Fővárosi Ítélőtábla
2. Kf. 27. 086/2006/6. szám
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
A Fővárosi Ítélőtábla a Pharma Nord Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. (Budapest) felperesnek a Gazdasági Versenyhivatal (Budapest hivatkozási szám: Vj-122/2003.) alperes ellen versenyügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2005. évi december hó 7. napján kelt 7.K.31.551/2005/8. számú ítélete ellen a felperes által 9. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés, valamint az alperes által a másodfokú eljárás során 3. sorszám alatt előterjesztett csatlakozó fellebbezés folytán az alulírott helyen 2006. évi október hó 11. napján megtartott nyilvános tárgyalás alapján meghozta a következő
ítéletet
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben és akként változtatja meg, hogy az alperest terhelő elsőfokú perköltségre vonatkozó rendelkezését mellőzi, és kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 40.000 (azaz negyvenezer) forint elsőfokú részperköltséget, továbbá a felperest terhelő kereseti illeték összegét 13.500 (azaz tizenháromezer-ötszáz) forintra szállítja le, egyebekben helybenhagyj a.
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 20.000 (azaz húszezer) forint másodfokú részperköltséget, valamint az államnak - az illetékhivatal külön felhívására - 24.000 (azaz huszonnégyezer) forint fellebbezési illetéket, míg a fennmaradó fellebbezési illetéket az állam viseli.
Ez ellen az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.
Indokolás
Az irányadó tényállás szerint a felperes a Pharma Nord ApS Részvénytársaság tulajdonában áll, fő tevékenysége élelmiszer nagykereskedelem, ténylegesen az anyacég magyarországi érdekeinek képviseletét látja el, feladata marketing tevékenység, információnyújtás. A cégcsoport magyarországi forgalomban lévő összesen 17 termékét gyógyszertárak és szakboltok árusítják, azokat a felperes termékismertetőkben, különböző egészségvédelemmel is foglalkozó újságokban, és a Családi Kör című lapban ismertette.
Az alperes eljárást indított a felperes ellen, mert vélelmezte, hogy 10 db étrend kiegészítő terméke (Bio-Quinone Q10, Bio-Szelénium, Bio-Marimé Plus, Seleno Precise, Bio Folsav, Bio Magnézium, Bio-Króm, Bio Rost, Bio Karotin-E, Bio-Slim), továbbá egy funkcionális készítménye (Bio C.LA 1000) reklámozása során megsértette a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvénynek (a továbbiakban: Tpvt.) a fogyasztók megtévesztését tiltó 8.§-ában foglaltakat, mert e készítmények népszerűsítése során azt sugallta, hogy a termékek képesek az egészséget helyreállítani, egyes betegségeket megelőzni, gyógyítani.
A vizsgálat eredményeként az alperes a 2003. november 18. napján kelt Vj-122/2003/45. számú határozatában megállapította, hogy az eljárás alá vont vállalkozásnak a már ismertetett 10 étrend kiegészítő készítményének és egy funkcionális készítményének a 2002., 2003. október végéig folytatott reklámozása a fogyasztók megtévesztésére alkalmas volt, mert gyógyhatás hamis látszatát keltette, ezért e magatartás folytatását megtiltotta, és a felperessel szemben 18.000.000 Ft bírságot szabott ki. Határozata indokolásában az alperes az Étrend kiegészítő című termékismertetőben foglaltakat, továbbá a Családi Kör című lapban megjelenteket ütköztette a termékek jóváhagyott címkeszövegeivel, és saját megállapításaival, ezeket együttesen táblázatba foglalta, illetve 8 termékhez külön is szöveges értékelést adott. Összefoglalva megállapította, hogy a termékismertető füzet olyan hatásokat tulajdonít a Pharma Nord készítményeknek, amelyek étrend kiegészítőktől nem várhatók, továbbá olyanokat, amelyek még a sokkal szigorúbb gyógyszer kategóriában sem léteznek. A reklámszövegek túlmutatnak, többet mondanak annál, mint amit az OÉTI a hatás tekintetében engedélyezett és a címkeszövegben jóváhagyott, ezért a kiadvány alkalmas a fogyasztók megtévesztésére. Ezt követően az alperes határozatában szemelvényeket közölt a Családi Kör című újság 2002. évi 3. számából kiemelve, hogy az újságban közölt riportok minden esetben a közvetlenül mellettük található Pharma Nord termékek hatóanyagainak hatásáról számoltak be akként, hogy egy alkalommal sem nevezeték meg a felperest.
