabb tulajdonságait.
A megfelelő tájékozottsági szint biztosítása miatt vezette be az ún. verifikációs hívást, amelyet a szerződést kötött fogyasztók teljes körében alkalmaz. A hívás során a szolgáltató újra közli a fogyasztóval az általa megrendelt szolgáltatás lényeges tulajdonságait. A verifikációs hívás az elállási időn belül történik, garancia szerinte arra, hogy a szerződéssel elégedetlen fogyasztók hátrányos következmények nélkül lépjenek ki a szerződésből. A fogyasztók a verifikációs híváson túl az ügynök által az előfizető részére kötelezően átadandó (hiányában jutalék nem fizethető) ún. deklarációs levélben is értesülhetnek a szerződés tartalmáról, s a szolgáltatás igénybevételének lényeges körülményeiről.

A fogyasztói tudatosság szintjének emelése céljából tájékoztató szórólapokat bocsátott ki, valamint a honlapján is elérhető számos, a közvetítőválasztással kapcsolatos információ.

Az Invitel a 2005. nyaráig-szeptemberéig alkalmazott tájékoztató levél alkalmazását az NHH eljárása kezdetét követően azonnal megszüntette és felváltotta a verifikációs hívásokkal. A levél tartalma csak azért tekinthető tévesnek, mert az abban foglaltak szerinte a közvetítő-előválasztásos szolgáltatás nyújtásának első, átmeneti szakaszára irányadóak, amikor az Invitel ugyan már berendezte az 1553 hívhatóságát, de a hívásirányítás még nem automatikus, azaz az alaphálózati (kötelezett) szolgáltató még nem rendezte be a megfelelő hívásirányokba a közvetítő-előválasztásos szolgáltatást, így az 1553 alkalmazása még szükséges (49. sz. irat).

A Versenytanács előzetes álláspontjának (Tpvt. 73. §) ismeretében további észrevételt tett.

Az NHH és a Gazdasági Versenyhivatal eljárása közötti párhuzamból azt vonta le, hogy az NHH az Invitel magatartását, amelyet a jelen eljárás is részben érintett, nem ítélte kirívóan súlyosnak, a hiányosságokat megszüntető intézkedéseit kielégítőnek, a vele való együttműködést pedig eredményesnek tartotta.
Az NHH piacfelügyeleti hatásköréből, amelyet a 2003. évi C. tv. ruházott rá, arra következtetett, hogy az ÁSZF, az előfizetői szerződések tartalmi vizsgálata nem a GVH, hanem az NHH hatáskörébe tartozik, amely ezeket vizsgálta is.
Az ÁSZF (kivonata) nem önálló jogi jelentőségű, nem más, mint az Invitel szerződéseinek általános ismertetője, amelyre jogszabályi előírások vannak.
Az Invitel szerint az ÁSZF-nek, a szerződésmintának nem kell megfelelniük a kommunikációs vagy versenyszabályoknak, mert polgári jogi jellegűek, azokhoz versenyjogi jellegű megtévesztő hatás nem köthető. Ennek alátámasztásaként hivatkozott a 2003. évi C. tv. 127. § (1) és (2) bekezdésére: az előfizetői szerződés "az általános szerződési feltételekből, valamint az egyedi előfizetői szerződésből áll. Továbbá: "az előfizetői szerződésekre a Ptk. rendelkezéseit a 2003. évi C. tv-ben foglalt eltérésekkel és kiegészítésekkel kell alkalmazni".

A 2005-ben használt korábbi szerződésmintában valóban nem tüntette fel a fogyasztó elállási jogát, s emiatt fogyasztóvédelmi bírsággal sújtották. A hiányosságot maradéktalanul kiküszöbölte 2006. január 1-ével.

