Fővárosi Ítélőtábla

2. Kf. 27. 013/2004/9. szám

A Fővárosi Ítélőtábla az ATI Megyei Autóközlekedési Kft. (Veszprém) I.r. és Turbo Gépjárművezetőképző Kft. (Veszprém) II.r., az Ajkai I. számú Gépjárművezető-képző Munkaközösség (Ajka) III.r. felpereseknek a Gazdasági Versenyhivatal (Budapest) alperes ellen versenyügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében, amelybe az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében az Eniac Oktatóközpont Kft. (Sopron) beavatkozott, a Fővárosi Bíróság 2003. évi október hó 16. napján kelt 7.K.31.944/2003/5. számú ítélete ellen az alperes által 6. sorszám alatt előterjesztett és 8. sorszám alatt indokolt fellebbezés folytán az alulírott helyen 2004. évi november hó 10. napján megtartott nyilvános tárgyalás alapján meghozta a következő

ítéletet

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és a felperesek keresetét elutasítja.

Kötelezi a felpereseket egyetemlegesen, hogy 15 napon belül fizessenek meg az alperesnek 30.000 (azaz harmincezer) forint együttes első- és másodfokú perköltséget, valamint az államnak - az illetékhivatal külön felhívására - 15.000 (azaz tizenötezer) forint kereseti és 24.000 (azaz huszonnégyezer) forint fellebbezési illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát megváltoztatva megállapította, hogy a felperesek jogsértést nem valósítottak meg, ezért a velük szemben kiszabott bírságot mellőzte. Az irányadó tényállás szerint a felperesek, továbbá ifj. Novák István és Gőgös Zoltán egyéni vállalkozók 2001. évben autósiskolát működtettek Pápán. A felperesek és a két egyéni vállalkozó a Veszprém Megyei Közlekedési Felügyelet (a továbbiakban: KF.) tulajdonában lévő Pápa, Határ út 28. szám alatti rutinpályát a KFtől a 2000. november 3-án kötött bérleti szerződés alapján bérelték, e rutinpálya volt Pápán az egyetlen vizsgapálya is. A bérleti szerződés szerint a bérlők köre a kiadott képzési engedélyek függvényében változhat, amelyről a bérlők közös képviselője a bérbeadót 15 napon belül értesíteni köteles. A bérlők 2000. november 6-án megállapodást kötöttek egymással a gyakorló és vizsgapálya fenntartásáról.

Az alperesi beavatkozó 2001. júniusától kívánt gépjárművezető oktatói szolgáltatást folytatni Pápán, a képzéshez gyakorló pályával kellett rendelkeznie. 2001. októberéig az alperesi beavatkozó és a KF. több alkalommal kereste meg a bérlőket, hogy engedélyezzék az alperesi beavatkozó számára a pálya használatát. A bérlők képviselője 2001. október 8-án tájékoztatta az alperesi beavatkozót arról, hogy a bérlők a rutinpálya telítettsége okán nem járulnak hozzá annak alperesi beavatkozó általi használatához, bérletéhez. Az alperesi beavatkozó emiatt más pálya használatával kérte meg a működési engedélyt a KF-től, amelyet 2001. november 7-én kapott meg.

A rutinpálya bérleti szerződésének időtartama 2001. november 31-éig tartott, ezért annak 2002-es üzemeltetésére a KF. pályázatot írt ki. A pályázat nyertese az alperesi beavatkozó lett, aki 2001. december 28-án megküldte a többi képzőszervnek a pálya használatára vonatkozó szerződéstervezetét.

A felperesek és a két egyéni vállalkozó 2002. január 3-án megbeszélést tartottak, amelyen elhatározták, hogy nem fognak együttműködni az alperesi beavatkozóval. A KF. 2002. január 10-ére összehívta az összes képzőszervet, az alperesi beavatkozót is, és kifejtette, hogy vagy az összes üzemeltetőnek, vagy egyiknek sem kívánja engedélyezni a pálya használatát. Miután a volt bérlők továbbra sem kívántak együttműködni az alperesi beavatkozóval, az lemondott az üzemeltetői jog gyakorlásáról azzal a feltétellel, hogy az új üzemeltetőnek vele is szerződést kell kötnie. 2002. január 15-én kötötték meg végül is a bérleti szerződést a KF., a volt bérlők és az alperesi beavatkozó a Határ úti pályára.