Az alperes kifejtette, hogy a Tpvt. III. fejezetének az a rendeltetése, hogy annak a fogyasztói döntésnek a szabadságát védje, amely szükségképpen kíséri a fogyasztók áruválasztását. A Tpvt-én kívül a hatályos előírásokat az élelmiszerekről szóló 1995. évi XC. - törvény, annak végrehajtási rendelete, továbbá a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Grtv.) rendelkezései határozzák meg. Nem vitathatóan a termékek népszerűsített összetevőinek a testi-lelki egészségben betöltött szerepének hangsúlyozása nem tiltott, mivel az egészségügyi felvilágosító munka keretébe vonható a vitaminok, ásványi anyagok fontosságának tudatosítása, azonban az összetevőknek önmagában nem kifogásolható népszerűsítése minden esetben összefüggésbe hozható a Pharma Nord termékekkel egy reklámon belül is, de az újságcikkek erősítő hatásával még azon kívül is, amely körülmények külön-külön és együttesen is azt a hamis látszatot keltették, hogy a készítmények képesek kielégíteni, mintegy megtestesítik azt a fogyasztói elvárást, amely az összetevők hangoztatott fontosságából, a hivatkozott tudományos vizsgálatokból okszerűen következnek. Az alperes szerint; a kifogásolt piaci közlések mint reklámok egészében és részleteiben is azt a látszatot keltették, mintha a termékek gyógyhatásúak lennének. Terápiás gyógyhatás azonban egyik terméktől sem várható, mert az élelmiszer funkcióból következően az összetevők maximált mennyiségben meghatározottan olyan csekélyek, hogy bármiféle terápiás hatás kiváltására alkalmatlanok.
Az alperes a bírság kiszabásánál nyomatékosan vette figyelembe, hogy az érzékeny fogyasztókat megcélzó kifogásolt intenzív reklámozási gyakorlat az üzletpolitika részévé vált az érintett termékek nagy száma miatt, amit tükröz a 2002-ben és 2003-ban a népszerűsítésükre fordított üzleti titkot képező költség, s ezt tovább erősíti a Családi Kör lapban alkalmazott cikk-reklám elhelyezési mód, amellyel való felperesi egyetértés feltételezhető volt. Enyhítő körülményként értékelte a felperes 2003. telére visszanyúló, de a piacon csak az eljárás során mutatkozó reklámváltozási törekvéseit, amely 8 terméket érintett.
A felperes keresetében annak. megállapításával, hogy nem volt jogsértő a termékek reklámozása, az nem volt alkalmas a fogyasztók megtévesztésére, mert nem keltette gyógyhatás hamis látszatát; az alperes határozatának megváltoztatását, illetve amennyiben a bíróság mégis jogsértőnek minősítené a termékek reklámozását, úgy a bírság összegének mérsékelését kérte. A felperes a per során benyújtotta - táblázatba foglaltan - álláspontjának, az alperesnek a határozati részletes kimutatásában rögzített megállapításaira vonatkozó összegzését.
Az alperes a felperesi kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339.§-ának (1) bekezdése alapján elutasította.
A felperes fellebbezéssel élt, amelyben fenntartotta és megismételte a keresetében foglaltakat, továbbá benyújtott olyan egészséggel, egészségápolással és megőrzéssel kapcsolatos szakmagazinokat, amelyek szerinte kivétel nélkül igazolják azt a gyakorlatot; hogy a szerkesztőségek egy adott termék reklámját lehetőség szerint olyan cikk mellé helyezik, amely témájában azonos, vagy legalábbis hasonló, a reklámozó termékek felhasználási területével.
Az alperes ellenkérelmében az ítélet helybenhagyását kérte.
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét érdemi másodfokú elbírálásra nem tartotta alkalmasnak, mert azt az elsőfokú bíróság lényeges eljárási szabálysértéssel hozta meg, ezért a 2005. március 16. napján kelt 2.Kf.27.123/2004/10. számú végzésével az elsőfokú bíróság 7.K.30.739/2004/4. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította azzal; hogy a megismételt eljárásban minden egyes termékről külön-külön kell döntenie; és rendelkezését akként kell részletesen megindokolnia, hogy abból döntésének miértje megállapítható legyen.