A tájékoztató levél alkalmazását az NHH kifogásának ismeretében haladéktalanul megszüntette, s ennek kapcsán kérte azt is figyelembe venni, hogy a tájékoztató levél használata idején és azután is alkalmazta a verifikációs script-t (telefonos hívásokat), amelyek szerinte megfelelő és szélesebb körű tájékoztatást adtak.

Az Invitel csak az ügynökök útján osztotta a szórólapokat, ezért azokat az ügynöki szóbeli tájékoztatással és az egyéb írásbeliségekkel együtt kell értelmezni.

Az oktatási anyagból az Invitel terhére róható következtetéseket nem lehet levonni. Az anyag az elhangzott oktatás kivonata, folyamatosan változik, az ügynökökön keresztül jut az előfizetőkhöz, amely körülmény hiányosságát, torzulását okozhatja. Ha az oktatási anyagban vannak is ellentmondások, azokat az ügynökök helyesbítik.

Az Invitel szerint a fogyasztókat megfelelően tájékoztatta a közvetítőválasztásos szolgáltatása mibenlétéről, annak formáiról az ügynökökön keresztül, akiknek ez is a feladata. Egyébként a jogszabályi előírásoknak megfelelően van ügyfélszolgálata is, internetes oldala, ezek elérhetőségét a szerződésminták mindig tartalmazták.

A havi díj hiányának kommunikálásával kapcsolatban kifejtett kifogásolt magatartását hibaként elismerte.

Az elállási jogról szóló tájékoztatás hiányának versenyjogi szankcionálhatóságát elsődlegesen vitatta. Egyetértett a tájékoztatás hiányának azon versenytorzító hatásával, hogy az előfizetők azért nem térnek vissza korábbi szolgáltatójukhoz, mert elállási jogukról nem tudnak. Ennek a hatásnak a bekövetkezhetőségét azonban vitatta, mert szerinte az elállási jognak a gyakorlatban nincs jelentősége, ugyanis a fogyasztóknak az előírásszerű 8 napnál hosszabb idejük van a szerződés felszámolására.
Nem vitatta az írásbeli tájékoztatás hiányát az elállási jogról, amely kifejezés helyett szóban a felmondás lehetőségét közölte.

IV.

A Tpvt. 1. §-a szerint a törvény hatálya kiterjed az ország területén tanúsított piaci magatartásra, nem említve a kivételeket és a törvény személyi hatályát.

A Tpvt. 8. § (1) bekezdése tiltja a fogyasztók megtévesztését a gazdasági versenyben. A (2) bekezdés a. pontja szerint megtévesztésnek minősül különösen, ha az áru ára, lényeges tulajdonsága - így különösen összetétele, használata, az egészségre és a környezetre gyakorolt hatása, valamint kezelése, továbbá az áru eredete, származási helye, beszerzési forrása vagy módja - tekintetében valótlan tényt vagy valós tényt megtévesztésre alkalmas módon állítanak, az árut megtévesztésre alkalmas árujelzővel látják el, vagy az áru lényeges tulajdonságairól bármilyen más, megtévesztésre alkalmas tájékoztatást adnak.

A Tpvt. 9. § szerint a használt kifejezésnek a mindennapi életben, illetőleg a szakmában elfogadott általános jelentése az irányadó annak megállapításánál, hogy a tájékoztatás a fogyasztók megtévesztésére alkalmas-e.

A Tpvt. 78. § (1) bekezdése szerint az eljáró versenytanács bírságot szabhat ki azzal szemben, aki e törvény rendelkezéseit megsérti. A bírság összege legfeljebb a vállalkozás előző üzleti évben elért nettó árbevételének 10 százaléka lehet. A vállalkozások társadalmi szervezetével, a köztestülettel, az egyesüléssel és más hasonló szervezettel szemben kiszabott bírság összege legfeljebb a tag vállalkozások előző üzleti évben elért nettó árbevételének tíz százaléka lehet.