A felperesek és a két egyéni vállalkozó maguk szervezték a járművezető-tanulók vizsgáit, és mivel egy képzőszerv nem minden esetben tudott kiállítani a közúti járművezetők képzéséről, vizsgáztatásáról és szakképesítéséről szóló 20/1992.(VII.21.) HHVM rendeletben előírt minimum 20 fő vizsgázót, ezért több esetben az iskolák összefogtak, és közösen jelentettek vizsgázókat a vizsgára. Az alperesi beavatkozó sem tudott minden esetben kiállítani 20 fő vizsgázót, ezért kérelemmel fordult a képzőszervekhez, hogy vele is dolgozzanak össze, majd az elutasító, illetve tartózkodó hozzáállást tapasztalva a KF-től kért segítséget. A KF. 2002. július 16-án végül az elméleti vizsgák szervezését saját hatáskörbe vonta.

Az alperesi beavatkozó a Pápai Heti tipp újságban 2x2 hetes (elméleti-gyakorlati) képzéssel hirdette magát. A Favorit újság Pápán és vonzáskörzetében hetente megjelenő ingyenes reklámkiadvány. 2002. június 6-án jelent meg az újságban a felperesek azon "ellen"-hirdetése, amely szerint "a fent említett autósiskolák elítélik az ENIAC Oktatóközpont által megjelenített etikátlan hirdetést, mivel az megalapozatlan, és a jelentkezőket is félrevezeti, ugyanis a kétszer kéthetes oktatás elméletileg és gyakorlatilag is egyaránt kivitelezhetetlen és szabálytalan! A tisztességes piaci magatartást nem a félrevezető hirdetések, hanem a szolgáltatás színvonalának csúcson tartása jelenti." A hirdetést a képzőszervek a rutinpályán is kifüggesztették, ahonnan azt a KF. utasítására távolították el.

Az alperes eljárást indított a felperesek és a két egyéni vállalkozó ellen annak megállapítására, hogy az alperesi beavatkozóval szembeni magatartásukkal megsértették-e a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 11.§-át, amely a versenykorlátozó megállapodásokat és összehangolt magatartásokat tilalmazza.

A vizsgálat eredményeként a 2003. május 8-án kelt Vj-97/2002/42. számú határozatában az alperes megállapította, hogy a felperesek, valamint a két egyéni vállalkozó az alperesi beavatkozó pápai autósiskola piacára való belépésének megnehezítése érdekében versenykorlátozó módon összehangolták piaci magatartásukat, ezért az I.r. felperessel szemben 150.000 Ft, a II.r. felperessel szemben 600.000 Ft, a III.r. felperessel szemben 350.000 Ft bírságot szabott ki. A határozat indokolása szerint az alperes Pápán az alperesi beavatkozó piacra lépése előtt működő valamennyi autósiskolát eljárása alá vonta, vizsgálta tevékenységüket, a rutinpálya használatát, a rutinpálya 2002. évi üzemeltetésére vonatkozó pályázat körüli helyzetet, az elméleti vizsga megszervezését, továbbá a hirdetés körülményeit. Az alperes földrajzi piacnak Pápa és közvetlen vonzáskörzetét minősítette, míg árupiacnak a B. kategóriás személygépkocsi vezető képzés szolgáltatási piacát.