A megismételt eljárásban a felperes változatlan tartalommal fenntartotta a kereseti kérelmében foglaltakat azzal, hogy elsődlegesen az alperes határozatának hatályon kívül helyezését; másodlagosan a jogsértés hiányában az eljárás megszüntetését kérte. Harmadlagos kérelme a bírság elengedésére irányult, míg negyedlegesen az alperesi határozat megváltoztatását kérte a bírság mértékének csökkentése mellett. Véleménye szerint az alperes megalapozatlanul állapította meg a társaságtól független Családi Körben megjelenő cikk és a reklámok közötti kapcsolatot, ezzel egyértelművé téve, hogy az újságcikkeket a felperes piaci közlésének, vagy burkolt reklámjának tekinti, holott ez nem tartozik a versenyhatóság hatáskörébe, hanem ezt a feladatot a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség látja el a gazdasági reklámtevékenységre vonatkozó rendelkezések ellenőrzése mellett. Ebbó1 következően a hatáskör hiánya miatt olyan súlyos eljárási szabálysértést követett el az alperes, amely megalapozza és szükségessé teszi döntésének hatályon kívül helyezését. Hivatkozott arra is, hogy az alperes az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 26.§-a és 43.§-ának (1) bekezdés c) pontja megsértésével hozta meg határozatát, ugyanis a tényállást nem tárta fel teljeskörűen, megállapításait nem bizonyította és részletesen -nem indokolta. Utalt arra, hogy az alperes nem állapíthatta volna meg a Tpvt. 8. §-ának (2) bekezdés a) pontjába ütköző magatartást, mivel nem igazolta, hogy a társaság a termékek lényeges tulajdonsága, gyógyhatása tekintetében megtévesztette a fogyasztókat. A kiadványokban, a fizetett reklámokban nem szerepelt olyan állítás, hogy a termékek gyógyhatással rendelkeznek, azonban kétségtelen tény, hogy a termékek alapanyagát képező hatóanyagok és termékek elismerten kedvező élettani hatásokkal rendelkeznek. Kiemelte, hogy a versenyhatóság döntésében megfogalmazott kifogásait teljes egészében az Országos Gyógyszerészeti Intézet (a továbbiakban: OGYI) véleményére alapozta, azonban a társaság termékei nem gyógyszerek, így azok forgalmazásához nem szükséges az OGYI engedélye és állásfoglalása, így az nem minősül szakhatóságnak. Hangsúlyozta, hogy súlyos eljárási szabálysértésnek tekinthető, hogy a bírság összegének meghatározásánál az alperes olyan körülményeket vett figyelembe, amelyek a gazdasági társaságtól teljesen függetlenek, azokra nincs ráhatása (a Családi Körben megjelent újságcikkek), ugyanis nincs olyan jogszabályi rendelkezés, ami tiltaná valamely független kiadó és lapszerkesztő által preferált reklám- és cikk elhelyezési módját.
Az alperes a határozatában foglaltak fenntartása mellett a felperesi kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bírósága megismételt eljárás eredményeként meghozott ítéletében az alperes határozatát megváltoztatta megállapítva, hogy a felperesi Bio Folsav és Bio Rost termékeknek 2002. évtől 2003. év október végéig folytatott reklámozása nem keltette gyógyhatás hamis látszatát, ezért az nem volt jogsértő; ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint az alperes a termékek engedélyezett címkeszövegét vetette össze a felperesi reklámozási tevékenységben foglaltakkal, azaz a fizetett hirdetésekben és a felperes által is elismerten reklámnak minősülő termékismertetőben megfogalmazott állításokkal, így kizárólag a Tpvt. 9.