A (3) bekezdés szerint a bírság összegét az eset összes körülményeire - így különösen a jogsérelem súlyára, a jogsértő állapot időtartamára, a jogsértéssel elért előnyre, a jogsértő felek piaci helyzetére, a magatartás felróhatóságára, az eljárást segítő együttműködő magatartására, a törvénybe ütköző magatartás ismételt tanúsítására - tekintettel kell meghatározni. A jogsérelem súlyát különösen a gazdasági verseny veszélyeztetettségének foka, a fogyasztói érdekek sérelmének köre, kiterjedtsége alapozhatja meg.

A gazdasági reklámtevékenységről szóló módosított 1997. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Grtv.) 2. §-ának h. pontja szerint gazdasági reklám az olyan tájékoztatás, amely a szolgáltatás népszerűsítését mozdítja elő egyebek mellett, az o. pontja szerint pedig megtévesztő minden olyan reklám, amely bármilyen módon - beleértve a megjelenítést is - megtéveszti vagy megtévesztheti azokat a személyeket, akik felé irányul, vagy akiknek a tudomására juthat, és megtévesztő jellege miatt befolyásolhatja e személyek gazdasági magatartását, vagy ebből eredően a reklámozóéval azonos vagy ahhoz hasonló tevékenységet folytató más vállalkozás jogait sérti vagy sértheti.

A Grtv. 7.§-ának (1) bekezdése tiltja megtévesztő reklám közzétételét. A (2) bekezdés alapján a reklám megtévesztő jellegének megállapításakor figyelembe kell venni különösen a reklámban foglalt azokat a tájékoztatásokat, amelyek a) az áru általános jellemzőire, b) az áru árára vagy az ár megállapításának módjára, valamint egyebek mellett a vásárlás egyéb szerződéses feltételeire vonatkoznak. A (3) bekezdés kimondja, hogy a (2) bekezdés a. pontja szerint az áru általános jellemzőjére vonatkozó tájékoztatásnak minősül különösen egyebek mellett műszaki jellemzőivel, adott célra való alkalmasságára, a használatától várható eredményre, ellenőrzöttségére, tesztelésére, valamint az igénybevételéhez, használatához szükséges bármely ismeretre vonatkozó tájékoztatás.

A Grtv. 15. § (3) bekezdése szerint a Grtv. 7. §-ába ütköző reklám esetén a Tpvt-ben meghatározottak szerint a bíróság, illetve a GVH jár el.

V.

A piaci tájékoztatás és felelősség

A vállalkozásoknak versenyjogilag nem tiltott, hogy a fogyasztók áru, szolgáltatás, szolgáltató választásának számukra kedvező alakulása érdekében a befolyásolás különféle eszközeit alkalmazzák.
A vállalkozások a fogyasztókat számtalan módon befolyásolhatják, kezdve a személyes beszélgetéstől a reklámozáson át a szerződéskötéssel kapcsolatos írásbeliségek rendelkezésre bocsátásáig, a szerződésbentartás különféle módszeréig.
A versenyjog versenyvédelmi rendeltetéséből adódóan elsőként a Tpvt. hatályának (1. §) fennállta vizsgálandó, mert versenyjogi szempontból csak az áru, a szolgáltatás lényeges tulajdonságára vonatkozó, piaci hatást kiváltani képes tájékoztatásoknak van jelentősége. Nemcsak a reklámoknak lehet versenyjogilag vizsgálható tájékoztatástartalma, ahogy az a hivatal eddigi eljárásaiból ismert. Minden közlés - egyébkénti rendeltetését nem érintően - hordozhat versenyjogilag értékelhető tartalmat, amennyiben a fogyasztók piaci körébe a fogyasztói döntés meghozatalához rendszeresített tájékoztatást juttat.