Az alperes megállapította, hogy a felperesek között Tpvt. 11.§-ának /1/ és /2/ bekezdésébe ütközően megegyezés jött létre azért, hogy az alperesi beavatkozó piacra lépését megakadályozzák, vagy legalábbis megnehezítsék. A vizsgált magatartások egységükben azt mutatták, hogy az alperesi beavatkozó piacra lépése védekezési reakciót váltott ki a felpereseknél, az új szolgáltató piacon való megjelenéséből adódó "fenyegetett" helyzetükre azonos üzleti érdekeik által motiválva egységesen, egyeztetett módon reagáltak. Eljárásukat egymással összehangolták, álláspontjaikat egymás szándékának figyelembevételével alakították ki, előzetesen egyeztették a közös fellépést, tevékenységük így megszűnt önálló piaci magatartás lenni, veszélyeztetve a pápai autósiskola piacon a verseny fennmaradását. A felperesek a rutinpálya használatát érintő magatartásukkal a kívánt hatást csak részben érték el, mert nem tudták megakadályozni az alperesi beavatkozó piacra törését, csupán késleltették, megnehezítették, költségesebbé tették azt.

Az alperes a rutinpálya alperesi beavatkozóval közös használatára vonatkozó felperesi elutasító magatartásnak a Tpvt. 11.§-ába ütközését nem találta egyértelműen bizonyítottnak. A közös bérlet tényéből eredően ugyanis az új szereplő jelentkezésekor szükségszerű, hogy a bérlők megvitassák a pályahasználat kérdését. Nem volt szükség megállapodásra ahhoz, hogy az érintett vállalkozók önmagukban, egymással nem egyeztetve azonos tartalmú, elutasító választ adjanak.

A felperesek azonban 2002. január elején kifejezetten megállapodtak abban, hogy az alperesi beavatkozóval nem fognak együttműködni. Tisztában kellett lenniük azzal, hogy az alperesi beavatkozó egymaga nem tudja nyereségesen üzemeltetni a rutinpályát. Elzárkózásuk nem indokolható ésszerűen a bérleti/használati szerződés egyes pontjainak elfogadhatatlanságával, azok nem feltétlenül érintették mindegyiküket egyformán, és meg sem próbálták tárgyalás révén módosítani az alperesi beavatkozó szerződéses javaslatát.

Az alperes megállapította, hogy a felperesek elzárkóztak ugyan az elméleti vizsgára történő jelentkezés során az alperesi beavatkozóval való együttműködéstől, azonban a Tpvt. 11.§-a szerinti megállapodás vagy összehangolt magatartás az együttes elzárkózás vonatkozásában nem nyert bizonyítást. A magatartás ugyanakkor jól illeszkedett az egységes versenykorlátozó, piacvédő stratégiájukba.

Az alperes álláspontja szerint a felperesek által a reklámújságban és a rutinpályán is megjelentetett hirdetés alkalmas volt az alperesi beavatkozó piaci pozíciójának meggyengítésére. A versenyjog alkalmazhatósága szempontjából a vállalkozások közötti akarategyezséget kell bizonyítani, a felperesek utóbb nem határolódtak el a hirdetés tartalmától, üzenetétől.

A Tpvt. 78.§-a alkalmazásával az alperes szükségesnek tartotta bírság kiszabását, az egyes vállalkozások érintett piacon realizált 2001. évi forgalmát véve a bírság összegének alapjául.