§-a körében vizsgálódott, ezért nem sértette meg tényállás-tisztázási és indokolási kötelezettségét. Álláspontja szerint a versenyhatóság helyesen állapította meg, hogy a felperes reklámjaiban használt kifejezések a mindennapi életben, általános elfogadott értelmük szerint azt a képzetet keltették a fogyasztókban, hogy azok gyógyhatás kiváltására alkalmasak, amely tekintetében az OGYI szakvéleményében foglaltakat értékelte. Az elsőfokú bíróság a Bio Folsav és a Bio Rost kivételével a többi kilenc termékre megállapította, hogy azok jelentős mértékben olyan drasztikus hatást sugalltak, amely már a gyógyhatás hamis látszatát keltette, mindenhol utalva arra, hogy azt tudományos kutatások támasztják alá, holott ez egyetlen esetben sem volt ellenőrizhető. Ezen túlmenően részletezve felsorolta az egyes termékek vonatkozásában megjelent fizetett hirdetések azon állításait - amelyek értékelése szerint - egyértelműen megalapozzák a jogsértés tényét. Rögzítette, hogy a Seleno Precise termék tekintetében az alperes külön nem jelölt meg a döntése alapjául szolgáló bizonyítékot, azonban az ezzel összefüggésben tett terméktulajdonságok tudományosan dokumentált voltát a felperes sem indokolta, igazolta, ezért az indokolás hiánya önmagában nem vezethet a határozat hatályon kívül helyezéséhez, míg a megváltoztatás azért nem volt indokolt, mert e körben a felperest terhelte a bizonyítás. A Bio Folsav és a Bio Rost tablettákkal kapcsolatban megállapította, hogy a termékismertetőben található állítások nem keltik gyógyhatás hamis látszatát. A Bio Folsav tekintetében az megegyezik az engedélyezett címkeszöveggel, a Bio Rost tabletta vonatkozásában pedig az állítás nem sugallta azt, hogy az étrendkiegészítő szedése pótolja a helyes táplálkozást. A határozatból ezen termékek fizetett reklámjaira vonatkozó észrevétel sem volt fellelhető, ezért a döntés egyáltalán nem jelölt meg olyan körülményt, amire a jogsértést alapozni lehetett volna, ezért e körben megváltóztatta a versenyhatóság döntését. Hangsúlyozta, hogy az alperes nem állapított meg jogsértést a Grtv. rendelkezéseire hivatkozással, ugyanis nem a Családi Kör című lapban megjelent cikkekben foglaltakra, hanem kizárólag a felperes által is elismerten reklámnak minősülő "Étrend-kiegészítők tudományos kutatásokkal alátámasztva" című termékismertetőben és a fizetett hirdetésekben foglaltakra alapította döntését, a reklámozás fogyasztói megtévesztésre való alkalmasságát. Az alperes a hivatkozott cikkek erősítő hatását, illetve a Családi Körben alkalmazott cikk- és reklámelhelyezése módot súlyosító körülményként a bírság kiszabásának körében értékelte, ami a Tpvt. 78.§-ának (2) bekezdésére figyelemmel megengedett mérlegelési szempont. Ez nem sérti a Grtv. rendelkezéseit sem, így a versenyhatóság kétséget kizáróan a hatáskörében eljárva hozta meg döntését, ezért alaptalan e tekintetben a felperes keresete. Utalt arra, hogy a kiszabott bírság mértéke tekintetében a felperes nem adott elő olyan egyéb, a határozatban fel nem tüntetett körülményt, amely a bírság összegének csökkentését eredményezte volna. Az elsőfokú bíróság megítélése szerint a 11 db termék helyett 9 db reklámozása során elkövetett jogsértés továbbra is olyan jelentős mértékű, amely a termékek számán kívüli egyéb körülmények együttes mérlegelésére figyelemmel indokolja a döntésben meghatározott 18 millió forint összegű bírságot.