A tájékoztatási eszköztől függetlenül a versenyfelügyeleti eljárás tárgya mindig a piaci magatartás, amelynek minősítése kizárólag a Tpvt-n alapul.
Ezért a Versenytanács által a jelen eljárásban vizsgálható eszközök közül, amelyekben a kifogásolt magatartás tetten érhető vagy azzal kapcsolatos, a Tpvt. III. fejezete vonatkozásában sem maradhatott ki az ÁSZF, a szerződésminta (a 2005. évi változással együtt), a szórólapok, mint reklámok (függetlenül az ügynöki terjesztéstől), a tájékoztató levél, mint a szerződésbentartás eszköze, az ellenőrző szerepet betöltő verifikációs script (utólagos telefonos hívás), továbbá a fogyasztókkal folytatandó szóbeli beszélgetés tartalmát irányítani hivatott oktatási anyag.
Az üzleti titkot képező ügynöki oktatási anyagokból megállapíthatóan, volt az Invitelnek az eljárás tárgyát érintő és a Versenytanács által ismertetett, rendszeresített, szóbeli továbbadásra szánt tájékoztatása, amelyben egyes lényeges tulajdonságok közlését mulasztotta, vagy ellentmondásosan közölte ő maga. Az oktatási anyag tartalma arra mindenképpen alkalmas, hogy a piaci tájékoztatásban észlelt jogsértést alátámassza, akár azért, mert a jogsértő közlések ugyancsak szerepeltek benne, akár azért, mert belőle is hiányoztak azok a közlések, amelyek hiányát az írásbeli piaci tájékoztatásokból a Versenytanács az Invitel terhére rója.

Figyelmen kívül maradtak az ügynökök, az Invitel alkalmazottainak egyedi, szóbeli közlései, mert e magatartásoknak piaci jellege nincs.

Önálló piaci magatartást azért nem tanúsíthattak az ügynökök, mert csak azokat az írásbeli és - a hatályosulás kétségeivel terhesen - azokat az élőszavas, s ezért egyedi jelleget kapott információkat tolmácsoltak, amelyeket az Invitel rájuk bízott.
A kapott írott információ szóbeli ferdítése a fogyasztóval folytatott beszélgetésben közömbös, versenyjogilag nem kezelhető, mert piaci jellege ennek sincs.

A Versenytanács az önálló kereskedelmi ügynöki szerződésre irányadó 2000. évi CXVII. törvényen, valamint a Ptk-n alapuló ügynöki szerződésminta ismeretében, egyetért azzal, hogy az ügynökök versenyjogi felelősséggel az Inviteltől független, önálló piaci magatartás tanúsítása hiányában nem tartoznak. Nem tekinthetők másnak, mint az Invitel meghosszabbított karjának, akik az ügynöki magatartás sajátosságaival mozdítják elő, hogy az Invitel piaci tájékoztatásai (is) eljussanak a fogyasztókhoz az Invitel és a fogyasztók között szerződéses kapcsolat létrejötte érdekében.

Azonban tilalmazott az Invitel számára is a Tpvt. III. fejezetében példálódzóan felsorolt tevőleges vagy tartózkodó magatartások tanúsítása, amellyel piaci léptékben korlátozható a fogyasztók választási szabadsága. E magatartások törvényi rögzítést azért nyertek, mert kisebb-nagyobb mértékben alkalmasak a verseny kedvezőtlen alakítására azáltal, hogy tisztességtelenül fogyasztókat vonhatnak el a versenytársaktól, amelynek következtében a fogyasztók érdeksérelmein túl, a versenytársaknak jogosulatlan versenyhátránya keletkezhet. Másképpen fogalmazva, ha a törvényi tényállás megvalósult, azaz a kifogásolt piaci magatartást a gazdasági versenyben azzal tanúsítják, hogy megtévesztésre alkalmas tájékoztatást adnak, a piaci verseny kisebb-nagyobb mértékben torzulhat, amelynek nagyságát és következményeit a szankcionálás tükrözi.