Az I.r. és II.r. felperes keresetében a határozat megváltoztatását és vonatkozásukban az eljárás megszüntetését kérte. Hivatkoztak arra, hogy nem követtek el tisztességtelen piaci magatartást, mert jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogaikat kívánták megvédeni az alperesi beavatkozóval szemben, aki a működési engedélyhez szükséges feltételekkel a piacra lépés időpontjában nem is rendelkezett. A képzés feltételeit 2 db oktató gépkocsival úgy kívánta előteremteni, hogy a Pápán már működő konkurens képző szervek ellenszolgáltatás nélkül, saját infrastruktúrájuk terhére szolgáltassák azt. A működési feltételek hiánya ellenére mindezt az alperesi beavatkozó úgy tette, hogy ingyenes elméleti képzést ajánlott és teljesíthetetlen "két hét elmélet, két hét gyakorlat, jogosítványt leggyorsabban képzéseinken szerezhet" szolgáltatást ígért hirdetés útján a nála jelentkezőknek. Kifejtették, hogy a rutinpálya használatától a tényleges zsúfoltság miatt zárkóztak el, azonban magatartásukat indokolniuk sem kellett volna, mivel jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogaikat védték, amelyet bérleti szerződés is biztosított. Az alperes jogszabálysértő módon utasította el bizonyítási indítványukat, amely egyrészt arra vonatkozott, hogy szakértő állapítsa meg a Határ úti pálya 2001. évben volt túlzsúfoltságát, valamint azt, hogy 2002. évtől kezdődően rosszabbodtak a gyakorlati oktatás feltételei, másrészt, hogy a vizsgált időszakban a KF. mulasztott akkor, amikor nem követelte meg a működés feltételeit az alperesi beavatkozótól. A felperesek szerint az alperesi határozat az elméleti vizsgáztatás, és a rutinpálya kihasználtsága tekintetében kifejtetten iratellenes, több ponton ellentmondásos.

A III.r. felperes a határozat megsemmisítését kérte annak megállapításával, hogy a terhére rótt cselekmény nem jogsértő. Hivatkozott arra, hogy az alperes a tényállás tisztázása során feltételezésekre, vélelmezésekre alapította megállapításait. A rutinpálya használatában a bérlők közössége kényszerközösség volt, bérlőtársakként együttműködtek és egyfajta jogos önvédelemként értékelhető, hogy védték saját érdekeiket, és nem kínálták fel az együttműködést a versenytársnak. A képzési engedélyt kiadó hatóság és a rutinpálya tulajdonos személye egybeesik. Ennek a körülménynek az alperes nem tulajdonított jelentőséget, holott ez a körülmény alapítja meg a felek magatartásának megítélését a versenysemlegesség tekintetében. A piacra jutás akadályozása, vagy korlátozása szándékosan valósítható meg, az eset körülményei pedig arra utalnak, hogy a bérlőközösség egyfajta önvédelmi reflexből cselekedve védte saját érdekeit olyan körülmények között, amikor a piaci viszonyokban a KF mint hatóság is beavatkozott. A felek összehangolt magatartása mindezekből levezethetően verseny-semlegesnek tekinthető. Az alperes határozata példát statuáló, a piac kicsiny szereplőit sújtotta, holott az ügy nem befolyásolta jelentősebben a gazdaságot, a fogyasztók érdekei nem sérültek, a szakterület tekintetében a jogi szabályozás hiányosságai is fellelhetők.

Az alperes a határozatában foglaltak fenntartásával a kereset elutasítását kérte.

Az alperesi beavatkozó csatlakozva az alperes ellenkérelméhez a kereset elutasítását indítványozta.

Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát megváltoztatta, és megállapította, hogy a felperesek jogsértést nem valósítottak meg; egyben a kiszabott bírságot mellőzte. Indokolása szerint külső kényszerként két körülmény érintette a piac résztvevőit, amelyek a piacon folyó versenyt befolyásolták. Az egyik az a tény, hogy a KF. tulajdonában lévő ingatlan maga a piac, tehát a tulajdonos döntései alapvetően meghatározták a piaci viszonyokat, a másik a piacra lépés feltételeit előíró jogszabályok. Az elsőfokú bíróság a rutinpálya használata, a vizsgaszervezés és a hirdetés során folytatott felperesi magatartásokról megállapította, egyenként egyik magatartás sem értékelhető versenyjogilag, ezért kizárt az együttes értékelésük. Arra vonatkozóan pedig, hogy a pályázat kapcsán a felperesek eljárása önmagában is alkalmas volt a Tpvt. 11.§-ának sérelmére, a határozat megállapítást nem tartalmazott. Az elsőfokú bíróság szerint a bérlőtársi jogviszonyban lévő felperesek az éleződő piaci verseny hatására megpróbálták piaci pozíciójukat helyzetükből adódóan együttesen megtartani. A KF. sajátos piacszabályozó szerepkörében, az adott piaci keresztmetszetben pár hónap alatt teremtette meg az éles piaci verseny ellenére a még elfogadható - de rosszabb - piaci körülmények közötti működést, amelyet a piaci szereplők inkább preferáltak, mint a piac fejlesztését. A piaci zavarok és a szolgáltatás színvonalának csökkenése a korlátos tárgyi eszközök folytán folytatódott, melynek hosszú távon a piacfejlesztés lehet a megoldása, melyet a piaci kényszer hatására az egymással versengő szolgáltatásoknak kell - autonóm módon - a kereset növekedésére figyelemmel saját elhatározásukból véghezvinniük. Ezen természetes piaci viszonyokba való beavatkozás a versenyhatóság részéről a piaci logika működésével ment szembe.