A felperes fellebbezést terjesztett elő, elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását kérte a kereseti kérelmében foglaltaknak megfelelően. Másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését kérte, új eljárás elrendelése mellett. Harmadlagos kérelme a bírság csökkentésére irányult arra való hivatkozással, hogy az elsőfokú bíróság a keresetet részben megalapozottnak találta és két termék viszonylatában jogsértés hiányában megszüntette az eljárást. A felperes fellebbezésében fenntartotta és megismételte az eljárás során tett és kifejtett jogi álláspontját. Hangsúlyozta, hogy nem ért egyet az elsőfokú bíróság által kifejtettekkel tekintettel arra, hogy az egyes termékekkel kapcsolatban idézett alperesi állításokból néhányat kiragadva elemezte azokat és igyekezett az állítások megtévesztésre való alkalmazását igazolni, elsősorban azt, hogy ezek vélt gyógyhatást sugalltak. Az elsőfokú bíróság további bizonyítékokat nem szerzett be, illetve nem vette figyelembe az eljárási szabálysértésekkel kapcsolatban kifejtett nyilatkozatait. Az ítélet kiegészített indokolása nem alkalmas az alperes által elkövetett tényállás felderítés elmulasztásának, valamint a mérlegelés hiányainak orvoslására. Hangsúlyozta; hogy a fizetett hirdetésekből és a Termékismertetőből kiragadott állítások nem jogellenesek, mivel minden esetben valós tényeket tartalmaznak, és nem alkalmasak arra, hogy az ésszerűen eljáró fogyasztóban gyógyhatás képzetét keltsék. Kiemelte; hogy elfogadhatatlan az az érvelés, miszerint az étrendkiegészítők esetében a termékekkel kapcsolatos állítások nem térhetnek el a hivatalos címkeszövegtől. A termékekkel összefüggő jogszerű kommunikáció nem azt jelenti, hogy csak a címkeszövegben feltüntetett azonos szavakat, illetve mondatokat lehet alkalmazni, mivel erre irányuló jogszabályi kötelezés nincs. A társaság kommunikációja tartalmilag minden esetben összhangban állt az engedélyezett címkeszöveggel, még ha formailag - teljesen érthetően időnként más szavakat, kifejezéseket is tartalmazott. Véleménye szerint az elsőfokú bíróság félreértelmezte az államigazgatási szerv mérlegelési jogkörére irányadó jogszabályi rendelkezéseket, ideértve a Tpvt. és a Grtv. vonatkozó előírásait is. Az a tény, hogy az alperes a bírság mérlegelése során súlyosbító tényezőként vette figyelembe a cikkek "erősítő hatását "egyértelműen hatáskör túllépésnek és egyben a mérlegelési jogkör "keretnormáinak" megsértésének tekinthető. Az elsőfokú bíróság két termék vonatkozásában állapította meg a jogsértés hiányát, amelynek megfelelően arányosan csökkentenie kellett volna a kiszabott bírság összegét, amelyre azonban nem került sor.
Az alperes csatlakozó fellebbezéssel élt, kérve az ítélet megváltoztatását. Vitatta a döntésének részbeni jogszerűtlenségére vonatkozó elsőfokú bíróság által tett megállapításokat a Bio Folsav és a Bio Rost termékeket illetően, mellyel kapcsolatban fenntartotta azirányú véleményét, mely szerint a Termékismertető és az engedélyezett címkeszöveg nem állt összhangban. Ezzel összefüggésben rögzítette az állítások egyes kifejezéseivel kapcsolatos értelmezési álláspontját. Kifogásolta az elsőfokú bíróságnak a perköltségre vonatkozó rendelkezését.
A felperes a csatlakózó fellebbezésre vonatkozó észrevételeket nyújtott be. Elfogadhatatlannak tartotta egy-egy szó vagy kifejezés szövegösszefüggésből való kiemelését, hiszen azt a teljes reklámanyag üzenete fényében kell értékelni, mint ahogy azt a fogyasztók is teszik. Hangsúlyozta, hogy az alperes határozatában és eljárása sorár elmulasztotta az érdemi vizsgálatot, döntésének indokolása hiányos, ugyanis a Termékismertetőből kiragadott egy-egy mondathoz mindössze egy-két szavas, sok esetben értelmezhetetlen megjegyzést fűzött, így ezen hiányosságokat nem pótolhatja a per keretén belül.
A felperes fellebbezése nem volt alapos, míg az alperes csatlakozó fellebbezése a perköltségre vonatkozó részében alapos.
A Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 253.§-ának (3) bekezdése értelmében az elsőfokú bíróság ítéletét az előterjesztett fellebbezések korlátai között bírálhatta felül.