Összegezésképpen a Versenytanács felállította a versenyjogi felelősség viselésének rendszerét a jelen eljárásban, kiindulásként véve az ügynöki tájékoztatást:

-->

az Inviteltől kapott továbbközlésre szánt piaci tájékoztatás: ÁSZF, szerződésminta, szórólap, oktatási anyag (az egyedi tájékoztatás nem vizsgálható)

-->

A felelősséget az Invitel viseli

Ügynöki (viszonteladói) tájékoztatás

-->

A viszonteladó önálló piaci tájékoztatása (az egyedi tájékoztatás nem vizsgálható)

-->

Nem lehetett és nem is volt

A két eljárás

Az Invitel ellen az NHH, részben a jelen eljárás tárgyát is érintő piacfelügyeleti eljárást indított. Ez a körülmény a versenyfelügyeleti eljárás lefolytatásának és az Invitel marasztalásának még részben sem akadálya, mivel a hivatal eljárása versenyvédelmi rendeltetésű, amiért a Versenytanács a Tpvt. és nem az elektronikus hírközlési jogszabályok megszegéséről dönt. Nincs is olyan kifejezett törvényi rendelkezés (Tpvt. 1. §), amely a kifogásolt magatartás versenyjogi minősítését megakadályozná.

A kétféle eljárás párhuzamát okozta az NHH megtévesztésre utaló megállapítása, amelynek a jelen eljárásban az a jelentősége, hogy a Versenytanács döntését a hírközlési szabályok megszegése oldaláról erősíti.

A Versenytanács a szankcionálásnál nem hagyta figyelmen kívül az NHH eljárásának eredményeként, vagy egyéb okból utóbb végrehajtott piaci változtatásokat, mint tényeket, de az eljárások összevetésének, az Invitel akkori eljárási magatartásának figyelembevételére jogilag nincs mód.

A kifogásolt magatartás

A Versenytanácsnak az Invitel szolgáltatásai közül csak a közvetítőválasztás lényeges tulajdonságait kellett meghatároznia, mivel az eljárás az elrendeléséhez képest ténylegesen leszűkült.
A szolgáltatás lényeges tulajdonsága magának a közvetítőválasztásnak a fogalma, de ezen belül a két forma (közvetítő-előválasztás, hívásonkénti közvetítőválasztás) megkülönböztetése is egymástól, a szolgáltatás igénybevételének, megszűnésének feltételei, a szolgáltatás kapcsolata a vezetékes hozzáférést biztosító szolgáltatóval kötött szerződéses viszonnyal, a díjfeltételekhez, stb.

A közvetítőválasztás mint szolgáltatási fogalom, s annak egymástól lényegesen eltérő két formája ma sem közismert a fogyasztók körében.
Legfeljebb a TELE2 szolgáltatásával azonosíthatták a fogyasztók, hiszen a TELE2 2005. augusztusáig széleskörűen a hívásonkénti közvetítőválasztásos szolgáltatását népszerűsítette, amellyel a piacon volt addig.

Az Invitel a fogyasztók szolgáltatásismeretével maga sem volt elégedett, amelyet fogyasztómegtévesztésre alkalmasan növelt, ráadásul úgy, hogy a szolgáltatás mibenlétének, a formák közötti különbség elmagyarázásának, az ellentmondásos oktatási anyag helyesbítésének terhét saját előadása szerint a viszonteladókra helyezte, akik versenyjogilag az ilyetén tevékenységért nem is tehetők felelőssé. Az Invitel a felvilágosítást viszonteladókra bízta, akik ehhez olyan anyagot (szórólap, oktatási anyag) kaptak, amely a szolgáltatás világos, egyértelmű magyarázatával adós maradt (Tpvt. 8. § (2) bekezdés a. pont).
Az Invitel az, amely szolgáltatását kínálja, a piacon ezen szolgáltatása által is piaci szereplését erősíteni akarja, amelyhez képest versenyjogi követelmény, hogy az Invitel a fogyasztók piaci tájékozódásához, döntéséhez szükséges tájékoztatást megadja, illetve olyan információt ne tartson vissza, amelynek a fogyasztói döntésre befolyása lehet.
Ha nem, avagy jogszerűtlenül közli a szolgáltatás lényeges tulajdonságait, olyan szolgáltatás igénylésére késztetheti a fogyasztót, amelyet nem igényelt volna, ha a szolgáltatás valós tulajdonságait ismeri (LB.Kf.III.27599/95., Vj-200/92.).