Az alperes fellebbezésében az ítélet megváltoztatásával a felperesek keresetének elutasítását kérte. Az alperes fellebbezésében lényegében megismételte és fenntartotta a határozatában foglaltakat azzal, hogy sem eljárási jogi, sem anyagi jogi jogszabálysértést eljárása során nem követett el, határozata jogszerű, amelyből következően a felperesek keresete megalapozatlan.

A felperesek az ítélet helybenhagyását kérték.

Az alperesi beavatkozó a fellebbezésben foglaltakra észrevételt nem terjesztett elő.

Az alperes fellebbezése alapos.

Az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló közigazgatási és peranyag alapján megfelelő tényállást állapított meg, helyes jogszabályhelyeket alkalmazott, jogkövetkeztetése azonban téves, így azzal a Fővárosi Ítélőtábla nem értett egyet.

Elsődlegesen rögzíti a másodfokú bíróság, hogy nem volt tárgya a pernek az alperesi beavatkozó működését engedélyező határozat felülvizsgálata, a megfelelő jogorvoslati lehetőségek biztosítottak voltak az engedélyezés során, a működés kapcsán pedig a felügyeletet ellátó szervekhez lehet fordulni.

Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 43.§-ának /1/ bekezdése határozza meg, hogy mit kell a közigazgatási határozatnak tartalmaznia. A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy az alperes határozata e jogszabályhelyben foglaltaknak megfelelt, nem iratellenes; nem tartalmaz egymásnak ellentmondó részeket, tagolt, az egyes témák külön címzéssel és logikai sorrendbe szedett pontokban elválasztottak egymástól. Az Áe. 26.§-ának /1/ bekezdése értelmében a közigazgatási szerv köteles a határozathozatalhoz szükséges tényállást tisztázni. Ha ehhez a rendelkezésre álló adatok nem elegendőek, hivatalból vagy kérelemre bizonyítási eljárást folytat le. Mivel az alperesi beavatkozó működését engedélyező határozat felülvizsgálata nem képezi a per tárgyát, és a rutinpálya alperesi beavatkozóval együttes használatára vonatkozó felperesi elutasító nyilatkozatot illetve magatartást az alperes nem értékelte a Tpvt. 11.§-ába ütközően jogsértőnek, ezért nem követett el eljárási jogszabálysértést az alperes azzal, hogy az alperesi beavatkozó működési engedélye megadásának a körülményeit, illetve a rutinpálya kihasználtságát, telítettségét szakértővel nem vizsgáltatta.

A Tpvt. megalkotásával az állam jogi szabályozással biztosítja a gazdasági verseny tisztaságát és szabadságát, amelynek keretében tiltja a tisztességes verseny követelményeibe ütköző, illetve a gazdasági versenyt korlátozó piaci magatartást, valamint megakadályozza a vállalkozásoknak a versenyre hátrányos összefonódását. A Tpvt. 11.§-ának /1/ bekezdése értelmében tilos a vállalkozások közötti megállapodás és összehangolt magatartás, amely a gazdasági verseny megakadályozását, korlátozását vagy torzítását célozza, vagy ilyen hatást fejthet, illetve fejt ki. A /2/ bekezdés f) pontja szerint ez a tilalom vonatkozik különösen a piacra lépés akadályozására.