A Tpvt. III. Fejezete tartalmazza a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolására vonatkozó előírásokat, amely alapján a versenyhatóság ezen jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően köteles eljárni a fogyasztók védelme érdekében. A Tpvt. 8.§-ának (1) bekezdése aszerint tilos a gazdasági versenyben a fogyasztókat megtéveszteni, a (2) bekezdés a) pontja értelmében pedig a fogyasztók megtévesztésének minősül különösen, ha az áru ára, lényeges tulajdonsága - így különösen összetétele, használata, az egészségre és a környezetre gyakorolt hatása, valamint kezelése, továbbá az áru eredete, származási helye, beszerzési fonása vagy módja - tekintetében valótlan tényt, vagy valós tényt megtévesztésre alkalmas módon állítanak, az árut megtévesztésre árujelzővel látják el, vagy az áru lényeges tulajdonságairól bármilyen más, megtévesztésre alkalmas tájékoztatást adnak. A piaci szereplők szabadságában áll; hogy reklámtevékenységük során milyen megközelítéssel kívánják a vásárlók érdeklődését felkelteni azzal, hogy e szabadság nem sértheti a Tpvt. szabályait. Így fokozottan elvárható követelmény, hogy a vevőt csalogató információk helytállóak, tényszerűek legyenek, a fogyasztók tájékoztatása pedig pontos és valóságos legyen, oly módon, hogy feltüntetésre kerüljön minden olyan lényeges adat, amely a termékkel kapcsolatos reklámközlés értelmezéséhez elengedhetetlenül szükséges. Általában minden olyan magatartás, amely alkalmas a fogyasztói döntések szabadságának korlátozására jogellenes, amely vonatkozásában a Tpvt. csak példálózó felsorolást ad. Mindig a konkrét esetben feltárt lényeges körülményeket kell értékelni úgy, hogy azok a fogyasztói döntésre kihatással voltak-e. A perbeli esetben az alperes pontosan meghatározott körben a Tpvt. rendelkezéseinek alkalmazása mellett hozta meg a döntését azzal, hogy részletezve megjelölte a vizsgálat alá vont termékcsoporttal összefüggő piaci közléseket, amelyeket a fogyasztók megtévesztésére alkalmasnak minősített, mivel azokat a felperes akként ajánlotta, mint ha azoknak gyógyhatása lenne.
A másodfokú bíróság ugyanezen tárgykörben meghozott másik ítéletében már kiemelte, miszerint az egészség helyreállítását célzó tevékenység a gyógyítás, amelynek érdekében fogyasztani ajánlott terméknek gyógyító hatású terméknek kell lennie. Az egészségre gyakorolt jótékony, kedvező hatása pedig annak a terméknek van, amely képes az életműködés zavartalanságára, az egészségre kedvező hatást gyakorolni, míg gyógyhatása annak a terméknek van, amely a betegséget megszünteti, az egészséget helyreállítja, azaz egészségessé tesz. Az elsőfokú bíróság-a megismételt eljárás eredményeként meghozott ítéletében helytállóan állapította meg 9 termék vonatkozásában a jogsértés tényét, illetőleg a Bio Folsav és a Bio Rost esetében a versenysértő magatartás hiányát. Ezzel összefüggésben eleget tett a Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf:27.123/2004110. számú döntésében foglaltaknak azzal, hogy pontos tényállást rögzített, indokolását megfelelő módon alátámasztva, részletezve értékelte a fogyasztók megtévesztésére alkalmas tényezőket, illetőleg a két termék esetében a Tpvt. 8. §-ába nem ütköző piaci közléseket.
A Pp. 164. §-ában foglaltak szerint a felperes a perben nem tudta igazolni, hogy az alperes által pontosan meghatározott és a vizsgálat alá vont kiadványokban megjelentek, a Termékismertetőben 9 termék esetében írtak nem voltak alkalmasak a fogyasztók megtévesztésére. Az elsőfokú bíróság ezen termékcsoporttal kapcsolatban tett megállapításait részletesen rögzítette, okfejtését e körben a Fővárosi Ítélőtábla elfogadta azzal, hogy az ítélet részének kell tekinteni a jogszerűnek talált és elfogadott alperesi megállapításokat is. Ezen túlmenően a Bio Folsav és a Bo Rost vonatkozásában a Tpvt. 8.§-ába ütköző jogsértő magatartás hiányát is megfelelő módon indokolta amellyel a másodfokú bíróság egyetértett.
A peres felek fellebbezéseikben olyan konkrét, az elsőfokú bíróság mérlegelésének okszerűségét és a jogszabályoknak megfelelősségét cáfoló indokokat felhozni nem tudtak, amelyek az ítéletnek a jogsértés körében való megváltoztatását megalapozná.
Az elsőfokú bíróság a versenyjogsértő magatartások tekintetében tett megállapításait figyelembe véve jogszerűen határozott az alperes által alkalmazott jogkövetkezmény megalapozottsága tekintetében, és jogszerűen állapította meg, hogy annak megváltoztatása nem volt indokolt. Helytállóan jutott arra a következtetésre a bírsággal összefüggésben, hogy a Bio Folsav és a Bio Rost esetében a jogsértés hiányának megállapítása nem eredményezhette a bírság összegének mérséklését. Az alperes ugyanis nem a termékek száma szerint határozta meg a bírság mértékét, hanem mérlegelési jogkörben döntött a jogsértés súlyához igazodóan a Tpvt. 78.§-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltak szerint. Így a versenyhatóság a szankció alkalmazása során anyagi és eljárásjogi jogszabályt nem sértett. A felperes által felhozott érvek nem alapozzák meg a felülvizsgált határozatban kiszabott bírság mértékének csökkentését tekintettel arra is, hogy a korábbi versenyfelügyeleti eljárások következtében a felperesnek tudomással kellett bírnia arról, hagy üzletpolitikája és reklámtevékenysége során kiemelkedő szerepe van a vevők megfelelő tájékoztatásának.