A fogyasztók ajánlattételéhez, utóbb - változás folytán - az Invitel ajánlattételéhez, mellőzhetetlenül tartozott és tartozik az ÁSZF (kivonat) és a szerződésblanketta. Ezek a módosítások ellenére a mai napig semmiféle eligazítást nem nyújtanak a szolgáltatás mibenlétéről és egyes formáiról; az Invitel kihagyta azt a lehetőséget, hogy a szolgáltatás mibenlétét, stb. közölje.

Mivel a versenyjog a tilalmi elvre épül, ez a magatartás önmagában nem jogsértő, de általuk az Invitel terhére esően nem tudta bizonyítani, hogy a fogyasztóknak megmagyarázta a szolgáltatás lényegét. Megjegyzendő, hogyha az ügynököknek ismertetni kellett volna a 2005. december 15. előtt hatályos és az NHH által kifogásolt XVIII. Fejezetet, az NHH megtévesztést kifogásoló megállapításait figyelembe kellett volna venni, függetlenül attól, hogy a fogyasztók az aláírásukkal igazolt ÁSZF ismeretet megszerezték-e vagy sem.

A fogyasztók tájékozódását a kb. 2005. nyarán beszüntetett, az Invitel által is aláírt szerződéssel együtt kézbesített utólagos tájékoztatólevél és az utólagos telefonos hívás (verifikációs script) sem támogatta, mert a hívásonkénti közvetítőválasztás igénylését támasztotta alá, tekintet nélkül a fogyasztó tényleges korábbi választására. Hangsúlyozandó, hogy ezeknek a tájékoztatásoknak nem a döntéselőkészítésben volt és van szerepük, hanem hozzájárulnak ahhoz, hogy a szerződéses fogyasztó ne igyekezzen felszámolni szerződéses kapcsolatát az Invitellel.

A 2006-tól alkalmazott ügyféli nyilatkozat (18. sz. irat melléklete) rendszeresítésével az Invitel megkísérelte a közvetítőválasztásos szolgáltatás elhatárolását az előfizetési szolgáltatástól, de továbbra is hiányzik az egyes formák megkülönböztetése amellett, hogy az ismertetett eszközök jelenleg is a taglalt tájékoztatást tartalmazzák.

Mindaddig, amíg a piaci tájékoztatások egymással egybehangzó, egyértelmű felvilágosítást nem tartalmaznak, nem lehet szó jogszerű tájékoztatásról.

A szolgáltatás-elhatárolás problematikájával összefügg a 0 Ft-os havidíj közlése a szórólapokban és az oktatási anyagban, esetleg ellentmondásban a T-Com előfizetés fennmaradásával.
A havi díj összege 0 Ft-ban jelölése ugyan önmagában valós, de a közvetítőválasztásos szolgáltatás részletesen taglalt kapcsolódása miatt az előfizetői hozzáférést nyújtó versenytárs szolgáltatásához, mégis jogsértő, mint valós tény fogyasztómegtévesztésre alkalmas állítása (Tpvt. 8. § (2) bekezdés).

Egyértelműen megállapítható, hogy az Invitel elmulasztotta a 370/2004. (XII.26.) Korm.rendeletben foglalt írásbeli tájékoztatást az elállási jogra vonatkozóan, s ezért jogszabálysértő magatartást tanúsított. Ez a körülmény a versenyfelügyeleti eljárásban is marasztalásra adott okot, mert egyúttal a Tpvt-be is ütköző, fogyasztómegtévesztésre alkalmas magatartás (8. § (2) bekezdés a. pont).

