A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA
mint másodfokú bíróság
Kf. III. 29. 876/1999/6.szám
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a Mester Kiadó Kft. /Budapest/ felperesnek a Gazdasági Versenyhivatal /Budapest/ alperes ellen közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 1999. június 2. napján meghozott 2.K.32.000/1999/2. számú ítélete ellen a felperes részéről 4. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán az alulírott helyen és napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő
ítéletet
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, az alperes határozatát ugyancsak megváltoztatja és az eljárást megszünteti.
Kötelezi az alperest, hogy 15 napon fizessen meg a felperesnek 10.000 (Tízezer) Ft együttes első- és másodfokú eljárási perköltséget.
A kereseti és fellebbezési eljárási illetéket az Állam viseli.
Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.
Indokolás
Az alperes Versenytanácsa a Vj-137/1998/17. számú határozatában megállapította, hogy a felperesi vállalkozás 1997. szeptemberétől a "Mesterszakács receptkártyák, a Szobanövények A-Z-ig és a Csodálatos Állatvilág" című kiadványaira folyó megrendelés gyűjtése során a teljes gyűjtemények kártya-csomagszámának elhallgatásával a fogyasztói döntéseket tisztességtelenül befolyásolta; e magatartás folytatását megtiltotta, vele szemben 1.000.000.- forint bírságot szabott ki. Megállapította az alperes, hogy az értékesített áru a teljes sorozat, amelyre vonatkozó fogyasztói tájékoztatás követelményét nem elégíti ki a reklámcsomagokban a többszöri megrendelés szükségességének sejtetése, a teljes gyűjtemény ismertetése helyett a részegységek különállóságának hangsúlyozása. Az alperes jogsértésként állapította meg, hogy a felperes hiányos tájékoztatást ad a teljes sorozatról, amit az 1996. évi LVII. törvény /a továbbiakban: Tpvt./ 8. § /2/ bekezdésének a/ pontja tilt.
A felperes keresetében kérte az alperes határozatának hatályon kívül helyezését.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a felperes a kártyákat nem tematikus sorrendben küldi, egyes elemei tartalmilag csak az egész- gyűjtemény megvásárlása esetén válnak teljessé. Ilyen körülmények között a fogyasztót tájékoztatni kell arról, hogy a teljes gyűjteményhez hány kártyacsomag tartozik. A felperes azonban reklámanyagában a fogyasztókat a teljes gyűjtemény összeállításához szükséges kártyák számáról nem tájékoztatta, azzal a reklámjával, melyben a gyűjtés bármikori abbahagyásának lehetőségét hangsúlyozva, az összes kártya számát elhallgatva, olyan fogyasztói rétegeket is vásárlásra késztetett, akik a teljes információ ismertében gyűjtésbe nem kezdtek volna, megvalósította a Tpvt. 8. § /1/-/2/ bekezdésébe ütközően a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolását.
A felperes az elsőfokú bíróság ítélete elleni fellebbezésében kérte annak megváltoztatását kereseti kérelmének megfelelően. Álláspontja szerint az alperes és a bíróság tévesen és jogszabályellenesen alkalmazta a Tpvt. 8. § /1/ bekezdését, /2/ bekezdésének a/ pontját, mert a fogyasztó megtévesztése nem a gazdasági versenyben történt, az alperes által megállapítottan a versenyre hatást nem gyakorolt; a versenykorlátozás hiánya mellett jogellenes a fogyasztói döntés tisztességtelen befolyásolására vonatkozó megállapítás, amely azon a téves feltevésen alapszik, hogy az áru a teljes gyűjtemény; az alperes a tájékoztatás egy elemét az egészből kiragadva vizsgálta, mert a fogyasztóknak az áru a vásárlási döntést megelőzően teljes mértékben be lett mutatva; az alperes a "teljes gyűjteményt" tekinti árunak, amely valójában az egyes kártyacsomag, hiszen ennek ára, értékesítési feltételei kerülnek meghatározásra.
A fellebbezés alapos.
A Tptv. 8. §-ának /1/ bekezdése értelmében tilos a gazdasági versenyben a fogyasztókat megtéveszteni.
A Legfelsőbb Bíróságnak a fellebbezés kapcsán azt kellett vizsgálnia, hogy a felperes megtévesztette-e a fogyasztókat, adott-e az áruról megtévesztésre alkalmas tájékoztatást.
A Legfelsőbb Bíróság - osztva a felperes álláspontját - a rendelkezésre álló iratok, adatok alapján megállapította, hogy a felperes részéről nem történt megtévesztés, tájékoztatta a fogyasztókat, hogy a kártyákat csomagokban árulja, egy-egy csomagnak mi az ára, hány kártyából áll.
A fogyasztók a kártyacsomagok megrendelésekor tisztában voltak azzal, hogy a teljes gyűjteményhez folyamatosan kell a csomagokat megvásárolni.
Tekintettel arra, hogy az egyes csomagok önállóan is alkalmasak a rendeltetésszerű használatra, a felperes áruja - szemben az alperes álláspontjával - nem a teljes sorozat, hanem az egyes csomagok voltak. Az a tény, hogy a fogyasztók a teljes gyűjtemény kártyaszámát nem ismerték nem jelent megtévesztést, mivel megrendelésüket e tény tudatában tették meg.
A kifejtettek értelmében tévedett tehát az alperes és az elsőfokú bíróság is, mert a fogyasztók megtévesztésének törvényi feltétele hiányában nem volt megállapítható a felperes terhére a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolása sem.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának /2/ bekezdése alapján megváltoztatta, az alperes határozatát a Tpvt. 83. §-ának /4/ bekezdése alapján megváltoztatta és a Tpvt. 77. § /1/ bekezdésének h/ pontja alkalmazásával az eljárást megszüntette.
A pervesztes alperest a Pp. 78. §-ának /1/ bekezdése alapján kötelezte a Legfelsőbb Bíróság a felperes együttes első- és másodfokú perköltségének a megfizetésére.
A kereseti és fellebbezési illetéket az alperes teljes személyes illetékmentessége folytán az Állam viseli (6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a).
Budapest, 2002. június 2.