Csak megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy a felperessel szemben folyamatban volt alperesi eljárások kapcsán (más ügyekkel összefüggésben) hivatalos tudomása van arról, hogy a Családi Kör című lap szinte egyedül a felperesi, többek között perbeli termékek reklámozására szolgáló hirdetéseket, reklámokat tett közzé (az alperes által kifogásolt módon). Az is tény, hogy a Családi Kört ingyenesen terjesztették Magyarországon több millió család postaládájába eljuttatott módon.
A reklámnak, hirdetésnek nem kell szó szerint az OÉTI által engedélyezett címkeszöveget idéznie, de a kifejezések többlettartalmat hordozó kifejezésekkel való felváltása, helyettesítése alkalmas a fogyasztók megtévesztésére, ha ez a ,;többlet" alkalmas a gyógyhatás hamis látszatának keltésére.
Az alperesi perköltségre vonatkozó fellebbezési kérelemmel kapcsolatosan rámutat a Fővárosi Ítélőtábla, miszerint a Pp. 75.§-ának (1) bekezdése alapján perköltség mindaz a költség, ami a felek célszerű és jóhiszemű pervitelével kapcsolatban akár a bíróság előtt, akár a bíróságon kívül merült fel. A Pp. 78.§-ának (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a pernyertes fél költségeinek megfizetésére a pervesztes felet kell kötelezni; ez alól annyiban van helye kivételnek, amennyiben a 80-83:§-ok eltérően rendelkeznek, vagy a törvény egyéb kifejezett rendelkezése a költséget a per eldöntésétől függetlenül másnak a terhére rója. A Pp. 81.§-ának (1) bekezdése értelmében részleges pernyertesség esetében a bíróság a perköltség felóz a pernyertesség arányának, valamint az egyes felek által, előlegezett költségek összegének figyelembevételével határoz. Ha a pernyertesség és a pervesztesség aránya, valamint az előlegezett költségek összege között nincs számottevő különbség, a bíróság akként rendelkezik, hogy mindegyik fél maga viseli saját költségét. Az elsőfokú bíróság ítéletében a nagyobb részben pernyertes alperest kötelezte a felperesi perköltség megfizetésére, amely ellentmond a fentebb idézett jogszabályi előírásokban foglaltaknak, továbbá nem jelölte meg azokat a tényezőket, amelyeket a mérték meghatározása során figyelembe vett, amelyek alátámasztanák döntését. Az elsőfokú bíróság továbbá a kereseti illetékre vonatkozó rendelkezését sem indokolta.
Mindebből következően a másodfokú bíróság a rendelkezésre álló peradatok, a perköltségre vonatkozó előírások, valamint az illetékekről szóló- 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) által meghatározott jogszabályi keretek között eljárva mellőzte az alperest az elsőfokú felperesi perköltség fizetésére kötelező rendelkezést, és a felperest terhelő elsőfokú részperköltséget állapított meg az alperes javára azzal, hogy a pernyertesség- és pervesztesség arányának figyelembe vétele mellett az Itv. 43. §-ának (3) bekezdése szerinti kereseti illetéket (16.500 Ft) leszállította és azt 13.500 Ft-ban állapította meg a Pp. 253.§-ának (3) bekezdése alkalmazásával.
Mindezek folytán a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253.§-ának (2) bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatta.
Az alperes fellebbezése részben sikerre vezetett, ezért a Fővárosi Ítélőtábla a másodfokú eljárásban felmerült részperköltségének megfizetésére kötelezte a felperest a Pp. 78.§-ának (1) bekezdése és a Pp. 81.§-ának (1) bekezdése szerint, míg a fellebbezési illeték viselésére vonatkozó rendelkezés a peres felek pernyertességének és pervesztességének arányára figyelemmel a 6/1986. (VI.26.) IM. rendelet 13.§-ának (2) bekezdésében és 14.§-ában foglaltakon alapszik.
Budapest; 2006. évi október hónap 11. napján