Az elállási jog gyakorlásának ismerete azért fontos, mert a fogyasztóval kötendő szerződés költségviseléssel járó kikötéseket tartalmaz a fogyasztó terhére (hűségnyilatkozat, havi forgalom, szerződéstartam, stb.), amelyek a szerződés felszámolásától visszatartóak. A mellőzhetetlen jogszabályi rendelkezés éppen azt szolgálja, hogy a fogyasztókat megóvja az ellenőrizhetetlen körülmények között, kellő figyelem hiányában kötött szerződésektől, lehetőséget adva, hogy szerződéskötésüket átgondolják. Éppen ezért az elállási jogról való írásbeli tájékoztatás elmulasztásának, mint a szerződésbentartás jogellenes eszközének, versenyjogi jelentősége van olyan körülmények között, hogy a szolgáltatást kommunikációs problémák, ellentmondások övezik, amelyet tömeges panaszok támasztanak alá, s a közlés elmulasztása hozzájárulhatott ennek a helyzetnek a keletkezéséhez.

A Versenytanács álláspontján nem változtatott az Invitel azon védekezése, hogy a jogszabálynál méltányosabb határidőt biztosít a fogyasztóknak. Ugyanis a határidő akarmilyen méltányos hossza nem változtat azon a tényen, hogy az Invitel 2006-ig, ameddig az írásbeli tájékoztatást mulasztotta, semmis szerződéseket kötött (370/2004. (XII.26.) Korm. rendelet 3. §, 4. § (1) és (2) bekezdés, Ptk. 200. § (2) bekezdés), s semmis szerződések alapján szolgáltat, így a fogyasztó elállási jogát fogalmilag sem tudja gyakorolni. Az Invitel javára írandó, hogy 2006. január 1-től egyértelmű, világos írásbeli közlést tesz, s adat van arra, hogy a fogyasztók szerződéses kötelékből való szabadulását nem nehezíti.

Mindezek alapján a Versenytanács a jogsértést a Tpvt. 77. § (1) bekezdés d. pontja szerint megállapította, szükség szerint a törvény rendelkezéseibe ütköző magatartás folytatását megtiltotta (f. pont).

A bírság kiszabása körében figyelembe vette, hogy a piac jelentős szereplője, aki időközben részben felszámolta a kifogásolt magatartását, továbbá ügyfélszerzése túlnyomóan a jogsértéssel érintett ügynöki közreműködésen nyugodott 2005-ben és az összetett, újszerű szolgáltatás vonatkozásában az ügynöki közreműködésen kívül csak a szórólapos és az internetes marketingeszközt használja, amely utóbbi tartalmával szemben kifogás nem merült fel.

Az Invitel számára a Tpvt. szerinti jogorvoslati jogot a 83. § biztosítja.

Budapest, 2006. június 20.

Jegyzetek

  • :: d1e167

    Üzleti előfizetőknek szóló csomag

  • :: d1e183

    Egyéni előfizetőknek szóló csomag

  • :: d1e211

    Értékesítési módok jelölése: 1. hagyományosan megkötött szerződések, 2. telefonos megkeresés alapján kötött szerződések, 3. üzletkötők útján/viszonteladói csatornán keresztül értékesített csomagok

  • :: d1e537

    fax útján, levél útján, személyesen az ügyfélszolgálaton vagy az értékesítési ponton

  • :: d1e561

    Bauer András - Berács József: Marketing, 385.o.,
    Hoffmann Istvánné: Stratégiai Marketing, 370.o.,
    Fazekas Ildikó - Harsányi Dávid: Marketingkommunikáció, 241.o.,
    Szabóné dr. Streit Mária: Stratégiai marketing, 201.o.

  • :: d1e635

    Forrás: A Nemzeti Hírközlési Hatóság 2005. IX.19-én kelt HB-1273-2/2005. sz. határozata