A vállalkozások a gazdasági verseny kényszerítő hatásainak elkerülése érdekében nemegyszer olyan megállapodásokat kötnek, melyek csak a résztvevők számára járnak előnnyel, a kívülállók részére hátrányosak, a gazdasági versenyt kisebb-nagyobb mértékben fékezik, korlátozzák. A felpereseknek, mint a Határ úti pálya volt bérlőinek 2002. január elejei megállapodása, amelynek értelmében az alperesi beavatkozóval, mint a rutinpálya jövőbeni üzemeltetőjével nem fognak együttműködni, kifejezetten versenyt korlátozó hatású, mivel a felperesek annak ismeretében voltak, hogy az alperesi beavatkozó egyedül nem tudja üzemeltetni a pályát.

A gazdasági versenyt korlátozó hatást fejthet ki azon felperesi hirdetés is, amelyben néven nevezett az alperesi beavatkozó, és azt a felperesi-hirdetői véleményt tartalmazza, hogy a beavatkozó hirdetése etikátlan, az általa kínált formában, módon szolgáltatása kivitelezhetetlen és szabálytalan. Ugyanakkor a jogszerű eljárásra, pl. felügyeleti fórumokhoz fordulás valamely szolgáltató jogsértő magatartása miatt, minden érintett cégnek lehetősége volt.

A Tpvt. 11.§-ának /1/ bekezdése nemcsak a gazdasági verseny korlátozását, illetve kizárását (megakadályozását) tiltja, hanem a gazdasági verseny megakadályozását, korlátozását vagy torzítását célzó, arra alkalmas vagy azt eredményező megállapodásokat, döntéseket, összehangolt magatartásokat. A versenykorlátozó (torzító) célzat megállapítása esetén nem kell vizsgálni, hogy a megállapodás (magatartás, döntés) ténylegesen alkalmas-e a kívánt eredmény elérésére. Ebből következően helytállóan járt el az alperes akkor, amikor tényállása részévé tette, folyamatában és összességében értékelte azokat a felperesi magatartásokat is (a pálya alperesi beavatkozóval közös használatára vonatkozó felperesi elutasítás, a vizsgára jelentkezés kérdése), amelyekkel konkrétan a felperesek jogsértést nem valósítottak meg, de illeszkedtek a versenyt korlátozó stratégiájukba.

A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 213.§ának /1/ bekezdése alapján az ítéletben foglalt döntésnek ki kell terjednie a perben, illetőleg a 149.§ alapján egyesített perekben érvényesített valamennyi kereseti kérelemre, ugyanakkor a döntés nem terjedhet túl (Pp. 215.§) a kereseti kérelmen, illetőleg az ellenkérelmen. A felek között nem volt vitatott, mit tekintenek érintett piacnak, ebből következően az elsőfokú bíróság a kereseti kérelmen túlterjeszkedett akkor, amikor minősítette a felek piaci álláspontjait. Mivel a bírságfizetés körében a felperesek nem terjesztettek elő keresetet a bírság mérsékelésének konkrét összegére, az idézett Pp. rendelkezések alapján a másodfokú bíróság csak a kiszabás jogszerűségét vizsgálhatta, amelynek során azt állapította meg, hogy az alperes a jogkövetkezmény alkalmazása körében nem követett el jogsértést.

A fentiek folytán a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253.§-ának /2/ bekezdése alapján teljes terjedelmében megváltoztatta, és a felperesek keresetét a Pp. 339.§-ának /1/ bekezdése alkalmazásával elutasította.

A Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 78.§-ának /1/ bekezdése és 79.§-ának /1/ bekezdése alapján egyetemlegesen kötelezte a felpereseket a Pp. 82. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával a pernyertes alperes első- és másodfokú költsége megfizetésére, továbbá a pervesztes felperesek a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13.§-ának /2/ bekezdésében foglaltak alapján kötelesek a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti és fellebbezési illeték viselésére.

Budapest, 2004. évi november hó 10. napján